Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. augusztus-október (57. évfolyam, 32-42. szám)
2007-10-20 / 42. szám
KITEKINTŐ 2007. október 20. - 42. szám - KfiäHffiffiS!® - 5. oldal A nép újrafelfedezése Ha a politikai elit nem hajlandó megtisztulni - mármint abban a tempóban, abban a mértékben és úgy, ahogy a miniszterelnök kívánatosnak tartaná -, akkor Gyurcsány Ferenc a nép segítségét kéri. Vagy legalábbis a véleményét. Mondja meg a nép - sőt az istenadta nép -, hogy akar-e megtisztult közéletet, vagy nem akar, jó neki az olyan tisztátalan közélet, ami most van. A kérdéseket pedig az ellenzék által kezdeményezett referendum szavazólapjára lehetne felírni - szigorúan a gazdasági racionalitás miatt. Hogy ne pazarolódjék a közpénz. Mert korábban gyakran elhangzott, hogy a népszavazással az az egyik fő probléma, hogy drága. Az istenadta nép - van egy ilyen érzésünk - azt mondaná, hogy nem kér a vizitdíjból és a tandíjból egyúttal pedig igenis tisztább közéletet szeretne. És akkor mi lenne? Döntetlennel végződne a népszavazási párbaj, ezért minden maradna a régiben? Gyurcsány előremenekül Megpróbálja magához ragadni a kezdeményezést, akár a saját pártja (és főképpen annak parlamenti frakciója) ellenében. Olyan helyzetet akar teremteni, hogy az ellenzéke ne támadhassa. Amikor minden bírálatot azzal utasíthat vissza, hogy a bíráló nem érdekek a közélet megtisztításában. Nem túl bonyoluü trükk, de éppen ezért akár még sikerülhet is. Mi jöhet ezután? Akad-e valaki, aki-a kormányfő leendő népszavazási kérdéseit átfogalmazva - saját „ellen-köztisztasági” népszavazást kezdeményez? Hogy az istenadta népnek lehetősége legyen nemcsak tudomásul venni a közállapotokat, hanem akár kimondani is, hogy éppen ilyeneket akart? A kormánykoalíció időnyerési játszmájában a népszavazás intézményét, a közvetlen demokratikus véleménynyilvánítás ideáját egyre súlytalanabbá teszi, és bohózattá silányítja. Kérdésekre ellenkérdések érkeznek, a kezdeményezésekre ellenkezdeményezések és fellebbezések. Ha egyszer kicsit normálisabb viszonyok lesznek Magyarországon, akkor a politikai elitnek - aktuális tisztasági fokától függetlenül - foglalkoznia kell a kérdéssel A gond nyilvánvalóan ott van, hogy a népszavazási kezdeményezések eljárási része kusza és rendezetlen. Olyan szabályozást kell alkotni, amely megakadályozná, hogy a népszavazási kezdeményezéseket - akár politikai indíttatásból akár viccből - ellehetetlenítsék. Mindezt úgy, hogy a népszavazás kezdeményezésének lehetősége egyáltalán ne csorbuljon. Magyarország parlamenti demokrácia. A referendum kivételes és fontos mozzanat kell hogy legyen a politikai életben. Nagy hiba tönkretenni ezt az intézményt. Mert a nép - vagy az istenadta nép - esetleg nem örül majd, hogy játéknak tekintik azt a ritka pillanatot, amikor közvetlenül beleszólhat a közügyekbe. (MH Online) Újabb táblák Székelyföldön Mécs Éva szerelmi története - könyv alakban A porcelánbaba „Várj reám, s én megjövök.Konsztantyin Szimonov versének e gondolata lehetne a mottója Mécs Éva A porcelánbaba című regényének, amely a közelmúltban jelent meg Budapesten. Az elsőkötetes szerző könyve nagy közönségsikert aratott nemcsak az ünnepi könyvhéten, hanem a Panoráma Világklub estjén is. A regény szerzője, Mécs Éva, a nyolcvanas évek elején színművészként dolgozott, először a pécsi színházban, majd Budapesten. 1985-től Pittsburghban él. Rendszeresen hazalátogat, ezúttal értékes ajándékot, szellemi táplálékot hozott olvasóközönségének: saját regényét - könyv alakban. A regény rendhagyó szerelmi történet, amely a sírig tartó szerelem sorsát dolgozza fel. Harmincnyolc - a hetvenes évek elején írt - szerelmeslevélről, amelyet a negyvenes évei végén járó hölgy újraolvas. A leveleket egykori nagy szerelme, a tizenkilenc éves magyar honvéd írta hozzá, amikor ő tizenhat éves volt. Igazi, őszinte, önzetlen és lángoló szerelem volt ez, a levelek és személyes találkozásaik hangulata egyaránt ezt bizonyítja. E határtalan szerelem beteljesülése - pontosabban kiteljesedése - azonban lehetetlen. A lány ugyanis szégyelli családját: attól fél, hogy ha imádott kiskatonája megismeri családját, és azt, hogy milyen körülmények között él, akkor elijeszti szerelmét. Ezért egy búcsúlevélben szakít vele. A fiúnak sejtése sincs a lány döntésének okáról. A két megszakadt szív külön utat jár ezután, a fiú családot alapít, a lány elvégzi a főiskolát, majd kivándorol a tengerentúlra. Egymás sorsáról nem tudnak semmit. Szerelmüknek azonban máig tartó, gigantikus ereje van, hiszen a hölgy most - 33 év múltán - megtalálja és újraolvassa a leveleket. A levelek visszahozzák a régi emlékeket, a kiskatonáról megtalált fényképek pedig a jelenbe varázsolják ezt a felhőtlen szerelmet. A főhősnő úgy dönt: megkeresi szeretett kiskatonáját, aki ma már az ötvenes éveinek elején járó férfi. A találkozás rendkívül emberi, őszinte, megható, tele izgalommal, és happy anddel végződik. Ugyanott találkoznak, ahol egykoron randevúztak. Ugyanazok a félénk, őszinte szavak; ugyanazok a mély érzések; ugyanazok a finom mozdulatok; ugyanazok a szerelmes tekintetek, mint 33 évvel ezelőtt. Jelen van az igazi szerelem, az egymás iránti vágy, az egymásba olvadás vágya. A fiú végre megtudja, hogy három évtizede miért „kellett” szakítaniuk. E gyönyörű romantikus este után ismét elválnak útjaik, hiszen mindkettőjüknek megvan a saját élete. De ez az érdekek nélküli, szenvedélyes, érzéki szerelem tovább lángol. Ezzel az érzéssel megy vissza a főhősnő a tengerentúlra. Célját elérte: megtalálta imádott kiskatonáját, s ez megnyugtatja lelkét. Egyúttal szerelmét is megajándékozta ezzel a romantikus randevúval. „Mennyire szeretlek!” - búcsúzik hősnőnk a telefonvonal egyik végén. „írjál... és ne felejts eb... Neked adtam a hegyeket, a fákat, az égboltot...és...önmagam” - hangzik a válasz a telefonvonal másik végén. A történet Nyugat-Magyarországon játszódik, a valóság és a fikció tökéletes ötvözete. Mécs Éva erről így vall: „Hogy megtörtént dologról írok-e, vagy a csapongó fantázia szüleményeiről crz se legyen sarkalatos kérdés az én esetemben. Tegyük fel hogy megtörtént eseményekről és emberekről de megváltoztatott nevekkel mesélek el egy nem szokványos sztorit. Változtat ez valamit a történeten? Nem. Ha pedig azt állítom, hogy minden mozzanat, a szereplők, az egész történet a csukott szemhéjak mögötti színpadon formálódott valósággá, az se módosít egyetlen betűt sem. Találgatni persze jogunk van. Sokaknak ez a bizonytalanság, a spekuláció - hogy kit kicsodával lehet azonosítani -, teszi izgalmassá az olvasmányt. ” Mécs Éva regénye izgalmas olvasmány. Mélyen lélektani dráma, amelynek kifogástalan dramaturgiája, szerkezeti felépítése és mondanivalója pártját ritkítja. Az időbeli ugrások többszöri ismétlődése - egyszer a hetvenes években, másszor a jelenben járunk - élénkebbé, mozgalmasabbá teszi a művet. Mécs Éva műve előrevetít egy élvezetes színházi kamara előadást. Magyarul: színpadra kell vinni. A mű társadalomkritika is egyben, hiszen mesél az ötvenes-hatvanas évek társadalmának vadkinövéseiről, és nem hiányzik belőle a gyermek- és kamaszkori élmények felvillanása sem. A körülmények, a különböző élethelyzetek teszik a hősnőt porcelánbabává. S műit egy színházi előadás végén, a hősnő monológjával fejezem be ezt a könyvismertetőt: „Azon kevesek és rendkívül szerencsések közé tartozom, akiknek ez a tiszta, hallatlanul erős, hitet és embert nevelő szerelem megadatott. Csalódásokra nem volt időm és lehetőségem, hiszen egy korai, drámaian sarkított pillanatában kiléptem belőle. Ettől egy vég nélküli, csodálatos lehetőség maradt mind a mai napig..., és hiszek, hinni tudok benne, még most is! Mi ez, ha nem valódi gazdagság? Csak az enyém. Utánozhatatlanul egyedi, illúziót, vágyakat ébresztő félig valóság, félig cdom. Sírás és nevetés, kín és gyönyörűség. Itt vigyázhatom a tenyeremben és a saját képmásomra fomálhalom, ha akarom. Rugalmas, finom tudat, ami mindenre adaptálható és egész testet betöltő és manipulálatlan és tökéletes. ” Tories Péter Markó Béla RMDSZ-elnök szerint nagy hiba a Fidesz döntése Tőkést támogatja az Európai Néppárt Rendkívül rossz döntés és nagy hiba, hogy a Fidesz Tőkés László királyhágómelléki református püspököt támogatja a romániai európai parlamenti választásokon - jelentette ki Markó Béla. A tekercstől a kódexig, a modern világig Tartalmilag és műszakilag is vizsgálja a román rendőrség a Székelyföld határát jelző tábla visszaállításának lehetőségét. A nyáron eltávolított turisztikai reklámtábla helyett öt hasonlót tervez felállítani a Kovászna Megyei Tanács: mint korábban, most is az uniós Románia jogrendjében bíznak - közölte Demeter János, a tanács elnöke. Felállítása után alig néhány nappal, augusztus 20- án a román hatóságok eltávolították a Székelyföld nevét román, magyar és angol nyelven feltüntető, egy székely kaput és két székelyruhába öltözött fiatalt ábrázoló óriásplakátot. A helyi útügyi hatóság megállapította ugyanis, hogy a tábla nem tartja tiszteletben azt a szabályt, amely szerint országutak mentén a reklám- és tájékoztató táblákat csak legalább hét méterre szabad elhelyezni. A Kovászna megyei prefektúra is kezdeményezte a plakát eltávolítását, mert az szerinte diszkriminál. A közeljövőben legalább öt táblát állítanak fel. A tervek szerint Kökösnél és Hídvégnél, a két főúthoz kerülne egy-egy tábla, a többit Dobolló és Bikfalva, Bárót és Ágostonfalva, Árapatak, Aldoboly, illetve Nagyajta környékén, a megyehatárokra állítanák. Nincs azonban rá garancia, hogy az újonnan kihelyezett reklámokat a hatóságok nem fogják ismét eltávolítani - mondta Demeter. Az RMDSZ elnöke elmondta: a romániai politikai életben is sokasodnak a magyarok elleni megnyilvánulások; ezek a szándékok erős és egységes magyar érdekképviselet nélkül könynyen érvényesülhetnek. Ezért aggasztó, ami az európai parlamenti választások romániai kampányában kialakult, hogy az RMDSZ listájával szemben független jelöltként indult Tőkés László királyhágómelléki református püspök - tette hozzá Markó. Markó Béla kifejtette: fontos, hogy a magyarországi pártok az anyaországi megosztottságot ne vigyék át a határon túli másfajta politikai helyzetbe, mert az ebből fakadó felelősséget nem tudják vállalni. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, az Európai Néppárt alelnöke a minap jelentette be, hogy az utóbbi szervezet Tőkés Lászlót támogatja az európai parlamenti választásokon. Markó Béla hangsúlyozta: a megosztottság azt eredményezheti, hogy egy romániai magyar képviselő sem jut be az Európai Parlamentbe. Az RMDSZ elnöke szerint rendkívül rossz döntés és nagy hiba, hogy a Fidesz Tőkés Lászlót támogatja. A politikus hozzátette: arra kérik az Európai Néppártot, hogy az RMDSZ jelöltjeit támogassa. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke kishitűségnek tartja, hogy Tőkés László független jelöltsége miatt fennállna az a veszély, hogy egy romániai magyar képviselő sem juthat be az Európai Parlamentbe. Sokan foglalkoznak azzal a szép és hasznos gondolattal, hogy magyar témájú könyveket helyezzenek el a világ jelentősebb könyvtáraiban. Jelentős eredmények is születtek, pedig, kedves Olvasók, bizony ez néha sziszifuszi munkának tűnik. Joggal írhatom ezt le, mert magam is részese voltam az Erdély története trilógia angol nyelvű kiadásának és terjesztésének, ez majdnem tíz fáradságos évet felölelő küzdelem volt. Manapság viszont már a mű elektronikus változatát keresnék; de akkor a nyomtatott könyv veszít a hatásából? Az alábbiakban egy kis könyvtörténeti összefoglaló talán hasznos olvasmány lehet. Az évszázadok során az emberek sokféle módját választották annak, hogy megőrizzék az információkat. Volt idő, amikor az írás mesterei emlékművekre, kő- és fatáblákra, pergamenekre vagy más anyagokra jegyezték le gondolataikat. Az első századra a közelkeleten bevett szokás lett, hogy az írott szót tekercseken rögzítsék. Azután jött a kódex, amely felváltotta a tekercset, és általánosan elfogadott módja lett az írott anyagok megőrzésének. Ez a biblia elterjesztéséhez is nagyban hozzájárult. A kódex a mai könyvek elődje volt; a lapokat kettéhajtották, egymásra rakták, mindkét oldalára írtak, a hajtások mentén összefűzték, és ebből lett a könyv. Borítóval védték a kódexet, amely nem sokban hasonlított a mai könyvekre, de, mint ahogy a legtöbb találmánnyal lenni szokott, a felhasználók szükségleteinek és elvárásainak megfelelően fejlesztették és módosították. A kezdeti kódexek viaszborítású fatáblákból készültek. Néhány, máig is fennmaradt kódex papiruszból készült. Úgy tűnik, a keresztények főként tekercseket használtak az első század végéig. Ekkor heves vita bontakozott ki a kódex és a tekercs hívei között, amely a harmadik századig tartott. A tekercs használatával, a meggyökeresedett hagyománnyal nem szívesen hagytak fel a készítők. Egy-egy tekercs több papiruszból állt, össze kellett ragasztani, hosszú szalag lett belőle, melyet fel kellett tekercselni. így bonyolult volt olvasni a dokumentumot, hiszen azt előbb szét kellett tekerni, majd meg kellett találni a keresett szövegrészt, végül újból vissza kellett tekerni a papiruszt. A keresztények szívesen másoltak át ezeket a szövegeket kódexbe, de még a tekercset is sokáig használták. A kódex előnyei nyilvánvalóak voltak, kényelmesebb volt használni, könnyebb volt szállítani, így nem csoda, hogy az évszázadok során egyre inkább tért hódított. Gazdaságosabb is volt, mert mindkét oldalra írhattak, egyetlen kötetbe több könyv anyaga is elfért. Az egyes részeket könnyen meg lehetett találni. Gyakran fából készült a borítójuk, tartósabbak is voltak a tekercsnél. A kódex a személyes használatra is alkalmasabb volt. A harmadik század végére az evangéliumot zsebméretű könyvekben terjesztették, amely óriási segítséget jelentett az evangéliumozó murikában. Napjainkban a Biblia gyorsan és könnyen elérhető, hozzáférhető számítógépen, hangfelvételen és nyomtatott oldalon egyaránt. A magyarság, a magyar tudomány és kultúra megismertetésének egyik el nem hanyagolható módja a világban lévő jelentősebb könyvtárak magyar anyaggal való ellátása. Ez nagy odaadást, hozzáértést és jelentős anyagiakat kívánó feladat. Emlékezzünk, hogy nemcsak a nyomtatott oldalak, de a komputereken, az interneten elérhető ismeretek is nagyon fontosak. Kérem Önöket, hogy aki ebben a munkában segíteni akar bármilyen módon, az jelezze akár nálunk is, és érdeklődésüket eljuttatjuk az erre illetékesekhez. US Széchenyi Istvánnak nincs párja történelmünkben: ha az embert nézzük, az európait vagy a magyart Személyes sorsként, egyéni tragédiaként élte át saját magyarságát Egyedül abban, hogy kora szellemi áramlatait nemcsak felhasználta, hanem - eredeti felismerésekkel - saját eszmét teremtett S ami a legtöbb eszmealkotónak nem adatott meg: ő részt vehetett tételei kipróbálásában. Igazíthatott azokon, és bizonyíthatta felismerései életrevalóságát, „eszmei hasznát”. Ragaszkodott népéhez, magyarságához, de hirdette a szomszéd népek kifejlődésének fontosságát is. Széchenyi akkor jelentkezett eszméivel - sem későn, sem korán -, amikor a külső és belső feltételek kedveztek a gyökeres változásokon alapuló fejlődésnek. Ez hatásának titka már életében, de ugyanez teszi időszerűvé tanításait minden olyan időszakban, amikor fontos az anyagi, szellemi és erkölcsi építkezés, tehát ma is. Lássuk néhány gondolatát: „Cselekednünk kell, ha élni akarunk, gyökeresen, mély sarkalatilag cselekedni.” ,„Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak, hazájának, s ezáltal az egész emberiségnek.” Könyvtárnyi a Széchenyi-irodalom. Mi most nem követhetjük egész életművét, csupán annak egy-egy részletét ragadjuk ki. A „legnagyobb magyar” (Kossuth nevezte így) gróf Széchényi Ferencnek, a Nemzeti Múzeum megalapítójának és Festetics Juliannának, a keszthelyi Georgikont megalapító Festetics Györgynek legifjabb gyermeke volt. Az apa tudatosan folytatva nemes elődei gyarapító munkáját, hatalmas örökség várományosává tette három fiát [Lajos, Pcd, István). Utóbbi Bécsben született 1791. szeptember 21-én, meghalt Döblingben 1860. április 8-án. Az édesapa vagyona mellett alig felbecsülhető az az erkölcsi vagyon, amelyet a közért végzett munkája jelentett, amelyről úgy gondolkodott, hogy fiai majdan mindezt a nemzet fennmaradása és gyarapodása érdekében folytatják. István lett atyja Széchenyi István ragaszkodott népéhez, magyarságához „Az erény a lélek egészsége” zsenialitásának, elhivatottságának legjobb folytatója. Gyermekéveit gondos felügyelet alatt, lehetőleg a szabad levegőn töltötte, mert gyenge fizikumú volt. Iskolai tanulmányait otthon kezdte 9 évesen. Nevelője a szlavóniai német eredetű, de magyarul is jól tudó Liebenberg János az apa pontosan megszabott valláserkölcsi elvei szerint foglalkozott vele. Gimnáziumi tanulmányaiból a soproni bencéseknél, a pesti piaristáknál vizsgázott, majd a szombathelyi akadémián. Közben házi káplánjuktól, Poupart Antaltól a vallásoktatáson kívül a francia és az olasz nyelvet tanulta. 1909-től a napóleoni háborúk idején katonáskodik. 1814-ben a három rendjellel kitüntetett fiatal katonatiszt hazatér szüleihez Bécsbe. A bajor király kíséretéhez osztják be, s részt vesz a híres bécsi kongresszus eseményein, mulatságain. Természetesen udvarolgat is, gyengéd érzelmek fűzik sógornőjéhez. Naplójában így ír erről: „Karolina nemcsak szép, de okos és szent is. Bölcsen megmagyarázza, hogy szebb dolog is van a világon, mint a szerelem. A mi barátságunk több a szerelemnél” Fejlődésére nagy hatással voltak a nők, akiket szeretett, ugyanakkor olvasmányai és utazásai is. Is merte a német, olasz, angol és francia költőket, az ókori irodalmat, Széchenyi István történelmet. Kicsi (Barabás Miklós festménye) gyerekkorától mélyen vallásos, komoly törekvése, jó, nemes lelkű és tökéletes legyen. Naplója szerint „Az erény a lélek egészsége, betegsége a bűn. Az erény örök, a bűn halandó!” Majd így ír: A munkálkodó jutalma a derűs nyugalom, amit hasznos tevékenysége révén szerez meg. Ebben már benne van a közhasználatú munkásélet felé fordulása. Később így emlékezik munkásságára. „Az a kevés, amit végbevittem, kötelesség. Elmulasztása szégyen és gyalázat lett volna, ha teljesítése nem érdemel dicséretet.” Nemzetéért végzett sokirányú munkássága tehát szerénységgel párosul Nagy szerelmek és csalódások árán jut el oda hogy, megfogalmazza női eszményképét. „A nő legyen művelt, szellemes, de bírja a terheket is, a ház vezetése, a gyermekek lelki-érzelmi irányítása, a férj társa a gondok, bajok elhárításában. A család értelme a gyerek, vagyis az örökkévalóság biztosítása. Szülni, nevelni, a családot egybetartani a nő tud. Kiegyensúlyozott család nélkül nincsen egészséges testű és lelkű utód - anélkül pedig értelmét veszti az élet.” Egy levélben azt állapítja meg, hogy a néphez a családon, az emberiséghez a nemzeten keresztül vezet az út. A jó családi élet biztosítja az egyén testi és lelki fejlődését, a lelki harmóniát. Ha ez sikerül, akkor a nép közérzete jó. E harmónia erősíti a nemzetet. Az egészséges létű népből kifejlődött nemzet tevékenysége pedig már az egész emberiség életével teremthet összhangot, Széchenyi István nem a dicső múlton vagy az igéző jövőn való merengést kínálja, hanem az itt és a most cselekvést. Ettől lesz aktuális bármely építkezésre alkalmas korban. Élete állandó tevékenységben telik. 1830-ban megalapozza a gőzhajózást, irányítja a Dunaszabályozást, a Lánchíd építését stb. Eszméit írásban is terjeszti, az országgyűléseken hatékonyan küzd a jobbágyság terheinek könnyítésén, valamint a szólásszabadságért. Ő az első, aki a főrendházban magyarul szólal fel, s társait is erre biztatja. A forradalmi mozgalomban megalakult első független magyar kormányban közlekedési miniszterként munkálkodik. Mi tette őt valóban a legnagyobb magyarrá? Bizonyára örökölt tehetsége is, de legfőképpen az a családi környezet, amelyben felnőtt. Szülei példája ösztönözte arra, hogy ne élje a dúsgazdag főnemesi ifjak könynyelmű életét, hanem vagyonát, tudását, utazásainak sok tapasztalatát hazája felvirágoztatására fordítsa. Még a nők iránti tisztelete, szerelme is a közért végzett nagy feladatokra serkentette. Amikor 1825-ben egy évi jövedelmét felajánlja a Magyar Tudományos Akadémia felállítására, népének akar szolgálni, de szerepet játszik ebben a későbbi felesége iránti hódolat is. Felesége első házasságából származó hét gyermekét, valamint három közös gyermeküket is ilyen szellembe nevelte. A család meghatározó szerepét a nemzet, az emberiség fejlődésében nemcsak hirdette, hanem élte is. Domonkos János
