Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-06-14 / 24. szám
»A . KANADAI MAGYARSAG 5__________________________________________1952 JUNIUS 14 Olvasóink írják Kedves Szerkesztő Ur ! Engedje meg, hogy szívből gratuláljak a most kibővített nagyszerű lapjához. En, aki az 1. számtól kezdve olvasója vagyok a lapnak, szerettem már azt akkor is, amikor csak négy kis oldalon jelent meg, mert a lapnak minden sorát igaz magyar szellem és a legtisztább keresztény érzés hatja át. A most pénteken kézhez kapott gazdagtartalmú és nagyformáju szám valóságos ünnepet jelentett számomra. Nem vagyok tollforgató és így érzéseimet, gondolataimat nem tudom úgy kifejezni, ahogy szeretném, de meg kelí vallanom őszintén, hogy 25 éven keresztül vártam erre a napra, hogy végre itt Torontóban megszületett egy ilyen tisztaszellemű keresztény hetilap. Most eszembe jut a számomra örökké emlékezetes öt év előtti nap, amikor : mártiréletű hercegprímásunk, Mindszenty József Torontóban járt. Akkor engem ért az a megtiszteltetés, hogy szeretett főpásztorunknak megmutathattam Torontót és beszélhettem az itt élő magyarokról. A Hercegprímás Ur, akkor többek között azt kérdezte tőlem : “Van-e a torontói magyarságnak magyarnyelvű lapja ?”, mire én azt válaszoltam : — “Sajnos nincsen”. Ma a szenvedések Golgotáját megjárt prímásnak már örömmel jelenthetném, hogy van lapunk, melynek minden sorát igaz, keresztény magyarok írják, igaz keresztény magyaroknak. Ezért vagyok boldog és ezért kérem Isten áldását kedves Szerkesztő Ur további munkájára is. Mivel, azonban azt is' tudom, hogy egy ilyen szellemű lap előállítása nagy költségekkel jár, engedje meg, hogy szerény tehetségemhez mérten én is hozzájáruljak a költségek fedezéséhez és kérem, hogy fogadja az itt mellékelt 50 dollárról szóló csekket, melyet szívesen és szeretettel küldök a lap megerősödése érdekében. Teljes tisztelettel : NEMETH JANOS kereskedő 830 Glencairn Ave. Toronto * Nagy büszkeséggel és elégtétellel közöljük Németh testvérünk nemes érzésektől átfűtött levelét. Örülünk, hogy olvasóink méltányolják munkánkat és megértik szándékunkat. Előttünk ma is csak egyetlen cél van : népünk és sokatszenvedett fajtánk szolgálata. Ha olvasóink e nemes küzdelemben továbbra is mellénk állnak, úgy nem vitás, hogy végül is győzelmet fogunk aratni. Csasztuska egy elveszett sor margójára — Budapesti levél — A magyar rádió, amely Kossuth nevére hallgat, ahelyett, hogy inkább hallgatna, a minap korszerű, vagyis vonalhű nótát közvetített, amelynek azonban sajnos, csak első három sorát lehetett megérteni. Vagyis ezt : De szeretnék, de szeretnék Rákosival beszélni, De még inkább, de még inkább szobájába bemenni, Megmondanám Rákosinak magának. .. Itt vége. A befejező, negyedik sor — ki tudja miért — elmaradt. így a hallgatóközönség a legteljesebb kínban van, mert senkisem tudja, hogy a derék dal mit akart megmondani a nagy tanítómesternek. En most megszereztem a budapesti rádió kézirattárából a dal teljes szövegét. Amikor megkaptam, mindjárt értettem, miért szakadt félbe a közvetítés a negyedik sornál olyan hirtelen. Épp a negyedik sor miatt. Meg azért, ami utána következik. íme a hiteles, teljes szöveg : De szeretnék, de szeretnék Rákosival beszélni, De még inkább, de még inkább szobájába bemenni. Megmondanám Rákosinak magának : Hogy hagyjon békét szegény magyar hazának ! De szeretnék, de szeretnék még valamit kérdezni, Elhiszi-e, elhiszi-e, ha a tömeg éljenzi, Parancsára száll a hurrá feléje, Hej, ha tudná, mit gondolunk — melléje... Szovjet mintára a pesti parlament is “törvénybe” iktatta az uj “Házassági rendelet”-et, melynek értelmében “Magyar állampolgár csak miniszteri engedéllyel köthet házasságot külföldivel”, Mint tudjuk Oroszországban hasonló a helyzet azzal a különbséggel : hogy ott, az orosz feleség nem követheti külföldi állampolgárságú férjét, ha az el kívánja hagyni az ország területét. 67-571 a moszkvai Kreml uj telefonszáma A háború befejezése óta most elsőízben jelent meg a moszkvai telefonkönyv. Megtudjuk belőle, hogy a szovjet fővárosnak 52 ezer 600 telefon előfizetője van (Torontónak 391.295-jével szem ben). 325 bankja, 50 filmszínháza, 31 színháza és operája (Torontó —1 !) 130 patikája és 17 virágüzlete. 41 fűszerüzlete és 12 ékszerésze, 84 könyvesboltja. Mindössze 3 temploma van a 4,130.000 lakosságú Moszkvának : csak a Baptistáknak Adventistáknak és a zsidóknak van joguk imádkozni a komunizmus világfővárosában. Jókai Mór : Az Uj Földesur foga közül két ujjával a Virginiát s megemelve pálcás kezével, háj fürtéitől 1 egyharmad hűvel yknyi magasra divatos figaróját, e szavakat intézé hozzá : — Van szerencsém Herrn Adám von Garanvölgyit tisztelhetni ? En vagyok doctor Grisák ! — No hozta Isten ! ugyan jókor jött ! — üdvözlé őt Garanvölgyi. — Ezt már szeretem, hogy ilyen gondos volt az öcsém, hogy mindjárt küldte az urat. Ugyan szükségük is van már a birkáimnak a segítségére ; jöjjön csak édes doctor ur. Azonnal karon fogta a doctor urat, s mielőtt ez bővebb magyarázatokba elegyedhetett volna, átvezette a tágas udvaron keresztül a birkaakolba, behúzta maga után, nyilvános kárával glacée cipőjének, s beerőltetve a beteg birkák rekesztékébe, elkezdő neki magyarázni a veszedelmes diagnosist. — No lássa, doctor ur, ennek itt a szája fáj, nem tudja a szénát rágni, emennek meg a lába fáj, nem tud a lábán megállni. — De megengedjen uram, ez furcsa... szólt közbe doctor Grisák. — Persze furcsa, de csak hallgassa tovább ; az még furcsább, hogy amikor a szájfájás elmúlik az egyiknél, akkor beleesik a lábfájásba, s megfordítva, amelyiknek ma a lába fáj, annak holnap a szája fog fájni. De megbocsásson uram, én bámulom. .. szabadkozék doctor Grisák. — En magam is bámulom, el nem tudom képzelni, mi baj lehet ez. Talán métely ? — De uram, ön úgy látszik, hogy csalódásban van. — Az meglehet, nem igen értek a barmokhoz, ön jobban tudhatja, hiszen azért hivattam. — De megbocsásson, uram. — Jó, jó, hiszen én nem disputálok, egészen kegyedre bízom. JÍozott kegyed juh oltót ? — De uram ! kiált fel végre egészen sértett önérzettel doctor Grisák, kinek néz ön engem ? s mérgében úgy ütött orron pálcájával egy kerge birkát, mely lekonyított fejét pantallón] ához kezdte fenni, hogy mindjárt visszafelé keringett. — 6 — Jókai Mór : ____________Az Uj Földesur Es azzal fölviteté a padlásra ősi tajtékpipáit, a minden veszedelemben hű kísérőket, mik annyi veszteségből egyedül maradtak meg családi klenódiumképen és soha többet nem dohányozék vala. Majd ismét egy másik huzvavonva-jött napon azzal a hírrel örvendezteték meg, hogy bizonyára a bor is accisa alá esik, már ezután majd csak felsőbbek engedelmével lehet csapraütni a hordót, s meg kell adni az árát jókedvnek és haragnak, mert az ember mindkét esetben mentül többet “fogyaszt”, annál többet contribuál. — Jól van. Tehát nem fogok több bort inni. Legalább jobban alszom. Es azontúl nem nyúlt hozzá semmiféle italhoz, kivéve a vizet. / Egy újabb, senkitől nem kívánt napon ismét arra a jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget kapnak, már ezentúl azokon is ott lesz a sas. — Jól van, tehát nem fogok többet kártyázni ; legalább nem vesztek. Es megtartotta fogadását. Megint virradt, a természet rende úgy hozta magával, hogy reggel legyen. Garanvölgyinek egy kurrenst hoztak, amelyben tudtul adatik, hogy ha vadászni akar, puskát csak a megyefőnök engedélye mellett tarthat, nyerget pedig csak azon esetben, ha az illető járásbeli biztosnál reverzálist ad maga felől, hogy e veszedelmes huszáringredienciát nem használandja a status jóllétével nem egyező célokra. — Jól van, mondá Garanvölgyi Adám ; tehát ezentúl nem vadászom és agarászom többet. Legalább nem hűtöm meg magamat. Egyszer aztán azt is megtudta, hogy ha az ember a szomszéd faluba át akar látogatni, elébb útlevélre van szüksége, amit a székvárosban lehet kapni két tanú jótállása mellett, hogy csakugyan igaz járatban van, s minden sisakos vitéznek előmutatni az utón s kezeírását összehasonlíttatni mindjárt in facie loci, ahol in flagranti “betretoltatott”. — Jól van, mondá rá az öreg szittya ; tehát ezentúl itthon maradok a faluban, nem megyek sehová. Legalább nem dűlök fel kocsival az utón. — 3 — /
