Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. augusztus-október (57. évfolyam, 32-42. szám)

2007-08-11 / 32. szám

2007. augusztus 11.- 32. szám­­-7.oldal KULTÚRA AMERIKA, OH... Karakán szókimondás­sal, krakéler férfiassággal, valamint félelmet nem is­merő, kihívó tekintettel ki­jelentem meg bejelentem, hogy az egyetemi tanáro­kat - tisztelet a kivételnek - erősen „flúgos”, vagyis dili­hopp népségnek tartom. Természetesen most csak­is az amerikai származású professzorokról beszélek Az USA-ban élő magyar egyetemi tanárok ugyanis szinte kivétel nélkül tiszte­letre méltó, normális sze­mélyek. Legalábbis azok a már megvénült, agg szivarok, akik anno dacumal, hoz­zám hasonlóan azért hagy­ták el az Óhazát, mert: nem akartak a kommunis­ta vircsaftban élni! És még kevésbé óhajtották ezt a hazugságra és megfélemlí­tésre épült rendszert szol­gálni - melyet csakis a szovjet szuronyok tudtak, több mint négy évtizedig uralmon tartani hazánk­ban! Na, de ne politizáljunk, mert csak felhergelem és elszomorítom magam, ha arra gondolok, hogy szép hazánkban sokan - és saj­nos teljes joggal! - vissza­sírják Kádár Jani bácsi „gulyáskommunizmusát”! Amikor a hatalmas bitor­lók csak mérsékelten mer­tek lopni és panamázni. Amiben bizonyára közre­játszott, hogy fővezérük, K. Jani bácsi (a K. ezúttal kedvest jelent) rengeteg hi­bája és bűne közé, a hará­­csolási vágy nem tartozott. Jani bátyánk elvitathatat­lan népszerűségének egyik titka az lehetett, hogy elv­­társaival ellentétben, „puri­tán”, vagyis egyszerű, sze­rény, külsőségeket kerülő ember volt. A nép fia, aki­nek kulturális igényét ki­elégítették a gyakori vadá­szatok és a még gyakoribb ultizások. Hagyjuk azonban a poli­tikát, elvégre humoros ro­vat írására van „szerződé­sem” lapunk vezérkarával. Az persze más kérdés, hogy a humorról nekem gyakran más elképzelése­im vannak, mint a normá­lis embernek. A jó szándék azonban mindig meg van bennem! És ezt bizonyára megérzik nemcsak nyájas Olvasóim, hanem a Szer­kesztőim is. Ami azt ered­ményezi, hogy bűnbocsá­natot nyerek tőlük, mikor egyik-másik írásom csiz­maszagot árasztó, kínke­serves erőlködés érződik. Legalábbis remélem, hogy azt nyerek - mint például ennél a rovatomnál! Na, de most már igazán elég a fecsegésből, mert az indulásnál - mint az ameri­kai egyetemi tanárok agya-Ifj. Fekete István lágyultságára jellemző pél­dát - az alábbi sztorit akar­tam megosztani nyájas Ol­vasóimmal: Naponta közel fél tucat amerikai lapot olvasok - vagy legalábbis ennyin fu­tok keresztül -, aminek két főbb oka van. Az egyik, hogy több szemszögből nézve szeretem tudni, mi a fészkes kórság történik Amerikában és szerte a nagyvilágban. Eszeveszett újságolvasásom másik oka, hogy néha olyan tör­téneteket találok a lapok­ban, amelyeket fel tudok használni írásaimban. Az egyik kedvenc lapom a New York Times, mely­nek közel kétkilós és leg­alább háromszáz oldalas vasárnapi számában van egy rovat, amit szinte soha nem mulasztok el. A rovat címe: About Men, vagyis „Férfiakról”! Természetesen mindig nagy figyelemmel olvasom ezt a rovatot, hiszen férfi vagyok. Hajaj, de milyen férfi!? Olyan, hogy - telje­sen elfogulatlan vélemé­nyem szerint - egyike a leg­kiválóbbaknak! Legalábbis valamikor az voltam, ezt mindenki tutira veheti! Nejem őnagyságának azonban egészen más véle­ménye van erről a „kényes” témáról, ezért nem foglal­kozom vele. Annál is in­kább, mert most nem a há­zastársi véleménykülönb­ségünkről akartam filozo­fálgatni, hanem Tom Zigmanról és 13 éves, Tarnen nevű bakfis leányá­ról szándékoztam elmét futtatni - kétségtelenül nagy jelentőségű írásomban. A Timesban olvasott cikk szerint Tom Zigman Oaklandban (Kalifornia) él, és nemcsak egyetemi ta­nár, hanem, mint ügyvéd is tevékenykedik, tehát van mit tejbe aprítani neki. A kis Tauren azt kérte szülei­től, hogy kifúrathassa köl­dökét, és gyűrűt tetethes­sen bele. Amikor 12 éve a mi 13 éves Ildikónk hason­ló szándékkal fordult hoz­zánk, én úgy bömböltem, mint egy szerelmi kalandot kereső, nagyon begerjedt hímoroszlán! Nem így Zigman! Az ütődött alak nem vitatko­zott, tiltakozott, dühön­gött, mint azt minden nor­mális apa tette volna, ha­nem nyimnyám modern apaként reagált leánykájuk dilis szándékára. Ami pe­dig az volt, hogy ígéretet tett: amennyiben születés­napjáig nem gondolja meg magát, személyesen viszi el őt egy gyűrűző-tetováló „klinikájára”. Zigman vagy naiv, vagy nagyon hülye apa. Esetleg mindkettő, ha azt gondol-Megjelent: Németh Edith nővér: Söskazöld Életem c. könyve Egy tanító családjáról szól, aki a háború és menekülés alatt elveszít mindent, kivéve a hitet és a reményt. Szegénység az életük, de a keresztény értékek és egy napsugaras filozófia áthidal minden nehézséget. Sóskazöld Életem, vagy angolul: My Life in Spinach Green ára postaköltséggel együtt $ 20.­­Megrendelhető: angolul vagy magyarul Sister M, Edit Németh 999 Rock Run Road Elizabeth, Pa. 15037 USA Telefon: 412-751-7821 (45 v) ta, hogy könnyű ígéretét Tauren fél év alatt elfelejti. Zigman szerintem egyálta­lán nem ismerheti a nőket, ha nem tudja, hogy a „fe­hérnépek” nemcsak kono­kok, hanem soha nem fe­lejtik el a férfiak ígéreteit. És még kevésbé felejtik el a hazudozásainkat! Na, de ez olyan tragikus, és „ha­zavágó” téma, amivel nem akarom elkeseríteni ma­gam. Az egyetemi tanár-ügy­véd, betartva agyalágyult ígéretét, mikor eljött leány­kája születésnapja, elvitte őt egy szerinte „jó nevű” klinikára. „Rendkívül tiszta és hi­giénikusnak kinéző hely volt...” - kezdte nyilatkoza­tát a szerintem elmebeteg atya. - Bár amikor belép­tem a műtőbe, elszörnyed­­tem. A falakat ugyanis ha­talmas méretű, színes fo­tográfiák díszítették. De micsoda szörnyűséges ké­pek! Nők és férfiak mell­bimbójába, köldökébe és legintimebb testrészébe fúrt és szerelt gyűrűket áb­rázoltak. Nem hinném, hogy lenne olyan pornog­ráf magazin, amelyekben undorítóbb látványok len­nének! Tauren azonban semmi megdöbbenést, vagy undort nem mutatott, pedig lassan végigvitte te­kintetét a felvételeken. Az operációnak - melyet egy csinos, fiatal orvosnő vég­zett - szerencsére legfel­jebb tíz perc alatt vége volt, és mehettünk haza. Az általam olvasott Ti­mes cikk szerint, „a meg­hatódott és könnyes sze­mű Zigman professzor” így fejezte be nyilatkozatát: „A szüleim bizonyára el­képzelhetetlennek tartot­ták volna a maguk idejé­ben, hogy egy 13 éves lány ki akarja fúratni a köldö­két, hogy gyűrűt akassza­nak bele. Avagy, hogy egy apa és leánykája együtt nézzék, amint egy félmez­telen nő és férfi bemutat­ják, hogy miként fúrják ke­resztül a mellbimbókat, hogy vastag gyűrűket le­hessen ráakasztani. Én azonban nem találok meg­­ütközőt ebben, mert telje­sen normális dolognak tar­tom, hogy 2007-ben mo­dern szemmel és gondol­kozással nézzem a divat változásait! Nézetem szerint Tom Zigmandot csecsemőkorá­ban többször fejre ejtették! Mégpedig kemény kőpad­lóra, mert különben nem mondana ilyen őrültsége­ket. És nem tartaná 13 éves leánya köldökkifúrását, gyűrűzését és a fent el­mondott dolgokat „normá­lisnak”! Persze, ha arra gondo­lunk, hogy Zigman ameri­kai születésű egyetemi ta­nár - aki a tetejében még ügyvéd is -, aberrált gon­dolkozásán cseppet sem kell csodálkoznunk... Hargitai Péter új ifjúsági regénye A Forradalom lánya 1956. október 23. Buda­pestje meg a rákövetkező napok. Megelevenedik min­den, ami gyönyörűséges, felemelő és gyászos volt. Izabellával, a tizennégy éves iskolás lánnyal vonulunk a Margit hídon, lobognak a lyukas zászlók. Ott vagyunk mellette a rádió ostrománál majd a Kossuth téren. Együtt futunk vele a golyó­záporban, megtanulunk bánni a fegyyerrel, és igen! - harcolni is. Éljük a forradal­márok hétköznapjait... Iza­bella, ez a rakoncátlan ka­maszlány nem akart hős lenni, egyszerűen csak sza­bad, félelem nélküli életre vágyott, mint annyian ab­ban az időben. És ezért az életét kockáztatta. A Miamiban élő író, egyetemi professzor, Hargi­tai Péter ebben az ifjúsági A Forradalom lánya. Püski Kiadó, 2006 kalandregényben úgy idézi meg ennek a hajdani gyer­meklánynak lényét, mintha kócos hajával, csillogó sze­mével ma is itt futna a pesti utcákon. Kormos Valéria a Magyar Nemzet munkatársa Charles Fenyvesi új könyve Három összeesküvés Charles Fenyvesi Titkos amerikai doku­mentumok alapján íródott Fenyvesi legújabb, a máso­dik világháborúról szóló könyve. A Rundstedt tábor­nagy, Canaris tengernagy és a zsidó mér­nök, aki meg­menthette vol­na Európát al­című kötet el­sőként Ma­gyarországon jelent meg a 2007-es könyvhéten. A jó­zan ész tehetetlen volt a ná­cikkal szemben - olvasható a három - német, magyar, osztrák - Hitler-ellenes ösz­­szeesküvést feldolgozó do­kumentumregény ismerte­tőjében. Bili Clinton akkori ame­rikai elnök rendelkezésére a CIA hozzáférhetővé tette a második világháborús hírszerzési anyagait, így a kutatás alapját képező mintegy 400 ezer titkos do­kumentumot a szerző há­rom évig kutatta 24 társá­val. Ő maga főleg a közép­­kelet-európai információk­ra összpontosított. A többnyire Magyaror­szágon játszódó mű a Né­­metország-ellenes összees­küvések bukásáért F. D. Roosevelt akkori amerikai elnököt hibáztatja - közöl­te az író, hangsúlyozva, hogy ennek ma már politi­kai jelentősége sem Ma­gyarországon, sem az Egyesült Államokban nem lehet. Az amerikai kormányza­ti és titkosszolgálati rend­szer működését, a döntés­­hozatali folyamatot, Roose­velt elnök németellenessé­­gét bemutató kötet sok részletet mond el a német és a magyar ellenállásról is. A dokumentumok alapján kiderült, hogy 1943. au­gusztus végén a Kállay-kor­­mány megegyezést ajánlott Amerikának. Felajánlották: hírszerzési anyagot biztosí­tanak cserébe azért, hogy az amerikai hadsereg meg­védi Magyarországot a né­metektől. Roosevelt elnök azonban nem hitt sem a ke­let-európaiaknak, sem a né­metországi ellenállóknak, csak Fnrópa teljes lerohaná­­sát tartotta a németek elleni győzelem zálogának. Az 1937-ben született Charles Fenyvesi a deportá­lások idején Budapesten bujkált, majd az 1956-os forradalom után menekült az Egyesült Államokba, ahol szociológiai tanulmá­nyok után újságíróként dolgozott. Robban a magyar filmpiac Január óta már több mint kétszáz külföldi film magyarországi gyártását jelezték a Filmirodának. A produkciók összköltsége 28 milliárd forintot tesz­nek ki, ami négymilliárd­­dal haladja meg a tavalyi egész éves költéseket - írja a Napi Gazdaság. Bár az elmúlt évben leg­inkább magyar filmek ké­szültek, idén megugrott a magyar részvétellel készü­lő koprodukciók száma is. A külföldi filmesek is egyre inkább jönnek Ma­gyarországra. Egyrészt az etyeki Korda és a pomázi Stern stúdió vonzza őket, másrészt pedig a 20 száza­lékos adókedvezmény. En­nek igénybevételével ugyanis visszakaphatják az itt elköltött pénzük ötödét. AZ ISZONYATKELTES MESTERE QUICK RADVANY LLP. chartered accountant Clara Radvany cma.ca. David Quick ca. Ildikó Jurina-Cleary ca. Több évtizedes kanadai gyakorlattal, egyéni és üzleti adóbevallások (income tax returns), könyvelés és vállalati elszámolás (financial statements), valamint GST problémák és új vállalatok elindításával kapcsolatos ügyek szakszerű intézése. North York City Centre 5160 Yonge Street, Suite 515 Toronto ON M2N 6L9 Tel: 416-487-2000 Fax: 416-487-5225 Ingyenes szám: 1-800-387-9282 www.quick-radvany.ca „Számomra nincs na­gyobb öröm, mint az embe­rekben fölkelteni a halálféle­lem érzetét. Horror az éle­tem” - ezt egy Stephen King nevezetű jenki mondta, ő az USA legolvasottabb rémtör­téneteinek kitalálója. Itt köz­be kell, hogy bökjem, vajon ugyanez lenne Mr. King vé­leménye a halálfélelemről, ha történetesen Farkas Vla­dimír ÁVH-s pribékjei „fog­lalkoztak” volna vele egypár héten keresztül az Andrássy út 60-ban? Mert horrorért azok sem mennek a szom­szédba. Nos, a mester eddig 32 sikeres könyvet írt, 150 millió példányt adtak el be­lőlük, 29-et pedig megfilme­sítettek. Néhány év alatt 13 millió dollárt zsebelt be, s mindezt köszönheti az em­berek szellemi igénytelensé­gének, mondhatnám, hü­lyeségének. Kezdetben az írás az ap­jával szembeni bosszúállást jelentette, nem tudta neki megbocsátani, hogy család­ját, gyerekeit már korán el­hagyta. Az iskolában rövid­látása, gubancos üstöké mi­att sokat gúnyolták. 1972- ben nagy öröm érte, egyik esti iskolában angoltanári ál­lást kapott. Az írásra felesé­ge, Tábitha serkentette, aki a szemétkosárban véletlenül egy be nem fejezett kézira­tot talált, melyet King unal­mában írt. Az asszony rábe­szélte, hogy alaposan dol­gozza át az írást. Az első eresztés a Carrie című rém­regény volt, mely egy föl­döntúli képességekkel ren­delkező leánykáról szólt. Az író rövidesen Hollywood „horror-királyává” küzdte föl magát, s ez a terület gi­gantikus aranybánya lett ré­szére. Ügyesen eltalálta, mi az, amit a közönség „za­báit”. Persze, ez nem újdon­ság, hiszen ostoba borza­lomfilmeket már a ‘20-as, ‘30-as években is gyártottak. Boris Karbff és Lugosi Béla is ebből a szellemi moslék­ból gazdagodtak meg. Mr. Kingnek a borzongás iránti vonzalma környezetén is megmutatkozik, 23 szobás öreg villáját pókhálószerű kovácsoltvas rács veszi kö­rül, melyet denevérfigurák díszítenek. Irodájából titkos ajtón lehet lejutni föld alatti úszómedencéjéhez, amit boltíves tetőzet borit. Stílu­sának megfelelően, a Mérge­zett agyvelő templomának nevezte eL Naponta bűntények száz­ezreit követik el a földön, egyik iszonyúbb, mint a má­sik. Ha a tettest sikerül elfog­ni, ahelyett, hogy fölhúznák az első lámpavasra, azonnal Kiss Zoltán írása megjelennek a pszichiáte­rek, akik a delikvenst elkez­dik faggatni, és rövidesen megállapítják, hogy a gaz­ember bűnözővé válását ap­ja okozta, aki drogos, alko­holista volt, s ő miatta züllött el, tehát a rablógyilkos nem büntetendő, inkább sajnálat­ra méltó. Pszichopatának nyilvánítják, tehát a lator nem vonható felelősségre. Őszintén bevallom, ne­kem sem volt valami rózsás a gyerekkorom, mégsem let­tem rabló a Bakonyban, gyermekrontó vagy bank­rabló, kéjgyilkos. A sivár kö­­lökkorra való hivatkozást kétkedve fogadom, mert, mint mondják, amikor az amerikai nagypapa éleslövé­szetre oktatja a tízesztendős unokáját, az eredmény meg is látszik, lásd: az iskolai tö­megmészárlásokat, ezek nem lehetnek véletlenek. Nemrég Norvégiában két hatéves (!!) fiúcska halálra rugdosta ötesztendős játszó­társukat. Két négyéves kis­gyermek kirángatott a böl­csőből egy héthónapos cse­csemőt, akit véresre mar­cangoltak, majd a padlón halálra kínozták. Ez tehát a gyermekkor, mit várhatunk tőlük felnőttként? Vissza­­kunkorodva azonban Mr. Kinghez, aki egy Oliver Stone nevű filmrendező sze­mélyében méltó „művész­társra” talált, ő az ilyen és hasonló rémségek avatott szakértője. Művészi tevé­kenységét több borzalom­­film örökíti meg az utókor számára. Stone mester tehát elvállalta King kollégája kultúrszennyének, a Natu­ral Born Killers (Született gyilkosok) című horrorfilm rendezését, melyet az egész világon bemutattak. Miről is szól a fönt emlí­tett „műremek”? Egy Mickey nevű henteslegény belesze­ret Maloryba, akinek szüleit rövidesen megöli, majd egy étterem teljes személyzetét mészárolja le, rendőrökkel végez, benzinkutast terít le, két órán keresztül szinte mindenkit legyilkol (a mozi­gépész is csak azért marad életben, mert sikerül neki ki­­ugrani a vetítőfülke ablakán). A nézők okulhatnak, mi­képpen kell szakszerűen vért ontani. A német átlagpolgá­rok elutasítóan nyilatkoznak az ilyesfajta szennyáradatróL Néhány politikus véleménye a filmről: H. Koschik (CDU): „Ezt a filmet indexre kellene tenni, bemutatását betilta­ni!”. H Eylmann (CSU): „Kell, hogy legyen egy határ, ami megvédi az emberi mél­tóságot ettől a barbárságtól.” E. Marschewsky (CDU): „Ennél a vérgőzös filmnél csődöt mondott a készítők önkontrollja.” A. Barbe (CDU): „Ez a rémség a gyil­kolás fölmagasztalása!” Egy E. Ruge nevű diák: „A film sokakból agresszivitást vált ki, s ez veszélyt jelenthet a közösségre. ” A. Dnmas rek­lámmenedzser: „Azokat az embereket, akik ilyen ocs­­mány jeleneteket rögzítenek filmszalagra, meg kellene büntetni.” Sokan nem is tudták végignézni a hányin­gert keltő szörnyű képsoro­kat, mások meg rosszul let­tek a látványoktól. Pszicho­lógusok figyelmeztetnek: „A film öldöklésre csábit.” És erre már akadt is példa. Pá­rizsban Florence és Audrey beültek a kocsijukba, s a vá­rosban keresztül-kasul szá­guldozva lelőttek egy taxiso­főrt és három rendőrt. Laká­sukban megtalálták a filmről szóló műsorfüzetet. Dallas­ban egy 14 éves siheder lefe­jezte 13 esztendős diáktár­sát. Barátainak kijelentette: „Olyan híres szeretnék len­ni, mint a Született gyilko­sok”. Ám annak dacára,' hogy a Hollywood-shocker már több utánzóra talált, a gyilkos film tovább fut a mo­zikban. Nincs államügyész, ifjúságvédelmi hatóság, amelyik keresetet nyújtott volna be a Szövetségi Ellen­őrző Hivatalhoz, tiltsák be a fiatalságot veszélyeztető fil­met. B. Bmckhorst az ellen­őrző hivataltól úgy nyilatko­zott: A 18 éven felüliek min­den fűmet megnézhetnek! Videoszalagon azonban nem hozhatók forgalomba, mert esetleg gyermekek ke­zébe kerülhetnek. A BTK. 131.§-a kimondja: erőszakot magasztaló könyvek terjesz­tése tilos! A Szövetségi Igaz­ságügyi Minisztérium mégis vonakodik beavatkozni, a művészet szabadságára hi­vatkozva...! Jómagam irtózom a vér­től. Egy eredeti angol beef­steak láttán ájulás környé­kez. Persze azt is nagyon jól tudom, hogy nyivákolá­­som annyit ér, mint süket lánynak a szerenád, de azért mégis leírtam vélemé­nyemet. Ha már a horrornál tar­tunk, megemlítem még Niccob Paganinit, az ördög hegedűsét. Róla terjedt el annak idején a hír, hogy megölte feleségét, s annak beleiből sodortatott hege­dűhúrt, s ettől kezdve utá­nozhatatlan virtuozitással muzsikálta végig egész Eu­rópát... ... A halál titokzatossága örök marad, mert abból még nem jött vissza senki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents