Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-26 / 13. szám

A magyar sajtó ünnepe aikalom aírra, hogy egyet s mást elmondhassak tépelődésieimből akkor, amikor már a válság is válságban van. — Esztendőkön át kerestem, mit imák rólunk külföldi szerzők, tudósok, közírók. Túlisok sározást, rágalmat olvastam a magyarság rovására. Föl kellett vetődnie a kérdésnek, miért állítanak be minket a -világ szennyes csárdájába a falu rosszainak ? -Hiszen, ha el fogul tságmentes en- nézzük történelmünket, azivrepesve állapíthatjuk meg: a magyar sors jócskám vésett pirosbetüs ünnepeket történelmünk táblájára. Szentekét, hősökét, tudósokét minden- rendről és rangról. Fontos ezeket jogos bns'zkeséggel1 számon tartanunk önérzetünk, a magunk becsülése józan ápolására. — Az örökös panasz és sírás osüggeszt a jogos követelés azonban nem panasz, -hanem állandó ismétlése kötelesség! Áll ez éppen a super-Trianon-i békediktátum feviziójának sürgetésére. Mások ostoba gonoszsága minket nem kényszeríthet hallgatásra. — A Történelem állandó fordulatokra figyelmeztet, jaj annak, akit készületlenül találnak!

Kevés van ünnepeink között olyan, amelyről minden évben megható ragaszkodással emlékezik meg a négy világtájra szétszórt .magyar. Ilyen a Március 15-e ... Sokat Írtak, szónokoltak már róla. — Nekem jutott osztályrészül — Sajtónap ig lévén — olyan mozzanatáról beszélni, amit még mások nem igen érintettek. Valóban jó alkalom a sajtó jelentőségének, fontosságának mérlegelésére szorosabban magyar szempontból is. i

Ha most a XI.-XIII. .-izázadi magyar viszonyokat tekintjük, tudunk a regősök, énekmondók rendjéről, akik újságíróink előd jeiként nemcsak a jelenről tudósítottak, hanem föleliévenitették a múlt eseményeit is.

Nagyot lépünk; a XV. században vagyunk, körülbelül úgy 14-50 tájam Ekkor az a kalmár nép, -amelyik Shake-.pea.ret a Velencei kalmár megírására ihlette, szükségesnek vélte, hogy állandóan 'értesülhessen a “quid növi” felől. Állandóan fizetett tudósítóik voltak a nagy kereskedelmi gócokban. Jelentéseiket az akkor gazellának nevezett pénzen árusították. Azóta több újság cimébam megörökítette a gazette szót. (:Igy pl. a Brassóban 1838-ban indított

— természetesen bécsi ásóidban magyarellenes politikumot szolgáló Gazata Transilvaniei... A francia újságok ősét Richelieu kardinális 1631-ben Gazette nevű hetilappal hívta életre.)

Izgalmas, vészterhes idők következtek. Az 1456-ban Nándorfehérvárnál elszenvedett csúfos vereségért bosszút lihegő oszmán hatalom 1521-ben már kitűzi lófarkas lobogóját Nándorfehérvár falaira s 1526-ban elbukik Mohácsnál Európa, a kereszténység védőbástyája ... — Elbukik? tévedés! 1686-ig, Buda fölszab aditásáig 160 éven át véres feltartóztató küzdelmek csatatere Magyarország, vagy kétharmada.

Izgalmas, vészterhes, idők, az érdeklődés mŐttön-növekszik. Hja, a szomszéd háza égi! Mi történik Magyarországon? kérdezi az egyre -idegesebb nyugati polgár. — Engedjék meg, hogy idézzem itt az e korral foglalkozó kutatásaim egyk idevonatkozó eredményét:

“Nagy keletjük volt ezért a. Magyarországon lejátszódó eseményekről tudósitó, különböző értékű kiadványoknak, — irtani. Van köztük jó csomó, az újságjaink őséül tekinthető, úgynezett egyleveles nyomtatvány. Kapósságukat fokozta az a kezdetleges fametszet, amely ugyan vékony képzelőtehetséggel, de ábrázolta a tárgyalt csata-, vagy ostromjelenetet.” (Ld. tőlem A magyarság küzdelmének méltánylata a Zrínyiek korában. Montréal 1964 ÉF kiad.

6. 1.:) íme hát a mai képes újság, de akár a televízió őse is.

Nálunk meg ezekben a végvári küzdelmek halálos évtizedeiben a regősök kései utódai, a várról-várra, udvanházról-udvarházra vándorlók közül a lantosnak is nevezett Tindói Sebestyén énekli a híreket. Ő az akinél a történelem irodalommá lesz és fordítva is igaz: az irodalom á történelem forrásává.

— Hogy ilyenként méltányolták kortársai isi, azt bizonyítja

Csery C. M. dr. előadása a Winnipeg! Sajtó-ünnepségen

két tény. Hogyha tudósításai nem lettek volna hitelesek, aligha talál “énekei” kiadására bátorító mecénást. így jelentek meg hát azok nyomtatásban 1554-ben Chronica címmel. — A másik tény pedig az, hogy az európasizerte tisztelt magyar humanista, Zsámboki (:Sambucus:) János Tinódinak “Eger vár diadaláról való énekét” az uralkodó, I. Ferdinand kérésére latinra- fordította, mert hitelesen akart értesülni Dobó István és vitézei hősiességéről. — Tinódinál jó helyre fordult, mert ő joggal írhatta “sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat nem Írtam, . .. az mi keveset irtaim, igazat Írtam ...”

Viszont itt emlékezhetünk Tormay Cécile egyik riasztó megjegyzésére: “A történetkönyvet, amit holnap fognak

megírni, már a mai újságokban hamisítják!” Ki ne gondolna azokra a nyugati újságírókra, akiket 'csehek, rumének, szerbek megvesztegettek, hogy minket gyalázva, -rágalmazva majd Trianonban Európa vesztére megcsonkítsanak! Most már magyar földön maradva, a magyar újságírás másik igen fontos és sajnos, hoszú ideig nem utánozott kezdeményezését em

Volt é& van tehát káros és hasznos cenzúra. Napjainkban a sajtószabadsággal és a cenzúrával való visszaélés számtalan példájával találkozunk. Ez annál több sz-igorral üldözi a sajtót, minél inkább növekszik a Szent Szövetségbe zárkózó Ferenc császár bizalmatlansága minden (reformtörekvéssel szem ben. Számtalan jobb sorira méltó mü sorsa az íróasztal fiókjának temetője, vagy titok ban terjesztett kéziratost másolatokba. — A bonyodalmas korviszonyok ismertetése helyett

egy idézet világítja meg., hogyan ‘vélekedett Bécs a magyar sajtószabadság sürgetéséről. Kazinczy 1830. nov. 28.-án kelt levelében közölte egy barátjával ezt, mint “bécsi ízlésű s Bécsi elmésségü” mondást: “Was brauchen die Ungarn Pressfreiheit — sie haben ja Fressfreiheit.” — Minek a magyaroknak -sajtószabadság, van nekik zabálásra szabad;águk, gondolták tehát B-écsben. Kísértetiesen hasonlít ez a Kruscsevtől emlegetett “gulyáskommunizmusi’-ra ...

Ilyen fojtogató légkör akadályozta meg a sajtószabadságot, nehogy széles rétegek értesüljenek az országgyűlés, a pozsonyi diéta nemzeti érdekű

A vázoltak — gondolom —, eléggé érthetővé teszik, miért tartotta a magyar 1848. márc. 15.-én annyira fontosnak a sajtószabadság követelését, hogy azt a 12 pont élére helyezte! — Mit értettek ez alatt? A szabad véleménnyilvánitást a jó erkölcs és ízlés korlátain belül. Ha egyének tollhegyre kerültek, az a polgári tisztesség és a nemzeti érdekekkel szembenálló elveik, magatartásuk miatt történt. — A szabadságharc idején 87 újsággal dicsekedhet sajtótörténetünk; utána ez a

Ütjük. — II. Rákóczi Fér; ne so káig idegen környeztben kényszerítve, ott a családi hagyományokkal szögesi ellentétben álló híreszteléseket, nevezzük nevén a gyereket: rágalmakat hallott a magyarság rovására. Amikor a szabadságharc élére állt, első gondja a gyalázkodások ellensúlyozására — a nemzetközi illetékesek és közvélemény — fölvilágositására időszakos latinnyelvü lap indítása. Ez volt a Hungaricus. Veridicus, az -Igaz mondó Magyar. — Elgondolkoztató, hogy az első magyar újság szabadságharc csillagképében születik ...

A szatmári béke után ránkrve-hezedcr'-nyomást szellemi és művelődési téren megsínylettük. Erre vall Mikes Kelemen csípős megjegyzése, amit a forró honvágyát leküzdve, az ország határáról Rodostóba visz- j szatértébeu irt képzeletbeli néniének: “... esi úgy ne tégy,

mint egy olyan úri asszony, aki se; nem irt, se nem olvasott, sie nem varrott soha is — azt pedig csak azért, mert vzégyelette az oculart feltenni.”

Mégis egy, a Pázmány P. Tudományegyetemen 1944-ben hallgatóimmal kezdett, de a tragikus események miatt aztán torzón maradt “mélységmérő” kutatás -során iga-zolva láttam, tévedés az 171-1-72 közt évtizedeket “nemzetietlennek” elmarasztalni. — Ha nem isi dicsekedhetett nagy alkotásokkal, de a magyarnyelvű kiadványok, könyvecskék, ú.n. ponyvák s:.kszo.rozódáisát jó'jeliként tekinthettük. Mellettük, ha latinul is, de különösen történelmükkel foglalkozó jelentős müvek őrzik a. nemzeti érzést, tudatot.

És a sajtó? Igen, már 1721- ben Bél Mátyás megindítja a Nova Posonienislst, pozsonyi újságot, amit majd 1763-ban Dimd-ls-ch Károly Pre-sbuiger Zeitungja követ, végire 1780-ban az elsu magyarnydvü, Ráta M. tyás Magyar Hírmondója. — Időszakos jellegű, változatos tartalmú lapok. Mellettük csakhamar kifejezetten szépirodalmi folyóiratok — több-kevesebb szerencsével — fokozzák az olvasó-kedvet.

Van azonban mindegyik útjában az egyre nyomasztót';« akadály: a cenzúra! Itt nyi.sunk egy pillanatra zárójelet. — -Cen zúra mindig volt és lesz. Csakhogy meg kell különböztetni több válfaját. Mert van o yan tiltó, amely megakadályozza a legelemibb szabadságok megnyilvánitá-át. A diktatúra gyakorol ilyen cenzúrát. — A cenzúra másik fajtája az alattomosan erőszakos közvélemény - alakítás, ami közönséges agymosás. -Ez leszoktatja a társadalmat az éberségről, józan b - rá'ó képességéről, -amellyel az j igazságot keresi és szolgálja. — Országos, nemzeti érdekből is- ; meretes a hírzárlat (:pl. vakrl- j inület kiküszöbölésére:). Ezt i közérdekű cenzúrának neve:- ■ hetjiik.

munkájáról, azt megvitathas; sák. — A térelemnek is vám ha tára. Lovassy (László, Tormásy János, Kossuth barátai őt rávették - újság alapítására. Ez lett a kőnyomata« Országgyűlési Tudósitások. A diéta befejezés? után Kossiuth a megyékből érkezett híreket Törvényhatósági Tudósitások címen terjesztette. Erre a sajtótevékenységre hamarosan rásütötték a lázit á' bélyegét s 1837-ben Lovassyt 10, Kosuthot 4, Tormássyt másfél évi börtönre Ítélték, ami csak növelte népszerűségüket.

1841-ben Metternich engedő lyezi Kossuthnak a Pesti Hírlap indítását. A kancellár úgy vélte, egy csapásra két. legyet. Egyrészt jobbam belelát abba, mit főznek a magyarok; másrészt megkörnyékezheti, lekeny-erezni Kossuthot.

IMégi egy szót a .magyar sajtó e hős korának nehézségeiről: lázitónak bélyegzett kiadványai zömmel litografáltak, kőnyomatosak, de gyakran kéziratos másolatok voltak! Képzelhető, mennyi lelkes fáradozást követelt az ilyiem munka!

A magyar .ág növekvő sajtóigényéről tanúskodnak a .követ kező érdekes adatok: 1790-1832 között kb. 8 lap, 1832-ben 19, 1843-ban már 37! !— de még mindig a cenzúra igája alatt.

szám 9-re zsugorodik sajtószabadság nélkül.

A szabad magyar sajtó a világosi fegyverletétel után külföldire szorult. Több lap indult, de életképességüket nem biztosíthatta az emigránsok nagy szétszórtsága és kezdeti nehézségeik. A leghasznosabb munkát azok az emigránsok fejtették ki, akik nyelvtudásuk birtokában' a külföld sajtójában osto rozhatták Haynau gyilkos rém uralmát és a magyarirtó Bachrendszert. ők mozgósították például Marxot is, akinek írásait nagy német, angol és amerikai lapok közölték. Az események kapcsán jóslatokba is bocsátkozott. Időszerűsége miatt idézhető ez: “Oroszország egy napon határait, melyek talán Danzigtól, vagy • Stettintől Triesztig fognak húzódni, saját természetes) határainak fogja tekinteni. (; Ki ne ismerne rá a Vasfüggöny vonalára!? OsjC.M. :) Mivel egyik hódítás, vagy arinexio a másikat vonja maga után, biztosra veheti, hogy Törökország meghódítása csak előjátéka lesz Magyarország és Galícia (:értsd: Lengyelország:) meghódításának s mevalósul a szláv birodalom, amelyről a pánszlávizmus fanatikusai álmodoznak.” — A Marxtól elképzelt menetrendben csak annyi a változás, hogy előbb Lengyel- és Magyar;rszág került sorra, Törökország majd legközelebb . .. Álmodhat ta-e azonban Marx, hogy az ő felforgató eszméit meglovagolva valósítja meg Moszkva a j zsarnoki pánszláv törekvéseke!.

S miért ne fűznénk ide a másik nagy látnok; Kossuth hátborzongató figyelmeztetését, amit 1852-ben a massachusiettsi Salembem intézett Amerika népéhez: “Az orosz diplomácia sohasem dicsekedhetnék nagyobb és végzetesebb győzelemmel, mintha sikerülne rábeszélnie az Egyesült Államokat arra, hogy ne törődjék Oroszország azon céljával, hogy uralkodó hatalom akar len,ni Európában, a Földközi-tengeren, Ázsiában .. .

Ez valóban nagy diadala lenne ..., de senkire sem olyan borzalmas, mint éppen az önök jövőjére.”

A magyarérdekü fölvilágosító tevékenység az 1848-67 közötti kény uralomnak sok bosszúságot okozott, akárcsak napjainkban a nemzetim sajtó Rákosi Mátyásnak és utódainak. — A külföldet fölvilágositásban vállvetve hatásosan résztvett Kossuth és Széchenyi, bebizomyitva, hogy a toll isi lehet kard! Kard? Pallos és bárd voltak Széchenyi írásai a londoni TIMES-ben. Kossuthot és társait védte az emigráns» menedékjoga. Széchenyit sajtótevékenysége a bécsi rendőrminiszter közvetlen közelében ólálkodó kopói végül öngyilkosságba kergették.

4 4 4

Miután fontolóra vehettük a sajtó jelentőségét általában és megismerhettük a magyar újságírás hőskorának vázlatát, lehet-e meghatottság nélkül szólni a hőskor újabb szakaszáról, a winnipegiről? a KANADAI MAGYAR UJiSÁGéról? Az első tény, ami mindenkit büszkeséggel tölthet el, az, hogy Kanadában, ez a legrégibb, folyamatosan megjelenő magyar lap. Nagy múltja maga is tiszteletreméltó. — A második tiszteletreméltó tény, hogy ezt a lapot 38 éve egy és ugyanazon személy szerkeszti. Menynyi áldozatkészség, önzetlenség kell ilyen bosszú időn át szerkeszteni egy újságot éppen nem rózsás körülmények között, mint amilyen idegenben a magyar sajtó osztályrésze. Ezt csak az tudja igazán méltányolni!, aki belekóstolt a lap&zerkesztés gyötrelmes “dicsőségébe” ...

Az újságokkal kapcsolatban természetesen föl szokták vetni a kérdést: Kié ez meg ez a lap? i — A legtöbb esetben valamely j érdekeltség áll mögötte, ahogy ! azt “beavatottak” sugdossák. Tehát a lap ezt, vagy azt az érdekeltséget (Szolgálja ... Mi vagy megyedszázada ismerjük a KMU-t s az a meggyőződésünk, hogy bár a lapot vitéz Nemes Gusztáv neve fémjelzi, ez az újság az olvasóké, a kanadai magyaroké. — Kanadai magyarok. Ez a (kifejezés jól egybefoglalja azt a valóságot, hogy a Kanadához és magyarsághoz fűző hűség éppen nem zárja ki, hanem szerencsésen kiegészíti egymást. Feladatot is ró ránk: védve a rabország népét, óvjuk Kanadát hasonló szerencsétlenségtől1.

S ha őszinte elismerés illeti az újság szerkesztő jét, ugyanezt érdemli a lap olvasó-tábora. — Mit ér a lap, ha nincs olvasója? Pusztába kiáltószó, falra hányt borsó. Mit ér a lap, ha valamely érdekcsoport hir-Winnipeg, Man. 1976. már. 26.

3

harsonája? az nem szabad sajtó többé! Szabtad népet szabad sajtó jellemez. Ennek a szabadságnak a biztosítéka az a támogatás, ami az olvasó-tábor előfizetésié ési adománya. Lehet-e a szabad sajtóhoz ragaszkodásnak meghatóbb jele, mint ezek a dollárok!? Küzdelmes évek meg p ró bál tatásaiban bajtársi kapocs ötvöződött a lap éa olvasói között.

Az olvasók megelégedéssel tapasztalták a szerkesztő lankadátlan fáradozását, hogy értékes cikkekben gazdag újságot kaphassanak. A KMU ezért bölcs körültekintéssel, messzenézőem, sok-sok problémára kíterjeszkedően szerkesztett lap. Sohasem egyhangú, változatos tartalma minden igényt kielégít.

Az újságnak emellett önműködő szerepe a magyarok közti kapcsolatok fenntartása, ápolása. Hányszor örvendezünk, ha egy honfitársunk, vagy családja boldogságáról, szerencséjéről értesülünk. De ugyanígy együtt szomorkodunk emellett a másikkal, amikor gyász vagy baj éri. S még az óhazában, az elszakított területeken élő magyarság sorsáról is állandóan tudósit.

Hangos a világ szép ési nagy szavaktól az emberiség egységéről. A hírhedt Helsinki-i értekezlet egyik határozata éppen azt mondja ki, hogy “mindenfajta tájékoztatásnak a szabadabb és szélesebb terjesztését” meg kell könnyíteni . . . Bizonyos, hogy az egymást lelkesítő, figyelmeztető hírekkel a sajtó. az emberiség egységét szol-’ sál ja. Ugyanekkor ébren tartja a végveszélybe sodort demokrácia megmentéséhez annyira szükséges érdeklődést a közdoígok iránit. Megdöbbenünk,- amikor halljuk, hogy az Egyesült Államok a szavazati joggal bitók 50%-át sem várhatni már az urnákhoz. Ez igy lévén, osztanunk kell a komor jóslatot: rohanunk a diktatúra felé!

Mindez akkor, amikor minden politika, amikor miniden fronton háború van! Ezért kell fokozott figyelemmel kísérnünk a hiírekét, támogatnunk a sajtót. A háborúhoz Montecuceoli szerint pénz kell, megint .pénz és pénz! Mire? Fegyverre! A mi fegyverünk a sajtó, a KMU, ehhez kell a pénz!

Akiben kihalt az érdeklődés, élőhalott. Sem a törékeny elefántcsonttorony, sem a vakondok odúja nem mentsvár. Minden életkorban iszüksiégünk van jólfelfogott érdekünk védelmében hírekre. Idősebbeknek mindig tanácsolják,, olvassák az újságot. Az ifjakat bevezeti az élet bonyodalmaiba. (Sokhelyütt már tantárgy az újságolvasás!:) Idetartozik az. .hogyha nem lesz magyar újság, magyar elemi- és középiskola, akkor füstbe megy az egyetemi tanszék. S ideillik Prohászka intése: “Népeknek, országoknak, százados testületeknek éltető lelke a tradíció. Ez az öszszekötő kapocs, ez az egység össizefiorrasztó eleme, amely emberöltők szakadozott láncát felsőbbrendü egységgel pótolja. ... Látni ebből, hogy a modern kor érzéketlensége a tradíciók iránt milyen fontos nemzeti érdeket károsít!” — Ez ellen az érzéketlenség ellen küzd a KMU-ban közölt sok-sok irás. A közömbösség ma is egyenlő az Isten haragját kiváltó kaini kérdéssel: “Felelős vagyok-e

testvéremért!?” Igen, .különösen tőlünk magyaroktól vár állandó résenlétet a világban folyó zajlás. Egyéni sorsunk, létünk forog kockán. Szeressük hát a híreket, érdeklődjünk, támogassuk, mentsük meg a KANADAI MAGYAR UJSÁG-ot, amig nem késő.

Csery C. M. dr.

Québec 1976. 111. 15.

U.i. A sajtószabadságot éppen

!200 éve iktatta Virginai állam

Declaration-jélbe!

4 4 4

vitéz NEMES GUSZTÁV Urnák, a Kanadai Magyar Újság szerkesztője

Fogadja, Szerkesztő Ur, ezt a szerény hozzájárulást a KiMTJ SAJTÓALAPjára, hogy a lap a magyarság-szolgálatot továbbra isi, mint eddig, úgy a jövőben is hötásosan kifejthesse. — Reméljük, hogy a magyarnak megmaradt emigrációnk átérezve a lap nehéz helyzetét, segítségére siet. A KMU-nak nem szabad megszűnnie!

A magyar sajtószabadság 128-ik évfordulóján

bajtársi szeretettel

Pécsi Kornél dr. munkatörzse.

A BIBLIÁBÓL

“A prezsbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekeinak, akiket én igazán szeretek és nem csak én. hanem mindenki, aki megismerte az igazságot. — Ez a szeretet, hogy járjunk az Ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok. Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.”

(Ján. 2. lev.: 1, 6, 7.)

GYEREKKEL

nyíri tiborné Sándor julia

Vilmának az ilyen, hallgatások fájnak; fokozottabban mutatja szeretetét, hogy /barátnője hallgatását megtörje.

Pillanatokig habozik, aztán odanyiujtja a levelet. Gizelnek már az első sor olvasása megváltoztatja arckifejezését. Az utolsó szónál leejti kezeit, elsápadt s akadozva tör ki a szó belőle:

— Vilma, megőrültél.

— Már elmúlt, iné félj, többet nem gtondolok Ilyesmire.

— Én hazamegyek. Nem retteghetek;1 folyton attól, ha elmegyek, mire visszajövök valami rettenetes váj reám.

— Hidd el, nincs már rá ok. Ma más vagyok új és: élíiiakaró.

—- Akarom hinni, mert különben el vagy veszve. — Elhallgatnak s ki-ki munkájához fog.

Csak olyan nő; gondozhat gyereket, akinek nőiessége a teljességet megközelíti. Ebben a korban csak a legkevesebb nő akar gyermeket szülni. Ezt a nő önmagában felszabadított örömérzése okozza. A féktelen örömben pogányság van. Az anyaság pedig önmegtagadást kíván. Érthető a nő felszabadulása. A férfiben való csalódástól félelem is befolyásolja. Az anyagiak is.

Vimát uj gondolatai lefoglalják, mig kezei serényen dolgoznak. Élesen rajzolódnak meg a dolgok előtte. Látja magát lehatárolt körülményei között, megkötöttem de még Tantáluknak is könnyebb volt, mert az látta maga előtt vágyai áhítottját, ő pedig nem.

Az apró gyerekholmit mossa. A lavórban, csillog a szappanhab. A fiacskái körülötte vannak. Legtöbbször a vizbe mártogatják ujjaCiSkáikat s kacagnak a kezükben szétolvadó habon Vilma bosszankodik. Felgyűli kis karjukon a ruhát, nehogy « '.enedvesedjen. A nagyobbik., aki már folyékonyan beszél, nem . hallgat kérő szavára.

— Fiacskám, ha nedves lesz a ruhád ujja. nincs mit rá 1 adnom, a többiruhád kimostam.

— Majd megszájitod a kályha mejjett, — a gyerek szeme ragyog.

— Gizel, olyan lesz ez a fiú, mint az apja — szól barátnőjéhez, — magától semmit meg nem tagad, de a másikat i-' meg1 akarja nyugtatni.

— Most kellene leszoktatni, amíg kicsi, — mondja szi— 28 -Az ő fia sokféle ajándékot kap, az én fiaim nem, s még az apjuk sincs va.ük. Rábámul zúgó fejjel. Seiyemruhája gyűrött, cipőjének, fekete színe megszürkült, harisnyáján kis szakadás. A gazdagságba beleszületett lány, aki otthon a fürdővize mellé kapta a ruhaváitáshoz szükséges holmit, most hogy a művész szabad életét éli, apanázsából nem tartja magát rendijén. Vilmának sokkal kevesebb pénz jut magára, de ő- nem jár '.yuaias nansnyaoan. Leánykorában jómódban élt, de mert szülei állandóan" tönkre menéstől félteki és csak a lehető legszükségesebbre költöttek, Vilmának korán meg, kellett tanulnia, hogy sajat munkájába kerül önmaga rendbentartása.

Reu'i feláll, kabátját felveszi. Dénes' is. Vilmának előbb az asszony, aztán a férje nyújt kezet. Az arcukba bámul, de csak közönyt tud róluk leolvasni.

Mikor kiérnek, összemosolyognak, — gondolja.

— A Vilma korában már tragikus a párkeresés, — mondja Reiii mik r a kapuban Déneshe belekarol.

... j-. *

— Szervusz Vilmácska — ‘búcsúzik Gizel, míg sokatmundóan belenéz barátnője szemébe. '

— Későn jössz haza?

— Nem tudom. Attól függ, hogy érzem magám.

A gyerekek ‘elaludtak. Az asszony zavarodottsága nem engedi szólni. Hallgatnak. György is valami nyomasztót érez, kitalálta, ki lehetett a férjjel látott.hölgy és groteszk ebben a szituációban.

— György, menj (haza. ' , %

A férfi meglepve felugrik.

— Rosszul vagyok, lefekszem.

— Al-rogy kívánod. Vilma, kérlek, vigyázz magadra. — Búcsúzóul megszorít ja a kezét. — Vilma, fő az egészség. Mert az érzések úgy változnak az emberiben, mint vizen a hullámzás.

Vilma az ajtóig elkíséri. Az ajtó már régen becsukódott :ő ott áll. A ; ámpaernyős villanykörte halványan meavilá. it ja a szobát. Vilma merev lépésekkel megy az ágyhoz, ahol a két fia fekszik. L:térdel az ágy elé, nézi a kisi alvókat. Mellkasa gyorsan le és f.lemeiikedik. Szája kicserepesedik. Fülében, i :Vt a rönulJó kerék hajtaná, zúg a vére.

Sokáig mozdulatlanul a helyén marad. Végre felszakad — 25 —