Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-02 / 18. szám
1953 MÁJUS 2 2 KANADAI MAGYARSÁG Teleki Béla előadása Szépszámú közönség jött össze az M.H.B.K. április 19-én megtartott gyűlésére, hogy meghallgassa Teleki Béla “Külpolitikai feladaink” c. előadását. Tömöry Jenő tbk. főcsoport - vezető mutatta be az illusztris newyorki előadót, aki bevezető szavaiban elmondotta, hogy miután az emigrációban mindenki mindenkit tudósít és néha félre, el kell mondja, hogy azért jött Torontóba az MHBK gyűlésére, — mert hívták. Nem jött Korponay Miklóshoz, nem jött az MHBK-hoz, nem régi és uj kanadai magyarokhoz, hanem egyszerűen magyarokhoz, akikkel mindanynyian egyek vagyunk. Kifejtette Teleki Béla, hogy az emigrációban csak a külpolitika az érdekes, pártpolitika, a belpolitika csak majomszinház. Hiszen azt, amire a belpolitika vonatkozik, azt az otthoniak döntik el. Politikai rendszert hazavinni sem nem erkölcsös, sem nem helyes. Felesleges is, mert ha katonai hatalom árnyékában hatalomra kerülhetnek is egyesek, az otthoniak első szava a választáson elsöpri ezeket, Ha nem az otthoniak véleményét fejezik ki. Bár a külpolitikai feladatok a lényegesek, sajnos ebben a kérdésben igen nagy tájékozatlanság van. Rámutatott az előadó, hogy a jelenlegi nagy békehullám igen nagy veszélyeket rejt ma gában. Az orosz kommunistáknak Sztálin halála után kétségtelenül belső bajaik támadtak, bár azok nem olyan nagy mértékűek jelenleg, hogy belső összeomlásra elhetne számítani. Ezeknek a belső bajoknak leküzdésére a kommunistáknak időre van szükségük s nagyon félő, hogy a nyugatiak ismét megadják ezt az időt. Az amerikai nép tisztán látja a helyzetet, ellenben az újságok egy része s az üzletemberek csak az üzlet szempontjából nézik a kérdést s ezt a tisztánlátást igyekeznek összezavarni. Bízhatunk azonban Eisenhower elnök józanságában is, aki tudja, hogy miért kell a nyugalmi idő oz oroszoknak. Sajnos, hogy az angolok öszszetéveszteni látszanak a szövetségest a baráttal s mint Tito esetében teszik, tárt kaput adnak a Tito féle kommunista propagandának. Tito lett az aranyiad, amelyiken a társutasok most átmenteni akarják magukat. A titoizmus képviseli a “jó” kommunizmust a moszkvai rosszal szemben, pedig kommunizmus csak egy van. Az emigrációs magyarságban lábra kapott egy indokolatlan optimista szellem, amely azt hiszi, hogy Trianon hibáitól nem kell többet félni. Ez ábránd. A kisantant és főleg a cseh-veszély változatlan. Középeurópa elrendeződésében nekünk képviselnünk kell a magyar érdekek maximumát azonban ezt mindig össze kell hangolni a szomszédok érdekeivel is. A felszabadítás nem a mi érdekünkben fog megtörténni. S mert az önálló, független kis nemzetek életlehetősége megszűnt, meg kell találni a szomszédokkal való összefogás lehetőségét. Egyesült Európa valamiféle amerikai mintára egészségtelen s lehetetlen is. A természet követelményein erőszakot tenni nem lehet s a közös kultúrájú népeket, gazdasági egységeket kell egy nevezőre hozni. Ismertette az előadó a különböző federatív elképzeléseket s rátért arra hogy a kisebbségvédelem teljes csődöt mondott, s ezért a federatív megoldások mellett az autonómia gndoolatát kell ápolni. Ezeknek a kimunkálásához komoly propagandaszerveket kell teremteni. Az emigrációs életben a belpolitikai kérdések helyett a társadalmi összefogást kell kiépíteni. Az ifjúság nevelése, iskoláztatása érdekében több áldozatot kell vállalni. S mindezekhez, legfőképen tisztességre s egymás iránti szeretetne van szükség — fejezte be szavait Teleki Béla. Az igen nagy sikerű előadást vita követte. Bérbe keresünk 8—10 szobás házat lehetőleg a város belterületén. Tel.EM.3-7678 MADAGASZKÁR II. Benyovszky 1772 végén indul el Madagaszkárba, hogy magas tisztségét átvegye, illet ve, hogy ugyanott ahol kevéssel előbb (1768-ban) a nagyszámú katonasággal, rengeteg munícióval ellátott, francia de Maudave gróf siralmas kudarcot vallott, ő a magyar gróf, úgyszólván puszta kézzel, üres zsebbel létesítsen egy hatalmas gyarmatot. Négy évvel később, vagyis mire XVI. Lajos — XV. Lajos király közben 1774-ben meghalt — ellenőrző emberei Madagaszkárba érkeztek, már kezd alaposan ráeszmélni, hogy még az édeni gazdag földön se lehet pénz nélkül gyarmatosítani és még kevésbbé lehet katonaság nélkül rendet teremteni. Na, de azért cseppet se csügged a mi magyar grófunk. De hogy csügged ! Feje továbbra is olyan, mint valami telisteli katlan, amiben gőzölögnek a merészebbnél-merészebb tervek. “Két várost létesítettem már”, írogatja a francia királynak bár ezen városok egyikének még csak terepe van kijelölve, míg a másikban — holmi ősrégi falu, — melyet a király tiszteletére Louisbourgnak nevez el — csupán a sárból tákolt “kormányzósági palota” jelzi a városodási tervet. Egyébként éppen amikor a király komisszárjai a nagysziget közigazgatásának felülvizsgálására megérkeznek, Louisbourg, a “főváros”, már egy hónap óta a szakaláv hordák ostroma alatt áll (és így aztán semmiképen se nyújthat előnyös benyomást) maga Benyovszky pedig valahol az ország belsejében csavarog... aranyat keresni. Bolondul bonyolult helyzet, ám Benyovszky Móricnak halvány sejtelme sincsen a kétféle veszedelemről. Sőt azt képzeli, hogy pont most érte el dicsőségei apogéját. Aranyat ugyan nem talál, de viszont mindazoknál a barnabőrű kis-királyoknál akik a szakalávok ellenségei, olyan fogadtatásban részesül, hogy végül is elhatározza magát ; nem fog többé pénzt és katonákat kunyerálni a francia királytól, nem fogja többé raportok írásával tölteni idejét és főleg ne mfogja azt többé arra pazarolni, hogy a saját gyarmatosítási érdekeit annyira mellőző király számára presztízst és gyarmatot létesítsen ezen az istenáldotta remek szigeten, önállósítani fogja magát ! Mi se könnyebb ennél. Egyes benszülött vezérek már évekkel ezelőtt indítványozták neki, hogy császárukká teszik. Most meg már valamennyi szakaláv-ellenség meghitt hívei közé tartozik. Nem jogos és termézsetes tehát, ha minden további nélkül megválasztatja magát ampanaszkabénak, vagyis Madagaszkár és aComori szigetek császárának ? / Csodálatosan hajlékony ész járásával és még csudásabban formálható becsületérzésével eszébe sem jut, hogy ezeket a gyerekeszü törzsfőnőköket, szinesbőrű kiskirályokat csupán feljebbvalójának dicséretével hódította meg. Állandónagymüveltségü, elképesztő gazdaságú és verhetetlen haderej ü az a bizonyos francia király, aknek ő a helytartója és aki, mint ilyennek, minden óha ját teljest. Valójában, soha semmi akadályát se látta annak, hogy “alattvalóinak” akár az az égi csillagokat is megígérje.. . a francia király nevében. Most pedig, amikor a hegyekből a fogadtatására elősereglett jóságostekintetii barnák sallangos diadalkapuk alatt ünnepük, ugyanolyan angyali derűvel elhatározza, hogy beadja lemondását XVI. Lajosnak és megírja feleségének, hogy jöjjön minél hamarabb átvenni császárnői méltóságát. “Unos-untig elegem van már a francia udvar kicsinyes elszámolási követelödzéseiről !” Írja egyik levelében. “Isteni lángésszel kidolgozott terveim feleltre sem méltatják. A megvalósításukra szükséges összegekre már nem számíthatok”. Pedig kapott már többször is segélyt a francia kormányt, bár az inkább üzletfélnek, mint úttörőnek vagy gyarmatalapitónak tekintette Benyovszkyt. Azoknak tekintette különben a többi gyarmati megbízottait is és még akkor is, amikor hajókat, katonákat áldozott a tengerentúli területek megszerzésére. De Benyovszky, a vele szemben tanúsított szűkmarkúságért, elsősorban is önmagát okozhatta. . . volna, ha némi belátásra képes; az elutazása előtt megkötött szer ződés értelmében ugyanis ő volt a lekötelezett, vagyis adós, mig a francia kormány főleg csak mint haszonélvező fél szerepelt. Bár Richelieu kardinális elveit követve, sok áldozatot hoztak már a franciák a gyarmatszerzések érdekében és ezeket az elveket követve el is értek már szép eredményeket — leginkább Colbert idejében — azonban e törekvéseket elsősorban a kereskedelmi verseny célzatai serkentették — főleg Angliával és Hollandiával szemben. A stratégiai és civilizáló célpontok legfeljebb csak a szerencsétlen végétért XVI. Lajos agyában kezdtek megvilágosodni. A puha karakterével lagymatag agyával a kis kövér “lakatoskirály” rokonszenvnél nem igen adhatott többet a magyar grófnak, annál is inkább, mivel a közelmulti súlyos gyarmati kudarcok erős fegyverül szolgáltak ellene, pesszimista politikusaival szemben. Csupán egyetlen év alatt — 1763-ban, amikor még trónörökös volt — Franciaország elvesztette Ka nadát, Ohio völgyét, Louisianát, Saint-Vencent és Dominique szigeteket (az Antillákon) valamint Szenegáliát Afrikában. ANGOL, NÉMET FORDÍTÁSOKAT VÁLLALUNK! TELEFON : EM. 3-7678. FORSTER’S DRIVING SCHOOL magyar oktató által is tanít autóvezetést. 2319 Bloor St. W. Toronto Telefon : LY : 2101 Bolsi világ Magyarországon... Budapest. ! Egy menekült magyar szakmunkás elbeszélése szerint a tél folyamán oly mérvű anyagtakarékosságot rendeltek el ' Magyarországon a kommunista hatóságok, hogy a forgalom és az üzembizottság nagyarányú romlására kell számítani. j ! Az úgynevezett Fővárosi Autóbusz Főműhelynek a jö' vőben úgyszólván semmiféle nemes anyagot sem szabad fel- I használnia és a fémek terén csak pótanyagokkal szabad dol• goznia. Mindez természetesen az üzembiztonságot erősen veszélyezteti. A legnagyobb nehézséget okozza például, hogy az autóbuszok Diesel-motorjaihoz nem lehet semmiféle alkatrészt kapni. Ezeket azelőtt importálták, de most már beszerzésük majdnem lehetetlen. i I A nagyszabású anyagtakarékosság egyik fontos tényezője, hogy használt dugattyúelempárokat pontos illesztéssel továbbra is használatban kell tartani, mert cseréről szó sem lehet. Komoly nehézségeket képez az is, hogy az előkamraégők készítésénél takarékoskodni kell a hőálló acéllal. Közölte tovább a kommunita kormány a Fővárosi Autóbusz Főműhellyel, hogy 1953-ban egyetlen kg. bronzra, sárgarézre és egyéb színesfémre sem lehet számítani. Ezek helyett mintegy 3000 kg. összsúlyban öntöttvasat, vagy legfeljebb acélt szabad beépíteni a budapesti autóbuszokba. Törekedni kell továbbá— a kommunista kormány rendelkezése szerint, a használt autóbuszrészek házi úton való kijavítására. A Középgépipari Minisztérium minden hamis várakozás és remény elkerülése érdekében már 1952-53 telének kezdetén közölte a Fővárosi Autóbusz Főműhellyel, hogy ebben az esztendőben külföldi alkatrészek behozatalára egyáltalán nem lehet számítani. Budapest. Stalin halálával kapcsolatban reményteljesen felizgatott magyar közhangulatra jellemző, hogy a KP és az ÁVH messzemenő óvóintézkedések foganatosítását tartották szükségesnek, a temetésen résztvett magyarországi kommunista küldöttség fogadtatásának színhelyén. A ferihegyi repülőtéren a fogadtatáson résztvett természetesen az egész magyarországi moszkovita kormány, továbbá megjelent a fogadtatáson J. D. Kiszeljev a Szovjet magyarországi nagykövete, Huan-Cen Vöröskina nagykövete, valamint az összes népidemokráciák követei. A ferihegyi repülőtér egész környékét és az odavezető autó- sőt mezei útakat is ellepték motorbiciklis és gyalogos ÁVH-osztagok, melyek mind gépfegyverrel, sőt kézigránáttal voltak felfegyverkezve. A repülőtérre csak különleges, — aznapra szóló — KP-igazolványokkal lehetett belépni. Salzburg. — A nyugatnémetországi amerikai-orosz repülőincidensre adott erélyes hangú amerikai jegyzék a külső látszatnál sokkal nagyobb nyugtalanságot idézett elő úú<v— orosz, mint bábkormánykörökben. „Az ördöngős Orbán” Irta : Béla deák. A két lipicai szép, egyenletes, kiadós lépésekkel viszi a szekeret a Dolháról Husztra vezető országúton. Csak Szellőnek, az idegesebbiknek tajtékzik egy kicsit a nyaka ott, ahol a hajtószárral a leggyakrabban érintkezni szokott, különben senki sem mondaná, aki látja őket, hogy az emberteherrel szabályosan megrakott szekeret ugyanazzal az egyenletes irammal már a negyvenedik kilométeren húzzák. Pali, arudas, szépen, egyformán tartja szárban a fejét s csak akkor bólogat, ha a kellemetlenkedő legyeket akarja lerázni magáról. Csupán Szellőnek szokása a jobb első lábának minden negyedik lépése utáni ütemes fejbillentés. Azért is tajtékzik ki a nyaka. A kocsison kívül még hárman ülnek a szekéren. Urformák. Zergetollas kalapjuk és vadászharisnyába-, vagy csizmába bujtatott priccses nadrágjuk után ítélve mindhármat erdésznek nézné az ember. Erősebb emelkedőhöz érvén, a kocsis lépésre fogja a lovakat s ahogy a szekér rázása alábbhagy, úgy kezdenek el fészkelődni az utasok is. — Jó meleg van, — mondja gyöngyöző homlokát törölve a legidősebbik, aki a kocsis mellett ül. — Nem csoda, mert az én gyomrom is a dél közeledtét jelzi., — teszi hozzá a legfiatalabbik. — Fertályóra sem kell mán és Huszton leszünk — mondja a kocsis. — Innen, a dombtetőről látszik is a város. Ahogy a kapaszkodó nehezén tulj utottak, maguktól ügetésbe szaporáznak a lovak s a dombtetőn csakugyan odakerül a város is az addig látott regényes huszti vár alá. A kocsis újra lépésre szorítja a lovakat, mert nemcsak a város látszik, hanem az is, hogy vagy három kilométernyire nagy porfelhőt kavargató gépkocsi közeledik a szekérrel szemben. — Le kell térni az útról, — magyarázza aggodalmasan — mert a lovaim nem állják az automobilt. Az öreg erdész nyugodt mozdulattal teszi rá a kezét a kocsis karjára. — Állj csak meg fiam. Majd én odaülök a helyedre. Nem lesz itt semmi baj. Meglátod. A kocsis húzódozva áll meg. Az öreg kiszáll. Odamegy a lovakhoz. Végigsimítja a hátukat. Szemükbe néz. Meglapogatja a képüket. Aztán felül a bakra, kezébe veszi a gyeplőt és csendes ügetésben indít. Ezalatt a gépkocsi is odaért. Éppen akkor bukkant ki az utolsó kanyarulatnál. Izgul a kocsis, de feleslegesen. A két lipicai nyugodtan üget el a gépkocsi mellett. — Óriási ! — lelkendezik a legfiatalabbik. — Hát ez nagyon szép volt — szólal meg a szomszédja is —, de ne gondold, hogy én ezen olyan nagyon csodálkozom. A mi salánki, meg feketepataki magyarjaink nemcsak beszélni tudnak a lóval, hanem együtt gondolkoznak vele. van az én kocsisom, a fiatal Orbán Bálint. Az ért mégcsak igazán a lóhoz, barátom ! Leteszi az ostort, meg a hajtószárat és azt mondja : “Tekintetes úr, tessen mán a vállamra ütni egyszer !” — Akkor megindulnak a lovak szép lépésben. “Most tessen megérinteni kétszer”. — S mint valami varázsütésre, már ügetnek is. “De oszt, ha megszoriti a vállamat, abban a minutában állnak ám, mint a cövek”. S ez is pontosan úgy történt, ahogy mondta. “Hogy tudod csinálni ezt Bálint ?” — kérdeztem meglepetten. “Hát csak úgy. Nem nagy dolog ez kérem. Csak úgy gondolom, aztán tudja már a ló, hogy mit akarok... De az apámat nem fogom utílémi sohasem. Igaz, engem nem is visz el az ördög, miként vele tette. Mert itt szógált ő az én helyemben az öreg erdőmester ur keze alatt, az Isten nyugosz talja őtet is. Jó gazdája volt. Apám meg hűséges cseléd. Négy szép, fekete lova volt. Még emlékszem rájuk. Fene nagy vér volt bennük, oszt mindig négyesben járt velük az apám. Nagy utakat tettek. Salánkra, Husztra, Beregszászba, Dolhára, meg még Újlakra is. Oszt, ha a nagy útról kicsit fáradtan kocogtak hazafelé, vagy legalábbis nem mentek úgy felvágva, mint ahogyan apám szerette, hát igen restellette. Erősen küszködött magával, hogy így nem, meg úgy nem, mert hát rátarti ember volt az öreg nagyon”. “Aztán hogyan került össze Hogy mást ne is említsek, ott az ördöggel ? — kérdeztem. “Hát, teccik tudni, az úgy vót, hogy Luca nap éjjelén kezébe vett az öreg egy görcsös bükkfabotot, amit a nagyapámtól örökölt, oszt elindult Újlak felé. Éppen éjfélkor ért a tiszakereszttúri általúthoz. Az ördög már várta. — No meggyüttél ? — aszongya. — Add ide azt a botot, oszt akkó cimborák leszünk. Amíg élsz, én szógálok neked. Aztán elviszlek s akkor te szógálsz nekem. Hát így is vót. Ettől kezdve az apám csak etetés után járt az istállóba. Az ördög ott állt a négy ló faránál, oszt jelentete : — A lovak tiszták. Megitattam, megabrakoltam őket. A hét sor por csakugyan ott volt a pádimentumon. A lovak hasig álltak a friss szalmában. A szőrük ragyogott és jókedvűen ropogtatták a rácsból a finom, illatos lucernát. így vót ez mindennap. Oszt a lovak sose fáradtak el. Eccer Beregszászban járt az apám az erdőmester úrral. Mikor visszafelé jövet megáll a négy fekete, a rudas csak kifordul a hámból. Gondolja az apám : Nem volt mán fiatal, de mégis... Aszongya az öreg erdőmester úr : — Te ember te ! Mi van avval a lóval ? Hiszen annak vége ! — Jaj tekintetes úr ! — feleli az apám. — Hát nem teccet látni ? Megdöglött az szegény még Beregszászban, amikor a vásártérről kifordultunk. Onnan mán csak böcsületből gyütt. De ez oszt mán nem sokáig tartott. őt esztendős csikót fogtak be a rudas helyett. Oszt még egy nyáron, meg egy télen szógált az ördög böcsülettel. Az apámat akkor vitte el, amikor a komjáti erdőre költött kimennie az erdőmester úrért. El is indult az öreg, de mán nem érkezett ki. A komjáti fordulónál (kutyakemény forduló, hiszen teccik ismerni) mán nem hallgattak apámra a lovak, mert az ördög irányította őket. Ott vitték neki a Sarkadiék házának szekerestől. A nagy, sebes menésbe eccerre lett vége a négy feketének, meg az apámnak is. A fogatlan Gyugyerásné látta is, ahogy vitte a lelkit az ördög. Dejsze azt apám is tudhatta volna, mert ő maga csinálta a szerződést. Alig egy héttel előtte pedig, Szent György éccakáján, amikor az állatok szoktak beszélni, apám kint vót az udvaron, oszt hallotta, amikor a macskánk átal kiáltott a sánta Kerekesék tehenének : — No a mi gazdánk sem hajtja sokáig a négy feketét ! — Abbizony — felelte a tehén, — mert a jövő héten elgyün érte az ördög. Ezt az apám is hallotta a saját fülivei. De csak vállat vont. Mert teccik tudni, nem volt babonás ember az öreg”. A repülőincidens után kiérkezett jelentések szerint az amerikai tiltakozó jegyzék nyilvánosságrahozatalával egyidejűleg a Magyarországon állomásozó orosz légierőt, továbbá a magyar légvédelmi tüzérséget napokon keresztül állandó riadókészültségben tartották. Az oroszok által teljesen megszállva tartott repülőterek környékén minden éjszaka fényszórók tevékenységét figyelték meg. A lakosság köreiben villámgyorsan terjedt el a vágyálom hire, hogy amerikai támadás készül Magyarország, illetve az oroszok ellen. Természétesen ezek a híresztelések eljutottak a kommunista hatóságok fülébe is. A felzaklatott reményteljes hangulat lecsillapítására a riadókészültség megszüntetése után a KP szükségesnek látta suttogó pártpropaganda formájában elterjeszteni azt a hirt, hogy egyesitett magyar-orosz légvédelmi gyakorlatokról volt szó, melyeknek nincs rendkívüli jelentőségük és beleilleszkednek a korábban elkészített kiképzési tervezetbe. Wien. — Egy magyarországi titkos statisztika eredményeként megállapítást nyert, hogy 'a jelenleg- Magyarországon működő igazságszolgáltatási szervek tagjainak 94 százaléka egyetemi végzettség nélküli, úgvnevezett “haladószellemű jogász”. Ebbe a számba beleértetendők úgy az államügyészek, mint a bírák. Egyedül a KP által kirendelt védők bírnak tényleges jogvégzettséggel, kiknek szerepe azonban csak teljesen formai. A SÁROSSY-HELTAY MAGYAR SZÍNHÁZ együttese minden magyar színpadot megelőzve ELŐSZÖR KANADÁBAN 1953 május 21-én, csütörtökön este 8 órai kezdettel a Torontói Magyar Házban (245 College St.) bemutatja ROZSA SÁNDOR A BETYÁRKIRÁLY cimü énekes, zenés daljátékot három felvonásban. Rendező : Sárossy Mihály Zongoránál : Heltay Miklós SZEREPLŐK : Rózsa Sándor, a betyárkirály ......................Iván Dezső Ráday Gáspár pandúr hadnagy ..........Sárossy Mihály Rózsi, a nővére ...................................... Emődy Margit Mózsi korcsmáros ....................................Heltay Miklós Csengő Zsuzsi javasasszony ......................Mórocz Gabi Olcsó helyárak. Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni ! Kaphatók : Mr. Demetrovitsnál a Magyar Házban.
