Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. július-december (55. évfolyam, 27-50. szám)
2005-07-02 / 27. szám
Terítéken Irak Több mint 80 ország állt ki június 23-án a demokratikus, pluralista, területileg egységes Irak mellett Brüsszelben, ahol az első két arab állam jelezte: nagykövetet küld Bagdadba. Az Egyesült Államok az egyik oldalon, a másikon Irak szomszédai, köztük Irán és Szíria — már csak a résztvevők összetétele is különlegessé tette az USA és az Európai Unió közös Irak-konferenciáját Brüsszelben. Ennek fő célja az átmeneti, alkotmánymódosításra és a decemberi választásokra készülő bagdadi kormány politikai támogatása volt, bő két évvel az iraki háború megindítása és egy évvel a hatalomátadás után. Ennek megfelelően a konferencia új kezdeményezésekben és döntésekben nem bővelkedett, az eddigieken túlmenő pénzfelajánlások pedig a júliusi, ammáni donorkonferencián várhatóak. Mindamellett sürgették, hogy a 19 kormányhitelezőt tömörítő Párizsi Klub mellett más országok is legyenek nagylelkűek a tartozásokat illetően. Irakot összesen 110 milliárd dollár adósság terheli. A jelek szerint a messzi belga fővárosba kellett eljönni ahhoz, hogy Irak és szomszédai alapvető regionális problémáit rendezzék. Bár az amerikaiak támogatta átmeneti kormánnyal szemben az arab államok eredendően gyanakvóak voltak, többen helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat az új iraki kormánnyal. Ugyanakkor két arab ország — elsőként Egyiptom, majd Jordánia — most jelentette be, hogy nagyköveti szintre emeli ezeket. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter külön sürgette, hogy Szíria zárja le a határát Irakkal, s akadályozza meg a terroristák átszivárgását az országba. Faruk as-Saraa szíriai külügyminiszter feltűnően készségesen nyilatkozott Damaszkusz együttműködési szándékáról. Szíria 7500 határőr kiküldésével és ötszáz megfigyelő poszttal igyekszik feltartani az átszivárgást. Ami az iraki belső folyamatokat illeti, a résztvevők „nemzeti kiegyezésre” hívják fel a politikai szereplőket; ez adott pillanatban az előző rendszerben támogatott, egyébként pedig a síitákhoz képest kisebbségben lévő szunniták fokozott bevonását jelenti a közéletbe. Mint azonban Rice külügyminiszter mondta, Irak jelenleg nem' egyedül viseli a felelősség terhét. Ibrahim al-Dzsafaari, a közel-keleti ország miniszterelnöke viszont egyértelművé tette: a külföldi csapatok jelenléte Irakban csak ideiglenes lehet. A nemzetközi közösség ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy méltányos tárgyalás illeti meg azokat, akik az előző iraki rendszerben háborús, illetve emberiség elleni bűnöket követtek el. Az Európai Unió június 29-től indítja be azt a programot, amelynek során 770 iraki nyomozót, bírót, ügyészt és fegyőrt képeznek ki. Irak biztonsági problémáit ugyanis nemcsak terroristák és a megszállókkal szembeni ellenállók, hanem a zavarosban halászó köztörvényes bűnözők is okozzák. Az utóbbi hetekben egyébként ismét kiderült, hogy közel sincs még béke és nyugalom Irakban, s újból nőttek az amerikai veszteségek is. A The New York Times összesítése szerint májusban 33 fő, júniusban pedig már eddig 38 fő veszítette életét pokolgépes merényletben. A napilap cikke rámutat: az iraki felkelők új, az eddiginél nagyobb hatóerejű robbanóanyagot vetnek be akcióikban, ami átüti a harckocsik