Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1954-04-24 / 17. szám
KANADAI MAGYARSÁG 2 1954 április 24 KANADAI NOTESZ A BÉNULÁS SEM JELENT AKADÁLYT repelnek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362, Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. I«ip tulajdonos-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollárnak megfelelő nemzetközi coupon. Válasz bélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. CANADIAN HUNGARIANS Published every Saturday Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Editorial and Business Office : 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. Tel.: EM 3-7678 Subscription Rates : One Year $5.00 Six Months, $2.75. Évszázadunkat a kommunista fenyegetés jellemzi •-----------0-----------mondotta április 15-én Arthur Radford admirális, az Egyesült Államok vezérkari főnöke a sajtónak adott nyilatkozatában. Az admirális kifejtette, hogy a Vasfüggöny mögötti erőket egyetlen ponton sem szabad behatolni engedni a nyugati világ érdekkörébe. Jelenleg Indokínában van a legnagyobb veszély, mert ennek az elvesztése egész Délkelet-Ázsla elvesztését jelenthetné, aminek a következményei súlyosak lennének az Egyesült Államok biztonsági rendszerére is. Az USA állandó segítséget kiván nyújtani a franciáknak Indokínában, de — hacsak nem okvetlenül szükséges — nem kívánja a katonai vezetést a maga egészében átvenni a franciáktól. Közelkeletről szólva kijelentette az admirális, hogy ez a zóna különösen azért fontos a nyugatnak, mert az arab államok sehol sincsenek közvetlenül körülvéve csatlós-államoktóL Rontja azonban az ottani helyzetet az Izrael és az arabállamok közötti állandó viszály. Az európai katonai helyzetre vonatkozólag azt mondotta Radford, hogy az Északatlanti Egyezménynek feltétlen szüksége van a német hadseregre, de még ennél is jobban a francia-német megértésre. — Végül kijelentette az admirális, hogy az atombombákat szállító ellenséges gépek elleni legjobb védekezés egy fölényes, óriási erejű, rendkívüli gyorsaságú amerikai támadó légierő fenntartása, s ebből a szempontból az USA abszolút fölényben van. Bár paralitikus bántalomtól szenvedett, s ez bénulást is okozott, Franklin Delano Roosevelt a világ egyik nagy pályáját futotta be. Egy fiatal torontoi ügyvéd, George Ferguson bár még súlyosabb bénulásban szenved bátran vállalta sorsát s eredményes működést fejt ki, mint ügyvéd, ingatlan-ügynök, s a bénák felsegitésére alakult több társaság vezetőségi tagja. Fergusonnak emellett a néhai elnök nagy családi befolyása sem állt a háta mögött. George Ferguson Montreálban született, komoly korcsolyázó, s a University of Toronto Schools egyik legjobb rögbi-játékosa, mikor 14 éves korában a gyerekparalizist eléri. Évekbe kerül, mire hozzászokik mankóihoz, de közben végzi az Upper Canada Law Society, Osgoode Hall-jában jogi tanulmányait. Ügyvédi diplomáját 1948-ban szerzi meg. Az ontarioi Munkaügyi Tábla volt tagja, a Society of Crippled Civilians volt elnöke, s a Canadian Foundation for Poliomyelitis (gyermekbénulási kutatási alap) egyik ügyvezetője. Emellett a torontoi Rosedale Progressive Conservative Association egyik tevékeny tagja. Legújabban pedig kapcsolatba került az egyik kanadai-amerikai üzleti csoporttal, kik a Torontótól 25 mérföldre keletre fekvő Brooklin-en $10.000.000-os városfejlesztési terven dolgoznak. 600 családi ház építésére kerül itt sor. Áruk $11.500-tól $13,500-ig.-----------------------o-----------------------A VILÁG EGYIK LEGJOBB MÚZEUMA A ROYAL ONTARIO MUZEUM Könnyen rálelhetünk. A Bloor Streeti vil-( lamos az Avenue Roadnál néhány lépésre a bejárattól áll meg.-----------------------o-----------------------NINCSENEK TŰNŐBEN A KANADAI j INDIÁNOK Mikor az első fehér települések létesültek az északamerikai kontinensen, úgy négyszáz, éve, a ma Kanadának ismert területén kb. i 200.000 indián élt- | Az európaiak ideérkeztét követően az in-. diánok száma rohamosan apadt; végül is ki- 1 haló fajként kezdték emlegetni. Az utolsó ötven évben azonban számuk gyarapszik, s1 Kanada mai indiánjai már 145 ezer főt tesz-1 nek ki. Soraikban majdnem minden foglalkozási ág képviselve van: földmivesek, állat és marhatenyésztők, favágók, halászok, prémvadászok, orvosok, ügyvédek, fogorvosok, tanítók, gyári munkások, ügynökök.--------------------o-----------------------ŐSI HALRA LELTEK A METEOR KRÁTERJÉBEN Azok az ujkanadások, kik torontoi látogatást terveznek: ne feledkezzenek meg a Royal Ontario Museum-ról sem. Bár Kanada viszonylagosan fiatal ország, ebben a múzeumban a világ legteljesebb gyűjteménye foglal helyet. Hivatalosan 1914 március 19-én nyitották meg- Ma három főosztályai: régészet, föld- és ásványtan, kőzet és állattan. Keleti kerámiagyüjteménye egyik legteljesebb napjainkban. A torontoi nevelési rendszer egyik nagy segítője a muzeum. Az iparművészeti tanulmányokat folytatókat csak úgy, mint az ásvány és állattani tanulókat is elviszik eredeti “helyszíni szemlékre”. Az iskolai kirándulásokon túl a látogató közönség sorában ujabban természetbúvárok, színészek, s kulturcsoportok is mind nagyobb számban sze-Észak-Quebecben, az Ungava meteor kráterrjében az egyik legalább százezer éves halfajta élő példányára leltek. A hal leírását az ottawai bányaügyi osztály egyik tisztviselője, Dr. J. M. Harrison tollából kaptuk. Tagja volt annak az expedíciónak, mely a múlt nyáron öt napig a kráter szélén tanyázott. A több, mint két mérföld (11,500 láb) átmérőjű krátert 1949-ben az egyik légiut alkalmából fedezték fel. A Globe and Mail egyik tudósítója, Ken W. Taggart adott először hirt róla. Mint a tudományos expedíció egyetlen újságírója, s pénzügyi előkészítője járt a helyszínen-Dr. Harrison szerint bizonyíték van arra, hogy száz- és kétszázezer éve óriási meteor hullott a földre. A jégkorszakok a kráter belsejében 9 ezer láb széles tavat hagytak maguk után. E tó rejtette magába az egyik ősi sarki pisztráng fajta mai példányát. Az olvadó jég elég növényzetet biztosított a halnak, hogy éhen ne pusztuljon. Dr. Harrison egyet ki is halászott, de az éhezés következtében se húsa se szálkája nem volt. Kiásott egy üreget a fagyos földben, hogy későbbi laboratóriumi kísérletekre a halat megőrizhesse. Mikor aztán visszajött érte már nem talált mást, mint a fejét. Megemlékezés egy korán elhunyt barátunkról-------------o----------Szívbe nyilallott a döbbenetes hir, áldott emlékű Dr. Alt György elhunytáról. A halál tudata mindig fájdalmas, jelenléte mindig szomorúságot ébreszt és gyászt fakaszt az érző emberi lélekben. Mindamellett, ha a halál munkában és örömben eltöltött hosszú évtizedek után jelentkezik, az elhunyt rokonai és barátai könnyebben hajolnak meg a végzet előtt, jól tudva, hogy a halál éppen olyan szükségszerű, mint az élet. Ha a halál öregségben éri az embert, némi vigasztalást jelent a hátramaradottaknak, hogy a megboldogultnak megadatott alkotó életet élni és örömet találni övéinek a szeretetében. De ezerszer mélyebben sújt a fájdalom, ha a halál élete virágában éri az embert. A Biblia tanítása szerint az ember olyan, mint a mezőnek a fája. Ha évszázados fát dönt le az élet viharja, fájdalmunkat enyhíti az a tudat, hogy e fa teljesítette hivatását. De mikor egy fiatal fa hull a földre, minden fájdalmunk feléje fordul. Életének fiatalságában dőlt ki az Élet kertjéből Dr. Alt György. Években szegény, de értékekben annyira gazdag életnek lett vége, gyászos hirtelenséggel. Szive olyan volt, minrt a nap, amely különbség nélkül árasztja sugarait mindenkire. Hűséges gyermek, odaadó testvér, önfeláldozó hitves, őszintén vallásos ember, igaz hazafi és nemes lelkű barát vij»lt a megboldogult. Szenvedéseinek közepette vágyakozó sóvárgással szálltak gondolatai a rozsnyói hegyek felé. És mi rozsnyói barátai fájdalmas szívvel veszünk tőle búcsút. Tudjuk, hogy lelke a m.agasságos egekben fohászkodik a Gondviseléshez, rajongással szeretett hazájának, Magyarországnak a feltámadásáért. Mi roKsnyói barátok, életünkkel múló emléket állítunk Tenéked. El az emlék szivünk emléke, amely akkor fog elmúlni, amikor mi is a temetőben fogunk pihenni. Álljon ez az emlék sirod felett és hirdesse Jézust, akiben Te gyermeki szeretettel bíztál és akihez Te igaz hittel ragaszkodtál, “örököljed az országot, mely megkészittetett számodra a világ megalapítása előtt.” Legyen az idegen föld könnyű az ő számára! Legyen álma csendes, békés, míg elérkezik boldog órája a feltámadásnak! Ambrus Béla. Ha szereti az ízletes jó magyar ételeket, keresse fel a Budapest Éttermet 395 QUEEN St. W. TORONTO, Tel. (EM-8-0502) ön is meg fog győződni arról, hogy nálunk jó magyar konyhát, figyelmes kiszolgálást és magyaros hangulatot talál. Esküvőkre és egyéb más összejövetelekre gyönyörű külön termünk van. Minden magyar testvért szerettei vár Pergel Lajos tulajdonos. EBÉD VAGY VACSORA KÁVÉVAL EGYÜTT 55 cent. A bogyiszlói csoda Irta: Füry Lajos. Péter és Pál felé közeledett a nyár és érett buzakalász illata volt a róna felől fúvó szélnek. Julis a hosszunyelű kapával szaggatja az agyagos, sárgás földet, aztán kannával locsolja rá a vizet, a zsákból óvatosan, hogy a szél szét ne hordja, belekeveri a polyvát, alsószoknyáját derekán felráncolja és óvatos lábbal belelép a vályoggödörbe. Amióta a múlt héten a Miska cigány szögbelépett és úgy bedagadt a lába, hogy járni sem tud, egyedül tapossa a sarat és veti a vályogot. Szorgalmas aszszony, már kivetett vagy ötszáz vályogot, pedig ezt csak úgy a munkáján felül csinálja. Cuppogva dagasztj a a kövér sarat. Még- j egyszer meglocsolja, aztán még pelyvát j bele, jó legyen, maguknak csinálja. Ami-| kor már egészen rezgősre taposta a sa-j rat és a pelyva is jól elkeveredett, a négy szögletes famintába szedi bele és rakja egymás mellé a napra, száradni, a kivetett vályogtéglákat. Már néhány szép gúla, sárgára kiszáradva emelkedik, tetejet letakarva kátránypapirral, hogy az eső eine málassza-Idefujja a szél az iskolaharangot és hallatszik, amikor a gyerekek, fiuk és lányok vegyesen mondják a befejező imát. .. .Áldunk téged jó Istenünk Most is midőn hazamegyünk... Az ima többi részével a Duna felé szaladt a szél és csak a köszöntést hozza megint vissza. .. .Jónapot kívánok köszönjük a tanítást. . • Nemsokára jön haza Péterke, meg Julika, igyekszik bevetni addig a megdolgozott vályogot. Az öreg szüle kötényében a szelelni való babbal az eresz alól kurjász. —Juli, te Juli, szoptasd mán mög ezt a pulyát, mer a ködöké is kinő a lávástul. Julis fadarabbal kaparja izmos lábaszáráról a rátapadt sarat. — Gyüvök mán idősszülém. Egyszerre ér a házhoz a gyerekekkel. A szüle már ki is készítette a nagy virágos bögre tejet, meg a széles karéj kenyeret. A konyhaajtón valami színes függöny lóg, hogy a legyek ne jöjjenek be. A keményredöngölt, sárgára tapasztott konyhában jó hűvös van. Pedig odakint izzik a nyár és táncol a levegő. A gyerekek már rohannak is ki. Az öreg szüle bütykös ujjaival az elszáradt babot bükkenti ki, néha egy két cirmos bab elgurul és nenéz derékkal hajol utána-A gond ült a házon. Nem beszélik, de az jár a fejükben, hogy mi lesz a télen. A Sárvíz felől jött a rossz hir. Az egyik falu elnéptelenedett, azok ott egykések mind. A másik meg elvándorolt. Apraja, nagyja. Igaz nem voltak olyan sokan, de elmentek, valahová Franciaországba szegődtek munkára, meg Szeged és Orosháza közzé is szegődtek> Keserves nehéz föld ez. Egyszer semmit sem terem, anynyit sem, hogy a betvő faatjuk meglegyen, aztán meg annyit, hogy nem tudják hozatenni és senki nem veszi meg. Nagy gond ül az egész faluban, de a környéken is a Sárvíztől egészen a Dunáig, egymásután mennek az emberek külföldre, munkára. Mit csináljanak? Nincs hely számukra, nincs egy darab kenyér. A Dunamentiek még csak elhajóskodnak Mohácsott vagy Baján, de a paprikások éhenfordulhatnak fel a télen. Julis szeméből kicsordul a könny és rápottyan a szopógyerekre. A szüle nagyokat sóhajt. Az utcáról dobszó hallatszik. Mindig közelebbről. Juli megtörli a gyerek csórés száját és befekteti a bölcsőbe. Még a ruháját gombolja, amikor már odaér a csődületbe. A házakból futnak ki az asszonyok, gyerekek és a fekete hivatali sapkás kisbiró köré sereglenek. A kisbiró pedig csak veri a nyakában lógó dobot és nézi a szaladókat. Amikor úgy gondolja, hogy már elég embert összedobolt ezen az utcasoron, a dob oldalába szúrja a dobverőket kétszer is megsodorintja a bajuszát, mert csinos fehémépeket is lát, aztán lajbijából előkotorászott papírról olvasni kezdi. — Közhírré tétetik, először... Énekelve olvas a papírról, időnként, magas hivatása tudatában végignéz a tömegen. .. .a Duna töltés épitéséhöz a községházán lőhet jelentközni, két pengős napszám. •. másodszor, akik paprikát termőinek köcsönt kaphatnak a termelésre, a termést pedig, amennyi van átvöszi ögyben a Hangya, harmaccor, akik kedvözminyes malacot akarnak és adóhátralékjuk nincs, iratkozzanak fő a kössigházán... Aztán újra megszólal a dob. Majd, hogy meg nem ölelik és össze nem csókolják az asszonyok a kisbirót. Hát jó híreket is régen dobolt már, eddig csak mindig az adórul, meg az árakról dobolt, most meg egyszerre ennyi jó. Fel sem tudják fogni. Kerekesné is annyira örül, hogy beráncigálja a kisbirót. — Gyüjjék mán igyék egy fütty pájinkát erre a jó újságra. Sírnak örömükben az asszonyok. Még sem kell kivándorolni Franciaországba, de még a Tiszántúlra sem kell menni, mert akármilyen mostoha is néha ez a föld, azért mégis nem tudnánk elszakadni tőle. Most hát maradhatunk és meglesz a mindennapi kenyér télen is. Két pöngős napszám. Istenem, hiszen az tengör pénz-Julisnak könnyes a szeme az örömtől. Eligazgatja a napon száradó tarhonyát. A szüle jön eléje aggódó arccal. Aztán amikor meséli, hogy miről is van szó, hogy nem kell Imrének elszegődni, itt marad az egész falu, mert legalább két évig tartó munka lesz, aztán a paprikát is átveszik, malacot is adnak. Hát mégis csak jó az Isten odafent. Gyulladoznak már a csillagok, amikor megérkezik Imre. Gyalog jött vagy tiz kilométert, addig kocsival hozták. Napszámba járt egyszer Faddra egyszer Tolnába. Már a falu határában megcsapja a jó hir. Reggel még, amikor ment úgy ült a szomorúság a falun, mint a gyász a halottat virrasztó házon. Sokáig tanakodtak, hogy mi és, hogy legyen mig végre a legbölcsebb a faluban Kiss Gergöly kimondta a végszót, mennek Franciaországba, de csak az embörök, a pizt haza lehet küldeni, aztán majd csak lesz. Sírtak eleget az asszonyok, de nincs más kiút, Szegednek nem kell az idén paprikás, Orosháza köré kellene, de csak néhány család, a Dunára meg legényemből’ kell a hajóra. Hát, ha sehun nem köllünk mönünk a francéj ákho, aztán majd csak hazakecmörgünk eccör, mög kis pizt is hozunk. Reggel még siratta a falu saját magát-Most valami örömünnep kell, hogy legyen, mert füstölnek a kémények. A dunai halászok is vígan vannak. Csobolya halászgazda rázogatja a láncon lógó bográcsban jólszagoló pirospaprikát halászlét. — Jó megy kentüknek. Bökkenti oda a köszönés után és táguló orral szívja, éhesen a jó illatot. Csobolya fel sem néz a bográcsból, csak úgy böki hátra. — Hát jó mögy annak, aki bogyiszlói. Imre megáll. — Vakujjak, ha értöm az illőn cikornyás beszidöt. ' Csobolya felegyenesedik. —Nem is kő ezt érteni, merhogy sönki nem érti, ha te bogyiszlói vagy, akko most örüjj, mer lössz munka, mögépitik a gátat, lösz hal is, lösz paprika is, lösz kőnyér, lösz Isten mögint nekünk is. Elhallgatnak. Egymásután merik, kanalazzák a bográcsot és a gőzölgő levet rászedik a pirított tarhonlára, aztán faragott fakanalakkal kanalazzák. Ilyen a halásznép, csoportosan szeret enni. Kínálják Imrét is, de annak most nagyon mehetnék,! e támad-Az ajtóból szalad eléje az asszony és bodogan odadörzsölődik a vállához .A gyerekek is. A szüle is mosolyog, még a dereka is kiegyenesedett. Itt valami csuda történt reggel óta. Füstöl a kémény és a konyhából valami jó, sült szalonna illata terjeng. A kert végében megint egy gúla vályog szárad, Julis vetette egyedül. Imre szeretné két karjával átölelni az egész családot. A gyerekek is örülnek. A boldogság ragadós. Odabent sírva borulnak egymásra. — Nem kő elmönnünk... Kiss Kergöly áll meg a pitvarban. — Láttalak az utón Imre, osztán csak betértem. Imre int az asszonynak és a szekrény tetejéről üveget vesz le. A két ember iszik és torkot köszörülve törölgeti a bajszát. Az asszony és a gyereknép meg nem zavarná az áhítatot. — Nagy szöröncse e, talán igy majd csak talpraállunk. Kiss Gergöly még az ajtóból is visszaszól. — Mögépitjük a Duna palánk ot, oszt majd lösz födünk is. Vacsoránál ül a család Juli a kis pulyát is ölbeveszi. A gyerekek falánk szájjal kanalazzák a fejtett paszuly levest és törőigetik a csepegő szalonnazsirt. A csodáról beszélnek, ami Bogyiszlón történt, mert hogy csoda történt az már egyszer biztos. A szüle is azt állítja. Régen, még az ő gyermekkorában, amikor a bogyiszlóiak ellesték a paprikatermelés mesterségét a szögediektől, akkor történt ilyen csoda, pedig ezen a földön ritkaságszámba megy az. A paprika egyszerre megmentette a Duna környékét egészen föl a Sárviz mentén, pedig már akkor is nagyon a vég szélén állottak. A szüle előveszi az öreg sárgapaporba csomagolt imádságos könyvet, amelyben még néhány Kossuth bankót is őriz. — Merhogy imádságos nép vagyunk, bogyiszlói embör még nem káromolta az eget és még a legnagyobb veszödelömben is csak fohászkodni szokott. Osztán ha szöginyek is vótunk, nem ögykéztünk, mint a sárviziek, csak dógoztunk, oszt soha nem zúgolódtunk, mögölégedtünk, ami vót. Eccör nagyobb darab könyeret adott az Istön, eccör mög kisebböt, de mindig adott. Oszt most mikó látta, hogy ekeserödtünk, hogy idegönbe kék munkát keresni, hát adott, itt a falu határában, merhogy azt az urak nem maguktu tanáták ki, hanem a jóságos Úristen sugalmazta nekik. Mint az imádság, úgy hangzik a szüle szava. Fáradtan fekszenek le a nehéz munka után. Elpihent már az egész falu. Sötét bakacsin fátylat borit az éjszaka Bogyiszlóra-Egy egész falu boldogan álmodta örömét tovább.
