Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. március-június (57. évfolyam, 9-25. szám)
2007-06-16 / 24. szám
KULTÚRA 2007. június 16. - 24. szám - £ÍL£©MM1 - 7. oldal AMERIKA, OH... Ifj. Fekete István Nejem Onagysága 1989 nyarán közel két hónapig Magyarországon üdült a gyerekekkel. Szerencsére kutya kemény férfiú vagyok. Máskülönben biztos, hogy lelkileg teljesen összetör a családom utáni vágyakozásom és egyedüllétem marcangoló szomorúsága. Rettenetes volt estelente meg néha hajnalonta az üres házba hazajönnöm, nem csodálható, hogy szinte menekültem otthonról. Kizárólag azért, hogy eltereljem önsajnáló szomorúságomat, bizonyos elfoglaltságokat kényszerítettem magamra. Értve alatta, hogy lóversenyre és sportmérkőzésekre jártam. Hajnalig kártyáztam. A hétvégeken felkerestem azt a nudistatelepet, melynek legényember koromban tagja voltam. Szörnyű élet volt. Egyik vasárnap délután egy kutyamotelt látogattam meg. A dolog úgy történt, hogy Kaliforniából fölhívott az egyik kedvenc és bőkezű páciensem, aki tudta, hogy szeretteim Magyarországon herdálják a családi vagyont. Az akkor negyven év közelében lévő gazdag ügyvéd, aki rendszeresen igénybe veszi a fizikoterepeuta kezeléseimet, arra kért, hogy vasárnap délelőtt kísérjem el özvegy anyját a kutyaholtelba, ahol a mama el akarja helyezni a kutyáját arra az öt hétre, amíg Monte-Carlóban fog üdülni az ott élő húgánál. Nem ambicionáltam, hogy agg milliomos nőket kutyahotelba kísérgessek, azért próbáltam kibújni a kérés elől.- Nincs valaki más, aki elkísérhetné a mamuskát? - kérdeztem. - Tudja, hogy vasárnap délelőtt misére szoktam menni....- Menjen a korai misére, és délelőtt 11-re az anyámnál tud lenni. Ha pedig más is lenne, aki elkísérhetné, nem fordulok magához. A sofőrje szabadságon van, a házvezetőnője pedig tegnap eperohamot kapott, a kórházban ápolják. Két jó barátom van Chicagóban, akiket megkérhetnék, de mindketten nős emberek, kis gyerekekkel, és nem akarom elrontani a vasárnapjukat...- Na jó... - sóhajtottam beletörődve. - Megteszem, bár nem szívesen! És előre is megmondom magának, hogy az anyja korabeli idős nők nem nagyon szimpatizálnak velem. Többnyire komolytalan, nyegle hülyének tartanak...- Nem csak az idős nők tartják magát komolytalan, nyegle hülyének, hanem velem együtt szinte mindenki, aki ismeri! - rondáskodott Warren R., akivel szintén baráti viszonyban vagyok. Miután az ügyvéd bediktálta az anyja címét és telefonszámát, kérdeztem tőle, hogy nem üzen-e valamit agg mamuskájának!- De igen! Mondja meg neki, előre is bocsánatot kérek tőle, hogy csak egy ilyen ütődött alakot tudok segítségére küldeni, mint maga! Egyébként figyelmeztetem, hogy vérét veszem, ha flörtölni kezd az anyámmal! - mondta Warren. - Kedden Chicagóban vagyok, és beugróm magához a klubba. A viszontlátásra és emlékezzen, hogy mit mondtam, ha flörtölne az anyámmal!- Ne hülyéskedjen, mert így marad! - tiltakoztam. - Éppen egy hetven év körüli mamuskának fogok udvarolni... Egy ilyen erkölcsi óriás, mint én vagyok!- Magánál komolytalanabb alakkal én még életemben nem találkoztam... - nevetett Warren, és letette a kagylót. Vasárnap délelőtt, mikor becsengettem a Michigan tó parti felhőkarcoló 31. emeleti lakásába, 40-45 évesnek kinéző, jó alakú és nagyon széparcú nő nyitott ajtót. Mikor közölte velem, hogy ő Warren mamája, döbbent csodálkozással bámultam rá.- Mostohaanyja...? - dadogtam, mikor kissé magamhoz tértem.- Nem, a szülőanyja vagyok... - nevetett kislányos vidámsággal. - A szerencse mellett az évtizedes rendszeres úszásnak, teniszezésnek, síelésnek és három remekül sikerült plasztikai műtétnek köszönhetem, hogy 15-20 évvel fiatalabbnak gondolnak az emberek, mint amennyi vagyok. És ha már fiatalabbnak látszom a koromnál, így is viselkedem....- Hihetetlen.... - néztem a ránctalan szép arcát, a nyakát, kezét... - Esküszöm, fiatalabbnak néz ki, mint Warren! Az én anyám is 10-15 évvel fiatalabbnak látszott az életkoránál, de ez valami csodálatos... Ekkor vad ugatással aranybarna spániel kutya trappolt elő valamelyik szobából.- Albert, te disznó! - fenyegette meg szép gazdája. - Percekkel előbb még úgy horkoltál, hogy a csengetésre nem ébredtél fel, most pedig neveletlenül megugatod kedves vendégünket. Azonnal kérj tőle bocsánatot. Hallottad!? Kérj bo-csá-na-tot! Albert szófogadó, okos kis eb volt, mert fenekére ült, és jobb mancsát előrenyújtotta. Miután leparoláztunk, megvakargattam a füleit, s ezzel barátok lettünk. A kutyahotelbe Warren mamája meggypiros sport Mercedesével mentünk, melyet ő vezetett. Mégpedig olyan vad iramban, hogy percenként kellett rövid fohászt mondanom, mert azt hittem, végünk van. Miután érzékeny búcsút vettünk Alberttól, elmentünk ebédelni a Jacques nevű méregdrága étterembe. Kicsit zavart, hogy a szép mama, aki ekkor már Mimi volt nekem, fizette a számlát. Annyira azért nem zavart a dolog, hogy túlzottan erőszakoljam a 226 dolláros számla, plusz 20% borravaló kifizetését. Mert más a gavalléria és más az őrültség! Mimi nemcsak kinézésben volt fiatal, hanem mozgásban, gondolkozásban és viselkedésében is. Sok 30 év körüli nőt ismertem, akik minden téren idősebbek voltak nála. Ebéd után felmentünk a lakására, és elmeséltük egymásnak életünk főbb eseményeit. Közben rengeteget nevettünk, mert kitűnő humorú nő volt. Este a saját kocsimmal én vittem ki a repülőtérre. A búcsúzásnál megölelt, és puhán megsimogatta az arcom. Régen volt ilyen szép, vidám napom, darling.... - mondta, és táncos léptekkel elsietett. Sokáig néztem utána, hazafelé hajtva pedig azon kaptam magam, hogy a régi dalt dúdolom, miszerint: „Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal!” S ez a gondolat megnyugtatott. Mert az én szívem szinte kamaszkorban van. Közép-európai fotókiállítás Modefnitás Közép-Európában 1918-1945 címmel fotótárlat nyílik Washingtonban, az amerikai Nemzeti Művészeti Galériában. A Magyar Nemzeti Bank, az amerikai főváros-André Kertész ban június 10-e és szeptember 3-a között látható kiállítás főszponzora 100 ezer dollárral támogatta a tárlatot, amely októberben a New York-i Guggenheim Múzeumba költözik, onnan 2008. februártól a milwaukee-i művészeti múzeumba folytatja útját. A tárlat Magyarországon kívül Ausztria, Németország, Lengyelország és az egykori Csehszlovákia mintegy száz fotóművészének alkotásait mutatja be. Magyarországot olyan nagyságok képviselik, mint Moholy-Nagy László, André Kertész, Pécsi József, Escher Károly és Kálmán Kata. „Ehhez fogható nyilvánosságot nehezen tudok elképzelni Magyarországnak” - mondta Simonyi András washingtoni nagykövet, aki szerint a tárlat „erőteljes üzenet a magyar kultúráról”, egyben „felbecsülhetetlen promóció a magyar gazdaságnak”. Jancsó a filmművészek elnöke A Magyar Filmművészek Szövetségének választmánya egyhangúlag Jancsó Miklóst választotta elnökének. így a tavaly júniusban elhunyt korábbi elnök, Illés György helyét tölti most be az idén 86 éves Jancsó Miklós. A főtitkári feladatokat továbbra is Szomjas György látja el. Darvas utca lesz Bején Utcát neveznek el a minap elhunyt Darvas Iván színművészről felvidéki szülőhelyén, az egykor Gömör vármegyéhez tartozó Bején. Darvas Iván 1925. június 14-én ebben a - ma már Tornaijához csatolt - kis faluban, a Szent- Iványi család kastélyában született. A művész utoljára 2003-ban utoljára 2003- ban fordult meg Bejében, amikor Tornaija díszpolgárává avatták. Akkor született meg a gondolat, hogy a bejei kastélykert mögött, ahol hajdan az 1847-49-ig lelkészként szolgáló Tompa Mihály temploma állt, utcát nevezzenek el róla. Darvas Iván szülei néhány évig éltek a kis gömöri faluban, majd a család Prágába költözött, ahol az édesapa, Darvas János a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. Szécsi Pál bélyegre kerül A Magyar Posta hamarosan bélyeget ad ki Szécsi Pál, a tragikusan fiatalon elhunyt legendás táncdalénekes emlékére. A lehetőséget a művész nevét viselő alapítvány első díjátadóján ajánlották fel. „Nagyon örültem a megkeresésnek. Ez az emlékbélyeg is a testvérem életéről szóló darabnak köszönhető, amit már több mint százszor mutattak be nagy sikerrel az Aranytíz Művelődési Központ színpadán” - mondta az énekes nővére, Szécsi Katalin. SAVANYKÁS HUMOR Szegényebbek lennénk, ha nem lenne felfedezve az Északi-sark, az Antarktisz, ha Edmund Hillary nem hódította volna meg a Mount Everestet, mondotta dr. Detlef Bamberger, a döttingeni egyetem történész professzora. Szégyellem bevallani, de ezek a fölfedezések és a hegyre gebeszkedés az én életemet egy csipetnyit sem befolyásolta, de az indiai páriákét sem nagyon, éppen olyan soványak maradtak, mint voltak, tehát számomra annyit jelentenek, mint tehénnek a vasárnap, képtelen vagyok lelkesedni a derék utazókért, hegymászókért. Viszont annak, aki fölfedezné a leukémia, vagy a rák gyógyításához szükséges medicinát, térdre ereszkedve kezet csókolnék. * * * Jellemző komputerizált világunkra, hogy nincsenek többé „nagyanyó, mesélj!” esték. Tény és rideg valóság, hogy a mai gyerekek ezt nem is igénylik, mert óriási választékban kaphatók a legkülönbözőbb mesekazetták, melyeket csak be kell lökni a recorderbe, s máris szól a mesélőgép. Hallgathatják a lurkók, hogy verte a fához Hófehérke a gonosz farkast, vagy Piroska esetét a hét törpével, az eredetit már unják. Mindezek után már nem is csodálkoznék, ha piacra dobnák a „műnagymamát” bakelitből. * * * Érdekes megfigyelni, hogy a fiatalokat - tudat alatt - milyen varázslatos erővel vonzza az ÉLETVESZÉLY. A rendőrségi jelentésekből kiderül, hogy a gyerekek többsége saját maga okozza a balesetét. * * * Kimerült, ideges orvos a 93 éves, nyűgös, öreg pácienséhez. „Meddig akar még élni, Kulhanek bácsi?” Mire az aggastyán, reszketeg hangon: „Szeretnék elmondani egy miatyánkot a doktor úr sírjánál.” it it it Nem mindennapi házassági hirdetést olvastam az egyik hazai napilapban: „36 éves vak kefekötő vagyok, nem iszom, nem dohányzóm, ezúton keresem hasonló sorsú leány vagy aszszony társaságát, házasság nincs kizárva. Csak fényképes levelekre válaszolok.” * * it Ugyanabban az újságban találtam a hírt, miszerint a lakosság a városi parkok virágágyásait társadalmi munkában hozta rend-Kiss Zoltán írása be. Aztán éjszaka randalírozó részeg csirkefogók szétrombolták. Szintén társadalmi munkában... * * * A Hungaronektár nevű állami vállalat évi jelentésében lelkendezve közölte, hogy az 1967-es évben 8 millió dollárt hozott a népgazdaságnak az exportált méz. Az elvtársak eme eredményen fölbuzdulva a ‘68-as esztendőre már 9 millióra emelték a tervet. Nagyszerű! Most már csak a dolgozókkal kell tudatosítani a terv megemelését, persze ajánlatos lenne a „királynővel” is beszelni, tulajdonképpen ő a góré... * * * Pesti szlogen: madarat tolláról, embert kocsijáról ismerni meg. * * * A baj ott kezdődik, amikor ez ember tüdeje úgy kezd el sípolni, mint a 6.25-ös tápiószecsői munkásvonat mozdonya. * * * Ühne krimi geh't die Miminie ina Bett. Harsány német sláger kezdő sora, ami szerint Mimi sose akar ágyba bújni, amíg meg nem nézett a tévében egy gyilkossággal dúsított szaftos krimit. Sajnos, lassan már én is itt tartok, mivel már rászoktam, mint cigány a kártyára. Jobban mondva rászoktattak, mert alig-alig akad más a műsorokban, a téma mindig a bűnözés valamilyen formája. Egyik neves francia filmesztéta elkeseredetten jelentette ki, szinte elviselhetetlen ez az agresszív celluloid terror, ami a világ öszszes tévéprogramján uralkodik. Azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy a készülék bekapcsolása nem kötelező. És akkor is volt élet a Földön - legfeljebb nem ilyen zaklatott -, amikor még nem ismerték a távolbalátó készüléket. Merem állítani, valamivel kíméletesebbek voltak az emberek egymáshoz, nem pecsenyeforgató villával döfték ki egymás szemét, hanem egyszerűen csak két ujjal. Nos, ezekben a rágógumis filmekben nekem csak az tűnik föl, hogy a jó színészi alakítást sosem a