Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)
1954-08-07 / 30. szám
KANADAI MAGYARSÁG 2 1954 augusztus 7 VÉGH IMRE : MÉGEGYSZER GUATEMALA... MIKOR A VASÚT ELJUTOTT NYUGATRA TERMÉSZETTUDOMÁNY A SZOVJETBEN A TÁVOLKELET Talán helyesen hisszük, hogy minél zavarosabb a politikai helyzet, annál fontosabb a különböző államok vezetői részéről a tárgyilagos és a tényeknek megfelelő megnyilatkozás. A kellő körültekintés nélküli elszólás jó példája az Egyesült Államok alelnökének a közelmúltban elhangzott egy nyilatkozata. Nem kevesebbet állított az örvendetes guatemalai sikeren felbuzdult Mr. Nixon mint azt, hogy a “történelemben először kapott a kommunizmus hasonló leckét.” E kijelentés mellett persze nehéz szó nélkül elmenni Csak kevesen nem tudják, hogy az Arbenz kormány kiebrudalása nem első, mégkevésbbé a legnagyobb győzelem a második világháború óta a kommunisták fölött-Csak az összehasonlítás kedvéért utalunk arra a sikeres J erőfeszítésre, amellyel az amerikai légihíd a berlini blokád megszüntetésére kényszeritette az oroszokat. A világ közvéleménye — úgy véljük — helyesen tartja ezt az akciót —á hatalmas orosz erők jelenlétére és a szervezés méreteire való tekintettel — fontosabbnak és nagyobbnak is. A nyugati sajtó — nyilván nem ok nélkül -— Titóéknak a szovjet blokkból való kiugratását is jelentősebbnek tartja. Az az érzésünk, hogy a nyugati segítséggel levert görögországi kommunista kísérlet is emlitésre méltó ebben a párhuzamban. Anélkül, hogy teljességre törekednénk az angolok malayai kiállását, a két olasz választás kedvező mederbe terelését, a koreai 30.000 hadifogoly sorsával kapcsolatos eredményes nyugati magatartást is említenünk kell. Ki ne tudná, hogy Guatemalában a népesség többsége csak tétlen szemlélője volt Arbenz és kormánya elzavarasának. Utáltak őket, de a változás mostani első időszakában még senki sem lehet biztos abban, hogy egyik nyereg helyett nem tesznek-e egy másikat a guatemalai nép hátára. Akármilyen figyelmesen tanulmányozzuk a nyugati sajtót Mr- Nixonnal ellentétben csak egy pozitívumot látunk. Ebben a pillanatban úgy látszik, hogy sikerült eltávolítani a kommunistákat és a szovjet ellenes kormány — megfelelő támogatással — tartja magát. Bár végleges győzelemről beszélhetnénk. A politikában — de az élet számos más területén is — óvakodnunk kell a dolgok túlságos leegyszerűsítésétől. Ezért mi még nem tapsolunk Nixonnal. Úgy véljük, hogy a végleges győzelemről joggal majd csak akkor beszélhetünk, amikor az uj kormány orvosolta a guatemalai parasztság nagyon is jogos sérelmeit-Az országban egy igfjn komoly és veszélyes szociális- feszültség figyeli a politikusok sakkhuzásait. Amig ezt a feszültséget előrelátó és felelősségteljes politikával le nem vezetik, a kommunista agitátorok hatékony tevékenysége elől nem tüntetik el a terepet. Az egyik erőszakot megfelelő reformok nélkül, szükségszerűen egy másik váltja fel. Az Arbenz kormány veszélyt jelentett. Kommunista hídfőt az amerikai kontinensen. A kormányváltozás csak aszpirin a halálos betegnek, ha nem követik olyan intézkedések, amelyekkel megelégedettséget lehet teremteni. Munka, nagyobb darab kenyér, csorbítatlan emberi jogok, egyszóval: több veszteni való az az orvosság, amellyel Aki a Canadian Pacific vasút vonalán érkezett Winnipegbe — sok százezer európai bevándorló tette meg ezt az utat — valószínűleg észrevette az állomásépület előtt álló, gyémánt alakú füstkéménnyel ellátott, öreg vasúti mozdonyt. Az oldalán lévő felírás szerint, neve: “Dufferin grófnő”. Ezt Kanada egyik korai főkormányzója feleségétől kapta, Kezelői azonban “öreg Betsy”-nek hívták és bizony nem valami előkelő születésű urhölgy, hanem az átlagos nő munkáját végezte. A mozdonyt 1877-ben vitték Nyugatra, az Egyesült Államokon át, a Northern Pacific vasútvonalán, a Minnesotában lévő St. Paul városába. Mivel Winnipeget nem kötötte össze vasútvonal a külvilággal, uszályon szállították oda a mozdonyt, a Red River-en. Akkori ujságjelentések szerint a Red River mentén húzódó erőditményekből ágyulösésekkel üdvözölték a mozdony érkezését. A mozdonyt a Canadian Pacific vasútvonal építői használták, a vonal Winnipegtől nyugatra és keletre való kiépítésében. 1883- ban a Pacific társaság megvette potom 5800 dollárért és személy-, valamint teherforgalmi szolgálatba állította. 1897-ben egy Golden-i, British Columbia-i fakitermelő vállalat megvásárolta a “Grófnőt”. De Winnipeg visszakivánta és 1910- ben megmentette az ócskavastelepen való dicstelen végtől. A városi közjóért lelkesedő polgárok pénzt gyűjtöttek, megvásárolták és közszemlére állították, mintegy a vasút Nyugat-Kanadába való eljutásának emlékére. S ma ott áll “Dufferin grófnő” a CPR állomás és a Royal Alexandra Hotel előtt — tisztán, fényesen — és bizony még muskátlis ládák is vannak a szerkocsija körül — a kisfiúk pedig felmászkálnak rá, a turisták meg melléje állnak s lefényképezteik magú kát<♦> <♦> mm ;>:♦> •» <♦> <♦> <♦>; •:♦> <«• TÁMOGASSA HIRDETŐINKET, AKIK A MAGYAR BETŰ TÁMOGATÓI. békét és biztonságot lehet teremteni Guatemalában, de mindenütt a világon, ahol a nyomor baktériuma a kommunizmus járványos betegséget terjeszti. Persze mi is mielőbb tapsolni szeretnénk Mr. Nixonnal, de a magyar élet néhány elmúlt évtizede arra' tanít bennünket, hogy várjunk a tetszés nyilvánítással mindenképpen addig, amig a guatemalai előadás után véglegesen legördül a függöny. Dinozaurovics és Masztodonyec, a két kiváló szovjet természettudós arról vitatkoznak, hogy van-e az állatoknak politikai felfogása-Rögtön bebizonyítom, hogy van — szól Dinozaurovics. Elővesz egy bolhát, a tenyerére teszi és azt mondj a: Bolha, ha el nem ugrasz, letartóztat a rendőrség. A bolha elugrik. Na én meg bebizonyítom, hogy nincs politikai érzékük,,— mondja Masztodonyec. Elővesz egy másik bolhát, kitépi a hátsó lábait, a tenyerére teszi és azt mondja: Bolha, jön a rendőrség! A bolha persze nem tud elugrani. — Na látod, hogy nincs politikai érzéke a bolhának ? Te szamár — mondja Dinozaurovics — ez nem jelenti azt, hogy ez a bolha nem fél a rendőrségtől. —Hát mit,? -—kérdi Masztodonyec. — Ez csak annyit bizonyít — hangzik a válasz, hogy ha a bolha lábát kitépjük, akkor megsüketül. AZ ACÉLMULI----------—o-----------A katonai öszvér, köznyelven “mull” minden hadsereg legkedveltebb teherhordó állata volt. Munkabírása, igénytelensége, tájékozódási ösztöne és csodálatos kitartása soksok millió katonát és végtelen mennyiségű hadianyagot szállított uttalan utakon nehéz terepen át a világtörténelem folyamán. Az amerikai hadsereg legújabb terepjáró kis-teherautója, a “Mule” most az igénytelen muli szerepét is átvette. A Mule, amely nagy ságra a jeep és a kis teherautó között áll, a saját súlyánál lényegesen nagyobb hasznos terhet tud szállítani, keskeny ösvényeken, 35 fokos lejtőkön könnyedén fel, vagy lemegy, és a vezető a kocsi mellett járva, pórázon is vezetheti a kocsit, amely fedezéket is nyújt az ellenséges tűz ellen- A Mule csak annyiban marad el a valódi muli mögött, hogy nem rúg. Folytatás az első oldalról. no 1917 junius 19-én Délmandzsuríát egyesítette Koreával. 1918 tavaszán elvették az oroszoktól Vladivosztokat és Kelet- Szibériába törtek. Az angolok és amerikaiak a japánok e nagyfokú északi elfoglaltságát 1917-ben ügyesen kihasználták, mert november 2-án egy kereskedelmi szerződésben ismét biztosítani tudták a szabad kereskedelmet, illetőleg az egyenlő elbírálás elvét. Anglia ezek mellé a keletszibériai mandátum fejében kicsikarta a koreai autonómiát. Japán ekkor meggyengült. Belső villongások, természeti csapások emésztették erejét. Ezt viszont az Egyesült Álla-mok használta ki ügyesen. 1922-ben a Washingtonban tartott (konferencia erősen korlátozta a japán flotta fejlődési lehetőségeit. Az elernyedés azonban nem volt tartós. 1927-ben Japán már olyan célok felé tör, amelyekhez képest még a hitleri tervek is eltöpülnek. El akarták foglalni Mandzsúriát és Mongóliát, véglegesen protektorátusuk alá vonni Kínát; meg akarták szállni Ausztráliát és Óceániát- Végeredményében tehát az egész Ázdiát japán hegemónia alatt akarták egyesiteni. — A tervet 1931-ben a hadsereg vette a kézbe. 1932-ben már nem volt kínai katona Mandzsúriában. Japán külön országot formált belőle, Mandzsukuo császárságnak nevezte el. A következő két évben megszállták Jehol és Csahár északkinai tartományokat, 1935-ben pedig önállósították Pekinget a körülötte fekvő négy tartománnyal. Még Belső- Mongólia megszállása következett és újból megérett a helyzet egy orosz-japán mérkőzésre- A szembenálló felek azonban ezúttal felette óvatosak voltak. Európa felől is háborús készülődések hire érkezett, viszont Japán nem tudta, hogy egy újabb távolkeleti háború esetén mi lesz Amerika és Anglia magatartása. De mert Moszkva már hozzáfogott Kina bolsevizáfásához, Tokio nem várhatott tovább. Az egyre növekvő belső társadalmi feszültség levezetésére is Délkelet-Ázsia felé fordította figyelmét. Az eredmény valamennyiünk emlékezetében elevenen él: Pearl Harbour és a hosszú háború, aminek az első atombomba ledobása vetett véget, 1943 óta Oroszország újabb terveket kovácsolt. Tudta, hogy Japán kiesik a küzdelemből, de óriási türelemmel és mesteri ravaszsággal kihúzta magát abból, kivárva a pillanatot, amikor hadba- kell lépnie a félholt állammal. Öt nappal a háború befejezése előtt jelentkezett mint hadviselő a Távolkeleten Oroszország. . • És ez alatt az öt nap alatt többet nyert, mint az elődök 50 év alatt! Azonban elvetette a III. világháború magvát. Kína bolsevizálását befejezte és ezt igen nagy részben a rövidlátó amerikai politikának köszönheti. I De azt is elmondhatjuk, hogy Oroszországra is érvényes a la- Itin közmondás: Post equitem sedet atra cura. A sötét gond I Kina. Jobban megerősödött, mint azt Oroszország gondolta■ S a Kínában felhalmozódott rettentő feszitő erőket csak úgy [lehet kikapcsolni, ha valamilyen irányban foglalkoztatják. Ez 1 történik — valamennyien jól látjuk — Délkelet-Ázsiában. Ha j a kínai zöm arra felé özönlik, Oroszország ismét szabad ke; zet kap Korea és Japán felé.. . A szembenálló felek igen óvatosak. Jelenleg még a rész■ letháboruk korszakát éljük, — de olyan nagy érdekek forogj nak kockán, hogy egy ilyen epizódból máról-holnapra kirobbanhat egy világtörténelmi jelentőségű megmozdulás. OLVASÓINKHOZ Elnézést kérünk kedves ol vasóinktól, hogy folytatólago regényünk anyagtorlódás mi att e heti számunkból kima radt. A KANADAI MAGYARSÁt évi előfizetési dija csak $5.0i A i
