Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-11-20 / 45. szám

1954. november 20. 2 KANADAI MAGYARSÁG CtUtOcUcHt ’rbuHtyVUOMá. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1 Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office . 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. Telefon: EM. 3-7678. ............................FELTŰNŐ...................... SZOVJET POHÁRKÖSZÖNTŐK-------------- o-------------­A szovjet kormány az októberi forradalom évfordulóján minden évben fogadást szokott rendezni, amelyre meghívja az összes Moszkvában képviselt ország diplomatáit. Ezen a “baráti” összejövetelen szokta a mindenkori vörös diktátor elmondani a kommunizmus külpolitikai programmját, illetve az ezzel kapcsolatos fenyegetéseket. Ebben az évben azonban Malenkov és társai mindent megtettek, hogy legalább külsőleg a kommunizmus békés és “jámbor” szándékáról tegyenek tanúságot. A fogadást a Kreml belsejében, egy 500 éves volt cári fogadóteremben tar­tották s a “műsor” első számaként Malenkov személyesen Bohlenhez, az Egyesült Államok nagykövetéhez fordult, aki­nek asztalához járult és a legszivélyesebb hangon igyekezett megnyugtatni arról, hogy a szovjet politika az USA-val szem­ben (most már nemcsak “az amerikai néppel szemben!”) a barátság és a béke útját kívánja követni. Malenkov ezután Wickersham, demokratapárti amerikai képviselőhöz fordult, s arra kérte, hogy úgyis mint újságíró, közölje az amerikai néppel, hogy az amerikai és a szovjet nép békében és barát­­ságbap dolgozhat s a barátság továbbra is mindjobban meg fog erősödni. Ezután a másik gangszter, Molotov mondott beszédet s poharat ürített az amerikai és a szovjet nép viszo­nyának baráti irányban való fejlődésére. Végül Kruscsev, a kommunista pártfőnök a francia nagykövetet üdvözölte gye­rekesen hangzó, de barátinak szánt szavakkal. Ilyen baráti hangot soha még szovjet politikusok nem használtak nyugati diplomatákkal szemben. Úgy látszott, hogy a “békés együttélést” talán őszintén gondolják a hirte­len megtért tovarisok. De ugyanakkor, ugyanezen a fogadáson kézbesítettek Bohlen USA nagykövetének egy rövid hírt, amely szerint szovjet vadászgépek megtámadtak és lelőttek egy amerikai fegyvertelen katonai repülőgépet japáni vizek felett. S ugyan­ezen az összejövetelen kézbesítették a nyugati diplomatáknak annak az “egyesség”-nek a szövetségét, amelyet a két hónap-1 pal ezelőtt ugyancsak kommunista katonai repülőgépek által lelőtt amerikai civil utasszállítógép kártérítési ügyében kö­töttek. Amíg megcáfolhatatlan tények — mint az osztrák békeszerződés aláírása, a vasfüggöny mögötti lakosság ki­vándorlásának megengedése, a mégszállt országokban de­mokratikus választások megtartása — nem bizonyítják, hogy a szovjet lemondott világhódító szándékáról, — addig a cicomás beszédek és mézédes szavak éppen olyan gyorsan és éppen olyan káros hatással fognak elpárologni, mint az a vodka, amelyet a nyugati diplomaták a barbár keleti ünnepé­lyen kénytelenek voltak tömeggyilkos vendéglátóik egészsé­gére üríteni. KANADA ÉS A VILÁGSAJTÓ (Canadian Scene). Peter Dempson, a torontoi “The Te­legram” című lapban megállapítja, hogy a világsajtó egyre nagyobb figyelmet szentel Kanadának. Egyik oka ennek az, hogy Kanadának folyton nő a fontossága a világpolitikában, a másik meg az a tüneményes mód, ahogyan az ország kifej­leszti természeti kincseit és iparát. A világsajtó — jelenleg jobban, mint valaha — felfigyel minden lépésre, amelyet Kanada nemzetközi vonatkozásban tesz. Úgyszintén világszerte ismertetnek minden jelentős bel­földi vonatkozású előrehaladást. Kanada belpolitikai és gazdasági híreiről az a 75 vagy még több tudósító számol be, akiknek szerkesztősége Otta­­vában van, a “Parliament Hill”-en. Ott közvetlen betekinté­sük van abba, hogy mit cselekszik a kormány, valamint, hogy melyek a fontos fejlemények a természeti kincsek feltárása, az ipar és kereszkeöelem fejlődése terén. A tudósítók, akik közül heten állandóan, négyen vagy öten pedig ideiglenesen dolgoznak külföldi újságok számára, nem töltik teljes idejüket szükségképpen Ottawában. A par­lamenti ülésszakok között külön megbízással ide-oda utaznak az országban. Az utóbbi hónapokban Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Oroszország, Svédország és Svájc tartottak állandó tudósítót Kanadában. Ezeken kívül Dél-Afrika, Ausztrália, Uj-Zéland és Írország, is közöl rend­szeres tudósításokat Kanadából. Majdnem minden agyobb brit lapnak van állandó, vagy ideiglenes tudósítója Ottawában. Ugyanez áll a délafrikai, ausztráliai, ujzélandi és írországi újságokra. Az Egyesült Álalmok sajtóját is jel képviselik Kanadában. A külföldi hírszolgálati irodák, mint a Reuter, az Asso­ciated Press, a United Press, az International News Service, szintén tartanak állandó; vagy ideiglenes tudósítókat Kana­dában Az orosz lapok némileg elferdített híradást kapnak a j kanadai eseményekről, a Tass hírügynökség ottawai tudósí­tóján keresztül. A német hírügynökségnek állandó tudósítója van, a svájci Neue Züricher Zeitung-nak szintén. A “Stockholm Expressen”-nek is van kanadai tudósítója. Bár Kanada nem tartozik a négy nagyhatalom — Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország — közé, az a fontosságban egyre növekvő szerep, amelyet az ország nemzetközi viszonylatban betölt, felfigyelésre késztette a világ sajtóját. Kanada háború utáni óriási fejlődése szintén felkeltette az érdeklődést. Ez a magyarázata annak, hogy belföldön és külföldön egyaránt sokat írnak Kanadáról. Közeledik a KARÁCSONYI küldések ideje! Magyarországra az 1KKA csomagküldés változatlanul a legelőnyösebb segítési módja az otthoniaknak. A csomagok teljesen vámmentesek. Minden másfajta csomagkül­dés, bárhonnan is érkezzék az Magyarországra, hosszadalmas és nem lehet vám­mentes. Kérje uj és bővített árjegyzékünket. Küldjön LEPEDŐANYAGOT, ANGINT, FI­NOM ANGOL SZÖVETET, ezek az árúk kitünően értékesíthetők. A régi, népszerű kávé-csomagok : JUDY és SPRING változatlanul megrendelhetők a régi $12.— és $21.50 árban. Három pár NYLON-harisnya most $12.— GYÓGYSZEREKET küldünk az összes európai országokba. 10 gramm STREPTO­­MICIN most csak $5.40, 100 tabletta RIMIFON $2.—, légiposta szállítással együtt. A gyógyszereket teljes garanciával küldjük. Ez alkalomból ismételten felhívjuk szives figyelmét kitűnő csomagszolgálatunkra : Csehszlovákiába, Nyugat- es Keletnémetországba VALAMINT A VILÁG BÁRMELY MÁS ORSZÁGÁBA UTAZÁSI ÜGYEKBEN, FORDÍTÁS, HITELESÍTÉS, BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK­BEN forduljon a régi bizalommal cégünkhöz. PÉNZKÜLDÉS A VILÁG BÁRMELY RÉSZÉBE ELŐNYÖS ÁRFOLYAMON. (Ma­gyarországra csak hivatalos átutalást vállalunk). ALEX A. KELEN LIMITED 1467 MANSFIELD ST. Móntreal Que., Canada TEL : PL. 9548 BÁRMILYEN MÉRETŰ TEREMRE van szüksége, összejövetelek­re, társadalmi események ren­dezésére, vacsorákra, vagy bármilyen más alkalomra keresse fel a BETHLEN-TEREM gondnokát. 2 BANCROFT AVE. WA. 3-2062 vagy OX. 1201 TORONTOI KATASZTRÓFA százakra menő halálos áldozatai mutatták meg, hogy mindenkinek kell vásárolni ÉLETBIZTOSÍTÁST, ezért bizalommal keresse fel, hívjon (vidékre is), vagy írjon mielőbb a SUN LIFE ASSURANCE CO. OF CANADA megbízottjának : SZőCZY ÁRPÁD-nak, ha nem elegendő, vagy ha még nincs élet-, mortgage-, öregségi biztosítása. Bay Branch Office 60. Avenue Rd., Toronto Telefon : EM. 4-5141 WA.4-8314 A DOHÁNYTERMELŐ MUNKÁSOK UJ KOLLEKTIV SZERZŐDÉSE-----------o----------­Granbyból jelenetik : A Dohánytermelő Munkások Nemzetközi Szakszervezete uj kollektív szerződést kötött a granby-i do­hányfarmerekkel, amelynek értelmében a munkások óránként 5 cent béremelést kap­nak, 11 fizetett ünnepnappal évenként. A legalacsonyabb munkabér férfiak számára 1.60, nők számára 1.41. Az ontarioi dohány­­termelők minden jel szerint ugyanezeket a feltételeket fogják elfogadni. ÉRDEMES VÉDENI A GYÜLEKEZÉSI JOGOT —--------0----------­A nyilvános’gyülekezések fejezik ki, hogy a nép mit érez és mit akar, formálják a kö&­­véleményt és esküdt ellenségei mindenfajta önkényuralmi rendszernek. Amikor a totali­­táriánus kormányzás valahol megveti a lá­bát, először mindig a nyilvános gyűléseket tiltják bs és többé nem is engedik megtar­tásukat. A szabad gyülekezés joga a demokrácia alapfeltételei közé tartozik, szabad emberek csak ebben a légkörben létezhetnek. Gondol­kozzunk rajta... a gyülekezési jogot érde­mes megvédeni. ŐSZI NAPSUGÁR Irta : Béla deák. A hordár finomművű bőröndöket hozott be az elsőosztályú fülkébe. Nagyvilági üdülőhelyek drága szállóinak reklámcédu­lái borították őket. A férfi bosszúsan nézte. Már boldog volt, hogy utitárs nélkül utazhatik. A nem várt fordulat minden örömét elrontotta. Dacosan állt az ablakhoz, háttal az ajtó­nak, hogy a belépőt ne is lássa. A vonat lassan, alig érezhetően megin­dult, mire az utitárs egyáltalában észre­­vétette magát. Kint állt a folyosón s inte­getnie kellett. Néhány meghatott búcsú­szava hallatszott be. Jó, jó. Persze, hogy írok. Csókolom a drága Irénke nénit . . és Etust is. .. Jenő bácsit üdvözlöm... Jó majd képeket is küldök . Szervusztok... Isten vele... Kellemes szopránja, üdén, természetesen csengett. Az “Isten vele”-nél azonban kis­sé elfátyolozódott. A férfi némi irigységgel gondolt arra. akinek szólhatott. A nő utoljára hagyta s igyekezett hang­súlytalanul mondani, mégis melegen ha­tott. Titkolt bizalom, fojtott vágy, elkép­zelt meghittség soha át nem élt varázsa, ki nem mondott szép szavak, gyengéd moz­dulatok, meleg tekintetek elködlő romanti­kája rezgett a rövid bucsuzás leplezett mé­labújában. Ki tudja hányszor, hány alak­ban, ruhában, hajviseletben nézhetett szembe, a tükörrel s kérdezhette remé­nyek, kétségek, gyötrő önkínzások, szines álmok aranyködén keresztül : “Vájjon tet­szenék-e így neki ? Mit szólna, mit tenne, ha így meglátna ?” — Az a férfi, akinek most azt mondta hűvös rövidséggel : “Is­ten vele !” Tán fuldokló csókban feltörő forró könnyeket hullatni, vagy sikoltani szeretett volna inkább, de a nyilvánosság, a jónevelés s a büszkeség nem engedték meg neki. Ez mind benne volt a rövid istenhozzád­­ban. A férfit különös melegséggel töltöt­te el. Már jelentős sebességgel robogtak s hogy utitársa bejött a fülkébe, arra az orrát enyhén megcsapó, halk parfőmillat­­ból következtetett. Amikor 'megfordult, a nő éppen akkor tette fel a csomagtartóba a búcsuzáskor kapott virágokat. Egy szál piros rózsát le­tört s azt jólszabott utazókosztümjének hajtókájára tűzte. Finom, törékeny jelen­ség volt. Lényéből arisztokratikus hűvös­ség áradt. A férfi nem törődött vele többet. Leült. Beletemetkezett az újságba. Régóta kattogott már a vonat, amikor arra lett figyelmes, hogy utitársa hiába próbálgatja az öngyújtót. Leeresztette az újságot s a hirtelen elő­­kotort égő gyufaszálat udvariasan odatar­totta a nő cigarettájához. A szép fej hűvös gráciával biccentett. — Köszönöm szépen A férfi is bólintott. Szemük egy pillanat­ra találkozott. Aztán a nő a tovarohanó táviróoszlopokat, a férfi a nő két egymásra rakott finomrajzú selyemharisnyás lábát nézte. A csillogó ezüstszínű selyem úgy ha­tott rajtuk, mintha két frissen fogott ha­lat helyeztek volna egymásra. Alkonyodott. A kalauz bejött, felgyújtotta a lámpát. Ők, mintha összebeszéltek volna, egy­szerre szóltak neki, hogy hagyja. Szótlanul ültek tovább az egyre sűrűsö­dő homályban. A búcsúzó nap utolsó bíbor­sugarai után csak a cigarettájuk parázs­lóit s a kéklőn gomolygó füst érdekes min­tájú márványlapja ereszkedett közéjük. Amikor a messze földről látogatott, hí­res üdülőben együtt szálltak ki a férfi már biztos volt benne, hogy találkozni fognak. Ő volt a főorvosa a tüdőszanatóriumnak s az ilyenféle előkelő idegenek rendszerint betegként s csak nagyritkán látogatóként szoktak odajönni. Ezúttal szívből kívánta az utóbbit, de sajnos nem úgy történt. Már másnap találkoztak hivatalos idő után az ő magánrendelőjében Az ápolónő jóhangzásu történelmi nevet mondott be, mikor bejelentette. A főorvos úgy fogadta, mint a többi be­teget szokta. Bár mindketten meglepődtek, de neki sikerült érzéseit lepleznie. Üdvözlés és bemutatkozás után feltette a szokásos kérdést : — Mi a panasza ? A nő felelet helyett levelet nyújtott át. A címzés neki szólt. Benne egyetemi tanár barátja írta le a bal tüdőcsúcs felett kez­dődő kis meszesedés gócot s különös fi­gyelmébe ajánlotta a beteget. Mikor a főorvos letette a levelet, kedves s valami részvétteljes arccal fordult a be­teghez. — A levelet köszönöm. Munkámat min­denesetre megkönnyíti. A röntgenfelvételt mégsem nélkülözhetem. Azonnal meg is csináljuk. — Le kell vetkőzzem ? — kérdezte eny­he rémülettel a nő. Ijedtsége őszinte volt s kislányos bájt kölcsönzött kedves arcának — Csak derékig — mosolygott meg­nyugtatóan a férfi. -— Ijedelemre semmi ok. Pillanatok alatt készen vagyunk. Felvétel után megnyugodva ültek le. — Gyógyíthatatlan ? kérdezte a nő ag­godalommal. — Korántsem, — sietett megnyugtatni a férfi. —- Szóval még meggyógyulhatok. — Ha rám bízza magát, feltétlenül. — És mit kell tennem ? — Némi orvosság szedése és befecsken­dezése mellett pihennie, sokat aludnia, na­poznia, ennie és szórakoznia kell és két lé­nyeges dologra ügyelni. — Melyek azok ? — Sohasem szabad erős felmelegedés­nek kitennie magát. Még kevésbbé ilyen ál­lapotban hideg italt innia. Ez az egyik. A másik meg az, hogy kerülnie kell a tépe­­lődést, a bánatot és általában a lelki izgal­makat. — S akkor mennyi idő alatt gyógyulok meg ? — Ha szerencsénk van s szép, napos nyarunk lesz, akkor már ősszel makkegész­ségesen mehet haza. Óh Istenem, bárcsak úgy lenne ! Ezt reménytől csillogó szemmel mondta. Nagyon bájos volt. Másnap szép, de kissé hűvös idő volt. A főorvos külön takarót vitetett neki, mikor végigjárta a napozó terraszt. Miután min­denkit gondosan megnézett, visszament az uj beteghez. Az ápolónőket útjukra bo­­csájtva barátságos arccal ült le egy hirte­len odahúzott székre. — Tegnap valamit elfelejtettünk, — kezdte derűsen. — Ugyan mit ? — mosolyodott el a leány is. — A szokásos gyónást, amit a gyógyke­zelésnél nem nélkülözhetünk A tüdőgon­dozás nemcsak orvost, hanem pszihiátert is kíván. Mondottam, hogy kerülnie kell a lelki izgalmakat s ezért minden bajáról tudni szeretnék. Amin lehet, azon enyhí­tek s ha módomban áll elejét is veszem olyan dolgoknak, melyek végzetes befo­lyást gyakorolhatnak a gyógyulásra. A leány hálásan nézett rá. — Ezt látja nem lesz nehéz megtenni. Bizalmamat már bírja is, de megnyugta­tom, nincsenek lelki problémáim. Semmi sem bánt és nem tépelődöm. Ellenkezőleg kitünően érzem magam. Az orvos nem tágított. — Kedves, hogy bizalmát bírhatom, mé­gis engedje meg, hogy néhány kérdést fel­tegyek. — Parancsoljon. — Úgy tudom, hogy még hajadon­— Igen az vagyok. — Élnek a szülei ? — Csak édesanyám. Apám évekkel ez­előtt halt meg szívkoszorúér elmeszedés­ben. — Anyagi viszonyai ? ' — Rendezettek. — Szerelem ? A leány tiszta tekintettel fordult az or­vos felé. — Volt, de zökkenésmentesen elmúlt, — mondta nyugodtan. — Nincs semmi utó­­zönge. Az orvos kutatva nézett a tiszta arcba. — Ne haragudjon, ha kicsit tapintatlan leszek, — mondta s hangjában mintha el­titkolt féltékenység lappangott volna, — de ahjroz, akinek utolsóként az Istenhozzá­­dot mondta Pesten, kell, hogy valami köze legyen. A leány elpirult. — Megfigyeléséhez csak gratulálhatok, — vallotta be. — Igaza van. Az volt a nagy szerelem, de ő nem tudott róla. A legked­vesebb barátnőm férje. — S az emlékek ? Nem bántanak. Lényegében régen befe­jeződött. Ami megmaradt, az csak kelle­mes. Csupa édesbús apróság. Egy véletle­nül leszakított virág, egy-egy lovagias gesztus, egy dal, egy tiszta mosoly. Ennyi az egész. — És nem fájnak ? — Különösen amióta itt vagyok, nem. Ez úgy hangzott, mint egy vallomás. A halkan odaszűrődő madárdal kedves kísé­retet adott hozzá A meleg nyár s a gondos gyógykezelés hatása alatt a beteg szemmelláthatólag erősödött. Augusztusban már sportolnia is szabad volt s az üdülő tenniszpályáján iz­galmas mérkőzéseket játszott a főorvos­sal. — Revansot adok ! — kiáltotta boldo­gan egy megnyert játszma után. — Ezúttal kénytelen leszek a vereség szégyenét tovább viselni — hárította el mosolyogva az orvos. — Nem szabad fel­melegednie. S így volt mindennel. Bárhová ment a lány, bármit tett, a főorvos láthatatlanul ott volt mögötte. Magányos erdei sétáira kabátot küldött utána. Lovaglás után, amikor felhevülten akart vizet inni, lélek­szakadva rohanó ápolónő vette ki kezéből a hamvassá párásodott vizespoharat, őt is a főorvos küldte. Szeptember végén elérkezett a búcsa ideje. A halk sóhajjal hulló arany falevelekre bánatos napsugár mosolygott A leány gyógyultan kopogott be a főor­vos magánrendelőjébe. Bőröndjei már a gépkocsi csomagtartójában voltak. — Boldogan, mégis szomorúan távozom, főorvos úr, — nyújtotta kezét melegen. Hangjában a búcsú mélabúja remegett. — Boldogságában én is osztozom, — szorította meg a kis kezet a főorvos, — de a szomorúságát nem értem. — Visszaeséstől félek, — nehezedett könnyessé a leány szempillája. — Eddig nem voltak, de most... most már lesznek lelki problémáim. — Aligha, — mosolygott boldog derű­vel a férfi. — Néhány nap múlva követni fogom. Megjött a tanári kinevezésem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents