Kanadai Magyarság, 1953. július-december (3. évfolyam, 27-51. szám)

1953-07-11 / 28. szám

I Még jönni fog, még jönni kel!, j Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty { C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language ===== = Edited and Published at Szerkeszti : Autorized as Second Class Mail 362 Bathurst St., Toronto KENESEI F. LÁSZLÓ Post Office Department Ottawa 3 évfolyam 28 szám. Ára : 10 Cent. 1953 julius 11 VAN-E A FREE EURÓPÁNAK' Mindazok, akik figyelemmel kisérik az e­­migrációs magyarság különböző életmeg­nyilvánulásait, vagy éppen hallgatják a Ra­dio Free Europe magyar adásait, mind több aggodalommal látták, hogy Münchenben va­lami nincsen rendben. Ezek az aggódások azután egynéhányszor nyilvánosságot is kap­tak. A különböző formában rájuk adott vála­szok viszont mindig inkább bizonyították, semmint cáfolták az aggodalmak jogossá­gát. Pedig amikor az amerikaiak 1951 október 6-án átadták a müncheni magyar adót a ma­gyarságnak, csak az igazán beavatottak gon­dolhattak arra, hogy Mr. Frederic Dolbeare ott elhangzó szavai egyszer különös értelmet kapnak. “Azt akarjuk, — mondotta Mr. Dol­beare, — hogy a rádióállomás az önöké le­gyen, a magyar nemzeté. Szabad magyarok kezébe adjuk ezt a rádiót és csak egy kéré­sünk van: érzésben, hangban maradjanak jó magyarok”. — Az első időszak eseményei azt mutatták, hogy Mr. Dolbeare talán inkább szónoki ké­rése, mint figyelmeztetése, fölös óvatosság. Igaz, hogy amig az amerikaiak szakembere­ik közvetlen ellenőrzésével biztosították a szaktudást, közvetve elérték azt is, hogy a magyar adó hangja, — mellékzörejek nélkül —tisztábban antikommunista volt. Ha ebben a tekintetben később bizonyos változás, az eredeti iránytól való eltérés bekövetkezett, úgy az könnyen lehetséges, hogy annak a szervezési elvnek és gyakorlatnak a követ­kezménye, amit az alapítók a müncheni rá­diónál is követtek. Minden olyan esetben ugyanis, amikor az 1945 után orosz nyomásra kialakult magyar koalíciós képletet vették figyelembe a ma­gyarság igazi beállítottságával szemben, — megfertőződött a magyar érdekek szolgála­ta is. A politikai arénában aránylag még szeren­csésebb helyzettel szemben, ahol a koalíciós képletből (M. N. B. Végrehajtó Bizottsága) kimaradtak a magukat kommunistáknak val­lók, a müncheni rádió szomorúbb képet nyújt. Ott ugyanis még a kommunisták is helyet kaptak. így azután attól az időtől kezdve, ahogyan az amerikaiak befolyási körüket szűkítették, sokasodtak a kommunista, marxista fertő­­zöttség jelei is. És ezek a jelek egyaránt meg­találhatók a m-sorpolitikában, a személyi kérdések kezelésében, módokban és stílus­ban, ahogyan Münchenben a rádió ügyeit irá­nyítják. A kérdés súlyossága megköveteli ma már, hogy ezeket a megállapításainkat a rendelke­zésünkre álló adatok egy részével a nyilvá­nosság előtt is alátámasszuk. Tesszük ezt abban a reményben, hogy Münchenben sem marad eredmény nélkül. A müncheni magyar adó közgazdasági fő­munkatársa nyílt marxizmust hirdet. Az a Kemény György teszi ezt, aki 1945-ben oda­haza a szociáldemokrata párt államtitkára volt, és aki mint Rákosi szaktanácsadója mű­ködött az infláció alatt. Előharcosa volt a szoc .dem. párt megszüntetésének, és az 1948- as Kongresszusi Napló már mint kommunis­ta államtitkárt tünteti fel. Az ő aláírásával jelentek meg a legembertelenebb B. lista és nyugdíjelvonó rend eletek. Kemény György készítette elő a Szovjet-Magyar kereskedel­mi szerződést is 1948-ban, valamint a bank­államosításokról szóló törvényjavaslatot. így nem csodálható, hogy a rádióban csak azokat a kommunista közgazdasági törekvéseket bírálják és azokat is szőrmentén, amelyek Kemény György bukása után születtek, il­letve amelyek előkészítésében Kemény már nem vehetett részt. Megdöbbentő, hogy Münc­henben azt az embert tartják alkalmasnak arra, hogy hangot adjon a szabad magyarok­nak, aki főrészese volt a magyar gazdasági élet kommunizálásának s vette el annyi ma­gyar család szájától még azt a szűkös kenye­ret is. A műsorokban egyébként tilos kiemelni azt, hogy a magyar parasztság marxista el­lenes, szó nem eshet a keresztény munkás­­mozgalmakról, meghamisítják a nyugati szel­lemi áramlatok fejlődését, s Münchenben tilt­ják azt a szellemet is, amelyet pedig ott­hon a bolsevisták a legkeményebben támad­nak. A rádió a titoi politika hangja lett. Mind több és több rejtett, sőt nyílt marxista és keresztény-ellenes tendenciával. Tudomá­sunk szerint épp azért a miagya v Actio Catho-; lica római központja arra kérte a rádiót, hogy mindazokat az adásra szánt kézirato­kat, amelyekkel szemben keresztény szem­pontból kifogás emelhető, — egy bizottság­gal vizsgáltathassa felül. Ezt a javaslatot a­­zonban az illetékesek elutasították. Ugyanakkor, amikor a rádió vezeetője, Dessewffy Gyula, megtiltotta a rádión belül az lemigrációs lapok terjesztését, megalapí­tották a LÁTÓHATÁR cimü folyóiratot, ame­lyet az u. n. marxi csoport szerkeszt. Ennek a lapnak a kiadója Papp László, a magyar research vezetője, aki egészen 1950-ig a kommunista BIBLIOTHEKA könyvkiadó tu­lajdonosa volt. Kommunista ösztöndíjjal ta­nult Párisban. Folyóiratában Rajk László védelmében cikk jelent meg és egy ismerte­tés is Fejtő F. Ferenc könyvéről, aki 1936- ban az egyetemi kommunista mozgalmat szervezte meg. így lesz érthető, hogy az if­júsági kérdésekkel kizárólag a népi kollégiu­mok emberei foglalkozhatnak. Az ideológiai zavarban szenvedő és Ma­gyarországtól több mint 15 éve távol élő Mi­kes Imre (belpolitikai főmunkatárs) az 1918- as forradalom szemüvegén nézve az esemé­nyeket, igazán nem értheti és érezheti meg, hogy mennyire arculcsapja a magyarságot akkor, amikor a titoista kommunistákat u­­gyanazzal a dicsérő jelzőkkel illeti, mint pl. Mindszenty bíborost. Természetesen, a rádió alkalmazottainak töbsége tiltakozott az ilyen műsorpolitika el­len. Dessewffy Gyula az ilyen tiltakozásokat úgy gondolta megakadályozhatónak, ha bi­zalmiakat, besúgókat rendszeresít, akik az ellenvéleményen levőket bejelentik. Egyben megtiltotta a rádió alkalmazottainak a rádi­ón kívüli személyek informálását. Az alkal­mazottak elszigetelése már odáig fajult, hogy azokat a híranyagokat sem kapják meg, a­­rnelyet pedig az Information Section rendel- J kezésre tud bocsájtani a magyar helyzetről, így szeretné elérni, hogy a bírálók ne jussa­nak a megfelelő s igaz otthoni hírek birtoká­ba. A belső ellentétek szomorúan nevetséges jele volt az, hogy az amerikai elnökválasz­tás előtt a kommunista csoport nyílt listát kö­rözött azokról, akiket Stevenson győzelme esetén el fognak távolítani. A választás után pedig több m-sorszámban foglalkoztak Ste­­vensonnal, mint a megválasztott Eisenho­­verrel. Úgy látszik ezt a marxi fertőzést Dessew­ffy Gyula azzal akarta egyensúlyba hozni, hogy egy volt nyilast is alkalmazott. Mindez azonban azt bizonyítja, hogy a müncheni rá­dió vezetése, ha ambícióját nem is elégitette ki, képességeit mindenesetre messze megha­ladta. A “Szabad Magyarok Hangja” rádióállo­más azonban semmi képen sem lehet Dessew­ffy próbaterülete, sem egy szűkkörű csoport monopóliuma. Az a feladat, amit a müncheni rádiónak be kell tölteni, sokkal nagyobb és fontosabb annál, semhogy tovább tűrni le­hessen ezeket az állapotokat. Ha a magyar politikai élet vezetői tiem rendelkeznek annyi erővel, hogy vizsgálatot indíthassanak a pa­naszok kivizsgálására, a szabad nyugaton élő magyarság együttes fellépése bizonyára ered ményes lesz. A szabad magyarok nevében beszél a müncheni rádió. Alapvető kötelessé­ge, hogy valóban a szabad magyarok, az an­tikommunista magyarok hangja legyen. Az alkalmazottaknak pedig, — mindegyik­nek — akik a szabad magyarok hangját kép­viselik, — egyetlen kötelességük, hogy “ér­zésben és hangban jó magyarok ’ legyenek. Amire őrködni az emigrációnak nein csak jo­ga, de kötelessége is. Bácsalmási István. TITO NYUGAT-SZOVJET ! TALÁLKOZÓT SÜRGET-----o-----­Tito, a szalon diktátor, aki királynői meghívása óta fel­­sőbbrendüer osztogat tanácso­kat boldog-boldogtalannak, ju­lius 8-iki keltezéssel a Nyu­gatnak ad újabb tanácsot csak úgy nagy általánosság­ban. Sürgeti, hogy találkoz­zanak a Szovjettel és ne kí­vánjanak túlsókat tőle, végül­­is szegény Oroszországtól nem lehet kívánni, hogy ösz­­szes elveit feladja. Marsall Tito, aki 70 percig beszélgetett “a hegyek közti nyári kastélyában” Helen Fi­sher tudósítóval, megjegyezte, hogy a magyarországi esemé­nyek meggyőzték őt arról, hogy a szovjet blokk nagy vál­tozások áradatában van. “De mégsem hiszem, hogy a Szov­jetunió valaha lemondjon a­­lapelveiről” mondotta még Tito, “nem várhatjuk el Orosz országtól, hogy egyszerre mint az elnyomott népek re­ménye merüljön fel a habok­­j ból.” (Ezt valószínűleg azért nem szeretné Tito, mert neki is akad egy-két elnyomott né­pe.) Kiváncsiak vagyunk, váj­jon a Nyugat, amelyet Tito olyan sürgetően engedékeny­ségre szólított fel tényleg si­etve fogja-e követni dédelge­tett diktátorának utasítása­it?-----------o-----------­A LEGÚJABB KOREAI VÁLTOZAT--0--­Washingtonból jeentik. Eisenhower elnök ma biz­tosította Synghman Rhee dél­koreai elnököt, hogy reméli Délkorea és Észekkorea egye­sülését. Megígérte, hogy bé­kés körülmények között dol­gozni fog ennek érdekében. A jelentésből csak az nem világ­­lik ki eléggé sajnálatosan, hogy kinek az uralma alatt re­mélik a két Korea egyesülé­sét?------------o----------­JULIUS NEGYEDIKÉ A SZABADSÁG ÜNNEPE-----o-----­A második világháború utá­ni nyolc év beigazoltta, hogy az Egyesült Államok sohasem fogja a külföld barátságát pénzzel, vagy gazdasági segít­séggel biztosítani. Erőszak és hatalom sem elég ahoz, hogy a világ jóindulattal viseltes­sen Amerika iránt. Ez világos még akkor is, ha csak felüle­tesen szemléljük az elmúlt tör­ténelmi eseményeket. Van azonban valami ebben a háborúkba, erőszakosságok­ba és gazdasági válságokba be­lebetegedett világban, ami­vel fegyvertársakat szerezhe­tünk. Ez a valami az Eszme, mely nemzetiségekre való te­kintet nélkül képes az embe­riséget forrongásba hozni. Az Eszme, mely 177 évvel ezelőtt összekapcsolt egy ma­roknyi embert és képessé tet­te 13 különböző gyarmat la­kosait arra, hogy vállalkozni merjenek oly látszólagos kép­telenségre. mint szembeszállni az akkori idők egyik legna­gyobb hatalmával és azt le­győzni. A forradalmi eszme ve zette a gyengét győzelemre az erős felett, csinált mindennapi emberekből hősöket. Az e­­gyéni szabadság, az emberi méltóság, az egyenlő lehetősé­gek és az önkormányzat esz­méje ez. MIT IR A GLOBE AND MAIL HOGY ÍTÉLI MEG EGY KANADAI ÚJSÁGÍRÓ A MAGYAR POLITIKAI HELYZETET A Globe and Mail julius 7.-i száma örven­detes hozzáértésről tanúskodó vezércikket közölt a magyar politikai változásról. A cik­ket, mely “Moscow yields to pressures” Mosz­kva enged a nyomásnak cim alatt látott nap­világot, itt közöljük magyar fordításban. “A külömböző zavargások, felkelések egy­velegében, — amelyek az elmúlt napokban zajlottak le a szovjet uralta Keleteurópában, — a legfigyélemre méltóbbnak látszik a ma­gyar kormányválság, amely eleinte csupán átcsoportosításnak tűnt, de valójában sokkal többről van ez esetben szó. Az előző “uralkodó” Rákosi Mátyás Mosz­kva nevelte régivonalu kommunista, a Lenin- Sztalini tradíciók követői közül. Kommunista tevékenysége Kun Béla idejéig nyúlik vissza. Hajlamai moszkvai utasításnak megfelelően, szigorú kollektiv-farmrendszert, állami ke­reskedelmet, ipari terjeszkedést és állami egyeduralmat kívánt meghonosítani Magyar országon. A magyarok nem szerették ezt a rendszert és ellenállásuk rendületlennek és hatásosnak mutatkozott. S igy most Mr. Rá­kosi elment. Az őt követő miniszterelnök kevésbbé erő­szakosnak tűnik és nyilván engedélye van rá Moszkvától, hogy visszaállítson bizonyos szabadságjogokat Magyar-országon. Mr. Nagy elitéli a túlzott iparosítást, a parasztgazdák­nak megígéri, hogy szabadon elhagyhatják a kollektiv gazdaságokat, a városiaknak pedig visszatérést engedélyez a kisiparhoz és kis­kereskedelemhez. Magasabb életszínvonalat igér és a kényszermunkatáborok megszünte­tését. “Vajat fegyver helyett” lett az uj re­zsim mottója. És mindez Moszkva beleegye­zésével, hiszen Magyarország legalábbis elméletben a szovjet blokk keretében lévő kommunista állam. A föld összes népei közül — és ebben min­denki, aki ismeri őket egyet fog érteni velem — a magyarok a legkevésbbé valószínű je­löltjei a kommunizmushoz való megtérésnek. De az oroszok, akik ma uralkodnak rajtuk, sohasem törődtek nemzeti kultúrával és egyé­niséggel. Nem azért változtatott Moszkva taktikát velük szemben, mert a magyarok individualisták és azért sem, mert felkelések lettek volna Budapesten. Nem hallottunk ilyesmiről az utóbbi időben a magyar fővá­rosból. A valószínű magyarázatnak az látszik, hogy Oroszország legalább egy pontban meg­egyezik Dulles amerikai külügyminiszterrel, pillanatnyilag és ez az, hogy a szovjet uralom túlterjeszkedett. Malenkov és társai termé­szetesen még mindig ugyanazok, akik együtt meneteltek Sztálinnál a kegyetlen elnyomás és uniformizálás politikájának meg-valósitása felé. ők bizonyára nem adták fel a lenini ál­mokat. De érzik, hogy a nyomás rajtuk — a csatlós államok elégedetlenségének, a nyugati erőnek és talán a szabad világ véleményének a nyomása is — olyan erős, hogy kénytelenek visszavonulni és engedményeket tenni. Eddig szól a cikk. Magunk részéről őszinte örömünknek adunk kifejezést afölött, hogy végre akadt kanadai újságíró, aki ilyen szimpátiával és hozzáértéssel ir a magyar nemzetről és jelenlegi helyzetéről. Beszéltünk a sorok írójával, aki nem kívánja nevét sze­repeltetni és saját bevallása szerint sohasem volt Magyarországon, viszont az óceán túlsó oldaláról, Skóciából való. Szívből köszönjük skót barátunknak elismerő sorait és magunk részéről még azt szeretnők hozzátenni, hogy a magyar nép nem csak a kommunizmus, de semmilyen más diktatúra számára sem kedvező alany. MEGBUKOTT A BUDAPESTI KORMÁNY.---------o--------­Rákosit bízták meg egyelőre az ügyek vezetésével. Kiss Károly, Házi Árpád, Révai József és Farkas Mihály a kegyvesztettek listáján. Rákosit kibuktatták a kommunista párt főtitkárságából. Sallai Béla, Ács Lajos és Vég Béla az uj pártvezetőség élén. A budapesti rádió jelentése szerint Rákosi Mátyás miniszterelnök és kormánya benyúj­tották lemondásukat az öttagú “elnöki ta­nácsnak” ((amely az államfői tisztséget lát­ja el, azaz a nemlétező “köztársasági elnök­öt helyettesíti.) Az elnöki tanács a lemondást elfogadta, de felkérte a kormányt az ügyek további vitelére, mindaddig, amig az uj kormányt ki nem nevezik. A parlamentet összehívták, hogy döntsön az uj kormány összetételéről. A rádió szerint a lemondás “természetes következménye” volt a májusban megejtett , képviselőválasztásoknak. De az eseményók már a hét elején előre vetették árnyékukat, mikor a magyarországi kommunista párt vezetőségét leváltották, illetve átszervezték. A most lemondott kormány volt a hetedik magyarországi szovjetkormány a háború vége óta. Rákosi Mátyás ennek a kormány­nak volt elsőizben nyíltan a miniszterelnöke, bár a háttérből ő parancsolt 1945 február óta, akár Miklósnak, akár Tildynek, akár Nagynak, vagy Dinnyésnek hívták az általa kijelölt bábminiszterelnQköt. A most lemon­dott kormány tagjai csaknem valamennyien nyíltan is kommunisták voltak. 1952 augusz­tusában vette át az ügyek intézését és irányí­tását,de decemberben már részben átszervez­ték, öt helyettes miniszterelnök kinevezésé­vel és három uj minisztérium felállításával. A decemberben kinevezett öt helyettes miniszterelnök közül kettőt, Házi Árpádot és Kiss Károlyt az elmúlt héten kibuktatták a magyar “politbüró” tagjai közül, ugyancsak megszűnt Révai József kultusz és Farkas Mihály honvédelmi miniszterek kommunista pártfunkciója is. Az uj csillagok a magyar­­országi kommunista égbolton Sallai Béla, Ács Lajos és Vég Béla. (Hogy kik és mik vol­tak ezek az alakok, azt csak akkor lehetne megmondani, ha tudnánk igazi nevüket és láthatnánk a háboruelőtti bünnyilvánitót. Állítólag a három uj vezetőkommunista is pozíciót fog kapni az uj kormányban. --------------------o---------------.---­ANGLIA SZIVÉRE AKARJA ZÁRNI A KÍNAI KOMMUNISTÁKAT ------------o-----------­Újabban megtartott közvéleménykutató szavazás eredményeképen Angliának csak­nem fele lakossága azt kivánja, hogy a ko­reai fegyverszünet megkötése után vörös Kínát vegyék fel az Egyesült Nemzetek tag­jai közé. A Daily Expressben megtartott szavazás 46.5 százalék szavazatot hozott Kí­nának, 29.5 százalék ellene szavazott és 25 szá zalék nem volt biztos benne, hogy mit sze­retne.---------------------o—----------------— FAROUK MINT HÁBORÚS BŰNÖS------------o-----------­Mohamed Naguib Egyiptom elnöke azzal vádolja Farouk exkirályt, hogy ő felelős az 1947-es palesztinai háború sikertelenségéért, mert haszonlesésből a fegyverellátás elégte­lenségét is elnézte, ha neki az pénzt jelen­tett. A király és környezete, mondja Naguib, busás pénzeket vágtak zsebre, miközben az arab légiók fegyverellátása elégtelen ma­radt. A legfelsőbb katonai törvényszék ez­ért Faroukot távolletében bíróság elé kiván­ja állítani, mint háborús bűnöst.---------------------o--------------------­KELET-BERLIN MUNKÁSAI ISMÉT HARCOLNAK ---------o--------­Berlini jelentések arról számolnak be, hogy ismét fellángoltak a harcok a munkás­ság és a Vopo-(Volkspolizei) között. A har­cok azért keletkeztek, — mondja a tudósí­tás, — mert a munkásság követelte az elő­ző tüntetések alkalmával letartóztatott tár­saik szabadonbocsájtását. A jelentés egy­szersmind arról is beszámol, hogy a vörösök Keletberilnben 46 Vopo-t végeztek ki, mert a munkások mellé álltak az előző tüntetések­nél. Ezenkívül 578 rendőrt ítéltek hosszabb börtönbüntetésekre, ugyanezen okból.

Next

/
Thumbnails
Contents