Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-08-06 / 32. szám

2 Winnipeg, Man, 1976. aug. 6. A Winnipeg! Magyar Ház Igen jól visszaamlékszem ar- , ra az időre, (közel húsz esz­­tenüeje már) mikor a talajt­­vesztettség érzetével, valamint a mindennapok tengernyi gond javai, bajával megterhelve igye­keztünk fészket verni itt kinnt az idegen világban .. . ahogy lehetett. Hála a jó Istennek né­pünk olyan adottságokkal lett útrabocsájtva (szorgalom, Igye­kezet, felelősségtudat), amik­nek birtokában hamarosan el­ismert, megbecsült tagjai let­tünk a kanadai társadalomnak. Következésképen az első nehéz, buktatókkal, legyőzhetetlennek látszó gondokkal, problémákkal teljes időszakon szerencsésen túlestünk. Erre itt számunkra korlátlan tér és lehetőség volt adva, amivel józan fővel, erős akarattal éltünk is1. Kitartó, .be­csületes munkánknak köszön­hetőkig bátran állíthatom, Ihogy a húsz évvel ezelőtti vihar által idedobott, idesodort magyarsá­gunk, szinte teljes egészében független, nyugodt alapot, meg­élhetést s jövőt biztosított ma­gának. És itt ennél a pontnál ér­tünk el a címszóban szereplő DALOLJUNK... Winnipegi Magyar .Ház szüksé­gességének tárgyalásához, E kérdés felett már annál' in­kább sem térhetünk napirend­re, mivel annak létjogosultsá­gát misem bizonyltja jobban, miszerint ott is. ahol szám­arányban a Winnipagihez mér­ten jóval csekélyebb a magyar­ság lélekszánra, fennáll a Ma­gyar Ház. (Pl. Calgary, Regina, stb.) és mint ahogy a Katolikus Magyarok Vasárnapjának egy közelmúlt számában olvashat­juk az egész csekélyszámu ma­gyarság lakta Youngstown-ba is most került e kérdés a meg­valósítás stádiumába. A Magyar Ház szükségessé­gének, létjogosultságának .ügye nem lehet kérdéses!. Vállvonás­­sal csak az tériket napirendre a továbbélésünket biztosítani hi­vatott ügy felett, aki eleve sza­kított a magyarságtudatnak még a gondolatával1 is. Ám tud­va tudóim, hogy ez a réteg, hála a Gondviselésnek csak elenyé­sző számot képvisel közössé­günkben. E kérdésnél nem jöhet szám­ba sem politikai, sem vallási, sem világnézeti, vagy éppen személyi meggondolás. E gondolot megvalósítása fe­lette áll minden néven nevezen­dő és nevezhető rétegeződés­­wek. EZ KIZÁRÓLAGOSA N MAGYAR ÜGY! Megvalósítása igen sok, fel­mérhetetlen magyar Vonatko­zású és jelentőségű ügyet .szol­gál. Alapja, központja, minden magyar jellegű érdekközösség­nek. Fellegvára fiatalságunk kultúrájának továbbmentésé­­nek. Második otthona a minden­napok gondjaiból kikapcsolódni igyekvő családoknak. Közös, valamennyiünket érdeklő prob­lémák megbeszélésének, vala­mint családi ünnepek, névna­pok, születésnapok, stb. meg­tartásának központja. Kiinduló bázisa annak; a gondolatnak és tevékenységnek, ahonnan a ná­lunknál mostohább, sorsba szén védő honfitársainkat követke­zetesen, rendszeresen segíteni tudjuk. (Gondolok itt a meg­szállott részeken élő, valamint a még különböző menekült tá­borokban sínylődő honfitár­sainkra.) A lehetőségek, adott­ságok, és előnyök felsorolásá­nak, melyek a Magyar Ház lét­rehozása esetén fognak meg­mutatkozni, fenntiek elsorolá­sával nem értem a végére. Ez nem férne bele e kisi ismertetés­nek a keretébe. Csupán felszínesen, vázlato­san ismertettem e létesítmény létjogosultságát. A továbbiak­ban mostmár a gyakorlati meg­valósításról l'ár szót. Két­ségtelen, hagy e terv létreho­zása nem .gyerekjáték. 'Ellenkezőleg! Teljes együtt­érzésünket, megértésünket és EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNKET i­­génylik. Kérek tehát minden­kit. Ha a közeljövőben a már kidolgozás alatt lévő tervek a­­nyagi vonatkozásukban is hoz­zánk kerülnek .MINDEN erőnk­kel azon legyünk, hogy! a terv most már ne csak terv marad­jon, hanem létező valóssággá váljék. Egy Magyar Ház, egy Ma­gyar Központ Winnipegen. Fel­emelő, önérzetet, öntudatot e­­rősitó érzés. Mi építettük. Ma­gunknak, fiainknak, leányaink­nak, és az egész egyetemes ma­gyarságnak szerte a világon: fennmaradásunk, továbbélé­sünk céljából. Kérem az Istent, hogy ie gondolatot, s ennek meg valósítását minden igaz magyar szívvel lélekkel magáévá tqgye. Bégai Károly. Nyugafkanadai Rákóczi nagylabor A RAGYOGÓ NAPSUGÁR IS... Hámory Várnagy Dalma verse, Dr. Ugró Gyula zenéje. A ragyogó napsugár is, mosolyogva aranylott a fákon, amikor az első csókod váratlanul elcsattant a számon. Ahogy adtad, elfutottál, bennem mégis mindörökre lángol, úgy szeretném elfeledni, de az ize itt maradt a számon. Megváltozott az életem, olyan vagyok, mint az igaz árvá„ ' i mint az őszi napsütésbe, a virágok lassú hervadása, Hiába jön újra tavasz, kikelet a legénynek, meg lánynak, az én féltett gazdagságom, most indul az örök hervadás­­nak. Copyright 1938 by “Nótástarisznya” Budapest. KIÁBRÁNDULÁS IRTA: GALAMB MARGIT A nyitott ablakom át teljes erejével ragyogott be a tavaszi nap. Az ablak mellett egy fiatal, nagyon fiatal leány ült s hogy éppen a napsugár érte : (kissé le­hajtotta a fejét. Vázlatokat ve­tett egy előtte felevő fehér lap­ra. Szenvedélyes rajzoló volt s ha egy-egy ötlete jött: egy pár vonással rögtön alakot is adott amnialk. A rajzon gyorsan járt keze most is s ahogy alakba öltözött előtte az a kép, ami abban a perlőben kapta meg lelkét: egy alig látszó, finom mosolygás re­megett meg az ajka szögleté­ben. Az édes apja azonban figyelte az arcát, látta rajta a felvillanó derűt és önkéntelenül felragyo­gott az ő szeme is. Milyen külö­nös szemek voltak is azok! Szi­gorú, kemény nézésű, .szinte szú ró tekintetüek, de ha valami melegség járta át a lelkét: csaknem elérzékenyülten gyiöm­­gédek. Büszke, sokszor rideg, hatal­mas' ur volt, méltó folytatása nagynevű őseinek, óriási hirto­­kiclkl ura, szigorú és igazságos bírája mindazoknak, akiknek sorsa alája rendeltette. Volt az ajaka körül két mély vonás ß ez a két vomás koránál sokkal idősebbnek mutatta. De ha ne­vetett, — .nagyon kevesen hall­hatták a nevetését — az arca megifjodott, meglágyult ei olyan kor sejteni engedték vosásai ré­gi hires szépségét, amellyel ha­lálos szerelmet tudott ébresz­teni az asszony! szivekben. Arisztokrata volt a lelke mé­lyén, de azért gondolatai között nem egyszer .köszönte meg a családi képtárban, nyugvó ősei­nek, hogy soha intem tettek sem­mit, ami nevük és címerük fölé kilencágu koronát hozott vol­na. Büszke volt rá, hogy az e­­zeréveis nemzet legrégibb csa­ládjából való s meg volt benne is a kemény dölyí, amely nem engedte, hogy bárkinek is egy köszönő szóval lekötelezettje le­gyen, A felesége grófnő volt. Dacára ennek s dacára, hogy vele együtt egy uradalommal lett gazdagabb: mindenki tudta, hogy e házassága sókkal in­kább szerencséje aPeredy oom­­tesseknek, mint Rhédey György bek. A fiatal asszony, aki imádta az urát és aki igazán szeretve is volt, boldogabb már nem is lehetett volna. S amikor életet adva kis leányának, ő maga megtért a iRhécteyek többi asz­­szonyai közé, hogy ott álmodja tovább a boldogságot: az ura közel volt a .kiétséjgöe esésíhez. ! Ha kis leánya itt nem marad élete vigasztalójának, bizony lett volna perce, mikor nem' tudja legyőzni azt az ellenáll­hatatlan vágyat, amely teljes súlyával kapaszkodott a leikébe és hivta, húzta lefelé, oda, ahol nem dohban szenvedésre a szív és nem lüktet fájdalmasan az az elmúlt .boldogságra emléke­ző homlok ... De az a gyermek kibékítette az élettel1. Azért élt, annak örült, azt nézte, figyelte ragyo­gó arleical, apai büszkeséggel s ánnak szentelte napjának leg­több óráját. Most is átragyogott lelkén a derű és csöndes boldogsággal szólal meg. — Mit .mesterkedtél, kicsi leányom? A leányinaik arcán egy rózsa­színű felhő suihant át, aztán nyilt szemekkel nézett az apjá­ra. — Lerajzoltam ide saját ma­gamat és oldalam mellé képze­letbeli jövendőbelimet. — Szép fiú. Nézd ... Rhédey György feltette sze­mére a -osiptetőt, ,egy pillantást vetett a fehér lapra, azután fe­hér lett az ő arca is. Egy ideig csak hallgatott, aztán bosszú­san igy szólt: — Rossz tréfa .., — Komoly dolog, aipáni. — Őrültség, ha mondom! — Nem. értelek ... — Én meg téged nem érte­leik, téged, Rhédey Katalint, Pe­­redy Ágnes leánylát, akiben az én vérem 'Lüktet. Tudod te, ki az az ember, akinek a képét o­­lyan bámulatos ihiven adtad vissza, hogy azt kell hinnem, nagyon is benne van a telked­ben?- Ott vaui — felel atyjával szembenézve a leány. — De hát Ihonnlan ismered őt te, akinek a köréhez sohase juthat, akinek az öregapja .. . — Ne mondd tovább, édes, | drága apuska! Nem akarom is­­| merni a családfáját, nem is ér­­j dekelinek se a rokanai, se ősa­| páinak bemohosodott sirja. Én se az őseihez, sie a famíliához neun mennék, hanem ő jönne mi köz ölük. — És viselnéd a nevét? — szólt közbe türelmetlen ingerült séggel az édesapja. — IMár miért ne. — vette köz hé naivan a leány. — Miért ne viselném, iha egyszer hoizzámen- i tem? Aztán inéig olyan jól is hangzik: Váraljai Elemér. — Tudod, hogy hivták az­előtt? — Nem tudom, apuka, de ham is vagyok kiváncsi rá; a régi nevét már nem viseli, ah­hoz nincsen közöm. Csak azt látom és tudóim, hogy a leg­szebb ember az egész, világon, kitűnő táncos és úgy ragyog a szeme, minit két .karbunkulus. — Hát a rbegyebálon ismer­ted meg? — Ott. Meg a majálisán is láttam, ahova a nagymama öt percre kivitt. Rögtön őt keres­tem tekintetemmel s mikor ész­revett, mosolyogva fogadtam a köszöntését. A nagymama — hiába kértem, hogy szálljunk le a kocsiból — nem engedte, de én azért találtam rá módot, hegy az érdeklődésemet észre­­vétessem vele. Rhédey félig mulatott, félig bosszankodott ezen a beszéden. Valljuk meg, a bosszonlkodása nagyobb volt. Bántotta, hogy a gyermeke meg nem érezte a különbséget, ami közte s a bér­lője között van. Feltámadt ben­ne az a nagyúri gőg, amelyet évszázadokon, át meg nem seb­zett semmi s amely most élete hajtásának e gyermekes hóbort javai fejébe kergeti a vért. Váraljainak az öregapja .még RJhédey felesége nagyszüleinél kulcsára volt. Valami kimond­hatatlan tót nevet viselt. Derék, szorgalmas és ügyes embernek Ismerte mindenki, a pénzt na­gyon megbecsülte, fiát pedig már “urnák” neveltette. Nem veszett kárba a költsége. Fia nagyon életrevaló üzleteket csi­nált, gyorsan, nagy szerencsé­vel gazdagodott meg és sok aj­tó nyílt már meg előtte, bárha modorában volt némi elnézni való. A legifjabb Váraljai — va- j gyis a második, aki e jó hang- | zásu nevet viselte a famíliájuk­ba ment. Gazdaságra teljesen képzett, de egyébként — jó meg figyelés mellett — még csak­nem olyan szögletes, mint va­gyonszerző apja. iS ime, most ebbe szeret bele az utolsó Rlhédey-vér. Rhédey Györgynek szinte Ibelé,csordult a könnye, amikor megkérdezte a leányát: — És hogyan adtad tudtára, hogy . .. izé . . .érdeklődői irán­ta? Mosolygott a leány. — Egy csomó rózsa vioilt ve­lem s a nagymama azt mondta: dobáljam a táncolok közé. Ezt meg kellett tehni — szerinte is — ha már közéjük nem. vegyü­lünk. És én úgy intéztem, hogy egy rózsa éppen neki jusson. Gondolod, apuka, hogy megér­tette? Én csaknem biztosra ve­szem. Lehajolt utána és a ka­bátjára tűzte. És úgy nézte, olyan szépein, hogy úgy még. vi-Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMÁNYBÉLÁ a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorié ügyvéd, közjegyző, új cime: 203-504 Main St.. Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. ragra soha nem is nézték. Az apa nem 'hallgatta tovább, hanem megfordult és otthagyta a lányát. Egyenesen az anyó-;a szobája felé tartott s mikor az aggodalmasan kérdezte, hogy mi baj, kitört belőle minden: — Képzeld, mama, Katinka egy kicsit megbolondult. A do­lognak nem tulajdonítok nagy fontosságot, mert a gyermek csak tizenhat évesi és igazán naiv, még a koránál is fiatalabb. De határozottan .bántnak ben­ne ezek a meggondolatlansá­gok. Katinka ninios tudatában annak, hogy mily pozíciót fog­lal el és mily kötelességeiki vár­nák rá. Bánt, nagyon bánt ez a Várai jalbistó ria. És elmondott mindent úgy, mint leánya neki a vallomáso­kat tette. Az öreg dáma, aki éppen Kompié; Iinitatiójából olvasta a napi fejezetet, letette szemüve­gét és finom, gúnyos mosoly­gással nézett v,eje arcába: — Milyen túlzás, kedves György! Katinka, ami család­jaink vére, merő képtelenség még .maga a gondolata isi an­nak, hogy ez komoly dolloig len­ne. Hanem, hogy ő maga is be­lássa az ilyen ábrándoik) lehe­tetlenségét, engedd, hogy én kezdjem — idejében — az or­voslását, — És mit akarsz tenni, ma­ma? — Óh, nagyon egyszerű dol­got. — Beavathatsz engem isi? Az öreg dáma csak a fejével intett igent, azután becsukta Kemfpis Tamás könyvét, szeme pedig ügy elrévedezett, minitlha messze, nagyon messze kutat­ná a múltat. Egypár pillanatig mély csönd volt, aztán beszélni kezdett az öreg gróf asszony: — Fiatal voltam még,, György Ágnesem születése előtt néhány esztendővel történt. Ideges bán­­talniak gyötörtek, szenvednem kellett anélkül, hogy lett vol­na reá okom. Szegény férjem Pigeon Lake, Alberta. — Az 1976 éve nevezetes esztendő a Nyugat-Kanadai magyar cser­készcsapatok számára. Elv­ben, július 3-11-ig tartottuk első közös táborunkat Ednion­­tlom, Calgary és Vancouver ma­gijai1 cserkészei ré-szzvételével. Közel 100 fős részvétellel. Táborunkat, Rákóczi Nagy­­táboir-nak neveztük el megem­lékezésként II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a kuruq szabadság­­gondolat lelke, születésének 300. évfordulójáról. A Nagytábor helye az ed­­nnomtoni róm. kát. egyház szép park területe volt, Edmonton városától kb. 40 mérföldre. A tábort megelőző hétvégeken az albertai magyar cserkészek és barátaik lelkes, de fáradságos munkával készítették elő a te­rületet a nagy találkozóra. A táboron 67 kiscserkész és cser­kész, leány és fiú vett részt a táberparanesnok Jakab István est. edrolontoni csapk. és a há­rom városból érkezett kilenc cserkészvezető irányítása mel­lett. Julius 3.-án szombaton in­dult meg a 'cserkész vándorlás a nagytátorba. Edmonton közel vlolt, alig egy óra járásra, Cal­­gary-ból már jó négy óráig u­­taztak a cserkészek mig ván­­couveriek több mint tizennyolc órát csücsültek az őket táborba repitő buszon. A táborozok ellátását a há­rom váltósból- összesereglett és jól megszervezett cserkészszü­lők intézték, szivvel és lélekkel, de mindenek felett jó magyar konyhával. A, cserkészszülők alkotta segitő csoport a nagy­­j tábortól k'b. negyed mérföldre felállított Vendégtábor-ban nyert elhelyzést. Lelki gtondozásiunkat Hámor József atya edmontoní est. Ft. Ugrini Béla vancouveri plébános és Nt. Becske Lajos Calgary-i ref. lelkész látták el. A táborépités-szépités, sport, hadijátékok, e,g|észnapos portya egymást követték, az esténkint fellobbanó tábortüzek élménye, a felcsendülő magyar nóták, vidám mókák, széplejté-sü népi táncaink, szivet megkapó bal­ladák hangulata egy nagy csa­láddá melegített mindnyájun­­! kát. A tábor a cserkész találko- , zás nagyszerű alkalma volt. , Cserkészeink, kiscserkésizeink inegismerkeltek avagy felfrissí­tették régebben kötött ismeret­ségeiket, a vezetők együtt dol­gozva gyarapodtak tapasztala­tokban és erősödtek lélekben. Minden tábor olyan eredmé­nyes, amilyenre csináljuk — mondja régi tábori tapasztalat — ezt a tábort Nyugat-Kanada három városa cserkész-szülői, cserkész-barátai és cserkészei önzetlen munkavállalása tette lehetővé és biztosította sikerét. Legyen jóisikerült táborunk élménye biztatás a jövőbeni e­­gyüttmüködésre, hogy Istenben bízva, magunk magyar lerejét nem kiméivé vezessük, segítsük cserkész fiatalságunkat az “emberebb ember, magyarabb magyar , . .” cserkészeszmény megvalósítására. A zárótábortüznél v. Fülöpp József, Cam F. csvez. és Magas István a Szab. Harcos. Szöv. Can. elnöke' is megjelentek az edinontloni nemzeti -szerveze­teinken és azok vezetőin kívül. Takács József est. Lajossy Sándor: NYÁR VAN Istenem, mily sok nyarat megértem és mindegyik javamra vált — Izmosodtam testben, lélekben és férfi lett a kis diák! Istenem, mily sok nyarat megértem és őszbe hajlok esztendőimmel együtt, de szivemben most is örök a nyár! Fehér, mert tűzön éget a Nap, piros és zöld, mint a kinyílt virág, mely mindig elmúlik és mindig ugyanaz! mindent elkövetett, hogy újra vidám és jókedvű legyek. Fürdőről-jfürdőre küldött az or­vosiok tanácsára. Mindenhova nélküle kellett mennem, csak az angol Miss volt velem, külön­ben pedig unatkoztam, akár csak a Szaharán bolyongó ván­dor. A közönség nem érdekelt, hozzám való társaság nem a­­,kadt. Hát csak megadtam ma­gam az unalomnak. Akkor tünit fel a láthatáron egy előikelő megjelenésű úri em­ber. Éppen úgy egyedül, társa­ság nélkül élt ott, mint én. Na­gyon érdekes, distingvált kül­seje volt, tetőtőí-tallpig urat sej­tettem benne és kezdte lefoglal­ni a — képzeletemet. Kerestem a szemeimmel, hogy merre van? Viszonoztam a tekintetét- és egyezer elfogadtam a névte­lenül küldött rózsát is ... Roppant tetszett nekem ez a szó Can flirt ,s alig múlt -bele pár I hét, megvoltam győződve, hogy i szerelmes is vagyok ebbe az j emberbe. Nem tudtam, hiogy ki; j a szálló személyzetétől nem kér dezihettem, ő pedig — aki ok­vetlen tisztában volt kilétemmel — tartózkodó volt, nem közele­dett, de elárulta minden tekin­tete, hogy csupa láng a lelke. Tudtam, Ihogy a szálloda ter­­raszán étkezik, hát egyszer — ahelyett, hogy odafenn terítet­tem volna. — lementem én is. Azt akartam, ihogy egészen egy máfe közelében legyünk, hogy s'zemtől-szeim'be láthassuk egy­mást. Csakugyan ott volt. És amikor észrevett, igen ügyesen úgy intézte a dolgiot, hogy min­dem feltűnés nélkül a velem szemben álló asztalhoz ülhe­tett. Senki más neon ült ott, clsak ő, az én asztalomnál pedig csak én és a Miss'. Éreztem, hogy átható tekintete alatt elhal ványodioim, sokáig nem is mer­tem újra felnézni rá. De a szám szöglete iideigesen- remeget a fel­indulástól és szivem oly erősen [ dobogott, hogy szinte féltem, meg fogja hallani. S miklcr vég­re mégis felemeltem' a fejemet... — Nos?— sürgette türelmet­len erőlködéssel a vő hirtelen elnémuló anyósát. Felnevet a grófné: — Nos, hogy újra felemeltem a fejemet, hát még ott ült u­­gyan az én ábrándjaim hőse, de teljesen megváltozott alakiban. Az elegáns, szép férfi helyett egy teljesen közönséges embert láttam benne, aki -kiimelegedett, izzadt homlokát a -serviettejével törüligette ... Rá se néztem többé, .nem fog­lalkoztam vele aztán egy gondo latnyit se, egyszerűen megszűnt létezni előttem. Azonnal felkeltem -és a fekete kávét már.*a lakásomba hozat­tam fel. Arra az urra pedig neim vettem' többet egyetlen pillan­tást sem. S ha néha mégis oda tolakodott emlékembe ez a kép: olyanféle érzésem támadt, mint mikor valami bántóam hamis hang; sérti az idegeimet. Hát most, kedves György, a­­mi teendőnk csak az lesz, hogy Katinkának alkalmat adjunk megfigyelése' révén hasonló ki­ábrándulásra. Akit -egynapos kora óta annyi gonddal nevel­tek mint azt a gyermeket, az annyira, rabja a külsőségeknek, hogy kész előbb megbocsátani az erkölcsi fogyatkozást, mint azt, ha valaki közönségesen vi­selkedik, valami gikszerrel ne­vetségessé teszi magát. — Csak nem gondolod, ma­ma, hogy meghívjam házamhoz egykori kulcsárotoknak az uno­káját ? — Nem szabad elragadtatni magadat, György. Légy igazsá­gos és: ítéld meg a dolgot ke­vésbé elfogult szempontból. Az embereket —ebből indulván ki­­—■ egyéni értékük teszi valami­vé. S aki tiszteletet, pozíciót szerzett magának, azt 'mi is tisztelni tartozunk. A fiatal Váraljait egész bátran meghív­hatjuk asztalunkhoz olyankor, mikor a hivatalos ebédeket ad­juk. Elég vegyes társaságot lá­tunk ily alkalmakkor s írni kö­­telességszerü szeretetreméltó­­sággal fogadjuk őket, ha aztán egészen szükkiörbem, -selyem ta­pétáinkon belül, meg is tesszük rájuk a magunk észrevételeit. Azokat a finom1 megkülönböz­tetéseket pedig, amelyekkel e­rámduit szívvel mulatott a saját érzésein és Váraljai Eleméren Rhédey Katinka. Bedig Váraljai az ebéd nagy napjára még csinosabb volt, mint valaha; a bajusza éppen olyan tüneményes, a szeme ra­gyogóbb, mint bármikor. Meg volt benne miniden külsőség, a­­ml elkápráztathat egy tizen­­hatéves leányszivet, óh, de mit ért mindez, mikor szürcsöléssel kanalazta a levest, metszette a kenyeret és késsel ette a halat és a tortát! ... HÍJ AZ AZ ASSZONY v IRTA: ERDŐS ISTVÁN A gazdag uraság hatalmas erdejében egész nap izzadva, görnyedve vágta a fát egy sze­gény napszámos favágó. Ott élt feleségével az erdő­ben, embernek keményen meg keltett dolgozni a mindennapi kenyérért. panaszkodott is érte eleget. Hogy miért kell1 a -szegény em­bernek annyit dolgozni s mégis nyomorog. A gazdag meg nem csinál semmit s mégis jól él. Mindezen bajokért Ádámot okozta. Szidta is, mint a bok­rot. — Az a szamár Ádám! Hová tette azt a kis sütni valóját. Fia nem hajlik az asszony szavára, még mo-st is ott lehetnénk a paradicsomba’. Mily jó is lenne az. Hej az az Ádám! .. . A feleségének is: mindig ezt beszélte a fülébe. Nosza az se hagyta magát. — Csak ne prédikáljon! A többi férfiak se lettek volna kü­lönbek Ádámnál. — De a mindenségit! Ha én. I lettem volna Ádám helyében, még most is a paradicsomiban volnánk. Minden nap ezzel a vitával i végződött. VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁS­­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL Elsőrangú ERŐS PAPRIKA Kiváló minőségű töretlen óhazai fontja $2.59 1/2 font $1.50 és szállítási költség. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. * * * Egyszer az u-raság arrafelé járt és meghallotta, hogy a fa­vágó és a felesége miről vitat­koznak. Odaszolt az emlberneki: — Hát én csak azt mondom, hogy maga sem lenne különb Adámnák Küllőimben íkipróibál­gyesekkel bánunk, úgy se ve­szik észre ... Ez a mi kiyáltsá­­ságunk, kedves György. Mig az utolsó szavakat mond­ta, arca gőgös, szinte merev lett. De aztán biztatólag tette hozzá: — Ne tégy ellenvetést, kül­dess neki meghívót egy ilyen napra. Rhédey megadta magát.-Katinka pedig, mikor megtud ta, hogy apja meghívta Váral­jai Elemért is, a nyakába ug­rott, aztán táncolva futott el nagyanyjához: — Nagymama, nagymama megnéz,e1 ám jól a választotta­mat, mert olyan szép kis 'ba­juszt nem láttál világéle-tedben! * * * Nyolc nap múlva már kiáb­hatjuk. Holnaptól fogva nálam ebédelnek. Nem kell semmit se dolgozniloik. Az, ebédnél az asz­talon lesz egy tál fedővel leta­karva, azt nem szabad megnéz­niük, hogy írni van benne. Ameddig kibírják anélkül, hogy megnéznék, mi van a tál­ban nálam paradicsomi életük lesz. Hanem ha megszegük a tilalmat dolgozhatnak újra. Te­hát holnap délre váróim magu­kat. A két ember egy darabig meg lepetten nézett a távozó uraság után. A favágó aztán, hamarább fel ocsúdván, elkezdett örömében ugrálni, kiabálni. — Hallottad ezt asszony! Pa­radicsomi életünk lesz! Vígan (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents