Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2005-03-12 / 11. szám
12 oldal — Magyarság — (No. 11) — 2005. március 12 Fotó: Robert Kusel Samuel Ramey (Scarpia) és Doina Dimitriu (Tosca) Puccini: Tosca című operájában. Fotó: Dan Rest az opera konzervatív rendezői hozzáállásától. Pár héttel ezelőtt jeleztem Rost Andrea fellépését a New York-i Metropolitan Opera társulatánál. Február 12-én szombaton délben, a szokásos Metropolitan Radio Broadcast keretében az egész világ hallhatta a kiváló ■ magyar szopránt, Mozart Figaro házassága című operájában, amelyben a hálás szobalány, Susanna szerepét énekelte kitűnően. Az opera premierje után, a The New York Times napilapban, Allan Kozinn írt róla és a sikeres előadásról pozitív kritikát. New York-i olvasóink hamarosan új magyar énekesnőnek tapsolhatnak a Metropolitan Operában. Miklósa Erika április 8, 13, 16, 20 és 23- án Az Éj királynője szerepét énekli Mozart A varázsfuvola című operájában. Miklósa Erika, aki Az Éj királynője alakjában a zeneirodalom egyik legnehezebb drámai koloratúrszoprán szerepét énekli évek óta Európa jeles operaházaiban, ezúttal újra a Metropolitanban lép fel ebben a szerepben. Érdemes lesz megnézni, meghallgatni. „nemzetközileg elismert német karnagy”. Nemrégen olvastam vele kapcsolatban, hogy a német születésű karmesternek sokáig nem volt ékezet a nevén, de egy Az a chicagói operarajongó, aki 1981-ben elmulasztotta megnézni Ludwig van Beethoven: Fidelio című operáját, annak, mint e sorok írójának is, huszonnégy évet kellett várni a felújításra. Már nem emlékszem mi volt az oka, amiért 1981-ben nem jutottunk el a Lyric Opera of Chicago előadásaira, pedig akkor a fénykorában lévő, magyar díva, Marton Éva énekelte a Fidelio nevébe bújt Leonora szerepét. A kiváló magyar drámai szoprán pedig éppen a Fidelioban nyújtott nagyszerű alakítással alapozta még a jövőjét hosszú évekre Chicagóban. A kitűnő énekesnőt és egyaránt kiváló színésznőt azután évekig hallhattuk a Lynchen , a drámai szoprán repertoár legnehezebb szerepeiben. A mostani felújításnak is volt magyar jellege, Marton Éva Templomi jelenet a Tosca első felvonásában. hiszen a karmester Christoph von Dohnányi neve után ítélve kétségtelen a magyar származás, a programfüzetben azonban neve mellett az látható, hogy Miklósa Erika Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt (1953—1954—1955) A nagysikerű sorozat legújabb könyve, mely felöleli az 56-os forradalom előtti időket, melyet a bölcs író jegyzetei alapján ismerhetünk meg. Ez a könyv méltó folytatása a korábban már megjelent sorozatnak. A könyv ára $20.00 + $3.00 posta = $23.00 Amerikában és máshol a világban az ár és portó ugyanaz, DE USA dollárban. Kérjük a csekket / Money Ordert a CODEX CANADA nevére kiállítani. Megrendelhető a Kanadai/Amerikai Magyarság könyvosztályán az összeg előzetes beküldésével: 74 Advance Rd., Etobicoke, Ontario, M8Z 2T7 Canada Ajándékozza szeretteinek a magyar irodalom legszebb remekeit! firuhában, Fidelio néven abban a börtönben jelentkezett munkára, ahol a foglár Roccomk lett a segédje. A foglár fiatal lányának, Marcellinenek megtetszik Fidelio, aki férjét szeretné kiszabadítani a börtön mélyén lévő fogdából. Végül is eléri célját, és mindenki Leonóra hősiességét dicséri. A címszerepben, Karita Mattila nemcsak csodálatos hangjával, hanem bravúros színészi teljesítménnyel remekül oldotta meg a tapasztalatlan fiatalember és a férje védelméért mindent megtevő, szerelmes asszony kettős szerepét. A finn szoprán, férfias alkatával hihetővé tudta tenni Fidelio szerepét. A második felvonás végén kapott hatalmas ováció teljes mértékben megérdemelt volt. A börtönbe juttatott férj, Florestan szerepében a brit tenor Kim Begley megfelelően énekelt. Az opera másik két jelentős alakja a börtönőr Rocco, akit a német basszista, René Papé alakított kitűnően, valamint a börtönparancsnok Don Fotó: Robert Kusel idő után megkövetelte a híres zeneszerző nagyapa, Dohnányi Ernő után a családi név magyaros változatát. A zenekari árokban feltűnt, fehér hajú Dohnányit a szokásosnál is nagyobb taps fogadta. A híres Fidelio nyitányt hallgatva, az előlegezett bizalom megérdemelt volt. Amint a függöny felgördült riadtan láttam, hogy újra egy modern változatot kaptunk a Lyrictől, de ezúttal nem volt baj, csak a díszletek, jelmezek és a kellékek lettek modernizálva. A rendezés az időrendet megváltoztatta, Robert Israel díszlettervező a tizennyolcadik század végén játszódó operát áttette a huszadikba. A börtönben játszódó opera cselekménye nem változott. Pizarro a börtön parancsnoka elfogatta és bezáratta Florestant, aki leleplezte visszaéléseit. Florestan felesége, Leonóra kikutatta hol tartják fogva férjét, és férzi Fidelio fináléja. zenei résznél cukorkapapírral zörgött mögöttünk. A szünetben nem álltam meg szó nélkül, ezért • megjegyeztem: amennyiben Beethoven cukorkapapírzörejt akart volna hallani az első felvonásban, volt akkora zseni, hogy be tudta ; volna írni az operába.) Még néhány dicsérő szót kell írnom a Lyric nagyszerű zenekaráról, valamint a férfikórusról, mivel mindkét együttes kiváló teljesítményt nyújtott. A következő opera a Tosca, a halhatatlan olasz zeneszerző, Giacomo Puccini egyik legismertebb és legtöbbet játszott remekműve. Számomra a legemlékezetesebb Toscát 1982-ben . láttam a Lyricben, a felejthetetlen Tito Gobbi rendezésében, amelynek címszerepét Marton Éva énekelte. Az előadás több szempontból maradt emlékezetes számomra, ugyanis akkor hallottam először a kitűnő magyar drámai szopránt, aki addigra már jelentős hírnevet szerzett magának a világ operaszínpadain. Az előadás utáni Karita Mattila (Leonovra) és Kim Begley (Florestan) Beethoven: Fidelio című operájában. Fotó: Dan Rest Pizarro, akinek szerepében a német hősbariton, Fáik Struckmann remekelt. Marzelline szerepét a kitűnő kanadai-örmény koloratúr szoprán, Isabel Bayrakdarian, a kapus Jaquinot a fiatal, tehetséges, ausztrál tenor, Steve Davislim énekelte, mindketten remek teljesítményt nyújtottak. Beethoven ezen egyetlen operájában egy bizonyos daljáték - a német Singspiel - típusát, stílusát követi. Az idei Lyric felújításból a prózai részek nagyrészt kimaradtak. (Úgysem értette volna senki, mondotta egy, az operák világában jártas hölgy, aki az első felvonásban az egyik lírai napon, egy elegáns belvárosi hotel társalgójában találkoztam a művésznővel, aki kedves és kellemes interjúalany volt. Az előadással kapcsolatban ugyanis izgatott, hogy az utolsó jelenetben Tosca a vár fokáról a mélybe veti magát, öngyilkos lesz. Ez a jelenet általában úgy néz ki a színpadon, hogy egy hatalmas drámai szoprán, mint egy zsák búza, lezuhan a toronyból. A fiatalos Marton Éva ehelyett szabályosan leugrott. A beszélgetés során kiderült, a művésznő fiatal korában röplabdázott és első osztályú játékos volt, egy időben válogatott szinten is játszott, innen a sportos Tosca ugrás. Az idei Tosca felújítását évtizedekkel ezelőtt, 1964- ben az olasz rendező, Franco Zeffirelli kreálta Londonban, Maria Callas és Tito Gobbi számára. A londoni Covent Gárdennek készült produkció díszletei remekül illettek a zseniális rendező elképzeléseibe. Az ünnepelt énekesnő, Floria Tosca és a forradalmi eszmékért lelkesedő festő, Mario Cavaradossi szerelmét az álnok római rendőrfőnök, Báró Scarpia keresztülhúzza. Scarpia, aki lángol Toscáért, már régóta szeretné az énekesnőt magának megkaparintani. A drámai befejezésben Tosca leszúrja Scarpiát, Cavaradossit kivégzik, és Tosca a vár fokáról a mélységbe veti magát. Régen egy operakönyvben olvastam: „Tosca címszerepe a világ operairodalmának „ nagy ” szerepei közé tartozik, és ha nem megfelelően kiemelkedő egyéniségű művész viszi színpadra, az egész opera értelmét veszíti”. Az eredetileg behirdetett olasz szoprán, Fiorenza Cedolins helyett -, aki egészségi okokból lemondta a Lyricben az idei fellépéseit — a román Doina Dimitriu énekelte a címszerepet. A második felvonásban Tosca „imájának” lírai részeit nagyon szépen és finoman énekelte, azonban amikor teljes hangerőre kapcsolt, akkor néha túl hangossá és bizonytalanná változott. A drámai alakítása is kissé visszafogottá vált és a merev Cavaradossi - Neil Shicoff - mellett, a Scarpia szerepét fantasztikusan alakító és csodásán éneklő Sámuel Rameyvel szemben hihetővé tette a szerelmes nő áldozatát. Samuel Ramey-t hallgatva az előadáson úgy éreztem, ez alkalommal Scarpiát, illetve annak alakítóját illette a főszerep. Egyszer, 1971- ben már láttam hasonló minőségű Scarpiát, akkor a világhíres olasz bariton, Tito Gobbi énekelte a szerepet, s mellette Carlo Bergonzi volt Cavaradossi, míg Janis Martin alakította Floria Toscát. Sámuel Ramey ez alkalommal, első ízben formálta Scarpia szerepét Chicagóban, legutóbb, tavaly az ördög — Mefisztó — szerepében remekelt Gounod Faust című operájában. A Lyric zenekara ezúttal a megszokottnál gyengébb teljesítményt nyújtott, amelyben része volt Bruno Bartoletti karnagy lassú, akkurátus tempójának. Csalódást okozott az opera utolsó jelenete, ahol Tosca egyszerűen kisétált és eltűnt a toronyból. Ez a szokatlan, váratlan és meghökkentő rendezési fogás teljesen elütött Felhívás! Lépjünk be minél többen a MAGYAR HÁZBA! A tagsági díj egy évre mindössze $50.00 (Nyugdíjasoknak és diákoknak $30.00) I CMesijgÜ IkiK^kitM j ■ Harmath István \ mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmM Rost Andrea
