Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-02 / 27. szám

Winnipeg, 'Man. 1976. július 2. ORVOSI TANÁCSADÓ Közös erővel a borbély és fodrász­üzemek magasabb kulturáltságáért! Nein szép a szőrös arc és a bozontos, összekuszált hajzat . A] hajunk, bőrünk tisztántar­­társát, fésülését és, minden té­ren való ápolását a fodrász és bonbélyüzemék' végzik, a kozme tikai üzemekkel karöltve. A borbély és fodrászüzemek az úgynevezett szolgáltatások kategóriájába tartoznak, ahol sok ember fordul meg, nemre, korra, fajra és vallásra való te­kintet nélkül. Miivel olyan üze­mekről van szó, amelyek az ember higiéniai érdekét, szép­ségápolását szolgálják, úgyszól ván születésünk pillanatától halálunkig nagyon fontos, hogy mindent megtegyünk e­­zen intézmények kulturáltságá­nak, higiéniájának megemelése érdekébe, Ibogyi ott igazán jól, szinte otthon élezhessük ma­gunkat. E jó érzéshez hozzájá­rul az, hogy a fodrászatok, bor­bélyüzletek felei a várakozási időt kényelmes székeken, fote­lekben tudják eltölteni és ke­zük lüígyében vannak a légiójába napi iés hetilapok, képeslapok. Az is hozzájárul a környezet kultúráltságához és az általá­nos népműveléshez, de nem ez a legfontosább. Nemcsak mint egészségügyi dolgozó, hanem mint állandó “vendége” a bor­bélyoknak, azt tartom a leg­fontosabbnak, hogy e helyen a legkomolyabban ügyeljenek az alkalmazottak a személyi higié­nia betartására, nehogy meg­fertőzzenek valakit. A szemé­lyi higiénia betartása e helye­ken legalább olyan fontos, mint az élelmiszeripariban és élelmi­­szerkereskedelemben s ezért a szigorú közegészség|ülgyi előírá­sok megkövetelik, hogy a fod­rászatok, borbély és kozmetikai üzemek dolgozói külön egész­ségügyi igazolvánnyal rendel­kezzenek, hasonlóan az élelmi­szeriparban sí kereskedelemiben alkalmazott egyénekhez. Ebbe az igazolványba jegyzi be az il­letékes körorvos, vagy luzerni orvos a kivizsgálások eredmé­nyét és az alkalmasságot, vagy alkalmatlanságot az illetékes munkakör betöltésére. Nagyon fontos, hogy. mindig részivé-KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave.. Donald S2LTO k WINNIPEG,’ MAN. R3C OB9 Telefon: 943-6657 gyünk az előirt orvosi vizsgá­latokon és az erről tanúskodó egészségügyi könyvecskét tart­suk állandóan a munkahelyün­kön. Azt hiszem, hogy nem kell különösen taglalnom azt a prob tematikát, hogy mit is jelent e helyeken a személyi higiénia szaJbályáinak 'betartása. Első­sorban azt, hogy minden fél hajnyirása, borotválása, koz­­metilkálása, fésülése, ondolálá­­sa után, alaposan megmossuk kezünket meleg vízzel, lehető­leg a 'csap alatt. Emellett cél­szerűi vagy fertőtlenítő szappa­nokat, vagy fertőtlenítő oldatot használni a kezek fertőtleníté­sére. Azt mondanom sem' kell bizonyára, hogy a felhasznált szerszámokat, ollókat, borotvá­kat, fésűket, stib. minden ven­dég) után külön alaposan ki kell tisztítani, lehetőleg fertőtleníte­ni, kifőzés, vagy fertőtlenítő oldatban való áztatás után. — Ez az, esetleges fertőzések átvi­tele veszélyének meg előzékére szolgál. Különösen a gombás és parazitás bőrbetegségeket lehet a borbély- és fodrászüze­meikben, gondatlanság esetén elterjeszteni. Vigyázzunk, ne­hogy üzemünk ilyen tűzfészke legyen valamilyen bőrfertőzés­­nek, valamint a fagigyúmiri­­gyek, izzadtságmirigyek geny­­nyes gyulladásainak, amelyek még a tapasztalt bőrgyógyász számára is, nehéz terapeutikus feladatot jelentenek. Nagyon fontos higiéniai sza­bály továbbá az, hogy ezen ü­­zemekben nem szabad kiszol­gálni és ellátni a bőrbeteg egyé­neket, csupán akkor, ha saját szerszámaikat hozzák maguk­kal e célra (borotva, olló, nyíró gép, fésű, stb.). Kiszolgálásuk esetén nagyon tüzetesen mos­suk meg kezünket, valamint a széket is alaposan fertőtlenít­sük! A halottak hajnyirására, foo­­rotválására csakis külön e cél­ra használt felszereléseket sza­bad használni, s azt használat után alaposan fertőtleníteni kell! A fertőzőbetegek ellátásé­­! ra is külön felszerelést haszná­­j lünk és ugyanígy tüzetesen fér ; tőtlenitjüte minden pácies után! Ezzel sok betegség tovaterje­­| dését gátolhatjuk meg. A nyírás, vagy borotválás e­­előtt a “vendéget” tiszta székbe ületjük, nyakába mindig fris­sen mosott és vasalt kendőt, vagy papírtörülközőt teszünk, amelyet használat után azon­nal bedobunk a 'szemétgyüjtő-NYIR1 TIBORNÉ SÁNDOR JÚLIA edénybe, vagy kosárba. Leg­ideálisabb lenne minden nyírás, borotválás után frissen kifőtt, vagy 1 százalékos ajatinos ol­dattal fertőtlenített szerszámo­kat használni, hogy teljes biz­tonsággal megelőzzük a (bőr­ös ínybetegségek tovaterjedé­sét! Az a borbély, fodrász, aki saját maga is fertőző beteg, a­­kinek gennyes, gombás, para­zitás bőr-, vagy hajbetegsége van, legjobban teszi, ha kiírat­ja magát orvosával, s nem teszi ki üzletfeleit a fertőzés veszé­lyének. Csak e betegségek ki­kezelése után álljon munkába! A műszak után alaposan fer­tőtlenítjük a szerszámokat. A fémből készülteket kifőzzük, a műanyagból levőket fertőtlení­tő oldatban áztatjuk, a széke­ket, bútorzatot, fertőtlenítő ol­dattal törüljük le, éppen úgy, | mint a padlót. Az összesepert hajat és elhasznált papírtörül­közőket szalvétákat minden * nap eltávolitjuk a szemétgyüj­­tőhélyre. A munkahelyen sem­miféle körülmények között ne dohányozzunk, ne főzzünk; és csak akkor együnk, ha erre megfelelően elkülönített mellék helyiség állrendelkezésre. A mulnkahelyen történő alvás, a fertőzéseik esetleges átvitelé miatt szigorúan tilos és meg nem engedhető! Természetesen a borbély és fodrász, valamint kozmetikai üzemek csak akkor lelhetnek igazán kultúráltak, ha a higiéniai szabályokat nem csak az alkalmazottak, de a vendégek is betartják s e he­lyekre csak alaposan megmos­va, fertőzés nélkül és tiszta bőrrel mennek és őlk sem do­hányoznak, szemetelnek a föld re, hanem minden tekintetben kultúráltan és fegyelmezetten viselkednek. MUDr. Juhász István HARSÁNYI LAJOS: Széni László és a leányrabló kun (Békés, boldog hónapok, évek múltak Bihar várában, mikor az ország nyugalmát szörnyű hir dúlta fel. Eddig a háborúk min­dig nyugat felől fenyegették az országot. István király halála óta, a testvérlharcoki idején, mindig a nyugati szomszéd, a Kelet felől Erdély hegyei és völgyei nyugodtan kéklettek. Onnét senki nem várt vesze­delmet. Most aztán megjött a hir. S a körösi, marosi, kolasi ispánok lólhalában érkeztek Bihanvárra és elfúlva jelentet­ték, hogy tengernyi kún, tört be Erdélybe, dúlja, rabolja, pusz­títja a várakat, falvakat, öldö­si a békés pásztornépet és rabszijra fűzve hajtja maga előtt. — Öcsém! — döbbent meg Gyécse. — Most rajtad a sor. Isten téged teremtett vezérnek. László azonnal felismerte a szörnyű veszedelmet. Tudta, hogy a kún szilaj, harcos nép. Kicsiny sereggel nem lehet le­het legyőzni. -Ezért rögtön fu­tárokat küldött Salamonihoz, hogy jöjjön segítségül minél nagyobb sereggel. Ő addig is Biharvár körül összevonta a tiszántúli hadakat, a jélképzett bihari testőrcéget és készenállt az indulásra, máikor az ifjú Sa­lamon is megérkezett. Vele jöt­tek a dunántúli ispánok, Vid, bácskai ispán és Decső győri p|üspök. — Én is megyek — mondta Gyéé se Lászlónak. — Az ifjú Salamon különösen türehnet­­metlen volt, mert először ve­hetett részt hadjáratiban. A magyar sereg megindult. A távolról kéklő erdélyi tájak szomorú képet mutattak, mi­FIGYELEM! ADÁSAINK IDEJE ÉS HULLÁMHOSSZA MEGVÁLTOZOTT HALLGASSA! ( AZ ONTARIO! MAGYAROK =E legkedveltebb tartalmas Magyar Rádióműsorát: == ONTARIO MAGYAR HANGJÁT § Melyet április 3-tól minden kedden este 6 óra 5 perc- == tői sugárzunk Torontóból a CHIN.-FM. Nemzetközi == Rádióállomás 101-es hullámhosszán. == Minden kedden este 6 órai 5 perctől jelentkezünk1 a = Magyar Szivek muzsikájával és a magyar szellemer- == kjöldsi értékek őszinte tolmácsolásával. — Rádió Stúdiónk felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi == WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta közkedvelt kanadai munkatár- — sa, máRFI M. Lóránt. Rés. Ph. 284-4383. == HAL LGASSA || ONTARIO MAGYAR HANGJÁT | Hirdetések és üzenetek felvétele: = STUDIO WEIST HILL. 290 Morningside Ave. No. 417 = WIEST HILL. — ONTARIO. M1E 3E9. == Hungarian Radio - Ontario Magyar Hangja = Márfi M. Lóránt == kor a magyar sereg előrenyo­mult. a rabló kunok már visz­­iSizavűnulóban voltak. Sietve hurcolták magokkal a rengeteg zsákmányt. — Utánuk! — hangzott Lász­ló Máltása, mint a mennydör­gés. * * * i Töhbnapi előnyomulás után, Kelés falúnál érték utói a me­nekülő kunokat. A halmokon cserfák zöldeltek. László a hal­mokra állította a magyar sere­get és nyomban megkezdte a nyilazást a fáradt bún lovakra. A lovak egymásután estek ösz­­sze. A kúnok ott áltak a lovak mellett a nyilak záporában. Áll­tak keményen. Csatasoraik nem inogtak meg. László kény­telen volt a dombokról lerohan­ni és közelharcba bocsátkozni. Szörnyű kézitusa kezdődött. A kardok, bárdok, (buzogányok csattogtak. Véres sápadt arcok zuhanták a mezőre. László már négy kúnt leütött hatalmas csa­ta bárójával. Kitűnt, hogy a mellvért- mégis jó .szolgálatot tesz. Egymásután osztotta csa­pásait, mikor hirtelen feiszisz­­szent. Egy kún. nyil balkánjába fútódott. — Kisuram! — ugrott hozzá Pető. ■— Nézdd! — kiáltott László és a völgy felé mutatott. A kún sereg megingott és rettentő zür-zavariban futásnak eredt. Halottijait sebesűltjet, zsáklmá­­nyát visszahagyva, menekült a hegyek felé. — Utánuk.! — mennydörgőit László és a magyar sereg bi­hari része viharként száguldott a kunok után,. A serek főrésze Salamonnal és Gyécsével visz­­szamaradt a kerlési dombokon. A kunok egyre ritkultak. So­kan lebuktak lovukról, sok alól kilőtték a lovat, sokan egér­­útat vettek és jobbra-balra el­tűntek a völgyekben. Az üldöző sereg, megállt. László is éppen Ieszállni készült lováról, mikor vitézei közül tölbibe felkiáltot­tak: — Hajrá! A völgyiben egy kún lovas ! menekült, nyergében ritka zsák j Hiánnyal, egy sikoltozó fiatal leánnyal. — Maradjatok! — kiáltotta László és lovát megsarkantyúz­­va, a bún után eredt. Lova fá­radt. volt. Eleinte toporzékolt. Nem akart menni. László vé­j gigvágott rajta. A ló felágasko­dott, Majdnem levetette gazdá­ját. Utána megugrott és úgy nyilait a levegőn át, mint a nyílvessző. Patái alatt röpköd­tek a kövek. Már közel ért a rablóhoz, de teljesen utolérni nem tudta. A kún kétségbe­esetten szorította lovát. Rémül­ten tefcintgetett hátra Tudta, hogy vége van, }ia az üldöző — Dénes én nem szeretném. A férj közönyös arcot igyekszik mutatná. De. kitágult orriyjukai elfojtott indulattól remegnek. — Add az írást, kapsz aztán pénz. — írást? — Az asszony szálja eikinzottan remeg. — Dékes jöjji velem. — Feláll s az utcára megy, a férfi mögötte lépked. Az. utcám egymás mellett mennek. A csendbe belesüirü­­södllk érzésük sí szavaikat hívogatja. ■— Dénes, két ember nőtt belőlünk ... Légty emberséges. — Hölgy csinálhattad azt! — Belesodródtam . .. A férfi1 arfca megenyhül a kínlódó arc láttáin. — Te tudtad? — Miért mondtál olyanokat.-— Mondtam: kettőnk között. Nem érzed mj a különbség, kettőnk között, vagy kikiabálni?! Az asszony előtt megvilágosodik: nem kellett volna ko­molyan venni a szavait, persze, a szó még nem Cselekedet... — Bocsáss meg ... A féirfil megfogja a felé nyújtott kezet, a tenyerében tartja; míg' beszél. — Vilma, ha belémlőnél itei s kérdik, mig a földön hal­doklón vonaglok, azt mondanám): magám csináltam. A férfi elhiszi magának, ami csak póz nála. Az asszony szemeiből könnyek hullanak. Dénes embert minősége szerint akar ajándékozni, felelőtlenül, .mikor folytatja: — Én azt hittem, tudsz várni. Már nem akarok elválni. . . — Nirnlcs mire várni, Dénes. Csak a vénkásasszonyok érzelgősek. A férfi kezében tartja a kezét s halkan elmondja ked­venc költője szavait: “Mint lámpa, ha lecsavarom, ne szólj, ne hallj, hanem akarom, e mondhatatlan börtönt ne lásd s én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom .megbocsásd f -— 142 — óriás utóiért. Néhány öl távol­ság volt a két tó között, de a távolság nem fogyott. — Húgom! — kiáltott László a sikongató leánynak. — Rántsd le a lováról! A leány megragadta a 'kún derékövét és nagyot rántott rajta. A ló kiszaladt alóluk. Mindketten a földre zuhantak. — Kegyelmezz! —ordított a kún. Késő volt. A következő pilla­natban bezúzott koponyával terült el a földön. László a meg szabadított leány felé fordult, hogy a földről felsegítse. — Nincs bajod? — kérdezte tőle ziiháló mellel. A leány fel­ugrott. — Nincs uram! — emelte rá szemét Lászlóra. Szemei kékek voltak, mint az ibolya. László méghökkenve nézte, .sohasem látott még ilyen sötétkék sze­méket. — Honnan rabolt el? — kér­dezte László. — A kerlési kővárból. — Ki az apád? — A kerlési ispán. László lovára emelte a piruló leányt és visszanyargalt a se­reghez. Pető már messziről in­tett féléje. A bihari csapat nagy diadallal kísérte Lászlót a fő­sereghez, mely akkor már győ­zelmi torihoz késznldött. Nagy áldomást volt készülőben. Sala­mon és Gyécsi a készülő sátor előtt várták Lászlót. Az ispá­nok és vitézek viharosan ünne­pelték őt, aki' a megmentett leányt a sátor elé vezette. — Két ország hősé! — fo­gadta őt 'Salamon. — Öcsém! — ölelte meg Gyé­­cise. •— Most láttalak először harcban. Úgy magasodtál a se­reg fölé, mint egy zászló. — Isten növesztett ilyen ma­gasra! — védekezett László. — Rádbizzuk seregeinket! — lelkesedett Salamon. — Légy az én országos és Gyécse or­szágának serlegvezére. — Légy a vezérünk! — kér­te Gyécse is. László nem ellenkezett. Szí­vesén vállalta, hogy a csapato­kat oktatja és ha szükség lesz rá, harcba, is viszi. Különösen itt Erdélyiben lesz szükség, az éberségre, mert a kúnok alig­ha felejtik el egyhamar a mos­tani vereséget. Úgy látszik. Er­délyen túl nyugtalankodnak a keleti népek. Kúnok besenyők, uzok, tatárok nem fémek ösz­­sze. Hol1 egyik, hol a másik csap Erdélybe. Egyszer mene­külnek, máskor új hazát keres­nek, vagy csak zsákmányt a­­karnak, de folyton nyugtalan­­kodnak. — Keleten az ellenség,! — mondta Salamon és örült, hogy a nyugati gyepüknél békén ha­­lászgat'hatnak a gyepüőrök a Rába vizében és békén legel­hetnek a ménesek és a gulyák a Hanság zöld rétjein. A kerlési leány ott állt a .sá­tor mellett és a várispánoki vi­­.gasztalgatták egyre tartó ijedt­ségében. Bonyha ispán édesap­ja felől érdeklődött, akit vitézi hírből ismert. Csodálkozott is, hogy kerlési! legényeivel nem indult a kunok után és nem csatlakozott a magyar sereg­hez. A leány védelmezte apját. — Isten tudja, mi van apám­mal1! — mondta könnyes szem­mel. — Kis várunkat úgy ro­hanták meg a kúnok. mint a váratlan zivatar. Gyorsan fel­bukkantak a hegy mögül és va­lósággal elkapkodták legé­nyeinket. Aki ellentállt, leütöt­ték. — És apád? — kérdezte Bonyha. — Ő a fegyverháziba futott fegyverekért. A kúnok utána futottak. Él-e, hal-e, nem tu­dom. — Té.g.ed hogyan talált meg a kún? — A kertben voltam, a mé­­zeslházban. Két szolgáló lánnyal lépesmézet csorgattunk, mikor ránktört, Mikor megláttak, az egyik egyet rikkantott és gyor­san átnyalábolt. Hiába sikoltoz­tam, a lovához hurcolt, nye­regbe emelt és elragadott. iSalámon az elkészült sátrat ajánlotta fel az egyre könnye­ző ispánlánynak. De a leány könyörgött, engedjék el, szeret­ne hazamenni az apjához. — Elkísérem! — szólalt meg László hirtelen. Mindenki meg­lepődött. A leány ijedten nézett az előtte álló vitézre. — Ki vagy te uram, akii meg­mentettél? — kérdezte zavar­tan. .Salamon Lászlóra tekintett és büszkén mutatott rá. — Ez László, Magyarország hercege! — Uram: — teroelt László elé a megdöbbent leány. László felemelte. — Hazaviszlek atyádhoz! — mondta neki gyengéden. És kö­rülnézett. Petőt kereste. — Hozass ide lovat a leány leány számára! Két vitéz jöjjön még veled1! Négyen hazakisér­­jük! —- De az útat sem ismeritek! — ellenkezett Salaimon. — Én ismerem! — vidámo­­dott fel a leány. Arca felderült, mikor a lovat élővezették. A tá­bor zsibongott, hajrázott, mikor a kis csapat elnyargalt a völgy felé. Egy darabig szótlanul ha­ladtak. A leány könnyen eliga­zodott az úton. Ismerte a vidé­ket. A kerlési Ms kővár itt volt valahol a .környéken. — Mi a neved, húgom? — kérdezte László. — Gyöngy! — Ez pogány név! Talán po­gány vagy? — Nem! — ijedt meg, a lány. — csak apám szólít ezen a né­ven. Etelka vagyok. — Szép név! Lassan ügettek. Dombnak fel, dombról le. Köröskörül fia­tal cserfaerdő. Az útaikon, réte­ken elszórt fegyverek, félig telt zsákok. — A kerlési vár! — mutatott hirtelen előre a leány. A lovasok hamarosan odaér­tek. Leugráltak lovaikról. Az udvaron csend volt. A leány S'Zivdolbogva sietett előre. Lász­ló Petővel a nyomában. — Apám! -— kiáltotta a leány. — Apám! — kiáltotta újra és hangja beíereszkietett, mint a madár sikolya. A ház nagy ajtaja nyitva volt. A leány be­lépett. A szobában feldöntött bútorok, széthányt medvebő­rök. Beléptek a másik szobába. A földön ott feküdt az ispán, szakálla véres volt, arca sárga, a viasz. — Apám! — sikoltott a leány élsi a halottra bukott. László és Pető levették süvegüket. Meg­rendültén álltak a leány mö­gött, aki apró sikolyokkal éb~ resztgette apját. Sokáig nézték szótlanul:. Megvárták, mig a sí­ró búgás alábbhagy. — Eteike! — érintette meg László gyengéden a vállát. A leány felegyenesedett. — Segítsetek eltemetni —• szólt Lászlóhoz. — Eltemetjük, — mondta László meghatottam A sirg'ödör gyorsan elkészült. Négyen befektették a halottat. Arcára szagos diófalevelet rak­tak. — Imádkozzunk érte •— tér­delt le László, a sir előtt. M nd­­nyájan letérdeltek és hangosan imádkoztak. Utána ellhantolták a sirt és fölélje egy , .gyorsan összetákolt keresztet tűztek. — Nyugodjék Jézus Urban! — vigasztalta László a leányt. — Köszönöm! — mondta a leánynak. — Isten veled, herceg, úr! — válaszolta a leány. Kék szemét döntötték a könnyeik,. — Az életem a tiéd! Te mentetted meg. — Isten oltalmazzon! — Téged is! Lásizló és Pető lórakaptak és kinyargaltak a kerlési kőház­ból. Siettek vissza a seregihez, mely akkor már nagy zenge­­zugával ünnepelte a diadalt. — Éljen. László herceg! — harsogott a tábor. , iSalaimon és Gyécse maguk közé ültették a kerlési diadal hősét. A lakoma az éjszakába nyúlt. A cserhalmi dombon kö­röskörül tüzek égtek. Előkerül­tek a húro's kobzok és elnyúj­tott énekszó verte fel az éjsza­ka csendjét. Salamon; és a her­ceg hallgatták az ázsiai dalo­kat. A medvebőrökkel, színes köpenyekkel takart lomülésen hátrahajoltak, mert a szikrázó csillagok alatt ködösen és e­­züstösen hömpölyögve feltárult lelki szemük .előtt az óriási Vol­ga. A Volga. A víz felett fütyül a szél és | a hajóvontatók dala elnyújtva hangzik. Az ősi orság lelke reszket a kerlési dombokon és a vitézek maguklba roskadva nézik a lobogó lángokat. — Milyen szép! — szólalt meg Salamon. j — A Duna szebb! — mondta | Bonyha ispán. ' — A Tisza mégszebb! — vá-I gott közibe Vid, bácsi ispán. I — A Rába a legszebb! —­­(Folytatás a 7. oldalon) 6 gyerekkel Elindul. — Holnap hazajösz a fiaidat megnézni? — szól utána. A férfi visszaszól: — Igen. Az asszony sokáig néz utána. Május utolsó napja van.--VÉGE-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents