Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-06-07 / 23. szám
KANADAI MAGYARSAG 2 1952 JUNIUS 7 Emlékezzünk Trianon 1920 június 4. Uj utak előtt ! Az újság megnövekedett alakban és tartalomban, úgy, ahogy az ifjak nőnek, erősödnek, testben és lélekben emberré. Az el múlt félév munkája, tapasztalatai, harcai lezárultak ’ s uj feladatok nyílnak meg előttünk, mint színes virágok a vándor előtt zöldelő mezőkön. A messzi célokat alázatos lálekkel, áldozatos szívvel és sohasem lankadó erővel akarjuk elérni és odavezetni azt a tábort is, mely körénk seregük. Hazánk és népünk hűséges szolgája lapunk, de ez a mi zászlónk, csatakürtünk, szerszámunk, imádságunk és kenyerünk is! Ez legyen a tiéd is magyar testvér — messze attól a földtől, hol őseink porladnak. “Neked két hazát adott végzeted, “Nekünk csak egy volt, az is elveszett ...” sóhajtották egy század előtti reménytelenségben a bus magyarok költőjükkel a kivándorlók után; ma is ugyanúgy letépett gályák és levelek módjára sodor a szél emebereket, sorsokat. Meg kell kapaszkodni a rögben, bárhol s erős lábat vetni rajta, Magyarországot építeni lélekben és főleg a gyermekben, azok lelkében. De ha “két hazát adott végzetünk,” szeressük az újat is, ahogy tudjuk. Minden Istenveréséből is tanulnunk kell. Ma a magyarság, mely 500 évig el volt zárva Európától, a világtól, nyugat tájaitól — kényszerből, üres zsebbel, háborgó lélekkel járja az országutakat és lát világot. Ezeket az élményeket, tapasztalásokat, érték-ítéleteket fel kell dolgozniok emigráns sajtóinknak. Tanulnunk kell és tanítanunk. Tanulni, hogy minden értéket és jót hazavihessünk majd elcsúfított országunkba, a magyar nép jó hasznára, boldogitására. Tanítanunk, hogy lássák meg igaz emberi értékeinket az idegen népek és elfoglalhassuk a minket megillető helyet a nagyvilágban. Ezek azok a távoli, de elérhető célok, melyekről a bevezetőben szóltam. Ezek elérésére komoly, szent magyar összefogásra van szükség. Csak egységes magyarság képes életünk nagy kérdését megoldani. Sem a régiek, sem az újak külön-külön, nem tudnak megküzdeni a nehézségekkel. De együtt feltétlenül eredményt érünk el. Úgy anyagilag és szellemileg, mint erkölcsileg komoly erők rejtőznek a külföldi magyarságban, “mint őz a csalitban, de leskődnek a vérebek”. Ennek a nagy magyar és emberi szolidaritásnak alapjai is adva vannak. Két háború vérfolyamai után felrémlő ördögi rémségek leküzdésére már csak két fegyver maradt : — egyedüli védekezésre és támadásra. A komunizmus világcselszövényét csak nemzeti érzéssel, kekeresztény hittel és az ezekből fakadó társadalmi és államtudománnyal lehet leleplezni és leküzdeni. Sem reakcióval, sem pénzzel, de annál több hittel, szeretettel, bátorsággal és álhatatossággal. A sajtó e harc, az igazság harcának csatakürtje, az igazság szócsöve — lélekharang, ha kell és győzelmi harsona. Úgy legyen ! szederjesi K. Endre Versaillesben a nap tüntetőén elbújt a felhők közé, hogy ne lássa azt a gyalázatot, amelyet egy tudatlan kis csoport, kit megfertőzött Európa két legnagyobb hazudozója; Benes Eduard és Nicola Titulescu, fog elkövetni, az ezer éves nagymultu nemzettel, Magyarországgal szemben. A trianoni palota nagy fali órája 4 óra 30 percet mutatott, amikor a földig megalázott magyar delegátusokat a terembe vezették. A hatalmas asztalt körűi ülték: a kajánul vigyorgó cseh, román és szerb delegátusok. A magyar megbízottakat még csak székkel sem kínálták meg. A teremben lévő egyik olasz diplomata sietett a magyarok segítségére és vezette őket az asztal jobboldali sarkához, ahol a cseh delegátusok ültek. Millerand francia miniszterelnök ekkor a magyarok felé fordulva, ezeket mondta: “Uraim! Átadom Önöknek azt a szerződést, amelyet alá fognak Írni, azonos azzal a szöveggel, amelyet május 6-án adtunk át a magyar delegátusoknak. Felszólitom a magyar felhatalmazott urakat, lássák el a szerződést aláírásukkal”. Az éles gyűlöletet sugárzó beszéd után, elsőnek Dr. Bernárt Ágoston irta alá a szerződést, utána: Drasch e-Lázár Alfréd, majd sorrendben valamennyi jelenlévő hatalom képviselői. 1920 junius 4-én, Magyarország meghallgatása nélkül, egyoldalulag, kényük-kedvük szerint állapították meg a nagyhatalmak a békefeltételeiket. A magyarellenes cseh, szerb, ro-Templomi csendben, az ünneplő szív őszinte, mély érzésével száll gondolatunk május utolsó vasárnapján magyar történelmünk dicső hősei felé. Szentek nekünk a jeltelen sírok, a korhadó fakeresztek, a fűbenőtte dombok, amelyekre az Eg 'hinti rá tavaszának színpompás mezei csokrát. A hős, a Hazájáért bátran meghalni kész férfi mindig ideálunk volt. Ez a szellem tartott fenn bennünket egy évezreden át. Vérbefolythatták minden igaz törekvésünket, a vae victus ostora végigsuhinthatott rajtunk évszázadok küzdelmében, de mindig feltámadtunk, mert a hősi szellem, az élni akarás uj életet adott a magyar milliók számára. Hagyomány volt ez, szent hagyomány, amelyet féltve őriztünk apáról fiúra. A második világháború befejezése után meggyalázták a hőst, bitó alá állították a hős katonát, üldözött duvad lett saját hazájában, de törvényszékeken elitéit bűnös lett csak azért az egyért, mert helyt mert állni a világtörténelem legnagyobb veszedelmének. Nem volt számára pardon. A vak gyűlölet, a szűkre szabott értelem meggyalázta a hősi szellemet. Es mi történt ?.. . A háború hétesztendős befejezése után ez az erkölcseiben romlott világ szinte esdekelve néz a hősi szellem felmán agitáció “tökéletes” munkát végzett. A nagyhatalmak (Amerika kivételével) mindent elhittek ellenségeinknek, bennünket pedig arra sem tartottak méltónak, hogy védekezhessünk a hazugság és a hamisítás ellen. A Magyar birodalom 325.411 négyzetkilométernyi területéből 92.833 négyzetkilométert hagytak meg, 20,900.000 lakosból mindössze 7,980..110 maradt a megcsonkított ország területén. De ez még mind nem volt elég a büntetésből. Mert még háborús jóvátételt is kellett fizetnünk rablóinknak, sőt még arra is jogot kaptak, hogy minden állami jövedelmünket ellenőrizzék. Ennek a gyalázatos állapotnak csak 1930-ban, a Hágában megtartott “jóvátételi” konferencia vetett véget. A magyar nemzet soha egy pillanatra sem nyugodott bele a trianoni igazságtalanságokba, mint ahogy nem nyugszik bele az ennek hibáját megismétlő, 1945-ben kötött párisi békediktátumba sem. A magyar nép igazsága majd ismét didalra fog jutni, ezt nem tudja semmiféle cselszövény és hazugság megakadályozni. Nekünk itt kint, az emigrációban, azért kell harcolnunk, hogy a világ vezető nagyhatalmát, Amerikát győzzük meg igazunkról.. Győzzük meg arról: hogyha 1920 junius 4-én nekünk adtak volna igazat, akkor talán nem lett volna második világháború és most nem kellene készülni a harmadikra. . . . támadása felé. A vörös téboly utolsó nagy csapásra készül az egész világ ellen és ezt a csapást csak hősi szellemen újjáépített hadseregek, ettől a szellemtől áthatott katonák tudják kivédeni. Több ez mint atom fegyver, mint a legtökéletesebb hydrogén bomba. Több mint a szabadságjogok chartája, amely csak írott malaszt, egy tilalomfa, amelyet oly rutul hágnak át napjainkban a féktelen gyűlölettől irányított vörösök. Nekünk mindenkor szentek voltak a hősök és melléjük sorakoztatjuk azokat a mártírokat akiket naponta gyarapít a vörös terror. Ez a félelmetes láthatatlan hadsereg az, amely uj erőt ad a küzdelmeinkben, akiknek nyomdokain óhajtunk járni a ma nehéz kétségei közepette. Letesszük a május legszebb virágait a jeltelen hősi sírok fölé, imáinkba foglaljuk neveiket és szent fogadással ígérj ük meg, hogy nem leszünk méltatlanok a mi hőseinkhez, mártírjainkhoz, akiknek vére pecsételte meg a magyar milliók szabadsághoz való jogát. Az otthoni rendszerben a hős volt a legnagyobb ellenség és az ma is. A hősi sírokon nem lesz virágerdő, de a szivekben ott él ez az ünnep mintegy nagy-nagy memento és ez ad erőt a napi küzdelemben és ezért tudnak naponta hősök lenni azok, akik ellenállnak az erőszaknak, a pusztulásnak. Dicső magyar hősök : mi nem felejtünk ! B. Károly István. Fölnagy László Hősök vasárnapjára Bálványok alkonya Mialatt a kommunisták Francia- és Németországban hatalmas tüntetéseket rendeznek a Nyugat-Németországgal kötött külön béke ellen, Moszkvában a legfőbb és legnagyobb Bálvány súlyos betegen fekszik halálos ágyán. A nagy beteg ágya körűi nemcsak orvosok forgolódnak, hanem politikusok is. Ki legyen az utód, ez a nagy kérdés. Molotov és Malinkov nevei vannak az előtérben. Persze, még nem lehet tudni, hogy melyik a kettő közűi. Az azonban nagyon valószínű, hogy amelyik lemarad, azt majd elteszik láb alól. Egyelőre a “nagyvezér” viaskodik az élettel és az életért, közben a kisebb bálványok egyre-másra tűnnek el a politikai élet porondjáról. Romániában Anna Pauker, az ország 2. számú kommunistája, külügyminiszter, lett kegyvesztett. Groza Péter miniszterelnök a Parlamentben megtartott nagy beszédében kijelentette, hogy nem tud tovább együttműködni Anna Paukerrel. A Parlament egyhangúlag bizalmat szavazott a miniszterelnöknek és bizalmatlanságot a külügyminiszternek. így a korlátlan hatalmú Anna Paukernek távoznia kell. Egyik napról a másikra ledőlt a bálvány. Úgy látszik nem jó idő jár a Bálványokra. ‘______________ B. J. Nem szolgálják tovább a bolsevizmust, inkább kanadai polgárok lettek Május végén jelentős ceremónia ment végbe Ottawában. Kommunista kormány öt korábbi képviselője kanadai polgár lett. Mind az öt az ottawai cseh követség volt tisztviselője, Frantisek Nemeccel az élen, ki a kommunisták uralomra jutásakor kanadai csehszlovák követ volt. Mr. Nemeccel együtt kanadai polgárok lettek a v. kereskedelmi attaché Dr. Karl Bala, a v. követségi főtitkár Dr. Vladimir Moudry, továbbá a v. követségi titkárok Elisabeth Katzová és Eva Blumenschein. Mr. Nemecnek már 1948-ban felajánlották az állampolgárságot, de nem fogadta el. Kijelentése szerint először be akarta bizonyítani, hogy jó kanadai s állampolgárságát a többi uj kanadáshoz hasonló feltételek mellett szándékozott elnyerni. Az uj polgárok a 21 volt idegen diplomata és miniszteriális főtisztviselő csoportjába tartoznak, kik inkább szakítottak kormányukkal, semhogy az országukban hatalomra jutott kommunistákat kiszolgálják. Az öt cseh mellett egy orosz és 14 lengyel alkotja ezt a csoportot. A lengyelek közül kettő kanadai követ volt. DR. KOVÁCS ERNŐ tanársegéd, a torontói egyetem kutatóösztöndíjasa, a torontói orvosakadémia rendes tagja, rendelőjét SPADINA ROAD 2. szám alá helyezte át. Rendel előzetes bejelentésre felnőtteknek és gyermekeknek. Telefon : MI 3895, ME 8550. Röntgen és szívvizsgálat.
