Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-06-19 / 25. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest Anti-Cemmunist ■ , , weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 4 évfolyam 25 szám. * ' - Ára : 10 Cent. Toronto, 1954 junius 19 VAN-E ÉRTELME CHURCHILL ÉS EDEN WASHINGTONBA UTAZNAK NEMZETKÖZI KONFERENCIÁKNAK? Még nincs ugyan befejezve a genfi konferencia, de már senki eTőtt sem kétséges, hogy eredmény nem születhet. A tárgysorozat első pontját, a koreai kérdést, már régen levet­ték a napirendről, — az indokinai kérdésben pedig csak teg­nap jelentette ki Eden, a nyugatiak szószólója, hogy a Molo­tov által előterjesztett “közvetítő indítvány” elfogadásáról »zó sem lehet, s a most folyó hét végén a konferencia siker­telenségét hivatalosan is be kell jelenteni. Az ázsiai béke nem jött létre Genfben. A világ nagy kér­déseit, mint mindig, most is a fegyverek fogják eldönteni, s a békekonferenciát pedig akkor lehet majd megkezdeni, mi­kor az egyik fél már letette a fegyvert. Az újságolvasó, aki naponta csak néhány percen át gondol a világ nagy kérdései­re, s amikor a lapot munkája után rövid időre a kezébe ve­szi, jobban szeret szórakozni, mint a fejét törni sorsdöntő problémákon, bizonyos egykedvűséggel állapítja meg, hogy a nagy politikusok megint egyszer kudarcot vallottak, hisz minden józan ember előre megmondhatta volna, hogy sem Berlinben, sem Genfben, sem másutt nem lehet a zöld asztal­nál igazi békét létrehozni. Mire való hát a konferenciázás. — az idő húzása, a rengeteg pénzkiadás. Ne higyjük egy pillanatig sem, hogy a világ vezető dip­lomatái butábbak, vagy tájékozatlanabbak, mint bármelyik újságolvasó; ne higyjük azt, hogy a Berlinben, vagy Genfben ülésező miniszterek és munkatársaik bármelyike is komo­lyan remélhette, hogy lehet egy fenyegető háború MEGE­LŐZÉSÉRE békét kötni, — hogy a bolsevistákat lelehet be­szélni a világhódító vágyaikról, — vagy hogy egyáltalán le­het velük bármilyen egyességet kötni, amit be is tartanak- Azonban a nemzetközi konferenciáknak és elsősorban a gen­fi konferenciának mégis volt sok pozitív eredménye. ' , <3 A legelső eredmény az, hogy tisztázta a kommunizmus­sal szembenálló hatalmak álláspontját, s most, ha közös nyu­gati akcióra kerül sor, akár diplomáciai akár militáris téren, mindegyik nagyhatalom tudja, mire számíthat a másik ré­széről. A KOREAI KÉRDÉSBEN konkrét formában az derült ki, hogy 1.) Az USA nem fog­ja visszavonni csapatait Koreából, hanem Délkoreát hatá­rozatlan ideig ugródeszkának fogja használni minden eset­leges kelet-nyugati konfliktus esetére- 2.) Hogy Synghman Rhee kormánya hozzájárul ehhez a helyzethez és nem fog­ja nacionalista elvek kedvéért a látszólagos függetlenség áb­rándjait kergetni. 3.) Hogy sem az UNO, sem az USA nem szándékszik a délkoreai köztársaságnak segítséget nyújtani arra, hogy Északkorea ellen támadó akciót indítson, — mind­addig, amig egy “nagy” háború során ez nem válik katonaihíg szükségessé. 4.) Koreát nem fogják egyesíteni, hanem a 38- ik szélességi fokon húzódó mesterséges határvonal végleg kettéhasitja a 24 milliós koreai népet, éppúgy, mint a Né­metországon át húzódó kelet-nyugati mesterséges határ. AZ INDOKÍNAI KÉRDÉSBEN olymódon tisztázódott a helyzet, hogy: 1.) Franciaország nem mond le Indokináról, hanem azt védeni fogja mindad­dig, amig a kommunisták nem fognak kényszerülni arra, hogy Indokínában is valamilyen határvonalat húzzanak, a­­melyen belül a békés szervezésre térhetnek át. 2.) Sem az USA, sem Nagybritannia, sem a többi hatalmak nem fognak Franciaországnak több fegyveres segítséget nyújtani, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy Indokínában egy elfogadható egyensúlyi állapot jöjjön létre, de nem adnak segítséget Franciaországnak, vagy a Bao-Dai-féle Vietnamnak ahhoz, hogy nagyobbarányu ellentámadást indítsanak bármikor is a Viet-Minh ellen- 3.) Indokína helyett, illetve az ott szenve­dett részleges vereség ellensúlyozására a nyugati hatalmak az UNO-n keresztül meg fognak szervezni egy Délkelet­­ázsiai védelmi közösséget az Északatlanti Védelmi szövetség mintájára, s ebben az összes érdekelt ázsiai színes országo­kat részvételre, vagy legalább is támaszpontok engedésére fogják felkérni, s ha kell, kényszeríteni. Ha tekintetbe vesszük azt a fantasztikus zűrzavart, a­­mely a nyugatiak között a genfi konferencia elején uralko­dott, megduplázva Délkorea állandóan változó magatartá­sával és a Colomboban egvbegyült délkeletázsiai színes or­szágok kapkodó fellépésével, — meg kell állapítanunk, hogy a genfi konferencia rendkívül jótékony hatású volt, mert — legalább nagyvonalakban — közös kommunistaellenes irányelveket szabott meg. De még az a hatása is megvolt a genfi konferenciának, hogy felnyitotta a világ --elsősorban az ázsiai világ — la­kosságának a szemét. Mert azok a tervek, amelyeket a nyu­gatiak — diplomatáknál szokatlan önmérséklettel — elvileg elfogadtak — egyszerűek, igazságosak és könnyen kivihetők lettek volna. Korea egyesítése az UNO által ellenőrzött sza­bad választásokkal — ez minden koreai szivének legfőbb vá­gya. Ezt ajánlották Genfben a nyugatiak, s ha ezt a vörösök visszautasították, ez nagyban kinyitotta az Északkoreában — és más ázsiai államokban — bolsevizmusban sunylődő milliók szemét. Ezekután nehezen fognak a kommunisták ezeken a helyeken NACIONALISTA JELSZAVAKKAL si­kert elérni. — Az Indokínában ajánlott és a nyugatiak által elfogadott fegyverszünet terve — Vietnam ideiglenes felosz­tása, azonnali fegyverszünet, majd az UNO által ellenőrzött szabad választások Franciaország indokínai nagyhatalmi helyzetének feladásával — szintén minden ázsiai ember előtt nyilvánvaló, s ha a vörösök ezt sem fogadták el, akkor hiába mesélik a kelet-nyugat határszélein élő százmillió malájnak, vietnaminak, kínainak, hindunak stb. hogy ők az ázsiai na­cionalista törekvések támogatására fognak fegyvert Távol­keleten. Lehet, hogy a bolsevista terror hatása alatt fognak harcolni ha kell, — de a nacionalista fanatizmus, amellyel a vietminhi sárgákat a franciák ellen kergették, ezekután töb­bé nem lesz meg. Nem várhatjuk a genfi konferenciától azt, hogy a ha­bozó keletázsiai népek ezekután a fehérekben barátokat, vagy felszabadítókat lássanak. De annyi sikert mégis hozott a genfi gyűlés, hogy az ázsiaiak belássák: hogy a bolseviz­­mus nekik éppúgy ellenségük, mint az európai népeknek. NYUGATNÉMET MOZGALOM NÉMETORSZÁG EGYESÍTÉSÉRE------------0--------------­A «érnetek ugylátszik nem bíznak abban, hogy Keletné­metországot az angolszász hatalmak segítségével fogják visszaszerezni- Adenauer kancellár diszelnöksége alatt meg­alak „ a “Németország Egységéért” nevű országos mozga­lom. A mozgalom hivatalosan elnökéül választotta Jakob Kaisert, a nyugatnémet állam belügyminiszterét, alelnökül pedig Eric Ollenhauert, aki az ellenzéki szociáldemokrata párt vezetője. Az alapításkor Adenauer kancellár üzenetet in­tézett a mozgalom tagjaihoz, kijelentvén, hogy kormánya a legfőbb feladatának azt tekinti, hogy Nyugatnémetországot egyesítse a jelenleg kommunista megszállás alatt álló Kelet­németországgal. Itt említünk meg egy másik hirt, amely azt mutatja, hogy Németország egyesítésének problémája az érdeklődés középpontjában áll. Washingtoni jelentés szerint ugyanis az angol és amerikai diplomaták azon fáradoznak, hogy a már-már kilátástalannak látszó EDC (Közös Európai Hadse­reg) helyett más megoldást találjanak arra, hogy Nyugatné­metországot hathatósan felfegyverezzék. Washingtoni körök ezt úgy jellemzik, hogy az amerikai kormány esetleg revízió alá fogja venni a hagyományos szövetségeseivel, — jelen esetben Franciaországgal — szemben, elfoglalt álláspontját annak érdekében, hogy Németországot teljes erővel be lehes­sen vonni az európai védelmi hálózatba- Gyakorlatban ez