Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1954-02-06 / 6. szám
nYSBwAivVW 2 1954 február 6 Dr. CSERY C. MIHÁLY : A MAGYAR EMIGRÁCIÓK TÖRTÉNETÉBŐL V' Ha sokszor bukkanunk is meglepő egyezésekre e futó pillantás során a jelen és a múlt emigráció egyes tényei között, mégis habozva vonunk le a történelemből következtetéseket. — Kétségtelen az, hogy az emigráció elviseléséhez majdnem emberfeletti energia szükséges. S mert valami olyasmiről van szó, ami ilyen többletet követel, érthető, hogy hit és hiedelem, reálpolitika és illúzió bőven és gyakran jelentkezik. Ha pedig felgörbül a kérdőjel: és mi lesz a sorsa ennek az emigrációnak? — S erre kemény is a felelet, de nem rejthetjük véka alá, — ime: amit megérdemel! — Érdemeit! —egyént és közösséget tekintve — két értékrendszerhez fogják mérni. Az egyik adva van abban a nemzetben, amelynek szerves részei vagyunk s igy irányában elkötelezettségeink j természetesek. A másik értékrendszert a befogadó országok [ szabják meg. Nyilvánvaló ebből, hogy az emigráció nem ön- j célú valami. S ha nem tagadjuk meg, mert hiszen nem is tagadhatjuk meg származásunkat, akkor az is természetes, hogy kötelességeink vannak azzal a közösséggel szemben, amelyhez tartozunk. E kötelességeket annál könnyebben teljesithetjük, minél inkább felismerjük az emigráció-nyujtóttá lehetőségeket. Ki tagadhatná, hogy kényszer-utazásai során mégis látott a világból valamit; hogy immár még egy, sőt két, esetleg három nyelven is ki tudja magát fejezni, stb. — Tagadhatja-e valaki, hogy bizony örült, ha szerte a világon talált magyar őrtüzeket... Ki ne hinné, hogy ezek a tüzek egyszer mégis összefognak, s akkor majd olyan ragyogás támad, ameyltől a Sötétség hatalmai eltűnnek és a fényben a fölkelő Igazság napját fogják üdvözölni a Békét és Szabadságot szerető népek. VÉGE. 1 . \mmm DR. L. K UH ARIK Sebész és belgyógyász ORVOSI RENDELŐJÉT ÁTHELYEZTE AZ UJ RENDELŐ CÍME : 270 KING STREET, WELLAND. Rendel: Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken délután 2 órától 4-ig és este 7 órától 8-ig. Szombaton délután 1 órától 3-ig. — TELEFON: RENDELŐ ÉS LAKÁS: 9971 — FINE BRITISH WOOL E N S Tisztelettel meghívjuk azokat a férfi- és női szabókat, akik az angol gyapjú finomabb minőségét részesítik előnyben, hogy keressék fel személyesen, vagy Írásban bemutató-termeinket, ahol a ruházati, sport- s felöltőanyagokból a legjobb minőség, nagy választékban áll rendelkezésükre. LOWE, DONALD (CANADA) LTD. ~ 615 West Hastings St. 104 Adelaide St. VANCOUVER, B. C. TORONTO, Ont. MArine 2019 EMpire 6-7986 A VILÁG LEGFINOMABB MINŐSÉGŰ GYAPJÚJA. ISMERD MEG KANADÁT MANITOBA Manitobát gyakran “zárkő tartomány” néven emlegetik, hisz a tengertől tengerig húzódó tartományok Ívelésében központi, összefogó a rendeltetése. A három Préri Tartomány legfejlettebb ipari tartománya. Lélekszámban viszont a legkisebb. Lakossága: 780.000 fő. Saskatchewané: 835 000, Albertáé pedig majd egy millió. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a ma Manitoba néven ismert területen léptek part ra a tiz és tizenegyedik században a vikingek. Valószínűleg a Hudson Bay-n keresztül érkeztek, s az északi folyókon délnek véve útjukat a Lake Winnipegbe, innen pedig a Red Riveren a ma Északminnesota néven ismert területre is elkalandoznak. Az erzsébetkori angliai felfedezők, Frobisher, Davis és Henry Hudson a tizenhat és tizenhetedik század folyamán hatoltak be a Manitobától északra eső sarköv vizeire. 1670-ben azután King Charles II. rendeletére egy “Hudson’s Bay-i nemesi kereskedő csoport” a romantika színeiben nagyon is gyakorlati tevékenységet indit. Királyi engedéllyel, a tollvonás erejével megszerzik az egész területre cserekereskedelmi engedélyüket. Biztos, hogy KingvCharlesnek fogalma sem volt arról, hogy mit tett (bár az adományozottak sem tudhattak sokkal többet), mikor a mai Manitobát, Saskatchewant, Alberta legnagyobb részét, Ontario s Quebec hatalmas területegységeit a társaságnak átnyújtotta. Ez a homályos, Szibéria nagyságával vetekvő terület akkoriban nem látszott egyébre jónak, mint szörmegyüjtésre, s a benszülötteket “boldogító” gyöngy s pálinka “ellenszolgáltatás” lebonyolítására. A felfedezők a végtelennek tűnő préri határa keresésében, mind messzebb törtek délnek-nyugatnak- —Az angol Henry Kelsey— az első fehérember, ki bizonyíthatóan a prérikre lel. (A 600 év előtti vikingek nem hagy tak feljegyzést)- A tizennyolcadik század harmincas s negyvenes éveiben egy rettenhetetlen francia, Sieur de La Verendrye fiai társaságában — hogy az angol Hudson’s Bay Company-val versenyezzen — kereskedői álomások keresése folyamán felkutatja a prérit. A mai Winnipeg helyén is Verendrye alapit erődöt. Magának a területnek a betelepítésére azonban semmi lényeges kezdeményezés — a cserekereskedelmi állomások s erődök fenntartásán kivül, nem történt. 1821-ben azután egy bátor skót telepes csoport került a Red River tájára, a mai Winnipeg környékére s hihetetlen nélkülözések — kegyetlen hideg, élelmiszerhiány, állandó csete-paték az egymással ütköző kereskedelmi érdekeltségek közt— megkezdték a betelepítést. 1 Mikor a hetvenes években a vasút megin-! dúl Manitoba s a Prérik kezdenek benépe-1 sülni. Winnipeg lesz Fort Garry neve s az egész körzet fő ellátó, közvetítő s szállító j központjává nő. 1881-ben lakói száma 8,000. 1916-ban 163.000. Ma pedig külvárosaival j együtt Kanada negyedik legnépesebb városa,! 350.000 fő. A vasúthálózat megteremtésével s Nyugat hatalmas mezőgazdasági területi megművelésével Manitoba a többi préri tartományhoz hasonlóan hathatós s nagyszámú európai bevándorlóra tesz szert. Mai nemzetiségi összetétel szempontjából a tartomány angol-francia eredetű lakossága a lélekszám felét alig múlja felül, míg az országos viszonylat nyolcvan a húszhoz. A kanadai ukránok több, mint negyede itt él. Német: 55,- 000, holland: 43.000, lengyel: 38.000, skandináv: 35.000, zsidó: 19.000. A többi nemzetiségi csoport kisebb számarányu. Manitoba egyharmada mezőgazdasági terület, s sokhelyütt kiváló a termőtalaj. Másik harmada erdőség. Nagy része pedig a! Pre-Cambrian vonulaté. Ebből az óriási sziklás területből nyeri Kanada árványi kincsei nagy részét. Vizi tartomány számba is vehetjük Manitobát, mert a Hudson Bay-i Churchill-je tengeri kikötő. Három hatalmas tava: Lake Winnipeg, Winnipegosis, Manitoba évente millió dollár értékben adja halát. Ontariohoz hasonlóan azonban sok kisebb tóval is rendelkezik. A manitobai búzát a legjobbnak tartják — világviszonylatban is. A “Manitoba No. 1 Hard Spring Wheat” az a szabvány minőség, mely minden kenyér-gabonanemű mércéje. S mégis a búza a mezőgazdasági bevételnek csak egyharmadát jelenti, minthogy a kevert mezőgazdasági termelés mind nagyobb szerephez jut. A manitobai gazdasági képletben az utóbbi években beállott legjelentősebb változás számba az megy, J^ogy a tartomány évente $750 millió értékben állít elő ipari termékeket. Winnipeg ma Kanada negyedik kereskedelmi s ipari góca. Csak Montreal, Toronto és Hamilton múlják felül. Fővárosa Winnipeg. A Red River másik partján húzódó, szemközti St. Bonifác a második legnépesebb: 30,000 fő. Jelentős iparilag. További helységek: Brandon: 22,000. Flin Flon: 10,000. Portage la Prairie: 9,000 és Selkirk: 7,000. ISMÉT RÖKK MARIKA FILM------------o-----------A torontoi MELODY THEATRE a “Csárdáskirálynő” és a “Sensation in San Remo” után a legújabb Rökk Marika film bemutatására készül a közeljövőben. Bár az előbb említett két film is hatalmas sikert aratott és heteken keresztül tömegével vonzotta a közönséget a moziba, mégis azt hiszszük, hogy a február 8-tól műsorra kerülő “Maske in Blau” minden eddigi rekordot felülmúl majd népszerűség tekintetében. A remek filmoperettet, amelynek első, fehér-fekete változatát “Kék Álarc” cimen Magyarországon is sokáig játszották 1942-ben, az uj bevándorlók nagyrésze jól ismeri és a “Die Juliska, die Juliska aus Buda-Budapest...” kezdetű kedves, pattogó táncdal odahaza is éppen olyan közkedvelt sláger volt, mint külföldön. Juliskát akkoriban a szintén magyar Tabódy Klári játszotta a német filmben, míg most a pazar, uj, színes változatnak a lelke Rökk Marika, a magyar tehetség és temperamentum egyik legkiválóbb megszemélyesítője. “Ideálisabb Juliskát képzelni sem lehetne” — írták róla a német lapok — mint ezt a gyönyörű hangú, káprázatosán táncoló, csupasziv, csupatüz szépasszonyt, akinek valóban vérében van a paprika.” A “Maske in Blau” tehát nemcsak szemet, lelket és fület gyönyörködtető elsőrangú szinesfilm, melynek csodálatos tájfelvételei a napsütéses Itáliában, pazarul látványos táncjelenetei, remek muzsikája, romantikus és egyben mulatságos története elbűvölik és szórakoztatják a közönséget, hanem ismét a magyaros tűz, a magyaros hangulat, a magyaros zene és tánc propagandája is kissé. Rökk Marika ezt egyik filmjében sem mulasztja el kiegyensúlyozni és a hírek szerint Várady Juliska szerepében ezúttal önmagát múlja felül. I 1 i I u v i V I I m I I I Lapunk könyvosztályán kaphatók Béla deák: Hulló Vércseppek ..................................$1.50 Dumas: gróf Monte Christo 2 kötet (vászon kötés) 4.50 Füry Lajos: Árva Magyar János ......................... $1.80 Füry Lajos: Két Állomás Között ......................... $2.00 vászonkötésben ......................... $3.00 Mikszáth Kálmán: A Beszélő Köntös ................. $1.20 Móra Ferenc: Elbeszélések .....................................$1.20 Móricz Zsigmond: Pacsirtaszó ............................. $1.20 Orbán Frigyes: Görbe Tükör........................... $1.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története ... .$2 50 Minden egyes könyv árához 10 cent portóköltséget számítunk. Utánvéttel könyveket nem szállítunk. i § i jgSj i * I I I 1 LAPUNK NYOMDA VÁLLALATA A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN ! Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk nyomdája meghívók, esküvői- és gyászjelentések, üzleti levelek, röpiratok, könyvek és újságok stb. kiszedését és kinyomását a legszebb kivitelben, olcsó áron vállalja. Címünk : 362 Bathurst St. Telefon : EM. 3-7678 Vasárnap Farkaspusztán Irta: Füry Lajos. Mind a két templom a delet harangozta, amikor az emberek megjöttek a templomból. A gyerekek éhesen várták már, hogy apjuk leüljön és ehessenek. Szüle is ült már és halkan mondta az imáját, csak Teruska sürgölődött és segített az anyjának. Kocsordás Gergely megtörülte a bajuszát és ez volt a jeladás: lehet hozni az ebédet. Vasárnapi ünnepi ebéd, igazi januári, farkasüvöltő hidegbe való jászkun ebéd. Orjaleves, sült tarja csalamádéval és törött krumplival és utána fánk aranysárgára sütve és tetején meghintve kevés porcukorral. A gyerekek kurjásztak a gyönyörűségtől, Miska is elismerően bólogatott, az anyjuk azonban szerényen elhárította a dicsőséget. —Teruska dagasztotta, már valahogy a másik zsák lisztbü vettem, amit a fijatal madarasi mónár őrőlt, aztán valahogyan nem ollan, mint a másik. Mondok jányom, ha fánkot akartok, hát dagaszd ki, benned több még a szusz, hát mög is csinálta a leiköm, ollan ez mint a pöhöl hó, szinte elpukkan a kezembe. Teruska szégyenlősen, zavarában lehajtotta a fejét és valamit az asztal alatt ke—Miilen leginyrű beszilsz te Miska, nem gyün ehhön a házhó leginy, hiszön kihő gyünne? —Kihő gyünne? Álmélkodnak rá. —Hát Teruskáhó, hát kihő másho, oszt gyün is a farkaspusztai leginy, a Rakotytyás Pesta. —Úgy a. Teruska az edényeket szedte le és a csontokat kaparta össze a kutyáknak és úgy tett, mintha nem is hallotta volna, hogy körűié folyik a beszéd. Odakint kitisztult az idő. Elkushadt a szél valahol a laposban és csillogott a keményre fagyott hó a januári napsugárban. De nem csordult meg, csak vakított a fény és csikorgott a csizmák alatt a hó. A gyerekek rohantak ki szánkázni, amit Miska bátyjuk eszkábált valami régi ládából. Szüle elbóbiskolt a kemence oldalánál, Teruska mosogatott, anyja a baromfiak körül szorgoskodott, Kocsordás is elszunnyadt a melegben és csak arra ébredt, amikor hideg levegő csapott be az ajtón, Teruska mosta a konyha követ és gőzölt a hidegtől a kő. —Derik dógos jány vagy te Tersuka, ugyancsak jó jár veled az urad. A leány egészségesen ránevetett. resett. Kocsordás is beleszólt. —Mán én is amondó vónék, hogy ha nem montad vóna, hogy nem te csinyátad, hát e sö hittem vóna. Ez meg aztán-a gazdaaszonynak szólt Ez a dicséret jól is esett neki. —Igaz, hogy édesszülém mondta, meddig kejjen, mer az se jó, ha túl kel. A nagy tál fánk alaposan megfogyatkozott. Kocsordás meg is jegyezte: —Nicsak, osztán, ha gyün valaki nem hagytatok semmit. Szemével Teruska felé bökött, de az nagy zavarában megint csak az asztal alatt keresett valamit. —Pedig mára jölözte gyüttét a leginy. Kocsordás évődni kezdett. —Ugyan idesapám... Kocsordás megropogtatta a csontjait. —Elnizök a gazdakörbe. Miska igazgatta a bajuszát és készült Julishoz. Kocsordásné tiszta kötényt kötött, babos kendőt és a hátára a nagy kötött kendőt, aztán átment egy kicsit a komaasszonyhoz, vitt neki egy kis fánkot kóstolóba. Kocsordás éppen az istállóból jött ki„ hogy mielőtt emegy még egy pillantást vessen a jószágára, amikor feltűnt a farkaspusztai legény a kapuban. —Jónapot aggyon Isten... —Aggyon Isten—Jó idő járja errefelé ugyancsak. —Mögtöszi. —Csak aztán ki ne pájjon az őszi. —Máj mögóvad Gyertyaszentelő után. Még mindig a kapuban álltak. Újra a legény kezdte. —Osztán hogy szavam ne felejtsem, Mizsei Andris köszöni a segiccségöt, mer, hogy hazaengedték a katonaságtu... Kocsordás rászurt a szemével. —No csak, nem megint bába miatt gyütté, de szapora a Rózáitok. Mind a ketten nevettek. —Nem, most nem a miatt gyüttem, csak ippög gyüttem. —Csak ippeg gyütté, osztán mögint futtá? • —Nem égiszén, merhogy nem vót sürgős ezerányban, csak a folyónak kerültem, mer hogy a csapáson nem sülyed a csizma. •. —Úgy biz a. Elhallgattak. Kocsordás kezdte most meg. —Osztán csak ezir gyütté Farkaspusztárul? —Csak ezir. —Hm. > Szán csillingelt az utcán. —Kopik ám a csezma, osztán nagy ára van, akár Madarason, akár Karcagon. Igencsak, de jász ember nem járhat mezétláb, még ha nincs is főggye. Ez talált, mert Kocsordás felkapta a fejét. Mintha a legény ezt mondta volna, hogy azért mert ötven hold földje van nadrágszijnyi darabokban, azért még nem kell a földnélküli embert lenézni, mert az sem semmirekellő, nemes ember, magyar ember, méghozzá jász, csak éppen szegény. Valahogyan ez lett volna a magyarázata, hogy Rakottyás Pesta rá merte emelni a szemét Kocsordás Teruskára a gazdalányra. Mert azt is figyelembe kell venni, hogy mit mond a falu, mert mindjárt kikezdenék, hogy na, a hires gazdalány osztán, csak egy zsellért kapott, pedig de nagyra vótak vele. De hát majd elválik, hogy megállja e a helyét. Nem az ő hibája, hogy nincs födjük, hiszen a gyerekeinek már csak tiz hold jut, aztán kitudja, hogyan lesz-Visszaköszöntötte a járókelőket. —Hátha mán eddig együtté ecsém, nizzél be a házba egy kicsit mögmelegedni, én átmék a gazdakörbe, möghallgatom a rádiót, mög beszinni ögyet. A legény bévül volt a kapun és a kutyák már csak nem is acsarogtak rá. Teruska hamar kiszaladt a szérüskertbe, mintha ott lenne dolga, alig tudta szüle elékurjászni. —Kerüljék mán bejjebb. A legény elpirosodott. —Tisztességgé gyüttem... —Isten hozta minálunk. A padkára ültek. Teruska hímez, a legény nézi, a szüle bóbiskol. —Ügyes kezöd van Teruska. A lány elpirult—Dógos kezed van. —Ugyan ne monggya mán. —Pedig igy van Teruska, merhogy nem azir gyüttem Farkaspusztárul, csak mer vasárnap van, hanem mondani akartam neked valamit Teruska. A fólyónak gyüttem, aztán mindig csak az járt a eszömbe, hogy tán nem is löszö itthon, osztán ott a kapuban, úgy éröztem, hogy ha nem vagy itthon, akko minden nem is érdemös és nem is szip. De amikó meghallottalak, ollan jó vót, illen szip vasárnap még nem vót neköm, mióta élők Farkaspusztán. Teruska majdnem elsírta magát. —Ne beszijjik mán igy... —Nem baj, hogy elgyüttem Teruska? A lány belehajolt a hímzésbe. —Vártam Pesta. Olyan halkan mondta, hogy szinte susogta, de azért a szüle is mocorogni kezdett. —Mer előbb tigöd akarlak kérdezni, aztán a szülédet, hogy nincs e kifogás szemillöm erányában, mert, hogy akármiden messzi is van ide Farkaspuszta és mindönnap munka végeztével gyünni fogok, addig gyű vök, amig a feleségöm lesző. •. Mintha a konyha falak visszhangoznák a szavakat és horsogva kiáltoznák a világba. .. .addig gyüvök, amig a feleségöm lesző. .. Teruska zavarában nem is tudott válaszolni. Fánkkal kínálta a legényt. —Tessen kedvelni, én dagasztottam... A legény lefújta a porcukrot és beleharapott—Isten áldja meg a kezed munkáját... —Szipen beszél kend. —Az idesanyámtul tanultam, mög osztán nálunk nem káromkodnak, ugye csudálatos egy dolog, pedig én a huszároknál szolgáltam Nyirögyházán, osztán sok minden úgy esött, hogy oda kék mondani, de soha nem az eget szidni. Elhallgattak. —Mesijjik Farkaszpusztárul, én eccör jártam csak ott vagy öt éve. —Hát az tiz kilométer innen, oszt még közben van a nádas is, ahol még mindig lapul néhány toportyán, innen is van a neve, merhogy öregapám mesélte erre fele vót a legtöbb farkas. Nagy darab főd a gróf úr bérlőjéé, néhány szalag kihasítva belőle, aztán a legtöbbje zsellér, kézimunkás részes, kúnok meg jászok, de azér jól vannak. Mögvan a gyesznó is, mög élünk no. Nyócan vagyunk testvirek, de csak nígy van hon, mer a többi katona, meg férjné van. Csendben borult a sötét le. A gyerekek süvöltözve jöttek az ennivalóért és Pesta is illemtudóan felállt-Teruska kendőt kapott, meg a vödröt, hogy úgy is vizet kell behozni. A legény fogta a kút ostort és nézte a leányt. Várta a választ. —Pesta mindig gyüjjék, ha töheti... Már szaladt is be a házba á veder vízzel. Pesta megigazgatta kalapját, olyan gyönyörűség feszengette a mellét, hogy kurjantozni szeretett vóna. De csak halkan fiityörészett, csikorgott a hó patkós csizmája nyomában, amikor letért az utcáról és nekivágott a behavazott földeknek. A nádasban messze vonitottak a farkasok, odafönt már gyulladoztak a csillagok és a hold nyomon követte a fütyörésző vidám legényt.
