Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-14 / 7. szám
KANADAI MAGYARSÁG 6 1953 FEBRUÁR 14. Asszonyok rovata MIKES KLEMENTIN LEVELE KÉNJÉHEZ AUSZTRIÁBA Kelt bujdosásora ötödik esztendejében Kanadában, a Nagy Tavak vidékén, Torontó városában. Szeretett, kedves Néném ! Bizony valóban itt vagyok most már kilenc hónapja, ahol azelőtt Bőrharisnya élt és az Utolsó Mohikán. Nem mondom, a vidék azóta erős változáson ment át, olyannyira, hogy mikor érkezésünk reggelén kinéztünk a vonatablakból, Elli, akivel együtt éltük át otthon a háborút, ostromot, orosz megszállást, menekülést s aki ennek következtében ép olyan háborús szakértő, mint én, bágyadtan jegyezte meg : “Ajjaj, gyerekek, innen is vihetjük a frakkunkat a következő háború esetén, nagyon sok itt a gyár !” Azért az utcák legtöbbje még csupa öreg nagy fa mindkét oldalon és vannak kisebb-nagyobb parkok is, de egyébként csupa aszfalt, óriási modern épület és zúgó autóáradat a város. Na de nem a városról akarok én írni kedves nénémnek, hanem magamról, meg az élményeimről itt Kanadában. Én bizony olyan szerencsés voltam, hogy torontói tartózkodásom harmadik órájában már kaptam házvezetőnői állást egy nagyon-nagyon helyes fiatal házaspárnál, akiknek volt egy négyéves kislányuk. Szép házuk és szép autójuk is volt amellett, de ebben semmi különös nincs, mert ahogy itt látom, ez itt mindenkinek van, aki már néhány éve él Kanadában. Azonnal minden munkát rámbíztak a házban, a nagyságám mondta, hogy ő nem akar beleszólni semmibe, csak csináljak mindent úgy, ahogy Angliában is csináltam és ha kipihentem magam, meg is főzhetem a vacsorát, ő mindent kikészített nekem a frigidaire felső polcára, Ezzel ők elmentek hazulról és meg lefeküdtem. Délután felkeltem és hozzá akartam fogni a főzéshez, azonban meglepetve tapasztaltam, hogy a felső polcon csak egy csomó bordacsont volt, amelyről gondosan le volt hámozva minden hús. A frig, tetején volt négy szem krumpli is és a csontok mellett egy fej saláta. Egészen megszédültem, hiszen tudod, hogy a jegyrendszeres, hús, zsír nélküli Angliában hogyan vártuk a mesés kanadai ételbőséget és az eredmény egy csomó borda volt. Én tehát megmostam, elkészítettem a salátát, megcsináltam a krumplit pürének, mert azt szeretem a legjobban és vártam a háziakat. Meg is jöttek hamarosan és képzeld nagyon csodálkoztak, hogy én nem tudtam, mit csináljak a bordákkal, ők azt hitték, hogy Angliában is esznek ilyet. Mondtam, hogy bár ott valóban alig lehet kapni húst, de azért mégsem csak csontot esznek az emberek. Ezen ők nevettek és azt mondták, hogy mivel a háziasszony nagyon vigyáz a vonalaira, ők csak ritkán esznek kövérebb (?) húst, de a bordát azt megszokták sütni és leöntik egy szósszal, amit készen kapni üvegben. így lassan megismerkedtem a kanadai konyhával, amelyben szegfűszeggel és cukorral bevontán szervírozzák a sonkát, a túróval, amibe cseresznyét és ananászt kevernek, a hot doggal, — ez aféle nemzeti eledel —, amely mustáros virsli édes kenyér közé téve és általában sok-sok érdekes étellel, amelyeknek a létezéséről odaát Európában nekünk fogalmunk sincsen. A bevásárlásnál eleinte sok zavaró dologgal kell megküzdenie az embernek, mert például amire az van írva, hogy Mazola, az salátaolaj, viszont a Salada az vagy tea, vagy kávé. De ezt hamar megtanulja az ember, úgyszintén azt is, hogy a closét az itt szekrényt jelent, amibe az ember csak a ruháját akasztja, azt az egyéb helyiséget pedig fürdőszobának hívják akkor is, ha semmiféle fürdőalkalmatosság nincs benne Azért még mindig vannak egyes dolgok, amiknek az itteni rendeltetésével képtelen vagyok tisztába jönni. Ilyen pl. az ablak. Annyit már tudok, hogy itt az afblakot nem használják azokra a (félokra, mint odahaza, de hogy mire használják, azt még nem sikerült felfedeznem. Mert míg nálunk az ablakot főleg azért illesztik a falba, hogy a szobába világosságot és a szükséghez képest friss levegőt lehessen beengedni, addig itt az ablakok belülről rendszerint rollóval vannak elsötétítve kinyitni pedig egyáltalában nem lehet őket. Ha egy-egy ablakot néhol mégis egy arasznyira fel lehet tolni, az elé kívülről leszögezve szigorúan sűrű hálót alkalmaznak, aminek az egyetlen előnye az, hogy itt lehetetlen a porrongyot az utcán gyanútlanul sétálók fejére rázni, viszont a szobába sem jön be semmiféle friss vagy kevésbbé friss levegő. Hogy a leeresztett rolló által okozott sötétséget némiképen ellensúlyozzák, ezért itt mindenütt, mindig ég a villany.. Ez sem olyan közönséges villany, mint a mienk volt odahaza, hanem reszketős. Állandóan úgy remeg, mint a miskolci kocsonya. Árúházakban hivatalokban üzletekben rendszerint halványkék rendkívüli hosszú hurkák alakjában reszket a tetőzeten általában húsz-huszonkét évvel öregebbé varázsolva a bűvkörében megjelenő nőket. Ez rendkívül fájdalmas, mivél mint Te is tudod kedves Néném én ezt a luxust már nem engedhetem meg magamnak. Ezenkívül még itt a helyzetet óriási papírbőség jellemzi. Tíz deka parizer köré a fűszeres annyi papírt csavar és ezt azután még olyan gondosan leragasztja papírszalaggal, hogy a csomagolás lefejtése általában tovább tart, mint magának a parizernek az elfogyasztása. A fűtés szintén egyike a nagy meglepetéseknek, amennyiben olajjal fűtenek rendszerint valami kazánt a pincében és az ezzel felmelegített levegőt, amely tíz esetből kilencben eg'észen forró, a padlóba vágott lyukakon keresztül szabadítják a gyanútlan emberiségre. Eleinte sokszor úgy jártam, mint valaha az Angol Parkban az Elvarázsolt Kastélyban, ahol egy gondosan elrejtett fújtató felröppentette az ember szoknyáját a nyakába, ha nem volt rendkívül ügyes és gyors az ember az ellenakcióval. Nos, itt most már gondosan elkerülöm a lyukakat és így nagyobb baj már nem szokott érni, de azért ha vendégségbe megy az ember, azzal számolni kell, hogy még éjfél előtt egykét férfi elájul az óriási hőségtől. Mert ugyebár mint említettem előzőleg, ablakokat nem lehet kinyitni. Még szeretném megemlíteni, hogy itt szeszesitalt csak külön állami engedéllyel vásárolhat az ember, amiért fizetni kell. Vendéglőkben általában nem lehet szeszesitalt kapni, csak egy pár kivételes lokálban. Viszont úton-útfélen ihat az ember Coca-Colát, amely csípősebb, mint a szódavíz, barna, mint a Baksör és édeskés, mint a feleresztett szirup. Ha kanálra cseppenti este az ember, reggelre kimarja a kanalat, de itt érés emberfajta él, mert senkisem lesz beteg tőle, bár hihetetlen mennyiségben fogyasztják. Moziba csak hétköznap lehet menni, vasárnap minden zárva, ezért az emberek itt nagyon rákaptak a Televízióra, amelyen egyelőre főleg vadnyugati lövöldözős filmeket adnak, viszont vasárnap is lehet látni és így a hétvégi szórakozás megoldódik. Amint mindezekből láthatod kedves Néném a mi életünk itt rendkívül változatos és erősen különbözik az ausztriai dipi élettől. Közelebbieket arról, hogy hogyan jutottunk itt irodai állásba és hogyan fejlődik a karrierünk, legközelebbi levelemben fogok írni, mivel most már erősen hív a munka, amiből hála Istennek akad itt a számunkra elég. Addig is Isten áldjon kedves Néném. Szerető Hugód a bujdosásban Klementin. JjC ^ * HÁZI KOZMETIKA Hölgyeim, ha sok is a gondunk vagy éppen ezért, mindenki szeretne minél tovább csinos és fiatal maradni. A mai idegölő, lázastempójú idők arcunkra nyomják leghamarabb a bélyegüket és amint az első piciny szarkalábak, vagy ráncocskák jelentkeznek, inkább előbb mint később fogjunk hozzá az arc rendszeres “vasalásához”. Nem mindenkinek van ideje és pénze, hogy kozmetikushoz járjon, azért alant közlünk néhány házi kezelést, melyekkel olcsón lehet az arc frisseségét és üdeségét sokáig megőrizni. Egyszer vagy szükség esetén kétszer hetenként tanácsos arcunkra álarcot (maszkot) tenni. Ez a következőképen történik : Az arcot először valami jó arcvízzel alaposan megtisztítjuk és hogy a pórusok kinyíljanak, forró borogatást teszünk rá yagv kamillával gőzöljük. A maszkot puha ecsettel kenjük fel és nyugodtan, fekvő helyzetben várjuk meg a száradást. Ha érezzük, hogy bőrünk lüktet, feszül, akkor a maszk száraz és langyos, máj d hideg vízzel lemoshatjuk. Utána az arcot bekrémezzük. A maszkok különféle összeállításuak lehetnek és mindegyik fajtának megvan a maga előnye. A tojásfehérjéből készült maszk különösen akkor ajánlatos, ha valahová készülünk és a kimerítő hajsza után csinosan, üdén akarunk festeni, mert órákra kisimítja a ráncokat és eltünteti az arc fáradt kifejezését. Elkészítése roppant egyszerű : egy tojás fehérjét néhány csepp citrommal habosra verjük és ezt a masszát kenjük fel arcunkra. Az uborka-citromkeverék főleg nagypórusú arcbőr számára kiváló. 1 evőkanál uborkalevet 1 evőkanál citromlével és némi baby púderrel, vagy tápliszttel keverünk öszsze, a vastag péppel pedig fenti eljárást folytatjuk. Ha 2 evőkanál savanyútejet keverünk tiszta púderral vagy finom liszttel péppé, az ebből készült maszk nagyon ápolja és nemesíti az arcbőrt. Az egyszerű növényi borogatás viszont erősíti a sejteket és a vérkeringés fokozásával ad az arcnak üde külsőt. Maroknyi kamillát vagy más gyógynövényt vékony kendőbe vagy zacskóba csavarunk és ezt 2 percig forrásban levő vízben tartjuk. Utána nedvesen és még jó melegen az arcunkra tesszük, úgy, hogy azt egészen betakarja s reája frottír-törülközőt teszünk. Lehűlés után lehetőleg megismételjük ezt a műveletet majd az arcot hideg vízzel alaposan leöblítjük. GYARMATI FORRADALMAK SZITÁSA MOSZKVA EZÉVI CÉLJA Bécsi megfigyelők véleménye szerint minden jel arra mutat, hogy Moszkva az 1953. évre különböző gyarmati forradalmak szítását tűzte ki vezető céljául. Afrikában és a Távol-Keleten gyarmati kommunisták jobban sürgetik a Nyugattól való függetlenséget s a Moszkvával való szorosabb kapcsolatokat mint valaha is a háború vége óta. Bécsben az a felfogás uralkodik, hogy Moszkva utasítást adott a kommunista vezetőknek a gyarmati forrongások előkészületeinek meggyorsítására. A nemrégiben Bécsben megtartott vörös békekongresszuson angol, francia, belga és holland gyarmatok képviselői beszédeikben hevesen követeltek “szabadságot” a Nyugattól. A kongresszust követő hetekben .pedig a Cominform közleményei nagyobb erőfeszítésre szólították fel a gyarmati kommunistákat függetlenségük elnyerése céljából. Szerkesztői üzenetek D. K. A kéi’dezett évszám ; 1947. S. T. Levélben válaszolunk. Többeknek : Az illető “író” munkájával egy vezércikkünkben már foglalkoztunk. Azt a cikkét munkatársai is csak azzal tudták menteni, hogy az illető író már elmúlt 80 éves. így az újabb bölcsességeit már figyelmen kívül hagyjuk, miután azok nála a korral együtt járó gyengeségek. Az, hogy a lap ezeket közli, bennünket nem lep meg, sőt őszintesége dicséretes. Kevesen vallják be ugyanis nyíltan, hogy többre nem képesek. Egyébként ez az az eset, amikor több gondatlansággal kevesebb bajt lehetne csinálni. Anthony Varga, Saskatoon. Kedves levelét hálásan köszönjük. Engedje meg, hogy levelének egy részét idézzük. “Legyen lapjuk — írja -— vigasza a jó magyar testvéreinknek, öntsenek reményt és kitartást a koldusbotra juttatott magyarokba” — Örülünk, hogy erőfeszítésünk ennyi megértéssel találkozik, s mi ilyenkor érezzük igazán, hogy érdemes minden áldozatot meghozni. S a közös célok érdekében nem kívánhatunk mást, mint azt, hogy adjon a jó Isten sok ilyen magyart, aki 25 éve él ugyan idegenben, de magyarságát ennyire tisztán, ennyire erősen tudta megőrizni. Sok szeretettel köszöntjük. Szilveszter Ottó. A kért számot postázzuk. Előfizetése március elsején jár le. Önnek is nagyon köszönjük biztatását és bátorítását. “Mert ettől a laptól csak a halál szakíthat el, ez lett az én legjobb barátom” — írja kedves levelében. Közvetlen és meleg üdvözletére nem is válaszolhatnánk másként, mint azzal a reménynyel, hogy sokáig, nagyon sokáig fogunk barátkozni egymással. S ha a jó Isten megengedi, nem csak itt, de odahaza is. Szeretettel köszöntjük. A magyar egységért harcol a “Kanadai Magyarság”. Állj mellénk, hogy minél előbb megvalósuljon ! Mindez arra vall, hogy Moszkva legnagyobb reménysége ma a gyarmatokban van, melyeket újabb eszközül akar felhasználni arra, hogy réseket törjön a nyugati védelmi vonalba és egységbe. Csodaországban voltam A minap esküvői ajándékot kellett vennem, ami nagy problémát jelentett számormra, meid akármilyen vacakot nem akartam adni, viszont pénzem nem volt sok. Gondterhelten járkáltam Torontó utcáin, mikor a Danforth Avenuen a véletlen segítségemre jött. Egyik üzletnél figyelmes lettem a Wonderland (Csodaország) felírásra, hát gondoltam bemegyek hadd lássam, milyen csodák kaphatók. Nem bántam meg, mert szebbnél-szebb ajándéktárgyak sorakoztak szemem előtt, így ki’istályok, vázák, lámpák, órák, porcellánok, művészi figurák, kávéskészletek stb. és mind meglepően olcsó áron. Az önkiszolgálás rendszere, melynél az embert nem zavarja az eladó állandóan várakozó nragatartása és az egyes tárgyakon látható ámxegj elölések megkönnyítették a választást és így perceken belül sikerült egy igazán finom és szép ajándékot találnom, mely sokkal többet mutatott, mint amennyibe került és ára teljesen megfelelt szerény anyagi helyzetemnek. A tárgyakat díszes csomagolásban ingyen szállítják házhoz is. Mindenkinek, aki ajándékot akar venni, melegen ajánlom ezt az üzletet, mely Danforth Avenue 135. szám alatt van. SZOMORÚ ÉVFORDULÓ Újra évfordulóhoz érkezett a magyarság s újra szomorú évfordulóhoz. Február 8-án volt négy éve annak, hogy Mindszenty bíborost elitélték. Szomorú vigaszunk, hogy a világ ettől a naptól kezdve számítja az öntudatra ébredésének kezdetét. Mindeix magyar tisztelettel és szeretettel fordul gondolatban nagy mártírja felé, hogy az ő tanítása adjon továbbiba is erőt a magyarságért végzett munkában. Felhívás! Mindazon olvasóinknak, kiknek előfizetési díja január 1-ei lejárt és azt nem újították meg, illetve hátralékban vannak, a lap további küldését megszüntettük, mindaddig, míg tartozásukat nem rendezik. Magyar szeretettel kérünk mindenkit, hogy lehetőleg küldje be az előfieztési díjat, hiszen lapunk kizárólag olvasóink és hix'detőink támogatásából tartja fenn magát. Jókai Mór :_______________ Az Uj Földesúr itt nem tehet mást, mint hogy akit önkénytelenül elejtett, saját kezével emelje fel. Miss, bízza kegyed rám, legjobb barátjára, hogy sorsa felől intézkedjem. A miss térdre esett előtte. — Uram ! Ön az ártatlanok őrangyala. Vegyen oltalma alá. Őrangyal úr felemelő a hölgyet s igen szépen kérte, hogy délután hat órakor legyen ismét szerencséje e helyütt ; mit az erősen zokogva meg is igéid. Doctor Grisák délután hat óráig utána járt, hogy a szükséges dispensatiókat megszerezze védencei számára ; akkorra megiratta az illetékes házassági szerződéseket ; s midőn a mondott órában a miss és a director megjelentek lakásán, készen várt reájuk ; külön-külön mindegyik érkezőnek bizalmasan megsúgva, hogy tökéletesen rendben van minden. Hálás pillantások jutalmazák közlését. — Miss Natalie, —szólt Vendelin úr, ki ezúttal fehér mellényt és nyakkendőt viselt, — én kegyednek mindig őszinte tisztelője voltam. — Uram ! — biztosítá őt a miss. — Az én becsülésem ön iránt nagyon régi. — így ni ! kiálta közbe Grisák úr ; teljesen értjük egymást. Két nemes szív föltalálta egymást. Nagysáim ! Itt a szerződvény ; tessenek aláírni ; el van intézve minden. A lelkész vár reánk. — Ilyen sietve, — sipegé miss Natalie s igyekezett keztyűs kézzel aláírni nevét a boldogságot kötelező okiratnak. Hasonlót cselekvők Vendelin úr is. Egy óra múlva férj és feleség voltak. Egy óra múlva füttyöket hányva polkázott egyedül alá s fel a szobájában dr. Grisák s danolt hozzá valami rázkódó nótát. Ezeket szépen összeboronálta. A jó mulatság mellé, hogy Maxenpfutsch-al elvétette a misst, még az a kis nyereség is járult, hogy így a miss számára megmentett 5.000 forintból a vőlegénytől is, a menyasszonytól is juttatott magának 500 forintocskát ; azt pedig a házasság utáni nap rögtön kifizetteté, ő lévén Ankerschmidtné végrendeletének végrehajtója. Az illető összeget Ankerschmidt soha sem is kezelte. Csak az az egy látszik különösnek a doctor úrnál, Jókai Mór :__________________________Az Uj Földesúr magamra s jöjjön vissza két óra múlva, pontban két óra múlva érti ? Akkor meglássuk, hogy mit lehet önért tenni. — Oh ezerszer köszönöm, doctor úr. Nem leszek háládatlan. A megijesztett férfiú sokáig kereste kalapját, míg rátalált a szék alatt, ahová leültekor elhelyezte ; még búcsúzott, még hajlongott, midőn a doctor csöngetett, az inas belépett, a doctor frakkját kérte s parancsot adott, hogy azután bocsássák be a misst ; Maxenpfutsch úr és miss Natalie éppen az ajtóban találkoztak össze. — Tessék helyet foglalni miss, tessék leülni, — szólt doctor Grisák, a pamlaghoz vezetve a hajadont, ki ezúttal kávészin fátyolt viselt arca előtt (a zöldet Hermin vitte el) s azt fel nem lebbentette volna onnan egy kincsért. — Egészen értesülve vagyok a miss fátumáról, — szólt doctor Grisák a hölgy előtt feszesen megállva. — A dolog nemcsak azért bosszantó kegyedre nézve, hogy Ankerschmidt házát el kell hagynia, hanem azért is, mert a Maxenpfutschnál töltött időt a közvélemény a kegyed jó hírnevének rovására fogja betudni ; de kiváltkép még azért, hogy a tudvalevő ötezer forintot is el lehet kegyednek ez esetnél veszíteni. Kérem, ne szakítson félbe. Én jogtudor vagyok, scntimentális ügyekkel nem foglalkozom. Annyit mondhatok csupán, hogy kegyed helyzetében alig lehet egyebet tenni, mint kártalanítási pert kezdeni Maxenpfutsch Vendelin ellen, mint aki kegyednek azt a kárt okozta. — Lenne szíves doctor úr e pert elvállalni ? — Az ön kedvéért, miss, igen szívesen. — Doctor úr, megnyugszom mindenben, amit ön mond, — szólt miss Natalie, gravitással állva föl helyéről. — Minek sok szót vesztegetnünk ? Én az ön rendelkezése alá adom magamat, amit ön mond, hogy tegyem, tenni fogom ; amit elém ád aláírni, aláírom ; s ha megnyeri a kérdéses 5.000 irtot számomra, abból önnek 500 forint honoráriumot adok. No ez már értelmes beszéd. — Helyesen van, miss. Bízza rám : én biztosítom kegyednek a veszendőben levő ötezer forintját. Jegyezze fel névjegyére szállását s maradjon otthon, félóra múlva el-Jókai Mór ; Az Uj Föidesúr * S küldöm az aláírandó okmányokat s azután legyen szerencsém délután két órakor. A miss búcsúzott és ment. Grisák úr azonnal elkészítő segédeivel a szükséges okmányokat, amikből nem hiányzott a miss által aláírandó kötvény az ügyvédi honoráriumról sem. Két óra múlva visszajött Maxenpfutsch úr. — Igen, sajnálom önt, — szólt doctor Grisák az érkezőnek, — de amitől tartottunk, megtörtént. Miss Natalie keresetet fog indítani ön ellen, az ön hibája miatt elveszendő ötezer forintért. Itt az ügyvédi megbízás részemre. Maxenpfutsch úr arcán nagy törekedés volt észrevehető a szájával nézni, a szemeivel pedig beszélni, ami egyrészben sem sikerült. — Director úr, én csak egy módot látok önre nézve a hínárból kikapaszkodhatni, csupán csak egyet. Maxenpfutsch- úr nem bánta, ha fél lesz is, csak legyen. — Ami által ön nemcsak nem veszít ötezer forintot, .Iranern még kap ötezret. Vendelin úr azt hiszi, hogy ez boszorkányság. Doctor úr megfogta a gallérját az érdemes férfiúnak s homlokával csaknem betörve az orrát, mondá : — Nincs más mód, mint hogy vegye ön maga nőül a misst ! S igen jó volt, hogy fogta Vendelin úr gallérját, mert az hanyatt akart esni e szóra. — No no, barátom, — monda féloldalra fordított fejjel kacsintva Grisák úr — Gondolja meg a dolgot ; ötezer forintot veszteni, vagy ötezer forintot nyerni, az tízezer forint különbség. Aztán a missnek státuspapírosai is vannak, a múltkor én hoztam el a couponjait. Legalább ötezer forint. Maxenpfutsch úr most már kevésbbé találta visszariasztónak az ajánlatot. Ha jól veszi az ember, a miss egészen az ő idejéhez való feles g. — Gondolja meg ön gyorsan s határozzon gyorsan, mert a miss sürget. — De hiszen nem is vagyok arról bizonyos, hogy vájjon ő akar-e ? — Azt bízza ön rám. — 153 — — 150 — — 151 —