páncélzatát, ráadásul kifinomultabb gyújtószerkezettel, esetenként lézervezérléssel látják el pokolgépeiket. Májusban 700 merényletet követtek el Irakban e hatásosabb robbanószerkezetekkel. Az iraki belügyminisztérium biztonsági okokra hivatkozva kiutasította az útolsó állandó tudósítóként Bagdadban tartózkodó francia újságírót. Anne-Sophie Le Mauff 15 hónapja több napilapnak és rádióadónak is dolgozott Irakból. A Libération úgy értesült, hogy a kiutasítást valójában a bagdadi francia nagykövetség kérte az iraki hatóságtól, miután Florence Aubenas francia újságírónő és iraki sofőrje kiszabadult 157 napig tartó bagdadi fogságából. Az összehangolt robbantások csak nem akarnak szűnni Bagdadban. Legalább 15 halottja és 50 sebesültje volt a június 23-án, hajnalban elkövetett bagdadi robbantásoknak — közölte az iraki belügyminisztérium. Az iraki főváros központjában, a Karrada kereskedelmi negyedben fél órán belül három, robbanószerkezetet rejtő gépkocsi repült a levegőbe, alig néhány órával az előző napi, 18 halálos áldozatot követelő merényletsorozat után. A belügyminisztérium és a védelmi minisztérium összesített adatai szerint kilenc rendőr vesztette életét, és hat további sebesült meg a negyed egyik forgalmas síita mecseténél elkövetett robbantásban. A harmadik célpont egy fürdő volt. Két aknalövedék is becsapódott a kerületbe, az egyik egy gyümölcsléárus standját, míg a másik egy kórház épületét érte. Egyelőre nem derült ki, hogy e támadásoknak voltak-e áldozatai. A Bagdadtól 175 kilométerre északra fekvő Túz városban egy amerikai katonai konvojt vettek célba felkelők egy gépkocsiba rejtett pokolgéppel. Az amerikaiak kisebb károkat leszámítva sérülés nélkül kerültek ki a támadásból, de egy iraki meghalt és tíz másik könnyebben megsebesült. Három amerikai katona pedig június 22-én vesztette életét a Ramádiban vívott összecsapásokban, kézifegyverek lövedékeitől eltalálva. E fővárostól 100 kilométerre nyugatra fekvő térségben igen gyakoriak a támadások a megszálló erők ellen. Egy másik robbanás kisebb károkat okozott a nemzetközi erők kötelékében szolgáló japán katonáknak. A tokiói kormány közlése szerint egy újjáépítéssel foglalkozó alakulat robbanást észlelt, amint éppen úton volt a munka helyszíne felé, a déli Számává város közelében. Egy katonai jármű szélvédője megrongálódott. Egyelőre nem tudják, hogy valóban szándékos támadás érte-e a katonákat, ezt még vizsgálják. Ha igen, akkor ez az első eset, hogy a táborukon kívül mozgó japán katonákat támadtak meg Irakban. A konvoj visszatért a táborába, és az újjáépítési munkálatok végzését másnap felfüggesztették — adta hírül a japán kormány szóvivője. Dél-Irakban több mint háromszáz ember halálát okozták aknák és a szerteszét heverő lövedékek 2002. augusztusa óta — derült ki egy múlt héten kiadott bagdadi kormányjelentésből, amelyet az ENSZ-szel közösen állítottak össze iraki szakértők. A felmérés a 18 iraki kormányzóságból négyre — Bászrára, Szamávára, Zi-Karra és Miszánra — terjedt ki. A vizsgálatok során felkeresett 2300 település közül háromszázban vannak szétszórva aknák és lövedékek. Schröder Európai Egyesült Államokat akar A német nyelvterület sajtószemléje Keresztes Lajos Az Európai Unió Európai Közösséggé való viszszaminősítése helyett a valódi politikai unió megteremtése a célja Gerhard Schrödernek, írja maga a német kancellár a Bild Zeitungban. A Die Welt szerint kérdéses, teljes jogú taggá válhatnak-e a törökök, miután az Európai Bizottság is a téma nyílt vitáját javasolja. Bild Zeitung (bild.t-online.de) A legnagyobb példányszámú német bulvárlapban Gerhard Schröder Megoldjuk Európa válságát című cikkében adja meg az uniós krízisről és annak megoldásáról saját olvasatát, ami egyúttal világos válasz Blair reklám-offenzívájára. A német kancellár azzal kezdi cikkét, hogy a ma 450 millió lakosú unió a nyugati világ legnagyobb gazdasági övezete, aminek fenntartásában Németország, mint vezető exportőr, kiemelten érdekelt, hiszen Németország a 10 új EU- tagállamba már most annyit exportál, mint az Egyesült Államokba. Európa azonban több, mint egy közös piac: egy eredményes társadalmi és szociális modell, mely a közös értékeken, jogokon és kötelességeken nyugszik. Ez garantálta a békét és biztosította a jólétet. Ezt a modellt kérdőjelezik meg egyesek. Aki úgy hiszi, ezt a modellt nemzeti önzésből vagy populista motivációkból szétrombolhatja, az a következő generációk vágyai és jogai ellen vétkezik. A cikk szerint vitathatatlan, hogy az európai alkotmányt elutasító népszavazások, valamint a brüsszeli csúcstalálkozó kudarcát követően Európa súlyos válságba jutott. Az alkotmány körüli vita lényege Schröder szerint azonban nem az, hogy ezt az alkotmányt akarjuk, vagy egy másikat, illetve milyen részleteket képzelünk el az unió finanszírozásáról. A vita lényege: „Milyen elképzeléssel rendelkezünk Európáról? Milyen Európát akarunk?” Egységes, cselekvőképes Európát, azaz egy valódi politikai Európai Uniót, mint az az alkotmányban is áll, vagy pusztán egy nagy szabadkereskedelmi övezetre korlátozzuk az uniót, azaz az Európai Uniótól vissza kívánunk lépni az Európai Gazdasági Közösségbe? Az elmúlt napok és hetek vitái Schröder szerint világosan megmutatták, hogy Európa az elkövetkező hónapokban két pólus között választhat. Egyesek szeretnék az Európai Uniót kicsontozni és egy szabadkereskedelmi övezetté redukálni. Mások egy politikailag aktív és a történéseket alakító EU-t képzelnek el. „Ez utóbbi az én politikai célom” — szögezi le a cikkben a német kancellár. A politikai unió célja pedig Schröder szerint, hogy kiérlelt reformlépésekkel egyensúlyban tartsa az egyén személyes felelősségét és a cselekvőképes szociális rendszer szolidáris teljesítményére vonatkozó igényeket. Die Welt (welt.de) A konzervatív napilapban Martin Halusa Barroso megkérdőjelezi a török EU tagságot című írásában foglalkozik az unió válságának egyik várható és vélhető következményével. Az unió bizottsága először kérdőjelezte meg Törökország teljes jogú EU tagságának lehetőségét. Amint azt a bizottság elnöke, Jósé Manuel Barroso kijelentette, az uniónak „nyilvános vitát kell folytatnia Törökországról”. S e vitában annak a kérdését is érinteni kell, hogy az ország valóban teljes jogú uniós taggá válhat-e. Az alkotmány franciaországi és hollandiai elutasításának ismeretében ugyanis figyelembe kell venni „a választóknak Törökországgal kapcsolatos” jelzéseit. A bizottság, Barroso megfogalmazása szerint, végrehajtja a tagállamok döntését, és október 3-án megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Ankarával. Ezen megbeszélések végeredményétől függ, hogy Ankara teljes jogú taggá válhat, vagy sem. A CDU és CSU jelezte, amennyiben az őszi választásokon győznek, a teljes jogú tagság helyett a privilegizált partnerséget ajánlanák Ankarának. Lapunkat a világ minden táján olvasták! 2005. július 2 — (No. 27) — Magyarság — 3 oldal Putyin fenyeget Habsburg Ottó Gyakran panaszkodtak amiatt, hogy Oroszországról az információk nem kielégítőek. Ezt úgy Moszkvából, mint bizonyos nyugati fővárosokból is egyre inkább hangsúlyozzák. Különösen a leendő hatalmas orosz világméretű adóállomás előkészületénél merül fel a demokráciák állítólagos ismerethiánya. Ez szolgáltatott okot a hatalmas vállalkozás beindításához. Ez részben igaz. Valóban Oroszországról az információ rossz. Ami valóban informatív, azt szokás szerint nem mondják el. Putyin beszédeit gyakran nem kielégítően adják tovább. A Putyin rendszer nem akarja a demokráciák illúzióit széttörni. Az eljárási mód nagyon emlékeztet a második világháború előtti idők publicisztikájára. Amikor Hitler különböző nyilatkozatokat adott ki, mindig megkísérelték, hogy az európai sajtónak csak békemotívumokat adjanak tovább, így a berlini hatalom birtokosai viszonylag őszintén elmondhatták véleményüket anélkül, hogy abból az ellenkező oldalra szóló szükséges felismeréseket levonták volna. A demokratikus kormányok részéről gyakran tudatosan nem azt mondták, amit ők a legjobban tudtak. Ez emlékeztet Chamberlain patetikus felkiáltására a londoni alsóházban: „We have been taken by surprise” - „Meglepődtünk”. Pedig egy miniszterelnöknek nincs joga ahhoz, hogy meglepődjön. Totalitárius hatalmak oldaláról fenyegetésekre vonatkozó információkat a demokratikus államokban nem szívesen hallanak. Erre kell gondolni, ha az ember megtudja, hogy mit mond Putyin, a Kreml diktátora, és hogy aztán mi az igazság. Milyen keveset mondtak például a minap a Hodorkovszkij elleni eljárásról. A hajózások államosítása és Alexandrovics menekülése Angliába úgyszólván nem lett megemlítve. De tudomásul kellene venni, hogy Putyin a szomszédait fenyegeti. Az utóbbi időben ilyen vonatkozású nyilatkozatokat tett Lettországgal, de Grúziával szemben is. Lettországgal a határegyezményt nem ratifikálta, annak ellenére, hogy erre ő már évekkel ezelőtt kötelezettséget vállalt. Ezenkívül úgy nyilatkozott, hogy ő az ígéret ellenére sem hajlandó az 1920-as határokat visszaállítani, és így a lett Abrele területet visszaadni. O, mint szokásosan, nem érvelt, csupán kardját csörtette. Grúziában, korábbi hozzájárulása ellenére sem akarja feladni a Batumi és az Achal Kalaki orosz katonai támaszpontokat. És mi több, újra hangosan arról panaszkodott, hogy Grúzia állítólag erős nyomást gyakorol Oroszországra. Aki rátekint a térképre, látni fogja, milyen groteszk ez a nyilatkozat, ha szemünk előtt látjuk a két ország közötti nagyságrendi különbséget. Mindez nagyon emlékeztet Hitler különböző nyilatkozataira, amikor elszánt volt agresszíven fellépni és ehhez mindenütt alkalmat teremtett, hogy az 1000 éves birodalom állítólagosjogait megnevezze és a szomszédokat fenyegesse. Legfőbb ideje lenne, hogy végre a nyugati államok merjenek világosan beszélni, és a leglényegesebbet nem elfelejteni, miszerint minden haladás előfeltétele a biztonság. Putyin nyilatkozatai bizonytalanságot teremtenek. Ez a legrövidebb út a bajhoz. Nyilvánvalóan Európa felelősei még mindig nem tanultak eleget a történelemből. (Fordította: Schmidt Ágota) Európai reálpolitika Stier Gábor Semmiféle előrelépés nem történt a beharangozott Saron-Abbász-találkozón Jeruzsálemben. Az izraeli miniszterelnök csak annyit volt hajlandó felajánlani, hogy két újabb város irányítását átadnák a Palesztin Hatóságnak, s esetleg kiengednének foglyokat a börtönből. A legfőbb követelésük azonban az, hogy a palesztinok hagyjanak fel támadásaikkal. Ez a mondat 1967 óta Izraelben napjában legalább tízszer elhangzik egy-egy felelős politikus szájából, amire a palesztinok úgy reagálnak, hogy minden probléma alapja az izraeli megszállás. A két oldal láthatólag elbeszél egymás mellett, s cseppet sem közelednek a nézeteik. Izrael ráadásul most is erővel politizál. Eivar Givadi dandártábornok, Ariel Sáron tanácsadója például közölte, ha támadás érné a Gázai övezetből való kivonulás idején a telepeseket, komolyjárulékos emberveszteséget okozó csapással válaszolnának. Izrael van az erős pozíciójában, a palesztinok csak kérhetnek, ám szavaikat nem hallgatja meg Sáron. Úgyszintén elfeledi, hogy egy nap aláírták azt az útiterv néven elhíresült egyezményt, amely alapján 2005-re (!) független palesztin államot hoznak létre. Ehhez a palesztinoknak első lépésként le kell fegyverezniük ellenálló csoportjaikat, Izraelnek pedig be kell szüntetnie a megszállt területeken épülő telepek bővítését. Egyik sem történt meg. Ariel Sáron azonban elsősorban azt vizsgálja, a palesztinok miért nem hajtják végre a maguk vállalását, egyúttal viszont több ezer lakás építését engedélyezi az elüldözött arabok földjén. A fentiekből is nyilvánvaló tehát, hogy a Közel- Kelet e részén majdhogynem háborús állapotok vannak. Lábbal tapossák az emberi jogokat, ami azonban az európai politikusokat sem rettenti el attól, hogy ellátogassanak Izraelbe. Hiszen járt már Jeruzsálemben a jordániai király, a minap az egyiptomi külügyminiszter is, Arafat halála után pedig érezhetően felgyorsultak a tárgyalások e két, a zsidó államot elismerő arab országgal a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy minden rendben lenne arrafelé. És persze nem csak arra. Hasonló példák egész sorát lehetne még felhozni. Ugyanígy súlyos baj van például az emberi jogok tiszteletben tartásával Kínában is, a vezető európai államok mégis a fegyverembargó feloldását fontolgatják, Oroszország sem hagyható figyelmen kívül, pedig Csecsenföldön is sérülnek az emberi jogok, arról nem is beszélve, hogy mit művel az Egyesült Államok Irakban és Guantánamón, a nagypolitika ugyanis elsősorban érdekek mentén működik. Több európai lap is szélsőségesnek aposztrofálja a Likudot, és a békefolyamat kapcsán gyakran bírálja Tel-Avivot Solana, ennek ellenére a vezető uniós államok reálpolitikája következtében jó kapcsolatot ápolnak Ariel Sáron pártjával. Pontosan tudható ugyanis, hogy az Egyesült Államok első számú szövetségeseként Izrael a világpolitika megkerülhetetlen tényezője. Ugyanez a reálpolitika vezérelhette a Fidesz elnökét, egyben az Európai Néppárt alelnökét is, amikor Izraelbe látogatott. De ilyen Közel-Keletfelfogás jellemzi majdnem mindegyik jobboldali nyugat-európai pártot, például a német CDU-t, a spanyol Néppártot vagy az olasz Forza Italiát. Orbán Viktor útja ebbe a vonulatba illeszthető, bár a magyar politikai élet egyik ismétlődő fegyverének, a jobboldalt érő antiszemitizmus hazug vádjának köszönhetően bizonyára sokan felkapták a fejüket a jeruzsálemi találkozók némelyikének hallatán. A knesszetbeli ünneplés, a magyar jobboldal vezetőjét köszöntő tapsok azonban bizonyítják, hogy ez a fegyver csupán a hazai liberális pártok céljait szolgálja. Gőzerővel halad előre az amerikai ellenforradalom? Az Észak-amerikai lapok szemléje Simon Zoltán 1000 kínai titkos ügynök tevékenykedik Ausztráliában. Ha kell, elrabolják a Falun Kung gyakorlóit, a szabad Tibet támogatói és a tajvani szimpatizánsokat. Az iraki háború lanyha támogatását, az Irán és Kuba elleni fellépés ellenzését támadja egy liberális amerikai orgánum. China Reform Monitor Körülbelül 1000 kínai titkos ügynök tevékenykedik Ausztráliában, állítja egy volt kínai diplomata. Az ügynökök célja: elrabolni az ausztrál területen tartózkodó kínai disszidenseket. A figyelt csoportok közé tartoznak a Falun Kung gyakorlói, a szabad Tibet támogatói és a tajvani szimpatizánsok. Az elrabolt disszidenseket visszaszállítják Kínába — derül ki az American Foreign Policy Council (Amerikai Külpolitikai Tanács) Kínával foglalkozó kiadványából, a China Reform Monitor-ból (Kína Reform Figyelő). The New Republic Az 1976-os eseményekhez hasonló helyzet állt elő az amerikai külpolitikában, írja a liberális New Republic magazin. Ronald Reagan ugyanis akkor indította el az ugyancsak republikánus Gerald Ford elnök elleni kampányát a „moralitás visszaállítása” jegyében. Reagan Fordnál jóval keményebb külpolitikát szorgalmazott. Most, három évtizeddel később, a Ford ellenforradalom teljes gőzzel halad előre, méghozzá Chuck Hagel Nebraska állambeli szenátor vezetésével, írja a magazin. Az „ellenforradalom” ismérvei között találjuk az iraki háború és az Amerikaszövetséges Tajvan lanyha támogatását, az Irán és Kuba elleni fellépés ellenzését, valamint Franciaország feltétel nélküli szeretetét, foglalja össze a New Republic. Spanyol „nem” a melegházasságokra Nemmel szavaztak a melegek házasságának engedélyezéséről szóló törvénytervezetre a spanyol parlament felsőházában. A tervezet ennek ellenére várhatóan törvényerőre emelkedik. Az egyház nyíltan támadja a kezdeményezést, mely ellen a felháborodott spanyol polgárok több tízezres kormányellenes felvonuláson is tiltakoztak. A túlnyomórészt katolikus Spanyolországban élénk viták tárgya a melegházasságok engedélyezésének a kérdése: az egyház nyíltan támadja a kormányon lévő szocialisták kezdeményezését, amelyet az ibériai ország jobboldali erői is erélyesen elutasítanak. A spanyol püspöki konferencia és a Néppárt támogatásával szombaton tízezrek vonultak fel Madrid utcáin, hogy tiltakozzanak a homoszexuálisok házasodását lehetővé tevő törvénytervezet szentesítése ellen. A püspöki konferencia szerint a törvény - amely jogilag azonos szintre helyezi a meleg és a heteroszexuális párok frigyét, a gyerekek örökbefogadását is beleértve - a házasság intézményének megsemmisítését jelenti. A szocialisták viszont „őskorinak és groteszknek” tartják ezeket a nézeteket. A parlament alsóháza a jövő héten tárgyalja ismét a törvénytervezetet. A szenátusban szerdán a katalán kereszténydemokraták csatlakoztak a tervezetet kifogásoló ellenzéki középjobboldali Néppárthoz, és ezzel a „nemmel” szavazók diadalmaskodtak, így a dokumentum visszakerül az alsóház elé, amely áprilisban már első olvasatban elfogadta azt. •'# j: rs: r: : * m llllll; §8$ .:l-s::s- •
