Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-09 / 2. szám

KANADAI MAGYARSÁG 7 1954 január 9 IGAZ TÖRTÉNET Régi szokásom, szenvedélyem, erényem vagy hibám — nevezze bárki, aminek akar­ja — hogy szeretek a fajtám között lenni. Lehet, hogy a hosszú emigrációs élet ol­totta ezt belém, de inkább valószínű, hogy mindig ilyen voltam. Ausztriában, — ahol közel négy évet él­tünk— sok bosszúságot okozott ez a faj szere­tetem a feleségemnek, akinek ebből kifolyó­lag sok fáradságot szereztem. Ha ugyanis megtudtam, hogy tőlünk az ötödik, vagy akár a tizedik faluban (Auszt­riában közel vannak egymáshoz a falvak) magyarok élnek, rögtön neki indultam és fel­kerestem őket. Mivel vonat, autóbusz nemigen volt, vagy ha volt is, abban “Ausländer” (külföldi) nem igen kaphatott helyet, (legalább is az első években nem) legtöbbször gyalog vágtunk neki az útnak és igy is jöttünk haza. Persze, a rosszul táplált szervezet nem “kellemesen” reagált az ilyen kirándulásra s igy feleségem sokszor napokig nyomta mi­atta az ágyat. Aztán az első “vizit” után az általunk fel­keresett magyarok majdnem mindennapos vendégek lettek minálunk. Legtöbbje ugyan­is nem bírta a német nyelvet, elintéznivaló­ja pedig mindegyiknek volt elég az osztrák Községházán vagy a Munkaadóhivatalnál. Mivel feleségem tökéletesen, én pedig tűr­hetően beszélek németül, mind hozzánk jöt­tek egy kis “tolmácsolásért”. A legtöbb baj, vagy ügy abból származott, hogy az a ma­gyar, aki nem dolgozott, nem kapott élelmi­szerjegyet, anélkül pedig még a legminimá­lisabb élelmiszerszükségletét sem tudta meg szerezni, lévén a mi barátaink egytől-egyig egyszerű szegény emberek, akiknek nem volt mit elfeketézni, — legfeljebb az életüket. Mikor aztán évekkel később Kanadába ke­rültünk, ezt a régi szenvedélyemet itt is foly­tattam. Mint “domestic couple” kerültünk ki 49- ben az egyik ontariói kis váorskába. Alig­hogy megérkeztünk, első kérdésem ez volt az angol munkaadómhoz: “Laknak-e itt ma­gyarok?” Igen — hangzott a válasz, “úgy gondolom, lakik itt a városban egy shoema­ker, csak nem tudom, melyik utcában . Este, munka után azután elővettem a te­lefonkönyvet és öt perccel később már tud­tam, hogy “öreg kanadás” honfitársam hol lakik. Csütörtökön, — mikor szabadnapunk volt — hónom alá vettem az egyik pár rossz cipőmet (jó nem is volt) és elindultam fel­keresni a “Hungarian shoemakert.” Vasárnap már náluk vacsoráztunk, utána pedig elvitt minket saját “káré”-ján egy má­sik magyar családhoz. Egy hónappal később már ismertem a környék összes magyarját, mintegy 25 családot, mind szegény, sokat szenvedett munkás embereket. Az egyik februári estén aztán disznótoros vacsorára kaptunk meghívást. Mivel másnap vasárnap, vagyis szabadna­punk volt, örömmel tettünk eleget a meghí­vásnak. Mikor megérkeztünk, kellemes meglepetés várt ránk. A ház tele volt ünneplőbe öltözött magyarokkal. Rajtunk kívül még két uj-kanadás házas­pár volt ott, egy volt huszártiszt, akinek a felesége született bárólány volt és egy volt egyetemi tanár. Hamarosan asztalhoz ültünk és már hoz­ták is a pompás vacsorát. A finom Ízletes húslevest,. tormás húst, disznópecsenyét és egyéb, szemet és gyomrot gyönyörködtető ételeket­“0, du liebe Zeit” mondja a német, és ne­kem is eszembe jutottak a régi, kedves disz­nótoros vacsorák. Valóságos ünnep volt ez számunkra és a sokévi nyomorgó lágerélet után otthon éreztük magunkat. Aztán, mint már ilyenkor történni szokott, beszélgetni kezdtünk. A beszélgetésből természetesen po­litizálás lett. —Azért mások voltak az otthoni disznó­torok — mondta valaki. —Mások hát! — szólt közbe a házigaz­dánk — csakhogy otthon nagyon kevés mun­kásembernek jutott disznótoros vacsora!. —Azért, aki dolgozott, annak otthon is volt, — vágott vissza Bartók bácsi, aki tiz­­holdas gazda volt egykor Hevesben. —Aztán meg nem is vették otthon kutyá­ba sem a munkásembert — mondta egy fia­tal kinézésű magyar, akiről később megtud­tam, hogy vörös katona volt az első kommün alatt és ezért kegyetlenül elverték a csend­őrök. —Az urak országa volt az, nem a szegény embereké — mondta csendesen egy nagy­ba juszu öreg magyar, akiről meglátszott, hogy csak megszokásból mondja. —A tisztességes embernek otthon is meg­volt mindene, ha szerényen is — szólt bele a vitába az egykori katonatiszt, —; ami pedig az “urakat” illeti, azok mindig voltak és min­dig lesznek mindenütt a világon, itt Kana­dában is, Oroszországban is. —Igen, csakhogy itt egyenlőség van! —Van a fenét! Maga itt élhet 50 évig, ak­kor is foreigner marad. Aztán meg csak em­lékezzen vissza, a háború alatt kinyithatta a száját? A németeket meg éppen, hogy a­­gyon nem verték. “Kitchenerben mindennap beverték az ablakaikat,” szólt egy egészen értelmes kinézésű vendég. —Az más! Azok nácik voltak — kiáltotta , közbe egy volt vasmunkás. —Azok nácik — maguk meg kommunis­ták — mondta egy harmadik- Az egyik ku­tya, a másik eb — fűzte még hozzá. —Magyarországot a nácik tették tönkre és a magyar urak, oszt most mégis mindent a kommunisták nyakába akarnak varrni, hol­ott ezeknek nincs egyéb bűnük, mint hogy újjáépítették a lerombolt országot, — szólt Mr. Gáspár, aki otthon meg itt is a tisztes borbélymesterséget űzte és állítólag ma is aktiv “kommunista.” Már korábban észrevettem, hogy a volt egyetemi tanárnak egyre vörösebb lesz a fü­le : látszott, hogy dolgoznak benne az indula­tok. Majd, mikor találkozott tekintete az enyémmel, kissé megnyugodott és csak eny-1 nyit mondott: —Maguknak fogalmuk sincs arról, hogy Magyarországnak miért kellett a háborúban részt venni és miért nem kerülheti el, hogy ismét részt vegyen abban valamelyik nagy-1 hatalom oldalán, ha ismét kitörne. —Úgy is van! Földrajzi fekvésünk az oka mindennek — szólt bele csendesen a volt huszártiszt felesége. —Mese ez, kérem, — mondta indulatosan egy furcsa kis emberke, aki eddig csak hall­gatott. .. i —A mohácsi tragédiát sem a földrajzi fekvésünk idézte elő, hanem a magyar urak széthúzása. És azóta sem tanultunk, illetve azok nem tanultak, akik a magyarság sor­sát intézték: annyifelé húztak, ahányan vol­tak meg ahányfelé az érdekük megkívánta, s nem azt nézték, hogy a népnek mi az érde­ke, — fejezte be szikrázó szemekkel. —Nemcsak az urak, mi is annyifelé huz­tunk, ahányan vagyunk. Ez mindannyiunk átka és betegsége — mondta csendesen az öreg Szeli bácsi éserősen reám nézett. Mivel nem akartam, hogy tovább feszül­jön a húr, na meg az igazság kedvéért is, én is beleszóltam a vitába és ezeket mondtam: —Mohácsot, nemzetünk legnagyobb tragé­diáját valóban az akkori főurak széthúzása és a tehetetlen II- Lajos elleni gyületük idézte elő. Azonban ez nem jelenti azt, hogy földrajzi fekvésünk már akkor is ne játszott volna szerepet. Hogy Mohács után nem tanultunk? Le­het. .. II. Lajos halála után két királya is volt az országnak: Zápolyai János és az oszt­rák Ferdinánd. Az egyik úgy látszott, hogy törökbarát... mivelhogy a törökkel tar­tott. A másik németbarát, mivelhogy a nyu­gattal tartott. Az ország mágnásai, főurai megoszlottak, egyik része Zápolyai János­nak esküdött hűséget, a másik Ferdinánd­­nak, aztán ezt a “hűséget” gyakran cserél­gették. A nép maga, amelynek nem volt jo­ga, csak egyet akart: szabadnak lenni, tö­röktől, némettől egyaránt. De talán maga Zápolyai is ezt akarta- És azok is, akik vele tartottak. Fráter György, Török Bálint és a többiek. Sőt... még azok közül is nagyon so-j kan, akik a Nyugattól tartottak, illetve Fér-' dinándnak esküdtek hűséget. Sorsunkat a­­zonban akkor is és ma is földrajzi fekvésünk határozta meg. Mert Zápolya nem azért volt törökbarát, mintha szerette volna a törököket, hanem mert tudta, hogy a Nyugattól, amely akkor a vallásháborúkkal volt elfoglalva, nem vár­hat segítséget az ország felszabadítására. Ferdinánd sűrű betörései sem azt a célt szolgálták, hogy kiverjék a törököt, hanem, hogy megtörjék Zápolyai uralmát és hogy ráülhessen a magyarság nyakára. Az Izlám birodalom hanyatlása után aztán az egész ország az osztrákok kezébe került S a nép hamarosan érezni kezdte az osztrák önkényt, amely csakhamar attól a kis sza­badságától is megfosztotta, amit még a tö­rök meghagyott. — S a négyszázéves Habs­burg uralom alatt az ország gyarmattá sü­­lyedt-A nép szabadságvágya azonban egy perc­re sem szűnt meg. Szabadok és függetlenek akartunk lenni minden időben. De «ezt a ter­mészetes kívánságunkat egyetlen nagyhata­lom sem respektálta. Az 1848-ban kitört sza­badságharcban sem találtunk igazi barátra KIS TÍLI DAL Meleg szobámban ülök téli este Az úton kint a földre hó szitál. Kezemben fáradt, két meleg kezecske Pihen, s az útról kancsi lámpa les be, Irigyli tán, hogy lányom szundikál. Kicsiny fejét egy nagy párnába fúrja, Keze szőrit — tán fél, hogy itthagyom — Kinn szél kocog. A drótokon az ujja Végigszalad. S e furcsa hárfa húrja Egy Téli Dalt sír át az ablakon. Fáy Ferenc. I $ Tisztelettel értesítem honfitársaimat, hogy a I Budapest Éttermet * I 395 QUEEN ST. WEST, TORONTO, Tel. (EM.8-0502) | P átvettem. Jó magyar konyha, figyelmes kiszolgálás, § § polgári árak. Esküvőkre, partikra külön terem. ^ ú Üzletvezető: Szilvássy László. $ « íj; Mindenkit szerettei vár: PERGEL LAJOS, tulajdonos, cl S ö Tbam mm mmmm mm mm mm mm mm mm mm mm <►> ■ ;ag! George Biro Real Estate Torontó legnagyobb magyar ingatlanforgalmi irodája. 463 Spadina Avenue — Toronto.-----------i----------­GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megtört szívvel közöljük, hogy végtelenül szeretett édesanyánk, testvérünk SZABÓ BÉLÁNÉ sz. PROCHASKA EUGENIA m. kir. ezredes özvegye életének 64. évében, az Urnák 1954 esztendejében, január hó 3-án rövid szenvedés után visszaadta lelkét teremtőjének. Földi maradványait folyó hó 7-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor helyezzük örök nyugalomra a Szent Erzsébet Egyházközség templomából. Gyászolják: Fiai : Béla, Imre. Testvérei : Mária, Franz Prochaska (Vienna, Austria) Menye : Mária. Toronto, Ont. 1954 Január 4. Kiss Mária írja : “Ne hagyjuk, hogy a szív legyen okosabb, mint az ész!” S mig mindig emlékszünk a karácsonyi fények melegére, s tele a szivünk az újévi elhatározások serkentésével, ne fe­ledkezzünk meg arról sem, hogy mindig vannak, s lesznek olyanok, kik ebből a közös jóérzésből akarnak tőkét ková­csolni maguknak. Telefonon sürgetnek, hogy ennek, vagy an­nak a jótékonysági intézménynek adakozzunk, hogy “nemes célt szolgáló” hangversenyre jegyet vegyünk. Mielőtt bár­mit is tennénk, forduljunk felvilágosításért a helybeli Bet­ter Business Bureau-hoz. o-A mondás szerint az újévi elhatározások arra jók csak, hogy megszegjük azokat. Mégis van egy olyan elhatározás is, melyet — tudom — nem fogok megszegni- Ez pedig az, hogy a Canada Savings Bonds (államkötvények) vásárlá­sát fenntartom, ön is beszerezheti IMPERIAL BANK OF CANADA-jánál. Egész éven át ez a legjobb s legbiztosabb módja annak, hogy takarékoskodjunk. Ne feledjük tehát, ha Canada Savings Bonds-ot akarunk venni, az IMPERIAL BANK OF CANADA-t, “a szolgálat tette naggyá” bankot keressük fel. 1500 NÉGYZETLÁBON FEKVŐ EGYEMELETES UJ ÉPÜLET, MELY ALKALMAS GYÁRNAK, MŰHELYNEK KELET-KÖZPONTI IPARI NEGYEDBEN MÉLTÁNYOS ÁRON ELADÓ JACK SUGARMAN építészmérnök 600 Bay Street, — Toronto, Ont. Telefon szám : EM.-6-5748 — EM.6-5748 ALKALMI VÉTELEK! Delicatesse Üzlet az Avenue Roadon, 20.000 dollár évi forga­lommal, 3000 dollárért eladó, 1500 dollárért átvehető. Házaspárnak nagyon alkalmas. • HA ÜZLETET akar nyitni, ne fizessen magas bért, mert 900 dollár lefizetéssel az Eglinton üzletnegyedében üzlethe­lyiséget vehet házzal együtt. • NE FIZESSEN LAKBÉRT, amikor itt az alkalom, hogy 1000 dollárért már háztulajdonos lehet. Bővebb felvilágosí­tásért forduljon: J. S. MOLNÁR, Telefon számok: RA-5687 vagy RA-6795 A házvételhez 1000 dollár kölcsönt adunk ! Ha házat akar venni, vagy eladni, hívja magyar képviselőnket ELADÓ HÁZÁÉRT KÉSZPÉNZZEL FIZETÜNK !--8* • mmwm mmmm mm mmmmmm mm mmmm. mmmmmm ■ 4 I I Hujrá ! ! ! Megérkeztek a világ legszebb ajándéktárgyai minden alkalomra. m 1 a I I i I WONDERLAND 135 Danforth Ave., Toronto (Broadview közelében) 1 -----Telefon: HA-3169-----­Szürke kínai báránybőr bunda zippzárral vagy anélkül. Tekintse meg a többi, ki­magasló értékű bundá­inkat. 2 évi írásbeli ga­rancia. Rozsdamentes zippzárral ellátva min­den egyes bunda. Ezen bundák hordhatók teljes hosszúságban, rövid vagy kepp alakjában, ahogy éppen tetszik- Minden egyes bunda a legújabb divat szerint szakképzett divattervezők ál­tal készítve a lehető legalacsonyabb gyári áron kerülnek eladásra. Jól jegyezze meg címünket ! Rustproof zipper fastener completely concealed 2-Year Written Guarantee ALANA FURS # Nyitva esténként 9-ig. Első megálló a Bloor alatt. KI.7596 V/WViV.V/iSWiWWWiWiWftW/WW/AW/iWM 966©B009«500a&MiÖOÖ5Ö3SÖÍSeOSOOíe060SOCO«OB0006e6Ge060eOÍ00606Cöa006090600 vagy szövetségesre. A legnemesebb, leg­természetesebb emberi ideálokért folytatott harcunkat a cári önkényuralommal szövet­kezett zsarnokság leverte, engedte, hogy a nemzet legjobbjai vérpadon, bitófán, vagy az osztrák börtönökben pusztuljanak el. Az első világháborúban sem a magyar nép akaratából vettünk részt, hanem az osztrák Monarchiához fűződő kényszerházasságunk folytán sodródtunk bele. A Nyugat mindig tudta ezt, mégsem volt méltányos, hanem a legbrutálisabb eszközökkel darabolta széjjel ezeréves országunkat, és mégnagyobb nyo­morba döntötte a jogtalanságok sorozatától oly sokat szenvedett népünket. És részben ezért kellett Önöknek kivándo­rolni, — folytattam. A második világhábo­rúban, ugyancsak nem önkéntesen vállalt sze­repünkről nem is fontos, hogy beszéljek. Erről majd a jövő történelemirás lesz hivat­va ítéletet mondani. Minket, akiket a magyar sors sodort ide, vagy a világ más részeire — semmi okunk sincs arra, hogy egymást marjuk. Hiszen a hontalanság, az idegenben élés egyetlen nép­nek sem olyan nehéz, mint nekünk, árva ma­gyaroknak. A gyűlöletet ki kell ölni, nem­csak a mi szivünkből, hanem a világon élő minden ember szivéből is. Mert csak igy ke­rülhetünk közelebb egymáshoz, a világ pe­dig a megbéküléshez. Mikor befejeztem, mindenki rámnézett- Egyetlen tekintetben sem láttam már gyűlö­letet: szinte mindnyájan hasonlítottunk egy­máshoz. Minthacsak egyazon szülőknek gyer­mekei lettünk volna, — hiszen azok is va­gyunk. A kedves egymásratalálás feszültségét há­zigazdánk törte meg, aki bort kezdett töltö­getni a poharainkba. Aztán valaki dúdolni kezdett és mi felszabadultan együtt fujtuk vele. Egymásután következtek a szebbnél­­szebb magyar nóták, házigazdánk pedig sű­rűn öntögette savanykás borát, ami igazán jólesett a zsíros vacsora után. Amikor a “Csak mégegyszer tudnék haza menni” kezdetű dalt énekeltük, a volt hu­szárkapitány már együtt sirt az egykori ura­sági cseléddel. A volt vasmunkás pedig per­tut ivott a volt egyetemi tanárral. Abban az­tán már semmi különös sem volt, hogy af egykori bárókisasszony együtt mosogatta vacsora után az edényeket házigazdánk fele­ségével, akinek az apja urasági inas volt az egykori Festetich uradalomban. Legjobban azért mégis mi jártunk, a fe­leségemmel, mert mindennek a szemlélői le­hettünk, szivünk igaz örömére. F. L. MIKOR HALLGASSON MAGYAR RÁDIÓADÁST ? Rózsa László clevelandi ma­gyar műsorát hallhatja a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2785 E. 119 St. Cleve­land, 20, Ohio. Kanadai Magyar Antibol­­sevista Liga Kossuth Rádiója minden szombaton délután 1 órától 1.40-ig sugároz műsort a Brantford, CKPC 1380 hul­lámhosszon. Cím: Mrs. Erna Végh 63 Palace Street, BRANTFORD, Ont. A torontói CKFH rádióállo­más a 140-es hullámhosszon minden szombaton délután 4 órától fél 5-ig magyar műsort sugároz. Bemondó : Nyári Nagy Mihály-Cim: Hungarian Souvenir 11 Braenar Ave., Toronto. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy hirdetési és könyvügyekben forduljanak hirdetési és könyvosztályunk­hoz ; 362 Bathurst St. Tel. : EM. 3-7678.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents