Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)
1976-08-06 / 32. szám
2 Winnipeg, Man, 1976. aug. 6. A Winnipeg! Magyar Ház Igen jól visszaamlékszem ar- , ra az időre, (közel húsz esztenüeje már) mikor a talajtvesztettség érzetével, valamint a mindennapok tengernyi gond javai, bajával megterhelve igyekeztünk fészket verni itt kinnt az idegen világban .. . ahogy lehetett. Hála a jó Istennek népünk olyan adottságokkal lett útrabocsájtva (szorgalom, Igyekezet, felelősségtudat), amiknek birtokában hamarosan elismert, megbecsült tagjai lettünk a kanadai társadalomnak. Következésképen az első nehéz, buktatókkal, legyőzhetetlennek látszó gondokkal, problémákkal teljes időszakon szerencsésen túlestünk. Erre itt számunkra korlátlan tér és lehetőség volt adva, amivel józan fővel, erős akarattal éltünk is1. Kitartó, .becsületes munkánknak köszönhetőkig bátran állíthatom, Ihogy a húsz évvel ezelőtti vihar által idedobott, idesodort magyarságunk, szinte teljes egészében független, nyugodt alapot, megélhetést s jövőt biztosított magának. És itt ennél a pontnál értünk el a címszóban szereplő DALOLJUNK... Winnipegi Magyar .Ház szükségességének tárgyalásához, E kérdés felett már annál' inkább sem térhetünk napirendre, mivel annak létjogosultságát misem bizonyltja jobban, miszerint ott is. ahol számarányban a Winnipagihez mérten jóval csekélyebb a magyarság lélekszánra, fennáll a Magyar Ház. (Pl. Calgary, Regina, stb.) és mint ahogy a Katolikus Magyarok Vasárnapjának egy közelmúlt számában olvashatjuk az egész csekélyszámu magyarság lakta Youngstown-ba is most került e kérdés a megvalósítás stádiumába. A Magyar Ház szükségességének, létjogosultságának .ügye nem lehet kérdéses!. Vállvonással csak az tériket napirendre a továbbélésünket biztosítani hivatott ügy felett, aki eleve szakított a magyarságtudatnak még a gondolatával1 is. Ám tudva tudóim, hogy ez a réteg, hála a Gondviselésnek csak elenyésző számot képvisel közösségünkben. E kérdésnél nem jöhet számba sem politikai, sem vallási, sem világnézeti, vagy éppen személyi meggondolás. E gondolot megvalósítása felette áll minden néven nevezendő és nevezhető rétegeződéswek. EZ KIZÁRÓLAGOSA N MAGYAR ÜGY! Megvalósítása igen sok, felmérhetetlen magyar Vonatkozású és jelentőségű ügyet .szolgál. Alapja, központja, minden magyar jellegű érdekközösségnek. Fellegvára fiatalságunk kultúrájának továbbmentésének. Második otthona a mindennapok gondjaiból kikapcsolódni igyekvő családoknak. Közös, valamennyiünket érdeklő problémák megbeszélésének, valamint családi ünnepek, névnapok, születésnapok, stb. megtartásának központja. Kiinduló bázisa annak; a gondolatnak és tevékenységnek, ahonnan a nálunknál mostohább, sorsba szén védő honfitársainkat következetesen, rendszeresen segíteni tudjuk. (Gondolok itt a megszállott részeken élő, valamint a még különböző menekült táborokban sínylődő honfitársainkra.) A lehetőségek, adottságok, és előnyök felsorolásának, melyek a Magyar Ház létrehozása esetén fognak megmutatkozni, fenntiek elsorolásával nem értem a végére. Ez nem férne bele e kisi ismertetésnek a keretébe. Csupán felszínesen, vázlatosan ismertettem e létesítmény létjogosultságát. A továbbiakban mostmár a gyakorlati megvalósításról l'ár szót. Kétségtelen, hagy e terv létrehozása nem .gyerekjáték. 'Ellenkezőleg! Teljes együttérzésünket, megértésünket és EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNKET igénylik. Kérek tehát mindenkit. Ha a közeljövőben a már kidolgozás alatt lévő tervek anyagi vonatkozásukban is hozzánk kerülnek .MINDEN erőnkkel azon legyünk, hogy! a terv most már ne csak terv maradjon, hanem létező valóssággá váljék. Egy Magyar Ház, egy Magyar Központ Winnipegen. Felemelő, önérzetet, öntudatot erősitó érzés. Mi építettük. Magunknak, fiainknak, leányainknak, és az egész egyetemes magyarságnak szerte a világon: fennmaradásunk, továbbélésünk céljából. Kérem az Istent, hogy ie gondolatot, s ennek meg valósítását minden igaz magyar szívvel lélekkel magáévá tqgye. Bégai Károly. Nyugafkanadai Rákóczi nagylabor A RAGYOGÓ NAPSUGÁR IS... Hámory Várnagy Dalma verse, Dr. Ugró Gyula zenéje. A ragyogó napsugár is, mosolyogva aranylott a fákon, amikor az első csókod váratlanul elcsattant a számon. Ahogy adtad, elfutottál, bennem mégis mindörökre lángol, úgy szeretném elfeledni, de az ize itt maradt a számon. Megváltozott az életem, olyan vagyok, mint az igaz árvá„ ' i mint az őszi napsütésbe, a virágok lassú hervadása, Hiába jön újra tavasz, kikelet a legénynek, meg lánynak, az én féltett gazdagságom, most indul az örök hervadásnak. Copyright 1938 by “Nótástarisznya” Budapest. KIÁBRÁNDULÁS IRTA: GALAMB MARGIT A nyitott ablakom át teljes erejével ragyogott be a tavaszi nap. Az ablak mellett egy fiatal, nagyon fiatal leány ült s hogy éppen a napsugár érte : (kissé lehajtotta a fejét. Vázlatokat vetett egy előtte felevő fehér lapra. Szenvedélyes rajzoló volt s ha egy-egy ötlete jött: egy pár vonással rögtön alakot is adott amnialk. A rajzon gyorsan járt keze most is s ahogy alakba öltözött előtte az a kép, ami abban a perlőben kapta meg lelkét: egy alig látszó, finom mosolygás remegett meg az ajka szögletében. Az édes apja azonban figyelte az arcát, látta rajta a felvillanó derűt és önkéntelenül felragyogott az ő szeme is. Milyen különös szemek voltak is azok! Szigorú, kemény nézésű, .szinte szú ró tekintetüek, de ha valami melegség járta át a lelkét: csaknem elérzékenyülten gyiömgédek. Büszke, sokszor rideg, hatalmas' ur volt, méltó folytatása nagynevű őseinek, óriási hirtokiclkl ura, szigorú és igazságos bírája mindazoknak, akiknek sorsa alája rendeltette. Volt az ajaka körül két mély vonás ß ez a két vomás koránál sokkal idősebbnek mutatta. De ha nevetett, — .nagyon kevesen hallhatták a nevetését — az arca megifjodott, meglágyult ei olyan kor sejteni engedték vosásai régi hires szépségét, amellyel halálos szerelmet tudott ébreszteni az asszony! szivekben. Arisztokrata volt a lelke mélyén, de azért gondolatai között nem egyszer .köszönte meg a családi képtárban, nyugvó őseinek, hogy soha intem tettek semmit, ami nevük és címerük fölé kilencágu koronát hozott volna. Büszke volt rá, hogy az ezeréveis nemzet legrégibb családjából való s meg volt benne is a kemény dölyí, amely nem engedte, hogy bárkinek is egy köszönő szóval lekötelezettje legyen, A felesége grófnő volt. Dacára ennek s dacára, hogy vele együtt egy uradalommal lett gazdagabb: mindenki tudta, hogy e házassága sókkal inkább szerencséje aPeredy oomtesseknek, mint Rhédey György bek. A fiatal asszony, aki imádta az urát és aki igazán szeretve is volt, boldogabb már nem is lehetett volna. S amikor életet adva kis leányának, ő maga megtért a iRhécteyek többi aszszonyai közé, hogy ott álmodja tovább a boldogságot: az ura közel volt a .kiétséjgöe esésíhez. ! Ha kis leánya itt nem marad élete vigasztalójának, bizony lett volna perce, mikor nem' tudja legyőzni azt az ellenállhatatlan vágyat, amely teljes súlyával kapaszkodott a leikébe és hivta, húzta lefelé, oda, ahol nem dohban szenvedésre a szív és nem lüktet fájdalmasan az az elmúlt .boldogságra emlékező homlok ... De az a gyermek kibékítette az élettel1. Azért élt, annak örült, azt nézte, figyelte ragyogó arleical, apai büszkeséggel s ánnak szentelte napjának legtöbb óráját. Most is átragyogott lelkén a derű és csöndes boldogsággal szólal meg. — Mit .mesterkedtél, kicsi leányom? A leányinaik arcán egy rózsaszínű felhő suihant át, aztán nyilt szemekkel nézett az apjára. — Lerajzoltam ide saját magamat és oldalam mellé képzeletbeli jövendőbelimet. — Szép fiú. Nézd ... Rhédey György feltette szemére a -osiptetőt, ,egy pillantást vetett a fehér lapra, azután fehér lett az ő arca is. Egy ideig csak hallgatott, aztán bosszúsan igy szólt: — Rossz tréfa .., — Komoly dolog, aipáni. — Őrültség, ha mondom! — Nem. értelek ... — Én meg téged nem érteleik, téged, Rhédey Katalint, Peredy Ágnes leánylát, akiben az én vérem 'Lüktet. Tudod te, ki az az ember, akinek a képét olyan bámulatos ihiven adtad vissza, hogy azt kell hinnem, nagyon is benne van a telkedben?- Ott vaui — felel atyjával szembenézve a leány. — De hát Ihonnlan ismered őt te, akinek a köréhez sohase juthat, akinek az öregapja .. . — Ne mondd tovább, édes, | drága apuska! Nem akarom is| merni a családfáját, nem is érj dekelinek se a rokanai, se ősa| páinak bemohosodott sirja. Én se az őseihez, sie a famíliához neun mennék, hanem ő jönne mi köz ölük. — És viselnéd a nevét? — szólt közbe türelmetlen ingerült séggel az édesapja. — IMár miért ne. — vette köz hé naivan a leány. — Miért ne viselném, iha egyszer hoizzámen- i tem? Aztán inéig olyan jól is hangzik: Váraljai Elemér. — Tudod, hogy hivták azelőtt? — Nem tudom, apuka, de ham is vagyok kiváncsi rá; a régi nevét már nem viseli, ahhoz nincsen közöm. Csak azt látom és tudóim, hogy a legszebb ember az egész, világon, kitűnő táncos és úgy ragyog a szeme, minit két .karbunkulus. — Hát a rbegyebálon ismerted meg? — Ott. Meg a majálisán is láttam, ahova a nagymama öt percre kivitt. Rögtön őt kerestem tekintetemmel s mikor észrevett, mosolyogva fogadtam a köszöntését. A nagymama — hiába kértem, hogy szálljunk le a kocsiból — nem engedte, de én azért találtam rá módot, hegy az érdeklődésemet észrevétessem vele. Rhédey félig mulatott, félig bosszankodott ezen a beszéden. Valljuk meg, a bosszonlkodása nagyobb volt. Bántotta, hogy a gyermeke meg nem érezte a különbséget, ami közte s a bérlője között van. Feltámadt benne az a nagyúri gőg, amelyet évszázadokon, át meg nem sebzett semmi s amely most élete hajtásának e gyermekes hóbort javai fejébe kergeti a vért. Váraljainak az öregapja .még RJhédey felesége nagyszüleinél kulcsára volt. Valami kimondhatatlan tót nevet viselt. Derék, szorgalmas és ügyes embernek Ismerte mindenki, a pénzt nagyon megbecsülte, fiát pedig már “urnák” neveltette. Nem veszett kárba a költsége. Fia nagyon életrevaló üzleteket csinált, gyorsan, nagy szerencsével gazdagodott meg és sok ajtó nyílt már meg előtte, bárha modorában volt némi elnézni való. A legifjabb Váraljai — va- j gyis a második, aki e jó hang- | zásu nevet viselte a famíliájukba ment. Gazdaságra teljesen képzett, de egyébként — jó meg figyelés mellett — még csaknem olyan szögletes, mint vagyonszerző apja. iS ime, most ebbe szeret bele az utolsó Rlhédey-vér. Rhédey Györgynek szinte Ibelé,csordult a könnye, amikor megkérdezte a leányát: — És hogyan adtad tudtára, hogy . .. izé . . .érdeklődői iránta? Mosolygott a leány. — Egy csomó rózsa vioilt velem s a nagymama azt mondta: dobáljam a táncolok közé. Ezt meg kellett tehni — szerinte is — ha már közéjük nem. vegyülünk. És én úgy intéztem, hogy egy rózsa éppen neki jusson. Gondolod, apuka, hogy megértette? Én csaknem biztosra veszem. Lehajolt utána és a kabátjára tűzte. És úgy nézte, olyan szépein, hogy úgy még. vi-Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLÁ a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorié ügyvéd, közjegyző, új cime: 203-504 Main St.. Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. ragra soha nem is nézték. Az apa nem 'hallgatta tovább, hanem megfordult és otthagyta a lányát. Egyenesen az anyó-;a szobája felé tartott s mikor az aggodalmasan kérdezte, hogy mi baj, kitört belőle minden: — Képzeld, mama, Katinka egy kicsit megbolondult. A dolognak nem tulajdonítok nagy fontosságot, mert a gyermek csak tizenhat évesi és igazán naiv, még a koránál is fiatalabb. De határozottan .bántnak benne ezek a meggondolatlanságok. Katinka ninios tudatában annak, hogy mily pozíciót foglal el és mily kötelességeiki várnák rá. Bánt, nagyon bánt ez a Várai jalbistó ria. És elmondott mindent úgy, mint leánya neki a vallomásokat tette. Az öreg dáma, aki éppen Kompié; Iinitatiójából olvasta a napi fejezetet, letette szemüvegét és finom, gúnyos mosolygással nézett v,eje arcába: — Milyen túlzás, kedves György! Katinka, ami családjaink vére, merő képtelenség még .maga a gondolata isi annak, hogy ez komoly dolloig lenne. Hanem, hogy ő maga is belássa az ilyen ábrándoik) lehetetlenségét, engedd, hogy én kezdjem — idejében — az orvoslását, — És mit akarsz tenni, mama? — Óh, nagyon egyszerű dolgot. — Beavathatsz engem isi? Az öreg dáma csak a fejével intett igent, azután becsukta Kemfpis Tamás könyvét, szeme pedig ügy elrévedezett, minitlha messze, nagyon messze kutatná a múltat. Egypár pillanatig mély csönd volt, aztán beszélni kezdett az öreg gróf asszony: — Fiatal voltam még,, György Ágnesem születése előtt néhány esztendővel történt. Ideges bántalniak gyötörtek, szenvednem kellett anélkül, hogy lett volna reá okom. Szegény férjem Pigeon Lake, Alberta. — Az 1976 éve nevezetes esztendő a Nyugat-Kanadai magyar cserkészcsapatok számára. Elvben, július 3-11-ig tartottuk első közös táborunkat Edniontlom, Calgary és Vancouver magijai1 cserkészei ré-szzvételével. Közel 100 fős részvétellel. Táborunkat, Rákóczi Nagytáboir-nak neveztük el megemlékezésként II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a kuruq szabadsággondolat lelke, születésének 300. évfordulójáról. A Nagytábor helye az ednnomtoni róm. kát. egyház szép park területe volt, Edmonton városától kb. 40 mérföldre. A tábort megelőző hétvégeken az albertai magyar cserkészek és barátaik lelkes, de fáradságos munkával készítették elő a területet a nagy találkozóra. A táboron 67 kiscserkész és cserkész, leány és fiú vett részt a táberparanesnok Jakab István est. edrolontoni csapk. és a három városból érkezett kilenc cserkészvezető irányítása mellett. Julius 3.-án szombaton indult meg a 'cserkész vándorlás a nagytátorba. Edmonton közel vlolt, alig egy óra járásra, Calgary-ból már jó négy óráig utaztak a cserkészek mig váncouveriek több mint tizennyolc órát csücsültek az őket táborba repitő buszon. A táborozok ellátását a három váltósból- összesereglett és jól megszervezett cserkészszülők intézték, szivvel és lélekkel, de mindenek felett jó magyar konyhával. A, cserkészszülők alkotta segitő csoport a nagyj tábortól k'b. negyed mérföldre felállított Vendégtábor-ban nyert elhelyzést. Lelki gtondozásiunkat Hámor József atya edmontoní est. Ft. Ugrini Béla vancouveri plébános és Nt. Becske Lajos Calgary-i ref. lelkész látták el. A táborépités-szépités, sport, hadijátékok, e,g|észnapos portya egymást követték, az esténkint fellobbanó tábortüzek élménye, a felcsendülő magyar nóták, vidám mókák, széplejté-sü népi táncaink, szivet megkapó balladák hangulata egy nagy családdá melegített mindnyájun! kát. A tábor a cserkész találko- , zás nagyszerű alkalma volt. , Cserkészeink, kiscserkésizeink inegismerkeltek avagy felfrissítették régebben kötött ismeretségeiket, a vezetők együtt dolgozva gyarapodtak tapasztalatokban és erősödtek lélekben. Minden tábor olyan eredményes, amilyenre csináljuk — mondja régi tábori tapasztalat — ezt a tábort Nyugat-Kanada három városa cserkész-szülői, cserkész-barátai és cserkészei önzetlen munkavállalása tette lehetővé és biztosította sikerét. Legyen jóisikerült táborunk élménye biztatás a jövőbeni együttmüködésre, hogy Istenben bízva, magunk magyar lerejét nem kiméivé vezessük, segítsük cserkész fiatalságunkat az “emberebb ember, magyarabb magyar , . .” cserkészeszmény megvalósítására. A zárótábortüznél v. Fülöpp József, Cam F. csvez. és Magas István a Szab. Harcos. Szöv. Can. elnöke' is megjelentek az edinontloni nemzeti -szervezeteinken és azok vezetőin kívül. Takács József est. Lajossy Sándor: NYÁR VAN Istenem, mily sok nyarat megértem és mindegyik javamra vált — Izmosodtam testben, lélekben és férfi lett a kis diák! Istenem, mily sok nyarat megértem és őszbe hajlok esztendőimmel együtt, de szivemben most is örök a nyár! Fehér, mert tűzön éget a Nap, piros és zöld, mint a kinyílt virág, mely mindig elmúlik és mindig ugyanaz! mindent elkövetett, hogy újra vidám és jókedvű legyek. Fürdőről-jfürdőre küldött az orvosiok tanácsára. Mindenhova nélküle kellett mennem, csak az angol Miss volt velem, különben pedig unatkoztam, akár csak a Szaharán bolyongó vándor. A közönség nem érdekelt, hozzám való társaság nem a,kadt. Hát csak megadtam magam az unalomnak. Akkor tünit fel a láthatáron egy előikelő megjelenésű úri ember. Éppen úgy egyedül, társaság nélkül élt ott, mint én. Nagyon érdekes, distingvált külseje volt, tetőtőí-tallpig urat sejtettem benne és kezdte lefoglalni a — képzeletemet. Kerestem a szemeimmel, hogy merre van? Viszonoztam a tekintetét- és egyezer elfogadtam a névtelenül küldött rózsát is ... Roppant tetszett nekem ez a szó Can flirt ,s alig múlt -bele pár I hét, megvoltam győződve, hogy i szerelmes is vagyok ebbe az j emberbe. Nem tudtam, hiogy ki; j a szálló személyzetétől nem kér dezihettem, ő pedig — aki okvetlen tisztában volt kilétemmel — tartózkodó volt, nem közeledett, de elárulta minden tekintete, hogy csupa láng a lelke. Tudtam, Ihogy a szálloda terraszán étkezik, hát egyszer — ahelyett, hogy odafenn terítettem volna. — lementem én is. Azt akartam, ihogy egészen egy máfe közelében legyünk, hogy s'zemtől-szeim'be láthassuk egymást. Csakugyan ott volt. És amikor észrevett, igen ügyesen úgy intézte a dolgiot, hogy mindem feltűnés nélkül a velem szemben álló asztalhoz ülhetett. Senki más neon ült ott, clsak ő, az én asztalomnál pedig csak én és a Miss'. Éreztem, hogy átható tekintete alatt elhal ványodioim, sokáig nem is mertem újra felnézni rá. De a szám szöglete iideigesen- remeget a felindulástól és szivem oly erősen [ dobogott, hogy szinte féltem, meg fogja hallani. S miklcr végre mégis felemeltem' a fejemet... — Nos?— sürgette türelmetlen erőlködéssel a vő hirtelen elnémuló anyósát. Felnevet a grófné: — Nos, hogy újra felemeltem a fejemet, hát még ott ült ugyan az én ábrándjaim hőse, de teljesen megváltozott alakiban. Az elegáns, szép férfi helyett egy teljesen közönséges embert láttam benne, aki -kiimelegedett, izzadt homlokát a -serviettejével törüligette ... Rá se néztem többé, .nem foglalkoztam vele aztán egy gondo latnyit se, egyszerűen megszűnt létezni előttem. Azonnal felkeltem -és a fekete kávét már.*a lakásomba hozattam fel. Arra az urra pedig neim vettem' többet egyetlen pillantást sem. S ha néha mégis oda tolakodott emlékembe ez a kép: olyanféle érzésem támadt, mint mikor valami bántóam hamis hang; sérti az idegeimet. Hát most, kedves György, ami teendőnk csak az lesz, hogy Katinkának alkalmat adjunk megfigyelése' révén hasonló kiábrándulásra. Akit -egynapos kora óta annyi gonddal neveltek mint azt a gyermeket, az annyira, rabja a külsőségeknek, hogy kész előbb megbocsátani az erkölcsi fogyatkozást, mint azt, ha valaki közönségesen viselkedik, valami gikszerrel nevetségessé teszi magát. — Csak nem gondolod, mama, hogy meghívjam házamhoz egykori kulcsárotoknak az unokáját ? — Nem szabad elragadtatni magadat, György. Légy igazságos és: ítéld meg a dolgot kevésbé elfogult szempontból. Az embereket —ebből indulván ki—■ egyéni értékük teszi valamivé. S aki tiszteletet, pozíciót szerzett magának, azt 'mi is tisztelni tartozunk. A fiatal Váraljait egész bátran meghívhatjuk asztalunkhoz olyankor, mikor a hivatalos ebédeket adjuk. Elég vegyes társaságot látunk ily alkalmakkor s írni kötelességszerü szeretetreméltósággal fogadjuk őket, ha aztán egészen szükkiörbem, -selyem tapétáinkon belül, meg is tesszük rájuk a magunk észrevételeit. Azokat a finom1 megkülönböztetéseket pedig, amelyekkel erámduit szívvel mulatott a saját érzésein és Váraljai Eleméren Rhédey Katinka. Bedig Váraljai az ebéd nagy napjára még csinosabb volt, mint valaha; a bajusza éppen olyan tüneményes, a szeme ragyogóbb, mint bármikor. Meg volt benne miniden külsőség, aml elkápráztathat egy tizenhatéves leányszivet, óh, de mit ért mindez, mikor szürcsöléssel kanalazta a levest, metszette a kenyeret és késsel ette a halat és a tortát! ... HÍJ AZ AZ ASSZONY v IRTA: ERDŐS ISTVÁN A gazdag uraság hatalmas erdejében egész nap izzadva, görnyedve vágta a fát egy szegény napszámos favágó. Ott élt feleségével az erdőben, embernek keményen meg keltett dolgozni a mindennapi kenyérért. panaszkodott is érte eleget. Hogy miért kell1 a -szegény embernek annyit dolgozni s mégis nyomorog. A gazdag meg nem csinál semmit s mégis jól él. Mindezen bajokért Ádámot okozta. Szidta is, mint a bokrot. — Az a szamár Ádám! Hová tette azt a kis sütni valóját. Fia nem hajlik az asszony szavára, még mo-st is ott lehetnénk a paradicsomba’. Mily jó is lenne az. Hej az az Ádám! .. . A feleségének is: mindig ezt beszélte a fülébe. Nosza az se hagyta magát. — Csak ne prédikáljon! A többi férfiak se lettek volna különbek Ádámnál. — De a mindenségit! Ha én. I lettem volna Ádám helyében, még most is a paradicsomiban volnánk. Minden nap ezzel a vitával i végződött. VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL Elsőrangú ERŐS PAPRIKA Kiváló minőségű töretlen óhazai fontja $2.59 1/2 font $1.50 és szállítási költség. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. * * * Egyszer az u-raság arrafelé járt és meghallotta, hogy a favágó és a felesége miről vitatkoznak. Odaszolt az emlberneki: — Hát én csak azt mondom, hogy maga sem lenne különb Adámnák Küllőimben íkipróibálgyesekkel bánunk, úgy se veszik észre ... Ez a mi kiyáltsáságunk, kedves György. Mig az utolsó szavakat mondta, arca gőgös, szinte merev lett. De aztán biztatólag tette hozzá: — Ne tégy ellenvetést, küldess neki meghívót egy ilyen napra. Rhédey megadta magát.-Katinka pedig, mikor megtud ta, hogy apja meghívta Váraljai Elemért is, a nyakába ugrott, aztán táncolva futott el nagyanyjához: — Nagymama, nagymama megnéz,e1 ám jól a választottamat, mert olyan szép kis 'bajuszt nem láttál világéle-tedben! * * * Nyolc nap múlva már kiábhatjuk. Holnaptól fogva nálam ebédelnek. Nem kell semmit se dolgozniloik. Az, ebédnél az asztalon lesz egy tál fedővel letakarva, azt nem szabad megnézniük, hogy írni van benne. Ameddig kibírják anélkül, hogy megnéznék, mi van a tálban nálam paradicsomi életük lesz. Hanem ha megszegük a tilalmat dolgozhatnak újra. Tehát holnap délre váróim magukat. A két ember egy darabig meg lepetten nézett a távozó uraság után. A favágó aztán, hamarább fel ocsúdván, elkezdett örömében ugrálni, kiabálni. — Hallottad ezt asszony! Paradicsomi életünk lesz! Vígan (Folytatás a 7. oldalon)