Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-19 / 12. szám
A KÉK SZEMÜVEG IRTA: SOMAHÁZY ISTVÁN Hogyan történt, hogyan nem: az öreg Szabó tanácsos,, aki mindeddig nem igen foglalkozott mással, mint katonalovak egészségi ügyeivel, vígjátékot irt egy unalmas nyáron, balatonparti villájának erkéiiyén. Csakugyan a szép vidék lopta-e szivébe az isteni szikrát, vagy egyszerűen sűrített alakban adta-e ki, amit huszonöt év premierjein magába szivott; annyi bizonyos, íhogy készen, finom vetímpapiirra letisztázva hozta magával a Kék szemüveg kéziratát. A leányok el voltak ragadtatva az édesapjuk darabjától, Sza bó pedig fiatalos önérzettel adta a könyvkötőhöz a víg játékát. Mikor a csinos kötet két-három nap múlva elkészült, Szabó személyesen vitte el a színházhoz a Kék szemüveget s a direktor, aki társaságokban gyakran találkozott véle, hitetlenül lapozta végig a könyv violába játszó lapjait. — Hogyan, a méltóságos ur darabot irt! Ez lesz aztán az igazi szenzáció .. . Októberre úgyis van egy kis angol darabom, pompás lever de rideaulesz a Kékszemüveg! Mi volt a Kék szemüvegben, én nem tudom, s alapos a (gyanúm, hogy maga az igazgató, sem tudta. A tanácsos vigjátékát gyorsan kiszerepezték s szeptember elején hozzákezdtek a színpadi próbákhoz. De mivel az angol darab, melyről az igazgató eledntén említést tett, némely pikáns okokból egyelőre lemaradt a műsorról (a színpadi szendék csúful összevesztek a főszerepben), lázasan keresgélni kezdték egy másik darab után a színház elfogadott drámái főzött. így akadt a direktor kezébe A pacsirta, egy bájos, versekben irt bluette, amely immár teljes két évem át várta, hogy a színpad lámpáit megpillantsa. A pacsirtáról letisztították a pókhálót, hamarosan csináltak íajta néhány törlést s aztán nyugodtan hozzácsapták a Kék szemüveghez. A színpadi próbák párhuzamosan folytak a két darabból s mikor a személyzet készen volt a betanulással, ugyan, egy napra, október harmmcadikára, tűztek ki a két vígjáték premierjét. A fiatal (Farkas. A pacsirta tehetséges szerzője, 'csak az újságok közleményeiből tudta meg, hogy hluettjét egy n. pon adják a Kék szemüveggel. És pszichológiájának nem. válik szégyenére, hogy olvasván a nevezett kommünikét, igy sóliajtottföl aggódva: — A jó Isten segítsen meg - de ebből nagy haj lesz .. . Mi tagadás, Farkas már' nagy ban számított arra a protekcióra, melyben az apósa részeltetni fogja. Ml oka lehetett arra gondolni, hogy a tanácsosa nem adja neki a leányát? ő már hallgatagul a Klára kisasiszcny prezumtiv vőlegényeként viselte magát és Szahóék (sohasem keresték az alkalmat, hogy a fiatalember reményeit dezavuál jak. Mikor a Kék szemüveg legelső .szójátéka a premiére fülledt levegőjében elhangzott s a nézőtéren az a fagyos és kegyetlen hangulat ömlött végig mellyel a közönség a rossz tréfákat fogadni szokta, Farkassíziomoru sejtelmektől e ka patva hajolt előre szipadi búvóhelyén. Csak a Cooper vadásztörténeteiben lehet lya 1 különös alakokról olvasni, amilyen, ez a didergő és leselkedő szerző volt. Farkas szimatolva szegezte füleit a nézőtér felé és a szive megszűnt dohogni, mikor a közönség fagyos c öndjé feléje áradt. Mi volt ez m történt azzal a borzalma; z arcokkal, méh' a szerencsét’en szerzők fölött törvényt ül? Má tiz, sőt busz perc óta mondtak idefenn a legveheme: ebb ötletek és odalenn még nem mozdult meg; egy tenyer, hogy a szegény méltóságos urat megs jutalmazza. Mily kegyetlen, félelmetes hallgatás volt. A naiv színésznő harmincnyolcéves sze retetreméltósága minden gráciáját a. háborúba küldte, a naiurburs egy szalonbeü Kósza Gyurka kedves mókáival tarkította az érzelmesebb jeleneteket — odalenn még mindig síri csöndben hallgatták a Kék szemüveg; ötleteit. Nem tapsoltak és nem pisszegitek — akárha egy hites közjegyző olvasott volna föl egy hagyatéki jegyzőkönyvet. Farkas sápadtan dőlt a diszletéknek és megsemmikönnyebbülésére lebocsátották. — Most már megbukik ... bizonyos ... Keserves ötvenöt perc múlt el és a kortinát, a színészek: nagy könnyebbülésére, lebocsátották. A földszinten nehányan tapsolni kezdtek, de a többiek, a (Szabó tanácsos ismeretlen kritikusai1, hangos, erőteljes pisszegéssel akadályozták meg a hi-umak igérkező (kísérletet. A tűzoltó, aki egy fehér kamélia bokrétát tartott kivörödött kezében, meghökkenve tekintett a lebocsátott függönyre, a nézőtér fiatal gavallérjai pedig szánakozva hátat fordítottak a színpadnak. Oly hideg, szinte arrogáns közönnyel tértek napirendre a Kék szemüveg szépségei fölött, hogy az érzékenyebb lelkek szégyenkezve sütötték szemüket a parkettre. Egy öreg , ur hangosan mondta a szomszédjának: — Szabótól, a'ki elvégre egész életében lovakkal foglalkozott , ez is egészen tisztességes munkálat. Farkas leszögezve állt a rejtekhelyén és egyszerre az a sötét bizonyosság fogjamzott meg benne, hogy a Kék szemüveg gyalázatos bukásából ő is, ki fogja venni a maga részét. Mi lesz, ha most A pacsirta diadalt arat? Az öreg méltóságos ur oshaniem fogja megbocsátani, hogy nem bukott meg és a diadal nemcsak a házasságának, de talán a karrierjének is nyakát szegi. Elképzelhető-e, hogy az öreg Szabó, az Ő irigyelt sikerével szemben objektiv maradjon? Míg Kék szemüveg diszleit a zsinórpadlásra húzták, Farkas sápadt kétségbeeséssel csetlett-botlott a dolgozó munkások között. A rendező, egy pirospozsgás fiatal ember, jókedvűen a vállára csapott: — 'Ezt ugyan 'könnyű lesz utólérni. A pacsirtát most már a Nemzeti Bank is eszkomptálja. Farkasi nem hallotta e tréfát, lihegve izgatottan rohant a folyosóra, ahol A pacsiirta szereplői trécseltek. A szőke szerelmes» színésznő már messziről inneki: — Meg fog bolondulni a közönség, ha a légyottról szoló verseket elszavaJiom! — Köszönöm ... az Isten áldja meg érte. De jöjjön, még mondanom kell valamit. A szép leány félrehúzta az egyik sarokba és most már egészen kitört belőle az eddig elpalástolt idegesség: — Nézze, kérni akarok valalamire. Ne kérdezze, hogy miért? Ne kérdezzen semmit, de az Isten szerelmére, buktassa meg A pacsirtát! A színésznő bámulva nézett a szeme közé: — Az eszénél vau? ön azt akarja ... ön arra kér .. . — Igen, igen . .. talán az életem függ attól, hogy megbukjam. Ne kérdezzen semmit. De tegye megi, ha egy kis jóság, él a szivében. — Ostobaság! •— Nem, nagyon is nem ostobaság. Majd holnap mindent elmondok, de most Ígérje meg, hogy elejti a szerepet. Kata kisasszoy durcásan vont egyet éekoltált vállán, aztán félrehúzta kívánatos ajkait: f — >Ha akarja ... elvégre én nem bánom. Ha akarja, a Dunába is ugorhat, de engem nem terhel a felelősség ... — Köszönöm. Sohasem felejtem el, milyen jó volt hozzám. De most Isten önnel, sürgős dolgom van odabenn. A színpadon már a súgónak csöngettek, mikor egy ijedt alak — Farkas volt, a pacsirta szerzője — igy szólott a foyerben álló zsinoros huszárnak: — Küldje ki gyorsan Pápay nagyságos urat. Pápay nagyságos urat, a kaszinó sorából. Pápay nagyságos, ur csinálta a közvéleményt — ti'z év óta úgyszólván ő volt a korlátlan ura a tetszésnek és a bukásnak. Ha Pápay nagyságos ur tapsolt, a darab nyugodtan evezett a tizedik előadás felé, ha Pápay nagyságos ur ásított, jegy szomorú halottal szaporodott meg a .színpadi elhunytak kriptája. Mikor Pápay nagyságos ur most sietve a foyerbe benyitott, egy frakkos fehérnyakkendős ur kapaszkodott fuldokolva a karjába: — Mi történt veled? — kérdezte Pápay őszinte ijedtséggel. — Hallgas rám és értsd meg haladéktalanul, hogy miről van szó. Ha A pacsirta (Sikert ara. holnap akár leugorhatok a harmadik emeletről. A pacsirtának meg kell bukni ... ez a legszentebb érdekem .., — Megbolondultál? — Nem, akkor bolondulnék meg, ha sikere lenne. Pápay nagyot bökött a homlokán, aztán nevetve igy szólt: — Ha csak az kell, akár elénekelheted a circumdederumot. Mikor Kata kisasszony tiz perc múlva sánta triocheusokat csinált a Farkas gyönyörű jambuisaival, a nézőtéren hevesen pisszegni kezdtek. És mikor Kata kisasszony később hangosan (ásított a Lóránt lovaggal való ábfrándos szerelmi jelenetben1, hirtelen szárnyra keltek az egész színházban a nevetés ördögi koholtjai. — Gyalázat -— mondják a földszint vörösszegfüs habi tűéi; —■ egy estén két ilyen silányság. i A pacsirtát erősen kipisszegték és Farkas a hátulsó kis ajtón menekült ki előadás után az utcára. A lépcső alján egy sötét tekintetű öregurral akadt össze: Szabó tanácsossal, a Kék szemüveg szerzőjével. Egy pillanatig szótlanul nézték egymást, aztán az öreg méltóságos ur igy szólott: * Farkas komoran bólintott: — Én isi — és mindenki, akiben szív és melegség lakozik. A tömegnek limonádé kell, frázisok, együgyüségek, (sablonok. A finomság nem a csőcseléknek való. Montepin mindig népsze-MULTIKULTÜRA? ÖNÖKTŐL FÜGG Az egész multikultúrális eszme mögött az van, hogy minden kanadai segítse az egymásközötti különbséget, az eredetet megérteni. Noha ez egy állandó kormányelv, minden kanadai számára, a multikultúra mégis egyéni. Igazán csak tőlünk függ, hogy működjön. Szövetségi kormányunk a következő prog- i ammok és lehetőségekkel gondoskodik, segítve minket, hogy megtarthassuk kulturális eredetünket. AZ ÁLLAMTITKÁRSÁG A Többkultúrájú Program célja támogatni és fejleszteni valamennyi kanadai nemzetiségi csoport kultúráiís fejlődését, hogy minden csoport ápolhassa hagyományait, a kanadai összkultúra gazdagítására. Ezt a célt az alábbi tevékenységek szándékoznak elősegíteni: NEMZETISÉGI CSOPORTOK KAPCSOLATAI A Program a csoporSok rendelkezésére bocsátja valamennyi szervezési és tömegkomunikációs felszerelését állami és helyi szinten. KANADAI SZELLEM A Program igyekszik kiszélesíteni a kisebbségi csoportok kultúrális szemléletkörét, továbbá arra törekszik, hogy az iparművészetek, a színház, a folk fesztiválok és az irodalom segítségével a különféle kanadai kultúrkörök közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék, megértsék egymást. NEMZETISÉGI TANULMÁNYOK KANADÁBAN A Canadian Ethnic Studies Advisory Committee programja a Kanada területén élő nemzetiségi csoportok tanulmányozását szorgalmazza. Ugyanez az Advisory Committee szervezi a különféle kanadai egyetemek idevágó előadásainak látogatását. NEM HIVATALOS NYELVISKOLÁK Anyagi lehetőséget nyújt a nyelviskolák fejlesztéséhez és azoknak didaktikai anyaggal való ellátásához. A TÖBBKULTÚRÁJÚ KÖZPONTOK PROGRAMJA Segítséget nyújt a különféle műkedvelő csoportoknak a helyi többkultúrájú központok megteremtésében és működtetésében. A BEVÁNDORLÓK INTEGRÁCIÓJA A Program támogatja a különféle csoportokat, amelyek a bevándorlókat segítik abban, hogy minél zökkenőmentesebben illeszkedjenek bele a kanadai társadalomba. NEMZETI FILM BIZOTTSÁG A National Film Board azzal járult eleddig hozzá a Többkultúrájú Programhoz, hogy mintegy »,00 filmet készített 19 különféle nyelven. Ezeket a filmeket a Nemzeti Film Bizottság az alábbi városokban díjmentesen kikölcsönzi: Vancouver, Winnipeg, Toronto, Montreal, Ottawa és Halifax. EMBERTANI MUZEUM Az ottawai National Museum of Man valamennyi kanadai nemzetiségi kultúra történekét feldolgozza. A múzeumnak gazdag tárgy-, hangszalag, videoszalag és filmtekercs gyűjteménye van. Különös érdeklődéssel kiséri a muzeum a nemzetiségi építészeteket, a lakberendezés, az élelmiszerek preindusztriális feldolgozási folyamatai az iparművészetek és a hagyományos ir.esemondás, a családi és társadalmi élet, az ünnepek és rítusok területeit. Kultúrális kiállítások és tanulmányi utazások előkészületben. NYILVÁNOS ARCHÍVUMOK A National Ethnic Archives feladata felkutatni és megőrizni a nemzetiségi kultúra mindennemű jelenségeit. Egy, a tárgykörben képzett kutatócsoport egyideje a nemzetiségi csoportok kultúrális szervezeteine.-c, társaságoknak és magánszemélyeknek a bevonásával gyűjti ezt a gazdag kultúrális örökséget. NEMZETI KÖNYVTÁR A National Library létrehozott egy többnyelvű könyvtárszolgálatot, amelynek célja a Kanadában beszélt nem hivatalos nyelveken íródott könyvek vásárlása és az olvasóközönség szolgálatába állítása, kiszélesíteni ezúton a könyvtárak nem hivatalos nyelvű könyvállományát. Az első 10 nem-hivatalos nyelven Íródott könyvszállitrnány 1975 márciásában indult el Ottawából. A tervek szerint évi 5 új nyelv felvételével 70 nyelvre bővül majd a sor. Hon. John Munro a Többkuitúrájúság Problémájával megjbizott miniszter. Véleményével, vagy kérdéseivel forduljon írásban az alábbi címre: Multiculturalism, P.O. Box 366, Station A, Ottawa, Ontario K1N 8Z9 Hon. John Munro L’hon. John Munro Minister Responsible Minisíre chargé for Multiculturalism du multiculturalisme Winnipeg, Man. 1976. már. 19. rüibb marad, mint Muset Alfréd. (Szabó tanácsos elkeseredve rázta ősz fejét, aztán bizalmasan1 közeleb húzódott Farkashoz : 1 — Eh, ostobaság lenne a szivünkre venni; Gyere egy pohár sörre, az többet ér. 7 Pacsirta (Folytatás a 2. oldalról) felháborodásiában szinte károgva a támadója. — Hát jó: korszellem ... — Korszellem! Jegyezd meg magadnak, íhogy ez most már örökké igy lesz! — Örökké?! — kiáltott fel dallamosan a költő. — No, te se szoktál magasra röpülni, ha ilyen könnyedén kimondod valamire ezt a nagy szót. — Akár szoktam, akár nem, — rikácsolta — az a kérdés: akarsiz-e úgy dalolni, albogyan nekünk tetszik? Ha nem: már indulhatsz is. A költő fájdalmasan körülnézett, megátatta lelkét utoljára a kedves tájjal, aztán szárnyra kapott. A csalogányhoz repült. — Fogadjatok be magatok közé, — kérte őket — költő vagyok, gyönyörűen tudok énekelni. — Éppen jókor jössz, — mondták a csalogányok. — Éppen dalosversenyt rendezünk. Már kezdheted is. \ Amikor befejezte, a csalogányok még egy ideig; íneg se tudtak moccan!, annyira elbűvölte őket a dal szépség^. —Holló! — szólalt meg azon ban egyikük — hát ennyiie megejt titeket a dal varázsa? Arra meg nem is gondoltok, hogy egyetlen hang se volt 'benne arról, hagy csalogánynak érzi magát, s hogy büszke erre, mert a csalogány a legkülönb madár a világon? — Az ám! — húzódtak hátrább az ünneplők. — A c'salogányság speciális problémáit kifelejtetted! És elkergették a csalogányok is. Másnap egy 'nagy erdőbe repült és a pintyőkéknél próbálkozott. A pintyőkék már a dal közben ikozzásimuitak, fejecskéjükkel simogatták és bolüogjan ragyogott a mosolygó, pici szemük. De aztán ők is kenyteienek voltak elutasítani. Most a rigóikat kereste fel. A Huncut a bíró dallamára rögtönzött előttük változatokat. Miután befejezte, a rigók, mintha megbolondultak volna gyönyörűségükben. Egy sánta rigó azonban leintette őket: — (Először is: azt már tilos énekelni, hegy huncut a bíró. Ez nem fee busáé a fde.terűikbe vetett, fenntartásnélküli bizalommal. Másodszor: egyetlen hanggal se adott kifejezést annaik a meggyőződésének, hogy a rigó a világ: legkülönb madara, s a rigó'ság. madámemzetkozi jelentőségre se utalt. Nem közénk való. És ugyanígy járt a pirckokmál, a sármányoknál, sőt még, legutoljára, a verebeknél!) is. — Gyönyörű a dalod, — csipogták a verebek. — De nem dicsőítetted nemzeti jellemvoná sukat: a szemtelenséget. Menj hát innen. tó elvonult egy olyan vidékre, ahol még; a madár se jár. Ott dalolt sok és a szenveuéstoc még az eddigieiKUé'l is szebb dalt. De nem hallotta senki, csak ő. Minthogy azonban ott, ahol a madár se jár, enni sincs mit, éhhaiál vart rá. t> amikor haldokolt a fagyos sziklák között, akikor is énekelt. És ezt már meghallotta valaki. Egy tudós vizsgálgatta a, közelben a köveket, s vele volt a kisiia is. — Édesapám ... — szólalt meg a kisfiú. — Ez a pacsirta ... a mi madarunk ... — Ne beszélj' bolondokat, Jánoska. Pacsirta? Itt? — Hát hallgassa csak ... Bizony pacsirta ez! ■— Az ám ... — mélázott el a tudós. — Mintha (látnám is a hullámzó vetest... a szántó parasztot ... az egész hazát ... Jó lesz majd hazamenni, Jánoskám .... A kisfiú könnyes szemmel kutatott a sziklák között: — Hol lehet? ... Jaj, már nem énekei ... Megvan, édesapám ! ... De nézze csak . .. — Halott. Dalai azonban Isten tenyerére szálltak, s Ö egymaga gyönyörködött bennük, mig: újból méltóvá nem lett rájuk a föld. Akikor kinyújtotta kezét és lehintette őket. Egy fiatal veréb-irodalomtörténész meg felfedezte és .engeteg idegenszóval megtüzd; lt értekezésben előadta, hogy járt nálunk egyszer egy nagy költő. Értekezése szerint sz,vesén fogadták, tartóztatták, ő azonban költői nyugihatatlanságában tovább-vándorolt. És közölte a dalt Is, amelyet náluk énekelt. Értekezésére felfigyeltek a pirókok, a sármányok, a rigóik, a pintyőkék, a fülemülék és legvégül a pacsirták is. Dalait kiadták, s nagy harc kezdődött annak bebizonyítására, hogy tulajdonképen kikhez is tartozott. A pacsirták győztek. Egy re~ kedthangu és fontoskodó dalbonc nők (annak az unokája, aki elkergette a keltőt) hangrói-haaigra és szótagról-szótagra haladva bebizonyította, hogy a nagy költő izig-vérig pacsirta volt. Döntő tanulmányáért m&s. kapta a Pitypan-lámcot és a Búzakosz orut.
