Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-07-19 / 29. szám
KANADAI MAGYARSAG 4 1952 JÚLIUS 19. Magyar Kanada Hírei OSHAWA Az oshawai magyarok nagysikerű piknikje. Oshawa, a szomszéd kisváros nemcsak arról híres, hogy ott van a General Motors egyik autógyára, hanem arról is, hogy a város lakosainak többsége nem angol származású bevándorló. Ukránok, szlovákok, németek, lengyelek és magyarok lakják a várost a legnagyobb egyetértésben. Az ukránszármazásu polgármestert, aki a város ügyeit intézi, mindenki szereti. A magyarok lélekszáma alig több kétszázötvennál. Annál dicséretreméltóbb az a munka, amit ez a kis magyar csoport nyelvünk, magyarságunk és nemzeti hagyományaink ápolása, fenntartása érdekében végez. Az Albany Streeten levő Ízléses, szép kulturházat Mr. Szikszay elnöksége idején vásárolták meg. A gyönyörű 14 acer-os piknikhelyet —, melynél szebb területe egyetlen magyar egyesületnk, csoportnak sincs Kanadában — a múlt (Folyt, a 2. oldalról). Végre egy kis honorárium. fc landóan engem bosszantott ! Ha egy uj nyakkendőt kötöttem ; kinevetett ! Amikor megnősültem ; kinevetett ! Csinálhattam amit akartam, mindig kinevetett. De ez még csak a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy ha névnap, születésnap, vagy egyéb ünnepségre ülünk össze, mindig felköszönt, de úgy, hogy akkor nem csak ő nevet ki, hanem mindenki, aki ott van. Olyan rigmusokat farag rám, hogy a vendégeim pukkadnak meg a nevetéstől. — Jópofa bácsi lehet ! — Nagyon ! A súly álljon bele ! Most is, Péter-Pálkor, — a nevem napján, — olyan felköszöntőt mondott, hogy mindenki a hasát fogta. Hát éppen emiatt jöttem. Tudja én is megpróbáltam már rímeket faragni, hogy egyszer jól elintézzem a vén gazembert, de nem megy. Sajnos én nem születtem költőnek, még fűzfapoétának sem. — Értem. Szóval... — Igen ! Azt szeretném, ha maga írna nekem egy felköszöntőt, mert most lesz a születésnapja, azt én megtanulom, aztán elmondom majd neki. Huszonötévig rajtam nevettek, nevessenek már egyszer rajta is ! Megérdemli a vén csirkefogó. Tudom, hogy a költők szegény emberek, nem is kívánom, hogy ingyen, sőt ! Kerüljön amibe kerül, de olyan versnek kell lenni, hogy a füle kétfelé álljon tőle, ha hallja ! — Hm ! Az nem olyan könnyű kedves bátyám ! — Miért ? — En nem ismerem az öreg urat, nem tudom kicsoda-micsoda. .. — Az nem is fontos ! Vegye úgy, mintha magának volna egy testi-lelki jóbarátja, aki mindig bosszantja magát. Eljön az illető születésnapja, mire maga ír neki egy felköszöntőt, amiben benne van huszonöt esztendő minden bánata, a sok kifigurázás miatt. Nem baj, akármilyen évben vették. A szép, árnyas természetalkotta lombfenyő- és tölgyfakoszoruzta parkban az oshawai magyarok nagyszerű büfféházat építettek színpaddal. Az utóbbira a jövő évben kívánnak tetőt húzni. A frissvizű patakkal övezett park értékét még emeli az a körülmény, hogy közvetlenül a konyha mellett Mr. Matuska, a népszerű jelenlegi elnök kezdeményezésére, kutat fúrtak, melyet tréfásan el is neveztek “Matuska-kutnak”. A kút kitűnő vizét élvezte is a vasárnapi abnormális kánikulában mindenki. Persze volt it a természetes nedűn kívül egyéb kitűnő ital is, amelynek nevét csak titkon, de annál nagyobb áhítattal szabad kiejteni. Hogy mik voltak ezek a finom italok, azt olvasóink fantáziájára bízzuk ! A nagymenynyiségű ital elfogyasztását a melegen kívül még az is előidézte, hogy előzőleg jól megraktuk bendőnket a házilag készült kitűnő sültkolbásszal, hurkával, no meg egyéb finomságokkal. Hadd írjuk ide annak a sok csinos asszonynak és leánynak a vastag dolgok lesznek benne, sőt annál jobb ! Megcsinálja ? — Hát. .. — Nézze, ne sokat gondolkodjon ! Itt van öt dollár foglalónak, holnapután este eljövök, addig csinálja meg nekem ! Azzal benyúlt a zsebébe, kitett egy ötdollárost az írógépem tetejére és még mielőtt tiltakozhattam volna, “Na Isten áldja meg” köszöntéssel elment. Ott álltam megfürödve. Szegény feleségem olyan pillantást vetett az ötdollárosra, hogy egy pillanatig sem lehettek kételyeim affelől, hogy a születésnapi köszöntő meglesz “holnapután” estére. Csak még azt nem tudtam* hogyan. Féléj szakán keresztül töprengtem rajta. Fene hitte volna, hogy milyen nehéz megrendelésre rímket faragni. Húszszor is nekifogtam, meg összetéptem a papírt. Feleségem, aki folyton zsörtölődik, ha éjszaka dolgozom, most egy szót sem szólt. Csendesen aludt mellettem, abszolúte nem zavarta az Írógép kattogása. Bezzeg máskor ! Ha jaj ! Leg-ESPRESSO COFFEE 255 COLLEGE ST. gyönyörűbb irodalmi remekeim családi per-patvarok közben születtek. — Miért “pazarolod” mér megint a Villanyt ? Miért nem hagyod az embert nyugodtan aludni ? A fene egye meg azokat a verseket ! Ha legalább pénzt keresnél vele, mint Bemard Shaw ! — Könyörgöm Édes, Bemard Shaw nem is írt verseket. — Az mindegy ! De pénzt keresett. Te meg csak zavarod az embert. Inkább feküdj le és aludd ki magad, holnap dolgoznod kell ! — Jó ! Fekszem már ! Te csak aludj szivecském ! — Nem alszom képtelen aludni attól a rohadt írógéptől ! Bezzeg, most aludt. Édes álomba ringatta az ötdollárossal kenevét, akik a temérdek földi jó elkészítésében és felszolgálásában közreműködtek : Mrs. Bodnár, Mrs, Gyüre, Mrs. Ferencz, Mrs. Katócs, Mrs. Kohanyecz, Mrs. Szikszay és Katócs Ilonka. A nagyszerű vacsora után Majoros Lajos kitűnő zenekarának hangjaira táncra perdült a közönség. Nem lenne hű e kis beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg arról a szép összefogásról, testvér! szeretetről, mely az oshawai magyarokat áthatja, összekovácsolja. Ennek az összefogásnak köszönhető az a nagyszerű eredmény, amit e lélekszámban kicsi, de lelkes magyar csoport elért. Büszke örömmel búcsúztunk el a kedves oshawai magyaroktól, azzal az ígérettel, hogy két hét múlva, julius 27-én ismét találkozunk. * Az oshavai magyar kultúrkör 1952 július 27-én tartja nagy sporteseményekkel egybekapcsolt piknikjét a saját parkjában. (Bowmanvilie-től 25 percre). Ezen a nagy nyári ünnepélyen fog bemutatkozni először negetett írógép bájos kattogása. Lehet, hogy éppen arról a háromdolláros kilencvenötös meseszép ruhácskáról álmodott, amelyikkel hetek óta kacérkodik az Eaton’s Annex kirakatában. Hiába, nehéz a női lélek rejtelmeiben eligazodni. De reggelre megvolt a vers ! Kissé kókadtan mentem másnap munkába és egész áldott nap úgy ténferegtem, mint egy alvajáró. Alig vártam már, hogy este legyen és hazamenjek kialudni magam. Feleségem nem volt otthon, gyorsan ágybabujtam, még kilenc óra sem volt. Tizenegykor jött haza. Azonnyomban fel is keltett, hogy : — Apikám megcsináltad a bácsi versét ? — Könyörgöm, ezért keltettél fel ? — Hogy-hogy ? Az fontos ! Aludni tudsz máskor is ! — A vers megvan ! Hagyj aludni ! — De biztos, hogy jó ? Nem fogja a bácsi visszakérni az ötdollárt. — Remélem ! — Mert akkor baj lenne ! En ugyanis. .. — Micsoda ? Csak nem költötted el a pénzt ? — Ne ordíts ! Éjszaka van ! Felébrednek a házbeliek ! Es különben is, csak háromdollár kilencvenötöt. . . — Jézus Máriám ! Es ha viszsza kell adnunk a pénzt ? — Annak te leszel az oka ! Tessék olyan verset írni, hogy ne adják vissza ! Arany Jánosnak sem adták vissza a Toldi-t, sőt még széz arany jutalmat is kapott. — De Edesem... — Semmi “Edesem” ! Ha gondolod, hogy nem jó a vers, kelj fel és javítsd ki ! — De jó ! — Na, majd meglátjuk ! Én nem tudnék ilyen nyugodtan aludni a te helyedben. — De hiszen nem is alszom ! Felkeltettél ! az oshawai magyar futballcsapat is. A szép és nagyszerűnek ígérkező piknikre szeretettel hívjuk meg nemcsak Oshawa, hanem egész Ontario magyarságát is. a Vezetőség. WELLAND A Kanadai Magyar Keresztény Egylet Wellandi Osztálya 1952 julius 20-án, vasárnap d. u. 2 órától kezdve eddig soha nem látott gyönyörű pikniket tart a wellandi Szent István Parkban Zilahy Sándor rendezésében. A nap fénypontja : Régi szép huszár élet dalos, táncos, parádés színpadi revű 24 szereplővel. Énekesek, táncosok, huszár bevonulás, szerelmi jelenetek. Gyönyörű romantikus huszár operett — Kanadában először. Jelenetek a világ legszebb operettjeiből : “Tatárjárás”, “Huszárfogás”, “Fehérvári huszárok” — “Víg özvegy”, — “Marica grófnő” operettekből. Este 6 órakor nagy vacsora. Málik Dezső nagy-zenekara muzsikál. Külön esti program a csillagos ég alatt ! Önkéntes adományokat szívesen fogad a Rendezőség. — Szép ! Még szemrehányást teszel nekem, hogy jóindulatulag figyelmeztetlek. Erről rádismerek ! Bezzeg Petőfi imádta Szendre Júliát ! — Az a Petőfi baja volt ! Meg is halt szegény fiatalon ! De engem hagyj aludni ! Úgy. Még gorombáskodsz is velem ! Jellemző ! '— Jellemző ide, jellemző oda ! Vagy csendben maradsz és hagyod, hogy kialudjam magam, vagy összetépem a verset és holnap viheted vissza a ruhát az Eaton’s-ba ! Ez hatott. Nyugodtan aludtam reggelig. Másnap duzzogott és csak úgy immel-ámmal felelgetett, ha kérdeztem valamit. Este nyolckor pontosan beállított a “megrendelő”. — No, öcsémuram, megcsinálta a verset ? — Meg, kedves Bátyám ! Parancsoljon ! Az öregur figyelmesen elolvasta, harsányan nevetni kezdett, benyúlt a zsebébe, kivett egy tízdollárost és a markomba nyomta : — Ez jó ! A koma megreped mérgében ! Köszönöm öcsémuram, ez a legjobb vers, amit eddig csinált, azt mondhatom ! Elég ez a tízdollár ? — Bőven ! Még sok is ! — Csak tartsa meg nyugodtan ! Nekem megér tizenöt dollárt, hogy egyszer alaposan elintézzem a komámat, magának meg élni kell ! Végtére maga sem etetheti versekkel a gyermekeit ! Felfordulnának tőle. .. Kedélyesen rámkacsintott, aztán elköszönt és kiment. Utána néztem, a sarkon, az utca jelző táblának támaszkodott, a verset olvasta és harsogva kacagott. Visszaballagtam az írógéphez, odaadtam a feleségemnek a “honoráriumot”, aztán leültem, hogy megírjam a történetet ; az egyre csüggedtebben dolgozó magyar írók és költők okulására. Látjátok, nem kell elkeserednünk ! Néha még az “irodalom” is hoz valamit a házhoz.