Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-20 / 25. szám

I T T C a n a d a’s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian ianguage Kaiatf« Meg jönni fog, még jönni ke!!, Eg ./ je oh kor, mely után Burgo imádság epedez Szá ezrek ajnkán. Vörösmarty Edited and Published at 382 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa VoL 3 évfolyam, No. 25 szám. Ára : 10 Cent. 1953 junius 20 Előzött embermiiliők a népek orszáptján-----------o-----------­A 20 század szomorú dicsőséget mondhat magáénak. A történelemnek ez az időszaka eddig nemcsak hatalmas társa­dalmi átalakulások, de a legszörnyübb háborúk, borzalmak és tömeges népvándorlások évtizedeit jelentette. 1912 óta 68 millió ember került a népek országútjára. Ennek a kétségbe­ejtő méretű kényszerű menekülésnek egyelőre nincs is vé­ge, s messze felülmúl minden hasonló népvándorlást, melyet a történelem valaha is produkált. Az elmúlt négy évtizedben átlag párévenként millió és millió ember vesztette el otthonát és hazáját a “nagy politi­­tika” döntései folytán, s vált fellázított csőcselékek prédá­jává. És miért? Nem volt más hibájuk, minthogy azon a föl­dön éltek, dolgoztak, melyet őseik szereztek, tartottak meg és virágoztattak fel szorgalmas munkával, sok küzdelemmel számukra. Nyelvük és szokásaik, eredetük és tulajdonságaik azonban különböztek irigy szomszédaikétól vagy másfaju, más nemzetiségű állampolgártársaikétól, s ezek vesztett háború vagy hatalmi változás idején felhasználták az alkalmat, hogy ősi jogaiktól megfosszák őket, birtokukba ragadják házai­kat és vagyonukat. Sokan a menekültek közül nem bírták elviselni kegyetlen sorsukat. Milliók fantasztikus akaraterővel és energiával új­ból biztos létalapot teremtettek a maguk és családjuk szá­mára, egy jelentős töredék azonban elpusztult, s az áldoza­tok száma még ma is egyre növekszik. Vannak, akik nem tud­nak szabadulni a múlttól és a rémülettől tágranyilt szemmel kérdik: “Újból kezdeni mindent? Minek? Nincs értelme semminek” Az európai menekültügyi kérdésekkel foglalkozó szer­vezet müncheni ágazata az összes elérhető adatok felhaszná­lásával pontos tábázatot készített a 20. századbeli népván­dorlásokról- A statisztikai felállításokból kitűnik, hogy 1912 óta hárem különálló folyamatban 68 millió ember vesztette el szülőföldjét, azaz az európai össznépesség 12.5 százaléka. Másszóval: minden kilencedik európai kiutasítás, elhurco­lás vagy kényszeráttelepités áldozata lett. De ez a tabella sem teljes, hiszen hiányoznak belőle a bolsevizmus által ter­rorizált országokból menekültek milliói, akik épp úgy elvesz­tették hazájukat, otthonukat, vagyonukat, s kerültek bi­zonytalanságba és nyomorúságba. Mig Európa egyes boldogabb részei érintetlenek marad­tak, Magyarország, fájdalom, alaposan kivette részét ezek­ből a gyászos népvándorlásokból. A szomoniemlékü, igazság­talan trianoni, majd a második világháború utáni gyaláza­tos párisi békeszerződések, a “felszabadító” vörös hadsereg és ennek égisze alatt tomboló bolsevista zsarnokuralom ár­tatlan magyarok millióit tették hontalanná, hajléktalanná, szegénnyé és nyomorulttá, vagy űzték gyakran egyszál ru­hában, egyetlen batyuval a menekülés országútjára. “Mikor a 17. században 200.000 hugenottának kellett el­hagynia hazáját, a világ a legmélyebb részvétet tanúsította sorsuk iránt — irta egy osztrák lap. — A 20. század sokkal hatalmasabb és megrázóbb népvándorlásokat ismer, s a po­litikusok mégis könnyedén rendelkeznek egész nemzetek sor­sa felett, anélkül, hogy tekintetbe vennék minden embernek a hazájához való jogát.” 1945-ben, s utána, a vesztett háború borzalmainak idején a világ lelkiismerete hallgatott. Az, hogy embermillióknak ár­tatlanul kell a legkeservesebben bünhődniök, nem zavarta a népek sorsát egy tollvonással elintéző hatalmasokat. Az egyre növekvő számok pedig olyan vádlóan beszélnek, hogy minden politikus, aki akár aktivan, akár hallgatólagos beleegyezés­sel, a “szabadság”, “demokrácia” és “haladás” nevében ré­szes volt e szomorú statisztika megszületésében, teljes ere­jével csak a jóvátételért küzdhet, — ha ez ugyan még lehet­séges, s ha van még benne szikrányi szégyen- és becsületér­zés. (X.X.)-----------------------------o-----------------------------­A HÁROM NYUGATI HATALOM TALÁLKOZÓJA-----------o-----------­A három nyugati hatalom találkozója minden valószínű­ség szerint junius 29-én lesz Bermuda szigetén, mondják a nem hivatalos, de jó értesülések. Eredetileg junius 16 vagy 17ike volt kitűzve, de junius 3-án délután Londonból elhalasz­tást kérő távirat érkezett J. H. Bonham Carter-hez, aki az U. S. külügyminisztérium megbízásából az előkészítés mun­kálatait végzi. A francia kormányválság idején Churchill és Eisenhower neve mellett mint “Mister X”-ről beszélnek a harmadik résztvevőről.--------------------------o--------------------------­STATÁRIUM ALBÁNIÁBAN-----------o----------­Az “Albán Parasztpárt” az albán emigráció legerősebb csoportja, amelynek megbízható hírszolgálata működik a bol­sevista iga alatt nyögő Albániában, az elmúlt héten jelentet­te, hogy több albán városban kihirdették a hadiállapotot az egyre erősödő antibolsevista tevékenység miatt. A jelentés szerint halálbüntetés terhe mellett tilos este tizóra után az utcán tartózkodni. Már hónapok óta olyan je­lentések érkeznek a meggyötört kis országból, amelyek, arra mutatnak, hogy a hős albán nemzet készül lerázni a moszkvai jármot. Forradalom Kelet-Bsiiinben Keiet-Bedinben junius 16-án mintegy 5000 munkás vo­nult fel a vörös főhadiszállás elé, jobb életszínvonalat köve­telve Kommunista propagandisták különböző beszédeket tar­tottak az elégedetlen tömegnek, melyekben a vörös kormány “álláspontját” ismertették. Junius 17-én komolyra fordult a helyzet. Lázadás tört ki és a kormány azonnal kihirdette a statáriumot. Kelet-Ber­­lin a polgárháború szélére került. A bátor német lakosság hatalmas tömegekben özönlött az utcákra és mennydörgésszerű kiáltásokkal hangoztatta jo­gos kívánságát : “ “SZABADOK AKARUNK LENNI !” A szovjet csapatok tankokkal és fegyverekkel vonultak fel a tüntetők ellen, akik különösen a kormányzat főhadiszállását fenyegették, követelve a kommunista vezetők visszavonulá­sát. Hírek szerint Grotewohl miniszterelnök és Ulbricht, a mindenható pártfőnök elrejtőztek, míg Nuschke helyettes miniszterelnök állítólag Nyugat-Berlinbe menekült. A zóna­­határon lakó nyugatberlini szemtanuk úgy látták, hogy a tüntetők Heimach Rau helyettes miniszterelnököt és a Terv­hivatal főnökét szintén átkergették a határon. Ez a hir addig nem nyerhet megerősítést, amíg jelentés nem érkezik, hogy Rau a nyugatberlini rendőrség kezében van. Ezúttal nem akadtak vörös agitátorok, akik propaganda­­beszédekkel a nép közé mertek volna vegyülni, a szovjet fegy­verek és tankok ellenben számos német halálát okozták, akik fel merték emelni szavukat a bolsevista zsarnokság ellen. Amint a forradalmi áradat végigzúdult Kelet-Berlin utcáin, az oroszok mindjárt erősítést kértek a városon kívül állomá­sozó csapatoktól. Felvonultatták a “Szabad Német Ifjúság” nevű kommunista szervezet bandáit is, melynek egyik cso­portját a tüntetők lefegyverezték, zászlójukat pedig eléget­ték. Adenauer nyugatnémet kancellár a keletberüni esemé- I nyék hírének vétele után azonnal rendkívüli minisztertaná- I csőt hivott össze, amelynek hivatalos közleménye szerint a I forradalom a Kelet-Németországban uralkodó elviselhetet- I len állapotok és az embertelen kommunista rendszer bizonyi­­j téka “Az eseményeknek arra kellene késztetniök a keleti zó­na igazi vezetőit, (az oroszokat — a Szerk.) hogy megnyis­sák az útat a szabad német választások és ezek által a tar- I tós béke felé, nemcsak Európában, de az egész világon” — i hangzott a közlemény további része. A “General-Anzeiger” nevű újság szerint a tüntetésre i maguk a kommunisták izgattak, azonban elvesztették az el­lenőrző hatalmat a felháborodott nép fölött. A “Westdeutsche Presse” azt irta, hogy a forradalom í nem más, mint egy halálrasebzett állat jajkiáltása. Itt jegyezzük meg, hogy a magát demokratikusnak ne­vező “Toronto Daily Star” a berlini forradalomról szóló be­számolójában a lázadó német népről, mint csőcselékről emlé­kezik meg. Ezt a kifejezést felháborodottan kell visszautasí­tanunk ! Véleményünk szerint a csőcselékhez nem azok tar­toznak, akik szabadságuk és emberi életük védelmében a bol­sevista zsarnokuralom ellen tiltakoznak, hanem éppen azok, akik ezt az átkos rendszert helyeslik, támogatják és kiszol­gálják !------------------------------o----------------------------­A KOREAI HELYZET-----------o-----------­A kommunista kínai csapatok 1951 tavasza óta a legna­gyobb támadást intézték a délkoreai vonalak ellen, melyre délkoreai csapatok éjszakai ellentámadással válaszoltak. Ti­zenöt repülőgép Soeult is bombázta. A nyugati frontról nem jelentettek harcot. Az utóbbi idők heves kommunista támadásai ismét meg­nehezítették a fegyverszüneti tárgyalásokat, melyek azonban tovább folynak- A délkoreai megbízott ezúttal is távolmaradt a megbeszélésektől. A vörös propaganda szerint a támadások megtorlás jelle­gűek, Dél-Korea ellen, mert ez a fegyverszünet ellen dolgo­zik. A kommunista hangszórók már junius 25-ikét bömböl­ték világgá, mint-.a fegyverszünet időpontját. Részünkről még mindig reméljük, hogy ez nem fog meg­valósulni, mert a fegyverszünet ilyen formában ismét csak a szövetségesek meggondolatlan és elhamarkodott lépése vol­na, mely beláthatatlan — vagy sajnos — nagyon is belátható? következményeket vonhat maga után.---------------------:--------o----------------------------­ILIA EHRENBURG MINT BÉKEGALAMB-----------o-----------­A Budapesten megtartott kommunista világbéke-kong­­resszus egyik ülésén Ilja Ehrenburg orosz iró és fő szovjet­propagandista kijelentette, hogy a “Szovjet békés megegye­zésre vágyik még' azokkal is, akik állhatatosan és következe­tesen nem szeretik a bolsavizmust.” Ehrenburg elvtárs beszéde ezúttal élénk ellentétben állt azokkal a vitriolos szavakkal, melyeket a moszkvai békeof­­fenziva megindulása előtt szokott felszólalásai alkalmával a Nyugat felé fecskendezni. \ “A koreai fegyverszünetet a békének kell követnie — mondotta — és szükséges, hogy a békét újabb tárgyalások kövessék.” A VÖRÖS DÉKÁN AZ OROSZ HAJÓN! —o— A koronázási szemle alkal­mából a ‘Sverdlov’ nevű orosz cirkáló Portsmouth közelé­ben horgonyzott és Rudakov kapitány, a hajó parancsnokai által adott lunchön termé­szetesen résztvett Dr. Hew­lett Johnson, “a canterbury-i | vörös dékán” is. A kanadai látogatása óta | itt is “jólismert” 79 éves dé-1 kán a Sztálin békeéremmel a j mellén jelent meg, melyet | szovjetbarát működéséért ka­pott. Bár kijelentette, hogy gyűlöli a tömény italokat, lel­kesen hajtott fel egy pohár vodkát “Anglia és Oroszor­szág egvességére és a béke ügyére” *---------------o--------------­NEMZETKÖZI KORONÁZÁSI FLOTTASZEMLE Számos nemzet részvételé­vel folyt le Erzsébet királynő és férje, az edinburghi herceg előtt minden békeidők legim­pozánsabb flottafelvonulása, melyet a partról kb. egymillió ember nézett végig. A Koronázási Szemlének ne vezett hatalmas parádét a te­levíziós társaságok is közve­títették. A felvonuláson a Kanadai Királyi Tengerészet hat hajó­val vett részt és vendégül lát­ta a hadsereg, valamint a lé­gierők 700 tagját is.--------------o--------------­ROSENBERGÉK ISMÉT HALADÉKOT KAPTAK —o— Rosenberg házaspár kivég­zésének végrehajtását junius 18-án éjjel 11.15 órára tűz­ték ki a Sing-Sing fegyház­­ban. Az ügyvédek és bizonyos jólismert körök azonban az utolsó napokban minden erő­feszítésüket latbavetették a kegyelem érdekében. Kom­munista és velük szenvező csoportok tüntetéseket ren­deztek többek között a párisi amerikai követség előtt is. Torontóban kb. 30 ember sétált az USA követség épü­lete előtt fel-alá, hatalmas táblákat hordozva: “New Tri­al for Rosenbergs”­Az atomkémek életének meg­mentésére irányuló mesterke­dések egyelőre ismét sikerrel jártak. Legújabb hírek sze­rint a Legfőbb Bíróság újból elhalasztotta a kivégzést. ------------o-----------­SYNGMAN RHEE NEM ENGED Lapzártakor érkezett: Junius 18-án már az a ve­szély fenyegetett, hogy vér­ontásra kerül a sor Dél-Korea és az Egyesült Nemzetek kö­zött, mégpedig a következő okokból: Az UN hadifogoly-parancs­noksága több gyalogos egysé­get rendelt ki a Sygmann Rhee dél-koreai miniszterel­nök parancsára szabadonbo­­csájtott 25.000 anti-kommu­­nista észak-koreai hadifogoly körülzárására. Won Yong Duk marsall, dél koreai főparancsnok viszont figyelmeztető rendeletet adott ki, mely szerint mindazok, a­­kik az ő engedélye nélkül in­ternálják a szabadonbocsáj- j tott foglyokat, maguk ellen irányítják a dél-koreai had­erőt. APÁK NAPIÁN-----------o-----------­Junius 21-ike az “Apák Napja”, melyet nyilván vigaszta­lásul teremtettek meg a szegény, verejtékesen dolgozó és küzködő családapák számára, akik az “Anyák Napja” egész világon tündöklő dicsfénye által elhanyagoltnak és háttérbe szoritottnak érezték magukat. És valóban: ha a gyermek szi­vében általában a gyengéd, jó Édesanya képe a legszentebb, milliók és milliók csüggnek forró szeretettel elsősorban az Édesapjukon vagy őrzik el nem múló kegyelettel áldott em­lékét. S ha az Édesanya fogalmát a természet rendje és az emberi szív legspontánabb érzelmei szerint virágköntösben és himnuszokkal ünnepük mindenütt, miért is ne járna nyilvános hála és elismerés azoknak a férfiaknak, akik derekasan meg­állják helyüket nemcsak az élet küzdőterén, hanem az otthon falain belül is. Azoknak, akik erejük utolsó cseppjéig lanka­datlan szorgalommal, akarattal és kitartással dolgoznak, ve­rejtékeznek, küzdenek, hogy családjuknak meleg hajléka, étele, ruhája, emberhez méltó élete legyen, akik megértő hit­vesei, erős támaszai az otthon melegét és fényét jelentő asz­­szonynak, nemcsak szigorú bírái, de legjobb barátai, sport- és játékpajtásai, tanítói, vezetői és legmegbízhatóbb tanács­adói a gyermekeknek? Ezek a férfiak, az ilyen Apák ezersze­resen megérdemlik, hogy az év egy napján az egész világ tisztelete őket övezze, a köszönet és hála feléjük, az imádság őérettük szálljon. Köszöntsük tehát junius 21-én a jó Édesapákat ! ------------------------------o-----------------------------­MAGYAR - GÖRÖG KERESKEDELMI KAPCSOLATOK-----------o-----------­Az U. N. “Európai Gazdasági Bizottság” jelentése sze­rint Görögország egyéves, négy és félmillió dolláros keretben mozgó gazdasági szerződést kötött a magyarországi vörös kormánnyal. Ez a második eset, hogy Görögország vasfüg­göny mögötti állammal köt szerződést. Az első kereskedelmi kapcsolat Lengyelországgal jött létre 1952 októberében. ---------------------------o--------------------------­ISMÉT TORNÁDÓVESZÉLY VOLT DÉLNYUGAT ONTARIOBAN-----------o-----------­A detroiti időjelző állomás junius 16-án este figyelmez­tetett egy tornádóveszély lehetőségére a Lansingtől Port Huronig délre húzódó vonalon, mely a Detroit-Windsor terü­letet is magában foglalja. A városokban lázas előkészületek történtek. Windsorban számos család a pincékbe vonult, a gyermekeket nem fektették le és sokan magukhoz vették ér­tékeiket és biztosítási kötvényeiket. Késő este az időjelző állomás közölte, hogy a tornádó­veszély lehetősége megszűnt.------------------------------o-----------------------------­DOMINION DAY-----------o-----------­KANADA 86-IK SZÜLETÉSNAPJA.-----------o-----------­Julius elsején ünnepli Kanada 86-ik születésnapját. 1867- ben ezen a napon született meg az egységes Kanada a British North Amerika Act szellemében- Akkor még nem terjedt “tengertől-tengerig”, mint napjainkban, de az északamerikai kontinens minden angol tartománya először került egy kor­mányzat alá s így uj nemzetszületett. Az európai nemzetekhez, de az Egyesült Államokhoz vi­szonyítva is Kanada még nagyon fiatal. 86 év egy nemzet éle­tében igazán nem sok. Van vagy 25.000 kanadai, kik időseb­bek, mint országuk. Ha fiatalok vagyunk is, az évfordulót nem ünnepeljük meg valami zajosan. Az amerikaiak, a juüus 4-iki “születés­napjuk” iránt, mely rendszerint egy hétre esik a mienkével, már sokkal több lelkesedést mutatnak. így hát különösnek tűnik, hogy a már régen elhunyt Victoria Királynő születésnapját májusban tűzijátékkal ün­nepeljük, míg a Dominion Day-n alig teszünk többet, mint, hogy a házunk előtt levágjuk a füvet, vagy hogy elmegyünk halászni. Tény, hogy az elmúlt években a Dominion Day-k valahogy inkább a kegyeleté, mint a zajos ünneplésé voltak- Az 1867. julius 1-i Dominion Day pedig egyike a kanadai történelem legszínesebb mozzanatainak. Katonai parádék, hatalmas szó­noklatok, tömeg-kirándulások tették emlékezetessé s éjsza­káját görögtüz és kivilágítás tették fényessé. A Dominion Day-vel kapcsolatos meglehetősen nemtörő­döm magatartás egyik magyarázatát talán abban leljük, hogy tavasszal és nyárelőn egymást érik a hivatalos hazafias napok, melyek közül egyiket sem veszik nagy nemzeti ünnep számba. Első a kora-májusi Citizenship Day, mely a kanadaiakat jogaik és örökségük becsére emlékeztetik. Ezt követi a május 24-i Victoria Day, vagy Empire Day a maga tűzi játékos fé­nyében. Kétségtelen azonban, hogy az évek múlásával s az angol államszövetség jellegének alakulásával jelentősége ho­mályosul. Azután jön a julius 1-i Dominion Day, melynek tulajdonképen az év legjelentősebb hazafias ünnepének kel­lene lennie. Ha igy is van, még mindig nem döntötték el, hogy “Dominion Day”-nek, vagy “Canada Day”-nek nevezzék-e, véglegesen.

Next

/
Thumbnails
Contents