nem jelent egyebet, mint hogy esetleg azt határozzák el Washing­tonban, hogy Nyugatnémetországgal külön védelmi szerző­dést kötnek, az EDC keretein kívül, az Északatlanti Szerző­dés, esetleg az UNO keretein belül, s hogy ennek értelmében esetleg Nyugatnémetországot felfegyverzik akkor is, ha ez a francia politikának nincsen Ínyére. Európai háború esetén elképzelhetetlen, hogy Franciai­­ország kimaradjon, vagy semleges szerepet tölthessen be. A Kelet felé irányuló minden felvonulásnak Franciaországon és Németországon át kell történnie, — aminthogy keleti tá­madás esetén a hadtápterület nem lehet más, mint Francia­­ország. Amikor Franciaország e komoly amerikai figyelmez­tető hatása alatt az utolsó órában kell, hogy hogy józanul mérlegelje a saját politikai helyzetét, tulajdonképpen ugyan­az előtt a probléma előtt áll, mint 1940-ben, amikor a néme­tektől szenvedett vereség után eredménytelenül próbált meg egy mondvacsinált semleges szerepet betölteni. így sem tud­ta elkerülni azt, hogy az ország területe oda is, vissza is, egy háború alatt kétszer váljék hadszíntérré. Winston Churchill, az angol kormány tá­vozóban lévő feje és Anthony Eden, a kisze­melt utód, a közeljövőben Washingtonba utaznak, azzal a céllal, hogy a nyugati hatal­mak egységes politikájt Eisenhowerrel e­­gyütt körvonalazzák. Churchill most kapta meg a térdszalagrendet, s valószínű, hogy a most következő washingtoni megbeszélés után vissza fog vonulni.-----------o-----------­TISZTOGATÁS GUBÁBAN-----------o----------­A havanai rendőrség letartóztatta Jüan Marineliot, ä kommunista eszméket hirdető Népi Szocialista párt szenátusi vezérét. Cu­ba kormánya egyúttal nagyarányú tisztoga­tási ekciót indított a kommunistabarát szer­vezetek ellen.--------------------:---o----------------------­A FRANCIA KORMÁNYVÁLSÁG------------o----------­Laniel kormánya megbukott. Az elmúlt hét végén a miniszterelnök felvetette a bi­zalmi indítványt az indokinai háború folyta­tásának kérdésében és a parlamentben vere­séget szenvedett. A francia alkotmány sze­rint a kormány bizalmatlansági indítvány esetén is csak akkor köteles lemondani, ha a bizalmat megvonó képviselők abszolút több­séget képviselnek. A jelen esetben ez nem állott fenn, s ezért Laniel lemondása még nem végleges. — Laniel utódául Coty köztár­sasági elnök Mendes-Francet nevezte ki, a­­kinek viszont a parlamentben szintén abszo­lút többséget kellene kapnia, amihez jelen­leg 318 szavazat szükséges. Nem biztos, hogy Mendes-France ezt meg tudja kapni-Mendes-France egyébként, aki az elmúlt évben is jelölve volt, de Laniellel szemben ve­reséget szenvedett, a Radikális Szocialista párt vezére. Pártja határozottan baloldali, a­­zonban a kommunistákkal éles ellentétben áll. Mendes-France — szokatlan módon — még parlamenti bemutatkozása előtt prog­­rammot adott, melynek lényege az, hogy az indokinai kérdésben azonnali békét kíván kötni, de nem hajlandó magát Indokínát, ha­nem annak csak egyes kisebb részét áten­gedni az ellenségnek. Mendes-France egyéb­ként azon az állásponton van, hogy minde­nekelőtt az ország gazdasági egyensúlyát kell helyreállítani, csak azután lehet a ka­tonai kérdéseket tárgyalni. Mendes-France nem áll olyan határozottan szemben az Euró­pai Közös Hadseregre vonatkozó szerződés ratifikálásának gondolatával, mint elődje­­— A hirek szerint Bidault külügyminiszter a helyén marad.