Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)
1976-07-02 / 27. szám
8 Winnipeg, Man. 1976. július 2. A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. Hámory Várnagy Dal ma: NYÁRI TÖRTÉNET Anyu, fiaival elutazott reggel, zsúfolt gyorsvonaton, nyaralási kedvvel, Irótárs tanyáján, szeretettel várják, ott a város népét, mindég megcsodálják. Vendéglátó gazda, mindent elkövetett, pesti vendégei mit se’ szenvedjenek. Végig járt a portán, párancsokat osztott, Budri, farkcsóválva vette át a posztot. Kakasnak meghagyta: — Halkan kukorékolj; Gúnár! Te, ne gágogj, nem lesz náluk ostor. Mátyás! Rácson át se csípjed meg az ujját, hogy a rabságban éltsz, ne feléjük kiáltsd. Te meg Kecske Dönci, légy szives ne bújj át, azért, megmutasd a szarvadnak súlyát, maradj a sövények túlsó oldalánál, hová a kisbéres legeltetni kijár. Ez a négy kisfiú, ismerkedni kiván, bemutassam őket? Péti-Pali, István, Laci; legmagasabb, Boriskát gondozza, cukrot is ad neki; Anyu hátaslova! De rá, fel nem ülne. Egy? Még hat lóért sem, Keresztanyu iova — iotthon —, csak játékszer, mégis úgy bán’ vele, eteti-itatja, mintha nem hintaló, élő állat volna. Pali, a padláson rostokol órákig, hol a galambsereg százával tanyázik. Azokat őrzi, mit; Péter bá’-tól kapott velük javítja fel; a pesti átlagot. Kilenc macska is van, lakhelyük a fészer, a fecsékeket falják, Pista, látta kétszer. Egérhúst már unják, madárkára lesnek, igy a ház tájékán, nem sok hasznot tesznek. Péter, fogadkozik, megneveli őket, de aztán belátta, hogy mekkorát tévedt, és hogy véleményét kellőn igazolja, hogyha csak teheti, a macskák farkát húzza. Kardoskút, 1943. Amikor már ezt elértétek, kezdhették valami mást játszani, igy sohasem válik valami unalmassá, 'hanem változatos marad. Ma egyébként parányi jubileumot tartunk. Ez a tizedik játék, melyet veletek szeretnék eljátszani és ezért toözöltettem le Guszti bácsi jovoitanől. Ha I én és ő is egészségesek mara- j dunk, s az újság — KMU — is i életben marad, úgy még soksok kedves játékot fogok veletek közölni. Dalma néni tíz hétig kórházban volt és ez elvonta mukásságától hónapokra. Mari, 1976. májusában. Jancsika születésnapja IRTA: HERCZEG RÓZSI . Hámory Várnagy Dalma: MANÓX-MULATSÁGA JÁTÉK Esős, hideg napokon, amikor nem lehet a csúnya idő miatt a szabadban játszani, arra hasz náljuk fel a lakáéban való tartózkodást, ibogy felkészülünk a jó időre, amikor pázsiton, szabadiban tombolhattok kedvetekre, drága gyermekek! Készítsetek annyi papirsapkét, ahány testvéretek, pajtásotok szokott veletek játszani. Kedves meglepetés lesz, 'ha eljön majd az ideje. Addig tartsátok titokban a készülődést Ha ügyesek vagytok, főleg takarékosak, akkor előre összegyüjtitek a szép, cifra, vagy színes papirosokat. Alapnak jó az ujságipapiros is, amire ezt a díszes papirt ráragasztjátok, ig-y sokkal tartó sabb. Ha nincsen otthon ragasztó, úgy kis liszté,» vizkeverékéből csináljatok — Magyarországon csiriznek, vagy kovásznak is hívják —. Ha nem értitek meg jól, úgy idősebbeket kérdezetek meg, akik ezt mélg otthonról ismerik. A JÁTÉK: Kivonultok az udvarra, libasorban. 'Fejetekre helyezitek1 a szép törpesapkákat, amilyet a manócskák a mesékben visel, nek. Aki kéri, annak el'küldhe- I tem a dal kótáját, de anélkül , is, mint mondókat citálhatjátok a szöveget: Bűvös sapka a fejükön, erdei manók vagyunk. Egyet-kettőt-hármat lépünk, körbe-körbe szaladunk. Most féltérdre ereszkedünk, lábujjheg,yen lépkedünk, felemeljük a karunkat, összecsapjuk két kezünk,! Egyszer a jobb, egyszer a bal lábbal léptek előre, az első négy | ültem alatt. Nem nehéz, mert a dal szövege elmondja, mit, mikor kell csinálni, de biztosan akad egy nagyanyu,s, vagy más valaki, talán a nagyapa, akik segítenek megtanulni ezt a kedves, szórakoztató és csak a jó gyerekhez illő játékot. Többet ér, ha kint a szabadban mozogtok, mintha a TV-et bújjátok és az elhasznált szobalevegőben sínylődik tüdőtök, melynek most; sok-sok friss levegőre van, szüksége, mivel fejlődés alatt áll. Ha egyszer elénekeltétek a szöveget, vagy csak elmondtátok, akkor a leghátsó gyerek előre szalad és mindaddig folytatódik a játék, amíg valamenynyi gyerek nem került a sor elejére. ÓHAZÁBA SEGÉLYT az 1KKA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVÁBBÍTJA SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.00; $15.01-tői $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKK A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) Jancsinak az apja szegény ( embej- volt. A városligeti iBarlamgvasutnál volt gépész és mint régi embert, szerették és megbecsülték, a gazdái. A liget mellett lakott s ezért a kulcsokat is ő vitte haza. Este utánanézett, rendben van-e minden, aztán eloltotta a lámpákat, bezárta az ajtókat s csak azután ment nyugodtan haza. Kellemes, könnyű foglalkozás volt ez, csak az volt a 'baj,hogy novembertől májusig szünetelt a miunka, mert ki kiváncsi télen a liget csodáira? Jancsika, mint afféle szegény gyerek, rá volt utalva a saját társaságára. Télen a konyhában játszadozott, régi skatulyákból 'készített kis kocsikat, vagy furt-faragott valami fadarabon. Nyáron pedig az utcán csatangolt és csak messziről nézett vágyó szemmel a liget felé,#ahonnan a verkli hangjai hallatszottak. Márciusban volt, hogy Jancsika az ötödik születésnapját várta. Elgondolkodott, (hogy kap-e valami ajándékot ezen a napon? Bizony, apukája nem volt valami jókedvű. A hosszú télen még csak megélt valahogy a hólapátoásból, de most mái’ mindenfelé olvadt és semmi kilátás sem volt valami mun kára. így nehéz szívvel gondolt a szegény ember Jancsika születésnapjára, mert 'bizony alig, hogy kenyere való volt a ház- i nál. Gondolkodott, gondolkodott, hogy szerezhetne mégis valami örömet a kis fiának. Végre eszébe jutott valami. Nem gondolt arra, helyes-e amit tenni akar, csak egyre Jaesikán járt az esze és elgondolta, milyen csalódott lenne a kis arca, ha nem kapna semmit. A születésnap előtti este magához hivta Jancsikát és a térdére ültette. — Édes fiacskám, — simogatta meg a fejét, — holnap lesz a születésnapod. Nem ajándékot adok neked, hanem valami sokkal szebbet mutatok. Elviszlek ma este magammal és .megmutatom neked Tündérországot. Közelről fogod látni a 'kis tündérkéket, a törpéket, amint dolgoznak és táné ólnak és biztosan soha többé nem felejted el ezt az estét. Jantcsika áhítattal hallgatta és alig várta, hogy felöltözzenek. Az apja pedig egyre lassabban készült és mintha a kezei is reszkettek volna, amint a kulcsok után nyúlt. Végre elindultak. A liget környéke üres volt, senki sem figyelt rájuk, amint befordultak a bódék közé. Jancsika az izgalmas várakozástól pirosán kapaszkodott apuka karjába. Most megálltak. Apuka körülnézett és mikor senkit sem látott, kinyitott egy ajtót éis bementek. Felgyújtotta a villanyt, aztán intett Jancsikának, hogy várja meg és a gépházba ment. Megi-nditotta a gépezetet és visszament a kis fiúhoz. A verkli a csendes éjszakában élesen hallatszott és a sárkány lassan megindult. Beleültek. Jancsika apukájához simult és várta a csodát. Minél tovább ‘ mentek, annál jobban bámult. A kis törpék szorgalmasan fűrészeltek, kalapáltak, a bányászok serényen dolgoztak és Jancsika boldogan, nagyranyilt szemekkel simult apukájához. A véletlen úgy akarta, hogy a Barlanigvasut tulajdonosa, a gazdag Balogh, a ligeten át ment hazafelé. A sarkon furcsa hangokat hallott, mintha zene szólt volna valahol az éjszakában. Megszólította a sarkon p ősz to ló rendőrt, hogy nem hall-e; ő is valamit? Aztán együtt indultak a hang után. Nemsokára már közelről hallották a zenét. Mikor a gazdag Balogh látta, hogy az őtulajdonából jönnek a hangok, csodálkozva csóválta a fejét. Lassan mentek be a barlangba, figyelve, hogy merre áll a vasút. Elhagyták a törpéket, a bányászokat, mig végre a virágtündérkéknél pillantották meg a sárkányt. Itt furcsa látvány tárult a szemeik elé. A tündérkék a virággelyhekben kecsesen forogtak körbe, és a sárkányvasutban egy ember állt és nyakába borulva egy kis szőke fej és egy kis boldog gyermebhang suttogta: — Drága, jó apukám, köszönöm neked ezt a csodaszép születésnapi ajándékot, ezt a gyönyörű Tündérországot soha az életemben nem fogom elfelejteni és örökké hálás leszek neked, hogy ezt megmutattad! Az ember nem felelt semmit, csak reszkető kézzel simogatta a haját és mintha könnyek csillogtak volna a szemében. A gazdag Balogh megfogta a rendőr karját és kifelé húzta. Mikor az utcára értek, egyikük sem szólt egy szót sem. A sarkon megálltak. Aztán a rendőr visszaállt a helyére. Ezalatt Jancsiék is kiértek a barlangból. Apuka visszament a gépházba, minden rendbehozott és eloltotta a villanyt. Kézen fogta Jancsikát és úgy indultak haza. A lakás elé érve, csodálkozva látták, hogy nyitva van az ajtó. Amint bementek és lámpát gyújtottak, ,nem akartak hinni a szemüknek. Az asztalon fehér abrosz és egy gyiöniörü torta állt mellette egy üveg bor. A Jancsika ágya mellett a széken vadonatúj ruhg és cipő .feküdt. S Jancsika ágyán egy boríték, melyből három csillogó arany hullott 'ki. A pénz mellett pedig ! levél feküdt: “Jancsi születésnapjára — a Tündérország lakói.” Apuka megismerte a gazdája Írását és hálás szemmel nézett fel az égre. A gyermekek barátja (Folytatás az 5. oldalról) dudáltat magának, a szeké|rzörgés kellemetlen zaját melanchólifeuis ‘dudaszóba fullasztva. Mi gyerekeik egész Peszerényig elmentünk elibe, hogy a nagy pillanatot siettessük, amikor a két izzadt szürke feltűnik az esthomályban. A peiszerényi kocsma, vagy három kilométernyire van a falúnktól. Innen kezdődött a Szepi bácsi terrenipma. Itt mák várta egy cáomó gyerek s azon túl aztán egész hazáig szembetalálkozott pártfogo,hajival és kedvenceivel, kik karlengetésekkel jelezték, hogy itt vannak. 'Szepi úr már rendesen a kocsmánál leugrott a kocsiról s barackot nyomván az ismerős gyerekek feje búbjára, vagy a fülüket meghúzogatván, kitörő örömmel vette, hogy ilyen mész s,zire eleibe jöttek. — Hm, hát itt vagytok?' E- gész idáig jöttetek? Ergum, belrgium, vaskalap, Szepi' ibácsi megharap. Ugye már szidtatok, hogy elkéstem? Dehát nagyon jól elbeszélgettünk a sorházban. Aztán bajom volt a zsidóval, nem' akarta a gyapjú árát lefizetni, hogy azt mondja, nedves helyen tartottam a zsákokat, azért nyomott a gyapjú annyit. Megvertem az imposztort, ezért aztán a biiróiság elé idéztek, szóval baj volt gyerekek, nem volt pénzem, nem vehettem nektek semmit. Alamuszi módon végigpülantott az elszomorodott kite arco- Jkn és édes puha szive egyszerre megolvadt; nem tudta őlket sokáig kínozni, elnevette magát: *— Ej, no! 'Csák az volna szép, hogy Szepi bácsi üres kézzel jöjjön haza! Inkább elbújdostam volna az Óperenciás tengeren túl. No még csak az kéne. Hopsza Mátyás, ugorj Mátyás, nyisd fel a kocsiládát! A kocsis, annyit se mondott, : hogy “Szezám nyílj meg”, hanem csak felkelt kissé valami karikát megfogott és az első ülés szétnyílt, mert voltaképpen egy pokróccal letakart láda szór vett az ölébe, beszélgetett velem, simogatta a fejemet, hát ba ütögetett, kikérdezte, mit tudok, mit tanulok s az édesanyámnak gyakran mondta: — Majd' meglássa húgomaszszony, hogy iszolgabdró lesz ebből a gyerekből. Édesanyám szive ötömében repesett ilyenkor s mintha valami rendkívüli divinációt látna valami rendben, elkezdte firtatni, hogy miből gondolja ezt? Mert hiszen nem jól tanul a fiúcska. Sehogy se akarja az öreg betűket se megismerni. •— Hm. Hogy miből gondolom, húgomassizony? ... hogymiből gondolom?'— ötölt-hatolt Szepi bácsi. —Hát a szemiben van valami szolgabirói esillámiás. Isten úgyse’, van valami. 'Szóval különösen szeretett és kényeztetett iSzepi bácsi, aminek sok jelét adta. Az igaz, hogy én is szerettem, csakhogy én ne,m sok jelét adtam. Mindössze egyszer kellett meggxatulálnom egy évben, József-napkoir. A bibircsókos öreg kántor, név szerint Tuschnay Endre tanított akkor a betülveltésre. Nagy ostobaságnak találtam, hogy amit az ember elmondhat egy szempillantás alatt, azt egy óláig odaszegezgesse a papirosra. 'Csodálkoztam, hogy mitől jó ez? De ezeken a névnapokon csakugyan jó volt. Mert az öreg Tuschnay komponált egy kis versikét, aztán lerajzolt egy árkus papirosra egy óHási szivet, ki is festette pirosra; a piros szívbe be kellett irni a verset és elküldeni a Szepi 'bácsinak. Azaz, hogy Tuschnay beírta, ceruzával s én Csak átsétálgattam sajátkezüleg a tintás toliammal az ő ceruzás vonalain. De hogy így is nagyon tönkretettem1 őket és kivettem a formájukból (mert szép írása volt Tusjehnayna'kj, mutatta a iSzepi ibácsi kritákja, aki meghálálta a legközelebbi hétfőn a gratulációt és így szólt — Tanulj meg irni, öcskös! A későbbi1 években azután teljesen a magam betűivel írtam a gratulációkat, de iSzepi bácsi akkor még jobban kifogásolta: — Nem megy az Sírás, az ebugatta, sehogy se megy. Néha eljött hozzánk, ha ráért s maga fogta meg a kezemet úgy vezettük ketten a tollalt, csak hogy gyakoroljam magam az Írásban, de csak a fejét csóválta. — 'Soha se tanúi meg irni. Vége van. Nem lehet szolgabiró. IMagami is megszeppentem. Addig csak megjárta, mig 'két jóslat lebegett felettem, a Gáspár bácsié, hogy felakasztanak és a Divényi! Szepie, hogy szolgablró leszek, addig legalább választhattam a jobbat, de most már Szepi ibácsi visszavonta a jóslatát, — tehát most már csak felakasztanak. Igyekeztem javítani írásomat s minthogy már nagyobb gyerek lettem, gimnáziumba küldtek fel [Rimaszombatba, a József-nap okra onnan küldöztem sziveket, de Szepi ibáclsi a legutolsó szívre is csak azt jegyezte meg bús lemondással: — Hiába, a Kálmánka soha sem tanul meg irni. De már az a legutolsó papirsíziilv összetörve találta az ő szivét. Nagy bajok és szorongatások következtek rá. Immár e- I gyéb iratok is sűrűn jártaik a 'házhoz, idézek, végrehajtások, árverési hirdetmények; vagyonkáját mind megették a játékszerek, az ősi földek kezdtek elvándorolni alóla, egy nap Hámory Várnagy Dalma: A KÉMÉNYSEPRŐ Kéményeket sepreget ő, a. fekete kéményseprő. Kürtőkefe, vasgolyó, I csekélyszámu szerszáma, Reggel tiszta, estére csupa korom ruhája. Télen nyáron sepreget ő, a szorgalmas kéményseprő. Félnek tőle a pulyák, megugatják a kutyák, fekete a tenyere, í kormot tisztogat vele. Tatarosbánya 1917. Hámory Várnagy Dalma verse és zenéje Op. 404. BÖUS KAKAS... Két fillért talált a kakas, elvitte a királynak, két fillérért csináltasson uj koronát magának. No, de ilyet! No, de ilyet! —, álmélkodtak a bölcsek, lámcsak ez a lármás kakas mindannyiunknál bölcsebb. A király a bölcs kakasnak új sarkantyút adatott. Vígan pengő sarkantyúkhoz; sárga csizmát varratot. No, de ilyet! No, de ilyet! —, álmélkodtak a bölcsek, lámcsak ez a lármás kakas, mindannyiunknál bölcsebb. Tatarosbánya, 1918. Copyright 1947 “Nótástarisznya” Budapest. Az idősebb Dumas-t arról faggatták a barátai: vallja be őszintén, ő is közreműködött a Kaméliás Hölgy megírásában, - legalábbis tanácsokat adott j fiának a regény megírásánál. — Az biztos, hogy van részem a létrejöttében, — felelte a kérdésekre az idősebb Du| mais, — mivel én vagyok a szerző szerzője. — megütötték .kúriáján a dobot, mindent eladtak, nem 'maradt egyebe, csak egy halom sávé, ezer meg ezer József-napi gratuláció. Az öreg roppant szomorú lett; valamely csekély állást próbált keiresni, de nem talált, egy darabig tengődött, -hol itt, hol amott húzódott meg, de voltaképpen bújt az embere" elől, nem tudott szegény lenni különösen a gyermekeket mer sziről kikerülte, mert szegye lette, hogy nem adhatott ne semmit; — ezt nem ibirta e selni. Mondják, anélkül, hogy íbet lett volna, fogyni, sorvadni ke dett, elmélázó lett és maga" zárkózott, komor. Egy nyári délután a Tintsá nyiiék. szérűjében gumyasztot ahol a garmadára vigyáztattal vele, egy kis dohányt, nnelej ételt kapott ezért. Három, pi dny gyerek ment a gyalogúton a szérű mögött, a Piryék kertjénél, ahol az a nagy eperfa kiesik a kerítésből. Éppen javában ért az eper, ott tanyáztak az összes: tyúkok a szomszédból, a gallyak között. A gyejrekek nézték a tyúkokat és a fekete csábító bogyókat a fán és gondolták magukban, de jó a tyúkoknak, hoszú szárnyuk van. Majd nekiestek mind a hárman és nagy hűhóval rázni próbálták, de a fa meg se mozdult. :Szepi> bácsi felriadt a gyermekhangokra, ismeretlen két leányka volt és egy fiúcska, kakastoHal a kalapja mellett, elmosolyodott az erőlködésükön, odatipegett hozzájuk s ő rázta meg a fát. Rázta, rázta nagy hatalmasan, erősen, az eprek potyogtak, a gyerekek ujjongtak, kapkodták, Szepi bácsi felpezsdült, megtfrisisült a gyermekek örömétől, mint mikor a kialvó mécsre ráqsöppen egy kis foggyú és fellobog, csak még jobban rázta, mig egyszer icsak a nagy erőlködésben, a nagy kimelegedésíben eleresztette a fát, hátrahanyatlott és halva esett össze ... Szép vége veit. Isten akarta azt úgy, hogy a gyermekek szolgálatában haljon ő meg. Lajossy Sándor: TAVASZI ÁLOM Olyanok vagyunk, mint a kiboruló rügy a szendergő, ébredező fákon — Ha a tavasz szele megérint bennünket, bűvkörébe vonz a tavaszi álom. Ilyenkor mindent szebbnek látunk, utunk virágos, zöld az erdő — Boldogságra teremtett bennünket az Isten és ezt senki más nemi tudja, csak Ő. volt, tele mindenfele kmqcsel. Amit az emberi agy kitalálhat és amit az 'évszak gyönyörűsége nyújthat. Onnan szedte ki Szepesi Ibácsii májusban a vérpiros cseresznyéket s akaszthatta a gyerekek füleire, télen aranyszínű narancsok kerültek ki a mélységiből, gránátszinü berkenyék, csodálatos iző Szent János-'kenyerek, fügék és datolyák. Innen húzogatta ki a mézeskalácsból formált kig szekereket, bádog; kardot, kis ásót és gereblyét, leányoknak apró tepsiket és tányérokat, de ki tudná azt elsőir ől ni. Reszerényen túl rendes könülmónyek között fel sémi ült már többé hazáig a kocsijára, mert az egész vonalon közeledtek elibe új és új gyerekcsapatok, akiknek ki kell osztani a vásárfiáit. Csendesen, megelégedetten lépegetett hát a kocsija mellett, eképpen folytatva társalgást a kocsin maradt rendes útitársával, a góiiáttermetü Kalmár Jánossal, akii váltig csúfolta emiatt mindenféle száraz dajkának, pesztoinkának.-— Hallgass, te höher, — szidta össze Divényi — mert mert igazán, az vagy te, János. Senkinek sie hánytorgatom föl a mesterségét és mikor az ökröt leütöd a taglóival, föl se veszem, mert én is keményszívű kutya vagyok (hiszen honvéd voltam, te János), de mikor azokat az ártatlan bárányokat öldösöd, akkor nem szeretnék a bőrödben lenni. Azéirt hallgass János, ne bánts engem János, mikor a gyerekeket kiszolgálóim, mert olyan ez, mint az isteni tisztelet, János. A robusztus mészáros nagyokat kacagott a szavain. Pedig ő igazán lelkiismeretesen szolgálta ki a kedvenc gyerekeit s ha valamelyikünk nem ment el, hogy őt az országút mentén várja, azért se neheztelt, maga kopogtatott be a házakhoz s átadta az apróságoknak a hozott ajándékokat, melyek a szülők rangja szerint nagyobbak, vagy kisebbek voltak értékben. Nekem is meghozta hétrőlh'étre szorgalmasan. Még most is emlékszem az apróságaira. Az első falhuszáromat ő vette, az eltelő sarkantyút is tőle kaptam, meg az első ostort. SokAZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! TÖRZSKÖNYVEZETT PULI KÖLYKÖK ELADOK. Kitűnő vérvonal. 141 Sherbrook St„ Winnipeg, Man. R3C- 2B5. Telei on: 783-3766. 25-29 MEGRENDELÖ-IV HMMHBMCMMMWBMBMMBMWiiír 'HM T ■ * KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldj k tovább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $.......... Sajtó Alap ..........................................$........... összesen: $.......... Név: .............. ............................................................ . . . Cim (utca, ház-szám, vagy Box) ...................................................... Város tartomány: . . ............................................................................ A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kívül $13.—, félévre $7.—.
