Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-16 / 20. szám

1953 május 16

i

2

KANADAI MAGYARSÁG

Bolsi világ Magyarországon...

HARC A KREML ELLEN-----------o------------1952 március 3-án éjjel nagy fekete autó száguldott végig, közlekedésileg hamis irányban, a Sztalin-úton, (Andrássy-út)majd befordult a Csengeri útcába. A fékek kínosan csikorogtak, mikor egy kisebb ház előtt az autó hirtelen megállt és vagy féltucat bőrkabátos, revolveres férfi ugrott ki belőle. Egyikük betörte a kaput, így hatoltak be a házba. A kihalt utca csendjében támadt zajra néhányan kitekintettek a környező ablakokon, de mindjárt vissza is húzódtak és leeresztették a redőnyöket, amint a fekete autót meglátták. Tudták, hogy az ÁVO kocsija-. .

Egy idő múlva a hat férfi undorító szidkozások közepette tért vissza.

Én pedig pontosan három nap múlva Bécsben, egy pohár bor mellett elbeszélgettem azzal az emberrel, akit kerestek—Hogy tudott megmenekülni ? — kérdeztem tőle.

—Egyszerűen- Földalatti mozgalmunknak az ÁVO-ban is vannak beépített emberei- Telefonon figyelmeztettek. Sok időm nem maradt — talán mindössze húsz perc. De elég volt.

__És hogyan jutott keresztül a pályaudvari ellenőrzésnél és a határon ?

Megviselt tárcájából kis kártyát vett elő, melyen fényképe, valami magyar szöveg és egy sarló-kalapácsos pecsét volt látható.

— Semmi sem hasznosabb számomra! mint ez — mosilygott. — A kártya azt bizonyítja, hogy a magyarországi kommunista párt központi bizottságának vagyok tagja. Ha ezt az őrök látják, nem mernek kérdezősködni- Természetesen hamisítvány, de csak szakértő tudná felismerni.

— Mit csinált Budapesten ?

A férfi habozott, majd újból zsebébe nyúlt és egy csomó sűrűn telegépelt hártyapapirt húzott elő- A zsúfolt sorok egy romániai kikötőben épülő titkos orosz tengeri támaszpont (titkos) részleteit tartalmazták.

_ Két okból mentem Budapestre — mondotta. —Egyrészt, hogy földalatti mozgalmunk ottani tagjaival találkozzam és megbeszéljem velük jövő munkaterveinket, másrészt ezeket a papírokat kellett kicsempésznem. Romániai barátaink Budapestig vitték, s az én feladatom volt, hogy tovább 1 ózzam őket- — Az akkor velem szembenulo férfinek neve nem magyarhangzású. Az eredetin kívül azonban sz.ámos álneve is van, melyeket váltogatva használ, ha küldetésben jár a vasfüggöny mögött- Jó néhány éve az egyik legjelentősebb keleteurópai földalatti mozgalomnak a vezetője.

Egyik barátom, aki magas állást tölt be az osztrák állami éfetben, vitt házzá először.

Eo-y este Bécs valamelyik ütött-kopott munkasnegyedebe hajtott, de hogy feltűnést ne keltsünk, már jóval utunk célja előtt megállította a kocsit, s innen gyalog mentünk tovább Megérkezve, a sötét lépcsőházban öt emelet magasságba kellett felmásznunk. Itt aztán barátom négy rövid, egy hosszú, majd újból két rövid kopogást hallatott.

Kis idő múlva kinyílt a kémlelőlyuk, melyen keresztül egy szem vizsgálgatott bennünket- Csak azutan taiult ki az ajtó és egy középkorúnak látszó sötéthajú, komolytekintetű férfi fogadott. Sovány, közepes termetén öreg, elnyűtt, de azért gondosan vasalt ruhát viselt-Ez volt A. Cs- hetvenkét órával azután, hogy sikerült az ÁVO elől Budapestről elmenekülnie.

Melegen üdvözölte barátomat és bevezetett bennünket háromszobás sívár kis lakásába- Mikor azonban barátom arra kérte őt, hogy beszéljen nekem földalatti tevékenységéről, rémülten tiltakozott.

r

_Nem, nem tehetem — mondotta — hiszen a kommu. istákat is tájékoztatnám vele és veszélyeztetném az egész szervezet működését. —

— Amerikának meg kell tudnia, hogy mi európaiak emlékszünk még, hogyan kell harcolni — érvelt -barátom-Nehezen sikerült rábeszélni, de végül is, miután megígértem neki, hogy kilétét (eredeti neve is félrevezetésül szolgál) titokban tartom és egyes fontos részleteket nem közlök, beleegyezett.

Egy üveg bort nyitott és elmsélte nekem történetét, melyet osztrák és amerikai kémelháritó tisztviselők is megerősítettek.

A. Cs. egy délmagyaroszági városban született, ahol ap- jának kis gyárűzeme volt. Középiskolai tanulmányai után ő vette át a vezetést, de nem sokáig, mert a második világháború kitörésétől kezdve mint tartalékos tiszt katonai szolgálatot teljesített. Éveket töltött az orosz fronton, míg 1944 júniusában fogságba esett.

_ön nem is képzeli, mit jelent szovjet hadifogolynak

lenni — mondtam

Az Ural szibériai oldalán levő egyik hadifogolytáborba szállították, s bár itt a hőmérséklet az év kilenc hónapjában fagypont alatt volt, a barakokat nem fütötték és a foglyok sem takarókat, sem meleg ruházatot nem kaptak.

Táplálékuk naponta korpaleves és néhány szelet kenyér volt reggelire, korpakása és egy csésze tea pedig vacsorára. Kétszer egy évben “húskóstolót” is kiosztottak nekik, de a szokásos birkafej rendszerint romlott volt és mindnyájan vérhast kaptak tőle-A genfi egyezmény szerint hadifogoly tisztek nem kötelezhetők munkára, de itt szuronyheggyel kényszerítették őket, hogy egészségesen vagy betegen kora hajnaltól késő estig hét napon keresztül dolgozzanak. Ha túlbeteg volt a munkára, nem kapott élelmet. Mikor egyszer megkérdezte a parancsnokot, hogyan legyen jobban, ha nem kap enni, az ráförmedt- “Senki sem kívánja, hogy jobban légy” — mondotta.

Először útépítésnél dolgozott, majd naponta egy 800.000 lakosú közeli nagyvárosba szállították, melynek nevét azonban egy orosz térképen sem lehet megtalálni. Lakosainak még akkor is tilos volt a város nevét megemlíteni, ha rokonaiknak írnak- A Szovjet legnagyobb hadiüzemei vannak itt elhelyezve.

Jóval a második világháború befejezése után, abban az időben, mikor a Szovjet állandóan a leszerelést követelte, A. Cs. keményen dolgozott a tankgyártásnál ebben a névtelen városban.

A tábor őrsége rosszul bánt a foglyokkal és gyakran ütlegelte őket- A kommunista párt receptje szerint azokat ,akik behódoltak a kommunista tanításnak és vállalták a társaik ellen való kémkedést, megkímélték, míg azokat, akik

__mint A. Cs. is — ellenálltak duplán részesítették kemény

bánásmódban-Folytatása következik.

BERNÁTH JÁNOS

Folyó hó 7-én váratlan hirtelenséggel elhunyt Bernáth János.

Munkából való hazatérte után agyvérzés lépett fel, amely végzetesnek bizonyult- Élete derekán, — 55 éves volt —munkabíró képessége teljében szólította haza az Ur, ezért halála hírét először sen ki sem akarta elhinni. Benne egyik értékes tagját veszítette el a torontói magyar társadalom.

Kivette a részét mindenkor a közért való munkából. E- j gyik legrégibb tagja volt a j Torontói Magyar Háznak és j a Brantfordi Magyar Beteg- ■ segélyző Egylet helybeli osztályának. Munkásságának leg nagyobb részét azonban egyházában fejtette ki, azt teljes szívvel, odaadóan szerette- Temetése f. hó 9-én, szom haton délelőtt volt, a Torontói Első Magyar Református Egyház templomából. Az egyház tagjai és a Bernáth család barátai zsúfolásig megtöltötték a templomot. Megjelent a temetésen valamennyi Ontario-i magyar református lelkipásztor. Nt. Novák Miklós imádkozott és szentírást olvasott, Nt- Rúzsa Jenő a Magyar Református Lelkészegyesület és Presbiteri j Szövetség nevében búcsúzott az elhunyttól, Nt. Csendes1 Imre és Nt- Borsay László a | sírnál végezték a szolgálatot.! A gyülekezet lelkipásztora gyászbeszédet mondott. A j gyászbeszéd hangsúlyozta, hogy a család mellett menynyire érzi a veszteséget a gyű lekezet, amely egyik legértékesebb, munkás tagját veszítette el. “Harcos ember volt Bernáth János” — mondotta a gyászbeszéd, “de harcaiban sohasem vezette önérdek.” Ráillett Malakiás próféta könyve 2-ik részének 6- ik verse : “Nem találtatott álnokság az ő ajkaiban, egyenességben járt.” A sírnál, a gyülekezet tagjai nevében Szabó Gusztáv gondnok mondott búcsú-beszédet.

Bernáth János teste itt fog nyugodni idegen földben, de lelke vissza száll abaujmegyeii kis falujába, ahol született. I

Szilvássy László:

“A bűnszövetkezet”

Nem kell mindjárt rosszra gondolni, nem gyilkosságra szövetkeztünk. Mindössze csak fakitermelési részvénytársaságot alapítottunk, mivel erősen hűvösödött az idő és a szenet igen drágán mérték a lingeni tüzelőanyag kereskedők.

A dolog úgy állt, hogy Müller Hanzi egykomámmal a lingeni munkaügyi hivatal „alkalmazásában” állottunk akkoriban. Másszóval állás [ nékül voltunk és a munkaügyi: hivatalba jártunk stemplizni. I Jelzem rém kényelmes foglalkozás, mert hetenként mindössze kétszer kellett megjelennünk, a hivatalnok belepecsételt a könyvünkbe, aztán minden két hétben felvettük a munkanélküli segélyt- Télidőn ugyanis szünetelt ia mi „szakmánk” — csatomaásás a wietmarscheni lápon — minek folytán, hogy Hanzi egykomám szavaival éljek: „tétlenségre

kényszerültünk”.

A munkanélküli segély azonban csak éppen arra volt elég, hogy éhen ne haljunk, tüzelőanyagra már nem futotta belőle- Télen viszont hideg van, a család fázott, a kisgyerekeknek meg hiába próbáltuk volna magyarázni, hogy nem futja tüzelőre, csak dideregj etek nyugodtan. így jobb megoldás híján megalakítottuk a „Fakitermelési Rt-t.” Azt gondolom, felesleges mondanom, hogy nem a saját erdőnket „termeltük ki”.

Nem bizony. Több oknál fogva, de főleg amiatt, mivelhogy nekünk nem volt saját erdőnk.

Volt azokban másnak, így a probléma hamarosan megoldódott.

Összeesküvésünket köve-A Royal Canadian Mounted Police első tagja megérkezik Angliába, a koronázási ünnepségekre.

Serg. Tom H- Horn, a koronázás alkalmából Londonba küldendő kanadai Mounted Police különítmény tagjai közül elsőnek érkezett meg Angliába- A 41 éves és hat láb magas Sergt- Horn, aki 17 esztendeje szolgál a Mounted Police kötelékében és a Calgary-i alosztályhoz tartozik, alakulatának festői egyenruháját, piros kabátot, kék bricsessznadrágot, csizmát, revolvertáskát és a jellegzetes kalapot viseli. A junius 2-i koronzáson a Mounted Police a gárdatisztség ellátásán kívül résztvesz egy zenés lovas díszfelvonuláson, valamint a koronázás után Edingburgban tartandó háromnapos látványos bemutatókon.

MAO CSE-TUNG MALENKOV TALÁLKOZÓ

A nemzeti Kína hírszolgálata szerint Mao Cse-Tung vörös Kína miniszterelnöke a közeljövőben Moszkvába utazik, hogy Malenkovval megbeszéléseket folytasson a hideg háború további haditerveit illetően-Malenkov négyhatalmi találkozóra készül ?

A Szovjet újabban nagy arányú személyi változásokat rendelt el a németországi orosz ellenőrző bizottságban. Ezt az intézkedést szövetséges diplomaták a Németország egyesítésére irányuló esetleges négyhatalmi találkozó előjátékának tekintik, s véleményük szerint úgy látszik, hogy Malenkov már fel

is állította csatársorát a tárgyalások számára, melyekre akkor kerülne sor, ha a koreai fegyverszünetet megkötötték.

Moszkva bejelentette, hogy Yudin professzort nevezte ki az ellenőrző bizottság politikai tanácsadójául, felváltva Vladimir Semenovot, aki hét évig működött ebben a minőségben. Yudin a marxista elmélet egyik élharcosának számit, míg Semenovról nyugati körökben azt mondják, hogy mérsékelő befolyást gyakorolt a Kelet- Németországot lehető leggyorsabban szovjetizálni akaró kommunis tákra. Moszkva szerint Semenovot azért hívták vissza, hogy a német politikai kérdésekben a Kreml tanácsadója legyen.

tő hajnalban már kölcsönkért fűrészekkel és fejszékkel felszerelve jártuk a Schepsdorf-Lohnei erdőt, megfelelő tűzifa után kutatva. Szakembereknek fölösleges magyaráznom, de a hozzánemértők kedvéért mégis kénytelen vagyok közölni, hogy nem minden frissen vágott fa alkalmas a tüzelésre- Hosszú emigrációnk tapasztalatai azt mutatták, hogy a frissen vágott fák közül csak az akác és a nyír égett kifogástalanul, így főként azokat forszíroztuk.

Ez a két fatipus azonban elég ritkán fordult elő a környéken, mivel a schepsdorf-lohnei erdő zöme fenyő és tölgyerdő- Sokat mondok, ha minden két-háromszázadik fa volt alkalmas a mi céljainkra. Mintahogy azonban az rendes, komoly és alapos munkát végző kitermelőkhöz illik, addig keresgéltünk, míg végül is találtunk egy megfelelő erdőrészt és hozzáláttunk a munkához.

Megköptük hát a markunkat Hanzival és sorra döntögettük a “megfelelő” fákat.

Csodálatosképen, mindig a legnagyobbakat és legvasta gabbakat.

Estére kelve már jócskán összehordtunk az útszegélyhez, ahonnan a “sötétség leple alatt” kiskocsival akartuk elszállítani- Akkor derült ki, hogy szorgalmas munkánk eredményéhez már egy lovaskocsi is kevés lett volna, nem egy olyan kis vacak, amilyet mi kértünk kölcsön a Neerschulte Alojztól.

Valamit mindenesetre felpakkoltunk, hogy a didergő családoknak legyen végre egy kis meleg szobája. Azt meg kell hagyni, hogy igen fain tüze lő anyagot ‘gyűjtögettünk”, már a szállításnál megizzadtunk tőle. Ugyanis tengelyig süppedt a kiskocsi a

homokos úton. Két lónak is elég lett volna kihúzni, nem két ilyen vén szamárnak . • .

Mindenesetre megállapodtunk abban, hogy Neerschulte Alojznak szólunk, ő jómódú gazdaember, van kocsija, lova szálitsa haza nekünk kocsival a kitermelt fát egyik este-Jó fiú, megértő, biztosan meg is teszi.

Úgy is lett. Másnap este kijött Alojz és most már hármasban, egyesült erővel hordtuk a fát. Alojz beszervezése igen jó üzletnek bizonyult, mert kitűnő szaktanácsokat kaptunk tőle a favágásra, aprításra és szállításra vonatkozólag. Sőt még azt is ajánlotta hogy ne csak a magunk részére vágjunk fát, hanem eladásra is és esténként liferáljuk az árút a tűzifahiányban szenvedő lingeni polgároknak-A business remekül virágzott. Kellemesen fűtött lakásban laktunk és a munkahivataltól húzott “illetményen” kívül még szép mellékjövedelmünk is volt a tűzifakereskedésből. A bevételt becsületesen elosztottuk háromfelé, ahogy az már tisztességes “lopósok” között szokás.

A korán beköszöntő emslandi tavasz vetett véget a “tervszerű erdőmívelés”-neK. Újból megkezdődött a munka a mocsáron és-egyidőre megint vége lett a nyomorgásnak.

* * *

Pünkösd táján egy verőfényes vasárnap reggel, mint rendesen, megint Müllner Hanzival jártuk az erdőt- Csiperkegombát szedtünk.

Jól elkalandoztunk, szinte észre sem vettük és “régi dicsőségeink” színhelyére értünk- A jócskán kiirtott erdőrészhez.

Hamarosan megszedtük a kosarainkat, aztán leültünk egy kicsit egy-egy fatönkre cigarettát sodorni, meg be-STEPHANUS:

Hazánk múltja - a modern régészet megvilágításában

Hazánk területének kulturális fejlődésében Kr- e. 900 táján újból jelentős változások történtek. A réz mellett a vas bányászatát és feldolgozását is elkezdte az ott élő illyr lakosság. Ez az első eset, amikor bizonyossággal meg tudjuk nevezni e terület lakóit- Az újabb kutatások azt is megállapították, hogy az új telepesek Szilézia területéről indultak ki, s térj esztették el Európa nagy részében az u. n- urnamezők kultúráját. A korai vaskor művelődési központja Középeurópában Hallstadt volt. Az ott uralkodó magas művészeti ízlés és fejlett művelődési színvonal hazánk nyugati felében is megtalálható. Az ország keleti részébe viszont lovas szteppenépek és szkiták nyomóinak be- A ló használata — amely már jóval korábban ismert volt — ekkor vált általánossá.

Az emberiség anyagi és szellemi téren való fejlődése világszerte óriási lendületet vesz. Európa egyes részein már városok alakúinak ki. Ebben a korban írja Homeros hősi époszait s nem sokkal később Herodotos az első történeti munkákat. A római állam is most van kialakúlóban.

Az u- n. hallstatti kultúra virágzása idején, Kr- e. 400 táján újabb megrázkódtatás éri a Kárpátok medencéjét: egy nagy nyugati népvándorlás hullámai özönlik el. Megjelennek a kelták, akik megismertetik az «itteni lakossággal a másutt már előbb alkalmazott fazekaskorong használatát. A vasipar e késői vaskorban egyre magasabb fejlődési fokot ér el. A kereskedelem fellendül megkezdődik az első érempénzek verése. Az élet egyre modernebbé válik. A technika vívmányaitól eltekintve jóformfán mindent megtalálunk már, ami a mai ember életére jellemző.

Krisztus születése táján a történeti kor hajnala köszönt be e területen. Míg a Duna-Tisza közén a szarmata jazigok telepszenek meg, a Dunántúlt és Erdélyt a római nagyhatalom veszi birtokába. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy milyen jelentős volt hazánk múltjában a római hódítás- Nagyszerű utak, katonai táborok, határerődök épültek. A római alapítású városokban ugyanazt az emelkedett életszínvonalat találjuk, mint magában Itáliában- Templomok, színházak, fürdők, hivatali épületek és vásárcsarnokok épültek mindenfelé.

Az egyre erősödő kereszténység és a határerődökön kívül élő barbár népek fokozatosan készítik elő a hatalmaskiterjedésű római birodalom bukását- Nagyban sietteti ezt a folyamatot a negyedik század végén meginduló népvándorlás. A húnok után egymás után jelennek meg hazánk földjén a különböző germán törzsek: gótok, gepidák, longobárdok stb. A Kr. u. VI. század közepétől az avarok hoznak ismét megnyugvást néhány századra. Nagy Károly azonban leveri őket. A honfoglaló magyarok avar szórványokat s kisebb szláv csoportokat találnak hazánkba való érkezésük idején-Ilyen előzmények után lépett fel a magyarság, amelynek államalkotó erejét mutat ja,hogy több mint egy évezredre eldöntötte a terület sorsát. Ennek az évezrednek az eseményeiről a következőkben lesz szószélgetni.

