Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-13 / 11. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto 4 évfolyam 11 szám. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Ára : 10 Cent. Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa Toronto, 1954 március 13 "RABOK LEGYÜNK, VAGY SZABADOK?" így tette fel a kérdést Petőfi Sándor, a magyar szabad­ság lánglelkű költője 1848-ban. És a nép válasza egyöntetű volt: “Rabok tovább nem leszünk!” Megindult a harc a Habs­burg elnyomás ellen, a nép szabadságáért. Nem háborút vagy megtorlást akartak 1848 hősei, hanem jogot és sza­badságot. Jogot, amelyet elvett a zsarnokság és szabadságot, amely nélkül élni nem érdemes. A hatalom bitorlóinak a válasza a magyar nemzet eme természetes követelésére: börtön, és még súlyosabb elnyomás volt. A nép azonban már nem volt hajlandó tovább tűrni, fegyvert fogott és megindult a magyar történelem legdicső­ségesebb har ca, a Szabadságharc. Soha olyan egységes nem volt még a magyar nép, nagy és szent elhatározásában, mint akkor. Ifjak és öregek egy emberként sereglettek Kossuth zászlója alá és pár hónap le­forgása alatt, sok esetben kaszával, kapával verték ki az or­szágból az abban az időben a legkiválóbbnak tartott osztrák hadsereget. A dicsőséges magyar győzelmek azonban még­sem hozták meg a nép számára az annyira vágyott szabad­ságot, mert az osztrák császári csapatok kiűzetése után a világzsarnokság leghitványabb zsoldosai, az orosz csorda­hadsereg tört rá az országra és taposta el a magyar szabad­ság szent tüzet. Tehát 105 évvel ezelőtt ugyanaz a barbár orosz hadsereg százszoros túlereje fojtotta vérbe a magyar nép szabadságvágyát, amely ma is rajta ül sokat szenvedett népünk nyakán. Szomorúan kell megállapítanunk azt is, hogy 1848-ban éppen úgy, mint 1945-ben, a nyugati hatalmak kö­zömbössége tette lehetővé az ázsiai hordáknak Magyaror­szágba való beözönlését. A legtisztább nemzeti ideálokért és szabadságeszmékért indult harcunk nem kapta meg ezektől a hatalmaktól azt a támogatást, amelyet megérdemelt és sí­­mély meg is érte volna. Ezeknek a nyugati hatalmaknak a csendes asszisztálása mellett történt meg a történelem egy ik legnagyobb gyalázata, a magyar szabadság hőseinek kivég­zése, bebörtönzése és megkínoztatása. A gyűlölet és bosszú­vágytól elvakult osztrák császár parancsára ezrével hurcol­ták vérpadra, börtönökbe a magyar nemzet legjobbjait. Ezeknek pedig semmi más bűnük nem volt, mint hogy szabadon akartak élni. Szabadon, minden befolyástól mente­sen, egy független országban. A szabadság utáni vágy azon­ban mindig bűn a zsarnokok szemében. Tíz év óta ismét könnytől ázik a magyar ugar. Ez idő alatt kivégzett, meggyilkolt, elhurcolt, bebörtönzött magya­rok százezreinek tragédiája még 1849 gyalázatát is sokszo­rosan felülmúlja. Szinte kétségbe kell esnünk a világ közö­nyén, amellyel hazánk és más kis népek szenvedését ma is fi­gyelik. Vájjon mikor ébred a ma még szabad világ annak tu­datára, hogy a zsarnokság képviselőivel nem tárgyalni, ha­nem harcolni kell! Ha 1848-ban megakadályozták volna az ázsiai barbarizmus Magyarországra való betörését, akkor ma szabad volna a világ és benne Magyarország is. Az Élet a legnagyobb iskola, s mi hinni szeretnők, hogy az elmúlt idő elég lecke volt azok számára is, akik hittek az oroszok megjavulásában, akik nem vették észre, hogy az azok terve nem “szocializmus”, hanem az évszázados szláv Imperialista ábránd megvalósítása, a szláv világuralom. Kell, hogy mindenki tudomásul vegye, hogy Oroszország ma is ugyanaz a sötét ázsiai hatalom, amely száz évvel ez­előtt volt, amikor leverte a magyar Szabadságharcot. Akkor csak egy kis, magárahagyott hős nép szabadságát taposta el, ma pedig a legjobb utón van, hogy rabságba döntse az egész világot. Ha ma, a tizenkettedik órában sem ébred rá a szabad vi­lág arra a szörnyű veszélyre, amelyet számára a bolsevizmus jelent, akkor valóban megérdemli a sorsát. Kenesei F. László. A VILÁG KÖRÜL NASSER HIVATALOSAN KINEVEZTE MAGÁT KATONAI DIKTÁTORRÁ Abdel Nasser, Egyiptom uj ura, aki a másfél éve hatalmon lévő Naguibot az elmúlt héten megfosztotta hatalmától, most felvet­te az “Egyiptom katonai kormányzója” cí­met. Lapzártakor érkezett jeelntések szerint a Nasser-Naguib-féle párbajban ismét Naguib aratott győzelmet. A mai nappal ismét ő lett a miniszterelnök, s a hadsereg tisztikarától a saját személyének szóló hüségesküt vett ki. A különös az, hogy amellett Nasser is megmaradt, katonai főparancsnoki címmel-HÁflORUS aknák úsznak jelenteni, 50 dollárról 100 dollárra emelik fel. A traktorok által vontatott egységeket ezentúl kettős lánccal, illetve összekötő szer­kezettel kell a vontatóhoz kapcsolni. A LA ' Az angol és minden vást intézeti' müvekhez, három úszó MANCHE CSATORNÁBAN COLUMBIA MEGSZÜNTETTE A SAJTÓSZABADSÁGOT------------o—:--------­A délamerikai Columbiában, ahol az utób­bi években többféle árnyalatú diktatúrák vál­togatták egymást, rendelettel megtiltották a lapoknak, hogy a kormány által kibocsá­tott intézkedésekhez bármilyen megjegy­zést fűzzenek- Az újságok mostantól kezdve politikai eseményekről is csupán tényekre szorítkozó riportot közölhetnek. MI LESZ CHURCHILL HATTYÚDALA? UIABB VIHAR MacCARTHY SZENÁTOR KÖRÜL tengerészeti minisztérium rádión gyéb módon figyelmezető felhi­­az Anglia körül hajózó vizi jár­­üogy a La Manche csatornában aknát láttak, amelyekkel való összeütközék a hajó elsülyedését okozhatja. Az éppen útban lévő két óriás személyszál­lító hajó, a 1‘Queen Elizabeth”, amely a világ legnagyobb hajója és a “United States”, a­­; mely a kékszalag tulajdonosa, megváltoztat­ták útirányijigat. — Az egyik aknát egy svéd torpedóromboló felrobbantotta, a másik ket­tőt közelről látták. Az aknák még a háború­ból származnak.-----------1------------o-----------------------­UJ KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYOK ONTARIOBAN KÖNNYEBB LESZ A HÁZÉPÍTÉS TAVASZTÓL FOGVA A központi Jelzálogintézet (Central Mortgage and Hous­ing Corporation) gazdasági tanácsadója, O- J. Firestone, az ontarioi ingatlanügynökök egyesületének közgyűlésén beje­lentette, hogy a házépítés ez év. tavaszától kezdve könyebbé fog válni. Az 1954 évre 1.122 milliós értékben jósolt házépit­­kezéseket, ami az 1953 évhez képes 3 százalékos emelkedést jelent. Az 1953 évben Ontario területén 93.000-el emelkedett a lakóházak száma, s a most folyó évben valószínűleg ennél lényegesen több ház fog épülni. A kormány azon intézkedése, hogy a jelzálogkölcsönöket most már a bankoknak is jogukban lesz nyújtani, egyrészt a kölcsön árát fogja csökkenteni, másrészt könnyíteni fogja a visszafizetési feltételeket. Firestone becslése szerint egyes helyeken, igy Torontó­ban is, az ingatlanpiac ebben az évben tovább fog emelkedni, míg más községekben a tavalyi nívón, esetleg még az alatt fog mozogni.-0-­Az ontarioi parlament előtt törvényjavas­lat fekszik az autóközlekedés rendjének újabb szabályozására. A lényegesebb újítá­sok a következők: A vezető nemcsak a balra­­fordulást, hanem a jobbrakanyarodást és a megállást is köteles kézzel, vagy lámpával illetve indexel jelezni. A városokban előirt 30 mérföldes sebesség egyes pontok között 40 mérföldre lesz felemelve. Azok a vezetők, a­­kik baleset okozása után a helyszínről elhaj­tanak, az eddiginél sokkal súlyosabb bünte­tésben fognak részesülni. Az országutakon bármilyen szemét, vagy tárgy elszórá­­sa ezentúl kihágásnak fog minősülni- Azt az értékhatárt, amelyen felül a bekövetkezett baleseteket a rendőrségen kötelezőleg be kell Az utóbbi napokban az angol sajtó azt a kérdést tárgyalja, hogy vájjon mi lesz a rö­videsen visszavonuló Sir Winsto Churchill­­nek utolsó politikai tette? A találgatok leg­nagyobb része azt jósolja, hogy Churchill még ebben az évben uj választásokat akar kiimi, s e célból a királynőt rá akarja bírni a most ülésező parlament feloszlatására. Er­re a belpolitikai sakkhuzásra az ad okot, hogy az utóbbi esztendőben az Attlee veze­tése alatt álló Labour Party (a fő ellenzéki párt) rengeteg választót veszített, elsősor­ban a szélsőséges Aneurin Bevan és a körü­lötte csoportosuló baloldali szocialisták ma­gatartása miatt. Az 1951 októberben megtar­tott választáson a Churchill álfial vezetett konzervatív párt csupán 19 főnyi többséget kapott, s ez a parlamenti helyzet ma már nem fedi az ország tényleges politikai akara­tát. Ha az újonnan kiírandó választásokon a konzervatív párt nagyobb többséget kapna, akkor Churchill nyugodtan átengedhetné a kormány vezetését helyettesének, Anthony Edennek. Az angol parlamentből származó hírek sze­rint Churchill nem mondott le arról a tervé­ről, hogy még nyugalombavonulása előtt találkozzék Malenkovval. A világ feszülten figyeli, hogy a közel 80 éves Churchill, aki az angol politikai élet legmarkánsabb alakja volt a búr háborútól napjainknig, miképen akarja sikerekben és csalódásokban egy­aránt gazdag államférfim pályáját megko­ronázni ? MAGYAR IFJÚSÁG i_ Mint a nagyvilágban szétszórt hontalan magyar ifjúság egyik tagja szeretnék ma hozzátok szólani, hozzátok, akik valamikor, régen, valamikor még a boldog béke éveiben, lélekkel ünnepeltétek a magyar szabadság ünnepét, március idusát. A Ti emlékeitekben március 15-e, mint az elmúlt idők hőseinek büszke ünneplése él. Emlékeztek egy boldog Magyarországra, egy megbékélt nemzetre, hol becsületes munka, boldogulás és békesség volt, hol szabadon le­hetett élni és ünnepelni. A mi életünk színes pántlikája nem ér i­­lyen messzire. Mint kicsiny gyermek, mi is ott voltunk az otthoni március 15-i ünnepe­ken, azonban már nemcsak a legándás 48-as időkről hallottunk, hanem arról beszéltek, hogy apáink, bátyáink ott harcolnak most is messze Oroszországban, az ellen az ellenség ellen, amely 1849-ben vérbefolytotta a ma­gyar szabadságot. Azután emlékezünk siró asszonyokra, gyerekekre, kiknek férje, fia, apja halt hősi halált, ott messze a Don-ka­­nyarban, Ukrajna végeláthatatlan puszta­ságain, vagy a Kárpátok gerencein. Azután emlékezünk 1945 márciusára, amikor már nem ünnepelt senki, amikor már siri csönd borult a Buda-romjai alatt holtan fekvő hő­sökre, amikor a magyarok ezreit hajtották rabszolga-munkára az orosz hómezőkön, a­­mikor már elveszett minden és a rémült em­beráradat, mint űzött vad hömpölygött nyu­gat felé az ázsiai pestis, a bolsevizmus elől- Azután emlékezünk szegényes tömegszállá­sokra, hol éhes és rongyos emberek könnyes szemmel énekelték a Himnuszt, március 15- én. Magyar Testvéreim. A Ti emlékeitekben még ott él a boldog békevilág, keresztény Magyarországa. A mi emlékeink a vér, a könny, a romok idejéből valók. Ti még ünne­peltétek a magyar szabadságot, mi már csak letiprását, legázólását éltük át. Talán ez az oka, hogy mi nem ünnepelni, hanem tanulni és dolgozni akarunk. Mi megtettük kötelessé­günket uj kenyéradó hazánk iránt, amikor szolgáltuk az emberi szabadságot, kis népek szabadságát és a népek önrendelkezési jogát. És most mi tanulni akarunk, hogy a tudás hatalmával szolgálhassuk a sárbatiport ma­gyar szabadságot, hogyha bármely percben hív a kötelesség elsők lehessünk a kötelesség vállalásban, hazánk felszabadításában. Szappanos István. Az Egyesült Államok belpolitikai életét újabb kisebbfaj­ta vihar rázta meg. Mint az utóbbi időben már annyiszor, a vihar ismét a MacCarthy szenátor vezetése alatt működő sze­nátusi bizottság körül tört ki, amely tudvalevőleg azzal fog­lalkozik, hogy az amerikái közéletből eltávolítsa a kommunis­tákat. MacCarthyt rengetegen támadják és rengetegen vé­dik. Akik támadják, rendesen a modorát és szokatlanul eré­lyes eljárásmódját kifogásolják. Akik védik, nem törődnek eljárási kérdésekkel, hanem MacCarthy tevékenységének lé­nyegét látják: ez pedig a kommunisták gyökeres kiirtása minden olyan helyen, ahol hazaáruló magatartásukkal Ame­rikának árthatnak. A most folyó ügy azzal kezdődött, hogy MacCarthy az amerikai hadügyminisztériumban folytatott vizsgálata során Peress, őrnagyi rangot viselő New Yorki fogorvos ügyéhez jutott el. Ezt a Peresst a hadügyminisztérium 1945 február 2-án rendes szolgálati úton felmentette a további szolgálat alól, annak ellenére, hogy bizonyíthatóan aktiv kommunista volt, s igazságszerint haditörvényszék elé kellett volna állí­tani. Mikor Peresst orvos-századosi rangban 1952 októberé­ben besorozták, azon kérdésre, hogy nem kommunista-e? Pe­ress megtagadta a választ- Ez a negatív válasz, amely tulaj­donképpen egyszerű IGEN-t jelent, elsikkadt az iratok kö­zött, s Peress másfél évet szolgált, kinevezték őrnaggyá és zavartalanul folytathatta bujtogató tevékenységét a hadse­regben, amig 1954 január 30-án a MacCarthy bizottság elé került. Itt ismét megtagadta a válaszadást arra a kérdés-so­rozatra, hogy volt-e kommunista? MacCarthy ezután köve­telte, hogy vagy állítsák haditörvényszék elé, vagy csapják ki a hadseregből, — az illetékes hadügyminisztert szerv azon­ban ehelyett egyszerűen felmentette a szolgálat alól. MacCarthy az ügy mögött sötét erőket sejtett. Maga elé idézte Zwicker tábornokot, aki a Peress-ügyben a közvetlen i felelősséget viselte. Rövidesen kiderült ugyan, hogy Zwicker nem állt Peress mögött, nem is ismerte, azonban hanyagság­ból súlyos mulasztások terhelik a kommunistaellenes kémel­­háritó tevékenység megszervezése körül. MacCarthy nem késett Zwickert alkalmatlan, tehetetlen parancsnoknak ne­vezni. Ezen a ponton azonban Robert Stevens, az USA had­ügyminisztere beavatkozott az ügybe, — követelte, hogy MacCarthynak tiltsák meg, hogy kutatását a hadsereg kere­tein belül folytathassa. MacCarthy és Stevens között televi­­zión, újságokban és beszédekben folytatott kétnapos harc tört ki, amely MacCarthy győzelmével végződött: mert az a­­merikai törvény szerint a szenátusi bizottság működését pa­rancsszóval megakadályozni nem lehet. Stevens és Mac­Carthy egy Eisenhower által kirendelt egyeztető bizottság előtt egyezséget kötöttek. A sajtó azonban — reklámcélok­ból — ezt az egyezséget úgy regisztrálta, mintha MacCarthy erőszakosan parancsolgatni akart volna az amerikai hadügy­miniszternek (ami esze ágában sem volt) és mire a híranyag az angol sajtóba, s onnét Amerikába visszakerült, már úgy állították be MacCarthyt, mint valami ördögi fasisztát, aki Eisenhower elnök feje fölött parancsuralmi rendszert akar felállítani az Egyesült Államokban. A túlérzékeny brit sajtó félelmét a végletekig felfokozta a kommunista részről felfújt propaganda,—természetesen azzal a céllal, hogy MacCarthyt, a kommunzmus legfőbb igazi bátor és értelmes ellenfelét a polgári rétegek előtt diszkreditálják. ' $ Erre — érthetően — az amerikai hadügyminisztérium sértődött meg és ma az a helyzet, hogy csúf személyeskedé­sek, alaptalan támadások özöne zúdul mindkét oldalról. Ei­senhower, akinek az ügybe való személyes beavatkozását várták, nem tulajdonit az ügynek nagy jelentőséget. MacCarthy népszerűsége azonban az üggyel nagy mér­tékben fokozódott- A hivatalos kommunista propaganda ma már “MacCarthyzmusnak” nevezi a kommunista-ellenes küz­delmet. Kell-e ennél nagyobb dicséret a wisconsini szenátor­nak? ÉVI 28 MILLIÓ DOLLÁROS KERESKEDELMI SZERZŐDÉS EGYIPTOM ÉS A SZOVJET KÖZÖTT Már korábban beszámoltunk arról, hogy Egyiptom és a Szovjet között kereskedelmi szerződés készül. A szerződést most kötötték meg feltűnően ünnepélyes keretek között Kai­róban, ahol a Keletnémet vörös köztársaság ipari kiállítást rendez. A szerződést egyiptomi részről Naguib irta alá, aki ez alkalommal kijelentette, hogy Egyiptom mindenkivel haj­landó kereskedelmi szerződést kötni. A mostani megállapodás szerint Egyiptom hagymát, selymet, festéket szállít. Cseré­lje acélt, traktorokat, vegyi anyagokat kap. — A kívül álló szemlélő a szerződés mögött jól látja a politikai csalétket.—

Next

/
Thumbnails
Contents