Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-06-07 / 23. szám
KANADAI MAGYARSAG 3 1952 JUNIUS 7 Hősök napjára Irta: Béla deák Nagy orosz síkságon apró hepe-hupák, azt hinné az ember vakondokok túrták ; jeltelen sírjai magyar katonáknak, emlékeztetője az élő világnak. Eltűnt a harci zaj, géppuska sem berreg, álmodozva szállnak hulló falevelek... Gyertya sose fénylik, virág se nő soha, apró halmaikat belepi a moha. Fejfa, kereszt korhadt, régen elenyészett, gazdájuk a puszta, kietlen természet ; gondozatlan halmuk lassan-lassan horpad, itt-ott hever egy-egy átlőtt rohamsisak... Messze tanyájától elfeledett búnak, néma csontvitézek pihenni sem tudnak. Mit csinál a gyermek, mit csinál az anyjuk ? Idegen föld mélyén ez a legfőbb gondjuk. Űzi, hajtja éltük eltemetett gondja, éjszaka idején hazatérnek sorba ; megnézik az ekét, nézik a jószágot, tesznek-vesznek csendben, nem zavarnak álmot. Megcsókolják Andrist — legény lett azóta, aztán visszatérnek szépen kakasszóra ; takaródét fuvat síri őrparancsnok, fújja a csontkürtös s megnyílnak a sírok. Leszállnak a sírba méla csontvitézek, álmodni hazáról, győzelemről szépet... csak a szél fuj aztán panaszosan, sírva, sárga falevelet hullat a sok sírra. Holdas éjszakán, ha éjfélt üt az óra felsorakoznak ők régi parádéra ; szép a rendjük, nyalka, vitézekhez méltó, büszkén leng a dicső, drága ezredzászló... Tiszt vezényel : “Vigyázz !” — Igazodnak arcban, aztán megindulnak, kürtjük szava harsan, dörgő díszmenetben masíroznak szépen... s mosolyog az Isten — odafönn az égben. Szabó Imre: Idegen Egy valaki jött egyszer a homokra, kő-arcu fickó sovány legény. Népmentő-kedve hozta a nyárfasor közé, ahol busán beérett izmok, bánatok és kalászok alusznak. En, csak a szemét láttam, ahogy égett, ahogy tüzet fogtak benne a csodák : Cifraságok, házak, paloták tövében a tömeg figurák kergették egymást őrült bolondul motoron, kocsin, motoron, kocsin rohanás, futás zaj, jaj ! Es vadrobajjal egy mentő autó, de az életet már nem érte utói. ‘V • Enyhelyre huztunk a nagypart mögé és szólt : Kár, hogy az unalom, ez a százados vétek szut ver felétek. Szava hivalkodott és nagyot nevetett. En a homokra néztem s a szemem a föld-arcán tükröt keresett pár sukkal Iéjebb, hol hajszál csodák feszülnek büszke versenyekre, mint arcokon a vékony gyöngy-csatornák, mikor kalászt, kévét asztagot formál a paraszt cserzett tenyere, hogy nagypéntek népének legyen kenyere. Es mi semmi különöset nem csinálunk. Evek, századok cégérre nem vetik nevünk, mert mi komottan jöttünk és lassan megyünk vissza ahonnan vétettünk. Lábunk nyomán folyvást foly a felejtés folyós folyondárja és homok lesz belőlünk, mit a szél magával ragad. De a föld, az mindig megmarad, hogy kilúgozza ősi-álmunkat Szentgyörgynap után rozmaringnak, bornak, hajlós kalásznak s szellőt szántó szomorú madarak fütyörésznek rólunk füttyös éneket. Es mi utolérjük az életet. Kanada kiegyenlíti becsületbeli adósságát Z / Elhurcoltak imája “Mindenható Isten, ki sújtasz és felemelsz embert és népeket, hallgasd meg könyörgésünket. Te egyetlen, akivel most őrizetlenül és zavartalanul beszélhetünk. Hajolj le hozzánk, szenvedőkhöz. Enyhítsd gyötrelmeinket. Csordultig tele a* keserű pohár, amit bűneinkért inni adtál. Oh Urunk, vedd el tőlünk e poharat és végtelen jóságoddal segíts, mert gyarló emberek vagyunk. Adj kegyelmet, hogy erősek legyünk a bűnhődéshez, ha bűnösnek találsz és erősek az áldozatra, ha bűntelenek vagyunk. Szűnjön meg a gyűlölet és váljon valóra a Te igazságod igéje, a szeretet. Oh Urunk, fordítsd a Te jóságos tekinteted méltatlanul szenvedő hozzátartozóink felé. Enyhítsd szenvedését szerető szülőnek, hűséges hitvesnek, testvérnek és ártatlanul nélkülöző gyermekeinknek. A Te szent szereteted fénye melegítse árván maradt otthonainkat és szárítsa fel a könnyeket. Amen.” Ezt az imát otthonról küldötte valaki, egy internálótáborból azzal a kéréssel, hogy közöljük. Testvér, legyen ez a fohász égő láng, el nem múló figyelmeztetés számodra, hogy első kötelességed itt, az emigrációban a meggyötört otthonért dolgozni és harcolni. Fáradhatatlanul, megalkuvást nem ismerve és üldözéssel nem törődve mindaddig, amíg fel nem virrad a magyar Feltámadás napja ! Otthoni testvéreinkkel együtt kérjük a Mindenhatót, vessen véget szenvedésüknek s adjon mindannyiunknak egy igaz, szép és jó Magyarországot. (Ut és Cél). Megnyit a “RAINBOW LIBRARY” (Kölcsön könyvtár) Welland-on 16 McAlpine Ave. N. Angol, magyar, osztrák és nyelvkönyvek kaphatók. Szakkönyvek megrendelhetők Vidéki . olvasóinknak . postán küldjük a legjobb magyar könyveket. jukon Mariára szakadt. Hogy az orvosi kölségeket fedezzék, lépésről-lépésre el kellett adogatniok földjüket. Végül is már alig maradt egyebük, mint a falubeliek jótékonysága. A modugnoiak belátták, hogy Kanadának jogilag nincs Maria és Nicholas Rana-val szemben kötelezettsége. Mégis úgy vélték, hogy Kanada erkölcsi elkötelezettsége ennek ellenére fennáll. Összegyűjtöttek tehát $400-t. Ezen a falubeli Frank Pantaleo Kanadába jött, hogy az idős házaspár ügyét itt előterjessze. Angolul ugyan nem tudott, de ez sem befolyásolta. A torontói Spadina körzetet az ottawai parlamentben képviselő David Croll elé jutott, ki az idős házaspár ügyét melegen pártfogolva azt a szövetségi képviselőház elé tárta. Közbenjárása eredményesnek bizonyult. Havi $40 öregségi járulékot szavaztak meg Nicholasnak s Mariának. Az olaszországi kanadai szerveket pedig egyben hivatalosan utasították, hogy a házaspár életkörülményeit vizsgálják meg, hogy szükség esetén további segítség mehessen. Frank Pantaleo most egy bányavidéken dolgozik, mint szakács, hogy családjához Olaszországba való visszajutására a pénzt előteremtse. Kanada kiegyenlítette 34 év óta fennálló becsületbeli adóságát. $40 havi öregségi járulékot fizetnek ki a Modugno-i (O- laszország) Nicholas és Maria Rana-nak, annak az áldozatnak elismerése képen, melyet Vincent fiuk az első világháborúban fogadott hazájáért, Kanadáért hozott. A történet pedig így szól : 1914-ben Nicholas Rana Modugnoból két fiával Vincenttel és Frankkel Kanadába vándorolt. Mikor az első világháború kitört, mindkét fiú bevonult katonának. Frankot testi alkalmatlansága miatt elbocsájtották, Vincent pedig a Canadian Expeditory Force-szal Európába ment. Mielőtt Vincent Kanadából kihajózott volna, úgy intézkedett, hogy zsoldja nagyobb részét bátyjának fizessék ki. Frank pedig ezt Olaszországban élő édesanyjuk támogatására volt köteles fordítani. Vincent elesett, Frank pedig az Egyesült Államokba vándorolt. Minthogy Vincent rendelkezésére zsoldját bátyjának s nem közvetlenül édesanyjának fizették ki, Nicholas és Maria nem_ részesült nyugdíjban. Nicholas visszatért Olaszországba s megbetegedett. A munka nagy része így kis farm-Ezennel megrendelem a Kanadai Magyarságot. ..........................évre szóló előfizetési díjat egy időben mellékelem Kérem az eddig megjelent számokat címemre ingyen megküldeni. Név Cím Előfizetési árak egy évre 5, fél évre 2.50 dollár
