Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-17 / 3. szám
KANADAI MAGYARSÁG 1953 JANUÁR 17. mm mm^mm. mmmmmm mmmmmmmm 'mmmm mm. mmm SS I É Elsőrendű férfi és női angol gyapjú-szövetek, bélés-árúk $ íjjJj >*'Á I« óriási választékban. H Szabóknak és viszonteladóknak.árengedmény. ¥ 1 fí)utcfnscm & Ü>on szövet nagykereskedők 64 Wellington St., W. (Empire Building) Toronto Telefon : EM. 4-2998. / mm mm mm. mm. ym mm. mm. mm. mm: -mm. mm mm:mm: mm 1 ■ ¥ ¥ * § I 1 ■ ■ $ Mielőtt bútort vagy rádiót vásárol tekintse meg nagy választékunkat ! BÚTOROK minden árban ! J Elsőrangú minőségű PÁRNANEMü saját gyárunkból ! J < > RÁDIÓK, GÁZ- ÉS VILLANYESZKÖZÖK Kedvező fizetési feltételek. I Minden szombaton délután 2—5 óra között magyar munkatársunk szolgálja önt ki ! VICTOR’S RADIO & FURNITURE 751 Dundas St. W., Toronto, Ont. Tel. WA. 8 746 VIKING RESTAURANT Európai és kanadai ételek, olcsó árak Németül beszélünk. Nyitva : reggel 7-től éjjel 2-ig. 535a. Bloor St. (közel a Bathurst-höz). Tel. : LL. 5564. Leszkovszky Zoltán : Három csúszás i. Ideges és nyugtalan huszadik századi ember, ki kétségbeesetten hajszolod a boldogságot, majd a szerelem emésztő viharában — vagy talán a pénzszerzés vak lázában — majd lehiggadt vágyaid csendjében, elhiszed-e, hogy én, egy azon sorstársaid közül, akik az élet göröngyös útját járják, én boldognak érzem magam ? Viharok után s még el nem érve a vágytalanság ama békéjét, szegényen mint a templom egere, igen, én boldog vagyok. Ideges és nyugtalan voltam én is. Éjjeleken át egy könyvet írtam ezzel a keserű mottóval : “Boldogok, akik nem tudják, hogy az emberhez egyedül méltó boldogság délibáb, még annál is rosszabb, merő agyszülemény — hiszen mi más a valódi boldogság, mint birtoklása az elérhetetlennek ? !” S minden áldott reggel egy parkban talált, ott ültem egy pádon, ahonnan jól láthattam a József-körutat a szomorúszemű, rohanó emberekkel. És bámultam a lázas rohanást s a szürke épületeket, melyekre évtizedek füstje tapadt. Elnéztem a fehérhaj ú asszonyt, aki pattogatott kukoricát árult a sarkon és rekedtre kiabálta magát. Izzadó triciklis kifutófiúk száguldtak el előttem. Szerte a park padjain fáradt emberek ültek, őket sem üdítette fel a friss reggeli levegő. A szemetes papírhulladékokat gyűjtött. Koldusok jöttek, alamizsnát kértek. S én könnyek, befelé hulló könnyek csobbanását véltem hallani hangjukban. Ott ültem és gyűjtöttem a keserűséget, szomorúszemek panaszát, nap, mint nap — s mikor az éj a földet átölelte s álmodni tértek a fáradt emberek, toliamból előbuggyant a vádbeszéd, újra és újra, vádbeszéd az élet ellen. Pedig, jól tudtam, gyógyítanom kellett volna a sebeket, a költészet aranyporával, hiszen a törődött ember, ki könyvekhez menekül, gyógy írt vár azoktól, nem ujult könnyeket. De nem költőnek születtem. És hogyan gyógyíthattam volna másokat, mikor magam is beteg voltam. Egyegy kimerítő éj szaka után hiába virradt új nap új Ígéretekkel, hiába énekeltek fülembe a park madarai, a játékos napsugarak is hasztalan incselkedtek velem, bár, azt mondják, mézédes a nap csókja ott, ott messze a tengeren túl. Nyolc éve ennek. A háború vihara már ott tombolt Budapest alatt. Csak kevesen várták ugyan, hogy a főváros is harcok színhelye lesz, de valami ideges láz volt a levegőben. A házasságkötések száma hihetetlenül magasra szökött. Megnősültem én is — bár egyáltalán nem voltam bizonyos abban, hogy férfi és nő megérthetik egymást. A meztelen igazság az, hogy szerelmes lettem feleségem vidám, nevető szemébe, mely élő cáfolata volt írásaimnak. Arany-zöld templomban esküdtünk, orgona zúgott és bombázók, messze fenn. Élet és halál szelíden egymáshoz simultak, akkor először, gondolataimban. Vége volt az esküvőnek, ünnepélyesen, kéz a kézben távoztunk, ó, mily halálosan komolyak voltunk ! Egy csomó ember várt ránk az utcán, öregasszonyok nyakukat nyújtogatták. Az orgona hangja elhalt és ebben a pillanatban hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt. Bomba esett le közvetlen közel. Szerteszét futottunk, ahányan voltunk annyifelé. Csak mi maradtunk együtt, még mindig kéz a kézben, mi ketten. Még aznap leköltöztünk a bérház pincéjébe, mely a legkevésbbé sem hasonlított egy velencei gondolára, mindenesetre biztonságosabb volt az emeleteknél. Ötven ember szorongott már ott. Némelyek izgatottan topogtak, mások ládán vagy szénrakáson üldögélve tűnődtek. Voltak, akik lencsével és borsóval telt üvegeket, krumplis zacskókat rakosgattak, becézgettek. Egy sarokban hangos fiatalemberek kártyatrükköket mutogatva igyekeztek elhitetni a többiekkel, hogy őket nem érdekli az ágyúk és bombák moraja. Az idő pedig, csigalassúsággal múlt. A morajlás állandósult, erősebb és erősebb lett — nem tudta elnyomni többé a hangoskodók lármája. Nemsokára jött a hír, hogy a várost az utolsó emberig védeni fogják. S a rendelkezés, hogy a pincéket elhagyni tilos. Egy kis ládán ültünk feleségem és én, egy pókot figyelve, mely legyet fogott a mennyezeten.. Aztán hosszú-hosszú napok jöttek, végnélküli napok. Egy bombától beomlott a pincénk egyik fala. Velőtrázó sikolyok törtek elő a pattanásig feszült pincelakókból. Aztán némán vonultunk az utcán, maradék élelmiszerünket szorongatva, egy másik pincébe át. Ketten a csoportból egy öregasszonyt cipeltek, megölte egy szívroham, mint mondták. Távol és közel aknák csaptak a földbe, amint haladtunk, falhoz lapulva. A légnyomás egyízben durván a falhoz nyomott néhányunkat, akik a sor végén voltunk. Nem féltem a haláltól. S bizonyára nem félt az a két asszony sem, akik nagy késekkel egy kimúlt lovat daraboltak a úttesten. Az élniakarás erősebb a halálfélelemnél. Elértük a szomszéd ház pincéjét s bepréseltük magunkat, az ott lapulók heves tiltakozása ellenére. A friss levegő ízével számban, ott, abban a dohos földalatti helyiségben ütött meg a szörnyű felismerés, hogy börtönbe zárt rab vagyok, rabok vagyunk mindannyian, rabjai nemcsupán a pincének, hanem, ami százszor megalázóbb, rabjai saját gyomrunknak. Sötét pillantások félreérthetetlenül mondták ezt. Többet is mondtak, azt, hogy ha még hetekig tart az ostrom s elfogy az élelmiszer, szét fog omlani a szeretet és együttérzés utolsó hitvány váza is, talán egymást fogják falni az emberek. . . Nagy falióra ketyegett a falon, s úgy rémlett, nehéz vasajtók csapódását hallom és lakatok zörgését. A feleségem átölelt. Szétfutottak a furcsa hangok. A forró szemekbe mélyedtem. Künn az ágyúk is elcsendesedtek. Valahonnan messziről repülőbúgás hallatszott. Aztán az is elhallgatott. S amint nőtt a csend, úgy nőtt a rabok hangja lent. Találg-atások söpörtek végig az óvóhelyen. Sokan felálltak. Levegőbe röppent mindenki közös vágya : “Talán vége a harcnak...” A szemekbe a remény halvány tüze löpózott. Megszelídültek a sötét tekintetek és egymást keresték. Valaki felment a földszintre. Mi feszült izgalommal várakoztunk. Pár perc múlva hanyatthomlok rohant vissza az előfutár s bevágta maga után a vasajtót. Kongva visszhangzott a lépcsőház és a pincehelyiség. A visszhangok, mint fel zaklatott kisértetek, benyomultak minden zugba, elértek minden szögletet s uj erővel, félelmetessé nőve csaptak vissza és össze, konokul keringtek a teremben, dobhártyámra ültek, agyamba másztak, ott dörömböltek tovább, vasajtók, súlyos vasajtók döngtek s lakatok zárultak. Mintha sűrű köd gomolygott volna körém. A ködben emberek és tárgyak vibrálni kezdtek, körvonalaik elmosódtak. Felugrottam, felrohantam a lépcsőn. Aztán vissza. Nem láttam lépcsőket, csak imbolygó vonalakat s tátongó fekete szakadékot lenn. Valahogyan ismét a pincében voltam, éreztem egy meleg kéz ijedt szorítását. Valamit mondtam, de nem tudtam mit, remegő hang válaszolt s nem értettem. Kinn bombák robbantak, fejemben szörnyű dörömbölés. Már nem tudtam mi a valóság és mi nem. Minden körülöttem elvesztette valószerűségét, mi több, létezését. .. Ügy éreztem, valami különös bábszínházi előadás folyik, melyben magam is báb vagyok. Világosnak és magától értetődőnek tűnt ez a gondolatba kényszerített érzés. De kezemet végighúzva fejem fölött madzagot nem találtam. Agyamra elviselhetetlen nyomás ült. Görcsös szorításom végre engedett. Tehetetlenül éreztem most már, mint csúszik ki lábam alól a talaj. Valami örvény magával ragadott. Vadul forogtam ismeretlen mélységek felé. S testem atomjaiban parány elektronok milliószor sebesebben keringtek, őrült bolygók, hátukon számtalan őrült élőlénnyel. Borzasztó robbanás... a lámpa kialszik. A pince falai szétomlanak. Szemem tágra nyílik. Az éj végtelen csendje a földre borul. Künn a világűr lomha bolygói szelíden keringnek, lehiggadt elektronok egy óriás lény egy atomjában... Új robbanás. Csörömpölnek az ablaküvegek. . . El ! Távolabb ! ! Szédítő iramban tágul az ür. Az óriás porszemnyi lény már, hangya egy bolygón, mely gyűjt és fél és nemz és szeret, és álmodik, álmodik egy végtelen óriásról — míg a ködbe merült, parány Földön sóhajtva ébred egy rab. Gyöngéd női kezek paskolnak. Drágám — suttog a feleségem és könnyek csillognak szemében. Fejemben hasít a fájdalom. A törött ablakon át hideg szél csap be. A petróleumlámpa az asztalon utolsót készül lobbanni. (Folyt, köv.) TERJESSZE LAPUNKAT ! HAMILTONI kirakat HAMILTON MEAT MARKET A magyarság bevásárlási központja. Legfinomabb húsárúk, sajátkészítésű hideg felvágottak, hurka, kolbász és fűszerárúk. Tulajdonos : KISH ZSIGMOND 246 James St. N. Hamilton Telefon : 7-6044 Legjobb minőségű férfy és fiú cipőt (beteg, fájós lábakra is,) mérsékelt áron. Mindennemű cipők javítása olcsón és pontosan. ÁDÁM GYULA cipőüzletében vásároljon 295 James St. N. Hamilton. G O D ó férfi és női szabósága 236 James St. N. Hamilton Telefon : 8-3697. Szépségápolás Akar ön szép lenni ? Keresse fel szépségápoló Stúdiómat. Specializálunk arc és hajápolással. Ondolálunk a legújabb divatok szerint MARY’S BEAUTY SALON 1469 Main St. E., Hamilton Ha pénzt és időt akar megtakarítani, akkor vásároljon Electric és Rádió üzletében 135 James St., N., Hamilton Televíziós készülékek már 319 dollártól. Minden zsebnek és Ízlésnek megfelelően tud nálunk vásárolni részletfizetésre is. VOGL JÓZSEF ÉS FIAI Festék és falpapír árúk üzlete. Szobafestést és faltapétázást vállalunk. Ingyenes szaktanács adás ! 449 King St. E., Hamilton Tel. : 3-1176, 3-1177 Magyarországra Vámmentes élelmiszer csomágszállítás HAJÓ- ÉS REPÜLŐJEGYEK az összes társaságokra a hivatalos áron Bevándorlási engedélyek. Közjegyzői okiratok. Piatnik játékkártya kapható $1.75 LUCAS TRAVEL SERVICE ( Lukács-iroda) 81 KING ST. W., HAMILTON, ONT. TEL. : 2-9258 EZENNEL MEGRENDELEM A KANADAI MAGYARSÁGOT Azelőfizetési díjat ..............................................................évre egyidejűleg megküldöm. Név : .............................................................................................. Cím : ............................................................................................. Előfizetési árak egy évre 5, fél évre 2.75 dollár. Jókai Mór : Az Uj Földesúr Jókai Mór : Az Uj Földesúr Jókai Mór : — Oh, ő előtte nincsen, nem lehet titkom, uram. ő valódi testvérem, lelkemnek fele ; mi annyira egyek vagyunk, mint egy hímzésnek két oldala. Miss Natalie igen költői hasonlatot talált ki ; de ő fehér hímzést értett alatta, míg Maxenpfutsch úr olyan prózai ember volt, hogy tarka himvarrást értett a hasonlatban ; egyik oldalán a képpel, másikán a kuszáit tűzésekkel s mosolyogva mondá, hogy “az igaz”. — Tehát beszélhetek a kisasszony előtt bátran. Hol is kezdjem ? Igenis. Bogumil úr az éjét nálam tölté. — Ah ! — szólt a miss érdekelten, míg Hermine egy regényt vett elő, s azt affectálta, hogy ő most abból olvasni fog. — Bogumil barátom mindent elmondott előttem, miss ; mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá azon ürügy alatt, mintha ő rá volna gyanúja a Garanvölgyi pajtájában történt motozás miatt. No ez csak ürügy, azt mindenki látja. Bogumil barátom nekem őszintén megvallá az igazi okot, mely e sajnos eseményt előidézte ; kimondjam ? — Nagyon kérem. — Megvallá, hogy az semmi más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé, miszerint az én Bogumil barátom miss Natalieval benső viszonyt kötött. — Ah ! — sóhajta megszégyenülten Natalie s szemérmes arca elé kapta a hímzett batiszt szegvényt, mely elég lyukacsos volt arra, hogy keresztül lásson rajta. Hermine épen lapot fordított a könyvben, nem ügyelt oda. — Kérem miss, én tiszteletreméltó viszonyt értettem s meg vagyok felőle győződve. Bogumil barátom előttem mindent fölfedett, ő kegyedet, miss, nőül akarta venni. — Ah uram. — Fait accompli, miss ; én tudom. Zsebében van a dispensatio ; nekem megmutatta, minden rendbe volt hozva ; néhány nap múlva a szertartásnak meg kellett volna történni. Azonban valaki a háziak közül árulkodást tett, hamis értelemben, a lovag úr előtt, ő a házában szőtt viszonyt botránynak találá s azért elűzte a fiatalembert ; s hogy őt kegyedre nézve is impossibilissé tegye, még meg te azon embert valaha meglásd, akit megszabadítani törekedtél. Ankerschmidt gyöngéden fölemelé leánya gömbölyű állát, hogy szeme közé nézhessen. — Értesz engem ? Az, aki most fogoly, ki fog szabadulni és hazajön. Te pedig attól fogva rab vagy és házamból ki nem léphetsz ; nehogy megtörténhessék az, amiért Ankerschmidtnek szemére vethesse valaki, hogy önérdekből járt ellenségének fogadott fia után s midőn nemes tettet vélt elkövetni, akkor speculált mint egy börzeüzér ! — Értelek, szót fogadok. — Tehát soha nálam, vagy nevelőnéd nélkül sehová nem fogsz menni. — Megfogadom. — Azt is megígéred, hogy amíg én a birodalmi fővárosból visszatérek, e ház kerítésén túl sehova nem mégy. — Nem megyek. — így, jól van ; már most kelj fel és csókolj meg. Arról, ami kettőnk közt mondva volt, ne szólj senkinek soha. Azzal megfogta a kezét leánykájának s kivezetve őt a terembe, e szókkal adá át a missnek : — Miss Natalie, a deliquens mindent megvallott. Én elitéltem őt férjhezmenéséig tartó házi fogságra. Tessék rá szigorúan felügyelni. “Tehát mégis meglakolt a kis lázadó”,triumfált magában miss Natalie. Ankerschmidt pedig azzal a keserű örömmel tért viszsza szobájába, hogy ime, amit “az egyik” elhajított, azt fölemelte “ez a másik”. Az Uj Földesúr Bosszú, a maga módja szerint Ankerschmidt másnap korán reggel elutazott hazulról ; mindenkinek a háznál azt mondta, hogy Pestre megy, csupán Eliznek súgta meg, hogy másfelé viszi az útja. viselete most már egészen tisztában áll előtte. A lovag heje neki, mint egykori társalkodónéjának, ötezer pengőt hagyományozott, úgy, hogy amíg a lovag házánál van, addig annak kamatjait húzza, ha pedig férjhez menne, akkor az egészet kifizessék neki ; míg ellenben, ha érdemetlenül viselné magát, azt elveszítse. A lovagtól ez csak intrika, hogy ki ne kelljen fizetnie az apanaget, sőt tán még el is veszíttetni azt az ártatlannal ; de rajta fog veszteni, mert az igazság diadalmaskodni fog. — Ahán ! — mondá Maxenpfutsch úr s most már világosságot érzett agyában afelől, hogy Bogumil mért van úgy beleőrülve a missbe, amit ezidáig bizonyára nem értett. Tehát ötezer forintot kap, ha férjhez megy. Az sokat szépít a dolgon. ő is elmondta aztán a további mondanivalókat. Hogy az esküvésnek még ma éjjel meg kell történnie Maxenpfutsch úr lakásán. Azért éjjel, hogy senkinek fel ne tűnjék s azért ott, mert Bogumil nem jöhet a kastélyba, újabb botránynak téve ki magát. Tanukról gondoskodva van. A director úr saját kocsiját bocsátá Bogumil rendelkezése alá, hogy azzal a szomszéd faluból elhozza a lelkészt, minthogy a helybeli máshitű s nem érti a nyelvet. E végre szükséges miss Natalienak észrevétlenül eljutni a directori lakba ; annak pedig ez lesz a kiviteli módja : A kastélynak van egy hátulsó ajtócskája, mely az angolkertre nyílik. Ez ajtóhoz egy csigalépcső vezet le az urasági lakosztályból. Az ajtónak, betörések elleni biztosítás végett, csak belülről van zárja, kívül minden kulcslyuk hiányzik rajta. Ha mégis valami olyan eset adná elő magát, hogy valaki akkor akarna ott bemenni, mikor zárva van, egy csengetyűhuzó van a falba alkalmazva, mely a cselédszobába szolgál. Már most minden feltűnés kikerülése végett miss Natalie, midőn mindenki lefeküdt a kastélyban, ez ajtón át fog kijönni, a kertben várni fogja a director s a kerten túli lakig vezetőjéül ajánlkozik. Hogy azonban ismét ugyanazon úton visszajuthasson, — 128 — — 125 — — 130 —