Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-16 / 20. szám

C a n a d a’s largest

Anti-Communist

weekly

in the Hungarian language

I

Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa

3 évfolyam, — 20 szám.

Ára : 10 Cent.

1953 Május 16

“A gyermekek országa”------0-Mikor még az európai behajózó táborokban ültünk és lestük a megváltó hajólisták kiragasztását, a rengeteg propaganda és reklámozás következtében úgy ragyogott lelki szemeink előtt Kanada, mint az ígéret Földje. Tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol a munkanélküliség ismeretlen fogalom, ahol mindenki dolgozhat, — képességeinek megfelelően, — ahol a koldusok is — ha ugyan vannak — saját autójukon végzik napi adománygyűjtő kőrútjukat és főleg — ami mint szülőket leginkább érdekelt — Kanada az az ország, ahol minden-minden kizárólag és csak a „gyermekekért” történik. .

Alig vártuk tehát azt a pillanatot, amikor Kanada földjére értünk, hogy a kényszerű hazátlanság nyomorúságait ártatlanul végigszenvedő kicsinyeink végre emberi, helyesebben gyermeki körülmények közé jussanak és valóban gyermekek lehessenek, a szó legigazibb értelmében...............

Ami a munka- és kereseti lehetőségeket illeti, — miután nem voltak nagy illúzióink és a ragyogóan kiszínezett híreket igyekeztünk reálisan felfogni — nem sokat csalódtunk. Végeredményben lényegtelen, hogy ki mit csinál, lényeges az, hogy jól csinálja és hogy abból, amit csinál biztosítani tudja a maga és családja létfenntartását. A kezdeti nehézségektől eltekintve eíőbb-utóbb csaknem mindenki beleilleszkedik az újhaza először furcsa és idegen, később megszokottá váló élettempójába és jól-rosssabbul, de mindenki megkapaszkodik valahol-Végtelenül elszomorító azonban az, hogy a sokkal jobb táplálkozás és ruházkodás meiletf gyermekeink mégis légüres térben legebnek és rövidesen bekövetkező általános és előnyös változásra mégcsak remény sincs.

“A gyermek, - áldás” mondja a szállóige és ennek így is kellene ienníe, mint ahogy, nagyon helyesen, a világ sok országában így is van, minden különösebb propaganda nélkül. Sajnos éppen Kanadában, ahol a hírverés miden eszközét igénybeveszik a gyermekkultusz népszerűsítésére, ebben a tekintetben keservesen kellett csalódnunk.

A gyermekáldás itt minden csak éppen nem “áldás” — ha az embernek nincs olyan jövedelme, vagy vagyona, hogy saját háza legyen. Mert a kínos csalódás akkor következik be, ha az újkanadás elindú! lakást keresni-Azok, akik megérkezésük után rokonokhoz, vagy ismerősökhöz jöttek, még szerencsés helyzetben voltak az első és legnehezebb időkben. íía talán a kényszerű tétlenség, a szívesség hosszabb ideig való kénytelen elfogadásának gondja nehezedett is rájuk ideig-óráig, mégis fedél volt a maguk és gyermekeik feje felett. Azok azonban, akik teljesen idegenül érkeztek ide, gyakran kálváriát jártak egy lyuk után, ahol meghúzódhatnak, amíg “valami jobb akad”.

Az idő múlt, a szülők dolgoztak, de sokan még ma is ott vannak, ahová megérkezésük után vetődtek, az előnyösebb változás minden reménye nélkül. Vannak, akik ma is lejárják a lábukat és mégsem tudnak megfelelő lakást Kapni-És miért? Mert gyermekük, vagy pláne gyermekeik vannak.

A gyermekek pedig, sajnos, nem szívesen látott vendégek a kanadai házakban-Nem “itt hallóttam-ott hallottam” dolog, de szomorú tény az, hogy példáúl Torontóban csaknem képtelenség megfelelő lakást kapni, ha a lakáskeresőnek gyermekei vannak. Ha pedig talál, annak bére olyan magas, hogy az átlagos dolgozó ember nem tudja megfizetni.

Nem beszélünk a perifériákról, a színes negyedekről, ahol a gyermekeket még befogadják, élénk bizonyságáéi annak, hogy a lenézett emberfajtákban gyakran több emberi és szociális érzés van, mint bennünk, fehérekben.

Itt nemcsupán kanadaiakról van szó, akik — indokoltan vagy indokolatlanul, nem tudjuk — idegenkednek a más nemzetiségűekkel való együttlakástól — tisztelet a kivételnek! — végtelenül szomorú és elkeserítő azonban az, hogy a saját fajtánk sem jár elől jó példával !

Bizony tucatjával vannak magyarok is, akik ridegen vagy kedvesen, de határozottan elutasítják a lakáskereső családfőket: “Sajnos, mi csak gyermektelennek adhatjuk ki a lakást!” — jelszóval.

Ugyan miért? mi kifogása lehet egy tisztességesen gondolkodó, igaz magyar embernek a gyermekek ellen?

Vájjon hány van köztünk, aki nem mint “gyermek ’ kezdte az életet? „

Vagy az már elmúlt? Az régen volt? Azt ugyan valamennyi megkövetelte anno dacumal, hogy őt respektálják, szeressék és szívesen lássák mint gyermeket, most azonban, hogy már nem az, még csak hallani sem akar arról, hogy más gyermekével kelljen egy fedél alatt laknia. Vájjon mit vétettek a kegyetlen körülmények folytán idegenbeszakadt szerencsétlen kis magyarok, hogy ilyen ellenszenvvel fogadják őket és éppen azok is, akik — állítólag — maguk is magyarok?

Ha egy idegen utasít el, még meg tudjuk valahogy érteni, legalábbis meg próbáljuk úgy értelmezni, hogy az elutasítás nem a gyermekeinknek, hanem nekünk, “idegeneknek” szól- Emberbaráti szempontból ez sem érthető! Hogy azonban asaját fajtánk számára is “idegenek” legyünk, ez már több mint lesújtó! Ez már szégyenletes!

A gyermekektől való idegenkedés, akármilyen nemzetiségű is legyen az illető, önzésre és keményszívűségre vall. S ha már a háztulajdonosok nem térnek sajátmaguktól jobb belátásra, az államnak kellene kezébe vennie az ügyet és minden rendelkezésére álló demokratikus eszközökkel rábírni a csak saját kényelmüket néző háztulajdonosokat, hogy megváltoztassák nézeteiket. Példáúl helyes intézkedés volna, ha

AMER1AKAI - ANGOL SZAKÍTÁS FENYEGET?

CHURCHILL JAVASOL, EURÓPA HELYESEL, AMERIKA HALLGAT.

Churchill bejelentette az alsóházban, hogy az idő ismét megérett egy négyhatalmi konferencia számára, amely a Kelet és Nyugat közötti nézeteltéréseket volna hivatva elsimítani.

A miniszterelnök meglepő beszéde arra vallott, hogy a Kreml utóbbi időben tapasztalható barátságos gesztusai mély benjmmást gyakoroltak rá, amit nem is tagadott, sőt még azt is kijelentette, hogy még inkább van rá hatással Oroszország belső fejlődése.

Hogy Churchill a Szovjet félé való közeledés gondolatával játszik, azt már régebben gyanították, mióta Malenkov került Sztálin helyére és engedékenyebb magatartást tanúsított a Nyugat felé mint elődje-Beszéde folyamán a miniszterelnök titokzatosan arra engedett következtetni, hogy volna egy terve, amely egyaránt kielégítené á Szovjet biztonsági követeléseit és a Nyugatnak a szabadság és biztonság utáni vágyát. Az ötlet csírája az 1925-ös Jocarnói egyezményből származik, amelyben Anglia beleegyezett, hogy Németország segítségére siet, ha Franciaország megtámadná és viszont. Hasonló gondolatok vannak j Németországra és Oroszországra vonatkozóan azoknak el-j képzelésében, akiknek elsődleges céljuk az európai béke meg- j szilárdítása az emberiség békéjének érdekében.

A miniszterelnök szavai azonban nem tisztázták, hogy ebben az esetben ki volna az, aki a garanciái adná — a North Atlantic Treaty Organization beleértve az Egyesült Államo-1 kát is, a brüsszeli szerződés szövetségesei, vagy csupán Anglia maga.

Churchill továbbá annak a reményének adott kifejezést,; hogy a koreai fegyverszünet hamarosan létrejön és azt is kijelentette, hogy Anglia megvédi magát Egyiptomban támadás esetén, erre pedig még az Egyesült Államok vagy más ország segítsége nélkül is képes.

A miniszterelnök javaslatát a nagyhatalmi konferenciát illetően saját pártja, de még inkább az ellenzéki munkáspárt nagy helyesléssel fogadta.

Attlee, a munkáspárt vezére meg is egyezett Churchillel, hogy személyes érintkezést igyekeznek teremteni a szovjet vezetőkkel, amely barátságos viszonyon a béke felépülhet. Minden arra mutat tehát, hogy Anglia sokkal inkább bízik a szovjet „béke-gesztusok”-ban mint az USA.

A francia parlament külügyi bizottsága követte Churchill kezdeményezését és felszólította a kormányt, hogy sürgesse egy nagyhatalmi konferencia összehívását a világproblémák megtárgyalása és megoldása céljából. Ugyanekkor a bizottság bizonytalan időre elhalasztotta a hat európai nemzet közös védelmi szerződésének megfontolását, amelynek célja német csapatoknak a szövetséges erőkbe való bevonása volna.

A szuezi helyzet kiélesedése

Dulles, amerikai külügyminiszter közép- és közelkeleti útja során meglátogatta Kairóban Naguib miniszterelnököt akinek Eisenhower személyes üzenetét hozta, valamint ajándékát, egy Colt pisztolyt az elnök saját gyűjteményéből.

Dulles és Naguib több mint két órás tárgyalást folytattak, melynek eredményeképpen megegyeztek, hogy minden idegen csapatot vissza kell vonni a szuezi csatorna zónájából és háború esetén a víziútat az egész szabad világ számára használhatóvá kel! tenni-Ezzel szemben az angolegyiptomi tárgyalások holtpontra jutottak és a feszültség nőtt. Anglia megerősítette csapatait a szuezi területen és minden jel arra mutat, hogy Egyiptom is elszánt védelemre készül. Churchill közölte az alsóházzal, hogy Anglia minden segítség nélkül is képes tartani magát Szuezben, míg Naguib kijelentette, hogy Egyiptom az utolsó emberig kész harcolni, hogy az angolokat kiűzze onnan. A miniszterelnök Churchill Izraelhez intézett bátorító szavait Egyiptom és az arab államok elleni fenyegetésnek bélyegezte.

Dulles kairói tartózkodása folyamán megbeszélést folytatott az angol követtel és a londoni amerikai követ ugyancsak tárgyalt Churchiílel a szuezi kérdést illetően.

Eisenhower uj bevándorlási terve

Eisenhower elnök a kongresszus hozzájárulását kérte tervéhez, hogy a következő két esztendőben összesen 240-000 bevándorlót engedjenek be az Egyesült Államok területére, a most fennálló kvótákon kívül.

A szenátus és a képviselőház elnökeihez intézett levelében az elnök különösen a vasfüggöny mögötti országok menekültjeinek bebocsátását hangsúlyozta ki.

Az elnök többek között a következőket irta :

“Tudjuk, hogy az elmúlt évek tragikus eseményei következtében a hontalan menekültek ezrei élnek Európa szivében.

A menekültek, akik a halállal is dacoltak, hogy a vasfüggönyön keresztülszökhessenek, utóbbi időben egyre többen lesznek. Ezek kétségbeesetten vágyódnak a szabadság után és az a vágyuk, hogy szabad földön végleges menedéket találjanak.

A menekültek egyre növekvő áradata már komoly gondokat okoz egyes baráti országokban, s a baj sürgősen orvoslásra szorul”Bár az elnök kizárólag Európáról beszélt és nem említett bizonyos nemzetiségeket, határozott kijelentés még nem történt arravonatkozóan, hogy a pótbevándorlás csupán európai személyekre szoritkozik-e majd. Az illetékes kongreszszusi bizottságok és kormányhivatalok tárgyalásainak eredménye fog erre a kérdésre választ adni..

CHURCHILL A TÉRDSZAULAGREND LOVAGJA

Erzsébet királynő április 24-én a térdszallagrend lovagjává ütötte Anglia miniszterelnökét, akinek neve azóta hivatalosan így hangzik': Rt. Hon- Sir Winston Spencer Churchill.

A miniszterelnök pályafutása folyamán már többször elhárította magától a nemesi méltóságot, így 1945-ben is, mikor VI- György király a győzelmes háborúban szerzett érdemeiért akarta ezzel kitüntetni. Most azonban elfogadta a fiatal királynő személyes elismerésének kifejezését, amivel különböző találgatásokra adott okot. Többek szerint Churchill nemsokára nyugalomba óhajt vonulni, s ezért egyezett bele végre, hogy felvegye a legmagasabb lovagi rangot. Ez a feltevés azonban egyelőre semmiképen sem látszik megerősítettnek.

A BÉKE

NEM VESZÉLYEZTETNÉ A KERESKEDELMET KANADÁBAN

A KANADAI HONVÉDELMI MINISZTER INTI EURÓPÁT

Washington feltűnően hallgatag maradt Churchill javaslatát követően és félő, hogy a jelenlegi helyzetben komoly szakadék fenyeget Amerika és Anglia között.

Churchill mostani magatartása annál meglepőbb, mert a kommunizmus veszedelmeivel szemben rendszerint sokkal éberebb volt mint a világ sok más vezető politikusa. Az ő miniszterelnöksége alatt Anglia szoros szövetségese volt Amerikának a hideg háborúban, s még most is, mindennek ellenére, „remélik”, hogy továbbra is együtműködik az USA-val-Mindazonáltal a megfigyelők figyelemreméltónak tartják azt a körülményt, hogy az alsóházban senki sem kifogásolta a kormánypárt részéről Attlee beszédét, aki az USA kormányt szervezetlenséggel vádolta meg és kijelentette, „néha az ember igazán szeretné tudni, hogy ki a hatalmasabb az elnök vagy McCarthy szenátor?”

Churchill, a brit birodalom sírásója, akiről már-már azt hittük, hogy józan észre tért, — úgylátszik mégsem tanúit a múlt világháború baklövéseiből. Ma ismét hisz a bolsi szirénhangoknak és az Empire kiárusítása után Európa sírját is meg akarja ásni a mindenkor dőre és rövidlátó franciákkal együtt. Reméljük azonban, hogy a reális politikai helyzettel tisztában levő európai és más világrészbeli politikusok Amerikával karöltve nem engedik hogy Churchill, Attlee és hasonló “államférfiak” hamis ábrándokat kergető rögeszméi katasztrófába sodorják a világot. Mi tudjuk, hogy a bolsevizmussal nincs megegyezés és amelyik politikus még ma sem ébredt ennek tudatára, az inább vonuljon nyugdíjba • • . vagy zárt intézetbe.

azokat a házakat, ahol nincsenek gyermekek, magasabb adóval terhelnék, viszont azokat, ahol az oly jóleső “children welcome” a jelszó, adókedvezményben részesítenék.

Nagyon valószínű, hogy a dollárok után nyargalászó háztulajdonosok pillanatok alatt “gyermekbarátokká” válnának és nem volna többé lakásprobléma Kanadában. A háztulaj donosok versenyt futnának* egy-egy gyermekes családért, a kicsinyek pedig kikerülhetnének a perifériák sokszor oly test- lélekrontó légköréből s a sok, valóban szép, gyermekszeretetei sugárzó ténykedés mellett, ezzel Kanadából valóban a “gyermekek országa” válnék-G. K. Shells, a Canadian Manufacturers Association I elnöke, a társaság St- Johns-i I (New Brunswick) tengeré- I szeti osztályának tett közlései folyamán kijelentette, hogy akkor is, ha a hideg háború befejezése esetén Kanada öszszes hadi rendeléseit törölnék, az végeredményben

“roppant üdvös” volna

Shells szerint az egyidejű adócsökkentések jótékonyan egyensúlyoznák az üzleti élet és alkalmazások terén bekövetkező zuhanást-Minthogy az adók 45 százalékát fordítják honvédelmi célokra, bizonyosra vehető, hogy bármilyen kormány is legyen majd uralmon, ennek a 45 százaléknak lényeges részét elengedik az adófizetők terheiből — “ha megtörténne az a valószínűtlenség, hogy a nemzetközi helyzet biztosítaná ia hadi rendelések törlését” — tette hozzá az elnök.

Az adóengedmény folytán a fogyasztók többet vásárolhatnának, a gyárosok pedig megnagyobbíthatnák és modernizálhatnák üzemeiket.

Az USA-ban azonban a hadirendelések törlése nem járna hasonló adócsökkentéssel, miután az amerikai kormányzat deficittel működik. Ennek következtében az a veszély fenyegetné a kanadai társaságokat, hogy több amerikai áru eladására* kényszerítik őket, másrészt pedig a kanadai áruk védelmét követelik tőlük otthon.

Claxton kanadai honvédelmi miniszter uj Sabre-jetgépeket adott át Nyugat-Európa védelme számára azzal az intelemmel, hogy a nyugati világnak szakadatlan éberségre van szüksége.

Eddig három Sabre-jet repülőkülönitmény tartózkodik Európában és Claxton még egy negyediket is Ígért, amely az év vége előtt fog átrepülni és állomáshelye Nyugat-Németországban lesz. Ezzel a kanadai harci repülőgépek száma Európában 200-ra emelkedik majd, de a kanadai gyárak a szövetséges légierők számára is szállítanak még gépeket----------------o---------------------------------NEHÉZSÉGEK A KOREAI TÁRGYALÁSOKON

Harrison vezérezredes, az Egyesült Nemzetek koreai fődelegátusa szerint nincs bizonyíték arra, hogy a vörösök valóban akarják a fegyverszünetet.

“A kommunisták csak elfecsérlik az UN idejét és mesterséges füstfelhőbe fullasztják a tárgyalásokat” — mondotta-A vörösök akadékoskodásai újabban azt a problémát érintik, milyen semleges őrizet alá helyezzék azt a 48 ezer északkoreai hadifoglyot, akik nem akarnak visszatérni kommunista hazájukba.

“Amig a hadifoglyok ügyét véglegesen el nem intéztük, szó sem lehet fegyverszünetről” — jelentette ki Harrison. -----------------o--------------------------------VÖRÖS KÍNA NAGYARÁNYÚ KÁBÍTÓSZER KERESKEDELME

Az Egyesült Államok a kábítószer bizottsághoz érkezett 24 oldalas jelentés alapján megvádolta Kína kommunista, kormányát, hogy háborús gazdaságának erősítésére a kábítószer kereskedelmet használja fel.

A jelentés szerint a pekingi kormánynak monopóliuma van ópium és heroin előállítására, melyeket azután kínai és koreai csempészek által terjeszt. A pontos adatok megjelölik a kábítószer kereskedelem útját, mely Japánon keresztül vezet az Egyesült Államokba.

Japánba gyakran duplafenekű hajók hozzák a kábítószereket fegyverekkel együtt, melyeket Vladivosztokban töltenek meg és a japán kommunisták között kerülnek szétosztásra.

Bár Vörös Kín? visszautasította a vádakat, nem tagadhatja le, hogy állami fennhatóság alatt nagymennyiségű ópin n ot gyártanak az országban- Jellemző, hogy a termelés “A Népkormány ópiumtilalmát Végrehajtó Hivatal” hatáskörébe tartozik-