Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-22 / 4. szám

12 oldal — Magyarság — (No. 4) — 2005. január 22 Székelykapu Buenos Airesben Szeííetnóriásainl<i Az Argentínába kiván­dorolt magyarok között mindig is igen sok volt az erdélyi származású, akik érthető módon élénken érdeklődtek elszakított szülőföldjük sorsa felől. Óriási propagandaháborút indítottak, nagy sikerrel, mikor Ceausescu le akart egy egész sor székely köz­séget radírozni a térképről. A lehetőségekhez képest mindig is segítették otthoni rokonaikat és ők indították el a nagyon sikeres és nevezetes mezőgazdasági gépakciót. Óriási mennyi­ségű magyar könyvet küld­tek, és hogy nem tudtak többet küldeni, annak csak az volt az oka, hogy a szállítási költségek a köny­vek értékének többszörösét tették ki, másrészt a román hatóságok mindent elkövet­tek, hogy a könyvek csak a lehető legkeservesebb úton juthassanak el a kis székely faluk könyvtárába. Majdnem négy évvel Cúth János Székely pár a „kiskapuban’ A magyar nagykövet ünnepi beszéd közben Katonai parancsnokok és az MHBK vezetői ezelőtt az erdélyi magyarok egyiknek sem volt legfőbb egy gyönyörű székelykaput faragtak és a Magyarok Világszövetségén keresztül elküldték Buenos Airesbe. Az adminisztratív nehéz­ségek csak akkor kezdőd­tek, hiszen közben három kormány is megbukott és gondja a székelykapu felál­lítása. A gyönyörű alkotás évekig a Hungária Klub raktárában feküdt, míg végre most, december elején ünnepélyesen felállí­tották a főváros egy Saa­vedra nevű negyedében, Oldott kéve A könyvpiac ma átlátha­tatlan. Évente több száz kiadvány jelenik meg a jó ízlés, a tisztesség, az er­kölcs és a gondolkodás tartalmi igényének cen­zúrája nélkül. Ebben a mérhetetlen kuszaságban nem könnyű kiigazodni, ebből a szélhámiával körí­tett tarka összevisszaságból nehéz kihüvelyezni a ked­vünkre való olvasnivalót. Megnehezíti a helyzetünket a kritikai irodalom hanyat­lása, s a létező kritika hamissága, a pénzért vett méltatás és ajánlás, az érték vesztő szándék. A legtisztességesebbek még ebben a tekintetben a ponyva-szintű kiadványok, amelyek már díszes kül­lemükkel ígérik tartalmuk talmiságát, szépséges pon­gyolájukkal ingerük az övék megoldására a kaland­vágyót. De mi van azzal, aki egy szellemi kaland során vágyik épülésre? Őszintén szólva, nem tudom a jó választ. Jómagam kiadók, illetve szerzők szerint tájé­kozódom, ha könyvvásárra indulok. Legszerencsésebb a helyzetem, amikor az általam igényesnek tartott kiadó s az ízlésemnek tetsző szerző találkozását fedezem fel. Legutóbbi ilyen „talál­mányom” Aniszi Kálmán Oldott kéve című könyve volt, amelyet a közel­múltban jelentetett meg a Közdok Kiadó. A cím hatására csak fel kell idéz­nem Tompa Mihály fájdal­masan szép versét, s már tudom is, mit tartok a ke­zemben: a magyar odisz­­szeát. Sorsunk Szküllái és Kharübdiszei közötti há­nyattatásunk küzdelmét a hazavezető úton. Erdély magyarsága a két haza reménytelenségében pusztul és vész. Hogy mi­képpen? Milliónyi fondorlat által. Ezekre mutat rá e kötet valahány írása. Aniszi Kálmán jó szem­mel és érzékeny idegekkel vezet minket végig a ke­reszthordozó erdélyi ma­gyarság kálváriadombján, a megaláztatások stációin. Sajátos személyi és intéz­ményi sorsokon mutatva be az áldozatvállalás és az áldozattá válás súlyos ke­resztjét. A kötet harmadán túl egy tartalmas beszélgetés tanúi lehetünk, amelyet a szerző dr. Megdigy Endre irodalomtudóssal folytatott a magyar széppróza am­nesztiát nyert nagy bebör­­tönzöttjéről, Nyíró Jó­zsefről, általa láttatva azt a Az utolsó szó jogán Bessenyei Ferenc (1919—2004) ahol viszonylag kevés magyar él. Noha már kora reggel kezdett esni az eső, mégis több százan mentek el a felemelő aktusra. Kivonult a Czetz János által alapított Katonai In­tézet díszküldöttsége és zenekara, sőt egy korabeli ruhákba öltözött árkászsza­­kasz is eljött egy messzi északi provinciából. Ezt az egységet is Czetz alapította és az ezred az ő nevét viseli. A fővárost az Idegen­hivatal vezetője képviselte és nemcsak ő, hanem a megjelent magyar nagykö­vet, Szőnyi Ferenc is meg­ható szavakkal jellemezte a kapu szimbolikus jelen­tőségét és a magyar kolónia értékes közreműködését az argentin életben (szeren­csére politikai pártok képvi­selői nem jelentek meg.) Buenos Aires gazdago­dott egy számára elég szo­katlan művészi alkotással, és reméljük, hogy még sokáig fogja hirdetni nem­csak a magyar kolónia jelentőségét, hanem Erdély magyar jellegét is. L. Kurucz néma küzdelmet, amelyet a megmaradás fájdalmat okozó reménytelensége vív a csodaváró ösztönnel, a húsvéti feltámadás bizako­dásával. De vész és pusztul a maradék Magyarország is. A gólya egyre ritkábban költ ki itt is „pelyhes mag­zatot”. E gyászos jelentés a Für Lajossal készült interjúból szakad fel, akár­csak a megoldás áldozati tette is. Az agóniánál s annak népénél, a magyarnál ma­radva, a kötetet egy másik interjúm a „magyarok püs­pökével”, Dr. Hegedűs Lóránttal készült beszél­getés zárja. Ebben egy helyütt azt mondja Hege­li. Azt is tudnod kell, hogy a régi Nemzeti épületének lerobbantásával minket is lerobbantottak. Megszűnt az otthonunk, azóta is sátorban, albérletben élünk, hajléktalanok lettünk. És tudod miért robbantottak? Azért, hogy egy hellyel kevesebb legyen, ahol ki lehet mondani, hogy nem­zet vagyunk, hogy összetar­tozunk. Negyven éven keresztül esténként azt tudtuk mondani a színpad­ról, hogy gyerekek, a nem­zet nem azonos a rendszer­rel, többek vagyunk annál, erősebbek, jobbak és tehet­ségesebbek. Tartsatok ki és higgyetek! Azok a darabok mind arról szóltak, — áttételesen persze — hogy egy rendszer meddig viseli el, hogy segíteni akarsz neki, hogy bele akarsz szólni a dolgokba, hogy bele akarsz szólni saját dolgaid, életed alakulásába. Hát semennyire sem viseli el. Micsoda képtelenség, nem szólhatsz bele ön­magad életének alakulásá­ba, sorsába! Ez nem vál­tozott. Mifelénk, úgy tűnik, minden rendszer csak a saját hangját akarja hallani, nem a te hangodat. Itt már minden képmu­tatás: mindent ami szent, ami szép, nevetségessé tesznek és kigúnyolnak. Mit szólnának például a finnek, ha valaki a Kaleva­lát kezdené cikizni?... Hogy nem látjuk az igaz­ságot? Lehet. De amíg lüktetünk, amíg vagyunk és élünk, addig még van re­mény, addig még minden megtörténhet velünk. Mikor hazajövök Lajos­­mizsére, ezek a szerencsét­len lányók — törvény ide, törvény oda — ott állnak rendre az út szélén. Csodál­kozol? Én nem. Az újságok első oldalán pornóképek, a tévéműsorok, a sikerköny­vek bűnözőket, rablókat, gyilkosokat sztárolnak. Ők dűs: „Magyarországot a mennyországért sem szabad elárulni”. Oldjuk meg saru­inkat mielőtt e szent ige hajlékába lépünk. Egy nem túl távoli kor­ban, amelynek átható sza­gától máig nem szabadul­hattunk, bűnösnek nyil­váníttatott az is, ki az efféle szövegeket csupán meghall­gatta. Aniszi Kálmán le is jegyezte és továbbadta őket. Puhányságban serény korunk emberét ébresztgeti ez a tárgyilagosság kímélet­lenségének jegyében fogant könyv. Legyen foganatja. Ez lenne legszebb ajándéka most a 65. születésnapját ünneplő Aniszi Kálmánnak. Paizs Tibor A Torontói Magyar Ház 840 St. Clair Ave. W. Toronto, Ont. M6C 1C1, tel: (416) 654-4926 2005. januári moziműsora ★ Január 23. Napfény a jégen (1961) színes magyar vígjáték Szereplők: Kiss Manyi, Mezey Mária, Bessenyei Ferenc, Kabos László, Psota Írén, Mécs Károly. Zenélő Malom (1943) romantikus vígjáték Szereplők: Szeteczky Zita, Szilassy László, Dajka Margit, Latabár Kálmán, Csortos Gyula, Vaszary Piroska. Január 30. Slágermúzeum színes magyar zenés műsor Szereplők: Korda György, Koós János, Harangozó Teri, Szécsi Pál, Koncz Zsuzsa, Balázs Klári, Aradszky László. Mici néni két élete (1962) magyar vígjáték Szereplők: Kiss Manyi, Páger Antal, Mezey Mária, Fónay Márta, Somogyi Nusi, Agárdy Gábor. * * * Belépődíj, felnőtteknek $ 4.- fiataloknak és nyugdíjasoknak $ 3.­­Pontos kezdés: 3 órakor. Mindenkit szeretettel vár a Magyar Ház vezetősége! ma a hősök, akiket követni kell. Mostanában a színpa­dokon, a tévéműsorokban csak a sátán prófétájaként lehet sikert aratni. Ez van, buksikám. És a fiatalok úgy nőnek fel, mint a gyom az árokparton. Hát mitől ne állnának ki a utcasarokra? Hol az az erő, amely visz­­szahúzná őket? „Az erkölcsi világot olyan valóságossá és nyil­vánvalóvá kell tenni, ami­lyen tökéletesen valóságos és nyilvánvaló az erkölcste­lenség". (Arthur Miller) Ez a szerencsétlen nép hatvanéves politikai át­­nevelés, börtön, gumibot, kitelepítés, megaláztatás után most esik át a szabad­ság, a jog első mérgezésén. Hát hogy lehet ennyit köve­telni tőle? Te például tudod mi az, hogy jog, vagy mi az, hogy szabadság? Mert én nem tudom. Csak azt látom, hogy az egyiknek joga van, a másiknak meg nincs és azt is látom, hogy akinek hatalma van, annak vannak érvei is hozzá. Kedveseim, kérjétek meg a miniszterelnököt, hogy ezt a gengszterszin­dikátust, legyen szíves, állítsa le, szüntesse meg végre maga körül, mert kezdünk nagyon rosszul élni. Bárhová nézek azt látom, hogy mindenki lop és lop. Csak én fizessek? Csak az egyszerű emberek fizessenek? Hogy lehet ilyen elhordozhatatlan igát akasztani több millió ember nyakába, ugyan, kérdez­zétek meg már tőle! Ő ugyan egyszer elmondott egy csodálatos esopusi mondatot, hogyha az ember mogyoróval fizet, akkor majmot kap. Sajnos, mára már mogyorót sem kapnak a majmok. Persze van néhány majom, aki még kap. Apuskám, nagyon rosszul vagyok, mert nincs a nevem a VIP-listán. Ér­ted? Nem vagyok rajta a listán, a lovaim meg éhe­sek, és a zab egyre drágul. Szabadítson már meg minket valaki ettől az em­ber- és életellenes, aljas, hazug, jellemet nyomorító, machiavellista állam­vezetéstől. A besúgás, árulkodás, névtelen fel­jelentgetés törvényes­ségétől. Ez uszítja egymás ellen az embereket. Persze ez nem újdonság, régen is megvolt. Ami most az APEH-hadsereg, az régen „éberség” hadseregként működött, ahol is minden házmesterné besúgó volt. Hédivel 56 után a Kálmán utcában éltünk, és kerestük a igazságot. Huszár néni mosott, főzött, takarított nálunk, különben kedves asszony volt. Egyszer azt mondja nekem: „Hát mű­vész úr, csodálatos, nagy­szerű dolog ez ”. „Micsoda, Huszár néni” — kérdeztem tőle. „Hát az, művész úr, hogy maguknak olyan... olyan nagyon szép szemet­jük van ”. Korszakalkotó mondat, korszakalkotó. És aznap már fel is voltunk jelentve. A proletáririgysé­get szép emlékű pártunk és kormányunk így tette ál­lamvallássá. De úgy tűnik, nincs új a nap alatt. „Fájdalom, hogy olyan ritka tünemény művészeink között a nemes jellemű férfi, a jó erkölcsű nő, holott hivatásuknál fogva letéteményesei egy nagy­szerű képességnek, ami annyi más képesség gaz­dagon buzgó forrása lehet­ne” — mondja Diderot Színészparadoxon című művében. „Ha polgártársaink hitvány csepürágókká aljasodnak, annál hasznosabb, annál kívánatosabb, hogy színé­szeink a legderekabb pol­gárokkal kerüljenek egy sorba”. Amíg ez be nem követ­kezik, akarva-akaratlanul szaporodnak a Shaw által megfogalmazott típusok: „Nem szépek, csak fel vannak cicomázva; nem tiszták, csak meg vannak borotválkozva; nem erénye­sek, csak szolgalelkűek; nem kötelességtudóak, csak bambán engedelmesek; nem fegyelmezettek, csak bár­­gyúak; nincs önérzetük, csak hiúságuk; nem társas lények, csak csordában élők; nincs képzelőtehet­ségük, csak babonásak”. Pontos, precíz kórkép. A színház mindig is együtt lélegzett és együtt lélegzik a társadalommal. Ha a társadalom fuldoklik, a színház is légüres térbe kerül. Brecht szavaival élve, nemsokára jön majd egy mindenre elszánt törpe nemzedék, akiket mindenre föl lehet majd bérelni. Hogy mit adott, mi ad erőt mégis az életben maradás­hoz, hogyan tudom elvisel­ni ezt az egészet? Azt tudod, hogy most itt élek a végeken, Lajosmizsén. De akárhová is megyek, akár­­hová teszem a lábam, (a sarki kocsmától Pesten át a Parlamentig vagy Józsi lovásztól a szomszéd tanyá­ig, ahol Tóth Rozi fes­tőművész él és álmodik) mindenhonnan boldog kézszorításokat kapok... Boldog visszajelzéseket küldenek felém az embe­rek. Talán nem éltem hiába. Ki tudja? Talán. A még meglévő és rendelkezésemre álló ener­giát, erőt megpróbálom a megaláztatások elviselésére tartalékolni. (Vége) Ha végre eldöntötte hova utazik, vegye meg repülőjegyét öt perc alatt! VEGYE MEG REPÜLŐJEGYÉT AZ INTERNETEN I www.malev.com EGYSZERŰEN ÉS GYORSAN! I I Honlapunkon már 599CAD*-tól vásárolhat jegyet 1 || Toronto-Budapest járatunkra. I l| /\AA\JcVHungarian Airlines^ MÉG EGY OK AZ UTAZÁSRA * Az ár csak az interneten vásárolt jegyekre vonatkozik és nem tartalmazza a reptéri illetéket.

Next

/
Thumbnails
Contents