Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)
1954-08-07 / 30. szám
Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 4 évfolyam 30 szám. Ára : 10 Cent. 1954 augusztus 7 A HALÁL CSÖNDJE HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL 1931 óta első ízben történik meg, hogy a világ egyik ré-| szén sem folyik véres háború. Mendes-France, Franciaország miniszterelnöke és Chou En Lai Vöröskina miniszterelnöke, valamint a genfi konferencián résztvett többi nyolc nemzet, az USA kivételével, aláirták az indokinai fegyverszüneti szerződést. Ezzel megszűnt az ellenségeskedés a viet nami fronton s a 8 éve folyó indokinai háború a kommunisták világraszóló győzelmével és a francia gyarmati politika szégyenteljes vereségével végétért. A fegyverszüneti szerződés kettéválasztja Vietnamot a 17. szélességi fok mentén- Viet Nam északi része, 12 mülió lakossal és Hanoi és Haipoíig városokkal együtt a kommunis, ták kezébe kerül át, mig Vietnam déli része Saigon fővárossal kb. 17 millió vietnamival továbbra is a demokratikus vietnami királyság birtokában marad. Cambodzsát és Laost a kommunisták kiürítik a gerilla csapatoktól, s ez a két ország megtartja teljes katonai szabadságát. Az ellenségeskedéseket augusztus 11-ig mindenütt beszüntetik. A határvonalat a viet minh és viet nam között a Benhai folyó fogja alkotni, melynek mindkét oldalán 6 mérföld szélességű zónában fog eltűnni a Senki-Földje. Hanoi és Haipong városai a nem-kommunisták 300 napon belül elhagyhatják, a Viet Nam birtokában maradó részről pedig a kommunisták 200 napon belül kötelesek visszavonulni. Mindkét fél lemond arról, hogy korábbi politikai magatartása miatt bárkivel szemben is intézkedéseket léptessen életbe; a hadifoglyokat és polgári internáltakat 30 napon belül kicserélik. A fegyverszüneti szerződést 3 tagú nemzetközi bizottság fogja ellenőrizni, mely Canada, India és Lengyelország kiküldötteiből áll. 1956 júliusában úgy a Viet Minh, mint a Viet Nam területén nemzetközi bizottság ellenőrzése alatti általános választásokat kell tártani. Ma még alig lehet felmérni, hogy ennek a fegyverszünetnek a világ további alakulására nézve milyen jelentősévp lesz. Nincs kizárva, hogv a Vietnami fevwersziinel nar>EGY BÖLCS SZAKSZERVEZETI v VEZETŐ------------o-----------Mialattt a kommunista sajtó, elsősorban a csatlósállamokban változatlanul azt a régi nótát fújja, hogy az USA politikáját a Wall Street milliomosai csinálják a munkásosztály akarata ellenére, azalatt az amerikai szakszervezeti vezetők nagy része már nemcsak hogy ráébredt ennek a propaganda szólamnak a hazug voltára, hanem éppen az ame rikai munkás osztály nevében sürget erélyesebb kommunistaellenes kormánypolitikát. Az elmúlt héten George Meany, a világ harmadik legnagyobb szakszervezetének, az AFL-nek vezetője az amerikai Szakszervezetek Tanácsának kongresszusán kijelentette, hogy az USA politikája távolról sem eléggé agresszív. Meany többek között ezeket mondotta: “Eisenhower ez év tavaszán a tömeges megtorlás politikáját helyezte kilátásba kommunista támadás esetére. Ez a politika a Vietnami események során a semmibe foszlott széjjel. Reméljük, hogy nem fog helyette egy “tömeges megbékülés” politikája jönni, mert egy ilyen politika a müncheni káros békülékenység rendszerénél ezerszer károsabb volna. ” “A komunizmussal való együttélés lehetetlen, — gengszterekkel békés emberek nem élhetnek együtt. Ha elfogadjuk a bolsevizmussal való békés együttélés rendszerét, ezzel elfogadjuk a rabszolgatáborok, a tömegmészárlások, az örök ATOMBOMBAESŐ------------o-----------Mialatt az amerikai Szenátusban az Atomenergiabizottságról szóló uj törvényjavaslatot tárgyalták, Stuart Symington szenátor, aki ma a világ egyik legelső szakértője a légifegyverek kérdésében, megdöbbentő képet festett a jövő háborújáról. Symington kije- j lentette, hogy ma még az ÜSA hatalmas fölényben van a távolról irányított rakétalövedékek gyártásában, amelyek egyik kontinenstől a másikra képesek kivédhetetlen atombomba- vagy hidrogénbomba-esőt zúdítani. a legújabb ilyen fegyverek már nem is elektronikus, hanem másféle irányitó szerkezettel működnek, úgy, hogy ha egyszer kilőtték őket, útjukból kitéríteni nem lehet. Minden jel arra mutat, hogy minden egyes nappal csökken az USA fölénye ezen legújabb fegyverek terén, s minden nap közelebb hozza a Szovjetet a hasonló támadó rém-fegyverek létrehozásához-Symington ezután idézte Churchillnek hat évvel ezelőtt elmondott szavait. Churchill akkor azt mondotta, hogy a nyugati szabadság és a keleti rabszolgaság között csupán egyetlen akadály áll: s ez az atombomba. A nyugati politikának nem szabad tovább játszania, valami csodára várva, hanem az afombombára alapított fölénnyel kézbe kell enni az iniciativát. S ma — mondotta Symington — keserűen kell megállapítanunk, hogy Chuchill hat évvel ezelőtti figyelmeztetését nem fogadtuk meg. — élj átszőttük az időt csodára várva, — s talán épp most ját-DR. SAÁD FERENC: A TÁVOLKELET----------------o--------------A II. világháború legutolsó szakaszában az egyik magyar tábornok amikor látta, hogy a vezetés rövidesen kiesik kezéből, utoljára a következő parancsot adta az alárendelt csapatparancsnoknak: “Cselekedjetek úgy, hogy minél több magyar életben maradjon!” Nincs egy évtizede, hogy ezek a parancsszavak elhangzottak és ime, itt van felettünk ismét a háború sötét fellege, s amikor az uj küzdelemről szóló tudósításokat alvassuk, önkéntelenül felkiáltunk: Istenem! add, hogy minél több magyar ember életben maradjon! — Hiszem, hogy az Isten megsegíti majd népünket, de gondolnunk kell arra is, hogy magunkat megsegítsük.. • Ennek egyik módja az, ha megismerjük a várható küzdelem lényegét, annak fegyvereit és az egyéni, illetőleg a közösségi védekezés módját. Majdnem teljességgel bizonyos, hogy egy esetleges III. világháborúban a főhadszintér a Távolkelet lesz. Sem az ottani problémák, sem pedig a Csendes-Óceán térségében vívott küzdelmek nem ujkeletűek. Sőt a vetélkedés szinte állandó, mert a küzdő felek a világ legszívósabb népei: Anglia, Oroszország, Japán, Kina és az Egyesült Államok. Anglia már régen nem dynamikus e küzdelemben- Inkább szeretné valahogy a fennálló helyzetet rögzíteni. Az Egyesült Államok hosszú ideig szintén osztották ezt az álláspontot. Annál inkább küzdöttek a japánok és az oroszok. 1867-ben Mucsuhito császár megnyitotta Japán kapuit és beengedte oda az európai civilizációt, de ugyanakkor gondja volt arra is, hogy az ősi erények ki ne vesszenek. A civilizációval együtt fokozódtak az igények, növekedett a lakosság is és egyre szükebbnek érezte a meglévő határokat. így született meg a japán terjeszkedési vágy, amely természetesei hagyományos földrajzi és katonai okokból elsősorban Kina felé tekintett. A Mennyei Birodalom ekkor már szétesőber volt, s igy az első összecsapásból 1894-95-ben Japán került k:
