Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-23 / 30. szám

8 Winnipeg, Man. 1976. július 23. ORVOSI TANÁCSADÓ tKSÍHÜSU A GYERMEKKORBAN A gyermekkor már saját ma­gában is mozgékonyabb, mint a kiegyensúlyozott felnőttkor és ezért nem csodálkozhatunk a- Äon, ha a mozgásnak örülő, ál­landóan futkosó csemetéket több baleset éri, mint a ftlnőt­­töket. A imái motorizált élet, a­­mikor mindenki gyorsabban változtatja helyét egy rövid idő­szakon Ibelüi is, amikor már a legkorábbi gyermekkortól hó­dol az ember a különféle spor­toknak, teicjhnükai játék-okinak, amikor a modellezés, autós ki­rándulás, csónakázás a minden­napi élet tartozéka gyakrablbak a gyermekkori baleseteik is és ezek közé tartoznak az arc legkülönfélébb sérülései iis. Kü­lönösen sok arcsérülllés keletke­zik az olyan felnőttektől nem őrzött helyeken, ahol sok ha­sonlókorú gyermek játszik, miút például az utcákon, tere­ken, grudokon, város és falu­­széleken, homokbányákban, stb. E balesetek, nagy számát azzal is magyarázhatjuk, hogy az isikolaelőtti, vagy kisiskolás korban levő gyermekek egymás előtt a játékaik) folyamán min­den- áron be akarják bizonyíta­ni merészségüket, ügyességü­ket és tehetségük, képességük túlbecsülése gyakran vezet bal­esetekhez, amelyek gyakran halálos kimenetelűek is lelhet­nek. Az arcsérülések, szerencsére nem szoktak a legtöbb esetiben életveszélyesek lenni, ha csak nincsenek egybekötve nagyobb­­mértéklü vérzéssel. Az arcsérü­lések jelentkezhetnek zúzott, vágott s tépett sebek formájá­ban az arjctesontofc törlésével, az álkapocs kif ielaimodásával, a nyelv elharapásával, az ínyek sebeivel, valamint a fogak kü­lönféle sérüléseivel. A vérzést legcélszerűbb nyomókötés al­kalmazásával 'csillapítana.1 és a sérültet mielőbb orvoshoz szál­lítani. Ezek a sérülések nagyon finom varrási technikát igé­nyelnek, nehogy egy életre szó­ló torzulás maradjon utánuk. Az arccsont töréseit és ficamait a .fogászati, vagy plasztikai se­bészeten hozzák végérvényesen rendbe. A sérült fogak ápolása a fogászati osztályok feladata. A leggyakoribb fogsérülés a fog-korona eltűrése, elpattaná­­sa. Ha csak a korona csücske, vagy egy kis része van lepat­tanva és a sérült fog nem érzé­keny sem a hidegre, sem a me­legre, sem az érintésre, akkor a -sérült felületet különféle fer­tőtlenítő szerekkel impregnál­juk, hogy ezzel megvédjük őket a romlástól. iNagyoibto törések­nél le kell a nyelvet sértő fog­­széleket köszörülni s védőkoro­­návail kell ellátni. Néha oly mélyen van a törési vonal, hogy nyitva marad- a fogvelő csatornája és ebben az esetben a fog nagyon érzékeny nemcsak a hőmérsékleti inga­dozásokra, hanem bármiféle ké­miai ingerre, vagy a legcseké­lyebb érintésre is. Itt azonnal be kell tömni a sérült fogat és koronával látni el, hogy meg­előzzük a fertőzés -szétvitelét a többi fogra és az álkapcsok­­pa. Némely balesetnél a fogak kimozdulnak a helyükről, de nem esnék ki. Ilyen esetiben a fogak a legcsekélyebb érintésre mozognak és használatuk jófor­mán lehetetlen. A fogász dolga e fogaikat kiiktatni rögzítéssé-! használatiból, a rágásból és így biztosítani újrarögződésüket az Ínyben. Mivel a ibalesetután kimoz­dult fogak néha görbén helyez­kednek ed a szájban, a fogász ezeket normális évben helyezi és rögzítésűikre speciális gépecs kéket alkalmaz, amelyet a gyer­meknek türelmesen kell visel­nie az előirt időn keresztül;, ha nein akar súlyos kozmetikai hi­bákat szerezni. A szülők fel­adata abban -van, hogy ügyel­jenek az orvog előírásainak be­tartására. Néha a baleset következtében a fogak gyökereit törnek el. Ebiben az esetiben rendszerint M kell a megsérült gyökeret húzni, vagy optimális esetiben -koronát kell rá csinálni, A bal­eset által megüresedett helyre néni szoktak a gyermekeknél hidiat, vagy másfájta protézist alkalmazni, de a többi fogak rölgzitéséV-el minden áron meg kall akadályozni a többi fogak eldülését a megüresedett rés felé! A pubertás után azután a hiányt híddal ife lehet pótolni. Ez legalkalmasabb a huszadik életév táján, amikor már az ál­­kaposok fejlődése megáll. Néha a baleset következté­ben a fogak teljesen kirepülnek ágyúkból és kiesnek a szájból. Nem szabad az ilyen esetben sem elveszíteni a lélekjelenlé­tünket, hanem meg kell keres­ni a kiesett fogat, vagy fogó­kat és tiszta zsebkendőbe, vagy papibba kell őket csomagolni. Azonnal keressük azután fel a fogorvost, ajki a jól megtisztí­tott fo'gakat a helyükre illeszt', rögzíti!. Ha e segély a balesettől számított hat órán belül követ­­kezzik be, akikor van remény arra, hogy a már-már elveszett­nek hitt fogak pjra benőnek a gyermek szájába! E balesetek megelőzésre na­gyon jó, ha nem engedjük gyer­mekeinket felügyelet nélküli játszóhelyekre. Legcélszerűbb a gyermeket arra ösztönözni, hogy az iskola keretében, vagy ifjúsági szervezetek keretében, önképzőkörökben, felnőttek fel­ügyelete mellett töltsék szabad Idejüket. Magunk is szentel­jünk elegendő időt a gyerme­keinkkel való játékra, tanulás­ra, hogy ne legyen alkalma fel­ügyelet nélkül lézengeni. A fel­nőttek, vagy idősebb gyerme­kek felügyelete mellett keve­sebb a balesetek veszélye és iha ezek mégis bekövetkezné­nek, akkor a sérült gyermek bizonyára hamarább jut segít­ségül eiz! MUDr. Juhász István. Szirmai Endre: Újabb adalékok a Kalangya történetéhez Kedves Barátom! Remélhetőleg most már rá tudom venni arra, hogy kritika irjsra térjen át, mely mai egyé­niségéhez legközelebb áll. Na­gyon szeretném, ha a Kalangya minden egyes- számában ott szerepelne a neve égy aktuális könyv bírálatával. -Nem akarom elhinni, hogy ezt a 30-40 dt, melybe egy egy uj könyv kerül, ne tuudná nélkülözni. Sorait várom. Sirmai. 935, III.|29. Kedves Barátom! Leveled (bevezető részében) szomorú jeltenség. Mélylen jel­lemző vajdasági viszonyainkra. Csak nálunk történhetik meg még ma is, hogy az író állap t­­ja meg: mi jó s mi nem; s csak nálunk, hogy a szerkesztő kri­tikai- képességét — nem-lk|öízlés esetén — kétséglbevonják. Bo­csáss meg, de ezt a Te komoly­ságodtól -mégsem vártam. Na­gyon is tudnod kel, hogy Ma­gyarországon -s máshol tehát Erdélyben is — nem az írók döntik el valamely írás közlé­sét, hanem, a szerkesztőség s munkatöbblet esetén, a