mesterdetektív vagy a szuper okos kommisszár nyújtja, hanem inkább a ronda, szőrös, krokodilszemű gazember, a gyilkos. Az inspektor csupán ide-oda lődörög, szivarját rácsálja, hümmög, megvakarja kisujjával a szemöldökét, ráncolja homlokát, de alakítása nem nyújt emlékezetes élményt. Ha egy röpke pillantást vetek magamra, legalább olyan meggyőzően tudom csóválni úri tök formájú kobakom, mint a Peter Fáik mester által megtestesített Columbo. A nyomozónál sokkal érdekesebbnek találom a rablógyilkost, elismeréssel adózom színészi képességének, ahogy az életlen dikiccsel igyekszik alányiszálni áldozata gigáját, az ilyesmi láttán sokkal jobban ízlik az estebéd is. Egyébként Kunkor Kálmán soroksári gátőr is megmondta, hogy egy jó kriminek nem volna szabad 60 percnél tovább tartania, különben unalmassá válik. Egyetértek vele... * * * ...Nem mindennapi ajánlatot kaptam egyik hazai kiadótól. Fölkért, állítsak öszsze hülye cikkecskéimből egy cca. 250 oldalas kötetre valót, s ha elkészültem vele, küldjem el, és ő megjelenteti, méghozzá ereded bőrkötésben. A biztonság kedvéért megkérdeztem telefonon, mi értendő ereded bőrkötés alatt. Milyen bőrről van szó? Mire röhögve válaszolt: „Az ön bőrébe köttetnék az első öt példányt, azokat biztos megvennék...” * * * Feleségem, életem nektárja azt álmodta az éjjel, hogy hazafelé tartva, a buszon felejtette a kézitáskáját, benne a csekk-könyvét, hitelkártyáját és egy aranykarkötőt, amit most hozott el az ékszerésztől. Verítékezve ébredt a nyomasztó álomtól. Elképzelhető öröme, amikor én is elmeséltem az álmomat. Fölszálltam a buszra, és a hátsó ülésen egy szép kézitáskát leltem, benne egy csekkfüzetet, hitelkártyát meg egy aranykarkötőt. Hatalmas cuppanós puszit nyomott örömében „pacekomra”, hát nem szép az ilyen házasélet...? * * * Kis unokám járt itt a nyáron vendégségben. Nejemtől megtudta, hogy egyik este beültem a helybeli sztriptízbárba. Nagy komolyan megkérdezte: „Mondd nagyapa, nem szégyelled magad, vénségedre ilyen helyre járni?” Mire én: „Miért restelltem volna magam; a lányok voltak meztelenek, nem én...” Megnyílt a magyar pavilon a Velencei Biennálén Kultúrházak a lagúnák városában Megnyílt a magyar pavilon az 52. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Andreas Fogarasi videoinstallációját, a Kultur und Freizeit (Kultúra és szabadidő) című alkotását Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára nyitotta meg. Elmondta, hogy a videoinstalláció filmjei „Budapest úgynevezett művelődési házait” mutatják be, azt a hatot, amelyek „különböző szempontból értelmezhetővé teszik a kultúrház intézményét, a szabadidő hasznos eltöltésére, a dolgozó emberek számára létrehozott monumentális épületeket”. Andreas Fogarasi, 30 éves, Bécsben élő magyar származású művész kiállításán fekete boxokban, úgynevezett minimozikban láthatók a néhány perces minimalista filmek, amelyek többnyire emberek nélkül mutatják a művelődési házak külső és belső tereit. A június 10. és november 21. között megtekinthető biennálé keretében 77 ország száz művészének alkotásai láthatók. Andreas Fogarasi Századik Nyugati Hírlevél A Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsa 1993 novemberében szerveződőt újjá, Papp László connecticuti építészt választották meg elnöknek, aki 1994 márciusától havi hírlevelet adott ki, magyarul Tájékoztató és angolul Newsletter címmel. 1997 őszétől az MVSZ Amerikai Tanácsának titkára, Bika Júlia vette át a két hírlevél elektronikus szerkesztését Völgyessy Edit nyomdai felelős mellett, de akkor már szerte Amerikában elektronikus úton is eljutott a lap az érdekeltekhez. Papp Lászlót 1999-ben az MVSZ nyugati régióelnökévé választották, és ekkor alakították át az amerikai magyarságnak írott Tájékoztatót havi megjelenésű elektronikus újsággá Nyugati Hírlevél elnevezéssel. Az első 10 szám az MVSZ égisze alatt jelent meg, majd a szerkesztő, Bika Júlia független hírlevet alakított ki, amely a mostani számmal elérte a 100. kiadását.
