Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. március-június (57. évfolyam, 9-25. szám)

2007-06-23 / 25. szám

li kitekintő 2007. június 23. - 25. szám -Petíció a romániai magyar felsőoktatásért Európához szóltak az erdélyiek A minap érkezett meg az Európai Parlament Petí­­ciós Bizottságához az a be­advány, amelyen 25 aláírás szerepel, köztük 15 romá­niai magyar akadémikusé, Kányádi Sándor költőé és több más jeles erdélyi ma­gyar személyiségé. A petí­ció kifejti a romániai ma­gyar felsőoktatásban, külö­nösen a Babes-Bolyai Tu­milag finanszírozott ma­gyar oktatási nyelvű egye­tem - szögezi le a petíció, majd rátér a helyzet módo­sítását célzó közelmúltbeli lépések ismertetésére. Szó esik a „tábla-akció­ról” is, amelynek során 2006. november 22-én Hantz Péter egyetemi ad­junktus az egyetem három épületében magyar nyelvű dományegyetemen (BBTE) fennálló helyzetet, külön kitérve a magyar feliratok és az önálló magyar struk­túrák létesítése érdekében tett lépésekre, illetve azok következményeire. Arra kérik a testületet, ténymeg­állapítás céljából szervez­zen általános meghallga­tást a kérdésben, az eset ki­vizsgálására küldjön képvi­selőket a helyszínre, továb­bá kérje ki az Európai Par­lament Kulturális és Okta­tási, illetve Állampolgári Jo­gi-, Bel- és Igazságügyi Bi­zottságainak véleményét. Kérelmezik, hogy a bizott­ság kezdeményezze a rek­tornál a jogtalanul elbocsá­tott oktatók visszavételét, il­letve a többnyelvű feliratok elhelyezését. Románia mintegy 21 millió állampolgárából 1,5 millió magyar nemzetisé­gű. Bár a magyar nemzeti­ségű lakosság Románia la­kosságának 6,6 százalékát teszi ki, a felsőoktatásban tanulóknak csak 4,4 száza­léka magyar nemzetiségű, és csak 1,6 százalékuk ta­nulhat magyar nyelven - fejtik ki a statisztikát az alá­írók, majd felvázolják az 1959-es eseményeket, ame­lyek során a két önálló egyetem összeolvasztásá­val létrejött a Babes-Bolyai T udományegyetem. A BBTE ma a romániai magyar diákság által legna­gyobb számban látogatott felsőoktatási intézmény. Önmagát multikul­turálisként határozza meg, de ehhez képest az egye­tem vezetősége akadályoz­za a magyar nyelv hivatalos használatát az intézményi adminisztrációban, a ma­gyar oktatási vonal na­gyobb önállóságát és a ma­gyar tagozat számára a va­lós önigazgatást biztosító magyar tannyelvű karok beindítását. Jelenleg Romá­niában nincsen önálló, álla­feliratokat helyezett el a ro­mán nyelvű feliratok alá. Ezeket a biztonsági sze­mélyzet néhány órán belül eltávolította, majd tisztázat­lan körülmények között, a rektor javaslatára elbocsá­tották a Bolyai Kezdemé­nyező Bizottság (BKB) két alelnökét, Hantz Pétert és Kovács Lehelt. Bár Kovács Lehel személyesen nem vett részt a feliratok elhelye­zésében, az egyetem veze­tőinek értelmezésében az akció előkészítésében ját­szott szerepe miatt sújtot­ták a szankcióval - hangsú­lyozzák az aláírók. Hantz Péter lapunknak elmondta: az aláírási folyamatot töb­ben is akadályozni próbál­ták, és valamilyen mérték­ben sajnos tudták is. Közben az egyetemen történt néhány - egyelőre bátortalan - lépés a több­­nyelvűsítés irányába. Ami­kor idén, május 19-én dr. Máthé János vegyészpro­fesszorról termet neveztek el, kétnyelvű táblát füg­gesztettek ki, ezenkívül plakátok-hirdetések szint­jén is lehet olykor találkoz­ni a magyar nyelvvel. Ercsey-Ravasz Ferenc A beadványt aláírták: Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete - Budapest, Magyar Ifjúsági Értekezlet - Csíksze­reda, Magyar Ifjúsági Tanács - Ko­lozsvár, továbbá Benkő Samu akadé­mikus, Brassai Zoltán akadémikus, Csetri Elek akadémikus, Demény La­jos akadémikus, Egyed Ákos akadé­mikus, Forray Ferenc egyetemi ad­junktus, Gábos Zoltán akadémikus, Gyenge Csaba akadémikus, Jakó Zsigmond akadémikus, Kányádi Sán­dor költő, Kolumbán József akadémi­kus, Maros Dezső akadémikus, Nagy- Tóth Ferenc akadémikus, Németh Sándor akadémikus, Péter Mihály akadémikus, Pozsony Ferenc egyete­mi tanár, Sógor Csilla egyetemi ad­junktus, Tánczos Vilmos egyetemi ta­nár, Toró Tibor akadémikus, Uray Zol­tán akadémikus, Kovács Lehel István informatikus, Hantz Péter fizikus. Tőkés: A hallgatás falát a hazugság fala váltotta fel „Vérteíen világháború folyik” Tőkés László szerint a rendszerváltozás Közép-Kelet- Európában jó esetben félúton jár, de félő, hogy meg­rekedt A Királyhágómelléki Református Egyházke­rület püspöke szerint - aki amerikai magyarok előtt beszélt - a hallgatás falát a hazugság fala váltotta fel, a mentalitásbeli örökség mérgezi a jelent A kommunizmusból Európába címmel tartott előadást a püspök a Kos­suth Házban helyi magya­roknak, miután részt vett kommunizmus áldozatai­nak tiszteletére állított em­lékmű avatásán Washing­tonban.- Amikor 1989-ben kár­tyavárként omlottak össze a közép-kelet-európai re­­zsimek, azt hihettük és hit­tük is sokan, hogy újból Európában vagyunk, a ké­sőbbiekben azonban rá kellett ébrednünk, hogy té­vedtünk. Bár a térség or­szágai földrajzilag, szerve­zetileg tagjai lettek Európá­nak, nem léptünk be Euró­pába, csak elindultunk egy úton Európa felé - mondta. - Miközben örömmel éltük meg a kommunizmus bu­kását, nem tudjuk történel­münkben elhelyezni, fel­dolgozni - tette hozzá, megjegyezve, hogy 18 év­nek kellett eltelni, amíg a szabadság hazájában fel le­hetett állítani az emlékmű­vet. Véleménye szerint a posztkommunista kor­szakra rányomja bélyegét a kommunizmus öröksége: a hallgatás falát a hazugság fala váltotta fel, a mentali­tásbeli örökség mérgezi a jelent. Az erőszak és a ha­zugság volt a kommuniz­mus két fő tartópillére, és most a társadalmi rangra emelt hazugság tovább dí­vik országainkban, a nép sokszor ugyanúgy lenyeli cinkosan, amivel megete­tik. A washingtoni emlék­művet a kommunizmussal való szembenézés „sze­rény jelének” mondta. Sze­rinte az európai döntésho­zók nem hajlandók szem­benézni a valósággal, az Európai Unió­ban máig nem lehet kiadni egységes állás­­foglalást a kommuniz­mus elítélésé­ről. Vélemé­nye szerint nem tisztázó­dott a kommunizmus nem­zetrontó, nemzetromboló szerepe a XX. századi ma­gyar történelemben. Szavai szerint „vértelen világhábo­rú zajlik a hazugság, a tör­ténelmi és politikai igaz­ságtalanság ellen”. Tőkés László szerint meg kell találni annak a fel­tételeit, hogy végleg a törté­nelembe lehessen helyezni a kommunizmust. Ilyen feltétel mindenekelőtt a kommunista közszereplők kiiktatása, hacsak Pál apos­tolként nem tértek meg. A kommunizmust és a náciz­must nem mérhetjük kétfé­le mércével, az embertelen­ségük a közös nevező, amely a kettőt párhuzamba állítja. Az Európa felé hala­dás további feltétele az er­kölcsi igazságtétel - tette hozzá. Hámos László, a New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF) alapító elnöke ar­ról beszélt: lélekemelő volt hallani, ahogy Tom Lantos, az amerikai kongresszus magyar származású képvi­selője az emlékmű avatása­kor az ‘56-os magyar forra­dalom szerepét méltatta a kommunizmus bukásá­ban. Tőkés László találkozott Tom Lantossal és az ameri­kai külügyminisztérium tisztségviselővel, akikkel a romániai magyarságot érintő ügyekről tárgyalt, majd a nemzetbiztonsági tanácsban fogadták a püs­pököt. (MNO) Szlovákiában mindennapos a kisebbséggyűlölet Folyamatos a verbális erőszak Szlovákiában a többségi közeg simán elnézi, mi több, tolerálja a kisebbségek sérelmére elhangzó durva sértegetéseket - jelentette ki az ország koráb­bi washingtoni nagykövete. Egy pozsonyi nemzet­közi konferencián Martin Bútora, a pozsonyi Köz­életi Kérdések Intézetének igazgatója - Szlovákia ko­rábbi washingtoni nagy­követe - a kisebbségek sé­relmére nap, mint nap el­hangzó otrombaságokat a szlovákiai populizmus egyik alapvető kellékének nevezte. A szociológus-diploma­ta szerint a jellegzetesen szlovák típusú kisebbség­ellenes populizmus meg­törése veszélyezteti a tár­sadalom integrációs folya­matait. Bútora szerint „eljött az ideje annak, hogy a polgá­ri társadalmat képviselő személyiségek és a popu­lizmus veszélyeinek felis­merésére képes média a sarkára álljon, és a szavát hallatva mondja ki, hogy a kisebbségek ellen berzen­kedő populizmus ártal­mas és összeegyeztethe­tetlen azokkal az értékek­kel, amelyekre felépíthető egy modern és demokrati­kus Szlovákia.” Szokatlannak tartja Románia a Külügyminisztérium megjegyzéseit Védik a megvádolt magyarokat A diplomáciai gyakorlatban szokatlanok azok a megjegyzések, amelyekkel a magyar külügyminisz­térium nyilvános formában értékelte a Nagy Zsolt miniszter és az RMDSZ négy tagja ellen indított bün­tetőjogi eljárásokat - állapította meg közleményében a román külügyminisztérium. A közleményében a ro- pesti román nagykövet tá­rnán külügyi tárca a Szőke lálkozójáról kiadott közle- László külügyminisztériu- mény tartalmára reagált, mi szakállamtitkár és Ez utóbbi szerint Buda- Ireny Comaroschi buda- pesten aggályokat kelt a Nagy Zsolt informatikai miniszter elleni eljárás, valamint a további négy RMDSZ-es tisztségviselő ellen indult büntetőjogi vizsgálat is, mert a magyar fél szerint ezek az eljárá­sok az RMDSZ ellen irá­nyuló politikai törekvése­ket is szolgálhatnak. Ezzel kapcsolatosan a román külügyminisztéri­um közleményében ez ol­vasható: minden román állampolgár etnikai hova­tartozásától függetlenül egyenlő a törvény előtt. Romániában, akárcsak bármely jogállamban a még folyamatban lévő büntetőjogi eljárások nem válhatnak nyilvános érté­kelések tárgyává - áll a do­kumentumban. Nincs székely szövetség Új alakuló gyűlést kell tartania a Szövetség a Székely­földért Egyesületnek, és újra kell indítani a bejegyzési procedúrát, mivel a székelyföldi önkormányzatok jogi képviseletét ellátó ügyvéd visszavonta a bejegyzési kérel­met a hatodik tárgyalási fordulóban. A Szövetség a Szé­kelyföldért alapítói azért kényszerültek erre a lépésre, mi­vel az önkormányzati egyesületet alapító 51 Kovászna és Hargita megyei önkormányzat közül kettő, a szentkatol­nai és nagyborosnyói - mint beszámoltunk róla - a múlt hónapban váratlanul viszszavonta csatlakozásról szóló határozatát, így az alapító okirat már nem felel meg a va­lóságnak. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács el­nöke elmondta: „A Szövetség a Székelyföldért Egyesület megalakításáról és bejegyzéséről nem mondunk le, a kö­zeljövőben más formában, gyorsított eljárással szeret­nénk bejegyeztetni”. Gasparovic elnök a határok kérdéséről Szlovák intő népünknek A szlovák államfő, Ivan Gasparovic figyelmeztette a magyarság képviselőit, ne beszéljenek határvál­toztatásról - írja a NOL. „Meg kell tennünk min­dent, hogy semlegesítsük a határmódosítást feszege­tő kijelentéseket” - mond­ta az elnök. Egy nappal későbbi be­szédében Gasparovic - amikor Pozsonyban érté­kelte elnöksége három évét - újra kitért a magyar-szlo­vák kapcsolatokra, és ek­kor már békülékenyebb hangon ezt mondta: „Szlo­vákiának nincs semmilyen komolyabb problémája Magyarországgal. Van egy kétoldalú együttműködés­ről szóló szerződésünk, és valóban nem tudok olyan gondról, amit nemzetközi szinten kellene megolda­nunk. Nemzetközi kapcso­latok terén mindig egy aranyszabály szerint járok el: felejtsük el azt, ami a múltban történt, és keres­sük a sikeres együttműkö­dés lehetőségét” - mondta a köztársasági elnök. A régió bizonyítványa Még mindig rokonszenwel de kicsit szomorúan szem­lélnek bennünket Amerikából Nem ezt várták tőlünk. Azt hitték, bő másfél évtizeddel a rendszerváltás után meg se lehet majd minket különböztetni Nyugat-Európá­­tól Persze mi is ezt hittük, úgyhogy most együtt fanyal­­gunk a Freedom House Budapesten bemutatott éves jelen­tésével Az amerikai szimpátia persze önérdekre is visszavezet­hető. Egyrészt önigazolást keresnek az általuk is szorgal­mazott átalakulás sikerére. Másrészt szeretnének ezzel ér­velni, amikor a diktatórikus iszlám államok demokratizá­lódását sürgetik. Jó lenne, ha azt mondhatnák az arab „ ut­cának”, nézzétek Közép-Európát, milyen jól mennek ott a dolgok, milyen elégedettek az emberek. Erre jönnek a Kaczynski ikrek, a cseh kormányzati impotencia vagy a budapesti összecsapások. A huszonkilenc, „átalakulóban lévő” ország bizonyít­ványának egyes érdemjegyeivel lehet vitatkozni - a holtver­­senyes elsőnek nyilvánított Észtország lakosságának har­mada például nem kapott állampolgárságot, ami még ak­kor sem a demokrácia diadala, ha oroszokról van szó, akiket se az észtek, se az amerikaiak nem kedvelnek kü­lönösebben -, ám az egésszel nem érdemes. Csinálhattuk volna jobban is az átalakulást, tehettünk volna kevesebb vargabetűt. Az amerikaiak becsületére legyen mondva, azok sem jönnek azzal hogy előre szóltak, akik pedig tényleg elle­nezték a Nyugat „felhígítását”, a NATO és az Európai Unió kiterjesztését Az a történelmi vita már lezártát. Eredmé­nyén nem változtat, hogy Varsóban jobboldali vallási fana­tikusok vannak hatalmon, és a lengyelek demokráciatelje­sítménye a térségben a legelsőről a nyolcadik helyre csú­szott vissza Az sem, hogy Magyarországon a miniszterel­nök beismerte a korábbi hazugságokat, mire az ellenzék parlamenti harc helyett az utcára vitte hívett, a rendőrség pedig hosszú idő után először tömeget gumibotozott Az sem, hogy a demagóg nacionalizmus, mint az előre várha­tó volt, a térségben szinte mindenhol megpróbálja kitölteni az ideológiai vákuumot A Freedom House jól teszi, hogy szigorú és objektívnak szánt kritériumaival magasra teszi a mércét A cél nem is lehet más, mint a jól működő, erős demokrácia A hibát mi követtük el: azt hittük, hogy ez gyorsan megvalósítha­tó, illetve azt, hogy maga lesz a Kánaán. Amivel nem szá­moltunk, az a társadalmak tehetetlenségi ereje, és a világ­méretű változás, amely véletlenül vagy sem, pont erre a másfél évtizedre esett. A gbbalizádó hatására Nyugaton is gyengül az a szociális háló, amelyben mi annak idején annyira reménykedtünk. Ez még Amerikában is feszültsé­geket kelt, pedig itt az emberek nincsenek annyira hozzá­szokva az állami gondoskodáshoz, mint Európában, plá­ne annak is középső vagy keleti részén. A szocializmus langyos biztonságát feladó emberek ná­lunk „skandináv típusú”, jóléti kapitalizmusról álmodtak. Erre, mint kiderült, nem volt, nincs és belátható ideig már nem is lesz pénz. Visszatekintve persze egy csomó hiba el­kerülhető lett volna - de húzás után a bttó nyerőszámait is tudjuk. Az átalakulásnak nem vök megírt forgatókönyve, nem, vagy alig létezett az azt levezényelni hivatott elit A Freedom House mostani "közepes" vagy legfeljebb "négyes alá" osztályzatai ehhez képest nem rossz eredmények. Leg­alább nem buktunk meg, nem kell évet ismételnünk. Horváth Gábor (NOL) Új sorozat első cikkével jelentkezem. Olvasóink megismételt kérésé­re, még inkább nógatására kezdem el ezt a sorozatot, ami olyan aktu­ális témákat, történéseket ismertet, ami bizonyára figyelmet érdemlő. Szándékosan választottam a fenti címet, valóban felnagyítva a részle­teket szeretném informálni Önöket sorozatunkban, de a valóság min­denkori szem előtt tartásával. Célunk az, hogy az itteni olvasóink megismerjenek egy-egy megtörtént tanulságos esetet, ami még hasz­nukra válhat A magyarországi változások megismerésével lépést tartani nem kis feladat, pláne ezen a földrészen lakóknak. A változások gyorsak és sokszor furcsák vagy nehezen ért­hetők. Célom nem az, hogy minő­sítsem a változásokat hanem, hogy érdekesnek és tanulságosnak tűnő esetek közreadásával informáljam és segítsem olvasóinkat, például, ha hazalátogatnak, vagy visszatelepü­lést, vagy csak ottani ingatlanvételt, építkezést fontolgatnak. Nyilvánva­ló, hogy a magyar diplomáciai kép­viseletek készséggel adnak infor­mációkat, de a sorozatom az egyes esetekből levonható és sajátos, akár kirívó, de minden esetben valós in­formálást tekinti céljának. Sorozatnyitónk a magyar egész­ségügyből vette az első témáját, hi­szen ez talán a legtöbb vihart kava­ró része a magyar belpolitikai válto­zásoknak, vagy ahogy a kormány­­oldalon hívják, reformnak. Olvasó­ink le fogják vonni a mondásbeli konzekvenciát, és ha van hasonló történetük, kérem, küldjék be a szerkesztőségbe. „What comes around, goes around” - mondja az angol. Magyarul azt jelentheti, amit adsz, azt kapod vissza. Néha lehet sértő ez a kifejezés a helyzettől függően, de sokszor csak kívánja ez ember, hogy betel­jesüljön. Ezt akkor óhajtjuk legin­kább, amikor a családot, barátain­kat hanyagság miatt éri mérhetet­len fájdalom. Tudjuk azt, hogy az emberiség életében a második világháború óta nagyobb fejlődés állt be, mint előt­te ezer évvel. A változás nemcsak a technika vívmányaira, hanem az emberek viselkedésére, életükre is vonatkozik. Jó lenne abban bízni, hogy ezek a változások progresszí­­vek, előrevivők és mindannyiunk érdekét szolgálják. Hiszen a reform szó is ezt az ígéretet hordozza ma­gában. Borsod megyében történt nem­régen ez az eset, amely minden em­bert érinthet előbb vagy utóbb Ma­gyarországon. Egy 66 éves férfi, aki 42 évig ke­rületvezető erdészként dolgozott becsülettel, mindig csak segített az embereken, nemrégiben rosszul lett. Különben mindig jó egészség­nek örvendő erdész felesége azon­nal hívta a mentőt, és a beteget a miskolci kórházba szállították. Másnap délelőtt 10 órakor a kórhá­zi reformnak megfelelve roham­mentő Sátoraljaújhelyre vitte to­vább, ahol felesége kétségbeesve várta a beteget. Már elmúlt du. 4 óra, mikor megérkeztek, és a beteg még betegebb volt, pontosítva rette­netes rosszul nézett ki. Az történt, hogy a mentősök dél­időben értek Forróencsre, ahol mű­szakot cseréltek, na meg ebédelni is kellett, és így az idő eltelt. A beteg legyen a mentőben, jó helyen van, ők meg kellemesen elfecsérelték az időt. Mondanom sem kell, hogy a beteg a hanyag kezelés miatt nem­sokára meghalt. Miért? Az esetben szereplő személyek felelőtlensége miatt, akik közvetlenül vagy köz­vetve hordozzák a felelősséget a ki­alakult kaotikus helyzetekért. Kérdem én, milyen emberek az ilyenek? Tanította ezeket édesanya szeretetre, felelősségre, lelkiisme­retre? Mit kapnak ezek vissza idők múltán? Remélem azt, amit adtak, de százszorosán. Ezek mind a kommunizmus szülöttei, és soha nem jártak hit­tanórákra. Hány olyan ember van, aki ezt a munkát talán lelkiismere­tesen végezné, és nem okozna fáj­dalmat családoknak. Kérdem én, hová jutott Magyarországon az egészségügyi erkölcs? Hogyan en­gedhetik meg felelős vezetők, hogy ilyen esetek előforduljanak? Mire és meddig várnak még? Vagy már az ember testi és lelki pusztulására megy minden? Nem egy elszigetelt példa ez, sajnos egyre gyakoribbá válnak a mulasztások. Ez az ember, aki nem érte meg a 67. évét, még szeretett volna él­ni. Hiszen még nem is élvezte munkája eredményét. Mennyire szeretett volna még az unokáival az erdőben járni, és sok mindent a tudásából, szellemi és lelki értéke­iből átadni. Valamilyen módon össze kellene fognunk, mert ma én, holnap Te es­hetsz hasonló helyzetbe. A kormánynak, nem, a népes­ségnek, a nemzetnek oda kell hat­ni, hogy legyen felelős minden em­ber a másikért. Ma én, holnap te kerülhetsz hasonló helyzetbe, és el kell érnünk, hogy vonják felelős­ségre a veszélyesen hanyag mun­kát végzőket. Bízzunk abban, hogy egyszer mindenki megkapja méltó bünteté­sét! Ennyi a történet, igazoltan így történt, okuljunk belőle. A gyászoló családtól Szigethy Gyopárd mottójával búcsúzúnk: „Fordítsd fejedet a Nap felé És az árnyék mögötted marad!” ÜST. Tőkés László

Next

/
Thumbnails
Contents