Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1954-06-05 / 23. szám
Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 4 évfolyam 23 szám. Ára : 10 Cent. / Toronto, 1954 junius 5 LEGYÜNK MÉLTÓK HŐSEINKHEZ! Tömöry Jenő szkv. vezérőrnagy beszéde a Torontoi Bajtársak által Hősök Napján rendezett összejövetelén.------------o----------Azzal a koszorúval, amit ma egy idegen ország hőseinek emlékművére helyeztünk, egy eszménynek hódoltunk. Annak a legszebb és legnemesebb eszménynek, amely minden nemzet fiaiban él és amely arra képesíti az embert, hogy legfőbb földi kincsét, az életét hozza áldozatul mások életének biztosítására. Ez a hősi eszmény képesíti az anyát arra, hogy gyermekiért dolgozzék, hogy azokat élete árán is felnevelje, hogy veszélybe jutott gyermekei után berohanjon az égő házba, vagy a rohanó vízbe, nem törődve saját élete kockáztatásával. Az anya a család hőse! Én helyénvalónak tartom, hogy a hőseinkről való megemlékezésbe belevonjuk az anyákat is, kiknek áldozatos szeretete és féltő gondoskodása minden reménye és öregségének talán egyetlen támasza veszett el a hősi halált halt fiúban. Az ő áldozatuk éppen olyan nagy és értékes, mint fiainké, csak fájdalmuk nagyobb, mert az a sírig tart. A FÉRFI, aki bányában rekedt munkatársai megmentéséért ugyanilyen kockázatot vállalva lemegy a bányába, vagy a beomlott épületbe, vagy a zakatoló gépek közé, egy sorscsoport hőse, akit az egymáshoz tartozókat összefűző bajtársiasság érzése késztet az önfeláldozásra. A RENDŐR, miközben a fegyveres gonosztevőt üldözi, nem gondolhat arra, hogy esetleg őt is lelövik; a tűzoltónak be kell hatolnia az égő gyárba, s nem mérlegelheti, hogy esetleg rászakad-e a tető, vagy felrobban-e a benzintartály. Egy égő kórházból kimentett beteg, öreg ember esetleg egy egészséges fiatal életet követel cserébe-A RENDŐR, A TŰZOLTÓ, AZ ÉJJELI ŐR A TÁRSADALMI REND HŐSE! De megvannak a hősei a hitnek, az életfelfogásnak, a tudománynak, a közlekedésnek és az emberi fejlődés minden állomását hősök és mártírok áldozata jelzi. Mert az emberiséget a haladás utján mindenkor az ideálisták vitték előre, azok, akik valamilyen eszmében nemcsak hittek, hanem meghalni is készek voltak érte. Mi lett volna a kereszténységből, ha annak megalapítója nem feszittette volna magát keresztre? Ha az ókori keresztények nem vállalták volna a cirkuszi bestiák által való szétmarcangoltatást, s ha az égő szurokfáklyákon nem a zsoltárokat énekelték volna, hanem hitüket megtagadva, az életet választották volna? És lenne-e Magyarország, beszélhetnénk-e magyar nemzetről, ha az évszázadok megújuló harcaiban és nemzeti létünkért folytatott háborúinkban nem akadtak volna milliószámra hősi halottak, akik a magyarságért áldozták életüket? Egyetlen népnek sincs annyi hősi halottja és mártírja, mint a magyarságnak! Egész történelmünk az áldozathozatalok meg nem szakadó sorozata. Alig van olyan magyar generáció, amelynek ne volnának hősi halottai. Amikor hősökről és hősi halottakról beszélünk, ezalatt nemcsak azokat kell értenünk, akik személyes bátorságból, vagy a nemzettel szemben kötelező áldozatvállalás tudatában haltak meg. Idetartoznak azok a sokkal nagyobb számú férfiak és nők is, akik nem önként és meggyőződésből, hanem az államhatalom kényszere folytán kerültek bele a küzdelembe, de ott maradtak, nem húzták ki magukat mindenféle ürügyek címén és meghaltak muszájból, ezzel teljesítvén kötelességüket. Élünk még néhányan, akik az első, második, vagy mindkét világháborút a lövészárok kegyetlen, véres, de mégis férfiasán gyönyörű labirintusában csináltuk végig. Véres volt és kegyetlen, de mégis büszkén emlékszünk rá, mert a lövészárok népének lelkében csillogó gyémántok világították meg a legszebb férfihivatás, a halálig menő kötelességteljesités dicső útját. Ebben a kötelességteljesitésben és az ezzel járó szenvedésekben acéllá edződött az egymásratalált és egyinásrautalt tiszt és legénység szétválaszthatatlan egysége, amely később sem mondott csődöt soha- A magukrahagyott és áldozatra szánt férfiak büszke szövetsége volt ez, amelyben az igazi bajtársiasság és az igazi katonaeszmény csodálatos virágai teremtek. A lövészárkok népének lelkületét csak az érti meg, aki ennek maga is részese volt. Ezeknek a lelkét néha olyan erővel rohanják meg az emlékek, hogy szinte érezzük halott bajtársaink csontkezének szorítását és érezzük megdicsőült lelkeik vonzóerejét. Halljuk hivó, kötelességteljesitést parancsoló szavukat és elfog a vágy, hogy elszánjunk hozzájuk, mert érezzük, hogy egymáshoz tartozunk- Érezzük annak az adósságnak nyomasztó terhét, amit ők már leróttak Hazájuk iránt. Hálatelt szeretettel tesszük le a megemlékezés koszorúját a két világháború több, mint háromnegyedmilftó hősi halottjának, a meggyalázott és akasztófán kivégzett “háborús bűnösök” s egyéb mártírok jeltelen sírjára, akik magyarságukért haltak meg. Pihenjetek drága hőseink! Aludjátok a megtett kötelesség boldog nyugalmat adó édes álmát. Pihenjetek abban a tudatban, hogy áldozatotok nem volt hiábavaló. Legyen bármily sötét az éjszaka Magyarország felett, — egyszer majd meg fog virradni! Mert a Ti szellemeteket, a szabadságért és igazságért hozott áldozatot az Isten ültette bele az emberi élekbe s azt onnan semmi gonoszság ki nem tépheti. Amig az ember ember marad, addig nem szakad sora a hősöknek és hősi halottaknak, s addig a magyar nemzet is élni fog. Porladó csontjaitok felett nem mondhatunk imát. Jeltelen sírotokra nem tehetünk virágot. De lelkünk simogatását, szivünk szeleteiének melegét földi hatalom el nem zárhatja előletek. Tizenhárom millió magyar hálás kegyelete vlrraszt álmotok felett, készen arra, hogy kövessen benneteket. S ha majd felébredtek az utolsó kürtszóra, bevonultok a mennyei hősök csarnokába, amit azok számára rendelt az Úristen, akik hazájukért áldozták az életüket. S addig éleszszétek bennünk a hazaszeretet tüzét, hogy méltók lehessünk hozzátok. VILÁGPOLITIKA KI ELLENŐRIZZE A VIETNAMI FEGYVERSZÜ - NET BETARTÁSÁT?-o— A vietnami esetleges fegyverszünetet ellenőrző bizottság összetétele körül a szokásos vita folyik. A nyugatiak nzt kívánják, hogy a fegyverszünet betartását Szovjet - oroszország, Nagybritannia, Svédország és Svájc ellenőrizze. A bolsevista ajánlat szerint az- ellenőrzést Csehszlovákia, Lengyelország, India és Pakisztánra kell bízni. Tudvalevő hogy a koreai békét azért nem sikerült a mai napig sem megkötni, mert a fegyverszüneti ellenőrző bizottság cseh és i lengyel tagja állandóan meghiúsította a va! lóban semleges 'svájci és svéd bizottságok munkáját, India pedig, amely Koreában az ötödik semleges szerepét játszotta, hol jobbra, hol balra tétovázott. A kommunisták azon ajánlata, hogy most a vietnami esetleges fegyverszünetet megint a cseh, lengyel és indiai bizottság ellenőrizze, eleve kizár minden olyan intézkedést, amely a vörösöknek nem kedvező.------------£---------o---------.-----------AZ UNO, MINT TÁMADÓ FÉL EGY NAIV JELENTÉS Lapunk más helyén beszámoltunk arról, hogy a Szovjet láthatólag visszakanyarodik a stalini “vér és vas” politikához és látszólagos hatalma tudatában ismét agresszivabban lép fel a világ minden pontján. Emellett a keserű tény mellett szinte gyerekesnek hat az a jelentés, amelyet Jules Moch, Franciaország képviselője az Egyesült Nemzetek Állandó Leszerelési Bizottsága előtt, egy Párisban megtartott szocialista nagygyűlésen mondott. Moch beszámolt arról az előrehaladásról, amelyet a jelenleg Londonban ülésező leszerelési albizottság tett munkája során. Ez az albizottság Nagybritannia, Franciaország, az E- gyesült Államok, Kanada és a Szovjet képviselőiből áll, s az a megbízása, hogy ez év julius közepéig az UNO Leszerelési Állandó Bizottsága elé terjesszen javaslatot az atomfegyverek gyártásának, továbbá a gáz- és baktériumháboru kikapcsolásának kérdéséről, valamint arról, hogyan lehet egy semleges szerv utján ellenőrizni az atomfegyverek gyártásának abbahagyását-Mint tudvalevő, a Szovjet hivatalos álláspontja szerint minden atomfegyver gyártását azonnal meg kellene szüntetni és a meglévőket meg kell semmisíteni. Az ELLENŐRZÉS kérdésében azonban a hivatalos vörös álláspont az, hogy a Vasfüggönyön túl senkinek se legyen joga semmiféle, katonai ellenőrzésre. Most Jules Moch azt a meglepő kijelentést tette, hogy a Szovjet elfogadta azt az elvet, hogy állandó ellenőrző bizottság működjék a szovjet területén, s már csak a részletek ki-' dolgozása marad hátra. Nem valószínű, hogy a felelős politikusok közül bárki is kétkedés nélkül fogadná ezt a hirt. De maga az a tény, hogy A TÁVOLKELETI FRONTRÓL Amig Genfben a fegyverszüneti tárgyalások megkezdődtek, addig a kommunista csapatok öt újabb hadosztályt összpontosítottak Hanoi környékén és egy ponton 9 mile-re megközelítették a várost, s előretolt egységeik a Hanoi-Haiphongi műut közvetlen közelébe értek. Ezen a műúton szállítják az amerikai segítséget a franciáknak. A francia — és most már az amerikai légihaderő néhány egysége is szüntelenül bombázza a vörös felvonulást. Ide tartozik az a hir is, hogy Thaiföld képviselője az Egyesült Nemzetek előtt, Thanat Konan, bejelentést tett az UNO Biztonsági Tanácsánál és a Tanács segítségét kérte a Thaiföldet fenyegető kommunista veszély ellen. A Tanács a legközelebbi napokban fog határozni a thaiföldi bejelentésről. Jules Moch ilyen megtévesztő kijelentést tesz egy nyilvános nagygyűlésen, mutatja, mennyire naiv, mennyire hiszékeny, mennyire felelőtlen. Hogyan lehet elképzelni, hogy a bqjsevisták lehetővé teszik egy semleges bizottság ellenőrző működését vörös területen, amikor ma, a háború befejezése után több mint 9 évvel, még mindig nem sikerült elérni, hogy egy listát adjanak a hadifoglyokról, — amikor ahhoz nem járultak hozzá, hogy a Vörös Kereszt nemzetközileg elismert semleges szervei működjenek Koreában és Vietnamban? Az igazság az, hogy ha a Szovjet formaszerint elfogadná egy nemzetközi bizottság ellenőrzését az atomfegyverek tekintetében, ez azt jelentené, hogy a gyárakat áthelyezi Mandzsúriába, vagy Vöröskínába, vagy valamelyik csatlósállamba, ahol az ellenőrzést az illető, kormány természetesen megtagadná. I A vietnami kérdésben úgy látszik, hogy a genfi konferencián valami haladás van. Az elmúlt héten a katonai szakértők tárgyaltak arról, miként lehet mind a két ‘oldal katonai erejét meghatározott területekre összevonni addik is, amig a fegyverszüneti tárgyalások konkrét eredményre vezetnek. Politikai-szem pontból az a legfőbb ellentét a két fél között, hogy a kommunisták azt kívánják, hogy ha Indokína ideiglenes kettéosztásáról tárgyalnak, akkor a Laos és Kambodzsa területén állítólag működő kommunista lázadók által “megszállt” területeket is figyelembe kell venni, mig a franciák kizárólag a Vietnam területén harcoló lázadók hódításait hajlandók figyelembe venni azon az alapon, hogy Laos és Kambodzsa területén csak néhányszáz elszórt kommunista működik. A vörösök tárgyalási modorából határozottan látszik, hogy csak az időt akarják huzni, amig nagyobb arányú támadásukat megindítják és esetleg sikert érnek el Hanoi és környéke körül. Erre mutat az is, hogy a Vietminh lázadó csapatok mind nagyobb erőket összpontosítanak a Hanoi-környéki kisebb erődökre. Egy erődöt, Yen Phut, Hanoitól 30 mérföldre már körül is kerítettek. A franciák azonban ezúttal a maguk részéről is nagyobb erőket küldtek az erőd felmentésére, amelyekhez kisebbszámu, de nagy tűzerejű amerikai repülőgépek is be vannak osztva. TIZENKILENC ÉV MÚLVA KOMMUNISTA LESZ A VILÁG, HA ENGEDJÜK A genfi konferencia legutóbbi ülésén Molotov Szovjet külügyminiszter nem kevesebbet mondott, mint, hogy a koreai háborúban “az Egyesült Nemzetek Szervezete — az UNO — volt a támadó fél. A konferencián-ugyanis többheti tárgyalás után végre megegyezés jött létre a nyugati hatalmak táborában, s uj javaslatot terjesztettek elő a koreai kérdés végleges megöl dúsára, ez pedig úgy szól, hogy úgy Délmind Északkoreában tartsanak közös választásokat; aihelyeknek tisztaságát az UNO ellenőrizze. Nagy nehezen bár, de mégis sikerült elérni, hogy Bélkorea elnöke, Rhee elfogadja ezt a rendkívül józan és jóindulatú megoldás tervezetet-Molotov azonban máskép vélekedett. Kijelentette, hogy a Szovjet hozzájárul ugyan egész Koreára kiterjedő, közös választások megtartásához, azonban a választás tisztaságát nem ellenőrizheti az UNO, hanem egy “semleges hatalmakból álló bizottság”. Azért nem az UNO, mert “a koreai háborúban az UNO volt a támadó fél, s ezért nem tekinthető semlegesnek.” Erre a tipikusan propaganda-izü kijelentésre az amerikai delegátus Bedell Smith válasza az volt, hogy amennyiben ezen a héten nem fogadják' el a kommunisták az UNO ellenőrzésének elvét a koreai választások felett, akkor a genfi konferenciát a koreai ügyben végleg sikertelennek kell tekinteni. Molotov azon kijelentése, hogy a koreai háborúban az UNO volt a támadó fél, ma, két évvel az ellenségeskedések beszüntetése után, nem kevesebbet jelent, mint hogy a Szovjet i és a kommunista blokk elő akarja készíteni az UNO-ból való kilépését. AZ INDOKÍNAI helyzet William Knowland USA szenátor az amerikai kongresszus elé terjesztette egy bizalmas másolatát annak a jelentésnek, amelyet Mao-Ce-Tung, Vörös-Kina diktátora adott ki a kommunista vezérek magánhasználatára. E szerint a világkommunizmus menetrendje a következő: Az Egyesült Államokat el kell különíteni, Nagybritanniával el kell hitetni, hogy Kelet és Nyugat között lehetséges az egység, Franciaországot meg kell félemliteni a német fenyegetés rémével, 1960 végéig egész Indokinát és egész Indonéziát kommunista kézre kell átjátszani, 1965-ig létre kell hozni Japánban a vörös forradalmat és birtokba kell venni egész Indiát, 1970-re be kell fejezni Afrika bolsevizálását, 1973-ra pedig Európa és Amerika magától a kommunizmus karjaiba dől. Mindez valóban megvalósulhat, ha engedjük- De ha a Nyugat-józanul gondolkozik, ha irgalom nélkül kiirtja a belülről romboló árulókat, ha felhasználja fegyveres, anyagi és erkölcsi fölényét, akkor talán 1973-ra már csak a történelem sötét lapjain lesz szó a bolsevizmusról. AUSZTRIA PÉLDÁT MUTAT Ivan Llychev, ausztriai szovjetfőbiztos magához rendelte Julius Raab osztrák kancellárt és Adolf Schaerf alkancellárt és közölte velük, hogy ha nem szűnik meg Ausztriában a szovjetedenes propaganda, Oroszország erőszak alkalmazásával is segíteni fog a helyzeten. Raab és »Schaerf elismerték, hogy valóban folyik Szovjet és kommunistaellenes propaganda, de kijelentették, hogy semmit sem hajlandók ez ellen tenni, mert az osztrák nép szabad és politikai véleményének nyilvánításában a kormány nem kívánja megakadályozni. Az eredmény: a szovjet főbiztos tudomásul vette az erkölcsi pofont. Miért? Mert a bolsevisták nem akarnak Ausztria miatt (vagy akár Vietnam vagy Korea miatt) világháborút kezdeni. EGY VALÓDI REPÜLŐ CSÉSZEALJ-----------o----------Torontóban készült el és áll jelenleg kisérletezés alatt a világ első igazi flying saucerje, egy kerek lökhajtásos repülőgép, amely, ha a várakozásoknak megfelel, tetszés szerinti irányban előre-hátra-oldalt tud repülni és egy különleges légritkitó eljárás segítségével helyből felemelkedni és kifutó nélkül leszállani. Haladási sebességét, ha teljes sikerrel jár legalább óránként 2000 mérföldre lehet becsülni. A feltaláló John Frost, egy Torontóban élő harmincötéves angol. \
