Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-06-19 / 25. szám

KANADAI MAGYARSÁG 2 1954 junius 19 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdones-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton A GUATEMALA! KÍRDÍS Már több Ízben beszámoltunk arról, hogy a bolsevizmus a középamerikai Guatemalában akarja felállítani az tlső tá­maszpontot a nyugati féltekén. J. Arbenz Guzman, Guate­mala svájci származású elnöke és diktáora, erősen kommunis­tabarát, aki az összes kommunistaellenes politikusokat le­­csukatta, vagy száműzte Guatemalából. A lakosságnak több, mint 90 százaléka gyűlöli az Arbenz-féle uralmat, s a forra­dalom bármikor kitörhet. Az emigráns forradalmárok veze­tője Castillos Armas volt ezredes, aki a szomszédos Honduras­­ból szervezi az ellenállást. Az ellenállókat nagy mértékben támogatja a United Fruits nevű amerikai gyümölcstermelő és konzervgyártó mammut-cég és éppen ebben rejlik a Gua­temala-! helyzet veszélyes volta. A United Fruits ugyanis Guatemala gazdaságának a létalapja, mert a guatemalai ba­nánt, ananászt és egyéb déligyümölcsöket egykéz-szerűen vá­sárolja fel, s egyúttal a guatemalai mezőgazdasági területek több, mint 60 százalékának tulajdonosa is- A United Fruits többszörösen annyi bért fizet a bennszülötteknek, mint bár­mely más guatemalai termelő, — de még ez á bér is csak egy töredéke a nemzetközi bérpiac árainak és éppenhogy megél­hetést biztosit a munkásoknak, de nem elég a tisztességes kulturélethez. Arbenz elnök tehát földreformot Ígért — szél­ső nacinalista jelszavak alatt — és pedig elsősorban az ame­rikai kézben lévő földbirtokok terhére. Mivel ebben a törek­vésében amerikai érdekeket sértett, szembentalálta magát az USA politikusaival, akik az emgiráns ellenállókat támagot­­ják. Arbenz elnök a dolog természeténél fogva a bolsevisták­hoz fordult tanácsért, s ennek eredményeképen egy hónappal ezelőtt két hajórakomány, fegyver érkezett. Guatemalába Szovjet-Lengyelországból, egész sereg “tanácsadó” és e­­gyéb bolsevista “szakember” kíséretében. Az USA, amely a februári caracasi Amerikaközi konfe­rencián hiába próbálta rábírni a latinamerikai államokat, hogy Guatemala szélsőbaloldali politikai magatartását bélye­gezzék meg és hivatalosan támogassák az Arbenz-el szemben­álló ellenállókat', most Guatemalában éppúgy, mint a külön­féle ázsiai frontokon, egy nacionalista jelszavak alatt mű­ködő kommunista kormánnyal találja magát szemközt, ame­lyet erőszakkal eltávolítani azért nem mer, mert nem akar­ja a többi, szintén nacionalista latinamerikai államokat meg­sérteni. Reméljük azonban, hogy az ázsai tapasztalatokon okul­va ezúttal nem fog az USA kormánya habozni. Lehet, hogy tiltakozást és talán felháborodást fog kiváltani egész Dél­­amerikában, ha az USA az emigránsokat fegyverrel segíti Guatemala visszaszerzésében. De a felháborodást néhány hét alatt eltemeti az idő és a gazdasági függő viszony, — mig ha a kommunisták támaszpontja Guatemalában megerősödik, ez az USA, sőt az egész amerikai kontinens életébe kerülhet. A M KANADÁI NOTESZ KATASZTROFÁLIS TŰZVÉSZ WINNIPEGEN Eddig négy millió dollár kárt okozott a Winnipeg üzleti negyedében pusztító tűz­vész, amely három üzletházat és nyolc lakó­házat döntött romba. A 100 kilométeres se­bességgel száguldó vihar miatt az oltás ed­dig sikertelen maradt. A halastó felügyelői szerint a gyermeke­ket elkísérő szülőkkel több baj van, mint a gyermekekkel. Nem sok apa tudja megállni, hogy ki ne ragadja fia kezéből a horgászóbo­tot, ha azt látja, hogy meglehetős nagyságú pisztráng akadt a horogra. LASSAN HAJTS TOVÁBB ÉRSZ 'ÖREG" HALAT FOGTAK.. A “MacLean” folyóiratban cikk jelent meg Sydney Margelius tollából, amely szerint a gépkocsi közlekedés olcsóbb volna, ha a ve­zetők nem sietnének annyira és óránként 45 mérföldes sebességgel hajtanának 65 helyett. Átlagosan 50 gallon benzinre van szükség 1000 mérföldön, ha óránként 35 mérföldes sebességgel hajtunk, de 85 gallon kell ahhoz, hogy óránként 65 mérföldes sebességgel hajtsuk le az 1000 mérföldet. A kanadai gépkocsi kereskedelmi kamara szerint az átlagos kanadai évenként 6200 mérföldet hajt. A “MacLean” cikkírója ki­számította, hogy ez 780 dollár költséget je­lent- A költség a következő módon oszlik meg: 400 dollár a kocsi értékvesztése; 150 dollár benzin és olaj; 90 dollár karbantartás és kerékkopás; 60 dollár parkírozás, kisebb javítások, stb. 60 dollár biztosítás és 20 dol­lár hajtási engedély. A benzin fogyasztás csökkentésének egyik legbiztosabb módja, hogy a lehető leggyor­sabban és legsimábban váltsunk át abba a legmagasabb sebességbe, amelyben a kocsi megfelelően működik. A kocsi sima kezelése fontosabb, mint a forgalmi lámpáknál való gyors elindulás.---------------------o-----------------------­CAK IFJÚ HORGÁSZOK“ SZÁMÁRA Tavaly egy 152 esztendős tok-halat fogtak az Ontario-i “Lake of Woods”-ban. Az öreg hal 215 fontot nyomott és 81 hüvelyk volt a hossza. Harold Johson, Kenora-i lakos volt a szerencsés halász, a múlt év júliusában. A hal életkorát az ottawai illetékes természetvizs­gálati hivatal tudósai állapították meg­­---------------------—o-----------------------­NEM HOSSZABBÍTJÁK MEG A BÉREK ELLENŐRZÉSÉT TORONTÓBAN Quebec tartományban a Standstead-i ha­lász-vadász klub olyan halatót tart fenn, a­­mely valószínűleg egyetlen a maga nemé­ben Kanadaszerte. A Standstead városka melletti “Abbott” halastóból csak 12 éven aluli horgászoknak szabad kifogni a tarto­mányi kormány által ott elhelyezett piszt­rángokat. A klub idősebb tagjai megtanitják a fiu­kat, lányokat, hogyan kell a csalétket a ho­rogra tenni, a horgot kivetni, a horogra akadt halat kifogni. Az idén több, mint 500 pisztrángot helyeztek a tóba. Horgászni csak vasárnap délután szabad­.. .«V.. wmwnv.v i,» i« i «-»~i • r>v "iTtn'í' té~i r«T r A torontoi városi tanács junius 14-én tár­gyalta Brand városatya inditványát, mely­ben a bérellenőrzés további meghosszabbítá­sát kérte. A városi tanács az indítványt el­utasította, s így ez év szeptember 2-val To­ronto egész területén ismét felszabadulnak a lakások és üzlethelyiségek bérei. A junius 14-én tartott ülésen egyébként tumultuózus jelenetek játszódtak le. A bér­lők egyesülete, amelynek képviseletében Ben Nobleman elnök és egy sereg egyesületi tag, mint hallgató megjelent az ülésen, hangos jelenetek között szidták a polgármestert, a­­kit diktátornak és kegyetlen embernek ne­veztek. Lamport polgármester rendőrséggel vezettette ki a tüntetőket, s velük együtt az ülés összes hallgatóját. A pártatlan szemlé­lők megállapítják, hogy az ülés folytatásá­nak céljából szükség volt a kiabáló hallgató­ság eltávolítására, — másrészről azonban okolják a polgármestert, amiért a kellőnél nagyobb eréllyel lépett fel. CSÖRGŐKÍGYÓ PARRY SOUNDBAN A Parry Sound melletti MacTier község környékén csörgőkígyó marta meg Mrs. Wat­­kinsont. Férje a közeli kocsin a Parry Soundi kórházba szállította, ahol ellenmérget adtak, s az asszony csakhamar felépült- A csörgő­kígyó harapása nem halálos, de súlyos beteg­séget okozhat. Ontarioban kizárólag Parry Sound környékén fordul elő. wvwvwwvw i BANK l Miért bérlőnk biztonsági TALÁNYj j: letét szekrényt? Hogy tüzeset s lopás ellen kötvényeinket, biztosítási szerződésünket, iratainkat, fontos papírjainkat, éksze­rünket megóvjuk. A Dominion Bank-ban napi 2c-nél ke­vesebbe kerül. A biztonsági-letét szekrényt csak mi, sze­mélyesen nyithatjuk ki. S a hivatali idő alatt bármikor, teljes zavartalanságban tartalmát felülvizsgálhatjuk. Személyi és vállalkozási ügyek pénzügyi hátterével kap­csolatban a szomszédos Dominion Bank vezetője tanács­csal rendelkezésünkre áll. MINION BANK j 83 ÉVE A KANADAIAK SZOLGÁLATÁBAN. V^WWAWAWA,A,AW.TM%W/A,<,.\V.W1WAWft OROSZ JÖVEVÉNYSZAVAK (FEP) “Uj idegen elemek kerültek bele nyelvünkbe a felszabadulás után; — olvashatjuk a Nyelvművelődésünk Főbb Kérdései c. 1953-as tanulmánygyűjteményben — ilye* a dókád, agronomus, sztahanovista, aspiráns, kandidátus, kombinát, kombájn, diverzáns, diszposer, stb. Az uj szavak legnagyobb része az oroszból való. A magyar nyelv azonban ösztönszerüen védekezik a szá­mára teljesen idegen hatás ellen és az idézett tanulmány is kénytelen megállapítani, "hogy “elsősorban nem eredeti szláv elemeket veszünk át, hanem olyan müveltségszavakat, ame­lyek az oroszban is más nyelvből eredő jövevények, sőt eset­leg már nálunk is megvoltak, de más jelentésben. így példá­ul az uj, tudományos fokozatok neve, az aspiráns és a kan­didátus szó. Az ösztönös védekezés példája az is, hogy — mint a könyv is elismeri “bár számtalan uj fogalmat vettünk át a szovjet néptől, a legtöbb esetben magyar szóval jelöltük a» uj fogalmat. Ezt a szót nem is mindig újonnan alkottuk...” így lett úttörő a pionér, termelőszövetkezet a kolhoz, népne­velő az agitátor, tanács a szovjet- (Azt persze nem említi a tanulmány, hogy a szovjet szót főleg azért nem alkalmazta a helyi tanácsokra a rezsim, mert akkor még gyűlöltebb lett volna a fogalom; és az is érdekes, hogy most már nem szé­gyenük kimondani, hogy a termelőszövetkezet valóban azonos a kolhozzal!) WVYVWVWVWWVWWVWWAWW^WWJVYWWWVIAWV VADÁSZOK ÉS HORGÁSZOK , FIGYELMÉBE! A MAGYAR VADÁSZ ÉS HORGÁSZ SPORTEGYESÜLET folyó hó 22-én este fél 8 órai kezdettel tartja első közgyűlé­sét a Church of all Nations (223 Queen St. W-) helyiségében, melyre minden sportbarátot szeretettel meghív a Vezetőség. MEDVELESEN Irta: Füry Lajos. Beregszásztól kis erdei vasút kapaszko­dik fölfelé a Kusnica völgyében. Lefelé hozza a fát Kovácsrét, Ravaszmező és környékéről, fölfelé pedig üresen is nehe­zen kapaszkodik a gyenge kis masina. Utas nem sok akad, mert a kirándulók és a turisták legnagyobbrésze inkább a Sztój felől érkezik a nagy vonattal és ezt a vidéket, mint minden érdekesség nélkülit elkerülik. Igazuk is van, mert Rahónak sokkal szebb a terepe, Kőrösmezőnek a környéke, Máramarosszigetnek a vadregé­­nyessége, de mi van erre Bilke, Dolha, és fel egészen a Szój aljáig, csak erdő és er­dő és elszórtan köztük nyomorúságos sze­gény falvak, ahol apró viskókban emberek élnek. A fa, amikor megindult az anyaor­szág felé, Beregszászon keresztül hozott valami idegenforgalmat errefelé- Először jöttek a fások, a vállalkozók, a pénzembe­rek, a kalandorok, aztán a szakértők, a mérnökök, a kitermelők, s megkezdődött a fadöntés, fürészelés és az apró lovak napestig hordták szánkókon a kovácsréti állomásra a fát. Kiadó szobákat kerestek, irodákat építettek, nyárra kis nyaralókat és télre csinosabb, szebb lakásokat. Jöt­tek a hozzátartozók, a látogatók, de a ter­mészeti szépségeken kivül nem volt más idegenforgalmi vonzalom, ami az embere­ket hosszabban letudta volna kötni. Pedig hát Ravaszmezőnek is elkellett volna egy kis idegenforgalom, de nem volt semmi nevezetessége. Mérhetetlen erdő kapaszkodott fel a hegyre, januárban har­mincfok hideget mértek és az apró kis hu­­cul lovak szőrén deresedett a pára, a Kus­nica vadul rohant a gyilkos hidegben, hogy a fagyhalál utói ne érje, de semmi más, ami idevonzaná az embereket, pedig néhány szép kiadó szoba volt a fűszeres­nél, meg a gépésznél. A tanító ur is, meg a jegyző ur is törte a fejét, de nem tudott semmi okosat kitalálni, amig a vélet­len, illetőleg az erdőőr nem sietett segít­ségére Rókamezőnek. Kemény hideg február volt és az esti vasutat várták a ravaszmezeiek Bereg­szász felől. A kis vonat szokás szerint ké­sett vagy másfél órát, aztán egyszerre nagy örökmujongás közepette befutott Kovácsrétre, itt volt a végállomás, innen már szánkával kellett menni. Sok idegen érkezett, látogató, ismerős, milyen jó vol-.f na elcsábítani ezeket Ravaszmezőre. Csikorgott a hó a lépések alatt, a nagy bárnybundák tartották a melegeet, no meg fűtőanyag is volt bőven, kívülről és belül­ről. Éppen vacsorához készültünk, a gépész­­né főzött, amikor borzas külsejű vörös orrú ember lépett be a szobába. Kettőt le­helt csak, de a szoba egyszerre megtelt denaturált szesz szagával és majd berúg­tunk a lehelletétől. Kőmives Gergely volt a neve és mint a környék kinevezett, de még hivatalosan meg nem erősített vadőre szerepelt, amig a kinevezés meg nem érkezett a fizetést sem folyósította az illetményhivatal, igy hát valami mellékes jövedelem után kel­lett néznie. Most is e járatban volt. — Már megtetszenek bocsájtani, hogy éppen vacsora idejében zavarkodom, de gondoltam, az anyaországbeli hölgyeknek és uraknak egy kis szenzációval szolgálhat­nék, mert hát nemcsak a Hoverlán van szenzáció, van az kérem Ravaszmezőn is­— Na halljuk Gergely bácsi, micsoda szenzációról van szó. Előbb felhajtotta a feléje nyújtott po­harat és csak aztán folytatta. — Hát kérem szépen arról volna szó, hogy holnap szép napos időt kapunk, el­látni majd egészen a Sztojig, osztán ha nem tetszenének megvetni meginvitál­nám az igen tisztelt társaságot egy kis medvenézésre. A hölgyek elszörnyedtek. — Ne tessék megijedni, közben egy sza­kadék van, a medve nem tud átjönni és én meg tudok egy helyet, hogy egészen a bar­langjába belátni. Éppen tegnap cserkész­tem arra és találkoztam a mackóval, ugy­­látszik már nem akar visszamenni az odú­jába, jó időt érez. Hanem pompás egy példány Retyezáton láttam csak ekkorát még gyerekkoromban. Roppant tetszett az ötlet mindeniknek, holnap kimegyünk medvét lesni. Ez igen, legalább mackót látni a szabadban az is valami, ha már más nevezetesség nincs. Másnap csakugyan szikrázott a napfény a keményrefagyott havon. Alaposan be­bugyolálva bundákba, takarókba, a lábak­nál zsákbacsavart meleg tégla, a kezeik közelében pedig a belső melegítők. Vagy egy órai pompás szánut után gya­log kellett neki kapaszkodni a hegynek. Keskeny csapáson mentünk s alig néhány percnyit, amikor is az öreg Gergely bácsi kijelentette, hogy megérkeztünk. Valami horhos volt közbe, nem is nagyon mély szakadék és éppen a medve, ha akart vol­na keresztül tudott volna jönni- Leteleped­tünk a kivágott fatönkökre és vártunk. Az öregnek csak egyetlen kikötése volt, hogy innen el ne mozduljunk, mert akkor nem áll jót a medvéért. Vártunk, közben et­tünk, ittunk. Az öreg egy kis időre eltűnt felderíteni a terepet, aztán boldog mosoly­­lyal jött vissza, s intett, hogy figyeljünk. — Tessenek figyelni, jön a medve. A szemünket is kimeresztettük és úgy figyeltünk, de csak nem akart jönni a mackó, pedig Gergely bácsi egyre mond­ta, hogy ő már látta. És ebben a pillanat­ban, amikor a kishitüek már kételkedni kezdtek Gergely bácsi szavahihetőségé­ben, a túlsó oldalon csakugyan megjelent a mackó. Belénk fagyott a szó. Hatalmas példány, vörhenyesbama, téliálomtól meg­kopott bundája tisztán látszott a fehér havon. Vagy ötven méternyi távolság vá­laszthatott csak el, de a mackó jött egyre közelebb a szakadék széléhez. Nagyon csendben voltunk. A medve megállt a sza­kadék szélén, kétlábra állt belészagolt né­hányszor a levegőbe, aztán szép kényelme­sen visszacammogott a bozótba. A siker teljes volt s az öreg igen szépen összeborravalózott, mert ő nem kért sem­mit, mindenki annyit adott, amennyit ‘ akart. ekkorát találni, az erdélyi medvék ehhez képest csak bocsok és senki nem mulaszt­hatja el az alkalmat. Hosszú sorban bukdácsoltunk egymás nyomában az avaron, a szakadék szélén már pompás padok voltak. Kényelmesen elhelyezkedtünk, akárcsak a színházban Egy volt csak a kikötés, csendben marad­ni, hogy a medve fel ne ingerelődjék és átmásszon a szakadékon. Szótfogadtunk és feszülten vártunk. Az öreg intett, hogy csak türelem, majd jön a medve, de csak nem akart jönni. Sokan azt mondták, hogy már bizonyára aludni ment, a gyerekek kiabáltak, hogy hol van a mackó. Láttam, hogy Gergely bácsi nagy zavarban van. Megint csak eltűnt, aztán sokára jött visz­­sza lihegve, hogy látta a medvét, már jön is errefelé. És csakugyan elámultunk, jött a félel­metes medve, bundája még szebb volt, hi­szen még csak most kezd vedleni. Kétláb­­ra állt a medve és a szakadék szélén elkez­dett táncolni. Nagyszerű. Szenzációs. Igen ám, csakhogy a medve nem elégedett meg a tánccal, hanem énekeim is kezdett, méghozzá jól ismert rutén népdalt és tap­solt is hozzá, mig nem felbukott és kilát­szott az egyik ravaszmezői ukrán favágó szőke feje­— Berúgott a disznó — kiáltotta Ger­gely bácsi és már oda át is volt a szakadék túlsó oldalán és fütykösével püfölni kezdte a medvét, akarom mondani a favágót. Szenzációs volt, nevetés és bosszanko­­dás. Az öreg Gergely nélkül mentünk vissza Kovácsrétre, vagy két napig nem is láttuk, pedig újabb csoportok érkeztek medvelesre. Végre elutazásom előtt a Hangyában sikerült elcsípnem. Bánatában ivott. Oda van az üzlet, pe­dig ő jót akart, ezt a szegény falut akarta egy kissé helyrehozni, azt most itt van. Még sokáig jártak turisták és érdeklőd­tek a medvé után, de Ravaszmező medve nélkül maradt és visszaeesett újra az is­meretlenségbe, mert szegény Gergely bá­­esi, Isten nyugosztalja, eljátszotta utolsó szerepét és végleg lelépett az élet színpa­dáról. Másnap újabb jövevények jelentkeztek medve lesre. Később már úgy kellett el­küldeni Gergely bácsihoz a Hangyán szö­vetkezetbe, ahol állandóan tartózkodott, hogy lehet e menni medvét nézni másnap­így kezdődött. így lett szenzációshely Ravaszmező. Eddig senki sem tudta, néhány fakiterme­lőn kívül, hogy merre is van Kárpátalján Ravaszmező, de mostantól kezdve szenzá­ció lett. A pesti lapok Írtak, a medvéről, le­fényképezték és nagy fotográfiákat kö­zöltek Gergely bácsiról és még nagyobba­kat a medvéről. Az idegenforgalmi hiva­tal képes prospektusába is belekerült a medve. A szabadságrautazók megszakí­tották az útjukat Rahó felé, csak azért, hogy a kis erdei vasúttal feldöcögjenek Ravaszmezőre medvelesre. A pesti gyere­keknek azt Ígérték a papák, ha nem buk­nak meg a vizsgán, elviszik Ravaszmező­re medvelesre. Amikor már másodszor jártam arra, olyan nagy volt az idegenforgalom, hogy az erdei vasúthoz még két külön személy­­kocsit csatoltak. Szállót is építettek fából, igen szép volt a vendéglő is, és Beregszász­ról szerződtettek zenekart, este nyolctól kezdve tánc volt. A vendégkönyvben nem kisebb emberek, mint khánok, maharad­zsák, bégek, miniszterelnökök és filmcsil­lagok aláírásai büszkélkedtek. Este már estélyi ruha volt kötelező. Ravaszmező vi­lágváros lett. Gergely bácsi, aki azóta mégis megkapta a hivatalos kinevezést is, pompás fővadőri egyenruhában bókolt a hölgyeknek és ha nem ivott annyira, bizo­nyára már főrészvényese lett volna a szál­lónak. Ebben az időben már meghatározott taksát kellett fizetni a medvenézésért. A következő ősszel még mielőtt a nagy hideg beállt és a medve téliálomra tér, megint csak Ravaszmezőre kerültem- Nagy társaság volt együtt és indítványoz­ták, hogy menyjünk másnap medvét les­ni. Én is biztottam társaságom tagjait, hogy csakugyan érdemes, pompás egy ál­lat, mert már én is eltanultam Gergely bá­csitól, egész Európában nem lehet már

Next

/
Thumbnails
Contents