Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-09 / 2. szám
1954 janvár 9 6 KANADAI MAGYARSÁG MA6YAR KULTÚRÁT A kultúra az emberi szellem és lélek megnyilatkozása. Benne a szép, jó és nemes tulajdonságok jutnak kifejezésre. Néni önmagáért van, hanem az emberért, a családért, a nemzetért s végeredményben az emberiségért. A kultúra jelentősége ezért minden nép életében igen nagy s hatásaiban a népek jövőjét illetően sorsdöntő lehet. Célja, hogy tanítson, neveljen, szórakoztasson, a népi, a társadalmi felfogás s a nemzeti közszellem irányitója legyen! A népek, nemzetek értékelésénél elsősorban e kulturális megnyilatkozások jönnek figyelembe, ezek kölcsönöznek öntudatot, tartalmat, erőt a nemzetek állami életében- Egy nép sajátos kultúrája adja meg a nemzet szellemi és lelki karakterét, a társadalmi műveltség, a népi kultúra s a klasszikus művészetek alkotásai adják a nemzeten keresztül az emberiségnek az örök értékeket! Minden nemzet az értékelésnél annyit ér, amennyi és amilyen értékű kultúrát adott az emberiségnek ! Minden kultúra elsősorban azért a népi közösségért van, amelyből származott. Minden nép ebből a forrásból meriti élete tartalmát, fejlődési lehetőségeit és nemzeti erejét! Elsőrendű követelmény tehát, hogy a kultúra megnyilvánulásai az egyetemes népi és nemzeti érdekeket szolgálják, hivatása, hogy embereket, társadalmakat emeljen fel s megfelelő színvonalon tudjon tartani. Különösen kisnemzetek életében fontos a kultúra nemzeti jellege és megalapozottsága, a népi sajátságok, hagyományok céltudatos és fokozatos fejlesztése. Áll ez nemzetünkre is, tehát az ezeréves kultúrájú Magyarországra, melyet a különböző külső és belső céltudatos idegen szellem igyekezett befolyásolni, közömbösíteni, rombolni. Ha egy nép, nemzet megfeledkezik nemzei kultúrájáról, nem ápolja, nem fejleszti népi sajátos műveltségét s nem védekezik az idegen szellemű s romboló hatású kulturexpansióval szemben, az az idők folyamán elveszti nemzeti öntudatát, népi jelentőségét s jövőjét! Fokozottabb mértékben bírnak jelentőséggel e kérdések nemzeti katasztrófák idején, nagy történelmi időkben! A magyar emigrációnak nemcsak történelmi küldetése, hivatása, de súlyos felelőssége is van a magyar kultúra szolgálatánál ! Kötelességünk ezt a nemzeti öntudattól áthatott sajátos magyar kultúrát, művészetet értékesíteni, közkinccsé tenni. Mindenki Qtt teljesítse elsősorban a nemzet szolgálatában kötelességét, ahová a sors állította. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az irodalom, a művészet, a sajtó, a hírszolgálat minden lehető eszközével, a rádión, televizión, színházon, mozin keresztül tudatosan szogáljuk a magyarság egyetemes érdekeit ! A magyar műveltség, tudomány, művészet, irodalom egy évezreden át szolgálta nemcsak Európa, de az egész világ, az emberiség egyetemes érdekeit! Bizonyítékaink: a nagy magyar Írók, költők, művészek halhatatlan alkotásai, melyek igazi értékeket adtak, a tudományos fejlődést szolgálják s gazdagították az emberiséget. Mégis megtörténhetett, hogy a benesi hazugsághadjárat úgy állította be a magyarságot a világ s elsősorban az amerikai közvélemény előtt, mint amely nem méltó a kulturvilág elismerésére,' rokoriszenvére, mórt barbár, műveletlen nép, melynek nincsen helye a népek kulturközösségében, az államok életében. A benesi hazugpropagandának elsősorban Magyarország esett áldozatul, a pánszláv célok utján Hazánk akadály volt, ezt az akadályt kellett eltávolítani, hogy következésképen Benesék a bolsevizmus rémét szabadítsák Európa szivébe s a kulturvilág helyébe a brigantizmus, terror és anrchia világát zúdítsák az emberiségre! Ez a propaganda volt a világ legaljasabb merénylete az emberiség ellen! A Benes-Massarvk kulturpropaganda —, hisszük csak átmenetileg — elérte célját, elhintette ellenünk a gyűlölet és bizalmatlanság magvát, Trianonban és Párisban megpecsételte sorsunkat, egy kulturnépet döntött a sir szélére! Azóta is foyik ez az aknamunka Magyarország, a magyar nép ellen! Nekünk e támadó kulturpropaganda ellen védekeznünk kell, mert a hallgatás egyet jelent a temető csendjével. Mi pedig élünk és élni akarunk! Nem szabad tétlenül szemlélnünk az események kialakulását, a magyar jövőt nekünk kell kimunkálnunk! Történelmet csinálni, eredményt elérni, csak céltudatos kulturmunkával, öntudatos nemzetvédelmi szolgálattal és nemzetépitő tevékenységgel lehet. Sajnos még mindig történnek hibák, vannak mulasztások a mi kulturberkeinkben is, ezeket a hibákat kell kiküszöbölnünk s a mulasztásokat kell pótoltnunk. Illetékesek figyelmét kívánjuk felhívni e körülményekre, s arra, hogy kulturmegnyilvánulások alkalmával a magyar ság valódi lelkiségét, szellemét, művészetét, sajátos műveltségét visszatükröző alkotásokat és alakításokat adjanak a nyil vánosságnak-A magyar kultúra nemzeti és népies vonala határozott irányt szabott a magyar műveltség fejlődésének különösen az utolsó évtizedek alatt, melyre mindannyian büszkék lehetünk. A magyar kultúra egy színvonalon áll a nyugateurópai kultúrával s a kulturvilág figyelme és elismerése méltán sorolta Hazánkat a világ értékesebb kultumemzetei közé. A tárgyilagos szemlélők mindig elismerték irodalmunk, költészetünk, szinművészetünk, zenekultúránk, táncmüvészetünk, a magyar sport, képzőművészetünk s a magyar tudományos élet alkotásait, eredményeit. Ezekre a magyar értékekre kell felhívnunk a világ figyelmét s megfelelő közvéleményt kell kialakítanunk a múlt nagy hibáinak jóvátételére, a jövő történelmét kialakító tényezők tájékoztatására. De ne csak a magyar múlt kultúráját csillogtassuk meg a világ közvéleménye előtt, hanem a jelen magyar kulturalkotásait is. Az emigráció soraiban sok tehetséges magyar van, akik igen értékes kulturszolgálatot teljesítenek. Ezeket a kulturtermékeket is hozzuk fokozatosan nyilvánosságra az amerikai nép s más nemzetek nyelvén is terjesszük az egész világon! Az emberiség fejlődésének vonalán voltak többen magyar úttörők s ma is vannak közöttünk olyan tehetségek, akik a sajátos magyar kultúra továbbfejlesztésével nemcsak a magyar névnek szereznek megbecsülést, hanem szolgálják az emberiség egyetemes érdekeit is! Hozzunk meg a cél érdekében minden áldozatot, s á magyar szellem és sajátos népi lélek vonalán szolgált kulturális evolutióval igyekezzünk célt elérni! Trianonban, Párisban megaláztak, megcsonkítottak, halára ítéltek bennünket! A magyar szellem, lélek él, az ősi erő döngeti a trianoni és párisi börtön falait s mutatja a jövő útjait, melyen haladnunk kell! Járjuk ezt az útat, mert történelmi hivatásunkat igy tudjuk betölteni ! dr. Bakó Oszkár. AMERIKAI POSTA NEVEZETES AMERIKAIAK Clara Barton (1821 dec. 25 — 1912 ápr. 12.) ÚJABB KOMPLIKÁCIÓK AZ ELTŰNT MARION McDOWELL ÜGYÉBEN------------o-----------Az eltűnt, vagy elrabolt scarboroughi leány ügyében, mint ismeretes, a nagy nyilvánosság bevonásával folyt tömegnyomozást a rendőrség beszüntette. December 16-án a szerencsétlen apának egy primitiv nyomtatott kézirással irt levelet kézbesítettek, amely szerint a leány egészséges, gyermekrablók kezében van és 50 ezer dollár ellenében hajlandók szabadonbocsátani. A leány apja a rendőrséggel való megbeszélés szerint a kívánt módon közölte a levél írójával, hogy hajlandó megfizetni a váltságdíjat. A “gyermekrabló”, mint az várható volt, többé nem jelentkezett. őszintén kívánjuk, hogy a leány épen és egészségesen mielőbb visszakerüljön és enyhítse a szerencsétlen szülők fájdalmát; azt hisszük azonban, hogy ebből a tragikus (reméljük tragikomikus) ügyből nem volna szabad ilyen külteleki ponyvaregényt csinálni, amely a teen-agerek fantáziáját oktalanul izgatja, s a gyenge jelleműket esetleg hasonló Ínycsiklandozó kalandok tervezgetésére készteti.-----------------------------o----------------------------HOGY ÜNNEPELTÉK AZ ÚJÉVET AZ ONTARIOI MAGYAROK -----------o-----------A multheti számunkban anyagtorlódás miatt kimaradt az ontarioi magyarság karácsonyi ünnepségéről szóló beszámolónk. így e heti számunkban adunk rövid áttekintést a magyarság karácsonyi, illetve újévi ünnepi szórakozásairól. Kezdjük talán a torontói magyar rádióval, amely szép, nívós karácsonyi műsort sugárzott a Szentestén. Nyári Nagy Mihály, a rádió bemondója megható üzenetet küldött a rabságban é’ő szülőföld felé. Beszéde alatt mindannyian a rádiónál ültünk és könnyes szemmel gondoltunk azokra, akik nem énekelhették hozzánk hasonlóan, szabadon számvalóan “Mennyből az angyalt.” Szép karácsonyi ünnepélyt rendezett a torontói Magyar Ház is, amey a tagok gyermekei között ajándék csomagokat osztott széjjel, majd utána rövid műsorral szórakoztatta a jelenlevőket. Vidáman buszúzott Ontario magyarsága az óesztendőtől. Soha talán még ennyi magyar nem kereste fel a torontói egyházak, vendéglők, éttermek szilveszteri mulatságát, mint ez évben. A Szent Erzsébet Egyházközség alagsori nagytermét például teljesen megtöltötték a vidáman mulatozó magyarok. Hasonló volt a helyzet a Független Református Egyháznál, a Magyar Házban, a Csárda Étteremben, az Alpár vívóakadémián és a különböző magyar vendéglőkben. Ugyancsak jól szórakozott a magyarság, Delhiben, Wellandon, Oshawán, Hamiltanban és Ontario-szerte, aholscak a magyarságnak egyesülete van.--------------------------------o--------------------------------Az ő fáradozásának köszönhető az Amerikai Vörös Kereszt megalapítása 1881-ben. Massachusettsben, szülőhelyén már 15 éves korában kezdett tanítással foglalkozni, de 30 éves korában Washington, D. C.-be költözött, ahol miniszteri tisztviselő lett. A polgárháború felhői akkor kezdtek gyülekezni Amerika felett. Clara a háború kitörésekor önkéntes ápolónői tisztséget vállalt egy katonai kórházban és itt szerzett tapasztalatai vezették arra, hogy már a csatatéren volna szükség a sebesülteket ápolás alá venni- Hosszas erőfeszítések után végre engedélyt nyert arra, hogy -a frontra mehessen és orvosi felszereléseket is vihessen magával. Két éven keresztül dacolt a front viszontagságaival és nem hagyta el a csatereket, amig ott sebesülteknek segítségre volt szükségük. A polgáhráboru után Európába hajózott, hogy ápolónőként vegyen részt az 1870-i francianémet háborúban. Itt érintkezésbe került a Nemzetközi Vöröskeresztttel, amelyet 1864- ben alapítottak Genfben. Az amerikaiakat ő vette rá, hogy ehez a kevéssé ismert szervezethez csatlakozzanak. Kilenc évig tartott, mig érveléseire az Egyesült Államok kormánya is belépett a Nemzetközi Vörös Kereszt Egyletek Szövetségébe. Clara Barton lett az Amerikai Vörös Kereszt első elnöke és az is maradt 83 éves korában bekövetkezett haláláig, 1904-ig. részel fizesse vissza. Revere a kölcsönt hamarosan vissza is fizette. Köztiszteletben álló polgára volt hazájának 93 éves korában bekövetkezett haláláig. Bostonban, az “Old Granary Burying Ground”-on temették el.-----------------------o----------------------Carl Sandburg (1878 jan 6.) *--------o--------o-Paul Revere---------o-------(1735 jan. 1. — 1818 máj. 10.) ———----o-----------Francia bevándorlók gyermeke, akinek nevét minden iskolás gyermek ismeri, 1775 április 18-i éjszakai lovaglóutjáért. Lexington és Concord lakosságát kellett figyelmeztetnie, hogy angol csapatok vonulnak ellenük Boston felől. Az volt a megbeszélés, hogy a a templom tornyán lámpát akasztanak ki, mihelyt az angolok elindunak- Payl Revere első sikeres útja után a Biztonsági Tanács bizalma s futárja lett, fontos híradásokat terjesztve Philadelphiában, New Yorkban és New England különböző pontjain. Később a hadseregben front szolgálatot teljesített, előbb mint őrnagy, később, mint tüzér alezredes. De Paul Revere más téren is szerzett érdemeket. Művész és feltaláló volt egy személyben és ipari téren valósággal úttörő, ötvösmunkás és vésnök létére, ő készítette el a forradalmi kormány első papírpénzeit is. Függetlenségük kivivása után, Paul Revere harang és ágyúöntő gyárat alapított. 1891- ben az amerikai kormány 10,000 dolláros kölcsönt folyósított a számára, hogy rézbányát nyisson és a befektetést a kibányászott A legismertebb amerikai költők egyike és Ábrahám Lincoln életrajzírója. Mint svéd bevándorlók gyermeke, Galesburgban, Illinois államban született. Tizenhárom éves korában tejes kocsit hajtott, de egyik állását a másik után változtatta, igyekezvén szűkölködő családjának jobb megélhetést biztosítani. Nem sokáig járhatott iskolába, de annál többet látogatta a helyi közkönyvtárat, ahol különösen a Lincoln életéről irt írásokat bújta Időközben összegyűjtötte a szájról-szájra járó legendákat is Lincolnról, aki ott Galesburgban folytatta le hires szónoki versenyét Stephen Douglassal. Nyugtalan szelleme tizenhat éves korában nyugatra vitteaz útat teherkocsik belsejében vagy tetején téve meg. A kansasi búzamezőkön aratómunkás, a városokban vendéglői tányérmosógató volt. Mindez csak fokozta együttérzését a nehezen dolgozó munkás emberekkel. A spanyol-amerikai háborúban is résztvett, maj< éjjelenként dolgozva, egyetemre iratkozott Ezután, már városi hivatalnok és ujságir* lett. Több kötet verset adott ki, mielőtt or szághirű “The People, Yes’’ című költemé nyét megírta, amely az amerikai nép demok ráciáját dicsőíti. Sanburg ezután bejárta a. országot, mindenütt felolvasásokat, szavaló és zene estéket tartva. Hatkötetes életleirás! adott ki Lincoln Ábrahámról, amelyet a legkitűnőbb amerikai életrajznak tekintenek. Tavaly ünnepelték 75-ik születésnapját.-----------------------o----------------------A BOLSEVISTA LELKIISMERET -----------o----------Ivanov elvtárs — szól Kaganovics néptanító a lelkes fiatal párttaghoz — téged azzal vádolnak, hogy a kolhoz raktárából szalonnát loptál. Hát nem ébredt fel benned ax igaz bolsevista lelkiismeret? Nézze Kaganovics elvtárs — válaszol Ivanov — az úgy történt, hogy mikor elmentem a raktár előtt, megláttam a szalonnát, s mert már rég nem ettem jót, el akartam csórni. De felébredt bennem az igaz bolsevista lelkiismeret, s azt mondta: Ivanov, ne engedj a kapitalista harácsolás szellemének, ez a szalonna közjó! De erre megintcsak csábított a szalonna illata, meg a kapitalista harácsolás szelleme, hogy csak nyugodtan emeljem el, mert ha én nem, majd ellopja más. Na megint megszólalt az igaz bolsevista lelkiismeret, hogy már Lenin is megmondta, hogy lopni nem szabad. És amig ezek ketten vitatkoztak, én szépen elemeltem a szalonnát. Béla deák Dal az idegen leányról Béla deák Dal az idegen leányról V. Finom, halkszavu öregasszony volt Nandine néni. Hófehér haja ezüstösen keretezte örégségében is bájos arcát. Olyan volt, mint egy kedves, szép, régi emlék a négyes, a táncrendek és kotillionok világából- Ezeknek a gondtalan, napsugaras időknek a zománcát úgy viselte magán mint valami illatot. Az ember szinte látni vélte kacagó-fiatalon, üdén és ragyogón valami ennivaló orgatin ruhácskában, mint a régi, fényes megyebálok körülrajongott királynőjét. Szerettem járni hozzá, mert a lakása is olyan volt, mintha véletlenül felejtették volna itt, ebben az autós, rádiós, áramvonalas modem világban, ahol már kevesen értékelik az Altwien porcellánok s az ovális rámában kevélykedő, megbámult családi portrék patináját. De rám éppen ez gyakorolta a legfőbb vonzerőt. Tisztelettel léptem a halk levendulaillatot lehelő faragott bútorok, történelmi fegyverek és antik szőnyegek közé. Mintha templomba, vagy múzeumba léptem volna be. Kettőnk szorosabb kapcsolata úgy kezdődött, hogy amig Ujhelyben nem volt zongorám, addig hozzá járogattam játszani. Nagy, hosszú régimódi Bősendorferje volt kifogástalan karban, mindig hangolt állapotban. Élvezet volt rajta játszani. Rövid idő alatt megszerettem ez a zongorát, de még jobban a mindig derűs, hangulatos és kedves tulajdonosát. Szerette, ha játszom. Olyankor odaült a gömbölyített, magastámláju Biedermayer karosszékbe s kézimunkája fölött elmélázva hallgatott Ha látta, hogy preludiumszerü rögtönzésekben gondolkodom a következő témán, akkor megszólalt. — 77 — —Játszón valami Chopint, ha kedve tartja. ő volt a kedvence. Édesbús zenéjét mindig lehunyt szemmel hallgatta. Idővel úgy jártam már hozzá, mintha haza mentem volna. Ha rossz idő volt, ha nem voltak gondolataim, ha szórakozott, ideges és kimerült voltam, lábaim már gépiesen indultak meg Nandine nénihez. Ott aztán a környezet varázsa egy csapásra megváltoztatott. Nadine néni mindig otthon volt számomra és valami csodálatosan finom ösztönnel megérezte, mikor kell kérdeznie, mikor hallgatnia és mikor mesénie halk, finom és kedves történeteket a múltból. Sohasem kérdezett, ha látta, hogy terhemre volna a beszéd. Hagyott elmerengve ülni, vagy legfeljebb megkért, hogy üljek le a zongorához. Ilyenkor még azt sem mondta, hogy Chopint játszak, mert tudta, hogy az indulatok levezetésének nincsenek meghatározott zenei formái. Azt sem vette rossz néven, ha történetesen a zuáv harsogó indulóját játszottam, vagy Rachmaninow Ciss moll prelüdjét, amit nem szeretett. Tinóm ösztönével azt is megérezte, ha bánatom volt. Olyankor nem a vigasztalás frazeológiájának unalmas, százszor hallott kifejezéseivel halmozott el, hanem előszedett élményekben gazdag életéből idillien derűs történeteket és a jó nagymamák vanzó, aranyos modorában mesélte el. Egyszerű kis történetek voltak ezek a milleneam előtti időkből. Szomorúság sohasem volt bennük, de annál több vidámság és derű. Annyi bájjal és színes mesélőkészséggel mondta el őket, hogy az ember lelke felüdült tőlük. Valami olyan barátság fejlődött ki közöttünk, ami hasonló volt a nagymama és az unoka szeretetteljes, derűs kapcsolatához. De benne volt a kölcsönös baráti bizalom, tisztelet és nagyrabecsülés is. Nadine néni igen művelt asszony volt és sokat olvasott. Az irodalom minden ágáról el lehetett beszélgetni 78
