Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-17 / 3. szám
KANADAI MAGYARSÁG 6 1953 JANUÁR 17. INNEN-ONNAN Mit írnak mások ? (Az alábbi idézett cikkek a szerzőik, illetve a nevezett lapok véleményét fejezik ki és nem feltétlenül azonosak lapunk álláspontjával.) SZTÁLIN ÉS RETTENETES IVÁN... * Az alábbi írás a “Salzburger Nachrichten” egyik számában jelent “A világ ma már sok mindent tud az egyházak megfojtásáról, *az emberek elnyomatásáról és a munkások kizsákmányolásáról a Szovjetunióban. Azonban több mint harminc éve félre hagyja magát vezetni a bolsevisták nemzetiségi politikája által. A vasfüggönyön inneni ember'túlságosan könnyen hajlandó elhinni, hogy a Szovjet-Unió urai, ha mást nem, a forradalmi idők ígéretét valósították meg : a népek egyenlőségét, azok önrendelkezési jogát. Hiszen az első szövetségi alkotmány a Szovjet-Uniót már 1923 július 6-án “egyenlő jogú népek önkéntes egyesülésének” nevezte, amelyből az Unió mindenegyes köztársaságának bármikor joga van kilépni. És hisz a ma érvényes alkotmány — amit 1936-ban hoztak — lényegükben megismétli ezeket a szemfényvesztő rendelkezéseket. A moszkvai hatalmasok politikája a valóságban egészen más utakon járt, mert már jóval a második világháború előtt a Szovjet-Unió nem -orosz népeinek eloroszosítását, az oroszok általi uralását és az orosz népbe való felszívását tűzte ki céljául”. “Ez a törekvés Sztálin 1945- ben elhangzott pohárköszöntőjében jutott különösen tisztán kifejezésre, amelyet a Német- Birodalom kapitulációja után mondott és amelyben az orosz népet a Német-Birodalom fölötti egyetlen győztesnek nevezte. De Sztálin ezenfelül öt évvel később nyilvánosságra hozott egy feltűnést keltő újságcikket is az orosz nyelvről, amelyben annak jelentőségét a kommunista tanok autentikus kinyilatkoztatása tekintetében méltatta és melynek ezért uraló pozíciót Ítélt meg a Szovjet-Unió minden népe életében. Az uj orosz expanziós politika ez útján, melyen eszközül a kommunista hatalmi gépezetet használja, új mérföldkövet jelentenek a szovjet K.P. uj alapszabály-tervezetének ama í’endelkezései, melyek nyilvánvalóan a párt még erősebb központosítását célozzák és egyúttal megfosztják hatalmuktól az egyes köztársasámeg. gok eddig — legalább is kifelé -— autonom kommunista pártjait a moszkvai pártközpont javára. Az egyes kommunista pártok központi tanácsai a jövőben ugyanabban az alárendelt helyzetben lesznek, mint az orosz-köztársaság K.P.-jának vidéki tanácsai”, “Az állapotok a Szovjet- Unióban már eddig is olyanok voltak, hogy az orosz nyelv ismerete nélkül csak legalacsonyabb beosztást betöltő munkás, kolhozparaszt, párttag vagy tisztviselő lehetett valaki. Ahhoz, hogy csak valamire való állást is kapjon, bírnia kellett az orosz nyelvet, amelyet már a szovjet alkotmány 14. cikke — ha nem is szószerint, de gyakorlatilag — az államnyelv minden felett uralkodó rangjára emelt. Ez a cikk összesen 24 hatáskört utal az Unió, azaz a moszkvai központi kormány kizárólagos illetékességébe. Közöttük szerepel a külpolitika, honvédelem, külkereskedelem, tervezés, pénzügy és munkatörvényhozás is. Minden egyéb — ami nem valami sok — az Unió 7 autonom területeinek illetékességében marad : az alsófokú iskolaügy, valamint a helyi és területi közigazgatás és közgazdaság némely kérdése. A moszkvai központi hivatalokkal való érintkezésnél azonban csak az orosz nyelv jöhet tekintetbe. Ezt a nyelvpolitikát és az autonom területek eloroszosítását évtizedek óta tervszerűen előmozdítják mind több és több orosz technikus, szakember, tisztviselő, valamint egész munkás- és paraszthadseregek áthelyezésével, továbbá a hadsereg és számtalan egyéb eszköz igénybevételével, úgyhogy egyes rész-köztársaságokban, melyek területén a 20-as években alig éltek oroszok, ma már a lakosság orosz része képezi a többséget. Ehhez járul még, hogy a csatlós államokban is igen erőteljes oroszosító politika folyik”. “Sztálin ily módon a multszázadi pánszlávizmus imperialista és soviniszta atyáinak: Akszakovnak, Pogodinnek, Kire jevszkinek és a többieknek örököseként áll előttünk, akiknek álmait azért valósítja meg, hogy az orosz nép uralmát biztosítsa s hogy számára a neki — Nyugateurópa meghódítása kérdésében — útjában álló nem-orosz “gátakat” (németeket, magyarokat) eltakarítsa. Sztálin — a georgiai — ezt a politikát azonban nem orosz veretű soviniszta indítékok alapján folytatja, hanem azon felismerés és félelem következtében, hogy oly óriási kommunista állam, melyben az oi’osz nép az össznépességnek éppenhogy 50 %át éri el és melyben saját múlttal, történelemmel és kultúrával rendelkező nem-orosz népek létezése szétrobbantó tendenciáknak kedvez, éppen ezért kommunista céljainak elérése uralmi rendszere és annak léte tekintetében veszélyben forog, amit a második világháború eléggé be is bizonyított”. “Ezért törölték el a háború folyamán a német autonom Volgaköztársaságot és a háború után a krimi tatárok, valamint a csecsen-ingusok autonom köztársaságait. Okul az az állítólagos megállapítás szolgált, hogy nem küzdöttek a soraikban található árulók ellen. Ezeket a területeket azonban nem tették szabadokká, — ahogy azt az Unió alkotmánya előírja és ahogy azt az angolok India, Burma és Ceylon esetében tették ! — hanem jellemző módon bekebelezték őket az orosz szövetséges tanácsköztársaságba”. “Moszkva kifelé a népek szabadságának pártfogójaként lép fel és művészi ügyességgel használja a nacionalizmust politikai fegyverként. Befelé azonban messze felülmúlja a cári idők oroszosító politikáját és azok gyarmati módszereit”. Eddig a cikk ! Örülni kell, hogy vannak már, akik a dolgokat látó szemmel nézik és az Euhópát hosszú idők óta zavaró pánszláv kérdést is érteni kezdik. Ismét örülni kell, ha a pánszláv apostolok mesterfogásait napról-napra kevesebben értik félre. Ugyanakkor azonban elszomorító, ha arra gondolunk, hogy a “nagy és művelt” Nyugat minden tudása dacára még a mai napig sem jutott el odáig, hogy levonná a következtetéseit annak az egyszerű ténynek, hogy Rettenetes Iván és Sztálin — aljas Dzsugaszvili —- a kicsapott tifliszi papnövendék között csak annyi a különbség, hogy az egyiknek a bizánci kétfejű-sas volt a címere és minden oroszok cárjának hívták, míg a másiknak vörös csillag alatt összefogott sarló és kalapács a jelvénye és elvtársnak tituláltatja magát. Minden egyéb vonatkozásban az elvtárs — a “nagy” Roosevelt által csak úgy bizalmasan Jóénak szólított gentleman éppen olyan rettenetes-iváni eszközökkel dolgozik az orosz Európáért és az orosz világuralomért, mint őrült előde te'tte — csak több szerencsével. Rettenetes Iván ellenfelei ugyanis nem voltak olyan politikai analfabéták, mint amilyenek a mi korunkban álla-Számtalan ismerősöm fordult hozzám azzal a kérdéssel, hogy miért ecetesedett meg a bora. Rövid értekezésemben erre és hasonló kérdésekre akarok választ adni. A borkészítés első és legfontosabb alaptörvénye a tisztaság, tehát a hordót jól ki kell tisztítani. Ha uj hordóba mustot vagy bort öntünk, akkor ezek faízűek lesznek, mert a fából csersavat és gyantaféléket oldanak ki. A borok zavarossá válnak, a fehérbor sötétebb lesz, a vörösbor pedig veszít színéből. Az uj hordót először vízzel ki kell áztatni, majd kigőzölni és 2—3%-os mosószóda oldattal kimosni. Ezután forró, majd hideg vízzel újból kimossuk, s végül a szódát hideg vízzel kiáztatjuk belőle. De a régi hordót is hasonlóképen kell kimosni, mert a dongákban a szokásos kénezés folytán kénsav gyűlik öszsze, mely kellemetlen ízt ad a bornak. Olyan hordót is ki kell tisztítani, amelyből bort fejtettünk le, mert a bennemaradt seprő dohos ízt okoz. A hordót belül megvilágítjuk s ha lecsepegett ként látunk, azt el kell távolítani, mert általa záptojás (kénhidrogén) szag keletkezik. Ha hordónk piszkos és penészes, vegyük le a fenekét és szódás vízzel alaposan súroljuk, majd jól öblítsük ki. A borkészítésnél használt összes eszközöket is gondosan meg kell tisztítani. A kádat, zúzót, prést, tőtikét, tömlőt, szűrőket jól mossuk ki és fordítsuk le, hogy a víz lecsepegnak Sztálinnal szemben ; neki még nem állt rendelkezésére a marxi szocializmus mézes madzaga, hogy a világ “bölcseinek” orra előtt húzva, azzal szédítse meg őket. Rettenetes Ivánnak elég volt a magyar Báthory István, aki beléfoj tóttá azokat az orosz álmokat, amelyek most “dicső” utódából korlátlanul féltőnké a beteljesülés felé rohannak. Ahogy a cikk is mondja és ahogy azt több oldalról származó statisztikai adatok is bizonyítják, az orosz nép alig haladja meg a 200 millió lelket számláló Szovjet-Unió összlakosságának felét. Ez a fél uralkodik a hatalom és borzalom minden eszközével a másik fél fölött és uralkodni akar belátható időn belül a világ fölött is. jen róluk és minél jobban megszáradjanak. Az említett eszközöket a borkészítés ideje alatt minden este alaposan mossuk meg újból, mert ellenkező esetben a mustunknak eeetágyat készítünk. Ügyeljünk a zúzok és prések vasvagy rézalkatrészeire, mert a rozsdás vasat a must savai oldják s ennek vasastörés, bronztörés lesz a következménye. A borkészítés módja a következő : a leszüretelt szőlőt lebogyózzuk és a szőlőzúzón keresztül összezúzzuk. Primitív módja a szőlőzúzásnak és préselésnek az, ha zsákokba téve bunkókkal zúzzuk össze és lábbal tapossuk ki. A zúzott szőlő szinmustját azonnal kénezett hordókba eresztjük és a visszamaradó törkölyt is mindjárt sajtoljuk. Száz font szőlőből rendes körülmények között 75 font mustot és 25 font törkölyt kapunk. A hordót nem szabad teletölteni a musttal, mert erjedés közben a must habzik és melegedés által kiterjed. Kb. 10% erjedési űrt hagyjunk. Általában 15 térfogatszázalék alkohol megvédi a bort az ecetedéstől. A mustos hordókat totyogókkal kell elzárni, amelyek kiengedik a fejlődő széndioxidot, de nem engedik be a levegőt. Az ecetesedés a nyitott erjesztés következménye. A- mint az erjedés lecsendesedett az uj borokat feltöltjük és totyogókkal újból elzárjuk. Ilyenkor ugyanis már nincs széndioxid a bor felett s így igen gyorsan virágosodik és ecetesedik. Azok a baktériumok, amelyek az ecetesedést okozzák csak akkor tudnak szaporodni, ha levegőt kapnak, tehát a sérült bogyón, a kádakban, puttonyokban levő szőlőn, a nem erjedő must felületén, de a nem tiszta pincészeti eszközökön is. A meleg, gyenge alkoholtartalmú must melegágya az ecetbaktériumoknak s így megtörténik, hogy ezek uralomra jutnak az erjesztő baktériumok felett, miáltal az alkoholos erjedés ecetes erjedésbe csap át. Az ecetbaktériumok a bor alkoholtartalmát ecetsavvá oxidálják. Ha nyitott kádban erjesztünk, a levegővel érintkező törköly ecetesedik és így kapunk ecetes bort. A mosatlan tömlő, lopó is ecetesedést okoz, a borunkhoz tehát mindig frissen mosott eszközökkel nyúljunk. A rohadt szőlő mustja szintén könnyen ecetesedik. Az ecetesedést tehát a következőképen akadályozhatjuk meg : 1. A termést gyorsan dolgozzuk fel. 2. Mindent tisztán tartunk. 3. Erjedésnél vigyázzunk, hogy tulmelegedés ne történjék. 4. A mustos hordóra totyogót teszünk. 5. Faj élesztővel erjesztünk. 6. A kierjedt borokat gondosan feltöltögetjük és hűvös pincében tartjuk. Az ecetes borok gyógyítása szinte lehetetlen. Ha a bor még nincs olyan állapotban, hogy ihatatlan, pasztőrizáljuk vagy ha ez nem áll módunkban, akkor azbesztes kénszeletel vagy káliumbiszulfáttal erősen kénezzük. A bor ezután is ecetes ízű marad, de legalább a további ecetesedést megakadályoztuk. Az ilyen bort házasítsuk más jó borral vagy uj must hozzáadásával erjesszük át. Legközelebb beszélgetünk a faj élesztővel való erjesztésről, a fejtésről, szűrésről. Magyar gazdatársaimnak mindenkor szívesen állok rendelkezésére és tanácsaimmal örömmel szolgálok szőlő- és gyümölcstermesztési kérdésekben, bor- és gyümölcsbetegségek elleni védekezésben. Csiszár István. Kérjük külső munkatársainkat, tudósítóinkat és hirdetőinket : hogy cikkeiket, tudósításaikat, hirdetéseiket úgy adják postára, hogy mi azt hétfőn (lapzártakor) megkapjuk. Csorba András : EGY KÖLTŐ FEJFÁJÁRA A szél mesél... A szél Mesél , A falevél, Mit a dér Halvahagyott Újraél, Útrakél. A hideg S a meleg Űzi, A, végzet Emészti, De fűti Az élet. Aki él Mind remél. Mindegy. Az egészet Az enyészet Felfalja. És a szél Tovább Mesél. .. 28 NEMZET A NÉPEK NAGY FELVONULÁSÁBAN Február 14-én, szombaton este 8 órakor lesz a Massey Hallban a legnagyobb Nemzetközi Énekes és Táncünnepség, melyet Kanadában valaha is láttak. Az egyetlen előadást a National Playing Field Association javára rendezik és 28 nemzet vesz részt benne, közöttük magyarok is, akik táncokat fognak bemutatni. Az ünnepség rendezősége reméli, hogy az itteni magyar társadalom jelenlétével hozzájárul majd az est sikeréhez, annál is inkább, mert bizonyos hogy Torontó közönsége meleg fogadtatásban fogj a részesíteni a magyar táncosokat. Jegyek 2.50, 2.00, 1.50 és 1.00 dolláros árakban kaphatók a Szent Erzsébet Egyházközség hivatalában vagy az All Nations Cavalcade of Song and Dance rendezőségénél a Massey Hallban. A jegyek ára bélyeges válaszboríték kíséretében csekken vagy money orderon is beküldhető a Massey Hallba. A rendezőbizottság kéri, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel mindenki még idejében vásárolja meg jegyét. ANGOL, NÉMET FORDÍTÁSOKAT VÁLLALUNK! * TELEFON : EM. 3-7678. * Jókai Mór :__________________________Az Uj Földesúr is alázá szemei előtt. így volt-e miss ? Én úgy mondom, ahogy tőle hallottam. Nem tettem hozzá semmit. Miss Natalie lesütött szemmel sipogá, hogy mind úgy van. — Tehát jól van, miss. Már most az a kérdés, akarja-e kegyed e szegény, földresujtott fiatalembert rehabilitálni ? — Mindent akarok uram, de nem tudom, hogy mit ? — Majd azt is megmondom, miss ; kegyed csak feleljen rá, hogy “igen”. Ez eset által sértve van az ő becsülete és, a kegyedé. — Oh nagyon — szólt fájdalmasan elforgatott szemekkel, s szivére szorított kézzel Natalie. — Bogumil barátom komolyan gondoskodott a jövendőről. Láttam nála a kineveztetést a budai reáliskolai tanári állomására. Ha ott megtudatik, hogy innen elűzetett, könnyen difficultálva lehet az inauguratiója. — Az égre, uram ! — Itt nincs más mód a baj megorvoslására, mint kegyednek í'ögtön megesküdni Bogumil barátommal. — Ah, uram. — Nem akarja miss ? — De ilyen sietve ! — Hiszen eléggé el volt rá készülve, vagy talán azt gondolja, hogy Bogumilnek elég ideje van várakozni becsülete visszaállítására ? — Nem, nem uram. Ha az ő becsületéről van szó, akkor mindenre kész vagyok, — szólt Natalie, nagylelkűen nyújtva kezét Maxenpfutschnak s azután lelki támaszt keresve ilyen nagy elhatározáshoz, tekinte Herminre, ki most már létévé a könyvet s hozzá lépett, mire az érzékeny hölgy egyetlen barátnéja vállára borulva elkezde sírni. — Ah ön nem fogja elitélni boldogságomnak könynyeit. — No, így jól van, miss. Már így helyesen van ; már most csak néhány modalitásról akarnék még szólni, ami a kivitelre szükséges ; de addig is magamat ajánlom ; ha szükség lesz, visszatérek. , Natalie értette az intést s a távozót kikisérve, künn a folyosón hirtelen tudtára adá, hogy Ankerschmidt maga-Jókai Mór :__________________________Az Uj Földesúr Azt senkisem tudta, nem is volt szabad tudni, menynyire szereti a katonás ember rebellis leánykáját. — Önre bízom, miss, hogy a kimondott házi fogságot szigorúan fenntartsa ; — így szólt, mielőtt a kocsiba ült volna ; a miss és Hermine lekisérték odáig ; a fogolynak csak az ablakból volt szabad utána nézni és csókokat hányni felé, de amiket a kegyetlen apa észre nem akart venni. — Önre bízom a szigorú felügy elést. Felruházom önt teljes szülői hatalommal, úgy bánjék vele, mintha édesanyja volna. A miss nem értette az élcet. Több kell ahhoz, mint “english spoken”. — Te is Hermine, vigyázz Elizre ; te már nagyobb vagy, mindig okos voltál. Téged sohasem kellett dorgálni, soha figyelmeztetni arra, hogy mit tégy, rendes, figyelmes voltál kis gyermekkorod óta. őrködjél testvéred fölött ; tudod, milyen szeles; jó szive van, de nem lánynak való. Az ördögbe, ha fiú volna, tábornagy lenne belőle. Minden jótulajdonság megvan benne, amiért a fiúkat megdicsérik, a leányokat pedig megróják. Bánj vele nyájasan, szeretettel, akkor talán megszelídül és eltanul tőled sok jót, amit te bírsz. No már most ölelj meg, aztán vigyázzatok itthon, valami gyászra ne jöjjek megint haza. Ankerschmidt kocsiba ült ; a hölgyek visszatértek a kastélyba. Eliz még egyszer hányta a csókot kezeivel a távozó hintó után, nem bánva, hogy senkisem ügyel rá. Egyszer aztán Ankerschmidt kihajolt a hintóból s látva, hogy a többi kiséret eltávozott az udvarról, kivonta fehér zsebkendőjét s ő is visszainte egy búcsú és bocsánatadó üdvözletét. Arra aztán becsukódott az ablak. Alig verte el a szél azt a port, amit a lovag hintája vert fel a falu végéig, midőn Maxenpfutsch úr bekocogtatott a honmaradt hölgyekhez. A tisztelt férfiúnak fehér mellénye és fehér nyakravalója volt s a szokott vadászkalap helyett simára kefélt cilinder a hóna alá kerítve s nagy kaliberű nyílásával előre forgatva, mint egy ostromágyú. Mindezekből előre lehet gyanítani, hogy a tisztelt úr nem tréfál. — Alázatos szolgájuk kisasszonyaim, alázatos szol-Jókai Mór :__________________________Az Uj Földesúr gája, miss Natalie. Csókolom a kezeiket, hogy méltóztattak aludni ? — Jó reggelt Herr von Maxenpfutsch, foglaljon helyet. Már el is felejtettük, hogy aludtunk, olyan régen volt. Minek köszönjük a szerencsét ? — Én pedig azt hittem, hogy nagyon korán jövök, miss ; úrnők sokáig végzik a toilettet. — Sietnünk kellett, mert a lovag úr elutazott. — Értesülve vagyok miss ; épen azért is voltam bátor, miss, ilyen korán alkatmatlankodni. Oh én tudom, hogy mi a Staatsvisitek (jó lesz “államlátogatás”?) órája. — ön itthon van nálunk, director úr, a házhoz tartozik. — Nagyon kegyelmes. Épen ez buzdított e bátorságra, mert valóban sürgetős ügy, amiben járok, miss ; nagyon sürgetős. Natalie e szóra letette a fehér hímzést, melyen eddig nagy gyorsasággal öltögetett, igen nagy és fontos életfeladatnak tartván, nagy mennyiségű lyukat varrni egy batiszt-szegélyre. Maxenpfutsch úr most térdei közé fogta cilinderét s mintha annak fenekéről olvasna valami szerepet, kezdé mesterséges akadozással : — Igen, miss ; azonban, miss ; kissé titkos missióban jövök miss ; ha talán szíveskednék egyedül kihallgatni. Az ügy kegyedet személyesen illeti. Miss Natalie Elizhez fordult s édesanyai nyájassággal szólítá fel : — Kedves Elizem, legyen oly jó a zongoraóráját néhány perccel hamarább elkezdeni a szokottnál. Tudja, tegnap elmulasztotta az egészet. Eliz értette, mire való az. Eltávolítani, de azért mégis biztosítani jelenlétéről s olyan dolgot adni, melynek zajától lehetetlenné legyen minden hallgatózás. Engedelmeskedék. Maxenpfutsch úr most már megfordítva tette térdére cilinderét s öt ujjával kecsesen dobolgatott annak arravaló tetején. — Igen, miss ; hm, hm, miss ; és Hermine kisaszszony ? — 129 — — 126 — — 127 — A borkészítés helves média