mun­kamegosztás érdekében: a szerkesztőbizottság- Te s né­­hányan új helyzetet akartok teremteni. Ti akarjátok megál­lapítani-: mi jöhet, mi nem, a i tízenteleky-táxsaság egyik fő­­funkmfóját is ebben látjátok, Elfogath-atatlam s naiv felfogás. Mondom csak) nálunk állhat elő ilyen he-lyziet, nálunk — ahol különösen a HétrőMiétre fele­lőtlen -uralkodásának korsza­kában: minden tollforgotó Író­nak, számított. (Te is ezt val­lód, midőn ezt írod: “sajnos, a szelektálást nem lehet kérész tüMn-ni” a Szentelelky-társa­­ságiban.)-Midőn ezeket előrebocsájtot­­tam, közlöm, hogy novelládat kritikai -felelősségiem teljes tu­datában utasítottam el, s haj­landó vagyok iráso-dat akár Németh Lászlónak, akár Gel­lert -Oszkárnak, vagy Kállay Miklósnak felüllbirálatra elkül­deni. Most is ismétlem, IhJgy írásod rossz, a Kalangyába nem való. Egyébként novellá­dat többször is átolvastam, mert mindenáron közölni sze­, rettem volna. Végre is meg kell értened, hogy novella-szegény­­ségü-nikíben egyenesen vadá­szom rendes novellára. Mert alig van. Még csoda, hogy a Kalangyába tudtam megfele­lőeket kapni. (Prepozíciómat e­­gyébként állom, s novelládat -— kivételesen — hajlandó vagyok a fenti Íróknak elküldeni, hogy végre is meggyőződjél felfogá­sod- tarthatatlanságáról.) Azt pedig e-gysziersminden-, korra vissza kell utasítanom, hogy Íróinkat a régi -elnézéssel kezeljük. Mert ez visszaesést jelentene. Egyébkiéémt sem áll­hat meg az a felfogásod, hogy nálunk ma sincsen magyaror­szági, vagy erdélyi viszonylat­ban! is megálló irodalmi alko­tás. Van! 3-4 kötetre valót ki tudok állítani. Még- kritikából vaskos kötetre valót Tehát nem mehetünk vissza, csaik előre! Hogy kik ezek, Íme: Szentele­­ky, Herweg, Cziráky, Kende, B-erény, Szegedi legújabb s még le nem közölt) intovellái­­val, Borsódi, IMÍarkovidh, Bör­­j csőik, Műink, -Radó, stib. Mínd­­; egyiknék van nem egy, -hanem több igen jó kása, sőt első klasszisé. (Még a Te megálla­pításoddal szemben is.) Ma már itt tartunk. Bizonyos, hogy regényünk még1 nincs.' De még lehet és lesz is. Te szerintedI azonban nagy kötő Szoraky1 D. I., akit komoly kritikusok odafenn levágtak, — s nagy Író Magister, stib. így nem- -lehet s nem szabad kritikát gyakorol­ni. Itt nincs barát, nincs kolle­ga, csak munka van, mely jó vagy nem. iSotókál jobban tennétek, ha gyönge irástok védelmében nem a szeri^sztől támadnátok folyton, hanem -végre kritikai­lag is alaposan és állandóan müvelnétielki Magatokat, hogy stilustok s meglevő iráskész­­s-égtek javuljon. Dehát ezt nem KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave.. Donald oarok, WINNIPEG, MAN. R3C OB9 Telefon: 943-6657 teszitek, s mégis állandóan -kri­tizálni akartok. Egyóbkétn tudatni akarom Veled, hogy a nagynehezien fel­támasztott Kalangya nem írók játéklapdája, hanem a maga nemében egy olyan önálló s független, mint a Nyugat, a Válasz, Helikon, stib. A finan­szírozó -nem azért áldoz és ál­dozott pénzt, hogy műkedvelő színházat rendezzen be, hanem, hogy az irodalmat s aimak e­­gyéb megnyilvánulását, megte­lő nívóra emelje, s hogy he­lyet s rendes honoráriumot biz­tosítson azok számára, akik iród müvekkel e nivótö-rekvést elősegítik. -Nagyon termésizetes, hogy a Kalangya, mint kisebb­ségi alapon álló folyóirat kom­munista cikkeknek, helyt nem adhat. Egyszóval a Kalangya fi­­nanzirozása a fenti feltételek­hez kötött, s nem állhat az Írók gyámsága alatt, mint ahogy ezt T-e is elgondolod. Ilyen ki­vételek tehát nem állhatnak meg: “Amíg Te vagy az osz­tályfőnök”. itt nincsenek alter­natívák, a Kalangyáért én vá­gyóik felelős. Ahelyett, -hogy örömmel fo­ganatok a Kalangya újbóli meg­indulását, nívójának emelkedé­sét -s a magasabb honoráriumo­kát, melyeket sikerült végre kiverekedni, folyton minket támadtok, hogy gyengítésre jogalapot találjatok. Ez jobban illik Hozzátok, mint a komoly munka, a tanulás s az együtt­működés. Elég. szégyen, hogy amikor egy nagy pályadijat siíks-rül ki­íratnom, alapos körültekintés­sel, politikával, mindenre gon­dolva, de mégí itt is gáncsoló megjegyzést teszel! Erna már szavam sincs, mert nagyon go­romba találnék lenni, fő, hogy újságban nem jelennek meg ily­­féle megjegyzések, mert ez ilyen lehetetlen magatartás még a legjobb akaratú pályadij kitűző kedvét is leihordja. A sok kifogás s egyéb- helyet inkább együtmüködést s becsü­letes tanulást ajánlok Néktek, akik csak támadni tudtok. A Szentelékly-társaság meg­alakítására szerintem -csak Draslklóczy lehet illetékes. Én ebbe nem szólok bele, s csak annyit jegyz-ek meg, -hogy aján­latodat nem -mindenben helyes­lem. Igaz barátod 1937 VI|8. Károly. Nagyágos Czakó Tibor Urnák Növi Sad, Kralja Petar II. 11. Szirmay Károly szerkesztő társam véleményét teljes mér­tékben osztom. Ugyanis a Kalangya csak a­­zoknak a könyveknek adhatja a “fémjelzését”, amelyek u­­gya» „ tortúrán mentek keresztül, amelyet minden irás elszenved, ha a Kalangyába megjelenni ki-ván. ER1CI: (nevetve) Dehogy -voltam; ott, itt vagyok. Hozzád jöttem a leckét megkérdezni. Arra is gondoltam, hogy csináljuk meg együtt a házi-feladatot, ha te is úgy akarod Pityukám!-PITYU: Lehetetlenség, -hogy csak- álmodtam vio-lna . . . ÉDESANYA: (berohan, ijedten kérdi) Gyerekek az Isten­ért mi van itt? Mi volt az a sikoltozás? Pityukám a te hango­dat hallottam segélytkérően-! ügy megrémültem, azt sem tud­tam, hogy szaladjak ide, L|A|0I: -Édesanya! Pityu bátyám elaludt tanulás közben és nagyon furcsát álmodott.-PITYU: (-Hencegve) Furcsát? Még, -ijekciót is kaptam. Ide a halántékomba. Az egész azért volt, mert nem akartam a bányában dolgozni a törpékkel. Valami dr. Fullánk oltott be, rámjfogták, hogy lusta vagyk. FR4CI: Jé! Egy méh fullánkja! LACI: Mutasd csak Pityukám! Nahát ezt «1 kell mond­jam gyorsan édesapámxuok, meg a doktor bácsinak! (-Laci el­megy.) ÉDESANYA: (Tréfás gúnnyal) Hm! Hm! IKisfiam, ez nem is volt egészen csak álom. Látod itt fekszik a töltőtollad mellett egy vergődő méhecslkle. Látod, látod! Ha nem lustálkod­tál volna, akkor nem szúr meg álmodban a méhecske sem. Ő azonban inkább feláldozza kis életét, die mem tűrhette el, hogy egy olyan kisfiú, mint te, akinek elsőnek illene lenni az osz­tályában tanulás helyett egy egész délutánt alvással tölt el. PITYU: (A miéhhez beszélve) U-gy, szóval te voltál a hi­res dr. Fullánk!-LACI: (Visszajön) Édesanyám, tessék átjönni édesapa szobájába, a doktor bácsi haza akar -már menni. (iÉdesanya el­megy.) Jé Pityu! Hogy dagad a halántékod!-PITYU: (büszkén) Mer sok henne a .. . tudomány! Srá­cok! Csodálatos volt az egész, mintha csak valóság, lett volna.­­Nahát Friei! De, hogy lehet az? A zenét is csak álmodtam) -vol­na? Mt-g -a törpéik táncát dalát? HRJECI: Én érteni az egészet. Laci öcséd bekapcsalta a televíziót, nagyon érdekes gyerttnekrnü-sior volt, majdnem az, amiről te mesélsz. Figyeld csak Pityu!-LACI: Kinyitom az ajtót, -hogy jobban halljad. (A törpék dala, majd a bemondó jelzi a műsor végét, a darab szerzője, címe, szereplői azonosak a hangjáték szereplőivel. — 22 — HLRCZEG FERENC: POGÁNY 0 K Alig tetteik) száz lépést az elhagyott palánkfa tövében, mikor Omcdé egy hosszú fekete papra mutatott, aki a paláuk­­failnok dőlve, mozdulatlanul nézett ki a pusztára. — Ő az! A ibújdosó ekkor egy parancsoló mozdulatot tett Omicdé felé és a vezető -— maga is csodálkozván a tulajdon szolgálat­­készségén — lement a keskeny hágcsón a cintere-mbe, hogy magára hagyja a két férfit. Márton íkianonok . . . Mikor észrevette, -hegy emberek járnak a fal fokán, a köntöse kjét ujjába rejtette a két kezét, aztán lehajtott fővel és lassú -léptekkel -megindult a székesegyjház felé. (Sápadt és -bús tekintetű ifjú volt. A sok sanyargatás azonban nem tudta még tönkretenni termetének férfias dé-lceg­­ségét s mezittelen nyakán erős inak feszülteik, mint a fiatal ménlóén. Az arca sápadt volt, de nem fehér, hanem egyen­letesen sárga, mint a régi elefántcsont. Erős, kerek álát mély horpadás választatta ketté: ez a horpadás a Thonuzfiak termé­szetes bélyege-. A bujdosó öreg elállo-tta a kanonok útját. Az arcába né­zett és tekintete kemény volt mint a prédát leső sólyomé.-— Miért állsz az útamba? — kérdezte szelíden a kano­­n-ciki, anélkül, hogy/ fölemelte volna tekintetét. — Alpár! — szólt mély hangon az Öreg. — Miért állsz az útamlba? — kérdezte szelíden a kano­nok, de ezúttal a fölindulástól remegő hangon. — Alpár vezér — megvirradt! iMártón lehúnyta a szemét és keresztet vetett magára. A melle erősen lihegett. Majd tompa hangon mondta: — -Ismerem a hangodat, de nem értem a szavadat. Miért nevezesz Alpárnak? Alpár meghalt aznap, mikor 'Márton kilé­— 23 — Az anyagi oldala pedig az ilyen és hasonló dolgoknak nem maradhat tisztán ideális szem­pontból kezelt, hanem föltétle­nül szakértő megbirálása alá ve tenld'ő. Ez természetes- is, mert a Kalangya komoly vállalat, a­­me-ly semmi féle anyagi terhet és kezességet magára nem ve­het, hacsak ez alól megbízható garanciák) által fölmentve nincs. Röviden tehát csak azt' aka­rom mondani, hogy ily-en ügye­ket egy rövid levélben, udva­riassági nyilatkozatok kicseré­lésével, -sajnos elintézni -mó­dunkban nem áll. Amennyiben ez az -ügy to­vábbra iß aktuális maradna, a fenti feltételek teljesítését kér­jük. További eredményes munkál­kodást és szép sikereket kíván tiszta és ősizinte megbecsülés­sel: Draskótczy Ede. 1937 április 21. Kedves Barátom! 1. ) A Kalangya finanszírozó­ja -nem azért áldoz pénzt, hogy a Kalangya nívójában ismét le­süllyedjen, s avatatlan emberek befolyása alá kerüljön. 2. ) A Kalangya nem kerülhet hét kritikailag felkészületlen írók vezetése alá. Mert nálunk — ,s ezt jól jegyezd -meg — alig van két nagyobb felkészültségü­­kJri-ti'Äius. -Nevetséges tehát szer­kesztőbizottságról ibeszzélni. Az — a tapasztalat mutatja — kü­lönben sem- használt soha az ügynek, ellenkezőleg ártott. 3. ) Még lehetetlenebb kíván­ság, hogy a Kalangya az olva­sók után igazodjék, s azok szab­ják mgg: mi jó, s mi rossz. Mit gondolsz: hová jutnánk, s -mit gondolsz: ki bolond ily alapon folyóiratot finanszírozni? 4. ) Nem- felel meg a valóság­nak az az állításod, hogy a -Nyu­gatnál — nem tudom hánytagu szerkesztőbizottság intézi a kéziratok kiválogatását. Mit gondolsz: mikor jutna akkor egy kézirat a nyomdába? — Soha! Különben olvasd el Schöpflin legújabb kötetét, ab­ban világosan benne van, hogy jó ideig, Babits maga intézte a versek kiválogatását, ® Móricz a prózáét. Osvátli szintén maga döntött a legtöbb ügyben. Bi­zonyítani tudom! 5. ) Kritikánk nem irányul személyek, ■csatig rossz müvek ellen. Mi is elviselünk kritikát, ha olyan emberektől jön, akik arra hivatottak, de felkészület­lenektől nem. Különben is tisz­tában vagyunk fogyatékossá­gainkkal. 6. ) Teljesen képtelenség, hogy a folyóirat a közönséghez igazodjék, s ne a-z ho-zzá. Mit gondolsz, ha ez igaz lenne, el­jutott volna-e a Nyugat valaha üs oda, ahová eljutott? Soha! A közönség tanuljon, ha nem lus­ta — tanuhat is a Kalangyából. 7. ) Szégyen, hogy Te írsz le oly sorokat, hogy a közönség hiába vár tizesz-temdeje elfo­gulható Írást. Hogy mered ezt állítani? Hát Te hozzánk tar­tozol? 8. ) S uigyanugy csodálkozom, hogy Te azután a közönség után indulsz, mely azt mondja már előre, hogy nem olvasom el a Kalangyát, mert rossz. Hátha valaki nem olvas el va­lamit, hogy mer róla. nyilatkoz­ni? 9. ) Még, naivabb dolog a kö­zönség, megszavaztatásáról be­szélni. Ez gyerekjáték, melyre igazán nincs időnk — mert ami van, fontosabbra kell — de pénzünk sem! Az ilyesmi más­kor sem vált -be. Mondom’: -gye­reke® prepozíció. 10. ) A Kalangyának nincs szüksége útmutatásra. Arra yolna szükség, hogy a közönsé­get -nie láziteák itt is, ott is elle­nünk, azt a közönséget, mely sohasem érdeklődött, s alig is főig érdeklődni ügyünk iránt. E levelet Kende tovább,itja Számodra.-Igaz -barátod: Károly. Növi Vrbas 2., 1937. június 10. Kelves Barátom ! Költeményedet a januári számiba soroztam. Ez a verse 1 az utolsó években olvasottak között a legszerencsésebb. Ha nem i-s kész, tehát ha vannak is gyöngébb sorai, mégis “költe­mény” s nem bántó kisérlet. Hangja is más, mint a többié, férfiasabb, keményebbre edzett. Farkas Bélát tavaly —- ja­nuár vége és február eleje tá­ján — nagy érdeklődéssel figyel fcem. A mi nagy szegénységünk­ben jól esett olvasnom a Napló­ban néhány kisebb írását, me­lyek műfajilag az irodalmi mi­niatűrök s a prózai költemé­nyek közt foglaltaik helyet. Ha­bár nem- voltak egyértéküek, valamennyi egy csordultig meg­telt pillanat szülötte. Megkapott früsseségük s az “ösztönös” te­remtés mértéktartása. Mind­egyik Írása mélyén ott vonag­­lott ennek a festő-lirikus egyé­niségnek kislélekzetű, de írnom és fájdalmas l'irája. Régebben a Reggeli Újságban is olvastam tőle egy Urai lendülettel megirt “ej -alhnyemes” bemutatkozót. Farkas Bélában azonban több a teremtő vágy, mint a kiviteli képesség. Nincs türelme, kitar­tása forgács-lélek. A kritika nem az ő számára való. Lelkesedéssel — vagy csupán lelkesedéssel — nem szabad kritikát írni. A kritika: távoltartás. Aki bírálatot ir, az n-e-m mondhat ilyet: “... a Heg,tökéletesebb -beosü­letérzés kell hozzá s a másik emjberi méltóságának feltét­leiül — azt mondhatnám — gyengéd tisztelete .. Egy kritikusnak -ilyesmit le­írnia nem szabad! Nem becsü­letérzés kell a bírálatihoz, ha­nem kritika érzés. Ezt megsze­rezni, vagy elsajátítani nem le­het. De magában véve, a kri­tikai érzék sem elegendő. A- hogy ma már jóval többet kö­vetelnek az íróktól, éppenúgy többet követelnek a kritikustól is. Az általános — s ma már laposnak számító — kritikai fogalmak és kifejezések kora lejárt. Ugyanúgy a bőkezűen osztogatott felsőfokos jelzőké» A kritikai nyelvnek meg kell újulnia, fel kell frissülnie, jhogy hatni tudjon a mai olva­sóra. A bírálónak a felületű) bí­rálat helyett egyre mélyéül:re és mélyebbre kell leszállnia, mert csak a mélyébben fekvő rétegek kopogtatása mutatja meg,, hogy szilárd-e az építke­zés. A -mai ibirálónak fejlettebb kritikai érzékikéi kell rendelkez­nie, mert munkája felelősség,­­teljesebb. A kritikai megítélés­nél egyedül a mü a döntő, s nem a mü Írójának személye iránt érzett tisztelet, vagy gyengédség. A kritika érzéki s nem érzelmi megnyilatkozás. Farkas teljesen helytelen u­­ton jár, mikor azt mondja, hogy a gyönge — szerinte: angó-llkó­­nos — mii is szent. Ami “angol­­kóros”, az nem mü, hanem boaitárniu-nka. Az sem Írói érdem, ha vala­ki egyszerűen- és folyamatosan ir. ((Szóval----hogy Farkas sza­vait használjam: nem, “kiagyal­­tan” vagyis megifésülten.) Még kevéshbé tehet valakit Íróvá. Ha e hajlam elegendő volna, úgy a Korunk nem-tudom-ihány qseléd — stb. életrajzírója mind írónak számítódnék. Aki az iro­dalmi igények mellőzésével leir valamely életből vett történe­tet, tehát fényképez, másol, Is­mertet, beszámol, vagy helyzet­­jelentést ad: még nem iró. Mind ez még nagyon messze van at­tól a szótól: hogy “irodalom”. Még az ösztönös irók-nak is csak kis ,része éri el azt a fo­kot, hogy írónak számit. Pedig az ösztönösség sokszor párosul formaalkotó, válogató és irá­nyító érzékkel. Laták elég, fo­lyamatosan ir, de majdnem tel­jesen ösztönösség nélkül. A va­lóság — vagy más szóval: az igazság — közvetítése néki a fontos. Még másképen: a do­kumentum szó, melyet a mar­xista eszméken nevelkedett (Folytatás a 7. oldalonl Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keieskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások Ízesítésére. Ára csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents