Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)
1976-07-09 / 28. szám
Winnipeg, Man, 1976. juiius 9. A Kalangya munkáinak előzményei, (Folytatás a 4. oldalról) szik, menni fog. A kipailrozást bízza majd reám. Tehát feltétlenül felszabadul, úgy gondoskodni fog; könyvekről és akkor Önnek is küldök. Isten Vele! Szirmai. 1933. szept. 22. Nékünk Íróknak ki kell rukkolnunk. Nem oly gyönge dolgokkal, mint közéletünk .szereplői. Majd olvashatja őket. A kisbetűs szedésbein. * * * 1933 szeptember 29. Kedves Barátom! Válaszlevelemben semmi különöset sem írtam. Szemrehányásodra rá nem szolgáltam. Én konzekvens maradtam önmagamhoz. Ha Ön csalódott, arról nem tehetek, csak Ön. Legkevésbé tettem valamit Szenteleky emléke ellen. (Természetes, hogy nem kopirozom le senki művészi híradását. Ezt pedig szememre hányni nem lehet.) — Szenteleky neve fényében sohasem sütkéreztem. Jugoszláviában 4 évig. nem (hozták írásaimat. Mert, nem érdekel, nem kutatom. —- Szenteleky-szeretetéhez hű voltam, tessék elolvasni Kalangyabéli válaszomat. Az nem hazudik. Ott szót nem pazarlók arra, hogy hijgyjeinek nékem vagy se. Erre se írtam, se kedvem kevesek vagyunk. Össze kell tartanunk. De nívó alapján. — Okvetlenül várom Kornél a vonatkozó írását e hó végiéig. Igaz barátja: Szirmai. * # Kedves Barátom! Köszönettel vettem dedikált verses könyvét. Eddig csak néhány költeményét olvastam el — nem tagadom: néhányat kétszer is — de a legnagyobb meglepetéssel azt kellett konstatálnom, hogy ezekben a költeményekben sokkal készebb, biztosabb, erősebb, tömörebb és frissebb volt, minit azokban, melyeket Szenteleky hagyatékában találtam. Némely költeményében egyenesen Babitsot juttatja eszembe, máshol pedig megelőzi Feketét a Tengerz ligás néhány versének hangjában. Többször erőteljes, Ízes és sajátos magyarsággal zúgnak fel sorai. Nem utánoz, vagy) leg alább is nem öntudatosan: senkit sem, de hangszerelése több lélekzöngét juttat eszembe, melyek finom harmonizálással kisérik az Ön alaphangját. — Ne haragudjék, de nagyon sajnálom, hogy oly messze esett megindult önmagától. — De talán nagyon szomorú volt a sorsa, talán sokat kellett nélkülöznie s igy idő előtt megörgedett lírai hangja — nem tudom, nem foglalkoztam még annyira költeményei leikével . . . Egy Ids kritikájára is emlékezem, a Mi Irodalmunk 3. számában — úgy tudom — látja az is oly szép volt, oly friss — zenei nyelvű, zenei hasonlatokkal, mintha csak elmuzsikálták volna .. . Mindig sajnálom, ami elmarad tőlünk — mintha szebb, lelkesebb lett volna — igazabb, meggyőzőbb szomorúságu. Delhát mindez nem kritika, mindezt csak úgy elmeséltem, akárcsak magammal beszélgettem1 volna el a sok vissza'hozhatatlanról és elérhetetlenről. Igen, sokkal szebb volt még az a korszak, amikor az ember csak önmagának - alkotott — több szeretette] és mühelymeghittséggel csinálta. Küzdelem . . . Hát igen, az emberkomiszság előttem sohasem volt, ismeretlen, Kornél mindig szememre vetette, hogy nem bízom az emberekben, hogy rosszaknak tartom őket. Ezért kellett néki a legtöbb jóemberben csalatkoznia.— Most marakodnak, mindenkit ki akarnak hagyni, aki a hívatlanokat és pölffeszkedőket elüthetné a vezéripoziiciótól, szóival ki szeretnék játszani a kis Szén teleky-tábort: mindenki benn legyen a társaságban, csak aj zok ne, akik legjobban oda tartoznak. — Ma ajánlott levélben irtain Váradynak és felsoroltam azt a tíz írót, akiket ők kihagytak s akik nélkül nékem nem lehet részt vennem a társaság alakításban. 'Hasonló értelemben írtak át dr. Draskóczáék is, akik velünk tartanak. Persze, ez nem áll egész Becsé-GÁRDONYI GÉZA: KIRÁLYLÁTOGATÁS A SZIGETEN re. Isten Vele! Igaz barátja: Szirmai. 1933. október 21. Kimaradtak: Adorján, Aranyady, Draskóczy, Dudás, Herceg, Czakó, Kende, Kisbéry, Polácsi. * * * iU.i. Küldött versét a Jug. Magyar Ujság|ba fogom leközöltetni, mely állítólag most míár rendesen fogja honorálni Írásainkat, visszamenőleg^ Ha lehet, megkísérlem szerepeltetni a Magyar (Rádióban is, ha ugyan odafönn betartják szavukat. Magister sorok közti hántását visszautasitom. Én nem dicsértettem mag,amat, Ízlésemmel ellenkezik az ilyesmi. A Mü helyt azonban nem én icisiinálom, ha tehát Hercegnek velem szemben érzett szeretetét modortalanul kicifrázták, arról mit sem tehetek. — Kállay kri- I tikája viszont csak rosszaka- I rattal nevezhető agyondicsérő i írásnak, ha nem is gáncsolt. Mert semmi olyat nem mondott novelláimról, ami ne lenne igaz. — Ezt alkalmilag megírhatja Magisternek, kitől ily sorok közti durvaságot nem érdemeltem volna. (Folytatjuk) Miért harcolnak a szlovákok! (Folytatás az első oldalról) I hoz Zádárba, de ott a rendőrség lefogta és 8 évi börtönre ítéltette el, mert Franciaországj ban Jugoszlávia ellenes iráso- I kát adott ki. A francia kormány | persze nem tesz semmit saját állampolgára érdekében, mivel ; a Jugoszláviával fenntartott jóviszony kedvesebb számára. Legalább lesz miről beszélnie Giscand d’Estaing államelnöknek, ha legközelebb Belgrádiba utazik .. . Fontos lenne megszervezni I egy nemzetközi védelmi hadjáj ratot a bebörtönzött horvát haí zafiak érdekében. Ha sikerült ! iiyimódön befolyásolni a fízov] jetnniót Pljuscs esetében, akko,r talán a “liberális” álarej ban tetszelgő Jugoszlávia is I tesz majd engedményt e téren. ÁRGUS — Párizs. ÓHAZÁBA SEGÉLYT az 1KKA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVÁBBÍTJA SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.00; $15.01-től $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKK A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) A harangok a szigeti négy’ templomban megszólaltak. Béla királyt már messziről meg lehetett ismerni borotvált arcáról. Mellette egy valamivel kisebb, barna, nagybajúszú és rövidszakállú erősen tagos ember állt a dereglye közepén. Tehát az a cseh király, az a goromba forma fehérsüvegül. Jancsi meglepődve nézte. A- mi kevés csehet látott életében, mind szőke volt, vagy vörös és psoroszlya orrú. Szerette volna Marcelluszt megkérdezni, hogy jól vélekedik-e? De a kliasbromi illemtudásba ütközött volna a kérdés. Marcellusz pedig szót se szólt, csak bámult ő is. A hidas közeledett. A hölgyek ültek. A férfiak álltak. Látszott már, hogy a cseh 'király isi jó harmincas ember. A bajsza, mintha úgy ragasztották volna fel, nagy volt az arcához képest, szinte lsüliyedt benne, az orra hegye is. A szakálla, két ágra nyírott Krisztus^szakáll. A süvege könnyű, fehér selyem elől gyémántos boglár villog rajta. Valahányszor szól, Béla király 'balján is megszólal egy hajadonfővel álló cseh főúr. Látnivaló, hogy a tolmácsuk. Marcellusiz megb'ökte Jancsit. — Jer. S intett a többi frátereknek is. Kibontakoztak a sokaságból, Sietve haladtak az apácák klast romához. Marcellusz becsengetett. — Jönnek, — mondta a kapás apácának. — Margit felöltözött-e ülendően? •— Uj ruhát öltött, — felelte a szóror. — Mondd a priorisszának, hogy már várakozhatik a királyi teremben. A kapú elé álltak. lA fráterek kiétfelől. Marcellusz Jancsival a kapuhoz. — El ne feledd, hogy amikor én meghájlok, te is meghajolj, •— ismételte Marcellusz. — Az ajtót én nyitom meg nekik. Te megvárod, míg1 mind belépnek, akik idejönnek. Aztán te lépsz be utoljára. A királyi szoba ajtajában maradsz. De csak; mintha az ajtó árnyéka volnál. Mikor búcsúznak, az ajtókárpitot félrevonod. Jancsi csodálkozva látta, hogy Marcellusz arcán két piros folt látható' és a keze remeg. A két király a sokaság kíséretében sétálva érkezett a kapúhoz. A két fráter mélyen meghajolt. Marcellusz a keze egy nyomásával széttárta a nagy kettős ajtót és elől haladt. A királyi terem ajtajánál szintén igy cselekedett. A klastromba nem lépett be más, csak a királyi család és a két kísérő hölgy, a tolmács és a négy cseh főúr, bizonyára cseh hercegek. Jancsi belépett utánuk és az ajtó j mellett maradt. Elbámulva nézte, mennyire megőszült a király. Az arcán jobb és baloldalt mély ráncok sűrűjébe süppedt. A királyné meg kövérebb, mint azelőtt és még fakóbban sárga az arca. A görög nők csak fiatalon szépeik. Aztán hát István királyfi! Hogy megemberesedett mióta nem látta! Az arca most is olyan telt, mint gyermekkorában. Szakállát, bajúszát beretválja, mint az apja. Csak a szeme érettebb, komolyobb tekintetű, mint gyermekkorában volt. A felesége barna tüzes szemű menyecske. Igazi kerek bún arc. Termetre kicsi. Semmi méltóság nincs a mozdulataiban. Eleven, mint a mókus. Noha a termete éppen nem vékony, sőt derékban ugyancsak vaskos. Csák a feje kemény felhányásán látszik, hogy mindig érzi: kinek a felesége. És a kis Béla herceg;! Aki lepkét fogdosott ezelőtt kilenctíz évvel. Micsoda komoly-szép legényember vált belőle! Már a hajúsza is mohódzik. Vállasabban indul a bátyjánál, de szelidebbarcú, meggiondoltabb a járása is. A cseh királyt is végigvizsgálta. Különös volt neki, hogy akit mindig cseh disznó és cseh kutya címekkel halott emlegetni, akkora tiszteletiben látja. A király íme karonfogva vezeti a trónszékhez. (Két trónusforma szék áll a falnál és valami hat szintén koronás faragásu diófaszék.) Megvárja, mig leül, s csak aztán ül le maga is, a cseh király baljára. A terem közepén a katonásderekú Olimpiádesz asszony áll egy másik vén apácával, bizonyára a subprioriS'Sizával. Szem öklökének ive mintha magasabb volna a szokottnál. A királyné sebes szóval' susog velük: — Margit felöltözött-e már? j Gondosan öltözött-e? Mondja- j tok neki, hogy feleljen ám a királynak, ha kérdi. No csak menjetek érte most már ... A két apáca meghátrált és eltűnt a hátsó kárpit mögött. A királyok leültek. A királyné is a menyével. A többi állva maradt. Kellemes hűvösség volt a teremben. Az asszonyok valami ismeretlen ruhaillatot árasztottak maguk körül. 'Csupa gyémánt volt a két királyné, meg csupa tengeri gyöngy. A ruhájukon is sűrűn aranyihimzés, arannyal varrott csipke. A két kísérő hölgy nem öltözött anvil yi drágaságba, csupán mellükön csillogott ötsoros vékony aranylánc, s az ujjoikon ragyogott néhány gyűrű. Igaz, hogy nem is voltak már fiatalok. A terem elcsendesült. A cseh király sorra bámulta a falra festett képeket. Szent Erzsébet- j re rámutatott és tisztelettel kérdezte; — Ki ez a szép hölgy? — A húgom, — felelte Béla király, — Szent Erzsébet. — És ez a másik? — Ez meg a bátyám: Szent László király. — És ez? — Ez meg az öreg apám, Szent István király. A cseh király mély tisztelettel bókolt minden válaszra a szentképek felé. Volt benne any nyi tapintat, hogy a Mária képet nem kérdezte hogy kicsoda? A hátsó kárpit mögött Margit jelent meg palást nélkül, sarkig fehéj-_ apáca ruhában. A kezén vezette a hatéves Erzsikét. A belépéskor nyugodtan pillantott az egybegyűltekre, aztán földre sütött szemmel lépett beljebb. A 'királyok felkeltek. Erzsiké az apjához anyjához lépett. -Gyöngéden két tenyerébe fogta az arcát és megcsókolta. Aztán bemutatta a cseh királynak. — Ottokár király, barátunk. A leányom. Mind a ketten meghajoltak. A cseh király tudta, hogy apácával nem szabad kezet szorítani. Az arcán mosolygás vonult el. Némán bámult a lányra. Aztán németül szólalt meg. — Ich freue mich sehr, dass ish ... —- A lányomi nem ért németül! — szóit mosolyogva a ki- j rály. — Inkább latinul beszélj vele. ■— Azon a nyelven meg én értek, — felelte röstelkedőn mosolyogva Ottokár. S balkézzel pödört egyet a bajusza Lalszárnyán. Margit az anyjára tekint eft. Az anyja Örömmé] csókolta homlokon s utána a hercegek i is, a sóg'orasszony is, István * hercegnek a felesége. , A cseh király hát tolmács segítségével kezdett társalgási: — örülök hercegkisasszony, hogy megismerhettem. A kla t - romi levegő éppen nem árt szépégének. iS hogy erre Margit szempilpillája megrezdült, Ottokár folytatta: — Életem legkedvesebb emlékei között -fogok gondolni erre az órára, hogy hercegségedet láthattam. Erre már Margit is n?eg,szólalt. Kissé bágyadtan, de nyugodtan felelt:-— Kedves hallanom, hogy atyám nagymélt'ósá godat ba! rátjának nevezi. —Csak nekem lehet az büsz- keségem! — bókolt Ottokár, — ' ép azért is látogattam meg. És i semmi se fokozná e napnak ! kedvességét, csak az, ha a heroegkisassizonynak valami örömet szerezhetnék. Lehetnék-e oly szerencsés, hogy valamit kívánna tőlem? Margit reápillantott, aztán a szemét újra lesütve felelte: —- Maradjanak békében, ez az egyetlen kérésem, az Istenhez is>, nagyméltóságodhoz is. Ottokár Béla királyhoz fordult és mind a két kezét odanyújtotta neki. —- íme hercegkisasszony, hercegséged -előtt is megerősítjük egy becsületes kézsizoritással a békességet. Margit könnyedén és hálával pillantott Ottokárra. Akkor István herceg is odavezette a kis Erzsikét. — Az én leánykám. Ottokár meg simogatta a kislány állacskáját, aztán lehajolt és mecsókolta. — Debát ez a kis angyal 'csak nem marad tán bent? >— -De bizony bent marad ő, — felelte István. — A mai világban mindig kell' valakinek imádkozni a királyi családokban is. — Az országot néha jobban megvédi az imádság, mint a fegyverek, — toldotta meg Béla király. Ottokár bólintott és Margitra nézett. — Dehát akkor Margit her-cegasszony nem marad talán bent? Hiszen látom: nincs még a fején a végső fogadalom jele. — Nem rajtam késett eddig, •— felelte Margit csendesen. És elmosolyodott. Ottokár reménységét fejezte ki, hogy Margitnak ez a -szándéka megváltozik. Margit a földre nézett. * * * A terembe négy fiatal apáca lépett be. Az egyik, — a hoszszúnyakú Rátoldy-lány — mindenféle -gyümölcsöt, őszibarackot, körtét, almát hozott ezüst vesszőiből font kosárban. 'Fiatal ujjai szinte illettek a gyümölcsök szüléhez. Valami erőszakos légy azonban ott röpködött a kosár fölött és Kinga megállt, s tétovázott, az arca elvörödött. De mégiscsak megindult és a kosarat letette. Rálegyintett és a légy el is tűnt. De következő percben ott ült megint az egyik őszibarackon. Egy másik fiatal apáca egy kis kupa bort emelt, szintén ezüst kupában. A harmadik arany poharakat ezüst tálcán tett az asztalra. Olimpiádesz tele töltötte a poharakat. Az arca piros volt. Igen vigyázott, hogy a bor le n-e cseppenjen. Az edényeket faragot és vésett koronás címer diszitette. A királyné megkínálta a cseh királyt. Az persze ne-ni nyúlt a gyümölcshöz. Poharat vett fel | s meghajolt a két királyné felé, Margit felé is. S Margitnak szólott: — Lehetek oly szerencsés hercegkisasszony, hogy a poharát megérinthetem? Margit pillantást váltott O-li-m-piades'szel, s maga is fölvette a poharat. A poharuk érintkezett. — A bor szent ital, hercegkisasszony, — mondotta a cseh király. Margit csak éppen érintette az ajkával a poharat. Talán nemis ivott. Ottokár dicsérte a bort. — Ilyen csak a magyar földön terem. Valami aszú bor volt. Aztán hajlongva ismételte Margitnak, hogy örült a látásának, s megköszönte Béla királynak és a királynénak, hogy őt Margitnak bemutatták. A látogatás ezzel végétért. Marcellusz intésére. Jancsi félrevonta a kárpitot. A látoga- j tők kiléptek. Béla király a tornácon megkérdezte vendégét, hogy óhajtja-e megnézni a templomot is?-Ottokár bókolt. A templom ajtajának mind a két szárnya ki volt tárva. Amint beléptek, az apácák kórusán ének zendült: Elégít eos Dominus ... A templom fel volt díszítve cserlombokkal, és virággal, be volt terítve -szőnyeggel. Az oltárokon minden1 gyertya égett. Szikairduisz ünnepi palástban állt a 'bejárat első oszlopánál és meghintette őket szentelt vízzel. A cseh király bámulva nézett szét a csuparemek kis templomban!. Megbámulta a fehér és karcsú márványoszlopok faragását, a vörösen hagyott téglafalból fehéren kiálló gót ablakokat, a márványszálakból hálózatosán boltozott mennyezetet. A szent kereszt oltára előtt a két király szinte egyszerre bocsátkozott térdre. Mögöttük, akik álltak, szintén letérdeltek. S a két király röviden imád- KG28tt. Aztán beljebb léptek. A király halk szóval mutatott az apácák rotélyos kórusára. A keze mozdulata külön kis fülkére irányult. A királylány már ott fehérlett. Állt árnyékként, mint a többi apáca. Ottokár feléje bókolt. Margit viszonozta a könynyü meghajlást, A főoltárnál Szikárdusz áldásra emelte a kezét mire a királyok ismét letérdeltek. A barátok aztán ott maradtak, csak Marcellusz kikisérte még Jancsi fráterrel a társaságot a klastrom déli végéig;, ahol a társaság megint lóra ült. A János-vitézek várának szemléletére mentek. Marcellusz megkönnyebülten lélegzett. — Láttad? — kérdezte a homlokát és az- arcát törölgetve, — láttad, hogy lángolt a csehnek a szeme? Jancsi csodálkozva .nézett Marcelluszra. A hangja elevensége szokatlan volt neki. A vén. barát arcát piros foltok színezték. A füle is égett. Szinte! legényesen lépkedett az úton, a hüvelykujját az övszijjba akasztva; csípőn volt’a balkeze. •— Láttam atyám, — felelte Jancsi alázatosan. — És Margit is ... De milyen elmésen válaszolt! Tetszik neki! Tetszik! Tehát elfogadta. Jancsi azt az illetlenséget követte el hogy megállt. Szeme rákölvült Marcelluszra. — Mit bámulsz? — mosolyodott el Marcellusz. — Feleségül veszi. Hát nem tudod? Hiszen a békekötésnek ez az egyik pontja. Azért jött. Meg akarta nézni ... hát zsákba csak nem politikában, csacsi? 'Csak gondold el, hogyha ez a két nemvesz macskát? Mit értesz te a politikában, csacsi? Csak gonzet egyesíti erejét! — De hiszen ... — hebegte Jancsi szinte fuldokolva, — hiszen mondta, hogy apáca marad. Marcellusz legyintett. — Az csak olyan; lány beszéd. ) (Részlet az iró “Isten rabjai” című müvéből.) Lajossy Sándor: Álmokat kergetünk Álmokat kergetünk, — Álmok nélkül nem érdemes élni — így szép az élet, igy a miénk, és egészen olyan, mint m-i! Álmokat kergetünk, — és álmainknak sokkal szebb az élet — Felnőtten is maradjunk meg mindig, mosolygó képű, vidám nagy gyereknek! Mindennapi kenyerünk (Folytatás 6. oldalról) De én már akkor kívül voltam a kisajtón és nekiestem a kenyérnek. De a falat nem ment le a torkomon, mert megképzett előttem az édesanyám sápadt, képe. ■— De jó volna visszaragasztani, — néztem a megcsonkult karajra, s belemarkoltam a pap sajtba. Pedig most már nem volt olyan jóízű, mint azelőtt. Édesanyám azonban nem örült meg, a kenyérnek. Inkább sírva fakadt és visszaerőltette rám az ajándékom. — Én .már megettem a másik karajt *— vörösfödtem el. Anyám meg azon erősködött, hogy ő is vacsorázott már. Még pedig bundás gombócot. (Az meg a hajába főtt krumplinak az ünnepélyes neve. Nem rossz étel az se, ha só is van hozzá.) \ — Hanem tudod mit? — törülgette meg anyám a szemét. — Eltesszük a kenyeret apádnak. Szegény ki lesz éhezve, ha hazatér a szőllőből. Azt már én nem értem ébren. A papsajttól jó álma van az embernek, nem fekszi meg a nyomrát. Csak hajnalban ébredtem fel a szóváltásra. — Ne bánstd fiam, jobb lesz az nektek itthon, — hallottam az apám szavát. — Én elvagyok kenyér nélkül is .ellát engem az eperfa. — No, minket se féltsen, — kevélyeskedett anyám s belecsúsztatta a 'kenyeret a tarisznyába. — Jó az Isten, ma is ád annyit, mint tegnap. Hát éppen annyit adott. Papsajtocs'kát, sárgarépácskát. De még egy darab sajtocskát is találtuk a láda fenekén. Ott felejtődött még a télen s úgy megkeményedett, hogy bem vette magába a kést. Anyám örült is neki nagyon, mert igy az egészet nekem adhatta. Azt mondta, az ő foga már nem bírja. iMég akkor is a kővé vált sajtot majszoltam, mikor este az apám hazatért a szőlőből. Vígan csóválta meg a tarisznyáját: — No Ferkó, találd ki, mit hoztam neked? — Jaj, mit? Tán fürjecskét? — ugrottam fel lelkendezve. Nagyobb újság ez annál is,-— bontogatta a tarisznya csücsköt. — Nézd-e, madárlátta kenyér! Tulajdon az' a kenyér volt, amit én adtam anyámnak. Azóta tudom, mi az a “mindennapi kenyerünk”. — AZ ÁLLOMÁSON Egy kis vidéki állomáson a vasutas tájékoztatja az utasokat: — A gyorsvonat tiz perc múl va érkezik, a személyvonat három óra múlva. Azt tanácsolom, hogy a személyvonattal utazzanak. —. Miért? — A gyorsvonat nem áll meg a mi állomásunkon ... SZÉP EGYETÉRTÉS. — Igaz, hogy összekülönböztetek a feleségeddel? — Ellenkezőleg: — elváltunk egymástól. Jeligés levelet IH kiadó továbbit Árban Eredményben KICSI! NAGY i APRÓHIRDETÉSE .Egy számában közlés ára $1.25, három számban $3.00. SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! TÖRZSKÖNYVEZETT PULI KÖLYKÖK ELAU6K. Kitűnő vérvonai. 141 Sherbrook St„ Winnipeg, Man. R3C- 2B5. Telefon: 783-3766. 25-29 8 I—n e 0 ^^ii» ^jiiin ni in > mm.............. un ii MEGRENDELÖ-IV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2S6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék tovább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $. . . . Sajtó Alap ..........................................$........... összesen: $.......... Név: ............................................................................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box) ...................................................... Város tartomány:............................ ........................................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50. Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—.
