Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)
1976-07-09 / 28. szám
2 SZITNYAI ZOLTÁN: HERCIEG FERENC (Folytatás!) A szellem arisztokratája volt, mindenek fölött irói rangjára büszke, amelyet a magyar nyelvi határokon túl, az idegen népek huszonöt nyelven avattak világirodalmi ranggá. — Irótársaitól mégis oly mértékben tartotta távol magát, mintha nem 'tartozna velük közös hivatás rendjébe. Hidegkúti villájának kertkapuja psa’k igen kevés író előtt nyilt meg, .barátain, avagy az ifjú Írókat felkaroló fogadtatással. Nem tudok arról, hogy valaha is az érvényesülés útjáig segített kezdő írót, hogy csak egy esetben is kinyitotta volna tárcáját az irói nyomor enyhítésére. Ha egyszer-egyszer, mint a rég feledésbe merült Boross Sándor parasztköltő esetében, meg-meg!konditotta is óriási tekintélyének harangszavát, ezzel le is aárult pályatársi segítsége. Kodolányi hiába kopogtatott volna nála nyomora korszakában és iCholno'ky Lászlónak eszébe se jutott hogy hozzá kiáltson, mielőtt a DALOLJUNK... Dunába menekült meg,oldhatatlan gondjai elől. Nem gyűjtött maga 'köré Írókat kiskocsmákban, mint hajdan Jókai és Mikszáth. A Pannónia Angoltermébe volt esténként állandó asztala, ahová azokat bocsátotta, akiket már befogadott a siker. A társadalom és politikai élet előkelőiből alakította ki kö rét, divatos színésznők, társasági szépasszonyok voltak a kegyeltjei. Az iróvilágból Csatihó Kálmánt és Zilahy Lajost tüntette ki barátságával, de nagyot nézett volna, ha Erdélyi Jóska, vagy József Attila merészkedik az asztalához. A szép nők jelenlétével színezett, .erősen mondén .Fészekbe sűrűn ellátogatott, de messze elkerülte az. irók Otthon Körét. A bármin c'as évek végén, vagy még később, amikor a benzinhiány miatt autóbuszt kellett olykor igénybevennie, Szabó Lőrincet isi barátkozó beszélgetésre méltatta az egymáshoz közelálló lakásukig vezető úton. De akkor már Szabó Lőrincet is szárnyaira vette a siker és ő, ha akarta, különben is értett ahhoz a kaszinói keveresékkel ada golt intellektuális statisztikához, mellyel Herczeg távolította el magától a bizalmas hangokat. Nagyon meglepett, amikor egy ízben azt kifogásolta, hogy a fiatal irók eltávolodtak az (öregektől s a nemzedékek egymáshoz váló viszonya nem olyan meghitt, mint az ő indulása idején. Nem feledhettem, hogy ennek elsősorban ő az oka, aki példát mutatott arra, hogy a beérkezettek miként hárítsák el maguktól a be nem érkezettek küzdelmes életének gondjait. Volt egy sikerdús irói réteg, amely Herczeghez hasonló közönnyel nézett fiatalabb társaira és mélyebb szakadék választotta el emezektől, mintha az irói hivatástól meszszeeső, más foglalkozást müvei nének. Mi lehetett az ok, ami Herczeget eltávolította irótársaitól? Csapán önző kényelemszeretet, mellyel kerülni akarta a kollegiális viszonyból keletkező és áldozatvállalással járó (helyzetéket? Vagy az irók viliágában mindinkább jelentkező világnézeti ellentétekben volt az ok? Vagy abban a pökhendi és becsmérlő magatartásban, amely a Nyugat indulása óta EZ AZ ÉN SZERETŐM ... Ez az én szeretőm, Ez a pici barna: Olyan az orcája, Mint a piros alma. Pici pirps alma. Terem minden sorban, De iiyen leány Nem minden bokorban. Ez az én szeretőm, Ez a pici szőke; A Bakonyban termett Pici piros körte. Pici piros körte Terem minden kertben, De ilyen kis leány Nem minden berekben. ny-án kókadtan csüngött még a félhold. — Úgy déltájban történt, hogy hirtelen csönd állt be mindenfelől. Messziről 'nagy tüzek látszottak, s a pesti részen szakadatlanul kalandoztak a huszárok. Eltűntek egyszer a Csepel irányának s felbukkanták ismét a rákos! halmokon. — A lothringeni herceg a Svábhegy lejtője fölött ült szürke lován, s nyugtalanul tekimtgetett Buda felé. Már a vizárkokban is nyüzsögni kezdtek a harcosok. A (Rózsadomb alól lovas staféta tűnt fel e pillanatban. Repült a főhadiszállás irányának s porosam állt meg a herceg előtt: — Fenség, kurucok jönnek Óbuda felől! A fővezér nem, értette: — KÍcsofacfk? Á zeudülők? BUDA ALATT IRTA: KOMÁROMI JÁNOS I Az Alföld felől tüzek látszottak. Az őrsi és torbágyi erdők égtek; Esztergom tájéka fekete volt a füsttől, a korom és em- I bervér miatt piszkosak voltak Buda csorba falai. A nap szikrázott. Szeptember másodika volt ez a nap. A liadak lihegve álltak a vár alatt. Olykor-olykor szólt még egyet a bajor választó valamelyik ágyúja. Aztán csönd állt be. Később fáradt sváb legények ereszkedtek alá a Naphegy északi völgyébe a bádeni őrgiróf ezredéből. A pesti részen Batthány Ádám huszárjai cikáz tak ezalatt szakadatlanul. Aztán még nagyobb csönd állt he. A, lothrigeni herceg a Svábhegy déli lejtője fölött ült szürke lován s idegesen figyelt Buda tornyai felé. Virradat előtt megegyezett a bajor választóval hogy jókor délután még egy utolsó rohamra 'küldik a hadakat. Délidő lehetett, amikor lóra ült a herceg. A hegyek tetejéről 156 ágyú nézett a vár felé, a pesti partról még húsz másik ásított fel a tornyokra. Itt-ott mozogni kezdtek a tüzérek, de a völgyekben, s a föld-hányások k|özt mé'g 'nagy hallgatás ült. Sokezer holt katona hevert szerteszórva a térségen: sváb, francia, spanyol, brandenburgi, taliá'n, lengyel, horvát vitéz. És vagy négyszáz hajdú. Keresztyén halott egytől-.e|gyik. A herceg idegesen ült lován, mert Budaörs alatt megjelent már a nagyvezér, s rettenetes katonái öt .nap' óta vívták már a véres csatát. Pálffi és Caprara verekedtek ottan, mialatt Dünewalú lovasai villámsebesen csapkodtak a fölmentő sereg hátába. Európa 80,000 vitéize szállott Buda alá, hogy megvegye a várat. A harmada halott volt mái;. A szultán 80,000 ázsiai vitézt küldött Buda ellen, hogy megmentse a várat. A harmada annak is feküdt már a budaörsi meg a biatoihágyi magaslatokon. Buda legmagasabb tor-A vezérkar tagjai fészkelődni kezdtek, de a hercegi nyugalmat erőszakolt magára. Hátraszólt az. egyik lovastisztnek: — A szavojai herceg ur őfen- 1 sége induljon eléjük. Föl kell konicoltatni a lázadókat! — Fenség! — kezdte a staféta —a lázadók Buda ellen ereszkednek alá. Horvát huszárság meg brandenburgi infantéria már kisérik őket fenséged elé. Tiszta szándékkal érkeznek. Nincs egyéb kívánságuk, minhogy meghaljanak a magyar vár alatt. A fővezér meglepőd|ött, a kísérete összenézett. Nem értették. Akkor már kiáltozások hal látszották az ostromlói hadak irányából. Egyik ponton lelkesen, a másikon fenyegetőzve. Egyszerre nyüzsögni ikezdett odalent a tábor. Katonák bújtak elő a vizárokból, megelevenedtek a dombok s a vár romfalai mögött megjelentek a törökök. Abban a pillanatban a Rózsadomb mögül kibukkantak a kurucok. Horvát huszárok ® brandenburgi zászlóaljaik fogták közre a szerencsétleneket. Ők, pedig jötték; elől többszáz lovas, a lovasok mögött sok-sok Vékony nyakú talpas. Lehettek úgy tátok tűzre papjainkat, t i égettétek föl Morvát! Nincs emberi elme, amely képes lenne felsorolni eszeveszett bűneiteket! A kurucok összvágott foiggal hallgattak. A herceg' vénbeborult, de fokonkint erőt vett magán. Hátraszegett fejjel ült lován, s végignézett a szerencsétlennek. Már csöndesebb volt: — És kivetjük az eszünkből embertelen dolgaitokat s parolánkat adjuk néktek, hogy császári urunk őfelsége is visszafogad megfontolt kegyelmességé'be, ha ... — és itt fefllmutatott a rongyos várra, — ha meg hágjátok a falakat ... Herczeg irói muKouesevei .szem ben divattá lett az irodalom ifjabb és baloldali köreiben? Hovatovább úgy irtak róla, mintha csupán tehetséges műkedvelő lenne, akiből az úri világ csinált irói nagyságot. Az elfogulatlan tárgyilagos ágra törekvő .Schopflin is beleesett e hibába s oly alpári lekicsinyléssel ir Herczeg egy müvéről a Nyugat hasábjain, ami nemcsak gyűlölködő elfogultságra vallott, hanem nevetséget is volt oly kimagaslóan nagy elbeszélőnkkel szemben, mint Herczeg Ferenc és még nevetségesebb annak következtében, hogy ugyanakkor Gébért Oszkár versegetését világirodalmi értékelés jelzőivel halmozta el. i Az élet alkonyához érő Író nem viselkedett ebenségesen a Nyugat Íróival szemben és rend kivüli tekintélyét nem vetette bele az Ady ellen dúló harcba, ha nem is állt ki Ady védelmében. Herczeg egész életében kerülte a harcot, épp úgy támadó, mint védelmi alakjában. Adyt kétségtelenül meg akarta nyerni a saját szellemi irányzatának s nem rajta múlott, hogy Ady “Duk-duk affér” .című cikkének közlésével nem vált az Uj Idők munkatársává. 1908 őszén, zajlott le ez az esemény, amelyet Farkas Pálnak Adyval való eken, mind a pesti oldalon. -Egy főtisztet intett magához: — A Gébért oldalából menjenek cseltámadásiba a bádeni herceg ur őfelsége minden hadai. A Bashegyen túl többszörös hadak ereszkedjenek alá a nagyvezérre s haljanak meg mind, de a nagyvezérnek nem szabad előre jönni! És akkor Budai tornyaira emelte csillagos buzogányát. Rákiáltott a rongyosokra: — Mehettek! Petnéháziy tisztelgett. Megr fordultak valamennyien s viszszakanyarodván a völgyi útra, eltűntek a nyugati előlváros felé. Más részlük a zs'idóvárosnak húzódott el. a Rózsadombon túl nyomuk veszett. Akkor csönd támadt. Gyötrelme, s csöjid- 'Csak a, nap szikrázott jócskán a delelő alatt. Az Alföd felől nagy tüzek látszottak. A herceg ott ült szűke lován, s nyugtalanul figyelt előre. És akkor egyszerre dörögni kezdtek köröskörül a hegyek. Működésbe léptek a battériák; háromíontosak, spanyol tarackok s a tüzes bambákat hajigáló mozsarak. A pesti részen a faldöntő ágyuk, amelyek szavától megdörgött a Duna. A vár alatt pattogtak az aknák, a vár tetején füstöltek a ibástyafoklok. Dörgött és remegett minden. Abderraman basa száz ágyuval féléit, s tüzb'ehorultak az őszi erdők, Budának két tornya lobogott már. Az őrsi és toribágyi magaslatok dörögtek: a nagyvezér is megindult, s hatodik csatáját kezdte Pálffi és Caprara ellen. A Tabán 'felől nagy kiáltozással szaladtak már a déli falakra a bajor választó összes katonái. Füst volt minden és nem látszott már a napnak az arca, s e füstfalak közt véres sugárban repkedtek a .bástyákra a tüzes golyóik! ... Minden dörgött és reszketett. . . És mikor Európa 60.000 keresztény vitéze készült meghalni Buda alatt, uj staféta áll meg a herceg előtt: — Fenség.! A zendülő malU2gtg§ tárgyalása vezetett be es eredményében meghiúsított a*, nugy xiuyt mégsem remeteit <mi losan odaállítani olyan szellemi irányzathoz, amelynek vezetői Tisza István politikáját ^kivették. Herczeg Ferenc avatta Móricz IZsigmondot a Petőfi Társaság tagjává, amikor a “kettéhasadt irodalom” konzer vativ csoportja .csaknem ugyan azzal az elvakultsággal támadta Móriezot, mint Adyt. Az anathémát kiáltó csoport a hamarosan elhúnyt Gyulai Pál nagy nevét lobogtatta, élén Rákosi Jenő és az ő politikai ideológiájának katedrái szószólója, Beöthy Zsolt állott, míg a sajtóiban Kálnoki Izidor (Vulpes) és Kenedy Géza (Quintus) tüntették ki magukat az uj irodalom népszerütlenitésével. Ne feledjük azt sem, hogy a Gyulai Pál tógájába kapaszkodó Hatvány Lajos is azzal kezdte irói pályafutását, hogy megrugdalta Adyt a Budapesti Szemlében. Herczeg Ferenc se ez időben, sem később nem vállalta azt a szerepet, hogy hatalmat jelentő irodalmi tekin | télyét irók elleni harcba vesse bele. A Petőfi Társaságban betöltött elnöki tisztjéről azért mondott le, mert nem volt hajlandó régzt venni abban ál älU cionan, mellyel Pékár Gyula s tarsai Móricz Zsigmodot kirekesztették ' a Társaság tagjai közűi. Az emléksoroknak abban a gyűjteményében, amit (Móricz halálakor Zilahy Lajos jelentetett meg Híd című lapjában, maradandó értékű, súlyos szavakkal és a legszebben, éppen Herezeg nyilvánította elismerését Móricz irói nagysága előtt. Herczeg Ferencet 1929 őszén ismertem meg, személyesen, amikor a Budapesti Hírlap szellemi vezéreként került neve a lap első oldalára. Különös csoportosulás volt az, melyet magával hozott. A lapot még Csatlhay Ferenc jegyezte felelős szerkesztői minőségben, die a tulajdonképpeni felelős szerkesz tő Burányi Miklós volt. A szerkesztés érdemi munkáját ugyanaz a Pogány Béla végezte, aki a “Duk-Duk affér” idején a Független Magyarországban szolgálta a baloldali irányzatot. Az ő munkakörét osztotta meg SaTy Dezső, akit Burányi hozott a Nemzeti Tilsáétól. hogv a jobboldali elemet képviselje a szerkesztésnél. Főműn katávsak: Csathó Kálmán. ZilaW Tams, 'Rp+'hlori (Ma.rpz't, 'Nan"V - — — i_i—i_i— Dilidre, Kuima-J- Frigyes és a remeu tuiiu, külső es belső lényegében egyaránt elegáns Gergely Híva. a mint színházi ! kritikus. iRakowszky Iván, volt ! oelugyminiszter, vezércikket i irt, tíztankay Géza honvédelmi államtitkár külpolitikát. A nevesebb munkatársak közé tartoztak: 'Bibó Lajos, Büky Gy., Frey András, Illés Endre Innen indult el a legifjabb Ábrányi Emil és Hevesi András. Herczeg elegánsan berendezett szerkesz tőségi szobájába ritkán látogatott el. Hosszas rábeszélés után, kelletlenül vállalt szereplése egész ideje alatt, alig néhány Írása jelent meg a lapban, j azok egy része már régebben megjelent és olyan is volt, amelyet a Budapesti Hírlapban való közléssel egyidejűleg közlőit a Pesti Hírlap is. Herczeg neve azonban egyeduralkodói tekin(Folytatás a 7. oldalon! gyár ok fegyver nélkül indultak meg: a falakra! Petneházy ó- ! berszt karddal rohanja a zsidó- ! kaput. Szepessy Pál baltával vi- ! szí a gyalogosokat a fehérvári kapura! A herceg bólintott: — A reb.elisek.ért nem kár ... Álékor már alig látszott valami a tü'zektői Füst borította el Buda feliét, s füst kavargóit a völgyekben. Távoli kiáltozás jött a Svábhegy lábáig. A bástyákon megjelentek a törökök fekete tömegei; u'gy nyüzsögték és táncoltak, mint a fekete ördögök. De a füstön.kormon és tüzekien át fel-feltűntek a Thököly kurucai is, amint szélsebesen siettek a zsidókapu. felé. IMegint nem látszott semmi. Később szikh ©markoló orditás hallatszott a nyugati részről: Szjpessy baltásai csapkodták ott a fehérvári kaput. Mindig gyorsabban szálltak és sisteregtek a tüzesbombák. Csattanásaiktó! tornyok dűltek, dörgött és remegett a vár s nappali fényt árasztottak a füstleplektől elbontott ég alá. Égett min: den : a háztetők, a kapuk, az er| dők, remegje lángolt már a Nagyboldogas'szony tornya is. Itt-ott a füsttakaróján át, felrém'lettek olykor a kurucok, amint fölfelé gomolyogtak a meredek falakon, s henteregtek lefelé fekete tömegekben. Éjszakai sötétség szállt a begyek fölé, s e feketeségen át a tüzoszlopokban robbanták! a bombák. Nagy harci kiáltásokkal volt teli a levegő. ,A 'henceg ott ült szürke lován s a homlokát törülgette. Hoszszu, igen hosszú idő ment el ilyenformán,. Jelentés érkezett, hogy Pálffi és Caprara délnek veri vissza a nagyvezért. A herceg rábólintott: — Helyes, helyes ... Abban a pillanatban mennyd| legelő orditás jött Buda falairól. Zengett-zengett dombokon és erdőkön át, az orditás átragadt az összes hadakra. A pesti partok is megzendülitek, a 'her- I cég rosszat sejtett és elsápadt: Négy perc múlva lovasstaJféta I négyezren. Jöttek a völgyi utón ' fölfelé halálos neszben. A főhadiszállásnak . .. A herceg hátraszegült lován s jobbkezével kifeszitette a csillagos buzogányt. A vezérkar főtisztjei keményen ültek a nyeregben. Úgy várták a kurucokat. Azok pedig jöttek. Sovány gebéken a huszárok, vonszolt lábakkal a gyalogosok. Élükön egy leffentyüsapkás, gondoktól megszántott arlau ezredes. iHármas-toll ágaskodott süvegénél. Ez. volt .Petneházy Dávid. Mögötte átkötött szemű öreg szomorkodott széles fejjel, sebektől inegrutitott ábrázattal, a vén Szepessy Pál. Oldalt alig dülöngélt e|gy keszeg remondán az a földigérőlábu kapitány, akit Majos Ferencnek hívtak, s aki 15 év óta siratta a maga sorsát, s alig! volt háromszor józan 15 esztendő alatt. Ma virradatkor is (benézett a korcsmába. Esztergom táján valahol. 1 Szakadt belőle az italgőz. A császári tisztek összepd'llantottak. Nagy csönd lett a válasz. De csak féllpillanatra. Mert Petn.eházy megfordult a lován, s fölnézett a csorba bástyákra. Annyit mondott: .— Budát mi megvesszük. A hányikódó Szepessy Pál is megfordult a vár felé, s félszemét meghordozván a mecseteken, annyit szólt: — Minden bizonnyal megvesszük. Petneházy a zászlótartótól átvette azalatt a Szűz (Mária sok cafatban ifityögő zászlaját s megcsókolta szegélyét. iNem volt több zászlójuk. Aztán továbbadta Szepessynefc. A vén Szepessy is szájához emelte egy rojtját s halkan’ motyogta: — Édes Anyánk, légy irgalmas milhozzánk . .. Kézről-kézre ment a zászló. A herceg peckesen ült szürke lován s nézte őket. Később hátraszólt: — Lépjenek működésbe az összes battériák. Mind a hegyeérkezett: — Fenség! Kuruc zászló van a falon! Urak! — kiáltotta hátra a fővezér. — Buda a miénk! Az összes hadak rohanják meg a várat! • ■ • -Szepessy Pál ott állt e pülanatban a toronybástyán. Feje fölött kókadtan lengett az egiv etlen Thököly-zászló, amelyet Petneházy tűzött oda az imént. Ott állt a bekötött fél— szemű öreg, véres homlokán áthúzta a kezét s nagyot fújt. Halott kurucok feküdtek a lába alatt. Feküdtek a vár terein, az északi és déli kapuknál, s a várhegy oldalain. Legalább kétezren feküdtek ottan. Körülnézett Szepessy Pál. Látta az Alföld lapályát tüzözönben. Látta a he gyeket, .még nagyobb tüziben. Lent, mélyről, akkor tört felfelé az izgága Majos Ferenc. Félbajusza leégett valahol. Egy vér volt Majos Ferenc s rut káromkodással tört befelé valami negyven kurccal. Aztán eltűntek a tűzben és a füstbfen. Ekkor a várba nézett le a vén Szepessy Pál. A vár négyszögéiben. csúnya öldöklés folyt. ! Petneházy lihegett legelői. A| belső kapu sarkában ott hevert Abderraman. Véres volt a feje, s lisztes szakálla (betakarta, mint egy zászló. Ég akkor visszafelé tekintett Szepessy Pál. Visszafelé nézett s tántorogva esett a falnak. Mert a várhegy aljából égig érő orditás hallatszott, ß a várhegy alól' köröskörül megindultak a rongyos és elhagyott 'bástyákra Európa minden-népü katonái: svábok, franciák, spanyolok, brandenburgiak, taliunok, horvátok, lengyeitek, vallonok. Mint az árrviz,! Szepessy a török nagy szeren csétlenségére gondolt. Megfogta a fejét, s feljajgatott. — Uram, Isten, mi lesz most velünk! E6YSZEKUNDA Irta: Kövesdy Anna. Bözsi egy mohos szikláira ült. Fáradt volt, már négy órát táncolt egy folytában. Most, hogy sikerült megszöknie a táncoló csoporttól, —- egészen egyedül akart lenni. Leérettségizett. Mihdeiíbői jelest kapott, csak latinból van kettese. — Igazán nem telhetek iróla, nem én vagyok az oka — gondolta a leány. Szerdán délután vendégek voltaik és nem tudott készülni. Igaz, hogy lesütőrtökön kiqsit iz gatottan ment iskolába, de még reménykedett abban, hogy nem felel. Tíztől tizenegyig volt latin óra. Bözsi izgult. A tanár, Képes Miklós belépett. — Mikor beirt az oeztálykönyvbe, felnézett. Tekintete Bözsi kipiiirult arcára esett. Aztán elővette a zsebkönyvét és kieresgélnii' kezdett 49 név között: — Mátray Erzsébet! Bözsii rémülten ugrott fel. A tanár nyolc kérdését felelet, nél kiül hagyta. A jóTelkü társnők ugyan hangosan súgtak, de ez még. nagy oh zavarba hozta. — Miért nem készült? — ez volt a tanár killeinced.'k kérdése, de Bözsi ezt is felelet nélkül hagyta. — Kérem, üljön le! B Mátray Erzsébet neve és a neve mellett négy jeles mellé bekerült egy szekunda is. Bözsi összeszoritott ajakkal ült le. Szeme könnyes volt, de nem akart sirnii. N'eirn, csak azért sem! I S azóta megtanult minden ledkét. Még kétszer felelt és mindig jelesre és mégis kettest kapott. — Utálatos, kiaiJhatatlau — suttogta Bözsi és nagyot sóhajtott. — Bözsike, itt, ilyen egye-2ÜI?. — csendült fel a háta mögött egy tiszta féiíihangu _ Csak nem ábrándozik? Bözsi talpra ugrott: •— Nem szokásom az ábrándozás — felelte szárazom. — Pedig, ha az ember magát figyeli, csakis azt gondolhatja, uogy ábrándozik. Mi jogon figyel engem és kinek az engedelmével? __pattant ki Bocsiból a hang. Egészen véletlenül sétáltam erre és figyelmes lettem egy kis föhérponitra itt a sziklán és amikor ideértem, akkor láttam, hogy maga az, aki itt ábrán . . . — Nem ábrándozom — szakította félbe a 27 éves tanárt Bözsi. B most újra csak azt mondta a maga, illetve az egész osztály titkos ideáljáról, — hogy kiállhatatlam. — Tessék? — érdeklődött Képes Miklós. — Semmit sem mondtam — felelte zavartan Bözsi, de a tanárra nézni nem mert. — De egész biztos, hogy mondott valamit, mert én két szótagot meghallottam. Bözsi elpirult. — Mondja meg, — kérte a tanár — mert ha nem, akkor én mondom meg. — Ha olyan nagyon kiváncsi, hát azt mondtam, hogy maga nagyon kiállhatatlan — felelte lángoló arccal Bözsi és elakart szaladni, de (Miklós hirtelen megfogta a kezét. — Bözsike, miért nem akarja észrevenni, hogy szeretem — kérdezte meleg, szomorú /hangon. — Miért utál annyira? Bözsi némán hallgatta. Kezét nemi húzta vissza és egyszerre érezte, hogy nem is olyan utálatos és kiállhatatlan, hanem épen ellenkezőleg . .. Nagyon szégyelte magát s mivel lángoló arcát nem tudta máshova rejteni, elrejtette azt a tanár széles mellén. JjC Egy év múlt el azóta. Öten Mátray Bözsi volt osztályt rá linói közül az állomáson várnak, hogy a nászúira induló fiatal asszonytól elbúcsúzzanak. A ragyogószemü fiatal asszony még egy utolsó búcsú cső kot int baj rátnőimek, azután elindul a vo! nat. ! Bözsi elfordul az ablaktól és boldogan nyújtja ajkát férjének. KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave,. Donald särok WINNIPEG,’ MAN. R3C OB9 Telefon: 943-6657 A zeudülők eleje már a fővezér elé ért. .Megálltak ott tanácstalanul, mint az ázott verebek. Csönd lett. — A herceg várt néhány szünetig. És akkor buzogányos jobbkezét a csípőjére tette, s igy szólt csengő hangon a bujdosók vezéréhez: — Kik vagytok? Pentaházy fölemelte az arcát: — Szerencsétlen magyarok, fenség. Thököly urunk szabadságért liadrakelt csapatából az utolsók. A törlők vasat tett a mi fejedelmünk lábaira .. . — Értjük, értjük, — hólongott a herceg. — És most mi szándékkal jöttetek? — Felség! — válaszolt Petneházy. — Jósorslban, haisorsban kitartottunk a török mellett. Mert nincs már egyebünk a szivünk hűségénél. De a bőrök megtörte a nekünk adott hitet. Mi most megjöttünk ide, s megfogadjuk erősen, hogy bosszút állunk a törökön. — Helyes, helyes, — bólongott a herceg. i Petneházy folytatta: — Mibennünket nem éltett már egyéb, mint a düh a torkunkban. A magyar szabadságért keltünk föl, fenség, de gonosz indulatokat soha nem fordultunk a mi leigjkegyelmesebb urunk ellen . .. E szavaknál Majos Ferenc morogni kezdett hátul. Társai csitították le a korhely lázadót. A herceg észrevette, s ingerülten kiáltott Petiieházyra: j — Hallgass! Ti gyújtottátok ; fel a bányavárosokat, ci hányWinnipeg, Man. 1976. julius 9. VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSA! CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁS. KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓD! HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL Elsőrangú ERŐS PAPR I K A fontja $2.50 1/2 f0|Tt $U50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai K.M.U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.
