Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-02-14 / 7. szám

KANADAI MAGYARSÁG 6 1953 FEBRUÁR 14. Asszonyok rovata MIKES KLEMENTIN LEVELE KÉNJÉHEZ AUSZTRIÁBA Kelt bujdosásora ötödik esztendejé­ben Kanadában, a Nagy Tavak vidé­kén, Torontó váro­sában. Szeretett, kedves Néném ! Bizony valóban itt vagyok most már kilenc hónapja, ahol azelőtt Bőrharisnya élt és az Utolsó Mohikán. Nem mon­dom, a vidék azóta erős válto­záson ment át, olyannyira, hogy mikor érkezésünk regge­lén kinéztünk a vonatablakból, Elli, akivel együtt éltük át ott­hon a háborút, ostromot, orosz megszállást, menekülést s aki ennek következtében ép olyan háborús szakértő, mint én, bá­gyadtan jegyezte meg : “Aj­jaj, gyerekek, innen is vihet­jük a frakkunkat a következő háború esetén, nagyon sok itt a gyár !” Azért az utcák leg­többje még csupa öreg nagy fa mindkét oldalon és vannak kisebb-nagyobb parkok is, de egyébként csupa aszfalt, óriási modern épület és zúgó autó­áradat a város. Na de nem a városról aka­rok én írni kedves nénémnek, hanem magamról, meg az él­ményeimről itt Kanadában. Én bizony olyan szerencsés vol­tam, hogy torontói tartózko­dásom harmadik órájában már kaptam házvezetőnői ál­lást egy nagyon-nagyon helyes fiatal házaspárnál, akiknek volt egy négyéves kislányuk. Szép házuk és szép autójuk is volt amellett, de ebben semmi különös nincs, mert ahogy itt látom, ez itt mindenkinek van, aki már néhány éve él Kana­dában. Azonnal minden mun­kát rámbíztak a házban, a nagyságám mondta, hogy ő nem akar beleszólni semmibe, csak csináljak mindent úgy, ahogy Angliában is csináltam és ha kipihentem magam, meg is főzhetem a vacsorát, ő min­dent kikészített nekem a fri­­gidaire felső polcára, Ezzel ők elmentek hazulról és meg le­feküdtem. Délután felkeltem és hozzá akartam fogni a fő­zéshez, azonban meglepetve tapasztaltam, hogy a felső pol­con csak egy csomó borda­csont volt, amelyről gondosan le volt hámozva minden hús. A frig, tetején volt négy szem krumpli is és a csontok mellett egy fej saláta. Egészen meg­szédültem, hiszen tudod, hogy a jegyrendszeres, hús, zsír nélküli Angliában hogyan vár­tuk a mesés kanadai ételbősé­get és az eredmény egy cso­mó borda volt. Én tehát meg­mostam, elkészítettem a salá­tát, megcsináltam a krumplit pürének, mert azt szeretem a legjobban és vártam a házia­kat. Meg is jöttek hamarosan és képzeld nagyon csodálkoz­tak, hogy én nem tudtam, mit csináljak a bordákkal, ők azt hitték, hogy Angliában is esz­nek ilyet. Mondtam, hogy bár ott valóban alig lehet kapni húst, de azért mégsem csak csontot esznek az emberek. Ezen ők nevettek és azt mond­ták, hogy mivel a háziasszony nagyon vigyáz a vonalaira, ők csak ritkán esznek kövérebb (?) húst, de a bordát azt meg­szokták sütni és leöntik egy szósszal, amit készen kapni üvegben. így lassan megismer­kedtem a kanadai konyhával, amelyben szegfűszeggel és cu­korral bevontán szervírozzák a sonkát, a túróval, amibe cse­resznyét és ananászt kever­nek, a hot doggal, — ez aféle nemzeti eledel —, amely mus­táros virsli édes kenyér közé téve és általában sok-sok ér­dekes étellel, amelyeknek a lé­tezéséről odaát Európában ne­künk fogalmunk sincsen. A bevásárlásnál eleinte sok zava­ró dologgal kell megküzdenie az embernek, mert például amire az van írva, hogy Ma­­zola, az salátaolaj, viszont a Salada az vagy tea, vagy kávé. De ezt hamar megtanulja az ember, úgyszintén azt is, hogy a closét az itt szekrényt jelent, amibe az ember csak a ruháját akasztja, azt az egyéb helyi­séget pedig fürdőszobának hívják akkor is, ha semmifé­le fürdőalkalmatosság nincs benne Azért még mindig vannak egyes dolgok, amiknek az itte­ni rendeltetésével képtelen va­gyok tisztába jönni. Ilyen pl. az ablak. Annyit már tudok, hogy itt az afblakot nem hasz­nálják azokra a (félokra, mint odahaza, de hogy mire hasz­nálják, azt még nem sikerült felfedeznem. Mert míg nálunk az ablakot főleg azért illesz­tik a falba, hogy a szobába vi­lágosságot és a szükséghez ké­pest friss levegőt lehessen be­engedni, addig itt az ablakok belülről rendszerint rollóval vannak elsötétítve kinyitni pe­dig egyáltalában nem lehet őket. Ha egy-egy ablakot né­hol mégis egy arasznyira fel lehet tolni, az elé kívülről le­szögezve szigorúan sűrű hálót alkalmaznak, aminek az egyet­len előnye az, hogy itt lehetet­len a porrongyot az utcán gya­nútlanul sétálók fejére rázni, viszont a szobába sem jön be semmiféle friss vagy kevésbbé friss levegő. Hogy a leeresz­tett rolló által okozott sötét­séget némiképen ellensúlyoz­zák, ezért itt mindenütt, min­dig ég a villany.. Ez sem olyan közönséges villany, mint a mienk volt odahaza, hanem reszketős. Állandóan úgy re­meg, mint a miskolci kocso­nya. Árúházakban hivatalok­ban üzletekben rendszerint halványkék rendkívüli hosszú hurkák alakjában reszket a te­tőzeten általában húsz-huszon­­két évvel öregebbé varázsolva a bűvkörében megjelenő nő­ket. Ez rendkívül fájdalmas, mivél mint Te is tudod kedves Néném én ezt a luxust már nem engedhetem meg magam­nak. Ezenkívül még itt a helyze­tet óriási papírbőség jellemzi. Tíz deka parizer köré a fűsze­res annyi papírt csavar és ezt azután még olyan gondosan leragasztja papírszalaggal, hogy a csomagolás lefejtése általában tovább tart, mint magának a parizernek az elfo­gyasztása. A fűtés szintén egyike a nagy meglepetések­nek, amennyiben olajjal fűte­­nek rendszerint valami kazánt a pincében és az ezzel felme­legített levegőt, amely tíz eset­ből kilencben eg'észen forró, a padlóba vágott lyukakon ke­resztül szabadítják a gyanút­lan emberiségre. Eleinte sok­szor úgy jártam, mint valaha az Angol Parkban az Elvará­zsolt Kastélyban, ahol egy gondosan elrejtett fújtató fel­röppentette az ember szoknyá­ját a nyakába, ha nem volt rendkívül ügyes és gyors az ember az ellenakcióval. Nos, itt most már gondosan elke­rülöm a lyukakat és így na­gyobb baj már nem szokott érni, de azért ha vendégségbe megy az ember, azzal számolni kell, hogy még éjfél előtt egy­két férfi elájul az óriási hőség­től. Mert ugyebár mint emlí­tettem előzőleg, ablakokat nem lehet kinyitni. Még szeretném megemlíte­ni, hogy itt szeszesitalt csak külön állami engedéllyel vá­sárolhat az ember, amiért fi­zetni kell. Vendéglőkben álta­lában nem lehet szeszesitalt kapni, csak egy pár kivételes lokálban. Viszont úton-útfélen ihat az ember Coca-Colát, amely csípősebb, mint a szó­davíz, barna, mint a Baksör és édeskés, mint a feleresztett szirup. Ha kanálra cseppenti este az ember, reggelre kimar­ja a kanalat, de itt érés em­berfajta él, mert senkisem lesz beteg tőle, bár hihetetlen mennyiségben fogyasztják. Moziba csak hétköznap lehet menni, vasárnap minden zár­va, ezért az emberek itt na­gyon rákaptak a Televízióra, amelyen egyelőre főleg vad­nyugati lövöldözős filmeket adnak, viszont vasárnap is le­het látni és így a hétvégi szó­rakozás megoldódik. Amint mindezekből láthatod kedves Néném a mi életünk itt rendkívül változatos és erősen különbözik az ausztriai dipi élettől. Közelebbieket arról, hogy hogyan jutottunk itt irodai állásba és hogyan fej­lődik a karrierünk, legköze­lebbi levelemben fogok írni, mivel most már erősen hív a munka, amiből hála Istennek akad itt a számunkra elég. Addig is Isten áldjon ked­ves Néném. Szerető Hugód a bujdosásban Klementin. JjC ^ * HÁZI KOZMETIKA Hölgyeim, ha sok is a gon­dunk vagy éppen ezért, min­denki szeretne minél tovább csinos és fiatal maradni. A mai idegölő, lázastempójú idők arcunkra nyomják legha­marabb a bélyegüket és amint az első piciny szarkalábak, vagy ráncocskák jelentkeznek, inkább előbb mint később fog­junk hozzá az arc rendszeres “vasalásához”. Nem mindenkinek van ide­je és pénze, hogy kozmetikus­hoz járjon, azért alant köz­lünk néhány házi kezelést, melyekkel olcsón lehet az arc frisseségét és üdeségét sokáig megőrizni. Egyszer vagy szükség ese­tén kétszer hetenként taná­csos arcunkra álarcot (masz­kot) tenni. Ez a következőké­pen történik : Az arcot először valami jó arcvízzel alaposan megtisztít­juk és hogy a pórusok kinyíl­janak, forró borogatást te­szünk rá yagv kamillával gő­zöljük. A maszkot puha ecset­tel kenjük fel és nyugodtan, fekvő helyzetben várjuk meg a száradást. Ha érezzük, hogy bőrünk lüktet, feszül, akkor a maszk száraz és langyos, máj d hideg vízzel lemoshatjuk. Utá­na az arcot bekrémezzük. A maszkok különféle össze­­állításuak lehetnek és mind­egyik fajtának megvan a ma­ga előnye. A tojásfehérjéből készült maszk különösen akkor aján­latos, ha valahová készülünk és a kimerítő hajsza után csi­nosan, üdén akarunk festeni, mert órákra kisimítja a rán­cokat és eltünteti az arc fá­radt kifejezését. Elkészítése roppant egyszerű : egy tojás fehérjét néhány csepp citrom­mal habosra verjük és ezt a masszát kenjük fel arcunkra. Az uborka-citromkeverék főleg nagypórusú arcbőr szá­mára kiváló. 1 evőkanál ubor­kalevet 1 evőkanál citromlé­vel és némi baby púderrel, vagy tápliszttel keverünk ösz­­sze, a vastag péppel pedig fen­ti eljárást folytatjuk. Ha 2 evőkanál savanyúte­jet keverünk tiszta púderral vagy finom liszttel péppé, az ebből készült maszk nagyon ápolja és nemesíti az arcbőrt. Az egyszerű növényi boro­gatás viszont erősíti a sejte­ket és a vérkeringés fokozá­sával ad az arcnak üde külsőt. Maroknyi kamillát vagy más gyógynövényt vékony kendő­be vagy zacskóba csavarunk és ezt 2 percig forrásban levő vízben tartjuk. Utána nedve­sen és még jó melegen az ar­cunkra tesszük, úgy, hogy azt egészen betakarja s reája frottír-törülközőt teszünk. Le­hűlés után lehetőleg megis­mételjük ezt a műveletet majd az arcot hideg vízzel alaposan leöblítjük. GYARMATI FORRADALMAK SZITÁSA MOSZKVA EZÉVI CÉLJA Bécsi megfigyelők vélemé­nye szerint minden jel arra mutat, hogy Moszkva az 1953. évre különböző gyarmati for­radalmak szítását tűzte ki ve­zető céljául. Afrikában és a Távol-Kele­ten gyarmati kommunisták jobban sürgetik a Nyugattól való függetlenséget s a Moszk­vával való szorosabb kapcsola­tokat mint valaha is a háború vége óta. Bécsben az a felfo­gás uralkodik, hogy Moszkva utasítást adott a kommunista vezetőknek a gyarmati forron­gások előkészületeinek meg­gyorsítására. A nemrégiben Bécsben meg­tartott vörös békekongresszu­son angol, francia, belga és holland gyarmatok képviselői beszédeikben hevesen követel­tek “szabadságot” a Nyugat­tól. A kongresszust követő hetekben .pedig a Cominform közleményei nagyobb erőfeszí­tésre szólították fel a gyar­mati kommunistákat függet­lenségük elnyerése céljából. Szerkesztői üzenetek D. K. A kéi’dezett évszám ; 1947. S. T. Levélben válaszolunk. Többeknek : Az illető “író” munkájával egy vezércikkünk­ben már foglalkoztunk. Azt a cikkét munkatársai is csak az­zal tudták menteni, hogy az illető író már elmúlt 80 éves. így az újabb bölcsességeit már figyelmen kívül hagyjuk, mi­után azok nála a korral együtt járó gyengeségek. Az, hogy a lap ezeket közli, bennünket nem lep meg, sőt őszintesége dicséretes. Kevesen vallják be ugyanis nyíltan, hogy többre nem képesek. Egyébként ez az az eset, amikor több gondat­lansággal kevesebb bajt lehet­ne csinálni. Anthony Varga, Saskatoon. Kedves levelét hálásan köszön­jük. Engedje meg, hogy leve­lének egy részét idézzük. “Le­gyen lapjuk — írja -— vigasza a jó magyar testvéreinknek, öntsenek reményt és kitartást a koldusbotra juttatott ma­gyarokba” — Örülünk, hogy erőfeszítésünk ennyi megér­téssel találkozik, s mi ilyenkor érezzük igazán, hogy érdemes minden áldozatot meghozni. S a közös célok érdekében nem kívánhatunk mást, mint azt, hogy adjon a jó Isten sok ilyen magyart, aki 25 éve él ugyan idegenben, de magyarságát ennyire tisztán, ennyire erősen tudta megőrizni. Sok szeretet­tel köszöntjük. Szilveszter Ottó. A kért szá­mot postázzuk. Előfizetése március elsején jár le. Önnek is nagyon köszönjük biztatá­sát és bátorítását. “Mert ettől a laptól csak a halál szakíthat el, ez lett az én legjobb bará­tom” — írja kedves levelében. Közvetlen és meleg üdvözleté­re nem is válaszolhatnánk másként, mint azzal a remény­nyel, hogy sokáig, nagyon so­káig fogunk barátkozni egy­mással. S ha a jó Isten meg­engedi, nem csak itt, de oda­haza is. Szeretettel köszönt­jük. A magyar egységért harcol a “Kanadai Magyarság”. Állj mellénk, hogy minél előbb megvalósuljon ! Mindez arra vall, hogy Moszk­va legnagyobb reménysége ma a gyarmatokban van, melye­ket újabb eszközül akar fel­használni arra, hogy réseket törjön a nyugati védelmi vo­nalba és egységbe. Csodaországban voltam A minap esküvői ajándékot kellett vennem, ami nagy problémát jelentett számormra, meid akármilyen vacakot nem akartam adni, viszont pénzem nem volt sok. Gondterhelten járkáltam Torontó utcáin, mi­kor a Danforth Avenuen a vé­letlen segítségemre jött. Egyik üzletnél figyelmes let­tem a Wonderland (Csodaor­szág) felírásra, hát gondoltam bemegyek hadd lássam, milyen csodák kaphatók. Nem bántam meg, mert szebbnél-szebb ajándéktárgyak sorakoztak szemem előtt, így ki’istályok, vázák, lámpák, órák, porcellá­­nok, művészi figurák, kávés­­készletek stb. és mind meg­lepően olcsó áron. Az önkiszol­gálás rendszere, melynél az embert nem zavarja az eladó állandóan várakozó nragatar­­tása és az egyes tárgyakon látható ámxegj elölések meg­könnyítették a választást és így perceken belül sikerült egy igazán finom és szép ajándé­kot találnom, mely sokkal töb­bet mutatott, mint amennyibe került és ára teljesen megfe­lelt szerény anyagi helyzetem­nek. A tárgyakat díszes cso­magolásban ingyen szállítják házhoz is. Mindenkinek, aki ajándékot akar venni, melegen ajánlom ezt az üzletet, mely Danforth Avenue 135. szám alatt van. SZOMORÚ ÉVFORDULÓ Újra évfordulóhoz érkezett a magyarság s újra szomorú évfordulóhoz. Február 8-án volt négy éve annak, hogy Mindszenty bíborost elitélték. Szomorú vigaszunk, hogy a vi­lág ettől a naptól kezdve szá­mítja az öntudatra ébredésé­nek kezdetét. Mindeix magyar tisztelettel és szeretettel for­­dul gondolatban nagy mártírja felé, hogy az ő tanítása adjon továbbiba is erőt a magyarsá­gért végzett munkában. Felhívás! Mindazon olvasóinknak, kik­nek előfizetési díja január 1-ei lejárt és azt nem újították meg, illetve hátralékban van­nak, a lap további küldését megszüntettük, mindaddig, míg tartozásukat nem rende­zik. Magyar szeretettel kérünk mindenkit, hogy lehetőleg küldje be az előfieztési díjat, hiszen lapunk kizárólag olva­sóink és hix'detőink támogatá­sából tartja fenn magát. Jókai Mór :_______________ Az Uj Földesúr itt nem tehet mást, mint hogy akit önkénytelenül elejtett, saját kezével emelje fel. Miss, bízza kegyed rám, legjobb barátjára, hogy sorsa felől intézkedjem. A miss térdre esett előtte. — Uram ! Ön az ártatlanok őrangyala. Vegyen ol­talma alá. Őrangyal úr felemelő a hölgyet s igen szépen kérte, hogy délután hat órakor legyen ismét szerencséje e he­lyütt ; mit az erősen zokogva meg is igéid. Doctor Grisák délután hat óráig utána járt, hogy a szükséges dispensatiókat megszerezze védencei számára ; akkorra megiratta az illetékes házassági szerződéseket ; s midőn a mondott órában a miss és a director megjelentek lakásán, készen várt reájuk ; külön-külön mindegyik ér­kezőnek bizalmasan megsúgva, hogy tökéletesen rendben van minden. Hálás pillantások jutalmazák közlését. — Miss Natalie, —szólt Vendelin úr, ki ezúttal fehér mellényt és nyakkendőt viselt, — én kegyednek mindig őszinte tisztelője voltam. — Uram ! — biztosítá őt a miss. — Az én becsülésem ön iránt nagyon régi. — így ni ! kiálta közbe Grisák úr ; teljesen értjük egymást. Két nemes szív föltalálta egymást. Nagysáim ! Itt a szerződvény ; tessenek aláírni ; el van intézve min­den. A lelkész vár reánk. — Ilyen sietve, — sipegé miss Natalie s igyekezett keztyűs kézzel aláírni nevét a boldogságot kötelező okirat­nak. Hasonlót cselekvők Vendelin úr is. Egy óra múlva férj és feleség voltak. Egy óra múlva füttyöket hányva polkázott egyedül alá s fel a szobájában dr. Grisák s danolt hozzá valami rázkódó nótát. Ezeket szépen összeboronálta. A jó mulat­ság mellé, hogy Maxenpfutsch-al elvétette a misst, még az a kis nyereség is járult, hogy így a miss számára meg­mentett 5.000 forintból a vőlegénytől is, a menyasszony­tól is juttatott magának 500 forintocskát ; azt pedig a házasság utáni nap rögtön kifizetteté, ő lévén Anker­­schmidtné végrendeletének végrehajtója. Az illető össze­get Ankerschmidt soha sem is kezelte. Csak az az egy látszik különösnek a doctor úrnál, Jókai Mór :__________________________Az Uj Földesúr magamra s jöjjön vissza két óra múlva, pontban két óra múlva érti ? Akkor meglássuk, hogy mit lehet önért tenni. — Oh ezerszer köszönöm, doctor úr. Nem leszek há­­ládatlan. A megijesztett férfiú sokáig kereste kalapját, míg rá­talált a szék alatt, ahová leültekor elhelyezte ; még bú­csúzott, még hajlongott, midőn a doctor csöngetett, az inas belépett, a doctor frakkját kérte s parancsot adott, hogy azután bocsássák be a misst ; Maxenpfutsch úr és miss Natalie éppen az ajtóban találkoztak össze. — Tessék helyet foglalni miss, tessék leülni, — szólt doctor Grisák, a pamlaghoz vezetve a hajadont, ki ezúttal kávészin fátyolt viselt arca előtt (a zöldet Hermin vitte el) s azt fel nem lebbentette volna onnan egy kincsért. — Egészen értesülve vagyok a miss fátumáról, — szólt doctor Grisák a hölgy előtt feszesen megállva. — A dolog nemcsak azért bosszantó kegyedre nézve, hogy Ankerschmidt házát el kell hagynia, hanem azért is, mert a Maxenpfutschnál töltött időt a közvélemény a kegyed jó hírnevének rovására fogja betudni ; de kiváltkép még azért, hogy a tudvalevő ötezer forintot is el lehet kegyed­nek ez esetnél veszíteni. Kérem, ne szakítson félbe. Én jogtudor vagyok, scntimentális ügyekkel nem foglalkozom. Annyit mondhatok csupán, hogy kegyed helyzetében alig lehet egyebet tenni, mint kártalanítási pert kezdeni Maxenpfutsch Vendelin ellen, mint aki kegyednek azt a kárt okozta. — Lenne szíves doctor úr e pert elvállalni ? — Az ön kedvéért, miss, igen szívesen. — Doctor úr, megnyugszom mindenben, amit ön mond, — szólt miss Natalie, gravitással állva föl helyéről. — Minek sok szót vesztegetnünk ? Én az ön rendelkezése alá adom magamat, amit ön mond, hogy tegyem, tenni fogom ; amit elém ád aláírni, aláírom ; s ha megnyeri a kérdéses 5.000 irtot számomra, abból önnek 500 forint honoráriumot adok. No ez már értelmes beszéd. — Helyesen van, miss. Bízza rám : én biztosítom ke­gyednek a veszendőben levő ötezer forintját. Jegyezze fel névjegyére szállását s maradjon otthon, félóra múlva el-Jókai Mór ; Az Uj Föidesúr * S küldöm az aláírandó okmányokat s azután legyen szeren­csém délután két órakor. A miss búcsúzott és ment. Grisák úr azonnal elkészítő segédeivel a szükséges okmányokat, amikből nem hiányzott a miss által alá­írandó kötvény az ügyvédi honoráriumról sem. Két óra múlva visszajött Maxenpfutsch úr. — Igen, sajnálom önt, — szólt doctor Grisák az érke­zőnek, — de amitől tartottunk, megtörtént. Miss Natalie keresetet fog indítani ön ellen, az ön hibája miatt elveszen­dő ötezer forintért. Itt az ügyvédi megbízás részemre. Maxenpfutsch úr arcán nagy törekedés volt észreve­hető a szájával nézni, a szemeivel pedig beszélni, ami egy­­részben sem sikerült. — Director úr, én csak egy módot látok önre nézve a hínárból kikapaszkodhatni, csupán csak egyet. Maxenpfutsch- úr nem bánta, ha fél lesz is, csak legyen. — Ami által ön nemcsak nem veszít ötezer forintot, .Iranern még kap ötezret. Vendelin úr azt hiszi, hogy ez boszorkányság. Doctor úr megfogta a gallérját az érdemes férfiúnak s homlokával csaknem betörve az orrát, mondá : — Nincs más mód, mint hogy vegye ön maga nőül a misst ! S igen jó volt, hogy fogta Vendelin úr gallérját, mert az hanyatt akart esni e szóra. — No no, barátom, — monda féloldalra fordított fej­jel kacsintva Grisák úr — Gondolja meg a dolgot ; ötezer forintot veszteni, vagy ötezer forintot nyerni, az tízezer forint különbség. Aztán a missnek státuspapírosai is van­nak, a múltkor én hoztam el a couponjait. Legalább ötezer forint. Maxenpfutsch úr most már kevésbbé találta vissza­­riasztónak az ajánlatot. Ha jól veszi az ember, a miss egé­szen az ő idejéhez való feles g. — Gondolja meg ön gyorsan s határozzon gyorsan, mert a miss sürget. — De hiszen nem is vagyok arról bizonyos, hogy váj­jon ő akar-e ? — Azt bízza ön rám. — 153 — — 150 — — 151 —

Next

/
Thumbnails
Contents