Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. augusztus-október (57. évfolyam, 32-42. szám)

2007-09-29 / 39. szám

KITE KIN T Ő 2007. szeptember 29. - 39. szám - -5. oldal Jövő nyáron, a New Brunswick-i Magyar Örökség Központban Első Amerikai Magyar Nyári Egyetem Amerikai és magyarországi egyetemi oktatókból meg­alakult az Amerikai Magyar Collegium, avval a céllal, hogy amerikai magyar egyetemisták és egyetemet végzettek szá­mára lehetőséget nyújtson a magyar kultúra, tudomány és művészet értékeinek elsajátítására. A Collegium az érdeklő­dők számára folyamatosan biztosítani kívánja a kortárs ma­gyar kultúrával és társadalommal való eleven kapcsolatot. A program két hetes bentlakásos nyári szabadegyetem­mel kezdődik a New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapít­vány keretében működő Magyar Örökség Központban. Ez a létesítmény a legjelentősebb magyar kulturális intéz­mény az egész amerikai kontinensen. A programon a résztvevők a magyar történelemről, kul­túráról, művészettől és társadalomról hallgatnak kurzuso­kat, és magyar nyelvi gyakorlatokat folytatnak. Többek kö­zött a magyar társadalom történetéről, a magyar emigráci­óról, a szórványmagyarságról, a jelenkor társadalmi, politi­kai kérdéseiről; valamint a magyar etnikum antropológiá­járól és a népművészet korszakairól lesznek előadások. A nyári egyetemen az oktatás magyar és részben angol nyelven folyik. A program előadói amerikai és magyar egyetemeken oktató tanárok, szakterületük jeles képvise­lői. A program esti közösségi rendezvényekkel is kiegé­szül A résztvevők magyar filmtörténeti sorozatot láthat­nak és népzenei, néptánc programokon is részt vesznek. Az Első Amerikai Magyar Nyári Egyetem időpontja: 2008. július 6-tól 19-ig. A program helyszíne: Hungarian Heritage Center, 300 Somerset Street, New Brunswick, NJ 08903 Érdeklődni lehet a következő E-mail címen: AmHunCol@aol.com Az Amerikai Magyar Koalíció 15 ezer dollárt adományozott Bőkezű segítség a cserkészeknek Az Amerikai Magyar Koalíció 15 ezer dollárt adományozott a Külföldi Magyar Cserkészszövet­ség oktatási és kulturális programjainak a támoga­tására. A cserkészek elnöké­nek, Lendvai-Lintner Im­rének szóló levelében Maximilian Teleki, a koa­líció elnöke elismerte a szövetség fontosságát. Csaknem 60 éven át, a szervezet - csupa önkén­tesből álló - vezetése (melynek székhelye New Jersey államban található) fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy fenntartsa a cserkészet tradicionális értékeit, mialatt folyama­tosan innovatív programo­kat valósított meg, hogy kulturális és oktatási prog­ramokkal gazdagítsa az amerikai magyar fiatalok generációit, csakúgy, mint más, emigrációban élő kö­zösségeket négy konti­nensen. A levélben Teleki meg­jegyezte, a Koalíció remé­li, e hozzájárulása ösztö­nözni fog másokat is arra, hogy adományaikkal tá­mogassák a KMCSSZ-t az amerikai magyarok jövő nemzedékeinek formálá­sában. A magyar cserkészek­ről további információkat olvashat, ha ellátogat internetes honlapjukra a www.kmcssz.org címen. Az Amerikai Magyar Koalíció országos nonpro­­fit-szervezet, mely az ame­rikai magyar ügyek széles körű megismertetését és megértését támogatja. A KMCSSZ számára szánt adományokat a kö­vetkező címre a legalkal­masabb eljuttatni: Hungarian Scout Fund (Külföldi Magyar Cser­kész Alap), P.O. Box 35612, Canton, OH 44735 USA Az egyesült államokbe­li adományozóknak elis­mervényt is küldenek, amely lehetővé teszi az adóból az összeg levoná­sát. Jelűnek György, a New York-i komolyzenei rádió „magyar” hangja Felfedte a fogoly Szálasit Rádióm állandóan a WQXR állomásra, a New York Times adójára van kapcsolva, amely napi 20 órában (óránként ötperces hírszolgálattal megszakítva) klasszikus zenét sugároz. Különösen örömmel tölt el, amikor egy kellemesen magyaros kiejtéssel be­szélő bemondó ismertetését hallom: George Jelűnek programját. Miinek György az első világháborút követő viha­ros időben, 1919. decem­ber 22-én, Újpesten látta meg a napvilágot. Apja, aki hét testvérével együtt árván maradt, iskolázás helyett korán munkába állt, majd amikor egy ki­csit összeszedte magát, vendéglőt nyitott. Az évek során egyre sikeresebb lett, tisztes polgári megél­hetést biztosított családjá­nak és taníttatni tudta két gyermekét. György az új­pesti Könyves Kálmán gimnáziumba járt, és ott maradt azután is, amikor a család Budapest belváro­sába költözött, mert apja az Andrássy útra tette át a vendéglőt. Az operaház közelsége arra ösztönözte a fiatalembert, hogy min­den zsebpénzét opera­jegyre költse és belesze­ressen a daljátékok va­rázslatos világába. Most a 88. életévéhez közeledő Jetiinek elérke­zettnek látta az időt, hogy változatos és izgalmas éle­téről önéletrajzi könyvben számoljon be. A McFarland kiadó gondozásában meg­jelent írása: My Road To Radio and the Vocal Scene, azaz Utam a rádió­hoz és az ének világához címet viseli. Ebben nagy részletességgel ismerteti élete eseményeit, kiemel­ve a zenei élményeket és bemutatva az általa megis­mert zenészeket, énekese­ket is. A meghitt családi és nyugodt újpesti diákévek után a világpolitika ke­mény kézzel nyúlt bele a fiatal György életébe. Érettségi után kortársaival együtt ő is a továbbtanulás gondjával volt elfoglalva, amikor 1938 márciusában Hitler a bécsiek mámoros ujjongása közepette bevo­nult Ausztriába. A magya­rok többsége reményked­ve nézett a német támoga­tás és a „bécsi döntések” elé, de Jetiinek Dániel he­lyesebb történelmi érzék­kel rendelkezett. „Ebből még nagy bajok származ­nak, jobb lesz, ha elmégy a tengerentúlra” - mondta fiának. Minthogy az Egye­sült Államokba való beju­tás akkor lehetetlennek bi­zonyult, György Kubába irányította útját. Kétévi kubai tartózko­dás után nyílt meg a lehe­tősége az Amerikába ju­tásnak. Amikor Amerika belépett a háborúba, kato­nákat toboroztak a külföl­diek között is. Jetiinek György jelentkezett, és négy és félévet szolgált az amerikai hadseregben, előbb azonban feleségül vette az osztrák-magyar származású Hedy Dickert, aki egy hosszú életen át hűséges párja maradt. A háború alatt is voltak vidámabb napok, mint például néhány nap sza­badság Angliában, ahol al­kalom adódott a Bohém­életet, meg néhány színhá­zi előadást is megnézni. A „történelmi pillanat” Jetiinek számára a háború végén jött el, amikor a XV. hadtest parancsnokságára hívatták. Egy magyar veze­tő személyiség és nagyszá­mú kísérete adta meg ma­gát az amerikaiaknak. „Menjen a Salzburgtól mintegy húsz kilométerre levő Mattseebe, tudja meg, hogy ki ez az ember és ha­ladéktalanul jelentse” szólt a pa­rancs. A Hitler által Szálasi Ferenc mellé rendelt német kísérő, Kurt Haller próbál­ta bemutatni a „nemzetvezetőt”, de erre nem volt szükség. Jetiinek megismerte, és alig tudta türtőztetni magát, hogy neki ne essen a magyar né­pet tragédiába hajszoló gazembernek. A kihallga­tás végén Szálasi arra kér­te, hogy szóljon magyarul a vele levő katonákhoz, akiket sikerült megnyug­tatni, hogy rövidesen haza fognak jutni. Jellineket a zene iránti érdeklődés végigkísérte azután is, amikor 1946 májusában leszerelt és Camp Kilmerből elindult, hogy megkezdje az ameri­kai civil életet. Eleinte ex­port-import vállalatnál dol­gozott, közben gyakran megfordult a 46. utcában levő Merit zeneboltban hanglemezeket hallgatni, vásárolni. Egy idő után a tulajdonos állást ajánlott számára az üzletben, és ezzel elkezdődött a zenei világgal egy életre szóló kapcsolata. Több kiadó számára írt lemezek borí­tójára ismertetést, majd a Muzak vállalat hívta meg felvételi igazgatónak, ahonnan 1968 elején ke­rült a New York Times rá­diójához, a WQXR-hoz, mint zenei igazgató. Köny­vében sokan szerepelnek a zenei világ ismert sze­mélyiségei között, akikkel kapcsolatba került. Ma­gyarok is: barátok, roko­nők, zenészek, énekesek. Közeli barátság fűzte Kó­nya Sándorhoz, Rózsa Miklóshoz, Zádor Jenő­höz, Cziffra Györgyhöz, Bánát Gáborhoz, Vázsonyi Bálinthoz és sok máshoz. Lapozva a könyvet, néha már olyannak tűnik mint egy névsorolvasás. Mint szinte minden emigráns, Jelűnek is sok vonzást és taszítást élt meg szülőföldje iránt. „Csak egy évről van szó, együtt leszünk megint Amerikában vagy itthon” - búcsúztatta édesapja a budapesti pályaudvaron, és emlékül arany zsebórá­ját adta fiának. A sors úgy hozta, hogy sohasem lát­hatták egymást többé. Hú­ga átélte a „nehéz időket”, és 1956-ban ő is csatlakoz­hatott bátyjához Ameriká­ban. Györgynek 19 évet kellett várnia, míg vissza­ment Magyarországra, de utána rendszeresen láto­gatta szülőföldjét. Buda­pest különleges helyet fog­lalt el szívében és azt akar­ta, hogy lánya megismerje szülei otthonát, fiatalkora emlékeit. Mind a Magyar Köztársaság, mind az amerikai magyar közössé­gek elismeréssel adóztak Jellinek Györgynek a ma­gyar zene és kultúra meg­ismertetése terén végzett munkásságáért. 2001-ben az Amerikai Magyar Ala­pítvány George Washing­ton érmét, 2006-ban a Ma­gyar Köztársasági Érdem­rend Tisztikeresztjét kap­ta meg. Az osztrák állam is kitüntette, 1984-ben a Long Island University díszdoktora lett. Jellinek György élete és munkássága példája a vi­lágban szétszóródott ma­gyarság sorsának és ered­ményeinek. Büszkék lehetünk rá. Papp László Jelűnek György Füstbe ment terv Gajdáron - A polgármester fenyegetőzött Nincs magyar oktatás Csángóföldön A korábbi tervekkel ellentétben mégsem lesz magyar nyelvű oktatás egy romániai csángó faluban, Gaj­dáron. A helyi polgármester 39 ma­gyar szülőt rávett arra, vonják visz­­sza a magyar nyelvű oktatással kap­csolatos kérvényüket. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelőse a lap­nak elmondta: a helyi polgármester és a helyi iskola koordinálásával megbízott pedagógus a napokban felkereste a korábban magyar nyelvű oktatást igénylő 42 családot. Az Erdélyi Krónika szerint a pol­gármester fenyegetőzésekkel és csúsztatásokkal elérte, hogy 39 szülő visszavonja a korábban be­nyújtott kérvényét. így magyarórák nélkül kezdődött meg a tanév a gajdári általános iskolában, annak ellenére, hogy a Bákó megyei tan­felügyelőség nemrég hagyta jóvá egy magyartanárnő kinevezését, heti hat órában állapítva meg a kö­telező óraszámot. Miért fogy a magyar? Az elmúlt szám Nagyí­tóüveg alatti cikke írásra serkentette olvasóinkat és a megszokottnál nagyobb ér­deklődést eredményezett. Hozzászólásra, vélemény­­alkotására ösztönzött, ami észrevételekben, állítások­ban meg kérdésekben is megnyilvánult. Sokan le­vélíróink közül a korunkra oly jellemző a népességfo­gyással is foglalkoztak. Nyilvánvaló, hogy az (ön) gyilkosságok igen sze­rény számban járulnak a népességi adatok változá­sához, de miután ez a téma írásra, illetve véleményfor­málásra késztette levélírón­kat, így a mai számban nézzük meg egy kicsit kö­zelebbről ezt a kérdést. Ismert statisztikai adat, hogy az európai országok, ideértve Oroszországot is, az eredeti lakosság csökke­nésével néznek szembe. Országonként más és más gyakorlati módszere­ket próbálnak alkalmazni a probléma kezelésére és kü­lönböző eredménnyel. A legáltalánosabb talán a be­vándorlás serkentése, növe­lése, erre Kanada és az Eu­rópai Unió jó példa. Az eredményeket természete­sen nem egyformán értéke­li, vagy fogadja el a honi la­kosság. Annyi azért bizo­nyossággal megállapítható, hogy a bevándorlók beil­leszkedése új országukba távolról sem zökkenőmen­tes. Talán még azt megem­líthetem komolyabb kritika vagy bírálat megreszkírozá­­sa nélkül, hogy sokan a be­fogadó ország polgárai kö­zül csalódottak a bevándor­lókkal szemben. Mivel Kanada lakossága pontosan a bevándorlásnak köszönhetően emelkedik, nézzük a magyar helyzetet, ami lakosságcsökkenést mutat hosszabb ideje. Va­lós lehet az a megfigyelés, ami szerint, ha a roma ki­sebbség nem szaporodna az átlagot messze meghala­dóan, akkor komoly lélek­­számvesztéssel kellene szembenézni. Mit lehetne tenni? Én sem rendelkezem gyakorla­ti megoldással, de az leg­alábbis a számomra igaz­nak tűnik, hogy mindenek­előtt más alapokra kellene helyezni az emberek gon­dolkodását, hogy erősödjön az emberek közös érdeké­nek, együvé tartozásának érzése. Erősödjenek a kü­lönféle vallási felekezetek is és erősödjön a közöttük lé­vő szolidaritás. Egészsége­sen (vissza) szorítani kelle­ne a globalizmust, bár ez nagyon nehéz feladat. Nem lenne szabad mindjárt na­cionalizmusról beszélni egyeseknek, amikor mások csak a hagyományaikat akarnák megőrizni, vagy legalább lassúbb tempóban feladni. Nagyon is idevág az MN cikke: Bármelyik 18. évét betöl­tött fruska örökre meddővé operáltathatja magát, tör­vény biztosította joga, és ha az abortuszra kényszerül, az állam a beavatkozást gá­lánsán fizeti. Lehet mindez a véletlen műve, de ezek idő múltán kínzó evidenciákká válnak. A nagy garral beha­rangozott megduplázott családi pótlék üres blöff. Megvonták a 13. havi jutta­tást, megszüntették a gyer­mekek után járó adóked­vezményeket. Bevezetik a tandíjat, ami visszaveti a családokat a két háború kö­zötti szintre: egy családban egy diplomás gyerek. Sem az osztott munkaidő, sem a részmunkaidő nem nyert polgárjogot, és minden munkaadó magánügynek tekinti a gyerekes nők prob­lémáit. A ridegség átjárja a mindennapokat, a gyermek nincs betervezve a közleke­désbe, a vendéglátásba, az utazásba, a szolgáltatások nagyjába. Jellemző, hogy egy svéd áruház létesített először itthon gyermekját­szóházat az ott vásárló szü­lők könnyebbségére. A miniszterelnök leg­utóbbi kijelentése szerint azokban az országokban nagyobb a gyerekvállalási kedv, ahol magasabb a há­zasságon kívül született gyerekek aránya. így. jöjjenek csak a kína­iak.... Ha ez így van, Kedves Olvasónk, akkor nagyon is aggodalmas a magyar társa­dalom jövője. US Kétszer torolták meg 1956-ot Először 1957-ben torolták meg az 1956-os magyar forradalmat. Azt a szörnyű időszakot a megtorlás évének tekintjük. A második megtorlás annak ötvenedik évfordulóján, 2007-ben zaj­lott és zajlik. Először a Magyar Szocia­lista Munkáspárt erőszakhatalma súj­tott le sortűzzel, kivégzéssel, börtönnel, megbélyegzéssel. Most, másodszor, az utódpárt vezette kormányzat ront neki 1956 igazságának. Önkéntes karhatalmista Lássuk ezt az utóbbi gonosztettet. A Magyar Szocialista Párt elnök-minisz­terelnöke 2007 nyarán a legmagasabb állami kitüntetésre terjesztette fel Horn Gyulát. Indoklásul a korábbi szocialis­ta pártelnök-miniszterelnök 1989 utá­ni érdemeit említették. Horn Gyula politikai pályáját azon­ban az 1956-os forradalom és szabad­ságharc megtorlása indította eL A fiatal minisztériumi tisztviselő a forradalom vérbe fojtása után önként csatlakozott a tiszti karhatalomhoz, a megszálló szovjet hadsereg hazai fegyveres se­gédcsapatához. Utólag, 1992-től mind­ezt álságosán mentegeti: Járőröz­­tünk, a törvényes rend fenntartásában vettünk részt.” Ez a mentegetőzés a forradalom megvetését fejezi ki. Járőrözés? Kádár János 1956. november 10-től szolgáló személyi titkára, Ribánszki Róbert em­lékezése szerint a budapesti Nyugati téren és másutt „Gyula ütött-vágott, lö­völdözött, nekivadult, ahogy a kicsi emberek szokták, ha nagynak érzik magukat”. Nos, ez a „nekivadult kicsi ember” évtizedek múlva is semmibe veszi vétlen áldozatait. És a törvényes rend? Horn Gyula 2006-ban egy német lapban megerősítette: a megtorlás „a törvényes rendet védte”. Következés­képp Horn Gyula ma is ellenforrada­­lomnak tartja az 1956-os forradalmat. Ha aztán a jelenlegi szocialista párt­elnök-miniszterelnök ezt a Horn Gyu­lát a legmagasabb állami kitüntetésre ajánlja 2007-ben, azzal nem a forrada­lom, hanem az 1957-es megtorlás igazságát ismeri eL Teszi ezt a megtor­lás ötvenedik évfordulóján. Ez a jelen­legi szocialista pártelnök-miniszterel­nök, Gyurcsány Ferenc 2006-ban egyébként a forradalom igazságát is elismerte. Emlékbeszédben méltatta „Nagy Imre és társai hősiességét és mártíromságát”. Ugyanazon a napon, 2006. október 23-án viszont rendőri erőszak verte szét a budapesti utcai ünneplőket. Megint fegyveres erősza­kot vetettek be, megint védtelen utcai tömeg ellen. Gyurcsány Ferenc 2007- ben még ezek után is meggyalázta 1956 igazságát. A nemzettudatot gyengítik Rosszabb már nem jöhet, gondoltuk keserűen. De jöhet, és jött is. Horn Gyula korábbi szocialista-liberális kor­mányának utódjából, az új szocialista­liberális kormányból Káka János is szembefordult 1956 igazságávaL Rá­adásul az államalapítás ünnepének másnapján, 2007. augusztus 21-én vál­lalkozott erre az alantas szerepre. Az erdélyi és a vajdasági magyarok auto­nómiájának és közösségi jogainak fon­tosságáról kijelentette: „Az európai uni­ós országokban ezek már nem idősze­rű dolgok, más kérdésekre és válaszok­ra van szükség.” A gazdasági miniszter, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke Bukarestben látta jónak így ki­oktatni a nemzetet. Lelke rajta. Tudnia illene pedig, hogy ötven év­vel ezelőtt, 1957 augusztusában Buka­restben dőlt el Nagy Imre és a többi el­hurcolt forradalmi vezető romániai sor­sa - ezzel közeli kivégzése. A román kommunistákkal akkor ismertették, hogy a fogságban tartott magyar politi­kusok többségére halál vár. Ezért „az elvtársak így bánjanak velük”. Nagy Imréék halálos bűne a magyar nemze­ti függetlenség 1956-os kinyilatkoztatá­sában állt. A román kommunista párt­főtitkár, Gheorghe Gheorghiu-Dej a büntetést így sürgette: „A nacionaliz­mus és a fasizmus uralomra jutását végleg meg kell akadályozni!” Bizo­nyos, hogy a megtorlás Magyarorszá­gon és Romániában a magyar nemzeti önrendelkezési akarat ellen irányult. Vajon a nemzeti önrendelkezés ‘56-ban kinyilvánított követelménye az 1990-es hazai szabad választás és a 2004-es európai uniós csatlakozás óta kellően érvényesül? Kivált romániai és szerbiai törekvéseit a liberális párt­elnök-miniszter okkal és felelősséggel minősítheti „időszerűtlennek”? Ha ezt a mai igazságtevői szerepet vállal­ja, azzal 1956 igazságát visszautalja a múltba. A királyság jelvénye? Botrányos ügyek ezek. Elintézhet­nénk persze az egészet kézlegyintés­sel, sajnálkozással, iróniával. Hiszen Gyurcsány Ferenc a rég elavult tudo­mányos szocializmus, vagyis a tudszoc, Kóka János meg a szintén el­avult tudományos liberalizmus vagy a tudlib szellemében mondogat ezt­­azt. Itt azonban Magyarország mi­niszterelnöke és minisztere szólalt meg, hivatalos érvénnyel. A szocialis­ta-liberális kormányzat ezáltal köz­vetlenül irányítja a második megtor­lást az 1956-os magyar forradalom­mal és szabadságharccal szemben, nevezetesen 1956 igazságával szem­ben. Ezt az igazságot nem vállalják, hanem tagadják. Erdélyben például augusztus 22-én tetőzött a hatás. Gyurcsány Ferenc és Kóka János azokban a napokban mintha versen­gett volna a nemzettudat gyengítésé­ben, és a szocialista pártelnök-mi­niszterelnök akkor megelőzte vetély­­társát. A Magyarországra látogató né­met kancellárnak, Angela Merkelnek így jellemezte a Szent Koronát: „Sze­rintem ez a parlament a köztársaság parlamentje, és nincs ok a királyság jelvényét idehozni.” De mi is történt? Mivelhogy a Szent Korona a magyar állam ezeréves folytonosságát jelké­pezi, a miniszterelnöki állásfoglalás a mai kormányzást elszakította ettől a folytonosságtól. Ez a szakítás a kor­mányzati felelősségvállalásnak is vé­get vethet a határon túl élő magyaro­kért. Az erdélyi magyarok azért fo­gadták megrökönyödve a hírt. A ma­radék erdélyi ötvenhatosok nyilatko­zata fájdalmas kérdéssel zárul: „Ma­gyarország kormánya miért tagad ki megint minket? Nem volt elég a 2004- es állampolgári kitagadás?” Emlékezés másként Maradék ötvenhatos alig él már Er­délyben. Ezekben a napokban amúgy épp az októberi találkozót szervezik, ha futja a hitükből. Egykor, 1956-ban a nemzeti összetartozás, az európaiság, a demokrácia jegyében támogatták a magyar forradalmat. Kegyetlen meg­torlás csapott le ezért rájuk. Az 1957-es moszkvai, budapesti, bukaresti dönté­sek nyomán sorozatban hirdettek ki 14 halálos ítéletet és 282 szabadságvesz­tést. Erdélyben ennek a megtorlásnak az ötvenedik évfordulójához érkeztek 2007-ben. A maradék ötvenhatosok most megint megalázva és kitagadva emlékeznek. Itthon is megalázva és kitagadva érezheti magát az, aki 2007-ben az 1957-es megtorlás évére emlékezik. El­lensúlyra és ellenlépésre van hát szük­ség. Az 1957-ben letartóztatott, majd halálra ítélt Winner Mária nemrég megoldást javasolt erre. Kezdemé­nyezte, hogy az 1956-os magyar forra­dalom és szabadságharc vállalói ma­guk hirdessenek és rendezzenek meg­emlékezést 2007. október 23-tól no­vember 4-ig. Egykori résztvevők és a nemzeti közösség minden mai híve együtt emlékezzenek és ünnepelje­nek. Ez a közös alkalom jóváteheti a 2006-os emlékév kormányzati meg­csúfolását, és választ adhat 1956 két megtorlására, különösen az ideire. Az egykori szabadságharcos és mai országgyűlési képviselő, Wittner Má­ria kezdeményezése méltónak és érde­minek mutatkozik. Most már az öt­venhatos szervezeteken és a nemzet iránt felelősséget vállaló személyisége­ken, egyesületeken, kisebb-nagyobb közösségeken a sor. A nemzettudat erősítésre szoruL Ez az erősítés a nem­zeti közösségvállalás és befogadás szé­lesítésén múlik. Székelyhídi Ágoston (MH Online) * 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents