Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. március-június (57. évfolyam, 9-25. szám)
2007-06-23 / 25. szám
li kitekintő 2007. június 23. - 25. szám -Petíció a romániai magyar felsőoktatásért Európához szóltak az erdélyiek A minap érkezett meg az Európai Parlament Petíciós Bizottságához az a beadvány, amelyen 25 aláírás szerepel, köztük 15 romániai magyar akadémikusé, Kányádi Sándor költőé és több más jeles erdélyi magyar személyiségé. A petíció kifejti a romániai magyar felsőoktatásban, különösen a Babes-Bolyai Tumilag finanszírozott magyar oktatási nyelvű egyetem - szögezi le a petíció, majd rátér a helyzet módosítását célzó közelmúltbeli lépések ismertetésére. Szó esik a „tábla-akcióról” is, amelynek során 2006. november 22-én Hantz Péter egyetemi adjunktus az egyetem három épületében magyar nyelvű dományegyetemen (BBTE) fennálló helyzetet, külön kitérve a magyar feliratok és az önálló magyar struktúrák létesítése érdekében tett lépésekre, illetve azok következményeire. Arra kérik a testületet, ténymegállapítás céljából szervezzen általános meghallgatást a kérdésben, az eset kivizsgálására küldjön képviselőket a helyszínre, továbbá kérje ki az Európai Parlament Kulturális és Oktatási, illetve Állampolgári Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottságainak véleményét. Kérelmezik, hogy a bizottság kezdeményezze a rektornál a jogtalanul elbocsátott oktatók visszavételét, illetve a többnyelvű feliratok elhelyezését. Románia mintegy 21 millió állampolgárából 1,5 millió magyar nemzetiségű. Bár a magyar nemzetiségű lakosság Románia lakosságának 6,6 százalékát teszi ki, a felsőoktatásban tanulóknak csak 4,4 százaléka magyar nemzetiségű, és csak 1,6 százalékuk tanulhat magyar nyelven - fejtik ki a statisztikát az aláírók, majd felvázolják az 1959-es eseményeket, amelyek során a két önálló egyetem összeolvasztásával létrejött a Babes-Bolyai T udományegyetem. A BBTE ma a romániai magyar diákság által legnagyobb számban látogatott felsőoktatási intézmény. Önmagát multikulturálisként határozza meg, de ehhez képest az egyetem vezetősége akadályozza a magyar nyelv hivatalos használatát az intézményi adminisztrációban, a magyar oktatási vonal nagyobb önállóságát és a magyar tagozat számára a valós önigazgatást biztosító magyar tannyelvű karok beindítását. Jelenleg Romániában nincsen önálló, állafeliratokat helyezett el a román nyelvű feliratok alá. Ezeket a biztonsági személyzet néhány órán belül eltávolította, majd tisztázatlan körülmények között, a rektor javaslatára elbocsátották a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökét, Hantz Pétert és Kovács Lehelt. Bár Kovács Lehel személyesen nem vett részt a feliratok elhelyezésében, az egyetem vezetőinek értelmezésében az akció előkészítésében játszott szerepe miatt sújtották a szankcióval - hangsúlyozzák az aláírók. Hantz Péter lapunknak elmondta: az aláírási folyamatot többen is akadályozni próbálták, és valamilyen mértékben sajnos tudták is. Közben az egyetemen történt néhány - egyelőre bátortalan - lépés a többnyelvűsítés irányába. Amikor idén, május 19-én dr. Máthé János vegyészprofesszorról termet neveztek el, kétnyelvű táblát függesztettek ki, ezenkívül plakátok-hirdetések szintjén is lehet olykor találkozni a magyar nyelvvel. Ercsey-Ravasz Ferenc A beadványt aláírták: Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete - Budapest, Magyar Ifjúsági Értekezlet - Csíkszereda, Magyar Ifjúsági Tanács - Kolozsvár, továbbá Benkő Samu akadémikus, Brassai Zoltán akadémikus, Csetri Elek akadémikus, Demény Lajos akadémikus, Egyed Ákos akadémikus, Forray Ferenc egyetemi adjunktus, Gábos Zoltán akadémikus, Gyenge Csaba akadémikus, Jakó Zsigmond akadémikus, Kányádi Sándor költő, Kolumbán József akadémikus, Maros Dezső akadémikus, Nagy- Tóth Ferenc akadémikus, Németh Sándor akadémikus, Péter Mihály akadémikus, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Sógor Csilla egyetemi adjunktus, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, Toró Tibor akadémikus, Uray Zoltán akadémikus, Kovács Lehel István informatikus, Hantz Péter fizikus. Tőkés: A hallgatás falát a hazugság fala váltotta fel „Vérteíen világháború folyik” Tőkés László szerint a rendszerváltozás Közép-Kelet- Európában jó esetben félúton jár, de félő, hogy megrekedt A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szerint - aki amerikai magyarok előtt beszélt - a hallgatás falát a hazugság fala váltotta fel, a mentalitásbeli örökség mérgezi a jelent A kommunizmusból Európába címmel tartott előadást a püspök a Kossuth Házban helyi magyaroknak, miután részt vett kommunizmus áldozatainak tiszteletére állított emlékmű avatásán Washingtonban.- Amikor 1989-ben kártyavárként omlottak össze a közép-kelet-európai rezsimek, azt hihettük és hittük is sokan, hogy újból Európában vagyunk, a későbbiekben azonban rá kellett ébrednünk, hogy tévedtünk. Bár a térség országai földrajzilag, szervezetileg tagjai lettek Európának, nem léptünk be Európába, csak elindultunk egy úton Európa felé - mondta. - Miközben örömmel éltük meg a kommunizmus bukását, nem tudjuk történelmünkben elhelyezni, feldolgozni - tette hozzá, megjegyezve, hogy 18 évnek kellett eltelni, amíg a szabadság hazájában fel lehetett állítani az emlékművet. Véleménye szerint a posztkommunista korszakra rányomja bélyegét a kommunizmus öröksége: a hallgatás falát a hazugság fala váltotta fel, a mentalitásbeli örökség mérgezi a jelent. Az erőszak és a hazugság volt a kommunizmus két fő tartópillére, és most a társadalmi rangra emelt hazugság tovább dívik országainkban, a nép sokszor ugyanúgy lenyeli cinkosan, amivel megetetik. A washingtoni emlékművet a kommunizmussal való szembenézés „szerény jelének” mondta. Szerinte az európai döntéshozók nem hajlandók szembenézni a valósággal, az Európai Unióban máig nem lehet kiadni egységes állásfoglalást a kommunizmus elítéléséről. Véleménye szerint nem tisztázódott a kommunizmus nemzetrontó, nemzetromboló szerepe a XX. századi magyar történelemben. Szavai szerint „vértelen világháború zajlik a hazugság, a történelmi és politikai igazságtalanság ellen”. Tőkés László szerint meg kell találni annak a feltételeit, hogy végleg a történelembe lehessen helyezni a kommunizmust. Ilyen feltétel mindenekelőtt a kommunista közszereplők kiiktatása, hacsak Pál apostolként nem tértek meg. A kommunizmust és a nácizmust nem mérhetjük kétféle mércével, az embertelenségük a közös nevező, amely a kettőt párhuzamba állítja. Az Európa felé haladás további feltétele az erkölcsi igazságtétel - tette hozzá. Hámos László, a New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF) alapító elnöke arról beszélt: lélekemelő volt hallani, ahogy Tom Lantos, az amerikai kongresszus magyar származású képviselője az emlékmű avatásakor az ‘56-os magyar forradalom szerepét méltatta a kommunizmus bukásában. Tőkés László találkozott Tom Lantossal és az amerikai külügyminisztérium tisztségviselővel, akikkel a romániai magyarságot érintő ügyekről tárgyalt, majd a nemzetbiztonsági tanácsban fogadták a püspököt. (MNO) Szlovákiában mindennapos a kisebbséggyűlölet Folyamatos a verbális erőszak Szlovákiában a többségi közeg simán elnézi, mi több, tolerálja a kisebbségek sérelmére elhangzó durva sértegetéseket - jelentette ki az ország korábbi washingtoni nagykövete. Egy pozsonyi nemzetközi konferencián Martin Bútora, a pozsonyi Közéleti Kérdések Intézetének igazgatója - Szlovákia korábbi washingtoni nagykövete - a kisebbségek sérelmére nap, mint nap elhangzó otrombaságokat a szlovákiai populizmus egyik alapvető kellékének nevezte. A szociológus-diplomata szerint a jellegzetesen szlovák típusú kisebbségellenes populizmus megtörése veszélyezteti a társadalom integrációs folyamatait. Bútora szerint „eljött az ideje annak, hogy a polgári társadalmat képviselő személyiségek és a populizmus veszélyeinek felismerésére képes média a sarkára álljon, és a szavát hallatva mondja ki, hogy a kisebbségek ellen berzenkedő populizmus ártalmas és összeegyeztethetetlen azokkal az értékekkel, amelyekre felépíthető egy modern és demokratikus Szlovákia.” Szokatlannak tartja Románia a Külügyminisztérium megjegyzéseit Védik a megvádolt magyarokat A diplomáciai gyakorlatban szokatlanok azok a megjegyzések, amelyekkel a magyar külügyminisztérium nyilvános formában értékelte a Nagy Zsolt miniszter és az RMDSZ négy tagja ellen indított büntetőjogi eljárásokat - állapította meg közleményében a román külügyminisztérium. A közleményében a ro- pesti román nagykövet tárnán külügyi tárca a Szőke lálkozójáról kiadott közle- László külügyminisztériu- mény tartalmára reagált, mi szakállamtitkár és Ez utóbbi szerint Buda- Ireny Comaroschi buda- pesten aggályokat kelt a Nagy Zsolt informatikai miniszter elleni eljárás, valamint a további négy RMDSZ-es tisztségviselő ellen indult büntetőjogi vizsgálat is, mert a magyar fél szerint ezek az eljárások az RMDSZ ellen irányuló politikai törekvéseket is szolgálhatnak. Ezzel kapcsolatosan a román külügyminisztérium közleményében ez olvasható: minden román állampolgár etnikai hovatartozásától függetlenül egyenlő a törvény előtt. Romániában, akárcsak bármely jogállamban a még folyamatban lévő büntetőjogi eljárások nem válhatnak nyilvános értékelések tárgyává - áll a dokumentumban. Nincs székely szövetség Új alakuló gyűlést kell tartania a Szövetség a Székelyföldért Egyesületnek, és újra kell indítani a bejegyzési procedúrát, mivel a székelyföldi önkormányzatok jogi képviseletét ellátó ügyvéd visszavonta a bejegyzési kérelmet a hatodik tárgyalási fordulóban. A Szövetség a Székelyföldért alapítói azért kényszerültek erre a lépésre, mivel az önkormányzati egyesületet alapító 51 Kovászna és Hargita megyei önkormányzat közül kettő, a szentkatolnai és nagyborosnyói - mint beszámoltunk róla - a múlt hónapban váratlanul viszszavonta csatlakozásról szóló határozatát, így az alapító okirat már nem felel meg a valóságnak. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta: „A Szövetség a Székelyföldért Egyesület megalakításáról és bejegyzéséről nem mondunk le, a közeljövőben más formában, gyorsított eljárással szeretnénk bejegyeztetni”. Gasparovic elnök a határok kérdéséről Szlovák intő népünknek A szlovák államfő, Ivan Gasparovic figyelmeztette a magyarság képviselőit, ne beszéljenek határváltoztatásról - írja a NOL. „Meg kell tennünk mindent, hogy semlegesítsük a határmódosítást feszegető kijelentéseket” - mondta az elnök. Egy nappal későbbi beszédében Gasparovic - amikor Pozsonyban értékelte elnöksége három évét - újra kitért a magyar-szlovák kapcsolatokra, és ekkor már békülékenyebb hangon ezt mondta: „Szlovákiának nincs semmilyen komolyabb problémája Magyarországgal. Van egy kétoldalú együttműködésről szóló szerződésünk, és valóban nem tudok olyan gondról, amit nemzetközi szinten kellene megoldanunk. Nemzetközi kapcsolatok terén mindig egy aranyszabály szerint járok el: felejtsük el azt, ami a múltban történt, és keressük a sikeres együttműködés lehetőségét” - mondta a köztársasági elnök. A régió bizonyítványa Még mindig rokonszenwel de kicsit szomorúan szemlélnek bennünket Amerikából Nem ezt várták tőlünk. Azt hitték, bő másfél évtizeddel a rendszerváltás után meg se lehet majd minket különböztetni Nyugat-Európától Persze mi is ezt hittük, úgyhogy most együtt fanyalgunk a Freedom House Budapesten bemutatott éves jelentésével Az amerikai szimpátia persze önérdekre is visszavezethető. Egyrészt önigazolást keresnek az általuk is szorgalmazott átalakulás sikerére. Másrészt szeretnének ezzel érvelni, amikor a diktatórikus iszlám államok demokratizálódását sürgetik. Jó lenne, ha azt mondhatnák az arab „ utcának”, nézzétek Közép-Európát, milyen jól mennek ott a dolgok, milyen elégedettek az emberek. Erre jönnek a Kaczynski ikrek, a cseh kormányzati impotencia vagy a budapesti összecsapások. A huszonkilenc, „átalakulóban lévő” ország bizonyítványának egyes érdemjegyeivel lehet vitatkozni - a holtversenyes elsőnek nyilvánított Észtország lakosságának harmada például nem kapott állampolgárságot, ami még akkor sem a demokrácia diadala, ha oroszokról van szó, akiket se az észtek, se az amerikaiak nem kedvelnek különösebben -, ám az egésszel nem érdemes. Csinálhattuk volna jobban is az átalakulást, tehettünk volna kevesebb vargabetűt. Az amerikaiak becsületére legyen mondva, azok sem jönnek azzal hogy előre szóltak, akik pedig tényleg ellenezték a Nyugat „felhígítását”, a NATO és az Európai Unió kiterjesztését Az a történelmi vita már lezártát. Eredményén nem változtat, hogy Varsóban jobboldali vallási fanatikusok vannak hatalmon, és a lengyelek demokráciateljesítménye a térségben a legelsőről a nyolcadik helyre csúszott vissza Az sem, hogy Magyarországon a miniszterelnök beismerte a korábbi hazugságokat, mire az ellenzék parlamenti harc helyett az utcára vitte hívett, a rendőrség pedig hosszú idő után először tömeget gumibotozott Az sem, hogy a demagóg nacionalizmus, mint az előre várható volt, a térségben szinte mindenhol megpróbálja kitölteni az ideológiai vákuumot A Freedom House jól teszi, hogy szigorú és objektívnak szánt kritériumaival magasra teszi a mércét A cél nem is lehet más, mint a jól működő, erős demokrácia A hibát mi követtük el: azt hittük, hogy ez gyorsan megvalósítható, illetve azt, hogy maga lesz a Kánaán. Amivel nem számoltunk, az a társadalmak tehetetlenségi ereje, és a világméretű változás, amely véletlenül vagy sem, pont erre a másfél évtizedre esett. A gbbalizádó hatására Nyugaton is gyengül az a szociális háló, amelyben mi annak idején annyira reménykedtünk. Ez még Amerikában is feszültségeket kelt, pedig itt az emberek nincsenek annyira hozzászokva az állami gondoskodáshoz, mint Európában, pláne annak is középső vagy keleti részén. A szocializmus langyos biztonságát feladó emberek nálunk „skandináv típusú”, jóléti kapitalizmusról álmodtak. Erre, mint kiderült, nem volt, nincs és belátható ideig már nem is lesz pénz. Visszatekintve persze egy csomó hiba elkerülhető lett volna - de húzás után a bttó nyerőszámait is tudjuk. Az átalakulásnak nem vök megírt forgatókönyve, nem, vagy alig létezett az azt levezényelni hivatott elit A Freedom House mostani "közepes" vagy legfeljebb "négyes alá" osztályzatai ehhez képest nem rossz eredmények. Legalább nem buktunk meg, nem kell évet ismételnünk. Horváth Gábor (NOL) Új sorozat első cikkével jelentkezem. Olvasóink megismételt kérésére, még inkább nógatására kezdem el ezt a sorozatot, ami olyan aktuális témákat, történéseket ismertet, ami bizonyára figyelmet érdemlő. Szándékosan választottam a fenti címet, valóban felnagyítva a részleteket szeretném informálni Önöket sorozatunkban, de a valóság mindenkori szem előtt tartásával. Célunk az, hogy az itteni olvasóink megismerjenek egy-egy megtörtént tanulságos esetet, ami még hasznukra válhat A magyarországi változások megismerésével lépést tartani nem kis feladat, pláne ezen a földrészen lakóknak. A változások gyorsak és sokszor furcsák vagy nehezen érthetők. Célom nem az, hogy minősítsem a változásokat hanem, hogy érdekesnek és tanulságosnak tűnő esetek közreadásával informáljam és segítsem olvasóinkat, például, ha hazalátogatnak, vagy visszatelepülést, vagy csak ottani ingatlanvételt, építkezést fontolgatnak. Nyilvánvaló, hogy a magyar diplomáciai képviseletek készséggel adnak információkat, de a sorozatom az egyes esetekből levonható és sajátos, akár kirívó, de minden esetben valós informálást tekinti céljának. Sorozatnyitónk a magyar egészségügyből vette az első témáját, hiszen ez talán a legtöbb vihart kavaró része a magyar belpolitikai változásoknak, vagy ahogy a kormányoldalon hívják, reformnak. Olvasóink le fogják vonni a mondásbeli konzekvenciát, és ha van hasonló történetük, kérem, küldjék be a szerkesztőségbe. „What comes around, goes around” - mondja az angol. Magyarul azt jelentheti, amit adsz, azt kapod vissza. Néha lehet sértő ez a kifejezés a helyzettől függően, de sokszor csak kívánja ez ember, hogy beteljesüljön. Ezt akkor óhajtjuk leginkább, amikor a családot, barátainkat hanyagság miatt éri mérhetetlen fájdalom. Tudjuk azt, hogy az emberiség életében a második világháború óta nagyobb fejlődés állt be, mint előtte ezer évvel. A változás nemcsak a technika vívmányaira, hanem az emberek viselkedésére, életükre is vonatkozik. Jó lenne abban bízni, hogy ezek a változások progresszívek, előrevivők és mindannyiunk érdekét szolgálják. Hiszen a reform szó is ezt az ígéretet hordozza magában. Borsod megyében történt nemrégen ez az eset, amely minden embert érinthet előbb vagy utóbb Magyarországon. Egy 66 éves férfi, aki 42 évig kerületvezető erdészként dolgozott becsülettel, mindig csak segített az embereken, nemrégiben rosszul lett. Különben mindig jó egészségnek örvendő erdész felesége azonnal hívta a mentőt, és a beteget a miskolci kórházba szállították. Másnap délelőtt 10 órakor a kórházi reformnak megfelelve rohammentő Sátoraljaújhelyre vitte tovább, ahol felesége kétségbeesve várta a beteget. Már elmúlt du. 4 óra, mikor megérkeztek, és a beteg még betegebb volt, pontosítva rettenetes rosszul nézett ki. Az történt, hogy a mentősök délidőben értek Forróencsre, ahol műszakot cseréltek, na meg ebédelni is kellett, és így az idő eltelt. A beteg legyen a mentőben, jó helyen van, ők meg kellemesen elfecsérelték az időt. Mondanom sem kell, hogy a beteg a hanyag kezelés miatt nemsokára meghalt. Miért? Az esetben szereplő személyek felelőtlensége miatt, akik közvetlenül vagy közvetve hordozzák a felelősséget a kialakult kaotikus helyzetekért. Kérdem én, milyen emberek az ilyenek? Tanította ezeket édesanya szeretetre, felelősségre, lelkiismeretre? Mit kapnak ezek vissza idők múltán? Remélem azt, amit adtak, de százszorosán. Ezek mind a kommunizmus szülöttei, és soha nem jártak hittanórákra. Hány olyan ember van, aki ezt a munkát talán lelkiismeretesen végezné, és nem okozna fájdalmat családoknak. Kérdem én, hová jutott Magyarországon az egészségügyi erkölcs? Hogyan engedhetik meg felelős vezetők, hogy ilyen esetek előforduljanak? Mire és meddig várnak még? Vagy már az ember testi és lelki pusztulására megy minden? Nem egy elszigetelt példa ez, sajnos egyre gyakoribbá válnak a mulasztások. Ez az ember, aki nem érte meg a 67. évét, még szeretett volna élni. Hiszen még nem is élvezte munkája eredményét. Mennyire szeretett volna még az unokáival az erdőben járni, és sok mindent a tudásából, szellemi és lelki értékeiből átadni. Valamilyen módon össze kellene fognunk, mert ma én, holnap Te eshetsz hasonló helyzetbe. A kormánynak, nem, a népességnek, a nemzetnek oda kell hatni, hogy legyen felelős minden ember a másikért. Ma én, holnap te kerülhetsz hasonló helyzetbe, és el kell érnünk, hogy vonják felelősségre a veszélyesen hanyag munkát végzőket. Bízzunk abban, hogy egyszer mindenki megkapja méltó büntetését! Ennyi a történet, igazoltan így történt, okuljunk belőle. A gyászoló családtól Szigethy Gyopárd mottójával búcsúzúnk: „Fordítsd fejedet a Nap felé És az árnyék mögötted marad!” ÜST. Tőkés László