Éveken át együtt voltunk Hanzival, mégsem tudtuk soha kibeszélgetni magunkat. Mindig akadt valami újabb téma. így van ez már, ahol csak két magyar van együtt- Mert azt majd elfelejtem mondani, hogy az én egykomám, a Hanzi is magyar. Otthon még Jancsinak hívták, Emslandban ragadt rá a “Hans”, így aztán én is Hanzinak hívtam. Passzolt is a Hanzi keresztnév némethangzású vezetéknevéhez.

Egyszóval cigarettáztunk és beszélgettünk. Azt hiszem, éppen azon töprengtünk, hogy mit innánk szívesebben, ha úgy lehetne; móri murcost, vagy vadkerti kadarkát, mikor a hátunk mögött zörgést hallunk.

Neerschulte Alojz baktatott felénk, méla letargiával szemlélve a tájat.

—Hát te mit keresel errefelé ? — kérdem tőle—Hogy-hogy ? — kérdez

vissza. Csak nincs kifogásod ellene, ha a saját erdőmben sétálgatok ?

Egymásra néztünk Hanzival és majdcsaknem lenyeltük a cigarettáinkat ijedtünkben. Hanzi tért előbb magához, ő nyögdécselte :

— Ez a Te erdőd ?

— Uhum.

— És mi itt vágtuk a fát?

— Ugylátszik.

— Jézus-Mária Aloiz És te nem szóltál nekünk?

— Nem akartam a kedveteket elrontani-Rettenetesen szégyeltük magunkat. Alojz leült közénk, rágyújtott egy cigarettára és hallgattunk. Vagy egy negyed óráig. Már kezdett a dolog kínos lenni, gondoltam mondok valamit, hogy meg ne siketüljünk a fenenagy csendben.

— Alojzkám, rettenetesen szégyeljük magunkat.

— Miért ? — így ő— Na hallod . Nem elég, hogy Tőled kértük kölcsön a fűrészeket, meg a fejszéket, hanem akkor még a Te erdődet jöttünk kiirtani— Ez még hagyján, — vágott közbe Hanzi — ráadásul még Veled szállíttattuk haza a fát. A Te erdődet árusítottuk és csak a harmadrészét adtuk oda a pénznek.

— Sőt, — vettem át a szót megint — még az áldomást is Te fizetted a végin.

Alojz csak csendesen mosolygott.

— Hát miért nem szóltál ?

— Minek? Tudjátok, gondoltam magamban, van itt fa elég- Még marad is. Nem károsodik senki. No meg, a gyerekek miatt is, mert mit tehetnek ők szegények arról, ha hideg van. Ha ti is otthon lehetnétek, biztosan nem lennének ilyen gondjaitok. Aztán, ki tudja mit rendel még nekem is a jó Isten. Lehetek még én is hazátlan, földönfutó, mint most ti- Nekem nem hiányzik, nektek meg jól jött.

Néztük Alojzt, de nem tudtunk szólni- Valami furcsa keserűség szorította a torkunkat.

Hosszút hallgattunk megint. Végül is Alojz rivalt ránk :

— Mit ültök itt mint két tojós majom? Gyertek haza A gyerekek várják a gombát. Indulás

Nekilódultunk.

Mikor a templom előtt elváltunk, sunyin ránkmosolygott, aztán csak úgy foghegyről odavágta :

— Hanem a gallyakat máskor pucoljátok el a fene egyen meg benneteket, mert mégis csak disznóság, hogy

! azt is nekem kellett eltakarítani ! Donnerwetter, nochamoll !

HIGYJÉL A NEMZET FELTÁMADÁSÁBAN !