Kanadai Amerikai Magyarság, 2006. február (56. évfolyam, 5-8. szám)

2006-02-25 / 8. szám

4 — HMmSSSB — 8. szám — 2006. február 25. Fizessen elő a Kanadai Magyarságra! Tornaj Dénes előadása Torontóban TERRA IMMIGRATION INC. ORSOLYA LIPTÁK-BENNET, I.P.C. cégtulajdonos/bevándorlásjogi szaktanácsadó DENIS S. LEVER, I.P.C. bevándorlásjogi szaktanácsadó • Teljeskörű bevándorlásjogi szolgáltató cég. • Ideiglenes (látogatói-, munkavállalói, diák­vízumok), letelepedési engedélyek és törvény­végrehajtási ügyek Appeals Div. fellebbezések; (elfogatás esetén való kihallgatások...) stb. • Hiteles dokumentum-fordítás • Ingyenes konzultáció a tiszta lappal indulóknak • Részletfizetési lehetőség Célunk a közösség kanadai bevándorlási ügyeinek integritással, magas szaktudással és professzionalizmussal való lebonyolítása. Informálódjon hitelesen az új bevándorlási törvények és jogszabályok (IRPA/IRPR 2002) útvesztőiről! 25 év összevont tapasztalattal (több év ex­­bevándorlási hivatalnokokkal) állunk rendelkezésére. A Canadian Society of Immigration Consultants (CSIC) és a Canadian Association of Professional Immigration Consultants (CAPIC) tagjai vagyunk. 311 Sheppard Ave. E., Suite 100 Toronto Ontario, Canada, M2N 3B3 Tel: 1-416-512-9900 Fax:416-512-9918 E-mail: terraimmigration@on.aibn.com Aykler REAL ESTATE INC. REALTOR KIADÓ LAKÁSOK a város minden részében legalább 10%-kal olcsóbban mint az általános bérleti díj! Tel: 416-413-1300 Északon: Don Mills/Lawrence Keleten: Warden/St. Clair • GerrardA/Voodbine McCowen/Ellesmere • Kingston/Dundas Nyugaton: Humber River/Dundas • Bloor/High Park Központ: St. Clair/Christie •■Carlton/Church BLUE DANUBE SAUSAGE HOUSE LTD Szeretettel várunk mindenkit Toronto egyik leg­nagyobb magyar hentesüzletébe! Első osztályú friss húsok, jó minőségű, saját ké­szítésű szalámik, felvágottak, kolbászok (csabai, gyulai, cserkész, debreceni és paraszt), fagyasz­tott ételek, cukrászsütemények kaphatók. Ezenkívül bőséges választékban találhatnak ná­lunk különleges európai import- csemege- és fű­szerárukat. Megszokott kedves, figyelmes kiszolgálással vá­runk mindenkit, a Balega család 24 Chauncey Avenue Etobicoke, ON M8Z 1Z4 (Tel: 1-416-234-9911 Fax 1-416-234-9122 Nyitvatartás: Hétfőn zárva Kedd 9-6 Szerda 9-6 Csütörtök 9-7 Péntek 9-8 Szombat 8-4 Vasárnap zárva! www.bluedanubesausagehouse.com Látogassuk a Magyar Könyvtárt (Dr. Halász János Könyvtár) A torontói Magyar Ház alagsorában Telefon: 647-588-3700 • Könyvkölcsönzés: Húszezer könyv áll az olvasók rendelkezésére. • Könyveladás: Új és használt könyvek magyar és angol nyelven. Szép ajándék, minden alkalomra. NYITVATARTÁSI IDŐ: • kedden 2-től 9-ig • szombaton 10-től 2-ig Február 2-án a Torontói Egyetem Magyarság Kutató Intézetének meghívására Tomaj Dénes, a Magyar Köz­társaság ottawai nagykövete előadást tartott .Magyaror­szág túl az Európai Unió küszöbén” címmel. Előadásában felvázolta Magyarország EU csatlakozásának főbb állo­másait, ismertette az átmeneti időszak sajátosságait és összefoglalta a csatlakozás óta eltelt időszak eredményeit és a következő időszak kihívásait. A „küszöb előtti” idő­szak, vagyis az EU taggá válás várakozási periódusa hivatalosan 1994-ben kez­dődött, amikor a csatlako­zási kérelmet a magyar kormány benyújtotta. Ezt a fontos lépést a parlamen­ti pártok mindegyike tá­mogatta, hiszen az 1989- 90-es rendszerváltás óta egyetértés volt közöttük Magyarország euro-atlanti csatlakozásának szüksé­gességében. A Magyaror­szág és az Európai Közös­ségek között létrejött un. Európa megállapodás, vagy közismertebb nevén a társulási szerződés már célként jelölte meg a csat­lakozást, aminek óriási je­lentősége volt akkor. A csatlakozási kérelemre adott válaszában 1996-ban az EU megállapította, hogy Magyarország telje­sítette a csatlakozás politi­kai feltételeit, az ún. kop­penhágai kritériumokat, és gazdaságilag is megtörtént az az átalakulás, ami lehe­tővé teszi középtávon, hogy érvényesüljenek az Európai Unió egységes pi­acának szabályai. E a po­zitív értékelés tulajdon­képpen a csatlakozási tár­gyalások megkezdését tet­te lehetővé — vagyis kez­detét vette a 2002 végéig tartó tárgyalás sorozat. A 32 fejezetet felölelő tár­gyalások arról szóltak, hogy Magyarország mi­lyen formában, esetenként átmeneti időszakok beik­tatásával tudja átvenni és alkalmazni a mintegy 50 ezer oldalas közösségi joganyagot. A magyar tár­gyalási pozíciót nagyban segítette, hogy az Ország­­gyűlés még 1994-ben úgy döntött, hogy csak olyan törvényeket lehet elfogad­ni, amelyek összhangban vannak az érvényes EU jogszabályokkal. Az egyes fejezetek lezárása más­más kihívást jelentett, hi­szen a magyar érdekek ér­vényesítése más-más aka­dályba ütközött. Voltak nagyon nehéz és szinte a tárgyalások lezárásáig függőben lévő fejezetek — ilyen volt például a környezetvédelem és a verseny fejezet. Komoly viták témája volt a termő­föld külföldiek általi tulaj­donlásának kérdése, a ma­gyar munkaerő más tagál­lamokba való munkaválla­lásának kérdése, valamint az agrártámogatások ügye. Ez utóbbi két téma elvi kérdés is volt, hiszen az volt a tét, hogy a magyar polgárok számára, még ha átmeneti időszakok 2002 végén eredményesen zá­rultak — vagyis Magyar­­ország az EU tagság kü­szöbére léphetett. Magán a küszöbön is kellett álldogálni egy ki­csit — 2004. tavaszáig, ott ugyanis a ratifikációs eljá­rásnak a 15 tagállamban be kellett zárulnia. Ez a periódus azonban nem volt hiábavaló, hiszen Ma­gyarország képviselői, szakemberei részt vehet­tek valamennyi testület munkájában, kifejthették a magyar álláspontot, is­merkedtek az EU működé­si mechanizmusával. Te­hát ismerkedtek az integ­rációs szervezet belső vi­lágával, és a többi állam is kitapogathatta, hogy mire számíthat Magyarország képviselői részéről. 2004. május 1-én vég­leg túljutottunk az EU kü­szöbén 9 másik új tagál­lammal együtt. Magyaror­szág ezzel „reintegrálódott Európába” — ahova min­dig is tartozott. Immár NATO és EU tagállam­ként, az OECD tagjaként készülhet a XXI. század nagy feladataira. Milyen állapotban ju­tottunk túl ezen a bizonyos küszöbön? Magyarország stabil demokráciát hozott magával - 1990 óta min­den parlamenti ciklust ki­töltöttek a megválasztott kormányok, működnek a demokratikus intézmé­nyek, érvényesülnek az emberi szabadságjogok. A magyar gazdaság hatalmas átalakuláson ment át, ez nem egyszerűen tulajdo­nosváltást jelentett, hanem technológia és termékszer­kezet váltást, és a külke­reskedelem alapvető átirá­nyítását a volt KGST or­szágokból az OECD álla­mok piacára. Ezzel az át­alakulással párhuzamosan 10 év alatt megháromszo­rozódott a magyar külke­reskedelmi forgalom, és gyakorlatilag nulláról 53 milliárd euró értékűre nőtt a külföldi beruházások összege. Az egy főre jutó külföldi tőke (mintegy 5300 euro/fő) az új tagál­lamok körében Magyaror­szágon a legmagasabb. Az évek során az ország nem veszített vonzerejéből és nem csökkent tőkefelvevő képessége sem, amit jól mutat, hogy 2004-ben és 2005-ben is mintegy 4 milliárd euro értékű új be­ruházás történt. Ezek a drámai politikai és gazda­sági folyamatok óhatatla­nul is negatív szociális vonzatokkal jártak, ezek felszámolására irányuló politikai szándékok bizo­nyosan döntő befolyással lesznek a 2006. áprilisi parlamenti választások ki­menetelére. EU tagállamként Ma­gyarországnak sok teendő­je van, hogy valóban szer­ves részévé váljon az in­tegrációs szervezetnek, hogy minél teljesebb mér­tékben érvényesíteni tudja érdekeit, hogy hatékonyan hozzá tudjon járulni az EU közös feladatainak ellátá­sához. Az egyik legfonto­sabb magyar érdek az EU működőképességének megőrzése, annak biztosí­tása, hogy intézményei funkcionáljanak. Magyar érdek, hogy az Alkotmá­nyos Szerződés — amely­nek ratifikációja megakadt a francia és a holland nép­szavazást követően — ér­tékeit sikerüljön átmenteni és az európai alkotmányt mielőbb életbe léptetni. Másik fontos érdek, hogy sikerüljön bizonyos, a ma­gyar polgárokat hátrányo­san érintő körülményeket felszámolni - ilyen példá­ul a munkaerő korlátozá­sok megszüntetése, a ma­gyar agrárium számára előnyös árreform kialakí­tása, de ilyen az új tagálla­mokat érintő vízumkötele­zettség felszámolása Ka­nadával és az USA-val. Nagy előrelépés lesz a 2007-re tervezett csatlako­zás a schengeni rendszer­hez és az euro 2010-re prognosztizált bevezetése. Nagyon komoly magyar érdek, hogy az EU közös­ségi forrásaiból Magyaror­szág a lehetőségeket minél teljesebben kihasználva részesüljön. A brit elnök­ség által a többi új tagál­lammal következetesen képviselt határozott maga­tartásnak köszönhető, hogy a 2007-2013 évekre elfogadott pénzügyi pers­pektíva forrásaiból mint­egy 23 milliárd euro ösz­­szegben részesül. Ennek jelentős hatása lesz a ma­gyar modernizációra, az infrastruktúra fejlesztésre és bizonyosan a további működő tőke beáramlásra is ösztönzően hat majd. Ha kormány elképzelései a források megfelelő hasz­nosítására teljesülnek, ak­kor 2013-ra Magyarország mintegy 10 hellyel előbbre kerülhet a nemzetközi ver­senyképességi listán. Külpolitikai téren Ma­gyarország támogatja az EU további bővítését. En­nek jegyében ratifikálta el­sők között Románia és Bulgária felvételéről szóló dokumentumot, szorgal­mazza Horvátország tag­ságát, a tárgyalások foly­tatását Törökországgal. Tudatában van a nyugat­balkáni államok és Ukraj­na esetében az európai perspektíva jelentőségé­nek és következetesen dol­gozik ennek elérése érde­kében. Ezen túlmenően — erejéhez mérten — szere­pet vállal a globális kihí­vások kezelésében a nem­zetközi békefenntartó mű­veletekben való részvéte­lével és a nemzetközi fej­lesztési együttműködésbe való bekapcsolódásával. Magyarország — lér lekszáma, gazdasági po­tenciálja révén — korláto­zott érdekérvényesítési potenciállal rendelkezik. Érdekeit jól megválasztott ad hoc koalíciókban való részvétellel tudja elérni. Emellett fontos szerepe van a szűkebb régió orszá­gaival kialakított egyezte­tési mechanizmusnak — ennek kerete az idén 15 éves Visegrádi Együttmű­ködés, valamint ez a négy ország kooperációja Ausztriával és Szlovéniá­val. Magyarországon so­kan vallják, hogy a közép­európai térség országai nem csak egy földrajzi ré­giót jelenítenek meg az Európai Unióban, hanem a közép-európai mentalitást is, ami gazdagítja a 25 or­szág közösségét. Az áprilisi magyaror­szági képviselőválasztás közelsége és kiküldetésé­nek első féléve jó alkalmat teremtett, hogy a Bagi fő­konzul urat az első benyo­másairól és a közelgő vá­lasztási feladatairól kérdez­zük: — Az első félév tapasztala­tait összegezve elmondha­tom, hogy a jó elődök tar­talmas munkája, az új el­foglaltságom és a szinte ba­ráti fogadtatás nagyon kel­lemes meglepetéssel szol­gált számomra. Korábbi kapcsolatom vagy tapaszta­latom nem volt a kanadai magyarsággal, ezért is jól­eső érzés a baráti légkör. Nagyon jól érezzük magun­kat családommal együtt, és megragadom az alkalmat, hogy köszönetemet fejez­zem ki mindnyájuknak. — kezdte a beszélgetést Bagi László, felelve első kérdé­sünkre. — Van e elképzelése a po­tenciális szavazók számá­ról? — Nincs, ilyen összesítés még nem készült korábban. — Egy ilyen óriási ország­ban mint Kanada vagy az Egyesült Államok, ahol szá­mos tiszteletbeli konzulátus működik, mégsem lehet eze­ken a konzulátusokon sza­vazni. Miért nem? — Az ok és a magyarázat a magyar választási törvény­ben keresendő, amely ki­mondja, hogy választásokat csak nagykövetségen vagy főkonzulátuson lehet meg­rendezni. Van azért előrelé­pés, mert korábban csak a követségeken lehetett sza­vazni, most már a hivatásos diplomata által vezetett konzulátusokon is lehet. — Aki jogosult az itteni szavazásra, milyen módon kerülhet a választói név­jegyzékbe, főleg akkor, amikor valami ok miatt ne­ve nem szerepel ezen a lis­tán. Van- e lehetőség orvo­solni ezt a konzulátusokon? — Erre sajnos nincs lehető­ség. A választói névjegyzék Magyarországon készül, itt ezen változtatni nem lehet. Ezért javaslom, hogy aján­lott levélben, időben értesít­sék a magyarországi beje­lentett lakhelyük szerinti il­letékesjegyzőt, hogy Kana­dában vagy az USA-ban, és melyik külképviseleten akarnak szavazni. Értesíté­süknek legkésőbb 2006. március 17-én 16.00 óráig a területileg illetékes jegyző hivatalában kell lennie. Ké­rem a szavazni akarókat, hogy tartsák szem előtt ezt a dátumot. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a főkonzulátus csak abban tud segíteni, hogy a szükséges nyomtatványok­kal és tanáccsal látja el az érdeklődőket, de szavazási kérelmet nem vehet át. A nyomtatvány az internetről www.valasztas.hu is letölt­hető. — Mikor és hogyan szavaz­hatnak az erre jogosultak? — A szavazásra jogosultak Torontóban ez év április el­sején és 22.-én szavazhat­nak reggel 6.00 és 19.00 óra között a 121 Bloor St. E„ Toronto, 11. emeletén. Ké­rem, hogy igazolásul egyet az alábbi elfogadható doku­mentumok közül feltétlenül hozzanak magukkal: érvé­nyes magyar útlevél vagy érvényes személyigazol­vány vagy 2001. január el­seje után kiadott érvényes vezetői engedély. Egy ezek közül feltétlenül kell, hogy igazolt legyen a szavazó, és leadhassa szavazatát. Szeretettel várjuk a szava­zókat mindkét alkalommal! — Köszönjük Bagi László főkonzulnak a beszélgetést és az értékes információt. US Kilopják alólunk a múltunkat! Tizennyolc éves koromban, 1952-ben a Vörös Meteor iga­zolt öklözője voltam. Edzőtermünk a Dugonics utcában volt, edzőm Dobronai Pál. Ősszel válogató mérkőzésre került sor egy szovjet csapattal a Rákóczi út és a Múzeum krt. sarkán lé­vő teniszpályán— ma üvegpalota van a helyén. Az orosz fiúra az első két menetben záporosan rávertem, majd a harmadikban többször padlóra tettem. Végül kiütéssel győz­tem. Első nemzetközi mérkőzésem volt. mindenki gratulált a fölényes győzelemhez, úgy hogy nagyon örültem. Másnap az edzésen megjelent két bőrkabátos ember, széles karimájú fe­kete kalapban, s közölték, hogy az újpesti egyesületbe visznek, mert tegnapi győzelmem alapján az országos válogatott tagja leszek. A hír nagyon jó volt, a két elvtárs viszont nagyon komoran viselkedett, de hát mindegy, mentem velük. Egy lefüggönyö­zött Pobeda személykocsiba ültettek, s a Jászai Mari téri ÁVH központba vittek. Kérdéseimre azt felelték, hogy ne pofázzak. Az ÁVH udvarán fejemre csuklyát húztak, lifttel levittek a pincébe, ahogy meg tudtam állapítani, több szint mélységbe. Ott meztelenre vetkőztettek, úgy, hogy a csuklya a fejemen volt. Csak akkor vették le, amikor belöktek a cellámba. Meg­döbbenésemre ott már két, szintén teljesen meztelen férfi ku­porgott a nyirkos, hideg betonkockában! Másnap délelőtt kihívtak, a csuklyát visszahúzták, majd rám adtak egy katonai nadrágot és blúzt. így vittek föl, mezítláb, a nem tudom hányadik emeletre egy szobába, ahol levették a csuklyát. Három civil ruhás ÁVH-s és két szovjet katonatiszt volt ott. Azzal kezdték, kitől kaptam utasítást arra, hogy szov­jet ellenfelemet — ahogy mondták — „ilyen megalázó mó­don” megveijem. Azt válaszoltam, hogy az öklözés erősport, s mindig van vesztes meg nyertes. Erre a gumibot-ütések töm­kelegét kaptam, majd közölték, hogy a dicsőséges vörös had­sereg hős katonájának fiát vertem agyba-főbe — ki adott erre parancsot!? Azt mondtam, hogy senki sem, én győzni mentem a ringbe. Erre ismét kaptam, számolatlanul, majd visszavittek a cellába. A másnapi kihallgatás, se szó, se beszéd, gumibotozással kezdődött, majd hanyatt rákötöztek egy priccsre, úgy, hogy egyetlen tagomat sem tudtam megmozdítani. A fejem fölött tartály volt, amiből jéghideg víz csepegett a homlokomra, üte­mesen. Eleinte csak mosolyogtam magamban, hogy micsoda hülyeség, de idő múltán kibírhatatlan lett. Zengett, csattogott a fejem, úgy éreztem, széthasad. Ordítottam, pedig nem akar­tam ezek előtt. Végül valószínűleg elájultam, mert arra esz­méltem, hogy hideg vízzel öntöznek. Kioldoztak; de nem tud­tam megállni a lábamon. Egyetlen kérdésük volt: tudom-e már, hogy ki volt a felbuj­tóm? Nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy senki. Levittek, majd még két napon át vertek, vizet csöpögtettek — eredménytelenül. Két társam közben eltűnt mellőlem. Egyik éjszaka egyik, másikon a másik. S mindkétszer halálos siko­lyokat hallottam, majd furcsa kattogó, csattogó gépzajt. — Később, a forradalom után hallottam, hogy emberdaráló gép volt az ÁVH pincéjében. Nem tudom, hogy én annak a zaját hallottam-e. Társaimnak különben a nevét sem tudtam, mert egyetlen szót sem váltottunk. Tudniillik, mikor megérkezéskor belöktek a cellába, rám ordítottak, hogy meg ne mukkanjak, mert ellátják a bajomat. Mikor pedig én mégiscsak szólni akartam társaim­hoz, suttogva, iszonyodva húzódtak el tőlem, s befogták a fü­lüket. Őket már nem hordták kihallgatásra, úgy látszik, le voltak ír­va. Testük csupa nyílt seb, zúzódás, kékség volt — s mire én ezekben utolértem őket, egyedül maradtam. Szentül meg voltam győződve, hogy az ő sorsukra jutok. S olyan, hogy mondjam kába közönnyel gondoltam arra, hogy legalább megszabadulok szenvedéseimtől... A villany a cellá­ban állandóan égett, időérzékemet elvesztettem, úgy hogy mi­kor legközelebb jöttek értem, azt hittem a halálba visznek. De nem, visszakaptam ruhámat, csuklya a fejemre, s rabszállító autóba tettek. Recsken köröttünk ki. Itt majdnem egy évig voltam, majd hirtelen ötvened magammal az oroszlányi KOMI (közmunká­ra ítéltek) politikai rabtáborba szállítottak, s a XVIII. bánya­üzemben dolgoztunk. Recskről és a kényszermunkáról bajtár­saim már éppen eleget beszéltek és írtak, én minek szaporít­sam. Elég ahhoz annyi, hogy mikor 1956. október 25-én az orosz­lányi és környéki lakosok—főleg bányászok — kiszabadítot­tak bennünket, akkor derült ki, hogy az én rabságomról sem­milyen írás, határozat, ítélet nincs! Majdnem pontosan négy évet ültem „illegalitásban” azért, s estem át ezer meg égy szen­vedésen, mert 1952 őszén egy nemzetközi válogatón erősebb voltam, mint az ellenfelem. Kiszabadulván persze hogy siettünk Pestre. Én számos, ma is élő társammal Szabó bácsihoz csatlakoztam a Széna té­ren — amiért a megtorlás idején persze hogy megint bőven kaptunk. De beszéltek, írtak már erről is eleget, úgy hogy én itt csak arra akarok emlékeztetni, hogy hány szenvedő társam volt a kommunizmusban!? Száz meg százezer. Belegondol ebbe a mai társadalom? S eltűri, hogy a go­nosztevők szabadon fussanak? Vagy ráébrednek-e a politiku­sok, hogy a tegnapi bűnök büntetlensége a mai bűnök kelesz­­tő kovásza? Eszébe jut valakinek is, hogy ha mi 1956-ban nem szállunk szembe a világ akkor legerősebb szárazföldi hadseregével, ak­kor most nagyon sokan nem ülnének bársonyszékben? Mi­közben Princz Gábor egyhavi fizetése nekem kb. 300 havi nyugdíjam. De nem csupán nekem, hanem a legtöbb bajtár­samnak is. Vajon anyagias vagyok és önző, mikor azt kérde­zem, hogy miért nem lehet nekünk annyi a nyugdíjunk, mint azoknak, akik a Jászai Mari téren meg szerte az országban kí­noztak bennünket?! Nekik meg lenne annyi, mint nekünk most. Egyáltalán szégyen, (de nem a miénk!) hogy az ilyesmit ne­künk, az érdekelteknek kell fölvetnünk. És nem csupán rólunk van szó, hanem a nyugdíjasok nagyon nagy többségéről, akik a kommunizmus nyomorult évtizedeiben fenntartották az or­szágot (lehetővé téve például, hogy a mostani vezetőket az ál­lam kiiskolázza), s most köszönetképpen, nyomorban, de leg­alábbis szigorú szegénységben tartják őket. Nem gondolja a mostani középkorú meg fiatal társadalom, hogy ha ők ezt most eltűrik, akkor majd őket is nyomorba le-Folytatás az 5. oldalon Beszélgetés Bagi László torontói főkonzullal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents