Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-17 / 3. szám

KANADAI MAGYARSÁG 1953 JANUÁR 17. mm mm^mm. mmmmmm mmmmmmmm 'mmmm mm. mmm SS I É Elsőrendű férfi és női angol gyapjú-szövetek, bélés-árúk $ íjjJj >*'Á I« óriási választékban. H Szabóknak és viszonteladóknak.árengedmény. ¥ 1 fí)utcfnscm & Ü>on szövet nagykereskedők 64 Wellington St., W. (Empire Building) Toronto Telefon : EM. 4-2998. / mm mm mm. mm. ym mm. mm. mm. mm: -mm. mm mm:mm: mm 1 ■ ¥ ¥ * § I 1 ■ ■ $ Mielőtt bútort vagy rádiót vásárol tekintse meg nagy választékunkat ! BÚTOROK minden árban ! J Elsőrangú minőségű PÁRNANEMü saját gyárunkból ! J < > RÁDIÓK, GÁZ- ÉS VILLANYESZKÖZÖK Kedvező fizetési feltételek. I Minden szombaton délután 2—5 óra között magyar munkatársunk szolgálja önt ki ! VICTOR’S RADIO & FURNITURE 751 Dundas St. W., Toronto, Ont. Tel. WA. 8 746 VIKING RESTAURANT Európai és kanadai ételek, olcsó árak Németül beszélünk. Nyitva : reggel 7-től éjjel 2-ig. 535a. Bloor St. (közel a Bathurst-höz). Tel. : LL. 5564. Leszkovszky Zoltán : Három csúszás i. Ideges és nyugtalan husza­dik századi ember, ki kétség­­beesetten hajszolod a boldog­ságot, majd a szerelem emész­tő viharában — vagy talán a pénzszerzés vak lázában — majd lehiggadt vágyaid csend­jében, elhiszed-e, hogy én, egy azon sorstársaid közül, akik az élet göröngyös útját járják, én boldognak érzem magam ? Viharok után s még el nem érve a vágytalanság ama bé­kéjét, szegényen mint a temp­lom egere, igen, én boldog va­gyok. Ideges és nyugtalan voltam én is. Éjjeleken át egy köny­vet írtam ezzel a keserű mot­tóval : “Boldogok, akik nem tudják, hogy az emberhez egyedül méltó boldogság déli­báb, még annál is rosszabb, merő agyszülemény — hiszen mi más a valódi boldogság, mint birtoklása az elérhetet­lennek ? !” S minden áldott reggel egy parkban talált, ott ültem egy pádon, ahonnan jól láthattam a József-körutat a szomorúszemű, rohanó embe­rekkel. És bámultam a lázas rohanást s a szürke épülete­ket, melyekre évtizedek füst­je tapadt. Elnéztem a fehér­haj ú asszonyt, aki pattogatott kukoricát árult a sarkon és rekedtre kiabálta magát. Izza­dó triciklis kifutófiúk száguld­­tak el előttem. Szerte a park padjain fáradt emberek ültek, őket sem üdítette fel a friss reggeli levegő. A szemetes pa­pírhulladékokat gyűjtött. Kol­dusok jöttek, alamizsnát kér­tek. S én könnyek, befelé hulló könnyek csobbanását véltem hallani hangjukban. Ott ültem és gyűjtöttem a keserűséget, szomorúszemek panaszát, nap, mint nap — s mikor az éj a földet átölelte s álmodni tér­tek a fáradt emberek, toliam­ból előbuggyant a vádbeszéd, újra és újra, vádbeszéd az élet ellen. Pedig, jól tudtam, gyógyítanom kellett volna a sebeket, a költészet aranypo­rával, hiszen a törődött ember, ki könyvekhez menekül, gyógy írt vár azoktól, nem ujult könnyeket. De nem költőnek születtem. És hogyan gyógyít­hattam volna másokat, mikor magam is beteg voltam. Egy­­egy kimerítő éj szaka után hiá­ba virradt új nap új Ígéretek­kel, hiába énekeltek fülembe a park madarai, a játékos nap­sugarak is hasztalan incsel­kedtek velem, bár, azt mond­ják, mézédes a nap csókja ott, ott messze a tengeren túl. Nyolc éve ennek. A háború vihara már ott tombolt Buda­pest alatt. Csak kevesen vár­ták ugyan, hogy a főváros is harcok színhelye lesz, de va­lami ideges láz volt a levegő­ben. A házasságkötések szá­ma hihetetlenül magasra szö­kött. Megnősültem én is — bár egyáltalán nem voltam bi­zonyos abban, hogy férfi és nő megérthetik egymást. A meztelen igazság az, hogy sze­relmes lettem feleségem vi­dám, nevető szemébe, mely élő cáfolata volt írásaimnak. Arany-zöld templomban es­küdtünk, orgona zúgott és bombázók, messze fenn. Élet és halál szelíden egymáshoz simultak, akkor először, gon­dolataimban. Vége volt az es­küvőnek, ünnepélyesen, kéz a kézben távoztunk, ó, mily ha­lálosan komolyak voltunk ! Egy csomó ember várt ránk az utcán, öregasszonyok nya­kukat nyújtogatták. Az orgo­na hangja elhalt és ebben a pillanatban hatalmas robba­nás reszkettette meg a leve­gőt. Bomba esett le közvetlen közel. Szerteszét futottunk, ahányan voltunk annyifelé. Csak mi maradtunk együtt, még mindig kéz a kézben, mi ketten. Még aznap leköltöztünk a bérház pincéjébe, mely a leg­­kevésbbé sem hasonlított egy velencei gondolára, minden­esetre biztonságosabb volt az emeleteknél. Ötven ember szo­rongott már ott. Némelyek iz­gatottan topogtak, mások lá­dán vagy szénrakáson üldögél­ve tűnődtek. Voltak, akik len­csével és borsóval telt üvege­ket, krumplis zacskókat rakos­gattak, becézgettek. Egy sa­rokban hangos fiatalemberek kártyatrükköket mutogatva igyekeztek elhitetni a többiek­kel, hogy őket nem érdekli az ágyúk és bombák moraja. Az idő pedig, csigalassúsággal múlt. A morajlás állandósult, erősebb és erősebb lett — nem tudta elnyomni többé a han­­goskodók lármája. Nemsoká­ra jött a hír, hogy a várost az utolsó emberig védeni fogják. S a rendelkezés, hogy a pincé­ket elhagyni tilos. Egy kis lá­dán ültünk feleségem és én, egy pókot figyelve, mely le­gyet fogott a mennyezeten.. Aztán hosszú-hosszú napok jöttek, végnélküli napok. Egy bombától beomlott a pincénk egyik fala. Velőtrázó sikolyok törtek elő a pattaná­sig feszült pincelakókból. Az­tán némán vonultunk az ut­cán, maradék élelmiszerünket szorongatva, egy másik pincé­be át. Ketten a csoportból egy öregasszonyt cipeltek, megölte egy szívroham, mint mondták. Távol és közel aknák csaptak a földbe, amint haladtunk, fal­hoz lapulva. A légnyomás egy­­ízben durván a falhoz nyomott néhányunkat, akik a sor végén voltunk. Nem féltem a halál­tól. S bizonyára nem félt az a két asszony sem, akik nagy késekkel egy kimúlt lovat da­raboltak a úttesten. Az élni­­akarás erősebb a halálfélelem­nél. Elértük a szomszéd ház pincéjét s bepréseltük magun­kat, az ott lapulók heves tilta­kozása ellenére. A friss levegő ízével szám­ban, ott, abban a dohos föld­alatti helyiségben ütött meg a szörnyű felismerés, hogy bör­tönbe zárt rab vagyok, rabok vagyunk mindannyian, rabjai nemcsupán a pincének, hanem, ami százszor megalázóbb, rab­jai saját gyomrunknak. Sötét pillantások félreérthetetlenül mondták ezt. Többet is mond­tak, azt, hogy ha még hetekig tart az ostrom s elfogy az élel­miszer, szét fog omlani a sze­retet és együttérzés utolsó hit­vány váza is, talán egymást fogják falni az emberek. . . Nagy falióra ketyegett a fa­lon, s úgy rémlett, nehéz vas­ajtók csapódását hallom és la­katok zörgését. A feleségem átölelt. Szétfutottak a furcsa hangok. A forró szemekbe mé­­lyedtem. Künn az ágyúk is el­csendesedtek. Valahonnan messziről repülőbúgás hallat­szott. Aztán az is elhallgatott. S amint nőtt a csend, úgy nőtt a rabok hangja lent. Találg-a­­tások söpörtek végig az óvóhe­lyen. Sokan felálltak. Levegő­be röppent mindenki közös vá­gya : “Talán vége a harc­nak...” A szemekbe a re­mény halvány tüze löpózott. Megszelídültek a sötét tekin­tetek és egymást keresték. Va­laki felment a földszintre. Mi feszült izgalommal várakoz­tunk. Pár perc múlva hanyatt­­homlok rohant vissza az elő­futár s bevágta maga után a vasajtót. Kongva visszhang­zott a lépcsőház és a pincehe­lyiség. A visszhangok, mint fel zaklatott kisértetek, benyo­multak minden zugba, elértek minden szögletet s uj erővel, félelmetessé nőve csaptak vissza és össze, konokul ke­ringtek a teremben, dobhár­tyámra ültek, agyamba mász­tak, ott dörömböltek tovább, vasajtók, súlyos vasajtók döngtek s lakatok zárultak. Mintha sűrű köd gomolygott volna körém. A ködben embe­rek és tárgyak vibrálni kezd­tek, körvonalaik elmosódtak. Felugrottam, felrohantam a lépcsőn. Aztán vissza. Nem láttam lépcsőket, csak imboly­gó vonalakat s tátongó fekete szakadékot lenn. Valahogyan ismét a pincében voltam, érez­tem egy meleg kéz ijedt szo­rítását. Valamit mondtam, de nem tudtam mit, remegő hang válaszolt s nem értettem. Kinn bombák robbantak, fejemben szörnyű dörömbölés. Már nem tudtam mi a valóság és mi nem. Minden körülöttem el­vesztette valószerűségét, mi több, létezését. .. Ügy érez­tem, valami különös bábszín­házi előadás folyik, melyben magam is báb vagyok. Vilá­gosnak és magától értetődő­nek tűnt ez a gondolatba kény­­szerített érzés. De kezemet végighúzva fejem fölött mad­zagot nem találtam. Agyamra elviselhetetlen nyomás ült. Görcsös szorításom végre en­gedett. Tehetetlenül éreztem most már, mint csúszik ki lá­bam alól a talaj. Valami ör­vény magával ragadott. Vadul forogtam ismeretlen mélységek felé. S testem atomjaiban parány elektronok milliószor sebesebben kering­tek, őrült bolygók, hátukon számtalan őrült élőlénnyel. Borzasztó robbanás... a lám­pa kialszik. A pince falai szét­­omlanak. Szemem tágra nyí­lik. Az éj végtelen csendje a földre borul. Künn a világűr lomha bolygói szelíden kering­nek, lehiggadt elektronok egy óriás lény egy atomjában... Új robbanás. Csörömpölnek az ablaküvegek. . . El ! Távo­labb ! ! Szédítő iramban tágul az ür. Az óriás porszemnyi lény már, hangya egy bolygón, mely gyűjt és fél és nemz és szeret, és álmodik, álmodik egy végtelen óriásról — míg a ködbe merült, parány Föl­dön sóhajtva ébred egy rab. Gyöngéd női kezek paskolnak. Drágám — suttog a felesé­gem és könnyek csillognak szemében. Fejemben hasít a fájdalom. A törött ablakon át hideg szél csap be. A petró­leumlámpa az asztalon utolsót készül lobbanni. (Folyt, köv.) TERJESSZE LAPUNKAT ! HAMILTONI kirakat HAMILTON MEAT MARKET A magyarság bevásárlási központja. Legfinomabb húsárúk, sajátkészítésű hi­deg felvágottak, hurka, kol­bász és fűszerárúk. Tulajdonos : KISH ZSIGMOND 246 James St. N. Hamilton Telefon : 7-6044 Legjobb minőségű férfy és fiú cipőt (beteg, fájós lábakra is,) mérsékelt áron. Mindennemű cipők javítása olcsón és pontosan. ÁDÁM GYULA cipőüzletében vásároljon 295 James St. N. Hamilton. G O D ó férfi és női szabósága 236 James St. N. Hamilton Telefon : 8-3697. Szépségápolás Akar ön szép lenni ? Keresse fel szépségápoló Stúdiómat. Specializálunk arc és hajápolással. Ondolálunk a legújabb divatok szerint MARY’S BEAUTY SALON 1469 Main St. E., Hamilton Ha pénzt és időt akar megtakarítani, akkor vásároljon Electric és Rádió üzletében 135 James St., N., Hamilton Televíziós készülékek már 319 dollártól. Minden zsebnek és Ízlésnek megfelelően tud nálunk vásárolni részletfizetésre is. VOGL JÓZSEF ÉS FIAI Festék és falpapír árúk üzlete. Szobafestést és faltapétázást vállalunk. Ingyenes szaktanács adás ! 449 King St. E., Hamilton Tel. : 3-1176, 3-1177 Magyarországra Vámmentes élelmiszer csomágszállítás HAJÓ- ÉS REPÜLŐJEGYEK az összes társaságokra a hivatalos áron Bevándorlási engedélyek. Közjegyzői okiratok. Piatnik játékkártya kapható $1.75 LUCAS TRAVEL SERVICE ( Lukács-iroda) 81 KING ST. W., HAMILTON, ONT. TEL. : 2-9258 EZENNEL MEGRENDELEM A KANADAI MAGYARSÁGOT Azelőfizetési díjat ..............................................................évre egyidejűleg megküldöm. Név : .............................................................................................. Cím : ............................................................................................. Előfizetési árak egy évre 5, fél évre 2.75 dollár. Jókai Mór : Az Uj Földesúr Jókai Mór : Az Uj Földesúr Jókai Mór : — Oh, ő előtte nincsen, nem lehet titkom, uram. ő valódi testvérem, lelkemnek fele ; mi annyira egyek va­gyunk, mint egy hímzésnek két oldala. Miss Natalie igen költői hasonlatot talált ki ; de ő fehér hímzést értett alatta, míg Maxenpfutsch úr olyan prózai ember volt, hogy tarka himvarrást értett a hason­latban ; egyik oldalán a képpel, másikán a kuszáit tűzé­sekkel s mosolyogva mondá, hogy “az igaz”. — Tehát beszélhetek a kisasszony előtt bátran. Hol is kezdjem ? Igenis. Bogumil úr az éjét nálam tölté. — Ah ! — szólt a miss érdekelten, míg Hermine egy regényt vett elő, s azt affectálta, hogy ő most abból ol­vasni fog. — Bogumil barátom mindent elmondott előttem, miss ; mindent. Hogy a lovag úr őt házából kiutasítá azon ürügy alatt, mintha ő rá volna gyanúja a Garanvölgyi paj­tájában történt motozás miatt. No ez csak ürügy, azt min­denki látja. Bogumil barátom nekem őszintén megvallá az igazi okot, mely e sajnos eseményt előidézte ; ki­mondjam ? — Nagyon kérem. — Megvallá, hogy az semmi más, mint az, hogy a lovag úr észrevevé, miszerint az én Bogumil barátom miss Natalieval benső viszonyt kötött. — Ah ! — sóhajta megszégyenülten Natalie s szem­érmes arca elé kapta a hímzett batiszt szegvényt, mely elég lyukacsos volt arra, hogy keresztül lásson rajta. Hermine épen lapot fordított a könyvben, nem ügyelt oda. — Kérem miss, én tiszteletreméltó viszonyt értettem s meg vagyok felőle győződve. Bogumil barátom előttem mindent fölfedett, ő kegyedet, miss, nőül akarta venni. — Ah uram. — Fait accompli, miss ; én tudom. Zsebében van a dispensatio ; nekem megmutatta, minden rendbe volt hoz­va ; néhány nap múlva a szertartásnak meg kellett volna történni. Azonban valaki a háziak közül árulkodást tett, hamis értelemben, a lovag úr előtt, ő a házában szőtt vi­szonyt botránynak találá s azért elűzte a fiatalembert ; s hogy őt kegyedre nézve is impossibilissé tegye, még meg te azon embert valaha meglásd, akit megszabadítani töre­kedtél. Ankerschmidt gyöngéden fölemelé leánya gömbölyű állát, hogy szeme közé nézhessen. — Értesz engem ? Az, aki most fogoly, ki fog szaba­dulni és hazajön. Te pedig attól fogva rab vagy és házam­ból ki nem léphetsz ; nehogy megtörténhessék az, amiért Ankerschmidtnek szemére vethesse valaki, hogy önérdek­ből járt ellenségének fogadott fia után s midőn nemes tettet vélt elkövetni, akkor speculált mint egy börzeüzér ! — Értelek, szót fogadok. — Tehát soha nálam, vagy nevelőnéd nélkül sehová nem fogsz menni. — Megfogadom. — Azt is megígéred, hogy amíg én a birodalmi fő­városból visszatérek, e ház kerítésén túl sehova nem mégy. — Nem megyek. — így, jól van ; már most kelj fel és csókolj meg. Arról, ami kettőnk közt mondva volt, ne szólj senki­nek soha. Azzal megfogta a kezét leánykájának s kivezetve őt a terembe, e szókkal adá át a missnek : — Miss Natalie, a deliquens mindent megvallott. Én elitéltem őt férjhezmenéséig tartó házi fogságra. Tessék rá szigorúan felügyelni. “Tehát mégis meglakolt a kis lázadó”,triumfált ma­gában miss Natalie. Ankerschmidt pedig azzal a keserű örömmel tért visz­­sza szobájába, hogy ime, amit “az egyik” elhajított, azt fölemelte “ez a másik”. Az Uj Földesúr Bosszú, a maga módja szerint Ankerschmidt másnap korán reggel elutazott hazul­ról ; mindenkinek a háznál azt mondta, hogy Pestre megy, csupán Eliznek súgta meg, hogy másfelé viszi az útja. viselete most már egészen tisztában áll előtte. A lovag heje neki, mint egykori társalkodónéjának, ötezer pengőt hagyományozott, úgy, hogy amíg a lovag házánál van, addig annak kamatjait húzza, ha pedig férjhez menne, akkor az egészet kifizessék neki ; míg ellenben, ha érde­­metlenül viselné magát, azt elveszítse. A lovagtól ez csak intrika, hogy ki ne kelljen fizetnie az apanaget, sőt tán még el is veszíttetni azt az ártatlannal ; de rajta fog vesz­teni, mert az igazság diadalmaskodni fog. — Ahán ! — mondá Maxenpfutsch úr s most már világosságot érzett agyában afelől, hogy Bogumil mért van úgy beleőrülve a missbe, amit ezidáig bizonyára nem értett. Tehát ötezer forintot kap, ha férjhez megy. Az sokat szépít a dolgon. ő is elmondta aztán a további mondanivalókat. Hogy az esküvésnek még ma éjjel meg kell történnie Maxenpfutsch úr lakásán. Azért éjjel, hogy senkinek fel ne tűnjék s azért ott, mert Bogumil nem jöhet a kastélyba, újabb botránynak téve ki magát. Tanukról gondoskodva van. A director úr saját ko­csiját bocsátá Bogumil rendelkezése alá, hogy azzal a szomszéd faluból elhozza a lelkészt, minthogy a helybeli máshitű s nem érti a nyelvet. E végre szükséges miss Natalienak észrevétlenül el­jutni a directori lakba ; annak pedig ez lesz a kiviteli módja : A kastélynak van egy hátulsó ajtócskája, mely az angolkertre nyílik. Ez ajtóhoz egy csigalépcső vezet le az urasági lakosztályból. Az ajtónak, betörések elleni bizto­sítás végett, csak belülről van zárja, kívül minden kulcs­lyuk hiányzik rajta. Ha mégis valami olyan eset adná elő magát, hogy valaki akkor akarna ott bemenni, mikor zár­va van, egy csengetyűhuzó van a falba alkalmazva, mely a cselédszobába szolgál. Már most minden feltűnés kikerülése végett miss Na­talie, midőn mindenki lefeküdt a kastélyban, ez ajtón át fog kijönni, a kertben várni fogja a director s a kerten túli lakig vezetőjéül ajánlkozik. Hogy azonban ismét ugyanazon úton visszajuthasson, — 128 — — 125 — — 130 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents