Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. július-december (55. évfolyam, 27-50. szám)
2005-11-26 / 48. szám
12 — lűMSMBSSB — 48. szám — 2005. november 26. 61 éve halt meg Radnóti Miklós Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten. Születése édesanyjának és ikertestvérének életébe került. Miután 1921-ben édesapja is elhunyt, nagybátyja vette gyámságába, és ő neveltette. Budapesten tett kereskedelmi iskolai, majd gimnáziumi érettségi után a csehországi Liberecben folytatta textilipari főiskolán a tanulmányait, de már abban az időben verselt is. Hazaérkezve, barátaival együtt elindította az 1928 című folyóiratot, és ettől kezdve már csak Radnóti néven publikált. Versei megjelentek a Jóság című antológiában és többek között a Kortárs, a Nyugat, a Népszava és a Valóság című folyóiratokban is. 1930 tavaszán Budapesten jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő. 1930 őszén beiratkozott a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karára, magyar-francia szakra. Tanárai közül Zolnai Béla előadásai hívták fel Radnóti figyelmét az űj francia lírára. Emellett különösen szerette országos hírű költő és tudós tanárát, Sík Sándort, aki újkori magyar irodalmat oktatott. Második verseskötetének: Újmódi pásztorok éneke (1931) több mint a fele Szegeden keletkezett. A kötetet azonban elkobozták, Radnótit pedig izgatás és vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték, ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. Szegeden bekapcsolódik az akkoriban kibontakozó értelmiségi mozgalomhoz, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tizenöt tagja közé lép. 1931. július-augusztusában Radnóti Párizsban tartózkodott, ahol bölcsészdoktorrá avatták, doktori értekezésének címe Kaffka Margit művészi fejlődése. 1935. augusztus 11 -én házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival. Szerelmes verseit a Virágének című kötet tartalmazza. 1936-tól Budapesten élt, ám hiába volt tanári oklevele, katedrához mégsem jutott. Magánórákból, szerény tiszteletdíjakból tartotta fenn magát. Ebben az évben tette közzé a Nyugat a Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét. 1937- ben Baumgarten-jutalmat kapott. 1938-ban újabb kötete jelent meg Meredek út címmel. 1940-ben adta ki Ikrek hava című prózai írását gyermekkoráról. Zsidó származása miatt a háború alatt munkaszolgálatos volt. A háborús cenzúra nem egy versének közlését törölte, így leginkább csak műfordításaival fordulhatott olvasóihoz. A fordítások javát az Orpheus nyomában (1943) című kötetben gyűjtötte össze. 1944. május 20-án ismét behívták munkaszolgálatosnak. A német Todt-szolgálatnak a szerbiai Bor közelében felállított táborába hurcolták; rézbányában és útépítésen dolgozott. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Erőltetett menetben nyugat felé hajtották, és a Győr megyei Abda község határában 21 társával együtt 1944. november 9-én agyonlőtték. Utolsó versei (a „bori notesz”) viharkabátjának zsebében a tömegsírba kerültek. A még maga által összeállított, de utolsó verseivel bővített kötete Tajtékos ég címmel jelent meg a Révai kiadásában, 1946-ban. Weöres Sándor így emlékezett költőtársára: „Radnóti és József Attila kötetei nekem akkoriban valahogy ultramodemnek és majdnem érthetetlennek látszottak. Valami forradalmi vadságnak és kuszaságnak és nehezen érthető, különös repülésnek érződtek ezek a versek. Valami különös szabdaltságnak is, ahol a motívumok nem a logika rendjével következtek egymásra, mint ahogy ezt a magyar költészetben általában megszoktuk. Szinte minden kortársammal így jártam: József Attilának vagy Radnóti Miklósnak az igazi nagyságát, ameddig éltek és ameddig egy asztalnál ülhettem velük, nem éreztem. Ezt meg kell vallanom. Amikor az ember együtt ül a nagy költő kortárssal, olyan, mintha egy szál gyertya mellett ülne. Akkor egy pici kis láng. S amikor már meghalt, akkor húsz kilométerről, ötven kilométerről látjuk fényét és lobogását. Ha most megnézem Radnóti korai verseit, már ott is valahogy folyton előre vetítődik a korai erőszakos halál, ami őt érte. Az állandó menekülés motívuma. Valamelyik versében azt írja, hogy az ő és a párja élete úgy lóg az ujjon, mint a tilosban lőtt nyúl egy madzagon. Valahogy a halálát, az utolsó éveit előrevetítve meg tudta írni, meg tudta érezni. Ahogyan például Keats sürgősnek érezte, hogy mindent megírjon. Mintha előre tudta volna, hogy ő huszonnyolc éves korában meg fog halni. Vagy ahogy Rimbaud, aki különben nem is halt meg olyan nagyon fiatalon, sürgősnek érezte, hogy tizenöt és tizenkilenc éves kora közt írjon meg mindent. S utána elment kereskedőnek Abesszíniába, és nem írt több verset.” Hajnal Anna ezt mesélte egy interjúban Radnótiról: „ezek a versek az ő hangjával rögződtek az emberbe, mert egészein kiváló előadó volt, legalábbis nekem az volt a véleményem róla. Ami személy szerint illeti Miklóst, örömében és élénkségében mindig szép volt. Az ember szívébe melegséget fakasztó ember. Jó barát. Én nagyon szeretem ötszemélyesen, azt hiszem, a Tóth Árpád Társaságban találkoztunk. Ez a baráti kör ülés Árpádnál, a festőnél gyűlt öszsze, mert neki volt egy alkalmas, nagy műteremszobája. Szombat esténként jöttünk össze, elég sokan, a fiatalságnak a legkiválóbbjai. Legalábbis azt hiszem, nem tévedek, ha ezt mondom. Olyan volt ez a szombat esti összejövetel, mint egy élő folyóirat. Mindenki hozott magával új kéziratot. A verseknél soha nem volt kérdéses, hogy meghallgassuk a költőt. Nem lehetett annyi új verskézirat, amit kisebb-nagyobb noszogatásra fel ne olvasott volna a költő. Mert tényleg költők voltak ott, a javából. József Attila is eljött, Füst Milán is többször felolvasott, pedig ő már akkor sem volt fiatal. Déry Tibor éppen szakított már a költészettel, s így neki megengedtük, hogy „A befejezetlen mondaf’-ból olvasson fel részeket. Miklós is ott volt, természetesen. Kicsit skandálva olvasta fel a verseit, de nagyon szépen. Azok a rettenetes hangulatok, amik elég gyakran gyötörték őt, a versekben így nyilatkoztak meg: „Az asztalon a kés felfigyel... Járkálj csak, halálraítélt...” Miklósnak nagyon sok szorongása volt annak idején. Arra hivatkozott, hogy ő már eredendően törékeny lelkialkat volt, hiszen az édesanyja belehalt az ő születésébe. S mindig árva volt. Mindig magányosnak érezte magát. Az, hogy Fifit, az első nagy szerelmét feleségül vehette, bizonyos otthonosságot adott neki a világban. Fifi volt talán az egyetlen fény az életében. Ezek a szombat esték az emlékezetemben nagyon sokszor visszajárnak ma is. Megtöltöttük a szobát. Padlón, heverőkön, székeken, mindenütt ültek. Abban az időben csodálatosan olcsó volt a narancs. S minden két-három ember — bocsánat: költő! — között volt egy kis kosár, naranccsal. A földön meg egy tál, amibe bele lehetett dobálni a narancshéjakat. Mert az volt a véleményem, ha a narancsevéssel elfoglalják magukat az emberek, senkit sem zavarnak a felolvasásnál. Azt hiszem, ez elég praktikus dolog volt, nem?” Mi elfogadjuk! MÉM SZÁMÍT, HOGY HA ROSSZ A HITELE! 0% KAMAT ....... UÍlflA IDOnÁUlfAT MÉn MA ^ Nem jó a hitele? Mi segítünk! Mivel nem kaptam kölcsönt a banktól, nem maradt reményem. Szerencsémre megtaláltam az Autó Creditet, amely visszazökkentett az életbe. Azonnal megadta a kölcsönt és máris boldogan száguldottam haza az új autómmal. Köszönetem és hálám fejezem ki az „Autó Creditnek, hogy visszaadta az életkedvemet”. Janette, Barrie, Ontario, Autó Credit ügyfél. AutoCredit Nem akar 29,95%-os kamatot fizetni? Nálunk a kamat 0% — 12.95%-ig! Részletes felvilágosításért hívja irodánkat! véah László 5500 Dundas St. W. Toronto, ON M9B 1B7, Auto Credit 4iR.cc4.cR7R Mindig van egy híd A múlt hét végén a torontói Magyar Ház mozi termében lépett fel Vikidál Gyula. Ki ne ismerné a P. Mobil és a Dinamit frontemberét, majd az „István a király” című rockopera „Koppányát”? A fellépésre menet — az idei első komolyabb havas eső miatt — az út egy kissé hosszúra nyúlt. Volt hát időm elmélázni: „Lábad előtt mély szakadék, és a hátad mögött erdő lángja ég. Azt hiszed már, nem menekülsz. Vagy a szakadék, vagy elborít a tűz. Lelked térdre borul, torkod összeszorul, szemeidben rémület... de ott van a híd! ” A fülemben csengett a Beatricéből átigazolt Lugossy László érdes gitárriffjeivel spékelt, az 1981-es Híd című Dinamit lemez néhány meghatározó szövegsora. Leparkolva gépkocsimat a jeges járdán, a falhoz simulva araszoltam célom felé... Gyula az ajtóban állt, így még a fellépés előtt válthattam vele néhány szót. Aztán sarkon fordult, hogy az alagsori mozi terem rögtönzött fényei alól bűvölje másfél órán keresztül a népes, mintegy százötven lelket számláló sereget. A fellépés után, amikor elült a rajongók zsongása, a Ház elnökének, Vaski Gábornak az irodájában kaptam mikrofonvégre ifjúságom zenei mítoszát. A 80-as évek mámora ült a szobára, s e fura szürke duruzsolásban a rocktörténelem szellemét idéztem Vikidál Gyulával... — A közönség közül is megemlítette valaki, hogy milyen mérhetetlen hatással volt a zenéd a mi korosztályunkra, a mai 35-45 évesekre. Magam is P. Mobilon és a Dinamiton nőttem fel. Úgy tartom, hogy a 70-es, 80-as évek magyar rockzenéje nemzeti kincs, hiszen sem ez előtt, sem utána ilyen minőségű, mondanivalójával ily mértékben meghatározó erejű zenei anyag nem született Magyarország területén. Zenei pályafutásod első állomásán, mely az írisz volt (1965-1967), hitted volna, hogy ilyen korszakalkotó feladat vár rád a jövőben? — Harmad éves karosszérialakatos inas voltam, és az iskolában ismerkedtem meg néhány zenészbarátommal, akik amatőr zenekarban játszottak, és valahogy oda keveredtem a mikrofon tájékára. A lényeg az, hogy a fiúk felvettek a társulatba. Amolyan utánjátszó zenekarként működtünk. Beatlest, Rolling Stonest, és az akkori kor külföldi zenekarainak szerzeményeit interpretáltuk, és vittük színpadra. Végül is kezdőzenekamak nagyon jó volt! — Hogyan lett ebből Gemler (1969-1972)? — (Nevetve) Ó a Gemler az egy másik csapat volt. Ugye, mint mindes rendes magyar állampolgárra, rám is két év katonaság várt. Azonban többnyire azok az amatőr zenészek, akik bevonultak, a két év alatt elveszítették a zenéhez való vonzódásukat, az otthon maradtak pedig ez alatt az idő alatt már más zenekart alapítottak. Óriási szerencsém volt, hogy míg én katona voltam, a szülőfalumban, Budaörsön a Gemler már létezett, és alig várták, hogy leszereljek. .. A Gemler azért olyan nagy jelentőségű számomra, mert ahogy leszereltem, már másnap ott álltam a zenekar élén, és nyomtam... —1972 és 1974 között meglehetősen sok zenekarban megjelentél. E rövid időszak alatta Gesarol, a Pannónia, a Pop de a Rekorder énekese is voltál. Hogy emlékszel vissza ezekre a próbálkozásokra? — Abban az időben nagyon sok amatőr csapat működött az országban. Ezek számtalanszor átalakultak, s akár tagcsere esetén, a banda azonnal más nevet kapott. Én meg csak maradtam a közepén, és csapódtam hol ide, hol oda. Ezt az időszakot talán a „csapódások” korszakának nevezném. Ugyanakkor nagyon jelentős időszak volt ez a számomra, hiszen egy új zenész megjelenésével mindig valami új stílus is beszűrődött a zenekar zenei világába. Ugyanakkor a frontember határozta meg az együttes irányvonalát, s az nem változott. Ezek közül talán a Pannónia kilógott, hiszen ott már nagyon tehetséges, professzionális zenészekkel voltam körülvéve. Mígnem egy időre abba is hagytam a karosszérialakatosságot, és elmentünk Miskolc városába vendéglátó zenésznek. Egy étteremben játszottunk rendszeresen, majd minden nap. Aztán egy napon elegük lett a fiúknak a Tom Jones-ból, és bevallom nekem is, mert nekem a Black Sabbath és a Free sokkal jobban tetszett, és próbáltunk egy kicsit keménykedni, ami viszont az étterem tulajdonosának nem tetszett, így egy nap szólt, hogy „gyerekek, el lehet hagyni a munkahelyet”, és vissza bele a nagy életbe... — Talán így kellett a dolgoknak történniük, hiszen ez után jött a P. Mobil, amely felettébb sikeres zenekar volt. — így van. 74-től 79-ig egy nagyon komoly, munkás időszakot éltem át a Mobilban. Ez az időszak meghatározó volt az életemben, tagadhatatlan, hiszen akkor születtek azok a dalok, melyek még ma is ismerten csengenek a fiatalok fülében. — 1978-ban született a Honfoglalás, mely „ irredenta ” témaválasztásánál fogva, nem hiszem, hogy kivívta számotokra a kommunista párt elismerését. Hogyan bánt veletek a rendszer ezekben az években? — Valóban így van. A Hon- 1 foglalás az eredeti csapat munkája. így az még velem készült. Később, a P. Mobil nélkülem is repertoárjára tűzte, s az teljesen jogos volt. Tény, hogy ma már a Honfoglalás rock-alapműnek tekintető, hiszen a mintegy 20 perces, több tételből álló alkotás a magyar ősiségtől a hét vezéren keresztül a magyar sorsot kíséri végig a Kárpát-medencéig. A rockzenekarok amolyan, az akkori szocialista társadalomból kivetett alakulatok voltak. Ez az időszak volt a fekete bárányok születésének kora. S igazából nehéz is lenne jobban jellemezni bennünket a nyolcvanas évek végén, mint ahogy azt a közönség tette a „fekete bárányok” jelzővel. A mi közönségünk nem járt KISZ gyűlésekre. Semmi más bűnünk nem volt, minthogy ennek a közönségnek a gondolatait fogalmaztuk meg számainkban, hiszen azok a közönségünk száján születtek. S ezeket a gondolatokat a rendszer nem szívesen viselte, hiszen azok kritika értékűek voltak. Nyilván kilógtunk a sorból, mint ahogy a Beatricse, Deák Bili Gyula zenekara, később a Hobo Blues Band, és ahogy a Mini és a Piramis is kilógott. Ettől függetlenül egy nagyon jelentős Hard Rock zenei fejlődésen mentünk keresztül, melyet a rendszer nem tudott követni, sőt, egy jó darabig nem is tudott vele mit kezdeni. Nem volt hajlandó azt elfogadni, holott egyszerűen csak tudomásul kellett volna vennie. Magyarországon a Hard Rock volt az éltető elem. A nemzetnek ugyanis van egy lázadó, Koppány-i lelke, melyet nem lehet félrelökni. Erről van szó... — Annak ellenére, hogy a P. Mobil sikeres zenekar volt, miért következett be mégis a törés? Miért hagytad el a zenekart? — Ennek két oka volt: az egyik, hogy a Skorpióból három zenész felállt, és úgy döntött, hogy ők szeretnének továbblépni, és otthagyták Frenreisz Károlyt. Szűcs Antal Gábor, Német Gábor és Papp Gyula mellé csatlakozott a Miniből Német Lojzi, és már csak egy frontemberre volt szükségük. Nekem meg akkoriban problémáim voltak Schuszter Lóri barátommal, testvéremmel, így kapóra jött az alakuló zenekarnak, hogy engem megszerezzenek valamilyen módon. Nekem pedig tetszett a felkérés. Ám ez egy hosszas folyamat volt. Nem egyik napról a másikra alakultak így a dolgok. A lényeg azonban az, hogy hál Istennek létre jött ez a zenekar, mert két nagyon értékes lemezt hoztunk létre. — Hogyan emlékszel vissza a Dinamit korszakra? — Két és fél nagyon érdekes év. Nagyon sokat bántották a zenekart. A párthű média — az Ifjúsági Magazin főképpen — nem tudták elviselni a létünket, s ezt a zenekar számos tagja nehezen viselte. Hiszen nem érdemeltük meg azokat a korbácsütéseket, melyeket tőlük kaptunk, mert mi mindig a közönségért dolgoztunk. Ez volt a feladatunk. — Két nevet említek: Radics Béla (1946-1982) és Bencsik Sándor (1952- 1987). Két felejthetetlen tehetségű gitáros, akikkel pályafutásod során együtt dolgoztál, s akik tragikus körülmények között távoztak el közülünk. A hivatalos szervek — elsősorban a hanglemezgyár — mellőzte a kor e tehetségeit. Bizonyos percemberkék akár fél tucat nagylemezt is kiadhattak, Bélának csupán egy kislemezfél oldala jutott. Ennek „A ” oldalán szerepel a Zöld csillag című dal. Véleményed szerint ez a kivetettség tette sírba Bélát? — Radics Béla megelőzte korát. Bátran hasonlíthatom akár Jimmi Hendrixhez is, hiszen ugyan olyan éllel és átéléssel szólaltatta meg hangszerét, mint a világ legnevesebb gitárvirtuózai. O azonban nem lehetett világhírű, mert magyar ember volt. Béla nehezen viselte ezt. Ugyan ez vonatkozik Bencsik Samura is. Nagyon értékes emberek voltak! A P. Box zenekar „Zöld a bíbor és a fekete” című szerzeménye éppen Béla emlékét idézi. — A P. Box-ot, mely 1982- től 1986-ig létezett az MHV követte, mely a mai napig létezik. így van? — Nem úgy jöttünk össze, hogy zenekart alapítunk, így a mai napig létezhet a banda, hiszen bármikor újra összejövünk, ha úgy tartjuk. Az „Álmodj királylány” lett a zenekar legnagyobb sikere, ám ha ma adnánk ki lemezt, őszintén megmondom, nem tudom miről szólna. Hiszen a zenekar tagjai meglehetősen nemzeti érzelműek egytől egyig, így a jelen politikai helyzetet nehéz lenne mellőzni dalainkban. Nehéz lenne banális dolgokról írnunk! — A zenei karriereddel párhuzamosan sikeres a színházi pályafutásod is, mely véleményem szerint a Rock Színház megalakulásával kezdődött. Te mikortól datálod ezt? — 85-86-tól, amikor a Rock Színház tagjává váltam. Igaz, hogy 83-ban az „István a király” Koppány szerepével már híressé váltam, ám én úgy tartom, hogy 86- ig nem voltam benne bizonyos, hogy lehorgonyzom-e a színházi életnél. Mígnem a ,Jézus Krisztus Szupersztár” újabb színházi sikert hozott. Aztán a Nemzeti Színházba került az „István a király” majd a „Jézus Krisztus Szupersztár” után 87- ben a „Nyomorultak”, következett, ahol Jean Valjean szerepét alakíthattam, s akkor eldőlt a sorsom. 87-óta csak ezt csinálom. A beszélgetés hosszúra nyúlt. Kitértünk Gyula megszámlálhatatlan elismerésére, melyet pályafutása során magáénak tudhatott. S ezek közül a 93-ban átvett Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, vagy a 88- ban megítélt Liszt Ferenc-díj ép oly büszkeséggel töltheti őt el, mint a 65-ben az írisszel tett első zenei próbálkozások emléke. A múlt hétvége egy maradandó zenei élménnyel gazdagított mindnyájunkat, akik részt vettünk a Magyar Házban tartott Vikidál produkción. A magyar rock zene, egy kiemelkedő alakját ismerhettük meg emberközelből. Vikidál Gyula példátlanul termékeny zenei pályafutása joggal tölt el bennünket büszkeséggel. Hiszen O közülünk való. S még hosszú hónapokig lüktetnek majd bennünk a gitárok feszes akkordjai, a kemény dobritmusok, az orgona hódító káprázata és nem utolsó sorban Vikidál Gyula átkozottul erős, mégis érzelemdús hangja. Szakállas Attila Magyar szívvel, kanadai fogorvosi tudással Dr. Dénes Katalin Fogorvos Toronto Fehér porcelán koronák, tömések, általános fogászat és fogszabályozás felnőttnek, gyerekeknek Kanadai megelőző rendszeres fogtisztítások, fogfehérítés Tel: 416-222-7979 280 Sheppard Ave. East Suite #213 Ingyenes felszíni és földalatti parkolóhelyek a Yonge Street és a Bayview Avenue között, félúton
