Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-26 / 13. szám

4

Március 15.-i ünnepély Oilawában

Ottawában március 14.-é.n délután a Szeplőtlen Szív templom kultúrtermében tartotta meg a Bartók Béla Kör az 1848 március 15.-i ünnepélyt. Páratlanul szép számban (136) volt ott a magyar közösség, és jellemző volt az az érdeklődésre, hogy sokam magyaros hímzésű ruhát viseltek.

Versek szavalásával és zenedarabok bemutatásával szerepeltek az ottawai magyar iskolások: Szabó Andrea ügyes

kon|ferálása mellett Jutási Viktor 'hegedüjátéka, Vámosi Sándor zongorajátéka, és Széles Dóri szavalata voltak különösen is dicsérni valók. Az ünnepély fénypontja Máté József torontói jezsuita pap diszbeszéde volt, melyben a szónok azt hangsúlyozta, hogy március 15-ike a szabadságszeretet ünnepe, és nekünk, a szabad vitákban! élőknek, a szabadságszeretet lángját kel ápolnunk.

Péch Gyula alelnök, Bartók Béla Kör.

Gábor Áron előadóestje Vancouverben

Hírek a Csendes-óceán parijáról

MÁRCIUS IDUSÁN hagyomá myos 'ünnepségigei áldozott Van couver magyarsága a 48-as hősök emlékének. Az ünnepség

14.-én, vasárnap, a Társaskör székházában zajlott le. A magyar és kanadai Himnuszt követően, a helyi Magyar Énekkar, festői népviseletiben, Bárdos: Tábortűznél c. szerzeményét adta elő, S'chadi Tamás karnagy vezényletével. — Hegedűs Györgyi szinmüvésznő szavalta a “Talpra Magyar”-t. Ezt követően Nagy Sándor klarinét szólója következett. Zongorám kísérte Nagy Zsuzsámra. Czobor Erzsiké és Zsold József magyar tánckettőst mutatott be. Csizmazia Lajos, az MHBK helyi csoportjának vezetője, morudott ünnepi beszédet. Vásárhelyi Bálint kapuvári verbunkost táncolt. A gazdag, fölemelő műsort c s e r kész-jelemet zárta, Erdély Tibor betanításában.

* * *

SAJTÓFOGADÁS.

A Magyar Társaskör sajtófogadást adott Gábor Áron Vancouvert látogatása alkalmával. A fogadáson megjelentek a helyi a.r:tgol és etnik sajtó képviselői, különböző szerezetek kiküldöttei1. Rose Truelove, a CJVB adásának vezetője, már a következő nap hozta a teljes interjút. A “Province” c. napilap képpel illusztrált tudósítást közölt a beszélgetésről

* * *

A REFORMÁTUS EGYHÁZ

Gazdasági Tanácsa. Elnök: Molnár Béla; Pénztáros: Vízvári József; Tanácstagok: Balatoni Gyula, Bodó Imre, Dudás Benjámin, Ercsey Ferenc, Haásiz Antal, Kapás Imre, Márkus Zsiigmondné.

* * *

IRODALMI EST.

A Katolikus Egyházközség kultúrbizottsága f. hó *27.-én műsoros Irodalmi estet rendez Korányi Lajos, S.J., volt Vancouver! magyar plébános tiszteletére. Szeretettel emlékeznek me,g a gyengélkedő lelki atya ittenni utörő, áldásos működéséről. Fellépnek a vancouveri legjobb magyar előadóművészek.

* * * JUBILEUMI GYŰLÉS.

A vancoiuveri Magyar Hitelszövetkezet március 6.-án este tartotta 25. jubileumi közgyűlését. A Szövetkezetét “régikanadás” magyarok alapították, egymás kölcsönös támogatására. A forradalom menekültjeinek érkezésekor már komoly gazdasági erővel rendelkezett a szerényen, 18 taggal indult intézet. Sok “ujkauadás” itt helyezte. el első megtakarított centjeit ugyancsak itt jutott az első hitelhez. A Szövetkezetnek jelenleg már 354 tagja van. — Múlt esztendőben 360.000 dollár értékben nyújtott kölcsönt, betétállománya 210.000 dollárral növekedett. Vagyona meghaladja a 400.000 dollárt. Ez a Kanadában talán páratlan magyar gazdasági szervezet, nem öncélú vállalkozás. ' Évi tiszta jövedelmét szét osztja a tagok között. Így vált lehetségessé, iioigy üzletrészeseinek a múlt évre 10% kamatot fizetett és adósainak 1% kamatvisszatáritést ad. Az idei jubileumi közgyűlés, ünnepélye® hangulatban és, az egyetértés szellemében folyt le. Az alapitók közül megjelentek: Bauer Erzsébet, Gercsák János és felesége, Henter Sándor és; felesége. A felettes hatóságot a Credit Union igazgatója képviselte, aki felszólalásában elismerését fejezte ki a Magyar Hitelszövetkezet fejlődésével és, gazdálkodásával kap csolatban. A közgyűlést ünnepi vacsora, majd tánc követte. A közel háromszáz főnyi közönség mel;g, magyaros hangulatban, a késő éjszakai órákig együtt maradt.

... ke.

Ünnepi lösszé jövetelre gyűlt egybe Vancouver irodalmat ked velő ési nemzete ügyét szivén viselő magyarsága, febr. 22.-én este a Magyar Házban. Gábor Aron, a 48-as szabadságharc hasonló nevű ágyúöntőjének leszármazottja, beszélt a magyarság sorskérdéseiről, bemutatta hires trilógiáján,ak angol nyelvű, összefoglaló kiadását.

Tamási Miklós, a Magyar Társaskör elnöke üdvözölte a neves vendéget, majd befejezésül átnyújtotta a Társaskör ajándékát.

Gábor Aron az emigráns iró könyvkiadási nehézségei keretében mutatta be problémáinkat és föladatainkat. Idegen kör ciyeze,tünkhöz saját nyelvén kell közelednünk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy angolul, németül, vagy spanyolul sízóljunk, de lelkiségünkhöz is alkalmazkodnunk kell. Gyermekűig lelküiete beleilleszkedett a befogadó népek légkörébe. A magyar sors kérdések idegen nyelvű ismertetésével igy más népek megértésén kívül, gyermekeink elvesztése ellen is eredményesen harcolunk. Magunk között a megértést keressük és ne a széthúzást sízitsuk. Kétsiégtelen, hogy történelmünket át kell értékelnünk. Ezeréves Magyarország mellett nyugodtan beszélhetünk ötezeréves magyar múlt ról. Ez, a valóságot hívem tükröző felfogás, növeli nemzeti önérzetünket. Odahaza csupán a kirakatot rendezték át, a kom mumizmus! alaptétele továbbra is az elnyomás. Hozzánk látogató írókhoz, művészekéhez ne intézzünk “kényes” kérdéseket, mert nem szólhatnak szivük szerint. Odahaza élő népünk az adott körülmények között viszi harcát. Szabad földön nem

vitézkedhetünk a börtönmel és halállal szembenézők nevében. Emigrációs feladatunk barátok szerzése. Különleges, jelentősége lenne Kina felé magyar kultúrkapcsolatok kiépítése. Erre azonban csak akkor nyilna lehetőség, ha amerikai-kanadai magyar .tanszéket tudnánk szerezni. Ebben van a Széchenyi Társaság támogatásának nagy jelentősége. Számolnunk lehet azzal, hogy Erdélyt illetően változások állnak be. A Szovjet ugrásra készen figyeli Romániát ési Jugoszláviát.. Előfordulhat, hogy magyar csapatok nem IMáriás, de vörös zászlókkal vonulnak be Székelyföldre. Politikai meggondolások ebben a tekintetben nem vezethetnek bennünket. Erdélyi magyar véreink szörnyű kettős elnyomás alatt élnek, csak az egyik járomból való szabadulás is nagy inéig könnyebbül ést jelentene

számukra. A világtörténelem egyik csodája, hogy még egyál! talán magyar él a fö'Iidön. Istentől kiszabott feladatunk van. Bízzunk, hoigy a Mindenható nemcsak sújtó öklét, de segitő kezét is hamarosan kinyújtja felénk.

Előadás végén, percekig tapsolta, fölállva ünnepelte a hálás közönség Gábor Áront. (A nagynevű iró és szónok meghatva tett Ígéretet, hogy hamarosan ismét ellátogat a Csendesóceán partjára.

Gábor Áron “East of Man” c. könyve kapható, illetve megrendelhető a Vancouveri Magyar Könyvesholtban (1234 Granville St.) Nemzeti .ügyet szolgálunk, ha kanadai ismerőseinket, saját gyermekeinket, unokáinkat megajándékozzuk ezzel a könyvvel.

... ke.

MINDENFELE GAZEMBEREK A kultúra terjesztője

Szaóadságnarcjinnepe Wellandon

A Niagara Félsziget magyarsága- 1976 március 14.-én délután 3 órai kezdettel ünnepelte az 1848-as Magyar Szabadságharc 128. évfordulóját, telt házzal- a Wellandi, Magyar önképzőkör helységében.

A magyar himnusz elhangzása után, Simon) Imre, az önképzőkör elnöke, üdvözölte a megjelenteket. Ünnepi szónok volt: Msgr. Horváth István. A Nemzeti Dalt szavalta: Mézes Péter. Kertész Géza és Mézes Klárika szavalt. Zárószavakat mondott: Mézes Miklós.

SZEREPLŐK VOLTAK MÉG: Visi R., Gyurkovics testvérek, Rimár testvérek, Hengperger testvéreik. Kovács A. Mária, Dávid testvérek, Kovács testvérek, Pityman testvérek, Kor© testvérek, Molnár testvérek, Kovács Mónika, Banöika és Ilona, Rassó Janika, Lisa Letűnnie au

(Hídvégi), Lóri Climenhage, (Mackó), Lackó Kristina, Győrfy Dávid, Rasso Janika, Fo rt Eire-ből, Nagy Margitka, Kovács testvérek, Kristina, Gergely és- Mártha, Niagara Fallsról, Balogh Csaba, Turkó Kristóf (Ilaydu), Kiss testvérek, Csierepes testvérek, Kerezsi Andrea, Szabó testvérek. Medovaski Andrea.

Rendező és műsorvezetői oi mon Imréné, Segéd-rendező: Dávid IstvánPé, Az énekeket tanította ési vezette: Visi Lajosné.

Az ünnepély a kanadai! himnusszal ért végett.

Simon Imre az önképzőkör elnöke.

HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL MONDJA EL

MÁSNAK... HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK!

Egyik emigráns szervezet irodalmi estjére gyülekezett a közönség. A terem megtelt. Az előadói asztalnál helyetfoglalt az egyesület egyik vezetőségi tagja é® megérkezett az iró is. Dupla szemüveget és gondosan vasalt ruhát hordott. A kezében könyvet és vastag dossziét tartva sietett az asztalhoz. Tiz perccel a megadott időpont után, az egyesületi vezető szólásra emelkedett, örömmel üdvözöljük nagy Írónkat, aki több ezer kilóméteres) út után érkezett hozzánk, hoigy nagyszerű előa dásimód ját megeső dúlhassuk. hogy az értelem legmagasabb régióiban szárnyaló gondolatait, káprázatos és ragyogó ötletekkel telitett írói alkotásait megismerhessük. Biztosra veszem, hogy örök időkre emlékezetes marad ez a nap kultúrára szomjuhozó emigrációnk körében. Nemcsak kenyérrel él az ember, szellemi táplálékra is szüksége van ahhoz, hogy lélekben is erős! és alkotóiképes legyen. Régen várt kedves vendégünk által itt a lehetőség, hogy az irodalom csodálatos világának kincseivel, neves írónk személyesen ismertessen meg bennünket. Felkérem kedves vendégünket, tartsa meg előadó estjét.

Kedves Közönség! A városi ember életéből merítette tárgyát az első novellám, melyet Önöknek most fel kívántok olvasni. A cime: “Balambér bandukol.”

*■

Kocsonya Balambér ment az utcán. Lassan emelgette lábait. Hol a ballábát helyezte a járdára, hol a jobbat. Gondosan nézegetett mindenfelé, de erre nemigen volt szükség, mert az egész utca üres volt. Mikor a jobb-lábát előre emelte, a bal mindig hátra maradt. Mikor a uai-ku.át emelte előre, a jobb maradt hátra. Emiatt aztán a testsúlya hol az egyik, hol a másik lábára esett. Két éves kora óta csinálom ezt igy, már lassan 50 éve., — és má-siok is igy csinálják — gondolkozott mely értelemmel.

Én ötven éve, de az emberiség már ki tudja, hány ezer éve? Lesz-e fejlődés, ■ reform, vagy valami modern újítás ezen a téren. Példáin lehetne féllábon ugrálni, (négykézláb, vagy kézen állva járni.

A kézenjárásnál izmosodik a kéz é® több vér megy a fejbe, azáltal az agy jobban működik. Lehet, Rogy ez előrevinné az egész emberiséget. Az izmos ember töblbet termel, a 'szellemileg fejlettebb még többet. — Már a feltalálók és nagiy reformerek márványtábláján látta nevét arany-betűkkel, mikor kép

NYÍRI TIBORNÉ SÁNDOR JUHA

belőle az enyhetadó sírás. Forró arcát jólesőn hűsíti a könny. Úgy nézi fiai- arcát, mint mikor halottat utoiszór iát az ember.

... Vilma megbuktál a vizsgán ... iSzakad ki belőle' a szó. Feláll s a szobában fel-alá járkál.

A férfi, akivel a bizonytalanságba hittel indult, gyermekeivel a szegénységben magára hagyja. Mert a szerelem elmúlt. Gyűlölni se tudja. Csák szenvedni tud. A formákat ő se tiszteli annyira, hogy a semmibevevése felháborítsa. Igaz, ő rendbontó nemi lenne ... Se egyik, se másik, hát milyen, — hasit fülébe a gúnyos szó. Te vágy a langyos, a bibliai langyos ember, akit a hit meg nem nyugtat, szenvedély él nem vakít .. .

Papirt, tollat vesz elő a az asztal mellé ül. Fiaim — kezdi az írást, de tovább nem bírja folytatni, feltörő sírás bugyborékol torkából. Mit mond az apa fiainak, ha felnőtt emberként elébe állnak s anyjuk életéről kérdezősködnek. Hogy csak szerelem van, ami szenvedély a ellobog.

“Fiaim, ibocsássatok meg. Fáradt vagyok. Csak asszony vagyok, pedig emberré kellene válnom. Ahhoz erő kellene, ami nines bennem. A gyengék elhullnak ... Fiaim, legyetek erősek, szeressétek, az apátokat.”

Fényképeket szed elő. hírről fogják őt megismerni. Ez tizenhatéves. Ez húszéves, a bőre rózsaszín, a szeme kék. Itt a kis Pistikével. ,S az utolsó: fáradt szemekkel. Ennyi az egész?! Mit tudhat róla többet a gyermek, a folytatása.

Miért niem ismerhetik meg az anyjukat?

iZ/ugö vére, meghántottsága elmúlást követel. A tőrszerü kést felemeli 'körmén megpendíti. Leteszi. Összefonja ujjait, nyugalmat akar magában, a cselekedet előtt.

Könyvek hevernek az asztalon s ő nyugodtan néz rájuk. Hogy szerette ... Miéi t nem segíthet rajta. Szétnyitja a Bibliát.

“És az atyák szivét a fiákhoz fordítja,, a fiák szivét pedig. az atyákhoz, hogy el ne jöjjek s meg ne verjem a földet átokkal.”

Gúnyos hang mondja: jói esik belekapaszkodni, mert gyáva vagy ...

S keze egy másik könyvet emel.

Schopenhauer: Die Welt als Wille und Vorstellung). “Az öngyilkosság az élet legnagyobb igenlése, legnagyobb elismerése s ennélfogva nem is szalbadithat meg tőle”, olvassa.

16 _

T zelődéséből váratlan esemény riasztotta fel.

Belelépett valamibe. Ez a valami' csúszós is volt és kellemetlen isizagu. is. Néhány rothadt paradicsom, valószínűleg a szemétszállításnál a járdán maradt. Meglepődött és az első pillanatokban nem is tudta, mit csináljon. Gondolkozott, de Liemmi értelmes dolog nem jutott az eszébe. Kellemetlen helyzet. Ha leállók tisztogatni, kinevetnek. Az utca ugyan üres, de az ablakokból láthatnak.

Ragyogó. logikája most sem hagyta cserben. Rövid gondolkodás utám elhatározta, mit tegyen. — Megyek tovább', mintha nem történt volna semmi. - S aminit határozott, úgy is cselekedett. Már viszanyerte lelki egyensúlyát, miikor újabb meglepetés érte.

A cipőfűzője kioldódott. Veszélyes helyzet.-Ha rálépek, elesek. Az uj ruhám bepiszkolódik. A feleségem haragudni fog. Valamit tenni keli. Azt már az első pillanatokban belátta, hogy meg kell kötni. Beállt egy kapumélyedésbe, ahol ez minden különösebb komplikáció nélkül sikerült is. A siker a megelégedés jóleső öröme töltötte el, miközben felegyenesedett. De jókedve már a következő pillanatban elszállt. Anynyira a cipőfűzőt figyelte, hogy mem vette észre a mellette elhaladó Tohonyát, a szomszédját. Talán azt hitte, azért húzódok félre, mert nem- akarok vele találkozni. — Ebből harag lehet, de nagy.

Utána ment Tohonyának és bocsánatot kért tőle. Az közölte. hogy nem is figyelt a kapumélyedés felé.

Jó hangulatban érkezett haza. Mikor Balambér belépett a konyhába, már az ebéden gondolkozott és elfelejtette a sok megpróbáltatást, ami mai sétája közben érte.

A hallgatóság nagy tapssal fejezte ki tetszését?—Magában mindenki bizonytalan volt a novella értékét illetőleg, de senki sem tudta, 'hogy a többiek mit gondolnak. Senki sem akart műveletlennek látszani, igy hát mindenki tapsolt.

Vendégünk régi antikommunista, -— kezdte az újabb bevevetőt az egyesületi vezető. A kommunizmus) gyengítése érdekében jelentkezett nyőmozónak az államvédelmi hatósághoz. A foglyokkal a legdurvábban bánt, azért, hogy fokozza ellenállásukat a rendszer ellen. Raff imáit módon minden ünnepségre meghívták, melyet ma gas beosztású kommunisták rendeztek, azért, hogy alkoholos állapotban rendszerellenes kijelentésekre tudják rávenni. Raffinált trükkjük azonban nem sikerült. Sikerült nyugatra menekülnie. Most az emigráció szellemi felvirágoztatásán fáradozik, nemcsak mint a szuper szépirodalom művelője, hanem mint harcoisi szellemű politikai iró is. Mindent elsöprő erővel száll szembe a keleti demagógiával és politikai tárgyú alkotásai éles fénnyel viág.tanak rá a vörös raffinációkra.

Most “Az első síéta Budapesten” cimü írását fogja felolvasná.

Az udvarias taps után a fel-, olvasás megkezdőtött.

Az első séta Budapesten.

Fanyar hangulatban ittam a pezsgőt a magyar követségen. Házigazdánk nem takarékoskodott vele. Szemem végigsikdott a szervizasztalkán levő üvegeken. Kecskeméti barack, tokaji astszú, mecseki. Hazai tájak suhantak el előttem. Meg nyugvással töltött el, hogy néhány nap múlva antikommunista múltam ellenére megkapom a, vizumot. Otthon akarok néhány napot eltölteni, ezért voltam kénytelen ezen az ünnepélyen is megjelenini.

Kellemes vasárnap délelőtt volt, amikor vonatom befutott a Keleti pályaudvarra. Egy csoport gyerek zsibongott a perronon. Nevetés, vidámság az arcokon. A kísérőjük váószinüleg fiatal tanítónő, kedvesen,

! de 'határozottan irányította ő! két egy távolabbi szerelvény felé. A vasútállomás büfféje, ahová első útam vezetett, telve volt éjszakázástól fáradt arcú

vasutasokkal és turistákkal. Jó hangulatban léptem ki a büfféből, egy szokásosnál erősebb reggeli után. Úgy határoztam, gyalog megyek a szállodáig, amelynek címét már indulásom előtt az utazási irodábani megkaptam. A Rákóc'zi-út fényes és mutatós' üzletsora előtt elhaladva inézegettem a kirakatokban levő cikkek árait, öltönyök, télikabátok, rádiók, kerékpárok, háztartási gépek. — Gyorsan átszámítottam nyugati valutára. Nagyjából egyeztek az árak. Az egyik falon rikító, vörös plakát volt jelmondatokkal, valamelyik kongresszus alkalmából. Le a kommunizmussal, gondoltam és mentem tovább. Tányérsapkás rendőr jött velem szembe. Oldalán revolver és gumibot. Átment a túlsó oldalra és egy Italbolt felé tartott, ahonnan részegek hangoskodása hallatszott az utcára. A széles járdák lassan benépesültek. A járókelők rendesen voltak öltözve. Mezítlábas, rongyos embert nem láttam sehol, — ezt meg kell mondanom.

Lassan a szállodámhoz értem. Mikor beléptem az ajtón, mérlegeltem magamban az első óra benyomásait és .megállapítottam, hogy ez nem volt kedvezőtlen..

Az iró befejezte a felolvasást. A közönség tapsolt. Mikor elhalkult a zajongás, egy hozzászóló jelentkezett

Nem értek a szavak keveréséhez, cifrázásához—mondotta. — Röviden szeretnék néhány megjegyzést tenni. Nagy bevezetés után mindig csalódás ért. Az első novella hülyeség volt. A második, antikommunista frá zisok hangoztatása közben úgy vezeti a történetet, hogy csupa kedvező jelenségeket közöl a kommunista diktatúráról. Nagy gondossággal számította át az árakat. Én azt szeretném megkérdezni, hogy a havi fizetéseket is átsizámitctta-e ? Fegyelmébe ajánlom, hogy egy munkás, nősebb, 10 forint órabért kap, ami 2 Liter tej, vagy 2 kg burgonya ára. Egy rend konfekiciósi ruháért egy hónapig dolgozik. Fiatalok saját bérlakásról álmodni sem mernek. - — Sok falusi öreg földműves 300- 400 forint havi nyugdijat kap, ami 15-20 dollár csupán. »Hogy él meg '20 dollárból egy hónapig? -—• Csak ennyit akartam az előadáshoz hozzáfűzni.

Az iró sértődött fölénnyel elmosolyodott és azonnal válaszolt.

— Kérem, én iró vagyok és elsősorban művészi célok vezetnek. Piaci tudósitásokat keresse a napilapokban. Az üzletelés, meg kell mondanom, teljesen ismeretlen a 'családomban. Az otromba anyagias gondolkodás a vörösök tulajdonsága. Én soha nem fogok az hói szabadságról lemondani. A magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar nemzet .szent szolgálata vezet. E nemes céltól semmilyen durva, diktatórikus) szellemű kritika nem tud eltántorítani. A művészet isteni özikra, melyet nem lehet piaci kúfárkodás szintjére süllyeszteni.

A felszólaló zavartan hebegett, mikor az egyik sötét sarokból öblös hangion, a zslvalyt túldörögve, szólt valaki:

— Az iró ir, a hallgatóság meg hallgatja. Ez a rend. A szabad .gondolkodás, a szabadkőműves szellem, ez az, ami a széthúzást, meg a pártoskodást okozza. Már mindenki bele akar szólni mindenbe. Majd, ha maga is hires iró lesz, akikor beszéljen.

A felszólaló végleg elhallgatott.

Az egyesületi vezető megköszönte az írónak, hogy az irodalom érdeklében, folytatott, önzetlen tevékenysége közben felkereste csoportjukat. — Az irodalmi estnek vége volt. A közönség beszélgetve megindult a kijárat felé. A felszólaló, a ke véssé megvilágított helyeket használtat fel távozásra s közben elgondolkodott. Ledorongolták, frázisokkal. S 'megállapította magában, hogy az igazság magától nem győz. Az igazság csak akkor győz, ha van észszerűen irányított erő, mely azt győzelemre viszi.

Bányai László.

Winnipeg, Man. 1976. már. 26.

Ne vár:ja fel hívásún kai— küldfe be előfizetését honfitárs mielőbb!

GYEREKKEL

Hát úgy sincs, vége, — döbben beié, — nem lehet elszaladni, ott sincs vége. Akkor akarom tudni, mii lehet még itt ...

A fiai mellé fekszik. Nézi- őket. Mint vihar után a viz fölkönnye bedett szívvel imádkozik.

* * *

Arra ébredt, hogy mellette, a gyerek megmozdult. Tompa agyába élesen hasit a követelő gyerekhang. Az anya ösztönös megadásával megfordul. Felül az ágyban és átnéz a másikba. Gizel álmosan nyitogatja szemeit. Kábán ül egy pillanatig. Az a pillanat ez, amikor a test a lendületet kapja, 'cselekvésihez. . i

• Mintha villamosánam lenne, átrezeg benne elmúlt éjszakája.

Fizikumában érzi, fáradt és elnyűtt, de a megnyugvás olyan benne, mint langyos tavaszi szél, ami felszáritja az imént lehullt esőt. Gizel szótlanul forgolódik, keveset aludt. Éj közepén jött haza, macskalépésekkel bejött, pillanatok alatt nesztelenül levetkőzött. Vilma és a gyermekek aludtak. A lámpaernyőre egy még sötétefobszinü ruhadarab volt. terítve. Gizel szétnézett és bántotta a szoba rendetlensége. Az asztalon szétszórt papírok, könyvek hevertek. Fáradtabb volt annál, hogy szokása szerint rakosgasson.

— Mikor jöttél haza?

— Elég későn, pedig a társaságból igy is én. jöttem el elsőnek. ,

— Miért siettél? Nem jól érezted magadat?

— Aránylag jól, de valami húzott haza. Rád gondoltam. Az arcodat láttam, ahogy Dénest Rellivél elküldöd.

— Nem gondoltál arra, hogy György itt maradt?

Gizel nevet. Úgy látszik, jól ismeri barátnőjét. Vilma már

felöltöztette a gyermekeket. Gizel is felkel az éjszakázástól kicsit zugó fejjel.

Vilma az asztalról szed le. Gizelre pillant, nem figyeli-e. Az egyik papirt akarja elrejteni. Gizel nézi, Vilma szégyenlősen áll, kezében a papírlap, amire pár buesusorát irta.

Gizel arca meglepett, barátnője mindig; meg szokta neki mutatni, leveleit. Gizelben talán alacsonyrendüségi érzés miatt, sértettség háborog. Nem szól. Ha meg van bántva, órákig nem szól.

— .27 -