Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-09 / 2. szám

KANADAI MAGYARSÁG a 1954 január 9 MAGYAR ELET IDEGENBEN A Winwsori Független Magyar Református Egyház hírei Egyházközségi közgyűlést tartunk január 17-én, a délelőtti istentisztelet után a temp­lomban. Erre az egyház választásra jogosult tagjait meghívja az elnökség. Advent és karácsony alkalmából a boríték­­adományokon kívül még a következő külön adományokat kapta egyházunk: Járdánházi Lászlóné 5.00, Péter György és neje 5.00, Dajka Bertalan és neje 7.00, Csikasz Erzsé­bet 8.00, Schlachetka Gáspár és neje 10.00, Szloboda Ferenc és neje 16.20, Soós Sándor 5.00, Gáli János és neje 17.00, Tóth Bálint 3.- 00, Kovács Sándor és neje 14.00, Bartha Zsigmond 10.00, Dr. Papp Gábor 10 00, Hor­váth István és neje Í5.00, Veres Lajos és ne­je 7.00, Gáli Gyula és neje 5.00, Molnár Ist­ván 1.00, Csikasz István és neje 5.00, Szegő Imre 5.00, Veres János és neje 5.00, Kanócz János'9.00, Fábián Sándor 10.00, Gönczi Já­nos 20.00, Kopasz István 4.00, Kaminszki Já­nos és neje 10.00, Sziszák Lajos és neje 10.- 00, Büti Gyula és neje 18.00, Daxner Róbert 6.00, Kiss Gyula 6.00- Isten áldása legyen a jószívű adakozókon és családjukon.-----------------------o--------------------------­KANADAI MAGYAROK SZÖVETSÉGE FELHÍVÁSA lése január 16-án és 17-én esz Torontóban. Ezúton ismételten felkérjük a tagtestüle­teket és az Elnöki Tanács tagjait, szívesked­jenek közvetlen, vagy közvetett képviselet útján a közgyűlésen való részvételükről ide­jében gondoskodni. A közgyűlés tárgysorozatára, az alapsza­bályok módosítására és az évi tisztikarra vo­natkozó javaslatok a Szövetség elnökségé­hez címezve legkésőbb január 12-ig benyúj­tandók-A közgyűlés tagjai és vendégek részére január 16-án este 7 órakor közös vacsora lesz a Szent Erzsébet-Hallban. A vacsora ára, (egy üveg sörrel) $2.00. Köszönettel vesz­­sztik, ha a vacsorán részt vevő személyek számáról előzőleg értesítést kapunk. A szövetség postacíme: Canadian Hungarian Federation Box 246 — Toronto, Ont. a Kanadai Magyarok Szövetsége, Elnökség. HORTHY MIKLÓS KÖSZÖNETÉ A NÉVNAPI MEGEMLÉKEZÉSÉRT Amint arról a még múlt év októberében dküldött hivatalos meghívó útján valameny­­íyi tagtestület vezetőségét értesítettük, a Kanadai Magyarok Szövetsége II. közgyü­­ése és a KMSz Elnöki Tanács országos gyű-December hó 6-án, névnapja alkalmából, a torontói magyarok közül többszázan, aláírá­sukkal ellátott közös levélben köszöntötték Horthy Miklóst, aki jelenleg a portugáliai Estorilban él. Horthy Miklós december 14-én kelt és sajátkezüleg irt soraiban fejezte ki “hálás köszönetét a kedves torontói magya­roknak a megható, szives megemlékezésért és jókívánságokért.” TÉNY AZ, HOGY Bolsi világ Magyarországon... A KOMMUNISTA MUNKÁS CÍMÉRE:-----------o—-------­Veres Péter: Almáskert. HELYREIGAZÍTÁS Január 2-i számunk második oldalán “El­vette az Isten az eszüket” cimű cikkünkben, alulról a harmadik sorban nyomdahiba foly­tán Cselényi József neve helyett “Ceglédi János” nevét szedtük. A mondat helyesen így hangzik: “Ezért sajnállak benneteket, Cselényi Józsefek ” A sajnálatos hibáért el­nézést kérünk. Disznótoros vacsora Wellandon A wellandí Görög Katolikus Egyházközség január 10-én a Plymouth Roadi templomé­pület basement j ében disznótoros vacsorát rendez. Lesz Ízletes hurka, kolbász és pecse­nye és jobbnál jobb sütemények. Az egyház vezetősége ezúton is meghív mindenkit ja­nuár 10-én estére vacsorára.------------------------o-----------------------­ÉVENTE EGY MILIMÉTERT DŐL A PISAI FERDETORONY ---------o--------­A világtól es pisai ferdetorony — ugylát­­szik — végnapjához közeledik A tudósok megállapították, hogy évente egy millimétert dől. Ha ferdülés további folyamatát a tudo­mányos technika megnem állítja, a hires to­rony összedől és eggyel keyesebb lesz a cso­­dálnivaló Itáliában. Természetes, hogy az olasz kormány mindent elkövet, hogy ezt a világhírű látványosságot megmentse a turis­ták milliói számára.-----------------------o--------------------— FRANCIAORSZÁG ÉS INDIA DÖNTŐ SZEREPE —o-Folytatás az első ódáiról. mány törvénnyel megszüntette. Ezzel mint­egy nyolcvan millió ember kapott egyszerre politikai létet és szavazójogot-A francia kormányelnök, mint tudjuk, állandó és közvetlen érintkezésben áll az ame­rikai elnökkel és az angol miniszterelnökkel. Nehru a lehető legjobb barátságban van a nyugati államférfiakkal, s egyébként is In­dia ma teljes mértékben az amerikai gazda­sági segítségtől és még jobban az UNO kü­lönböző segélyezési szerveinek működésétől függ. Remélhető tehát, hogy 1954 politiká­jának ez a két döntő faktora okosan és hatá­rozottan a nyugati világ érdekében fog mű­ködni. Veres Péter ebben az elbeszélésben a “Télialmatermelő és Telepitő Nemzeti Vállalat”, — egy képzeletbeli, de az élet­ből másolt állami, szocialista vállalat példáján át mutatja be a rendszer hibáit. Érdekessége, de az iró személye is feltét­lenül meg érdemli, hogy ennek az elbeszélésnek nagyobb fi­gyelmet szenteljünk. Nem lehet tudni mi lesz Veres Péter további útja, s lesz-e módja még ilyen kritikát gyakorolni. Ez a munkája azonban nagy segítség kell legyen azok számára, akiken eddig az igazság még nem fogott. Ezért ajánljuk a paraszt és a kommunista Veres Péter elbeszélését, ami a Csillag című irodalmi folyóiratban jelent meg a “Munkás” irói és olvasói számára. íme a részletek: ❖ * * “Amikor az általunk szerkesztett hosszú és tekervényes ter­vezeteket, feljegyzéseket, határozatokat, átiratokat és kör­rendeleteket olvasgattam, amelyek ráadásul sokszorosítva voltak rossz papíron, tele sajtóhibával, úgy kitört rajtam a türelmetlenség, hogy felugrottam az irótasztal mellől: — de hát a kutya szentségit, ezért küldött engem ide a párt? Itt én dolgozok vakulásig, vagy azt hiszem, hogy dolgozok, mert j hiszen sokszor éjfélkor megyek haza kiégve, mint egy rossz villanylámpa, odakinn meg, mint a szakemberek panaszolják, a pajzstetü szívja a fákat és a monilia meg a kukac eszi le a fákról az almát, a drága aranyvalutát és a munkások téli vi­taminját! De az is eszembe jutott egyszer-egyszer, amikor a tehe­tetlenség emésztett és az aránylag nagy fizetést felvettem, hogy vájjon mi, ennek a vállalatnak kisebb-nagyobb vezetői, nem felejtkeztünk-e el a népről, melyet boldogítani akarunk. Mi belebonyolódtunk saját szervezésünk hálójába és azzal foglalkozunk, hogy a Kemény és Horn közti harcban mi tör­ténik, kinn az országban pedig az úri múltból áthozott sovány, rongyos, mezítlábas emberek tömegei várják azt a boldo­gabb világot, amit ígértünk és ígérünk nekik.” “A hatalom és a dicsőség, meg a nagyobb rang és fize­tés mindegyiknek kellene, de a munkát mással szeretnék el­végeztetni, mert aki uralkodni akar, nem ér rá dolgozni.” “Amíg ez igy tart, addig a vállalatból nem lesz semmi, csak a pénzt kötjük rá és a kár növekedik. És növekszik ve­le a politikai szégyen is, mert az almásokat elszedtük a szö­vetkezetektől, a magános gazdáktól, sőt sok helyen a föld­höz jutottaktól is, hogy majd mi rendbehozzuk őket és még rosszabbul vannak gondozva, mint ezelőtt. Mert semmi ko­moly munkára nincs kész tervünk és ezért nincs pénzünk és hitelünk sem.” ** * “A gazdaság szakmai vezetője Bazsó bácsi lett volna, akit azonban — mert nem akarta megérteni az uj idők sza­vát — nem engedtek sem intézkedni, sem dolgozni... Ter-Béla deák Dal az idegen leányról Béla deák Dal az idegen leányról vele. Sohasem kérkedett volna ezzel, de néhány találó szava után az ember mindjárt láthatta. Néha hosszan el­beszélgettünk irodalmi problémákról. Még vitatkoztunk is. Szerette a munkáimat és boldog volt, ha felolvastam neki. Különösen, ha kéziratot hallgathatott meg. Ilyen­kor nyugodtan és ízlésesen megkritizált- Megjegyzései és tanácsai oly jók votak, hogy engem legtöbbször elragad­tatott. Ném egyszer történt meg, hogy azok nyomán húz­tam, vagy javítottam kéziratomban s az csakugyan szebb, gördülékenyebb és általában jobb lett, mint volt. Neuval kötött ismeretségem óta feléje sem néztem Nandine néninek. Erre hirtelen döbbentem rá a mulatság után. Elszégyeltem magam és megszólalt bennem a lelki­ismeret. Szép szekfűket köttettem csokorba a virágüzlet­ben és felugrottam Nandine nénihez. —Hát mga merre járt, hogy ily soká nem láttam ?— kérdezte több szeretettel, mint szemrehányással, amikor bebocsájtott. — Máskor legalább egy lapot irt, ha Pes­ten vo-t. vagy valahová elutazott. —Ugy-ugy, Nandine néni, csak mossa meg a fejem a­­laposan. Megérdemlem. —Ne féljen, nem bántom. Belátom, hogy a svéd Vé­nusz többet ér, mint egy öregasszony. —Hogyan, hát ezt már Nandine néni is tudja, —Hogyne tudnám, mikor a verebek is csiripelik. De ezúttal legalább gratuláok az ízléséhez fiam- Azt meg kell hagyni, gyönyörű teremtés. A napokban láttam, a­­mikor a tenniszpálya felé sétáltam Sennvey bárónéval, ő mutatta meg. Feltettem a lornyonomat és alaposan meg­néztem. El voltam ragadtatva tőle, s büszke vagyok az ízlésére. .Meg is mondtam Sennyeynének. Tudja, van ben­ne valami finom, valami pikáns különlegesség. Csak azon csodálkozom, hogy a Liszkay fiúval játszott, nem magá­val. Mondja, nem féltékeny? Különben kár is kérdeznem, Neu már ott várt rám frissen és mosolyogva a régi állapotukba visszavarázsolt szobákban. Megfoghatatlan volt előttem, hogy'ezt hogyan csinálta. Meghajoltam előtte mélyen, őszinte hódolattal. —Szívből gratulálok rendezői és háziasszonyi képes­ségeihez. Neu arcát a boldogság könnyű pirja futotta el­— Elhalmoz uram. — Engedj meg azonban néhány kérdést. — Természetesen- Tessék. — Az estét ugyebár Dodó tiszteletére rendezted? ’— Igen, de ezt tudhatnád, hiszen te fordítottad ma­gyarra a meghívókat. — Éppen ez az, amit nem értek. Félre ne érts, bár a túlzásokat a szórakozásban sem szeretem, mégis jól érez­tem magam ezen az estén és nem bánom, hogy a lakáso­mat használtad erre a célra. De nem értem, hogy ha Do­dó is házigazda volt, miért nem az ő lakását részesítetted előnyben ? —Erre, hosszadalmas volna kielégítően válaszolni. Meg kell elégedned a lényeggel. Azt már mondtam, hogy magamra nagyon ügyelek, hiszen erről már nem egyszer vitáztunk. Nos és most Dodót nem ítéltem arra alkal­masnak, hogy az ő lakását vegyem igénybe, vagy, hogy őt akár csak egyszer is felkeressem. —Szóval nem bízol meg benne. — Legalább is nem minden tekintetben. —És énbennem? —Benned? Benned jobban bízom, mint sajátmagam­ban. 79 — — 76 a torontói magyarság megszokott talál­kozó helye továbbra is a FÉSZEK ÉTTEREM (Nest Restaurant) 263 College St. Toronto. Tel: KI.-6753. mészetes, hogy az almamolyok és a többi kukacok csak örül­hettek, hogy legfőbb ellenségük, a furfangos öreg, harckép­telen .-. Az öreg megmutatta nekem a gyümölcsöst. Egy fi­atal fánál megállott: Nyüzsög a levéltetű. Az idei termés le­hull. Nikotin kéne és olyan munkások, akik értik a munkát és szeretik a fát. De ide sokszor olyan embereekt is kiküld a szakszervezet, akik még sohase dolgoztak almáskertben és itthagyják, mert nem értik a munkát és keveset keresnek. Ezért aztán az egyik napon harminc ember jön ki, a másik napon meg három vagy egy se. Politikai beszélgetésbe azonban nem tudtam bevonni. Az óvatos szolga és a közömbös szakember találkozott benne. Még azt sem értette, miért tartják őt reakciósnak, mikor ő semmi jónak nem elrontója, sőt nagyon is szeretné rendbe­hozni, termővé fejleszteni magint ezt a gazdaságot. Odabenn elmagyarázták nekem, hogy Bazsó bácsi nem akarja megér­teni például a munkaversenyt sem. Értetlenül hallgat vagy bosszúsan legyint rá és nem tudják elérni, hogy versenynap­lót vezessen, versenykiírást csináljon, a munka mennyiségé­ről és minőségéről. Azt mondja, úgyse lehet azt megállapí­tani, majd csak ősszel a termésnél. De még ott sem lehet igaz­ságosan, mert nemcsak a munka, hanem a fa is beszél. •. Óvatosan rákeritettem a sort erre is. Végre kirobbant belő­le: — Azt nem értem én, igazgató úr, hogy minek ez az örö­kös hajsza, ilyen verseny, olyan verseny; És irkálni, mindig ihkálni olyasmit, aminek a fele sem igaz. .. Azalatt is beka­pálna az az ember, aki ir, egy hold földet, mert közben a per­­je meg a tarack megöli a fákat, a kukac meg az almát, mert a permetezőszer vagy későn érkezik, vagy nem az jön, ami kellene. Ha nikotin kellene, arzén jön, ha kén kellene, gálic jön... Nem igy volt ez azelőtt. Egész raktárunk volt tele per­metezőszerrel és hozzávaló anyagokkal, magunk csináltuk és mindig idejében. Abban versenyezzenek, hogy adjanak meg mindent, ami kell. Ami pedig a munkásokat illeti, a fene megette azt uram, aki csak úgy dolgozik, ha a verseny hajt­ja. A jó munkás nem is tud munka nélkül enni, meg annak becsülete is van. •. * * * “Mielőtt hazaindultam, a munkásokkal is beszélgettem. Amikor megnyílt a bizalmuk, még elmondták a maguk ba­jait, a munkáról, a bérekről, az elpusztult szállásról, amely­ből elhordták még a priccseket is, a puszta földön hálnak és a padláson becsurog az eső. Rengeteg a bolha és emiatt so­kan — különösen a leánygyerekek — minden este hazagya­logolnak a falvakba, 618 kilométerre is. És hogy a heti 60-70 forinttal, amennyit keresnek, csak ezt a sok gyaloglást sem fizetik meg, nemhogy a munkát és igy tovább. Aztán a hiány zó szalonnáról beszéltek és arról, hogy ők ezt az egészet csak pénzpocsékolásnak látják, mert itt alma nem lesz... A hatóság embereivel nem sokat nyertem. Azok vagy nem értettek hozzá vagy más, ennél fontosabb és szoronga­­tóbb gondjaik miatt a fejüket sem tudták felemelni, hogy széttekintsenek a határban. Némelyek pedig nem voltak őszinték. Nem tudták, hová számítsanak, “jól fekszek-e” a pártnál és nem nyilvánítottak véleményt. Úgy tettek, mint a gazdaság vezetője: — hát kérem.. • és a kezüket terjeget­­ték. Éppen csak hogy nem lemondóan, mert az már rekció és ahhoz a legelmaradottabb falusi politikusnak is van esze vagy érzéke, hogy mit szabad “felfelé” mutatni s mit nem.” ** * “Szabó György, e telepítési osztály vezetője jóképű pa­rasztember volt. A Venczel-féle szőlőgazdaság cselédjeit és munkásait még 1945 elején beszervezte a Kommunista Párt­ba. Csak mikor lement a csillagja, akkor merték munkatár­sai elmondani, ki volt ez az ember. Eleinte szőlőmunkás volt, de nem szeretett, nagyon nem szeretett dolgozni. Kiderült az is, hogy Szabó Gyurka arra jó volt, hogy elmondja a fő­kertésznek, mit beszélnek a kertészek és vincellérek egymás­ról és őróla, mármint a főkertészről. Ha dolgozni nem is sze­retett, de mert az ő dolga a dolgozóknak való parancsolás lett, ehhez nagyon is jól értett.” ** * • “Horváth elvtárs, a pénzügyi osztály vezetője, régi ér­telmiségi szocialista (nem szoedem), igen művelt és okos ember volt, de már kissé cinikusan passzív. Ez legyintett egyet: Ne törd, magad, öregem, sötét társaság ez, téged fog­nak elejteni. Hidd el, egyetlen értelmes dolog van a világon: a sakk! Ha a kockás tábla mellé leülök, elfelejtkezek az al­máról és kukacokról is, amelyek az almákat, és azokról is, a­­melyek a vállalatot és az országot rágják.” “A szervezés és átszervezés valósággal dühöngött. Ke­mény ur úgy dobálta az embereket Szabolcsból Zalába, Nóg­­rádból Baranyába és ide és oda, mint egy békebeli osztrák hadtestparancsnok a nőügyekbe keveredett tiszteket. Vilma asszony pedig, mint egy átszervezéstől megszállott vezérkari főnök, mozgatta az apparátust. Mert az valami rettenetes él­vezet lehet: egy szóval egy intéssel azt mondani egy egész életben egy helyben ülő almatermelő szakembernek: te el­mész ide, te meg elmégy oda. És aki fegyelmezetlen, azt bün­tetésből messzehelyezem: majd megtanulja, mi az engedel­messég és pártfegyelem... Országos zűrzavar lett ebből, ép­pen a termelési idény közepén, mert az elhelyezett vezetők nem a munkával foglalkoztak, hanem a saját dolgukban való jövés-menéssel, hogyan csinálhatják vissza az áthelyezést. Akik átköltöztek, azok meg azért nem csináltak semmit, mert előbb meg kellett ismerkedniük az uj körülményekkel, őszre teljes lett a zűrzavar. A pénzt már elköltöttük, főleg személyi és szervezési dolgokra, de a termelés és a munka rosszabbul állt, mint a szervezés előtt.” * Eddig szól Veres Péter “Almáskert” című elbeszélése. Úgy érezzük, nem kell hozzá kommentár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents