Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-23 / 30. szám

Újabb adalékok a Kalangya történetéhez Winnipeg, Man. 1976. július 23. 7 (folytatás 6. oldalról) szellemiség dobott fel & köve­telt minden mai írótól, az igazi irodalomnak nem egyszer nagy kárára. Laták, — az irányító ösztönösség 'hiányában — nem tud anyagával bánni. Nem tud­ja, mi a fontos, mii a mellőzen­dő. Még kevé'slblbé, hogy nem mindent1 lehet megírni. S ba igen, akkor sem a maga nyers valóságában. A novella tartó, tengely nélkül eldől. Efey mag­nak! kell benne sziklevelet haj­tania s növést, fejlődést kilök­nie. Ettől az eszmei, vagy vízió­­magtól függ a lét vagy nem-lét kérdése. A mag irja elő a fejlő­dés formáját, az eszem, vagy a vízió az alkotást. Laták novel­lái formátlanok. Laták nem tud építkezni, mert hiányzik hozzá az ösztöne, s hiányzik irányt adó irodalmi műveltsége, Rövi-I den: nincs ösztön-érzéke, sem tudatossága. Laták nem akar mást meghallgatni, nem akar tanulni. Meggyőződése szerint mindent tud. — Farkas Béla itt nagyon tévedett. A proletár­életesemények elég folyamatos — s főképen természetes — el­mondása nem iróii érték. Laták helyébe mást nem ál­líthatunk, mert nincs közöttünk olyan, aki annyira henn élne a proletárvilágban. Én magam is sokszor biztattam. De egyelőre I nem tudtam tőle olyan irást kapni, amlí irodalmi igényű. Legfeljebb jó helyzetjelentést. Laták — itt-ott — eléggé1 jól megérzi az embereiben rejlő e­­gyéniséget (mint pl. az általam átirt Tunrbász-lház'ban). de kép télén plasztikusan jellemet áb­rázolni. Pedig az ily proletári­­rásokban az ilyesmi nélkülöz­hetetlen. Laták elsősorban líri­kus, s lírájában is proletánhar­­cos. Ez rontja le sokszor szé­pen hangolt költeményeit. Néhány majdnem egészen kész verse azt a reményt keltette bennem, hogy ő lesz a fiatalok között az első. Még bekövet­­kezlhetik. Gellert Oszkár nem engedte meg,, hogy verseiről írjunk. Gyengének — nem-készeknek találta őket. Német s Babits bi­zonyára még szigorúbb mérté­­j két alkalmaztak -volna. Nos, prózájáról még kevésbbé írha­tunk úgy, ahogy azt Farkas tette. A szerkesztőséget végre is felelőssé terheli. Ma a Kalan­gyát Pesten elég sokan olvas­sák. Szirmai. Kedves Barátom! !Sz. meghívó soraidat meg­­'kaptam. Sajnos — nem me­hetek el, mert húsvétra vendé- I get hívtam, így a házigazda szerepe otthonmaradásra kény­szerít. Bocsáss meg, s ne ha- j ragudjál reám. Az előadáshoz sok szerencsét s nagy sikert /kívánok mindke­­tőtöknek. Boldog húsvéti ünnepeket. Igaz harátod: Károly, Növi Vrbász, 1938. április 14. Kedves Barátom! Elolvastam költeményeidet. A ■rölvidebh jóiéban tetszik. Kemé­nyebb, érettebb. Hibája, hogy e­­gyee szakaszai zárt építésnek, önmagukért valók s nem az egészért. Ritmusbiosaklásait még elnézném, ahogy elnéztem másoknál is. A hosszabb költe­ményt már /kevésbbé tudod tar­tani. Gondolatod költői, de a megoldás prózába sorvad. — Nem közölhetők. Júliustól fogva minden be­küldendő költeménnyel erősebb mértéket fogok alkalmazni. (Tehát nemcsak Veled szem­ben.) Erre egyes kritikusok fi­gyelmeztetése kényszerít. Küldd el színdarabod jelzett részleteit. Hátha közölhetek /be­lőle valamit. Hogy Csukáélk igy bánnak el velünk, /cseppet sem fáj. Bele­fáradtam úgyis a sok meddő harciba, nívóért folytatott küz­delembe s barátaim állandó rosszakaratába. Jobban szeret­tem volna inkább iró maradná. Csak iró. IHa Kassák könyve újai*an jelent meg, árjái róla tömören, szenipontosan s a következő leközlöm- Szóval egyéni irást kérők. Én is szeretnék már Veletek beszélni. Kézcsók. igaz barátod: Károly. 1938. május hó 25. meglepetésre vették észre, hogy a múzeumban levő összes repe­dések bezárultak. Megállapítot­ták, hogy a süllyedés is meg­adott, amit a földrengésokozta talaj-eltolódásokra vezettek vissza. ■ A belügyminiszter, mint sebész. Ray Lima Wilbur, az Egye­sült Államok volt belügyminisz­tere uj minőségben mutatko­zott he az amerikai közvéle­ménynek. A miniszter szabad­<n — ságidejét az egyik Nemzeti Parkban levő villában tölti. Egy éjszaka fellármázták, mert egy munkás rohamokat topott, a­­melyek vakbél-gyulladásra en­gedtek következtetni. Nem volt a környéken orvos, ennélfogva Wilbur miniszter, aki régebben orvos volt, maga vállalta a rögtönös operáció felelősségtel­jes feladatát. Az operáció annak ellenére, hogy nem álltak a leg­megfelelőbb műszerek rendel­kezésére, kitünően sikerült. Hírek a világ minden tájáról Mohamed csontjai. Egy párizsi taxisoff őr kocsi­ba hónapokkal- ezelőtt beült egy idegennek látszó ember, aki ke­zében egy tárgyat tartott, ame­lyet szemmellát’hatóan aggodal­masan őrzött. A sofőr nem áll­hatta meg, hogy meg ne kér­dezze, -mit tart a kezében, mi­re azt a felvilágosítást kapta, hogy a kérdéses tárgy egy kü­lönösen értékes ereklye, Moha­med egyik csontja, amelynek az a tulajdonsága, hogy1 birtokosá­nak szerencsét hoz. Nagy ké­résre néhány napra odakölcsö­nözte az idegen a csontot a so­főrnek, akinek csakugyan kel­lemes tapasztalatai voltak az ereklyével. A rákövetkező na­pon ugyanis kétszer hordott ko­csiján elegáns urakat, akik mind a ketten lezerfrankossal fi­zettek, amelyből nem kellett visszaadni. A sofőr nem sokat teketóriázott, hanem az erek­lyére, amikor vissza belett vol­na adnia az idegennek, alkudni kezdett. Az idegen hosszas kér­­ielés után késznek nyilatkozott, hogy tízezer frank ért eladja. A szerencséthozó ereklye immár a birtokában volt a sofőrnek, de olyan emibernek, aki ezerfran­kossal fizet, a színét sem látta azóta. A rendőrség csak azzal vigasztalhatta meg a sofőrt, hogy ennek a trükknek nem az egyetlen áldozata. Szerencsét hozó földrengések. Az ujzélandi földrengés! ka­tasztrófák alkalmával a Man­chester Guardian arra emlékez­tet, hogy nem, minden földren­gés nyomában jár pusztulás, így pl. nemrég a mexikói Ve­­racruzban volt egy földrengés, amelynek egyáltalán nem volt emberáldozata -és egyébként is csak kevés kárt okozott. Vi­szont a rengés után azt az ör­vendetes tapasztalatot telhették, hogy az olajforrások tíz száza­lékkal kiadósabbak. Néhájny év­vel ezelőtt Ottawában a VdJktó­­ria-muzeum talapzata süllyedni kezdett, úgyhogy a palota fa­laiban számot tátongó rés ke­letkezett. A múzeumot be kel­lett zárni és már hozzá is akar­tak fogni a javítási munkála­tokhoz, amikor földrengés tá­madt, amely után a legnagyobb Emigrációi kiállítások tanulságai (Folytatás a 3. oldalról) lakosságát. Egyedül a XVI. szá­zadban a török több mint fél­millió magyart hurcolt el. Bács­kában és Bánátiban Mohács e­­lőtt volt 59 megerősített hely, 67 város és 1927 falu, amelynek a török miatt úgy eltűntek, hogy még nyomuk se maradt fenn. És Erdélyiben? A tatárok vérengzésének áldozatul esett magyartok helyét a beszivárgó oláhok foglalták, el. Ez utób­biak ráadásul sokfelé felszip­pantották a szórvány-magyaro­kat is. A kolozsvári születésű Szabó Dezső (Az elsodort falu szerzője) még tanúja volt en­nek a szomorú folyamatnak századunk elején. Korhadtak a fakeresztek és gyarapodtak a pópák ... 1 Érdekes, a köztünk megbú­vó szőrszálhasogatók sohasem kifogásolják a tőtök, olajhiok, szerbek, stib., hamis adatokra támaszkodó térképeit. A szent­­istváni határok bemutatását semmiféle törvény nem tiltja. A magyarságot a trianoni ha­tárok közé zárva tárgyalni, is­mertetni egyenlő az ősi magyar föld és- történelmi jogaink fel­adásával, következésképen nem zetárulást jelent. Szalay Jero­mossal mi is valljuk, hogy az ig/azságot hirdetni kel alkal­mas és alkalmatlan időiben egy­aránt. ŐSRÉGI. Felvégen (Folytatás a 2. oldalról) nézett a Gombosék kisajtaja fe­lé. De mikor a fiú benyitott, a két asszonynak annyi dolga lett, hogy- azt sem tudták, hány felé szaladjanak. Piéta nem ütődött meg' ezen a fogadtatáson. Csak nevetett befelé. Tudta ő már, hogy nem szívből van -ez -úgy, csak szín­ből, illendőségből. Csak illendő­ségből nem mondják neki még azt sem: “Köpj a földre, oszt ülj rá”, csak illendőségből néz rá Laci néni úgy, mintha vas­villa lenne a két szemében, csak illendőségből nem néz rá Zsu­zsi sehogy sem. Nem szív sze­rint, hanem /csak azért, mert igy dukált. Az asszony tartsa magát, amig lehet s ne ugorjon a legény nyakába, mihelyt egy­szer feltartja az ujját. Biztos volt ő már a dolgában. Letette a szűrt, a padkára, rá­ült s azt nrondta, a fertály vé­gett jött. Úgy tartja: jó volna jövőre együtt, felibe megmun­kálni. A beszédjére piersze csak a gazda felelt — a két fehércse­léd a kutyát, macskát hajszol­ta, mert azzal ilyenkor van a legtöbb baj, még 111 a a suton, küszöbön alszik is, — és azt mondta, hogy ő se bánja. Erre az asszonyok, Rebi né­nivel együtt, bevitték a tiszta házba a mécset ... A két em­ber elcsendesedett, várakozott. Később ki is jött ides és azt mondta, hogy beljebb,kerülhet­nek, a tiszta-házba. Mikorra beszáUingóztak, az asztalon már égett a mécs, a leány-néző mécs, melynek szelí­den pislákoló fénye mellett kö­tötte össze Ámor immár több száz esztendők óta két-két sze­relmes cseléd szerencséjét. En­nek a nagyjelentőségű szer­számnak a pdharát, vizét, ola­ját, kócmadzagját a gyalogsár­kány adta. A bűze, füstje, pis­lákolása, melyet az öregek u­­gyancsak megsinylettek a töké­letlen szerkezetéből származott. Ah, de azt a csodálatos, rózsa­színű fényt, amit nem látott senki csak a fiatalok, amelynek sugara az élet ez egyetlen nagy pillanatában nekik is megmu­tatta a mennyiországiot, fiirt gyújtotta meg, az Ámor kis szol gája. Alig fért a bőrébeln,' hogy a mécses körül garázdálkodha­tott. Igaz, hogy a kócmadzag. megbízhatatlan fényét a Rebi néni /gyakorlott keze izgatta, egy ménkű nagy zsákvarró tű­vel, hol úgy, hogy az öregek­nek adj,a meg a fiatalokra bo­rítson jótékony homályt, de azt a sok édes csodát, ami e mű­veletek közben történt mindent fürt cselekedte és nem Rebi né­ni Így ültek a mécs mellett. Ro­pogtattak egy kis pattogtatott kukoricát — tyúkkal, kaláccsal a leánynézőt biz’ony még nem tartják — s megérték, hogy a kócmadzag már senceg. az olaj elfogyott. Ekkor kifordult a gazda és behozta a legény szűrét a tiszta házba. — Vedd fel, fiam, hiszen nem tettük ki, na ... Pista most már szűrrel jött ki a tiszta házból és hazatérő­ben azt mondta Rebi néninek, hogy ö nem bánja, összeragaszt hatják a bankót. Másnap az egész utca, az e­­glész felvég csak azt beszélte, hogy Laci /Zsuzsit nézték ... Zsuzsi háromszor is visszajött haza, hogy mindenki csak ezt hajiglálja utána. Az eoetfőzőné is megkérdezte, igaz-e és /Sárai Gábor, a bolond koldus, aki ar­ról nevezetes, hogy minden i­­lyenféle eseményt kidobd csak azt hajtja: — Tudtára adatik a becsüle- i tes lakosnak, Laci Zsuzsit niz- I ték ... Ezen annyira elkeseredett, hogy estig, sirt, este pedig ki­ment a kertbe. Nem a kis kert­be, a ház elé hanem hátra a sö­­vényesig, ahová tavaly ilyenkor a Klára nénje is sir ni járt s aki ott szintén nagyon megköny­­nyebbült. A két öreg pajkos mosolygás­sal nézett, össze. Tudták már, hogy miféle könnyebbség jár ilyenkor a sövény alatt ... Ides az ajtót is csak betámasztotta, hogy Zsuzsi csendesebben oson hasson Ibe. De azért — üyen az asszony! — azt mondta a leány­nak, mikor visszajött, hogy a nyakát kitekeri, a derekát le­üti és kitapossa, a belit. Zsuzsi azonban nem bánt már semmit. A világ olyan szép volt. /Soha sem ragyogott a csil­lag, még igy, soha sem volt az ég ilyen tiszta kék. Az ember csak fölnéz az égre s meg se szisszen, ha ides a nyakát kite­keri. A könnyebbség csakugyan ott volt a sövény mellett. Hon­nan is tudja az efmber, hogy megtalálja s mi, viszi egyenesen arra felé ... És a könnyebbség­nek egésze Pista-formája volt. A kalapja is úgy állt, még a pi­pája is égett. — Te vagy az, Zsuzsi? — Én Ihát. — Oszt’ mit csinálsz? — Helyet nizek. Ülő paszulyt rakunk ide sorjába a sövény mellé. — Jókor nézed. Még, csak most hordtuk be a kukoricát. Télire rakodt? Karácsonyra? — Elmenjen! Bizony még kö­tődik velem. — Én? ... Eszem azt. a pi­tyergő szádat ... — Eszi ám a nem tudom mit! — Azért is eszem. — Ezt ni! Zsuzsi pittyent egyet a kör­mével a felső fogával, azt be­fut, mintha kergetnék. A legény dalolva megy tovább és fiirt, az Ámor. kis szolgája, azt gon­dolja, hogy mára is megszolgál­ta a nektárját, meg ambróziá­­át. így megy ez az egész héten. Zsuzsi azért is ülő paszuly rak, Pista azért is eszi a száját. Csa­­tároznak, kötekednek s minél több gorombaságot vagdal hoz­­. i zá a leány, a legény annál büsz­kébb az ő rátartás mátkájára. Igaz, hogy Zsuzsi is annál job­ban 'megkönnyebbül. Már nem szégyell magát az ut/cán s ha az ecetfőzőné megkérdi, hogy igaz-e, hogy nézték, hát vissza­vág: — Niztek hát. Mi baja vele? Nem magát niztik. Zsuzsi most már a saját nyel­vében is elbotlik, bizony hírbe került. Ides úgy hargszik, düt, bont, hogy majd levedri a tejes köcsögöket az ágasról. De az­tán csak a szitát veri le. Kel­lemetlen aggodalmak bántják. Mi lesz velük, ha vasárnap Pis­ta nem húzza el Zsuzsit. Min­den megeslhetik, a legény gon­dolatát nem tudja senki. De a leány most 'már mindenben bí­zik. Kikeményiti mind a két szoknyáját, befonja a széles pántlikáját és piros selyemmel kivart brünnel-cipöve 1 elmegy a táncba. Az ecetfőzőné utána nézett s megadta a közvéle­mény újabb irányát: biztosan elhúzza ... Most már az egész utca, az egész felvég elment s ember-ember hátán leste: huz­­za-e s ha elhúzza, mikor húz­za? Pista el is húzta. Nem úgy, hogy csak intett neki, mint a­­zoknák lehet, akik már nagyon is értik egymást. A* nem lett volna flirt; Ibájos, tiszta i|n|csel­­bedése Ámor küldöttjének. Ha­nem igazán elhúzta csalogatás­sal, kérleléssel, végre erős rán­tással: — Gyü&sz-i, aki rézangyala van! A szemével szépen utána mondta: — Hiszen én alkarom. S a leány könyibelábbadt sze­me visszaragyogott rá. — Hiszen, ha te akarod ... Most már szólhatott a hety­ke legénynóta: Elm/en/nék én tihozzátok egy este .. . Pista meg Zsuzsi járta délutántól es­ti haragszóig. Akkorra olyan gödröt táncoltak ki a mázolt szoba földjén, hogy 'belefért a legény nyalka csizmája, a leány brünnel-cipője s még az a nyíl- \ várvaló nagy bizonyítás is, i hogy ezeket most már csak á­­só kapa választja el egymástól. A gödröt 'mindenki láthatta, az ecetfőzőné is elismerte és a szülők most már, bátran adtak engedelmet arra, hogy Pista rendesem ellátogasson és bel­jebb is kerüljön. Ezután eljött minden este. A konyhában ült, a kis morzso­­ló-széken, ahol fotogén lámpa égett is az ides szeme mad ki j esett a nagy nézéstől. A flirt dolga nehezebb lett, az incsel­­kedéseit veszedelmek fenyeget­ték, de azért az ő mindenért kárpótló varázsát még itt is el tudta árasztani. A falak fehé­rebbek lettek, ahol ő tanyázott, csillogott, ragyogott piinden, a­­mi csak ragyoghatott. A cifra tányérokon 'kinyíltak a rózsák, piros tulipánok és a kakasok. . . . No, hát azok a szép, kevély, tarajos kakasok olyanok lettek, hogy majd megszólaltak a cif­ra tányérokon. A FÉIÜ ELBI5ZELESE iIRTA: RÁKOSI VIKTOR Kedden és péntekem solh-e vacsorázok otthoni. Még, pedig azért nem, mert szerintem, a vacsorát azért tálalják be, hogy az ember jóízűen meg­egye, nem pedig azért, hogy a harmadik falatnál kijelentse, hogy torkig van és nem kér belőle. Miért vagyok én kedden és pénteken már a harmadik falattal torkig? Ennak megvan a maga története. Nőm hetenkint két zsúrra jár. Az egyik nála van, a má­sik. Fürge Alad/áirnéryáJ. Ezen a két napon intézik el'az asszo­nyok imindamaz asszonyi ügye­ket és kényesebb városi plety­kákat, melyekhez férfiak jelen­léte nem okvetlenül szüksé­ges. Egyszer a jégen eldöntői­tek és a térdemet úgy megütöt­tem, hogy egy hétig otthon kellett maradnom. így kerültem bele a zsuirba. Fölösleges kije­lentenem, hogy rettenetesen untam magamat, az asszonyok szintén. Megakasztottam az ő társalgásukat, viszont nekem irodalomról, művészetekről és politikáról olyan megjegyzése­ket kellett végighallgatnom., de olyanatot ... szóval a rendes asszony! mód íszerint jártak el: iskolai cirkálómmal méreget­ték a világegyetemet és szín­házi gukkerrel nézegették az égi testeket. Almint megittam a csésze teámat, vissza is vo­nultam rögtön a szobámba s attól kezdve az asszonyok fé­nyesen mulattak. [Mint a vé­konyra metszett, finom poha­rak csengése, úgy hallatszott át vidám nevetésük a harmadik sz/cbáJból. Mindebből nem tűnik még ki, hogy miért nem vacsoráink otthon kedden és pénteken? Türelem, uraim, - türelem. Ad­janak hálát az Istennek, hogy nem egy ötkötetes regényem elejét olvassák s igy alapos re­ményük lehet arra, hogy rövid itiz perc múlva mindent tudni fognak. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ...................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 359 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 A magyar népek őstörténete, I. kötet: $10.00 A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 A magyar népek őstörténet, III. köt. $10.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság......................................$11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ......................$ 8.20 Cundel Károly: Hungarian Cookery................................. (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ............................................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................$ 2.00 Hol van a nyár?.....................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig...................... (elbeszélés) ...................................................$ 3.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) ...... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A Kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyult a fény (regény .............. $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ......................$ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre: Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 (versek) (Verbász és London) .............. $3.00 Szirmai Endre: Kázmér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly életrajza, 317 oldal. 85 ábra) . . $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitől (Novellák) St. Gallen ...................... $ 8.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ' ” A nő a pokolban is úr ” $ 5.50 V ” ő ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go '(Hungarian Folk Songs) ..........................$ 1-50 , Rendelésit küldje (darabonként) 50 cent szállítás és csomago­lási költsbg hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez j25 cent “bank exchange”-t kell számítani. K. 1.!!. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Shenbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. i Megvallom, bogy eleinte, zsur ide, zsur oda, az említett napokon is otthon vacsioráltam. Ég mi lett az eredménye? A feleségem Iki&irt szemekkel fo'­­gadott s ha az okát kérdeztem, heves zokogásba tört ki. I — De az Isten szerelmére, mi baj? Talán a mama beteg­ségéről jött levél? —- Dehio/gy! A mama pom­pásan érzi magát. — Talán a Katicának láza van és piros a torka? — Isten ments! Semmi ba­juk, nyugodtan alusznak. — Tudom már: fölmondott a szakácsné és gorombáskiodott magával. — Ellenkezőleg, sohasem vol tünk ilyen jó viszonyban, mint most. — Akkor csakugyan nem tu­dom, mit gondolja. Megáll az eszem. — Azon sírok, hogy én egy költekező, pazar asszony va­gyok, aki nem tudom kikutatni I a forrásokat ... ' — Micsoda forrrásokat? — Az olcsó bevásárlási for­rásokat. Mindent sokkal drá­gábban veszek meg. így aztán sohsern tudok semmit megspó­rolni. — De ki mondta magának, hogy spóroljon! A koniy|hapénzt azért adom, hogy elköltse. — Az igaz, de egy okos asz­­szouiy azért nem költi el. — Azt mondja Fürge Aladárné. — Hát ilnnein ered a sirás? — Persze, ő az én mintaké­pem, egy igazi praktikus asz­­szony. Mikor panaszkodom a cselédeimre, hogy drágák és rosszak, ő rögtön előáll, hogy az övéi kitűnőek, /olcsók, mert innen és onnan hozatja. Ha kér dezősködik az uj ruhámról, biz­tos, hogy végül az övéről "ki­sül, hogy bár divatosabb, mint az enyém, mégis kevesebbe ke­rült. Az ő francia kisasszonya öt forinttal olcsóbb havonkint. mint a mienk és a legtisztább toursi dialektust beszéli ... a mienkről meg. kisütötte, hogy született északnémet .. /Szó­val ... És az asszony újra sírni: kez­dett. — Nos? 'Szóval ... — Szóval annyira elkinoz a zsunoikon, hogy egész este sir­ilyesmiért haragusznak a fér­jükre. Ha én feleség volnék, tuszkolnám az uramat a kocs­mába: utána egypár napig a férj oly szelíd, mint egy bá­rány. (A birkáról nem is be­szélve.) Ebben a vacsoráié társaság­ba járt Fürge Aladár is. Némi hálát éreztem iránta, mert az ő felesége bírt arra az elhatározásra, hogy estéimet hetenként kétszer kellemes kompániában t/öltsem. El is kezdtem neki dicsérni a fele­ségét. — Hallod, Aladár, a te fele­séged remek egy gazdasszony lehet. — Honnan tudod? — A feleségemtől, aki a leg­nagyobb mértékben irigyei kö­zé tartozik'. Fürge Aladár nem szólt egy szót sem, csak föl|hajtott egy pohár bort. Rövid idő múlva megszólalt: — Mennyi konyihapénzt adsz a feleségednek? — Háromszáz forintpt ha­vonkint. De ebben minden /benne van? — Minden. Cselédek, fűtés, világítás, francia nevelőnő. És te? — Ugyanannyit, de ebben nincs bent semmi. Se cselédek, se fütés-világitás, se francia nevelőnő. — Lehetetlen. — De úgy van. A feleségem agy o ngazdálkod ja a háztar­tást. A legolcsóbbat és a leg­rosszabbat vesz mindebből. A mi üvegjeink görbék, foltosak és törékenyek. Kéz alatt vett bútoraink egy év alatt dara­bokra törnek. A mi poncellá­­nunk színei nem jöttek ki és ezért kimustrálták a kereske­désiben és akkor a feleségem megveszi pio/tom áron. A gye­rekek és a feleségem ruhái el­szakadnak e'iy hónap alatt és azért nekünk négyszer annyi ruha kell, mint nektek. Szóval az az irigylésre méltó takaré-1 kosság . tulajdoképp iszonyú drága mulatság. A kéz alatt vett szén nem ég, csak füstöl; a kéz alatt vett fa gyorsan ég, de nem melegít ... és igy to­vább. Hidd el, nincs rettenete­sebb, mint a pesti asszony, ha föltünéssel spórol és nagy zaj­nom kell bele. — Irigyli? — Nem. De lealázó, hogy én olyan ostoba, ügyetlen/ és in­­praktikus vagyok. — De nem az! Ha mondom, IhiO'gy nem az! Maga nagyon kedves, a gyerekek egészsége­sek, a háztartás rendben van és maga alapjában véve egyi/ke a legboldogabb asszonyoknak. Bölcs szavaim nem sokat használtak. Az itt leirt jelene­tek hetenkint' kétszer ismét­lődtek. Ekkor a dolgot megol­dottam azzal, hogy kedden és pénteken kocsmába mentem, mondjuk -— zsur ózni. Ha az ember a legénybarátai közt va­csorái, mindig örül, hogy már megházasodott. Azért nincs igazuk az asszonyoknak, ha jal, kihívó módon gazdálkodik és vezeti a háztartást. Megint fölhajtott egy pohár bort és folytatta: — Ez az, ami engem kedden és penteken/ elűz hazulról. Eze­ken a napokon a teleségem zsurokra megy s mikor onnan megtér, tele van panasszal, hogy a többi asszony milyen pompásan,, gondtalanul él, ő pedig valóságas cseléd, akire a háztartás gondjai ólomsullyal nehezednek, ő szegény áldozat és igy tovább. így beszélgetett a két férj egymással. Majdnem egyszer­re fordultak az ott levő tárca­író felé: — írja meg ezt a dolgot. Na­gyon tanulságos lesz az asszo­nyokra nézve.

Next

/
Thumbnails
Contents