Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-11-20 / 45. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a M a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. wwv @<Z*t€uUeUt 'iktMq&UcUM Kanada legnagyobb magyarnyelvű antl-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLé Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto 4. évfolyam 45. szám Ára : 10 Cent, Toronto, 1954. november 20. ANGOL HIDEGVÉR Azt mesélik, hogy néhány évtizeddel ezelőtt egy ameri­kai milliomos meghívást kapott egyik ősi angol főnemesi csa­lád vidéki birtokára, ahol csodálattal szemlélte a kastély dí­szét, a fantasztikus szépségű smaragdzöld gyepet. Megkér­dezte a kastély urát, hogyan lehet ilyen csodálatos színű fü­vet termelni, mert ő is szeretne ilyen gyepet saját kaliforniai kertjében. — Nagyon egyszerű az eljárás — felelte a vendég­látó ősz Lord ; — vásárolja a legfinomabb indiai fűmagot, öntözze mindennap kétszer. S ha ezt teszi állandóan négyszáz éven át, mint én, — ugyanilyen szép pázsitban fog gyönyör­ködni ön is. Ez az anekdota jut az olvasó eszébe annak a beszédnek kapcsán, melyet Sir Anthony Eden, Nagybritannia külügy­minisztere mondott tegnap a szovjet “békés együttélés” rend­szerének elfogadását sürgető angol és amerikai sajtóhan­gokra adandó válaszképpen. Eden Leicesterben kijelentette, hogy Nagybritannia visszautasította a Szovjet legújabb aján­latát is európai négyhatalmi konferencia megtartására, mert — mint mondotta — aki történelmi távlatokban képes gon­dolkodni, annak látnia kell, hogy még messze van az idő, ami­kor a Szovjettel valóban le lehet ülni egy asztalhoz békés tár­gyalások folytatására. A békés együttélésre vonatkozó orosz propaganda, va­lamint az a Kok művész, sportember, irodalmár és egyéb ár­tatlannak látszó szovjet látogató, akik Angliát és Európa egyéb nyugati országait hirtelen elárasztják, s folyton á bé­kés együttélés propagandaszólamait hangoztatják, az “utca emberében” tehát a nem gondolkozó átlagpolgárban azt az illúziót keltik, hogy egy békés szabad világ vágyálma a Szov­jet részéről máris kezd valóra válni. — Az igaz, — mondotta Eden, — hogy a nemzetközi feszültségben bizonyos enyhülés állt be, amit mindenki öröm­mel fogad, — de még semmiféle változás sem észlelhető a szovjet külpolitikájában semmiféle igazán fontos kérdésben, amelyek közül a legfontosabb Németország egyesítése és Ausztria kiürítése. Ettől a két kérdéstől függ Európa békéje s amíg a Szovjet ezen a két ponton nem hajt végre lényeges változtatást, addig minden egyéb csak üres propagandaszó­lam. Ha az orosz hízelgő propaganda hatására csak a legki­sebb mértékben is csökken a nyugati fegyverkezés és a nyu­gati hatalmi politika, akkor rövid idő alatt elveszti a nyugat azt a csekély előnyt, amit oly keservesen szerzett meg. Azoknak pedig, akik Angliában és Amerikában állandóan sürgetik, hogy Nagybritannia azonnal kezdjen politikai tár­gyalásokat a Szovjettel és Vöröskínával, Eden a következőket üzente, — s egyben jellemző módon fektette le hidegvérre alapított angol politikáját : — Ha olyan valakivel kell tárgyalnunk, akit az idő nem sürget, mi magunk pedig sürgetjük a tárgyalást, “akkor bi­zonyos, hogy nem fogunk eredményeket elérni”. Ne siessünk tehát. Nem a napok múlása, hanem a mi erőnk növekedése fogja meghozni azt a pillanatot, amelyben majd tárgyalni fogunk. Eden ezután kijelentette, hogy a legsürgősebb feladat a párisi egyezmény parlamenti ratifikálása és azonnali végre­hajtása, mert mindaddig, amíg a német hadsereg meg nem született és a maga erejével kellően meg nem erősítette a szovjetellenes frontot, addig a kommunistákkal a tárgyaláso­kat meg sem szabad kezdeni. De ugyanolyan fontos feladat a nyugati közvéleményt újra meg újra meggyőzni arról, hogy Németország egyesítése és Ausztria felszabadítása nélkül minden bolsevista ajánlat csak propagandafogás-Ne higyjük azt, hogy Eden nyitott ajtókat dönget, mikor az angol közvéleményt és talán az amerikai és kanadai köz­véleményt is, meg akarja arról győzni, hogy az uj Szovjet szólam nem jelent lényeges változást, csak uj módszert a ré­gi romboló célok érdekében. Az egész világ valóban békét és nyugalmat akar ; minden valamirevaló ember az egész nyu­gaton és majdnem az egész keleten is, őszintén akarja, hogy az atomháború fenyegető réme egyszersmindenkorra eltűn­jék ; minden ember fülében biztatóan cseng az a szó, hogy “béke”, s nincsen senki, aki nem szeretné, ha végre abban a tudatban hajthatná álomra a fejét, hogy az egész világon egy­formán szabadság uralkodik. Minden farmer, minden iparos, minden kereskedő boldog volna, ha a világpiacok kelet felé is nyitva állanának s ezzel az egész világra kiterjedne az a jólét, amely ma csak a föld lakosságának egy részére van korlátozva. Ezért azokat a prófétákat, akik ezekkel a jelsza­vakkal közelednek, mindenki szívesen meghallgatja. De éppen ezért olyan döntő fontosságú, hogy a jóindulatú milliók ész­revegyék a szép szavak mögött azt, hogy az igazi cél csapán a j nyugati közvélemény ideiglenes megpuhítása arra az időre, i amikor a bolsevizmus majd megint leveszi az álarcot és többé nem békés együttélésről, hanem a vörös fegyverek által dik- ■ tált rabszolgaságról fog beszélni. Eden határozottan megjelölte, mik azok a konkrét té­nyek, amelyek nélkül meg sem szabad hallgatni a szovjet jel­szavakat : Németország egyesítése és Ausztria felszabadí­tása. Minket, magyarokat ez az utóbbi különösen érdekel, mert az 1947-es békeszerződés értelmében Ausztria kiürítése után három hónappal többé nem lehet szovjet katona Ma­gyarországon sem. A legutóbbi magyar belpolitikai esemé­nyek tükrében ez egyértelmű volna hazánk felszabadulásával. Amikor tehát Eden a brit világpolitikai legközelebbi célját Ausztria kiürítésében jelölte meg, a mi számunkra azt mon­dotta, hogy Magyarország és a többi közép- és keleteurópai ország felszabadítása nélkül nincs békés együttműködés. Nagy utat tett meg a brit diplomácia a Lloyd George­­féle földrajzi szűklátókörüségtől átitatott trianoni békediktá­tumtól a mostani világos Eden-féle nyilatkozatig. S joggal remélhetjük, hogy ha az angol hidegvér politikája — meg­felelő idő múlva — a bolsevizmussal szemben győzelemre ve­zet, akkor majd hazánk is megkapja azt a méltó helyet, ame­lyet számára a történelmi tradíció mellett a hideg számítá­son alapuló nemzetközi politikai érdek is megkövetel. iiiiiiiiiiimiüiiiHiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiini A MAGYARSÁG JELLEMRAJZA Dr. Saád Ferenc a montreali egyetemen a múlt hónapban a magyarság faji tulajdonságairól és jellemének kialakulásá­ról tartott előadássorozatot. Megállapításaihoz megkereste a biológiai antropológiai, történeti és kultúrtörténeti, valamint a nyelvészeti bizonyítékokat. “Minden emberi lélekre vonatkozó kutatás olyan magas­ságokba vezet el bennünket, ahová nem is a tudomány, ha­nem a vallás szárnyainak segítségével jut el a földi halandó”, — mondotta dr. Saád — “Minél tartósabban időzünk ezen a titokzatos területen, hogy megkíséreljük az évezredes talány­nak, az örökké változó és mégis mindig ősi alakot mutató emberi léleknek megfejtését, annál jobban elismerjük majd Tolsztoj felfogásának helyességét a világon található jelen­ségek megismeréséről, mely szerint : “A valódi megismerést a szív adja, azaz a szeretet. Csak azt ismerjük, amit szere­tünk”. A magyar ember és a magyar faj lelki tulajdonsá­gainak vizsgálatához is csak az fogjon hozzá, aki úgy szereti ezt a sokat szenvedett népet, mint a Megváltó szerette az em­beriséget. Nem közönséges dolog megfejtéséről, vagy leg­alább előbbreviteléről van ugyanis szó, amikor fajtánk alap­­tulajdonságait keressük. A felfedezők bátorságával, a szentek hitével és az aszkéták önmegtagadásával kellene bírnunk ahoz, hogy áthatolhassunk azon a sűrű ködön, azon az átha­­tolhatatlannak látszó magasságokon, ami felett egy emberi fajta lelkének tiszta képe ragyog”. Ma már mindenki elismeri, hogy a magyar népegyéniség finnugor és altáji török elemek keveredésének eredménye. Az ezer esztendő, ami a kereszténység felvétele óta eltelt azt eredményezte, hogy a magyarság jellegzetesen nyugati nép lett, de minden kultúrhatást sajátos faji jellegének megfe­lelően átalakított. Európaivá lett, de nem engedett magyar­ságából. A magyar tehetséges faj. A tudomány és a művészet kü­lönböző ágaiban rendkívüli tehetségeket termelt, annak elle­nére, hogy a körülmények évszázadok folyamán sem a tudo­mányok, sem a művészetek fejlődésének nem kedveztek. A korszerű pschológiai és pschotechnikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a magyar iskolás gyermekek közt az átlag is elég magas színvonalon van. Az egyszerű magyar ember józan, világos fejű és min­den tanultság nélkül is sok mindenhez ért. \ Sok magyar tehetség kallódott el évszázadok folyamán. Ennek oka igen nagyrészben az üzleti érzék hiánya. A magyar meglehetősen passzív nép. Hajlamosabb a szemlélődésre, mint a cselekvésre. Sokkal inkább tud tűrni bármilyen nehéz helyzetet, mint felvenni ellene a küzdelmet. A magyar nagy erőt tud kifejteni. Kiváló teljesítmé­nyekre alkalmas, ez azonban mindig nagy nekilendülésekkel történik, ami után hamar bekövetkezik az elernyedés. Hala­dásunk a történelem folyamán ilyen erős nekilendüléseket mutat. Sokszor elmaradtunk a fejlődésben, de egy erős neki­lendüléssel mindig behoztuk az elmaradtakat. Szép szóval mindent el lehet érni a magyar embernél, megbántani azonban nem szabad, mert akkor végleg ellen­szegül Sajnos fajtánk az engedékenységet is a dacot is túl­zásba viszi. Miután önzetlen, mások önzésének igen könnyen kiszolgáltatja magát. Viszont a makacsságot is addig tudja fejleszteni, hogy sokszor azzal már önmagának árt. ATOMERŐ A BÉKÉÉRT Egy éve múlt, hogy Eisenhower bejelentet­te, hogy az Egyesült Államok az UNO kere­tein belül külön szervet fog felállítani az atomerő békés felhasználásának előmozdítá­sára és az ezzel kapcsolatos nemzetközi tudo­mányos és technikai ismeretek kölcsönös ki­cserélésére. Akkor a Szovjet kormány eluta­sította a szervhez való csatlakozást, Eisen­hower válasza azonban az volt, hogy a kom­munistákkal vagy nélkülük, de a szervet meg fogják alakítani és az működni is fog. Az el­múlt héten azután Eisenhower kinevezte az amerikai főmegbízottat az Atomenergia Bé­kés Fejlesztésére Alakult Szervezethez, Mo­­rehead Patterson személyében, aki jelenleg a vezérigazgatója egyik olyan amereikai gyár­nak, amely máris atomenergián alapuló gé­pek gyártásával foglalkozik. Alighogy az USA megbízottja közölte a kinevezést az UNO-nál, a Szovjet azonnal bejelentette csat­lakozását s így az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése egyhangúlag felhívta az öt vezető atomhatalmat (Egyesült Államok, Szovjet, Franciaország, Nagybritannia és Kanada), hogy titkos üléseken kíséreljék meg az atom­fegyverek gyártásának korlátozására vonat­kozó közös rendszabályok létrehozását- A Szovjet ugyanis — értehetően — úgy érvelt a nemzetközi szerv 'első ülésén, hogy senki­nek sem lesz arra módja, hogy ellenőrizze, vájjon nem gyártanak-e fegyvereket a békés atomenergia-felhasználására épült gyárak­ban. A Szovjet ezekszerint csak zavarkeltési céllal csatlakozott a szervezethez. Minthogy azonban a szervezetben vétójog gyakorlásá­nak nincs helye, a nyugati négy nagyhatalom nyugodtan fogja munkáját folytatni s az atomenergiát felhasználó gyárak, gépek, tu­dományos eszközök fejlődésére biztosítva van. ■.V.V.V .V/AW,\VAV.WAWAWWVWi Meghalt Mindszenty bíboros egyik hóhéra Budapestről közlik, hogy ott meghalt dr. Weil Emil volt washingtoni követ Mind­szenty bíboros egyik kínzója. Weil Emil 1931-ben csatlakozott az illegá­lis kommunista párthoz, tevékenységeiért 1936-ban 10 évi börtönre ítélték. A háború után lett az Orvos-Szakszervezet főtitkára, nevéhez fűződik ezen szakszervezet bolsevi­­zálása. Washingtonban eltöltött évei alatt a követséget a rendszer propagandájának és kémkedési tevékenységének amerikai köz­pontjává alakította. HAZATÉR A KABAKA----0---­A középafrikai Buganda an­gol nevelésű bennszülött ki­rálya, akit az angol gyarmat­ügyi minisztérium egy évvel ezelőtt, a Mau-Mau mozgalom tetőpontján száműzött trón­járól, most visszatérhet orszá­gába. A Kabaka, azaz király, származására és színére néz­ve néger, de nevelésre nézve tökéletes angol Gentleman- Miután most megtanulta, hogy Buganda politikai önál­lóságára még várni kell, visz­­szatér trónjára és közel 8 mil­liós népének életét mindenek­előtt komoly egészségügyi re­formokkal kívánja megjaví­tani. KICSODA i MENDES-FRANCE----0---­Menáes-France, franciá mi­niszterelnök életrajzát közlik a lapok az egész amerikai kontinens területén. Ezek sze­rint Mendes-France 1907-ben született, már 21 éves korá­ban ügyvéd volt, a háborúban először mint a francia hadse­reg hadirepülője, később mint a francia ellenállási mozga­lom pilótája vett részt. Német börtönben volt 6 hónapig s on­nan kötéllétrán szökött meg. Mendes-France volt az 1944-es angol-francia pénz­ügyi egyezmény megteremtő­je, majd a Bretton Woods-i nemzetközi konferencián ha­zája képviselője. Csak ez év­ben került ismét a belpolitikai harcok középpontjába s on­nan, mint ismeretes, június­ban győztesen került ki. Mendes-France spanyol, vagy portugál származású szefárd zsidók ivadéka. Politi­kai éleslátásán kívül arról is nevezetes, hogy Franciaor­szág népét le akarja szoktátni mértéktelen borivásról s he­lyette a tejfogyasztást akar­ja népszerűsíteni. Jelenleg Ot­tawában tartózkodik s onnan , Washingtonba fog tovább utazni. Érzelmi szempontból vizsgálva a kérdést azt mondhat­lak, hogy a magyar melegszívű, de nem szeret érzelegni. Benső világát nem szívesen hozza a külvilág tudomására. Gyöngébekkel, bajbajutottakkal szemben nagylelkű. Humora igen jó. Saját baján jól tud mulatni és ez a tulajdon­ság a legnagyobb bajok idején sem hagyja el. Sajnos a magyar néha rendkívül heves és nagy indulatú. Ebben igen sokszor megfeledkezik magáról. Jussából semmi körülmények között nem enged. Könnyenhivő és bizalmatlan egyszerre. Lelke tolvajkulccsal igen könnyen felnyitható Igen sokszor azonban akkor is gyanuskodik, amikor arra nincs különösebb oka. A magyar nép ösztönei nem szerencsések. Ennek persze igen mélyreható okai vannak. Nemzetünknek ugyanis mindig két rossz között kellett választani. Az a tény, hogy hazánkat majdnem mindig két oldalról fenyegette ellenség és sokszor az egyikkel kellett szövetkezni a másik ellen, kifejlesztette a magyar fajban ^ bizonytalan­ság érzetét. Ezen felül azt a tudatot, hogy sorsunk a Duna völgyében mindenképen tragikus sors. Ennek következménye az, hogy sokszor tettek helyett az érzelmekben éljük ki ma­gunkat. Megható szónoklatokat rögtönzünk és annak hatásá­ra elhatározzuk, hogy megjavulunk és nagy tetteket hajtunk majd végre. Magatartásunk tehát nem biztos. Soha nem a jó és a rossz, hanem a jó és rossz különböző keverékei között kellett választanunk. Ez a helyzet sokszor rontotta az erkölcsöket, mert kedvezett a kétkulacsosoknak és köpönyegforgatóknak. A magyar ember sajnos túlságosan őszinte Titkolózni egyáltalán nem tud. összeesküvést szőni a mi hazánkban egyszerűen nem lehet. Annál is inkább nem, mert a magyar­ság zöme félrevezethető. Nincs tehát helyes önismeretünk. Meg-van bennünk a hajlam, hogy magunkról a szélsőségek között ide-oda ingadozó véleményt alkossunk. Néha nagyon is jó a véleményünk önmagunkról, máskor ostoba módon le­kicsinyeljük önmagunkat. Túlságosan kiváncsiak voltunk ar­ra, hogy mit mond rólunk a “külföld”. A magyarság nagyobb szervezetbe beleilleszkedni nem tud. Nem szívesen és főleg nem komolyan szervezkedik. Egyedül a katonai szervezetben találja meg helyét csodálatos és ösztönös alkalmazkodóképességgel. A magyar becsvágyó Szereti a hírt, rangot és dicsőséget. Pompakedvelő. Legrosszabb tulajdonsága pedig az, hogy job­ban szereti a hatalmat, mint a közösség érdekében végzett munkát. A jelenlegi igen nehéz idők, jó és rossz irányban — sokat alakítanak majd a nemzet lelkén. Ha a gyökeret nem sikerül elvágni, azaz, ha a földművelő réteg állni tudja továbbra is & sarat, akkor régi fényében újra éledhet még a magyar nemzet. Éhez innen kívülről is nyújtható segítség, akkor ha az itteni magyarságban felébred a lelkiismeret és létrehoz egy olyan egységet, melynek segítségével politikai és gazdasági erőtényezővé válik és így hallathatja, sőt érvényesítheti sza­vát a világpolitikában. . Talán kissé türelmetlenek vagyunk, mikor szinte má­ról-holnapra várjuk a megoldást. Sajnos éppen a magyar faj­ta hiszékenysége miatt kell várnunk. Addig kell vámunk, ,amíg az emigrációban a szélhámosok kora lejár. Ne felejtsük el ebben a tekintetben azt amit Kisfaludy Károly mondott : “Tág torok, jó tüdő tiszteletre kiáltozza az élőket, de ha elnémul ez, csak tettek maradnak bírói lantra”.

Next

/
Thumbnails
Contents