-----------------------o----------------------­EGY IGAZI BÉKÉS ÁTTELEPÍTÉS-----------o-----------­Franciaország déli részén egyes szénbá­nyák készlete kifogyóban van. A Schumann­­terv alapján működő nyugateurópai szén- és nehézipari igazgatóság kérésére most több, mint 5000 francia szénbányász átköltözik el­­zász-Lotharingia területére, ahol a szénbá­nyák még hosszú évtizedekre tudnak munkát biztosítani. —--------------------o-----------------------­KOMMUNISTÁK ÁLTAL TÁMOGATOTT FELKELÉST VERTEK LE COLUMBIÁBAN---------0--------­A Bogota-i Egyetem hallgatói felkelést kí­séreltek meg a columbiai kormány ellen. Az erőszakos kormánybuktatási kísérlet szálai, mint eddig, ezúttal is a kommunista bujto­­gatókhoz vezettek. A kormány erélyesen le­törte a felkelést, amelynek a rendőrség és az egyetemi hallgatók köréből 15 halálos ál­dozata volt. MI AZ M. H, Ac? Ez a három betű, amely arí angol Moral Rearmament Movement rövidítése, egy nem­zetközi mozgalmat jelent, amelynek célja; a szociális igazságtalanságok megszüntetése a kommunista eszmék kikapcsolásával, f— egyszóval harc a bolsevizmus ellen azzal, hogy a kommunista propaganda-jelszavak­ban hangoztatott ideális célokat a kommu­nisták akarata ellenére is megvalósítjuk. Az MRA-mozgalom legfőbb területe: a délame­rikai államok, ahol valóban igen sok a tenni­való szociális téren. Legutóbb Vargas, Bra­zília elnöke nyilatkozott lelkes szavakkal er­ről a nemzetközi mozgalomról, amelyről még sokat fogunk hallani a jövőben-CSÖKKENŐBEN VAN A MAU-MAU MOZGALOM Sir George Erskine, Keletafrika angol ka­tonai parancsnoka kijelentette, hogy a ke­nyai angol haderő teljes mértékben ura a helyzetnek minden ponton. Szó van arról is, hogy Kenyában megszüntessék az ostromál­lapotot, erre azonban cáak akkor fog sor ke­rülni, ha a bennszülöttek már belátták, hogy a felkeléssel csak rontanak a sorsukon. —Az afrikai helyzet örvendetes megszilárdulása főleg annak köszönhető, hogy a kommunista Kenyattát és több.i vörös társát kellő időben letartóztatták.-----------o-----------9000 GYERMEKET SEGÍTETT A VILÁGRA Dr. Murrough O’Brien, a saskatchewani Qu’Appelle község közismert orvosa, aki 57 éve praktizál, most ünnepli 86-ik születésnap ját, s ez alkalommal a háza előtt fognak ösz­­szegyülekezni azok a férfiak és nők valamint gyermekek, akiknek születésénél az ősz dok­tor segített. A hálás paciensek hatalmas könyvben adták ki ennek a nagyszerű vidéki körorvosnak az életrajzát, -A könyv cime; “A nyeregtáskás sebész” — utalással orvo­si prakszisának arra a közel 30 évére, amikor még lóháton kellett a betegeket felkeresnie.-----------------------o---------------------— NEM TÁRGYALNAK TOVÁBB A KOREAI KÉRDÉSBEN -----------o----------­A 19-hatalmi bizottság, amely Genfben a koreai béke letárgyalásával volt megbízva, junius 15-én végleg befejezte működését. A bizottság 16 UNO-tagja, amely szemben áll a 3 kommunista taggal, közös nyilatkozatot adott ki, amely szerint a koreai kérdésben megegyezést nem lehet remélni, s ezért to­vábbi tárgyalásokra nincsen szükség. A kon­ferencia azért vált sikertelenné, mert a kom­munisták nem voltak hajlandók elfogadni az UNO jogát a békeszerződés ellenőrzésére, sem azt, hogy a megtartandó közös koreai szabad választásokat az UNO ellenőrizze. Molotov a nyilatkozatra nyomban azzal a kijelentéssel felelt, hogy a tárgyalások meg­szakadása a nyugati hatalmaknak köszönhe­tő, s hogy a koreai helyzetben beálló követ­kezményekért a 16 UNO-hatalom fogja vi­selni a felelősséget- A kommunisták egyúttal egy utolsó kísérletet tettek arra, hogy a gen­fi tárgyalásokat tovább húzzák, s újabb el­fogadhatatlan ajánlatot tettek, —amit a nyu­gatiak rögtön elutasítottak. Végül Chou-En- Lai azt javasolta, hogy a tárgyaló felek álla­podjanak meg abban, hogy későbbi időpont­ban folytatják a tárgyalást. A 16-UNO tag­ból álló bizottság ezt a javaslatot is elutasí­totta.---------------------—o----------------------­KORMÁNYVÁLSÁG VIETNAMBAN-----------------------o----------------------­Buu Loc herceg, Vietnam miniszterelnö­ke lemondott. Utódja Ngo Dinh Diem lett, aki Vietnamot Genfben is képviselte. Diem buzgó katolikus, szélső nacionalista, rendkí­vül erélyes pobboldali politikus, aki talán al­kalmas személy lesz arra, hogy a vietnami antikommunisták élére álljon- Jelszava: E- lőbb a vörösöket kell eltávolítani, azután kell a franciákkal Vietnam függetlenségéről tár­gyalni.

Next

/
Thumbnails
Contents