Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-06-05 / 23. szám

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 4 évfolyam 23 szám. Ára : 10 Cent. / Toronto, 1954 junius 5 LEGYÜNK MÉLTÓK HŐSEINKHEZ! Tömöry Jenő szkv. vezérőrnagy beszéde a Torontoi Bajtársak által Hősök Napján rendezett összejövetelén.------------o----------­Azzal a koszorúval, amit ma egy idegen ország hőseinek emlékművére helyeztünk, egy eszménynek hódoltunk. Annak a legszebb és legnemesebb eszménynek, amely minden nemzet fiaiban él és amely arra képesíti az embert, hogy legfőbb földi kincsét, az életét hozza áldozatul mások életének biztosítására. Ez a hősi eszmény képesíti az anyát arra, hogy gyerme­kiért dolgozzék, hogy azokat élete árán is felnevelje, hogy veszélybe jutott gyermekei után berohanjon az égő házba, vagy a rohanó vízbe, nem törődve saját élete kockáztatásá­val. Az anya a család hőse! Én helyénvalónak tartom, hogy a hőseinkről való meg­emlékezésbe belevonjuk az anyákat is, kiknek áldozatos sze­­retete és féltő gondoskodása minden reménye és öregségé­nek talán egyetlen támasza veszett el a hősi halált halt fiú­ban. Az ő áldozatuk éppen olyan nagy és értékes, mint fia­inké, csak fájdalmuk nagyobb, mert az a sírig tart. A FÉRFI, aki bányában rekedt munkatársai megmenté­séért ugyanilyen kockázatot vállalva lemegy a bányába, vagy a beomlott épületbe, vagy a zakatoló gépek közé, egy sorscsoport hőse, akit az egymáshoz tartozókat összefűző bajtársiasság érzése késztet az önfeláldozásra. A RENDŐR, miközben a fegyveres gonosztevőt üldözi, nem gondolhat arra, hogy esetleg őt is lelövik; a tűzoltónak be kell hatolnia az égő gyárba, s nem mérlegelheti, hogy eset­leg rászakad-e a tető, vagy felrobban-e a benzintartály. Egy égő kórházból kimentett beteg, öreg ember esetleg egy egész­séges fiatal életet követel cserébe-A RENDŐR, A TŰZOLTÓ, AZ ÉJJELI ŐR A TÁRSA­DALMI REND HŐSE! De megvannak a hősei a hitnek, az életfelfogásnak, a tudománynak, a közlekedésnek és az em­beri fejlődés minden állomását hősök és mártírok áldozata jelzi. Mert az emberiséget a haladás utján mindenkor az ide­álisták vitték előre, azok, akik valamilyen eszmében nem­csak hittek, hanem meghalni is készek voltak érte. Mi lett volna a kereszténységből, ha annak megalapító­ja nem feszittette volna magát keresztre? Ha az ókori ke­resztények nem vállalták volna a cirkuszi bestiák által való szétmarcangoltatást, s ha az égő szurokfáklyákon nem a zsol­tárokat énekelték volna, hanem hitüket megtagadva, az éle­tet választották volna? És lenne-e Magyarország, beszélhetnénk-e magyar nem­zetről, ha az évszázadok megújuló harcaiban és nemzeti lé­tünkért folytatott háborúinkban nem akadtak volna millió­­számra hősi halottak, akik a magyarságért áldozták életü­ket? Egyetlen népnek sincs annyi hősi halottja és mártírja, mint a magyarságnak! Egész történelmünk az áldozathozata­lok meg nem szakadó sorozata. Alig van olyan magyar gene­ráció, amelynek ne volnának hősi halottai. Amikor hősökről és hősi halottakról beszélünk, ezalatt nemcsak azokat kell értenünk, akik személyes bátorságból, vagy a nemzettel szemben kötelező áldozatvállalás tudatá­ban haltak meg. Idetartoznak azok a sokkal nagyobb számú férfiak és nők is, akik nem önként és meggyőződésből, ha­nem az államhatalom kényszere folytán kerültek bele a küz­delembe, de ott maradtak, nem húzták ki magukat minden­féle ürügyek címén és meghaltak muszájból, ezzel teljesítvén kötelességüket. Élünk még néhányan, akik az első, második, vagy mind­két világháborút a lövészárok kegyetlen, véres, de mégis fér­fiasán gyönyörű labirintusában csináltuk végig. Véres volt és kegyetlen, de mégis büszkén emlékszünk rá, mert a lö­vészárok népének lelkében csillogó gyémántok világították meg a legszebb férfihivatás, a halálig menő kötelességtelje­­sités dicső útját. Ebben a kötelességteljesitésben és az ezzel járó szenvedésekben acéllá edződött az egymásratalált és egyinásrautalt tiszt és legénység szétválaszthatatlan egysé­ge, amely később sem mondott csődöt soha- A magukraha­­gyott és áldozatra szánt férfiak büszke szövetsége volt ez, a­­melyben az igazi bajtársiasság és az igazi katonaeszmény csodálatos virágai teremtek. A lövészárkok népének lelkületét csak az érti meg, aki ennek maga is részese volt. Ezeknek a lelkét néha olyan erő­vel rohanják meg az emlékek, hogy szinte érezzük halott bajtársaink csontkezének szorítását és érezzük megdicsőült lelkeik vonzóerejét. Halljuk hivó, kötelességteljesitést pa­rancsoló szavukat és elfog a vágy, hogy elszánjunk hozzájuk, mert érezzük, hogy egymáshoz tartozunk- Érezzük annak az adósságnak nyomasztó terhét, amit ők már leróttak Hazájuk iránt. Hálatelt szeretettel tesszük le a megemlékezés koszorú­ját a két világháború több, mint háromnegyedmilftó hősi ha­lottjának, a meggyalázott és akasztófán kivégzett “háborús bűnösök” s egyéb mártírok jeltelen sírjára, akik magyar­ságukért haltak meg. Pihenjetek drága hőseink! Aludjátok a megtett köteles­ség boldog nyugalmat adó édes álmát. Pihenjetek abban a tudatban, hogy áldozatotok nem volt hiábavaló. Legyen bár­mily sötét az éjszaka Magyarország felett, — egyszer majd meg fog virradni! Mert a Ti szellemeteket, a szabadságért és igazságért hozott áldozatot az Isten ültette bele az embe­ri élekbe s azt onnan semmi gonoszság ki nem tépheti. Amig az ember ember marad, addig nem szakad sora a hősöknek és hősi halottaknak, s addig a magyar nemzet is élni fog. Porladó csontjaitok felett nem mondhatunk imát. Jelte­len sírotokra nem tehetünk virágot. De lelkünk simogatását, szivünk szeleteiének melegét földi hatalom el nem zárhatja előletek. Tizenhárom millió magyar hálás kegyelete vlrraszt álmotok felett, készen arra, hogy kövessen benneteket. S ha majd felébredtek az utolsó kürtszóra, bevonultok a mennyei hősök csarnokába, amit azok számára rendelt az Úristen, akik hazájukért áldozták az életüket. S addig élesz­­szétek bennünk a hazaszeretet tüzét, hogy méltók lehessünk hozzátok. VILÁGPOLITIKA KI ELLENŐRIZZE A VIETNAMI FEGYVERSZÜ - NET BETARTÁSÁT?-o— A vietnami esetleges fegyverszünetet el­lenőrző bizottság összetétele körül a szoká­sos vita folyik. A nyugatiak nzt kívánják, hogy a fegyverszünet betartását Szovjet - oroszország, Nagybritannia, Svédország és Svájc ellenőrizze. A bolsevista ajánlat sze­rint az- ellenőrzést Csehszlovákia, Lengyelor­szág, India és Pakisztánra kell bízni. Tudvalevő hogy a koreai békét azért nem sikerült a mai napig sem megkötni, mert a fegyverszüneti ellenőrző bizottság cseh és i lengyel tagja állandóan meghiúsította a va­­! lóban semleges 'svájci és svéd bizottságok munkáját, India pedig, amely Koreában az ötödik semleges szerepét játszotta, hol jobb­ra, hol balra tétovázott. A kommunisták azon ajánlata, hogy most a vietnami esetleges fegyverszünetet megint a cseh, lengyel és indiai bizottság ellenőrizze, eleve kizár min­den olyan intézkedést, amely a vörösöknek nem kedvező.------------£---------o---------.-----------­AZ UNO, MINT TÁMADÓ FÉL EGY NAIV JELENTÉS Lapunk más helyén beszámoltunk arról, hogy a Szovjet láthatólag visszakanyarodik a stalini “vér és vas” politiká­hoz és látszólagos hatalma tudatában ismét agresszivabban lép fel a világ minden pontján. Emellett a keserű tény mellett szinte gyerekesnek hat az a jelentés, amelyet Jules Moch, Franciaország képviselő­je az Egyesült Nemzetek Állandó Leszerelési Bizottsága előtt, egy Párisban megtartott szocialista nagygyűlésen mondott. Moch beszámolt arról az előrehaladásról, amelyet a jelenleg Londonban ülésező leszerelési albizottság tett munkája so­rán. Ez az albizottság Nagybritannia, Franciaország, az E- gyesült Államok, Kanada és a Szovjet képviselőiből áll, s az a megbízása, hogy ez év julius közepéig az UNO Leszerelési Állandó Bizottsága elé terjesszen javaslatot az atomfegyve­rek gyártásának, továbbá a gáz- és baktériumháboru kikap­csolásának kérdéséről, valamint arról, hogyan lehet egy sem­leges szerv utján ellenőrizni az atomfegyverek gyártásának abbahagyását-Mint tudvalevő, a Szovjet hivatalos álláspontja szerint minden atomfegyver gyártását azonnal meg kellene szüntet­ni és a meglévőket meg kell semmisíteni. Az ELLENŐRZÉS kérdésében azonban a hivatalos vörös álláspont az, hogy a Vasfüggönyön túl senkinek se legyen joga semmiféle, kato­nai ellenőrzésre. Most Jules Moch azt a meglepő kijelentést tette, hogy a Szovjet elfogadta azt az elvet, hogy állandó ellenőrző bizott­ság működjék a szovjet területén, s már csak a részletek ki-' dolgozása marad hátra. Nem valószínű, hogy a felelős politikusok közül bárki is kétkedés nélkül fogadná ezt a hirt. De maga az a tény, hogy A TÁVOLKELETI FRONTRÓL Amig Genfben a fegyverszüneti tárgyalások megkezdőd­tek, addig a kommunista csapatok öt újabb hadosztályt össz­pontosítottak Hanoi környékén és egy ponton 9 mile-re meg­közelítették a várost, s előretolt egységeik a Hanoi-Haiphon­­gi műut közvetlen közelébe értek. Ezen a műúton szállítják az amerikai segítséget a franciáknak. A francia — és most már az amerikai légihaderő néhány egysége is szüntelenül bom­bázza a vörös felvonulást. Ide tartozik az a hir is, hogy Thaiföld képviselője az Egyesült Nemzetek előtt, Thanat Konan, bejelentést tett az UNO Biztonsági Tanácsánál és a Tanács segítségét kérte a Thaiföldet fenyegető kommunista veszély ellen. A Tanács a legközelebbi napokban fog határozni a thaiföldi bejelentés­ről. Jules Moch ilyen megtévesztő kijelentést tesz egy nyilvános nagygyűlésen, mutatja, mennyire naiv, mennyire hiszékeny, mennyire felelőtlen. Hogyan lehet elképzelni, hogy a bqjsevisták lehetővé teszik egy semleges bizottság ellenőrző működését vörös te­rületen, amikor ma, a háború befejezése után több mint 9 év­vel, még mindig nem sikerült elérni, hogy egy listát adjanak a hadifoglyokról, — amikor ahhoz nem járultak hozzá, hogy a Vörös Kereszt nemzetközileg elismert semleges szervei mű­ködjenek Koreában és Vietnamban? Az igazság az, hogy ha a Szovjet formaszerint elfogad­ná egy nemzetközi bizottság ellenőrzését az atomfegyverek tekintetében, ez azt jelentené, hogy a gyárakat áthelyezi Mandzsúriába, vagy Vöröskínába, vagy valamelyik csatlós­államba, ahol az ellenőrzést az illető, kormány természetesen megtagadná. I A vietnami kérdésben úgy látszik, hogy a genfi konferencián valami haladás van. Az elmúlt héten a katonai szakértők tárgyaltak arról, miként lehet mind a két ‘oldal katonai erejét meghatározott területekre összevonni addik is, amig a fegyverszüneti tárgyalások konkrét eredményre vezetnek. Politikai-szem pontból az a legfőbb ellentét a két fél között, hogy a kommunisták azt kívánják, hogy ha Indokína ideiglenes kettéosztásáról tárgyal­nak, akkor a Laos és Kambodzsa területén állítólag működő kommunista lázadók által “megszállt” területeket is figyelembe kell venni, mig a franciák kizárólag a Vietnam területén harcoló lázadók hódításait hajlan­dók figyelembe venni azon az alapon, hogy Laos és Kambodzsa területén csak néhány­­száz elszórt kommunista működik. A vörösök tárgyalási modorából határo­zottan látszik, hogy csak az időt akarják huzni, amig nagyobb arányú támadásukat megindítják és esetleg sikert érnek el Hanoi és környéke körül. Erre mutat az is, hogy a Vietminh lázadó csapatok mind nagyobb erőket összpontosí­tanak a Hanoi-környéki kisebb erődökre. Egy erődöt, Yen Phut, Hanoitól 30 mérföld­re már körül is kerítettek. A franciák azon­ban ezúttal a maguk részéről is nagyobb erő­ket küldtek az erőd felmentésére, amelyek­hez kisebbszámu, de nagy tűzerejű amerikai repülőgépek is be vannak osztva. TIZENKILENC ÉV MÚLVA KOMMUNISTA LESZ A VILÁG, HA ENGEDJÜK A genfi konferencia legutóbbi ülésén Mo­lotov Szovjet külügyminiszter nem keveseb­bet mondott, mint, hogy a koreai háborúban “az Egyesült Nemzetek Szervezete — az UNO — volt a támadó fél. A konferencián-ugyanis többheti tárgya­lás után végre megegyezés jött létre a nyu­gati hatalmak táborában, s uj javaslatot ter­jesztettek elő a koreai kérdés végleges megöl dúsára, ez pedig úgy szól, hogy úgy Dél­mind Északkoreában tartsanak közös válasz­tásokat; aihelyeknek tisztaságát az UNO el­lenőrizze. Nagy nehezen bár, de mégis sikerült elér­ni, hogy Bélkorea elnöke, Rhee elfogadja ezt a rendkívül józan és jóindulatú megoldás tervezetet-Molotov azonban máskép vélekedett. Kije­lentette, hogy a Szovjet hozzájárul ugyan egész Koreára kiterjedő, közös választások megtartásához, azonban a választás tiszta­ságát nem ellenőrizheti az UNO, hanem egy “semleges hatalmakból álló bizottság”. Az­ért nem az UNO, mert “a koreai háborúban az UNO volt a támadó fél, s ezért nem te­­kinthető semlegesnek.” Erre a tipikusan propaganda-izü kijelen­tésre az amerikai delegátus Bedell Smith vá­lasza az volt, hogy amennyiben ezen a héten nem fogadják' el a kommunisták az UNO el­lenőrzésének elvét a koreai választások fe­lett, akkor a genfi konferenciát a koreai ügyben végleg sikertelennek kell tekinteni. Molotov azon kijelentése, hogy a koreai háborúban az UNO volt a támadó fél, ma, két évvel az ellenségeskedések beszüntetése után, nem kevesebbet jelent, mint hogy a Szovjet i és a kommunista blokk elő akarja készíteni az UNO-ból való kilépését. AZ INDOKÍNAI helyzet William Knowland USA szenátor az ameri­kai kongresszus elé terjesztette egy bizal­mas másolatát annak a jelentésnek, amelyet Mao-Ce-Tung, Vörös-Kina diktátora adott ki a kommunista vezérek magánhasználatára. E szerint a világkommunizmus menetrendje a következő: Az Egyesült Államokat el kell különíteni, Nagybritanniával el kell hitetni, hogy Kelet és Nyugat között lehetséges az egység, Fran­ciaországot meg kell félemliteni a német fe­nyegetés rémével, 1960 végéig egész Indoki­nát és egész Indonéziát kommunista kézre kell átjátszani, 1965-ig létre kell hozni Ja­pánban a vörös forradalmat és birtokba kell venni egész Indiát, 1970-re be kell fejezni Afrika bolsevizálását, 1973-ra pedig Európa és Amerika magától a kommunizmus karjai­ba dől. Mindez valóban megvalósulhat, ha enged­jük- De ha a Nyugat-józanul gondolkozik, ha irgalom nélkül kiirtja a belülről romboló árulókat, ha felhasználja fegyveres, anyagi és erkölcsi fölényét, akkor talán 1973-ra már csak a történelem sötét lapjain lesz szó a bolsevizmusról. AUSZTRIA PÉLDÁT MUTAT Ivan Llychev, ausztriai szovjetfőbiztos ma­gához rendelte Julius Raab osztrák kancel­lárt és Adolf Schaerf alkancellárt és közölte velük, hogy ha nem szűnik meg Ausztriá­ban a szovjetedenes propaganda, Oroszor­szág erőszak alkalmazásával is segíteni fog a helyzeten. Raab és »Schaerf elismerték, hogy valóban folyik Szovjet és kommunista­ellenes propaganda, de kijelentették, hogy semmit sem hajlandók ez ellen tenni, mert az osztrák nép szabad és politikai véleményének nyilvánításában a kormány nem kívánja megakadályozni. Az eredmény: a szovjet fő­biztos tudomásul vette az erkölcsi pofont. Miért? Mert a bolsevisták nem akarnak Ausztria miatt (vagy akár Vietnam vagy Korea miatt) világháborút kezdeni. EGY VALÓDI REPÜLŐ CSÉSZEALJ-----------o----------­Torontóban készült el és áll jelenleg kisér­­letezés alatt a világ első igazi flying saucerje, egy kerek lökhajtásos repülőgép, amely, ha a várakozásoknak megfelel, tetszés szerinti irányban előre-hátra-oldalt tud repülni és egy különleges légritkitó eljárás segítségé­vel helyből felemelkedni és kifutó nélkül le­­szállani. Haladási sebességét, ha teljes si­kerrel jár legalább óránként 2000 mérföld­re lehet becsülni. A feltaláló John Frost, egy Torontóban élő harmincötéves angol. \

Next

/
Thumbnails
Contents