Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-29 / 5. szám

■» 12 oldal — Magyarság — (No. 5) — 2005. január 29 Rákóczi bdí ‘Torontóban Ropogós hidegben gyűl­tek össze az idei Rákóczi bál résztvevői újra, hogy együtt szórakozzanak bará­taikkal. A bál — mint mindig — pezsgős fogadás­sal kezdődött, az összegyűl­tek boldogan üdvözölték egymást hosszabb-rövidebb távoliét után, és melegítet-Tomaj Dénes magyar nagykövet, Várdy Huszár Agnes professzor, Várdy Béla István professzor, vitéz Majthényi László, Gaal Csaba és Lendvai-Lintner Tamás. Nt. Vass Zoltán beszélget Rédly Gyuláékkal A pezsgős fogadás Marta Moszczenska beszélget Tomaj Dénes nagykövettel Várdy Huszár Ágnes és Várdy Béla István ték fel a baráti összetar­tozást, melyet ez a bál képvisel Torontóban. A fogadáson ott voltak a külön említett vendégek, kik felállással köszönték meg bemutatásukat. Ott volt Tomaj Dénes magyar nagy­követ feleségével, Marta Moszczenska volt kanadai nagykövet Magyarországon, Emri István magyar főkon­zul feleségével, Borbás István magyar kereskedelmi főkonzul feleségével, Dr. Kálmán Czeglédy, a Heli­kon Alapítvány elnöke fe­leségével, Prof. Diósady Levente a torontói egyetem professzora feleségével, Prof. Scott Eddie, Csaba Gaal a Kanadai Magyarság főszerkesztője feleségével, Lendvai-Lintner Imre a Külföldi Magyar Cserkész­­szövetség elnöke, Lovrics- Perlaky Andrea, a Helikon Társaság elnöke, v. Maj­thényi László a Vitézi Szék vezetője, Túlesik István a Magyar Mérnökegyesület elnöke, Vass Zoltán tiszte - letes úr a Kanadai Magyar Fórum elnöke, Prof. Dr. Várdy Béla István és felesé­ge Prof. Várdy Huszár Ágnes, mindketten a Du­­quesne egyetemről, vala­mint Madeleine Ziniak, az OMNI televízió elnöke. A bemutatkozás után a báli vendégsereg elfogyasz­totta a kitűnő vacsorát, majd Magyaródy Nóra és Tömöry Zsófi, két fiatal szépség elmondták, mit jelentett nekik a Magyar­ságismereti Tábor az elmúlt évben. Beszámolóiknak hatalmas sikere volt. Az est folytatásaként Ayklerné Papp Zsuzsa, a Rákóczi Alapítvány elnöke rövid beszéd után kiosztotta a „Life Achievement” Award-ot (Rákóczi Elis­merést), melyet Professzor Eddie Scott és Ms. Mosz­czenska Márta kapott. Ez­után büszkén adta ki az „Order of Rákóczi”, a Rá­kóczi Rendet, melynek boldog tulajdonosai Gaal Csaba, Lendvai-Lintner Imre, Várdy Béla István és Várdy Huszár Ágnes pro­fesszorok, valamint a Kül­földi Magyar Cserkészszö­vetség voltak. Jó volt részt venni újra ezen a bálon, amikor elbe­szélgethettünk a Rákóczi Alapítvány két legfontosabb teendőjéről, a Magyarságis­mereti Táborról, melyet minden évben megtartunk és amely hatalmas sikernek örvend és idén a 12-ik tábort szervezzük már, valamint a szervezet által fenntartott ösztöndíj jut­tatásokból is, amelyek több száz szegény magyar diák­nak ad alkalmat arra, hogy folytassák tanulmányaikat Magyarországon és a Tria­non által leszakított ország­részeken. Az ösztöndíjakon kívül még más segítséget is új magyar, gondolkozni tudó fiatalság számottévő része fejlődik ki. A bál vidáman ért véget jóval éjfél után, és a részt­vevők boldog érzéssel Otthont avattunk Victoriában Magyaródy Nóra és Tömöry Zsófi a Rákóczi Alapítvány elnökével, Ayklerné Papp Zsuzsával ad időközönként a Rákóczi váltak el egymástól abban Alapítvány, például szegény családokat újraegyesít Er­délyben. Ilyen és hasonló célokra megy az a bevétel, melyet a Rákóczi bál meg­rendezésével biztosítunk, valamint azok a megaján­lások is, melyeket év köz­ben kérünk az észak-ameri­kai kontinens magyarságá­tól. Az ez évi bál is kitűnően sikerült, tudatában annak, hogy helyes úton járunk, céljaink jók és érdemesek, munkánknak magja jó talajra hullik, amelyből az a tudatban, hogy a Rákóczi Alapítvány és elnöke Ayk­lerné Papp Zsuzsa az ő segítségükkel folytatják kitűnő munkájukat, mely­nek első állomása megint, az idén nyáron megren­dezendő Magyarságismereti Tábor lesz. Köszönjük, hogy ilyen sok igaz érzésű magyar eljött e bálra és reméljük, viszontlátjuk őket majd a mozgótáborban Ma­gyarországon, melyre ez úton is szeretettel meghí­vunk minden minket támo­gatni kívánó honfitársunkat. Boldogság Az emberek sokszor gyorsan feledig boldog­ságuk ritka pillanatait, holott egyes helyzeteket, hangulatokat meg kellene őrizni, meg kellene der­­meszteni, mint a Csipkeró­­zsika-mesében. Gyakran eszembe jut látogatásunk a zalaszántói sztúpánál. Ez a távolkeleti létesítményekre hasonlító fehér építmény a ritkás, fiatal erdő közepén, a még lombtalan tavaszi fák kö­zött, álmaimban is kísért. Újra és újra elképzelem, hogy fölballagunk az ara­nyos Buddha-szoborhoz, és megállunk a körbefutó szerpentin egyik kanyarula­tában. Rákönyökölünk a mellvédre, nézzük a lankás dunántúli tájat, és élvezzük arcunkon a márciusi szellő puha, bizsergető érintését. — Most megállítom az, időt! Melyik az utolsó cselekedeted? Átöleled a vádamat, arcunk összesimul — és úgy maradunk. Átható, fülledt csöndben*" telnek a percek. Nem szabad megmozdul­ni! Több ez, mint egy szen­vedélyes szerelmi aktus. A, dermedtségben egyre job­ban egymásba kapcsoló­dunk, és megkezdődik kettőnk között egy titok­zatos áramlás: testből a testbe, lélekből a lélekbe... Midőn a varázst fölold­juk, megrázkódunk, mintha mély kábulatból ocsúdnánk. Más emberek lettünk. Ad-, tunk és kaptunk valami örökkévalót. Sokszor fölidézem ezt a misztikus együttlétet, de a piros, virágokkal és mada­rakkal ékes indonéz köntöst se tudom feledni, amit egy őszi kirándulásunk előtt, sebtében és ösztönösen választottam ki a szemközti ABC-áruházban. (Szep­tember dacára, fülledt meleg volt. Féltem, hogy Feledhetetlen élményben volt részünk január 9-én. Ekkor történt a világ legú­jabb kultúrotthona, a Ma­gyar Kultúrközpont hiva­talos megnyitója. A bel­város üzletközpontjában lévő kétszintes helyiség megtelt ünneplő közönség­gel, a Victoriai Magyar Társaskör tagjaival és párt­fogóival. Tiszteletét tette számos közéleti személyi­ség, köztük David Ander­son, országházi képviselő, valamint Sheila Orr, brit columbiai képviselő, és Őexcellenciája Alan Lowe, a város polgármestere. A Vancouveri Magyar Kul­turális Egyesületet Jákóy András alelnök képviselte. A victoriai magyarok több évtizedes álma valósult meg ezen a téli délutánon. A napokig tartó hóesés után még az égbolt is kiderült, reménykeltő hangulatot ébresztve a jelenlévőkben egy új és maradandó kor­szak kibontakozásához. Svájcból hozott műanyag ruháim elviselhetetlenek lesznek!) Igaz, mindennek már nem sok köze van a „meg­állított időhöz”, de szintén a „csodák” birodalmába tartozik. Emlékeimben azt az őszi napot is áhitat lengi körül. Utunk a Végtelenbe visz: Ják (egy romantikus vízimalom), Kőszeg (hosz­­szú bolyongás az Irottkő oldalában), Szombathely... A piros ruha a Boldog­ság. Át meg át van szőve boldogsággal, de talán méreggel is, mint a nessusi köntös!? (Akkor jegyezte meg valaki, hogy „tűz” ég a szememben, perzselő tűz...) Nem pusztultunk bele az eggyéolvadásba. Túléltük a révületet. Mindkettőnknek megvan a magunk jól körülhatárolt, „reális” élete, amiből nem lehet, de nem is akarunk kiszakadni. Mi közünk van, mi közünk lehet hát egymás­hoz? Semmi. Semmi? S.É. alkalmatosságok is. Két lépcsőfeljárat és lift vezet a második szintre, ahol a nagy előadóterem, a vezető­ségi iroda és a szerkesztő­ség található. Az otthon ily szeme láttára képezték magukat országszerte elis­mert zenészekké. Sheila Orr tartományi képviselő, maga is bevándorló, átélte az új honfoglalás fázisait, s e-Miska János beszédet mond méretű átalakítását a tagok adományai és a kanadai állam tekintélyes anyagi támogatása tette lehetővé. A másfél órás angol nyelvű műsor színvonalas volt, változatos, érdekes, lendületes számokkal. A Szalag átvágás Vlaszaty Ödön elnök szava­it idézve, a történelem a mával kezdődik. Közel fél évszázad után végre a saját falaink között alakíthatjuk közösségi életünket. Nem kell többé árendás fedél alatt énekelnünk a Him­nuszt. Nem kell az irodalmi csoport tagjainak bérelt helyiségekben vagy privát házakban szavalniuk irodal­munk gyöngyszemeit, s nem kell kisiskolásainknak idegen fedél alatt betűzni a magyar szavakat. Végre, igazi család lettünk! Mert család nem létezhet otthon nélkül. Az otthon falai tartják össze a családot. A technológia legmoder­nebb vívmányaival felsze­relt kultúrközpont a Bay Streeten van, a Bay Bridge Business Park egyik helyi­ségében. Tágas ablakai a tengerre és a brit-columbiai parlamentre néznek. A negyed eme része nagymé­retű városfejlesztés előtt áll, új üzleti létesítményekkel és lakónegyedekkel, toronyé­pületekkel övezve. A tel­jesen újjáalakított otthonunk első szintjén található a modern berendezésű kony­ha, a tágas tanterem, mely kisebb összejöveteleket, számítógép-kurzusokat, iro­dalmi esteket, kiállításokat, olvasói igényeket hivatott szolgálni. Itt vannak a raktárhelyiségek és más pohárköszöntőben az elnök szavait követően koccintot­tunk a Canada-B.C. Infra­structural Program anyagi támogatására, az egyéni adakozók köszöntésére, és a Társaskör bizalomkeltő jövőjére. A kanadai him­nusz eléneklése után el­hangzottak kedves énekkari gyüttérzéssel adózott az ünneplő közönségnek. Alan Lowe polgármester, aki származásánál fogva, gya­korlatból ismeri a kisebb­ségi élet fortélyait, hivata­lán keresztül szerepet ját­szott az építkezéssel járó adminisztratív dolgokban. Anderson képviselő a változó világról szólt, s abban Magyarország és Kanada szerepéről. Méltatta a két ország történelmi kapcsolatait, melyek fej­lesztésében maga is nagy szerepet játszott. Madam Orr a Társaskör, s általában a kanadai magyarság tör­ténetét méltatta. Büszke a helyi magyarság eredmé­nyeire, a folkfesztiválokon és más kulturális rendez­vényeken való részvételére. Lowe polgármester pedig mérföldkőnek tekinti az új kultúrközpontot Victoria társadalmi mozaikjában. Az üdvözlő szavakat zeneszámok követték. E- nekkarunk, Kabáth Judit vezénylésével gyönyörű népdalokat adott elő. Köny-A megnyitásra összesereglett közönség számok, közélefi személyi­ségek üdvözlő szavai, négy­kezes zongoraszámok, tár­sasköri tagok kitüntetésére is sor került, majd egy magyar operaária hangzott el, valamint lelkesítő szavak a vancouveri testvér-egye­sülettől, s derűs történetek az otthon újjáépítési idejé­ből. Vlaszaty Ödön rövid áttekintőt nyújtott a Társas­kör közel fél évszázados eredményeiről, nyelvünk és kultúránk megőrzését szol­gáló igyekezetéről, az új környezetbe való beilleszke­désünkről, alcsoportok - iskola, tánccsoport, énekkar, irodalmi csoport, magyar nyelvű újság - alapításáról, s anyagi bázisunk megala­pozásáról, amely történel­münk e fontos pontjához, a mához vezetett. Victoria magyarsága, hagyományai megőrzése mellett sikeresen beilleszke­dett a befogadó társadalom­ba. Szorgalmával megnyug­tató egzisztenciát biztosított magának, s az élet külön­böző ágazataiban elért eredményeivel kiérdemelte új hazája elismerését. Ezt tolmácsolta a három közéle­ti vendég. David Anderson volt kabinetminisztert szo­ros szálak fűzik a magya­rokhoz. Szülei két 56-os diáknak nyújtottak otthont, akik az Anderson család nyet csalt a nézők szemébe a megható Bújdosik az árva madár, az Erdő, erdő, de magas a teteje, a Madárka, madárka. Elhangzottak klasszikus zenei számok, Aram Hacsaturjan négyke­zes zongoradarabja és Bra­hms 2. és 5. magyar tánca Dolhai Anthony és Michael Drislane előadásában. Ér­zelmeket felkorbácsoló áriát hallottunk Erkel Hunyadi László c. operájából, Ka­báth Judit tolmácsolásában és Ruth Williams zongora­kíséretével. Sor került az újjáépítési munkában elévülhetetlen szerepet játszó egyének, Peter Blazkow, Kárpáti Gyula, Nagy János és Vaszkó József kitüntetésére. A plaketteket Sheila Orr és Mr. Anderson adta átK, a közönség méltányló kifeje­zése közepette. Miska János humoros történeteket mon­dott el a munkálatok idejé­ből. A műsor a Himnusz eléneklésével ért véget. Hangulatos társalgás követ­te az ünnepséget, finom sütemények és tea-kávé fogyasztása közben. A tagok köszönetét tolmácsol­juk az avatást megszervező és kivitelező vezetőségnek és az önzetlenül besegítő személyeknek. Az esemény fontosságához illő, kiváló munkát végeztek! Miska János I Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt (1953—1954—1955) A nagysikerű sorozat legújabb könyve, mely felöleli az 56-os forradalom előtti időket, melyet a bölcs író jegyzetei alapján ismerhetünk meg. Ez a könyv méltó folytatása a korábban már megjelent sorozatnak. A könyv ára $20.00 + $3.00 posta = $23.00 Amerikában és máshol a világban az ár és portó ugyanaz, DE USA dollárban. Kérjük a csekket / Money Ordert a CODEX CANADA nevére kiállítani. Megrendelhető a Kanadai/Amerikai Magyarság könyvosztályán az összeg előzetes beküldésével: 74 Advance Rd., Etobicoke, Ontario, M8Z 2T7 Canada Ajándékozza szeretteinek a magyar irodalom legszebb remekeit!

Next

/
Thumbnails
Contents