Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-19 / 12. szám

8 Man 1;/Í6 már. 19 A SuRljtbY (Folytatás a 4. oldalról) ségre már nincs annyi ereje, hogy odaménjen az ablakhoz s megnézze, milyen idő van oda­kint. Mert a télikabátból az a rohadék orvos vitte el legalább­is a gallérját. A többit meg' ... nohát valamit enni is kell. — Mert azt sem mondhatja meg Katinak, hogy már közel mégy hete az utcán van. A Hajógyár­tól tömegével bocsátották el a munkásokat, sí ő az elsők kö­zött repült. Kati belehalna az ideges-légibe, 'ha megtudná. Ő már olyan gyenge, hogy min­den izgalomra rámehet, a leg­kisebb rezdülés elviheti . .. A szennyes köd baljóslatúan feküdt rá a piszkos! hajnali kül városra. Ismét elkezdődött egy pont olyan értelmetlen nap, mint á többi, — most már ne­gyedik hete. A kegyes csalás reggelente, a “munkábaindu­­láiíl’, majd a fáradságos munka j keresés, mely kivétel nélkül az j elutasító : “sajnos kérem”-mel I végződött. Néha sikerült egy- j egy órára valami teherhordást, > vagy mosogatást elvállalnia, de | a keresett fillérek nem álltak a­­rányban a megélhetés legszeré- I nyebb szükségleteivel stem. S | most ez a buta álma Katinak, ezzel az arany sassal ... ej, csak nem leszek babonás, gye­rünk a Nyugatihoz, hátha ott van valami lehetőség, csomag­­hordás, vagy 'hasonló. A nap la üair alábukóit, gyen ge sugarai márcsiak alig-alig tudtak áthatolni a megült füst­köd piszkos takaróján. Attilá­nak ez a napja se sikerült job­ban a többinél. Még alkalmi munkát stem talált amivel talán egy pár fillért kereshetett vol­na. A Nyugati felé indulva, ép­pen a Margithidön jött át. ami­kor észrevette a vérvörösen, iz­zó, naggyá nőtt napkorongot. Mint az Isten — suttogta maga elé névülten — mint egy véres, kegyetlen Isten! De jaj, most egy óriási arany-vörös sas a­­lakját vette fel a bágyadt nap­korong, majd .. . Attila megdörzsölte a sze­meit, amelyek visszatértek a valósághoz s már újra a pesti napnyugta megszokott kepét mutatták. A vörös napkorong­ról a hídfőnél álló órára esett a pillantása, — fél öt. Még van egy órám, gondolta, a Hajó­gyárban mindig fél hatig! dol­goztam. A pályaudvaron sem sikerült semmi, s igy la-lsan hazafelé indult. Fájón, szomor­kás szívvel nézegetve a gazda­gon megitömött kirakatokat. Keserű gondolataiból egy rik­kancs kiabálása rázta fel hirte­len: — 'Sorsjegy:! Sorsjegyet ve­gyenek! Százezer pengő a fő­nyeremény! Sorsjegyet vegye­nek!! A kikiáltó eszébe juttatta, hogy vagy öt hete, egyik barát­ja unszolására ő is vett egyet, jóik bet később elátkozta ma- Igát, hogy ä drága pénzt ily könnyelműen kidobta. De azóta — bár az októberi húzás már megtörtént, teljesen el is feled­kezett róla. Ha már itt van, meg kéne mégis nézni, hátha. . . Jóllehet, a fogadási irodában azzal a teljes meggyőződéssel lépett be, hogy ott semmi ke­resnivalója nincs, szive mégis hevesebben veit, a szokottnál. Ez attól van, gondolta, hogy itt több pénzt őriznek, mint ameny nyit egész életemben egyszer­re láttam, s amivel Katit ... — Szabad néznem a sorsje­gyét! — szólt rá dühösen a hi­vatalin Jk az együgyüea álldo­gáló férfire, aki gépiesen nyúj­totta át a kezében gyürögetett haszontalan kis papírdarabját. A pénztár mögött ülő ember át vette és kisimította a sorsje­gyet, egy füzetbe tett, vett, — majd hirtelen elsápadt. Megdör­zsölte szemeit, mint aki nem hisz nekik, és. újra összehason­lította a .sorjegyet a kis füzet kével. Majd egy, szó nélkül fel­felugrott s odahívta a többi kollegáját, mint aki nem biz­tos a dolgában. Attila nem ér­tette a dolgot, de érezte, hege hideg, nyirkos verejték ül ki a homlokára. Mlost egy idősebb ur jött ki az üvegfal mögül és alaposan szemügyre vette Attilát. Mint­egy félpercnyi szemlélődés u­­tánj — egy örökkévalóság Attila számára — megszólalt: — Gratulálok, szívből gratu­lálok, kedves .. . eh, hogyan is hívják Önt ... Nagy, — szólt közbe Atti­la, — Nagy Attila. — Igen, igen, kedves Nagy úr. ön a múlt havi húzás fő­­nyertese. Azt hiszem, hm, .hm — 3 végignézett Attilán, ko­pottas ujjasán, foltozott nad­rágján és a hidegtől vörösre csípett.,, megigiémberedett ke­zein, — azt hiszem, ez a száz­ezer pengő ezúttal igazán jó helyre jutott. Jöjjön be az iro­dámba, kérem. A következő félóra olyan volt Attila számára, mint egy álom. Fényképezőgépek kattogtak, lények villantak, ismeretlen em berek kérdezősködtek, itallal kínálták, mások a kezét szo­rongatták. Amikor végre kike­rült az utcára, már minden for­gott körülötte, csak valahol a tudata mélyén érezte, hogy egy százezerpengős csekk fek­szik a zsebében, pontosan a szi­ve fölött. Kati mehet abból vég­re a szanatóriumba, s meg! fog gyógyulni, meg fog gyógyulni! Attila nagynehezen észreté­­ritetíc magát, s a ‘bankban — egyelőre óvatosan — felvett e­­zer pengőt. Ezután édes bevá­sárlás következett, de előbb fel­rohant a doktorhoz s lefoglal­tatott vele a sizanatóriumban egy szobát, amelyet azonnal el isi foglalhattak. Az alapos be­vásárlás után., sok-sok csomag­gal megrakodva, fogadott egy taxit s olyan elégedetten viho­­rászott magában, hogy a soffőr többször hátrafordult, mert meg volt győződve arról, hogy egy őrülttel van dolga. Yégülis megnyugodott: a fickó aligha nem fizetést kapott és jói be­rúgott, annak örül ennyire. Ám a tizpengős borravaló után, is­mét véleményt változtatott: a fickó mégiscsak őrült, de en­nek ellenére nagyon kedve» tí­pus ... Attila vidáman dúdolva sza­ladt fel a lépcsőn, a lépcsőfo­kokat kettesével-hármasával véve, s alighogy beesett az aj­tón, hangosan kiabálni kezdett: — Kati, Kati drágáin! Olyan meglepetésről gondoskodtam, hogy el sem fogod hinni! Kati! Kati! Kati azonban, nem válaszolt, s Attila most rászólt magára: biztosan alszik, mit lármázol annyit. Ám rögtön meg is nyu­godott. Ha az asszonyt fel is veri álmából, ilyen, 'hírrel érde­mes! — Ennek ellenére láb­­ujjhegyen osont be a szobába. Ha egy csendes puszival kel­tem, még szebb lesz az ébredése. Halkan nyitotta .ki az ajtót s meglátta Katit, aki csendesen, sápadtam feküdt az ágyon. (Egy titokzatos mosoly játszott az az arcán, valami nyugtalanító uj szépség., ami megkapta Atti­lát. de ugyanakkor szorongást is keltett benne. Halkan oda­lépett áz ágyhoz s .könnyű csó­kot lehelt az asszony homloké-AZ ARANYSARKANTYU IRTA: Székely Molnár Imre Igaz Tolt, vagy sem, én nem tudom, mert százév előtti tör­ténet, amelyről úgy kapartam le a legenda pókhálóját. Száz év nagy idő. Akkor még való­ságok Toltak a mesék és úgy iis> éltek az emberek, mint a­­hogy az a mesékben szokás. Azért, amit itt elmondok, még­sem lehet igazán mese, mert akármelyik oldaláról nézem, te­le van realitással. A magyar 'huszárról van szó benne, aki nemcsak a nemzet, de Búrópa első' katonája volt, s akár hova ment, akár merre vitték, mindenhol kitett ma­gáért és becsületet szerzett a magyar népnek. Milyen csodálatosan szép em­berek voltak. Az arcuk cserzet­ten 'barna, a lovat egyformán megüÜtéki szőrén, vagy nyereg alatt. iMiég a Szahara hires lo­vasai, a beduinok sem verse­nyezhettek velük. A bajuszuk úgy állt kétfelé az arcukon, mint a címeres ökör szarva. -— Vitézségben sem akadt párjuk, szomjiuik nagyobb volt a siva­tagban elepedő szomjazóknál már a: nóta, hogy niégi a sát­rat is szét tudnám rúgni tán­coló .kedvembe, — de megyek is már és táncolni hívom, azt a szép dámát, — s rámutattott a huszárőrnagy feleségére. Az­zal gangosán, cifrán, aprózott lépésekkel odament a huszár­­őrnagy elé: — (Becses engedelmével — je lentem alásan — engedje meg, hogy a méltóságos grófnőt táncra kérjem. Gróf volt a tiszt, gróf End­­rődy Elemérnek 'hívták. Gyönyörködve méri végig a huszárt, akihez hasonló szép legény nincs is talán az egész ezredben. Aztán mosolyogya megadja az engedélyt: — Magyarosan forgassad ám meg a feleségemet. A káplár erre mégegyszer megigazítja a bajsza végét, o­­dalép a gjrófnő elé, összeüti ke­ményen a sarkantyúját s olyan választékosán hajtja meg- ma­gát, mintha viselkedését az ú­­ri szalonokban tanulta volna s táncra kéri grófnőt. AZ ÖRDÖG PÁHOLYA Jókai Mór: A jövő század regénye es inni még a tevénél is töb­bet tudtak. Tökük olyan .száraz volt, mint a sivatag homokja s táncolni jobban nem tudott senki náluk. Hát az egyik huszár szép táncáról szól ez a szivet derítő történet. Több mint száz évvel ezelőtt, nagy gyakorlat volt valahol Magyarországon. Utána teleped jünk le mi is arra a sikmező­re, amelyen sátrakat vertek s a ponyvák alatt folyt a dimom­­dánom. Amerre a zene szólt, ott magyar bakák tanyáztak, ahol pedig reggelt ől-estig a Rákóczi- és Radeczky indulót fújták, ott a huszárok táboroz­tak. Villogva pengtek a fényes sarkanyúk. Kurjongattak és daloltak. Négy magyar huszár­ezred táborozott egymás mel­lett. Amikor felvonultak a Csá­szár előtt tisztelgésre, az Úr­isten is rajtuk felejtette a sze­mét. Mikor pedig vége. volt a tisztelgésnek, táncoló paripáik hátán szállásukra lovagoltak. Körülfogták a gulyáságyút, u­­tána pedig magukhoz ölelget­ték és üresre csókolgatták a borral szinültig teli kulacsokat. Alig ebédeltek meg, a zenekar már helyet fogdáit a dobogón s egymás' után fújta a vérpezs­dítő magyar táncdalokat. Ettől pedig egyszerre viszketni kez­dett a magyar 'huszár sarkan­tyúja. A zene hangjára gyülekezni kezdtek a vendégek a huszá­rok táborába. Jöttek a magas­­rangú ezredesek, őrnagyok, ka­pitányok lányostól, feleségestül és elkezdődött a szemek játé­ka, amit követett a tánc. Az egyik hölgyön, egy cso­dálatosan szép asszonyon a­­kadt meg1 minden huszár sze­me. Nem lehetett több 20-22 é­­vesnél, Gyönyörűséges, ringó­hajló termete, hasonlított a haj-Magyar hölgyet nem Ken kétszer kérni táncra. Perdül máris készségesen, s nem kérdezi a táncosától, hogy ugyan (hány őse1 van a nemzete­­sek famíliájából, hanem odasi­mul a mellére. És járja vele gyönyörűségesen a lassú csár­dást. Az egész társaság) némán, mozdulatlanul nézi a táncot. — Nem hallani mást, csak a lassú magyar csárdás hangjait és a sarkantyú pengését, amellyel a huszárkáplár úgy kiveri a nó­tát, ’hogy nálánál .különben még a cimbalmos sem tudja. A jelenlevők figyelme á tán­colókon függött, nem is vették észre, hogy az egyik ezredesi sátor mögött két fiatalember is el van (bűvölve ettől a táncos jelenettől. Az egyik 40 éves le­het, gyalogsági őrnagy, a má­sik 23 éves ezredes, a császár huszárezredének a ruhájában. A zenekar közben elhallgat, Dankó Sándor, a huszárkáplár azonban büszkén kiáltja, hogy: A könyvet, amelyet most a KATOLIKUS MAGVAROK VA­SÁRNAPJA, Eszter hás István kitűnő előszavával kiadott, Jó­kai Mór 1870-ben irta. A “jövő század” téhát a mi századunk, a mi évtizedeink fantasztikus története, s fájdalmas idősze­rűsége van,, mivel Jókai több mint 100 éve azt jósolta meg, hogy ebben a .században Európa és a világ békéjét Oroszország fenyegeti, egy orosz birodalom, ahol 'nincs cár, hanem egy fé­lelmetes ideológia. (Magyarországon e században — Jókai meséje szerint — Habsburg! Árpád uralkodik, II. Árpád, a roppant birodalom székhelye Buda, Tatrangi Dá­vid közlegény kedvedt embere lesz Árpád királynak, a művé­szi hajlamú, ideális- uralkodó­nak. Dávid erdélyi ember, a szom­batosok vallását vallja, minden Jókai-hősnél tökéletesebb jel­lem és csodálatos hős. “Őrült” atyja tanítása nyomán felfede­zett egy új elemet, az “iehort”, az istenek vérét, s ennek segít­ségével megfejtette a repülés titkát, megialkotta légjáró gé­pét, az aaerodlromont. E csodá­latos eszköz birtokában arról álmodozott, hogy még fantasz­­tikusabb, még inkább utópisz­tikus valamit teremtsen meg: az örök békét, a világ öirök nyu ­galmát, szédületes fejlődését, végső boldogulását. Ki fenye­gette ezt a békét a 20. század kö zepén? Az orosz birodalom, a­­hol ekkor már — Jókai elkép­zelése szerint — megszűnt a cári-rezsim, a nihilisták ször­nyű világnézete lett az úr és az elnök egy nő, Sasza a-z­­szony, a legfőbb nihilista. Az — ÉÉfcj -- -- tmik' ÜWÉ gm* M orosz hadat indít Magyarország ellen, Bécset is elfoglalja. Sem­mi sem mentené meg. a világot, de Dávid a maga repülőgépei­vel megsemmisíti az orosz sere­geket. Sasza asszony ravaszsá­ga és lepénzelése manőverei azonban félrevezetik a világot. De Dávid, valamint cégtársa, Severus amerikai bankái- és Dárday tábornok hadosztálypa­rancsnok, kényszerítik Sa&zát, hogy bérbeadja számukra az in­­temálótáboruk helyéül kijelölt Duna-deltát. Dávidék itt megr teremtik az “Otthon” államot s légjáróikkal a viiágkereskede-Göcsej és a bolsevisták (Folytatás az 5. oldalról) Mimdszenty, 1958.). A kommu­nisták húszadik századi forma­nyelve csak csúfította, sablo­nossá tette mindkét várost. A szépérzékre visszásán ható to­ronyházak ma már a legsöté­tebb Afrikában is megtalálha­tók, a turistákra semmiféle vonzást nem gyakorolnak. Én még Maróthy “élő nép­rajzi múzeumából” ismerem a göcsjieke. Akko^ 'élveztem pá­ratlan vendégszeretetüket, ami­kor még őrizték “az ősi rögöt, az ősi erkölcsöt és az ősi temp-KERESTETED három a tánc! A bájos grófnő­nek még a .szeméről is le lehet olvasni, hogy ő is hasonlókép vélekedik. Még az arca is ki­vallotta, hogy lánykorában a a iszülőiüiáz aranyos termiében sem táncolt ő olyan főúri ga vállárral, aki szebbéit tudta volna járni és soha nem táncolt olyan valakivel, aki különben ki tudta volna verni a nótát a sarkantyújával, mint ez a mos­tani lovagja, az egyszerű hu­szárkáplár. Eljárták ők ketten ahány fa­­ja-neme van a magyar tánc­nak. Mikor pedig a gyönyörű grófnő kifáradt, Dankó Sándor kezet csókolt és visszavezette a helyére. Még/egyezer íhiuszá rosi állásba kapta magát és sza­lutált, aztán pedig olyan gan­gosán, mintha most már övé lenne az egész tábor, visszasé­tált: az altisztek táborába. Ebben a pillanatban a két óvatos, magát nem mutató tiszt ott az ezredesi sátor előtt lóra kapott. A fiatal ezredes szé se­besen elvágtabott a császáriak közé, az őrnagy pedig a tánche­­lyen termett és jelentkezett a ra. Ám hirtelen támadt jeges iszonyattal rettenetes sikoly szakadt ki a szivéből... A nyirkos pesti alkonyatban egy aranyszínű sas röppent ki ! egy külvárosi kislakás apró ab­lakán. Mint aki elfelejtett vala­mit, egy könnyű forduló után még visszabukott a kis man­­zardlakásba, majd másodszor már habozás nélkül, könnyű szárnyakkal nyilait, egyenesen a vörös, véres nap felé . . . (A Winnipegi Magyar Irodal­mi Kör ezüstéremmel jutalma­zott pályaműve.) nal csókjától kinyílt karcsuszá­­ru rózsabimbóhoz. é Bronz-vörös hajában gyémán tokát csillogtatott a délutáni nap. 'Zöld szeme ragyogá.-ában Tudomásom szerint apám testvérének a lánya Kanadában él. Keresztneve Jolán, a férje keresztneve Gyuszi 1956-ban menták Kanadába és Montreál­­ban, éltek. Egy kis fia volt, aki kb. 1956. januárjában 'született Újpesten az Árpád 'kórházban és a kórházzal közvetlen .szem­belaktak az Árpád úton. Anyja leánykori neve Geongevics Jo­lán. Még ami a legfontosabb a férje a kiált élő unokátestvé . nemnek se nem hall és n§m be szél (süket-néma), majd tudo­másom van, hogy kint született egy kisleánya. Keresteti a Lajos bácsi lánya, Zsuzsi Apám neve szintén Georgevics Lajos. Na­gyon. szeretném fel venni a kap­­cisiolatott az unokatestvérével. Lánykori nevem: Georgevics Zsuzsa. (Cim a kiadóhivatal­ban.) lem' egyedüli szerve lesznek. Az ‘^Otthon” állam afféle utópisz­tikus mintaállam. Sasza ravasz­sága folytán a repülőgép titkát megismeri az orosz is. Az égé z viliág remeg az újabb világhá­borútól, az Orosz nihil győzel­métől. Közben azonban Dávid felfedezi a repülés ellenszerét, a maga gépeit felszereli az új találmánnyal, és a bteíkövetke­zett félelmetes összecsapásban megsemmisíti a nihilista erőket úgy, hogy maga Sasza is ön­gyilkos lesz. Az örök béke kor­szaka ezzel bekövetkezik. A vi­lágot egy világszervezet, egy tudós társaság; irányitja, amely nek egy időszakon át Dávid is elnöke lesz. A határtalan fejlő­dés korszaka következik. Ezzel ér véget a regény. Nem lehet végigtekinteni azt a perspektívát, amit Jókai meg ­nyitott ezzel a regényével, és amit ő miaga bejárt fantáziával. Micsoda grandiózus képeket fest a repülőgép által vívott harcokról; aztán a vüágkataszt rőfáró'J, amelyet az oroszok, ál­tal felidézett pénzügyi csőd o­­kozott; az orosz köztársaság elvetemült nihilista urairól, az “ördög pái'o]yá”-ról, amely a világ felforgatására szövetke­zett és az aljais emberi ösztö­nükre épített; azokról a sztráj­kokról, amelyek az egész vilá­gon kitörtek és amit ebből az orosz központból szerveztek; a tudomány végtelen távlatairól, amiket Dávid nyitott meg; az őamagyar haza gazdag, álom beli világáról; a levegő titkai­ról. Mennyi nemes gondolat saJrjad elő, amikor Dávid az örök békéről áhítozik, és> ma­gyar hazája szeretetén túl mi­lyen aggódó gonddal csüng, az egész emberiség jólétién, boldo­gulásán ! A regény, tekintve, hogy Jó­kai idejében még a jövőről szó­lott, képzelete számára végte­len lehetőségeket nyitott. Itt kényére-kedvére csapongh i tott. Az alakok félistenszerü­­sége ezúttal a tárgy jellegéből következett. — Rendkívül fon­tos. ez a regény Jókai erkölcsi világának ismerete szempontjó­ból. Az iró megvallja henne minden titkos vágyát a ,-izebb és igazabb világiról. Milyen lenne az élet, ha Jókai fantáziáján múlna? Olyan, amilyen akkor lett volna, ha Isten nem teszi Ádám utitarsolyába az eredeti bűnt! Jókai sokszor szatirikus hangot üt meg, igy például a képviselőiház bemutatásánál, a­­mikor 'kipellengérezi a maga korában uralkodó megveszte­gethetőséget. Általában romlott és bűnös századnak festi ko­runkat azért, hogy Tatrangi Dávid esizméi és a koir emberei­nek világa közötti kontrasztból kibontakoztassa az áhítozott szebb világ képét. Csonka Emil. Rendeléseket felvesz Keres­kedelmi Osztályunk. A 3 kötet ára: $12.— és szállítási költ­­ség.­lomot.” A kora tavasszal elém táruló festői kép szemlélésében nem zavart a (gépkocsik zakato­lása. A horgasokat szegélyező kökénybokrok és az egész ha­tárba beletüzdelt csene-znyefák virágillata nem keveredett a ki­­puffogó gázait mérges bűzével. A berkek, dűlők, ligetek sokféle fája őszi színeikkel gyönyör­ködtették a szemlélőt, akit a szüretelésre váró szőlőförtök csábitólag hívogattak borkósto­lóra a “hajléknak” nevezett pincébe. Mert amit Szabó De­zsőt is Jenyüközte a bortermő vidék hangulata, lakóinak de­rült kedélye, úgy én sem feled­hetem a göcseji ember jószívű­ségét, azt, hogy nem vízzel, ha­nem borral kínálta meg az is­meretlen utast. Fiatalkori éveim sorá.n, a kő­olaj feltárása előtt és után egy­aránt bejártam ezt a nemzeti rezervációt. Már mint gimnazis­ta földmérésnél segédkezve, pil­lanthattam be zetg-zúgaiba, A matúra nagy élménye és az Al­ma Mater között török-tatár elől megbújt falvak egyterme­­iskolájában is tanítottam. így kedvelte meg “vasmegyei, fü­lem” a göcseji nyelvjárást é magánszorgalomból — a pesti hivatásos falukutatókról mii sem tudva — gyűjtöttem sza­vakat, kifejezéseket, amik Ret­tenetes Iván utódainak betöré­sekor sajnos, elvesztek. Az egy­szerű nép és rusztikus életfor­ma megbecsülését lelki szük­séglet és nem a “mindenható párt” diktálta. (Most amikor az idő t- tér távlatából emlékezem a jó gö­csejiekre, kérem az Istent, sza­badítsa meg mielőbb őket is az elnyomó banditáktól! ÖRSÉG-i. * i ott csillogott a reggeli harmat gyöngye. Arcán át mesi át lük tetett a vérpiros hullám. S ez a gyönyörűséges szép nő: ma­gyar volt. Egy magyar (huszár­­őrnagy felesége. Az egyik sátor alatt egy oszt­rák dzsidás és egy magyar hu­szár besizélg,etett. — Hej Bruder, — szólt a hu­szár — úgy a lábamba ment huszárok ezredesénél. — Azt a huszárt kérem, állít­tassa elő az ezedes úr, aki az előbb itten táncolt. Az ezredes hívására Dankó Sándor nagyon gangosán lépett elő. Az őrnagy pedig feléje nyuj tóttá a kezét: — Őfelsége a császár üdvöz­letét küldi Önnek, amiért olyan gyönyörűen járta a csárdást a grófnővel, majd a zsebébe nyúlt és 10 fényes aranyat vett ki a tárcájából: — Ezt azért küldi magának Őfelsége, hogy csináltasson egy aranysarkantyút .. . * Az még hozzátartozik a tör­ténethez, hogy másnap ez állt az ezred parancsban: “A császár és a király Őfel­sége Dankó Sándort őrmester­ré léptette elő ... APRÓHIRDETÉSE . Egy számában közlés ára $1.25, három számban $300. SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ BÁRHOVÁ UTAZIK, rokonait ho­zatja ki, olcsó társasutazások. “Apex” jegyek kaphatók. Információ: László- Vilmos, Winnipeg, 593 Hartford Avc., R2V OX5. Fh.: 339-399S. 11-13 KERESEK egy nagyon rende3, józan életű, szegény férfit, 58-60 év körülit, házastársnak, aki meg tudna becsül - | ni egy rendes özvegy-asszonyt. Hó­­! zias, csendes természetű vagyok, ' nagy igényem, és szenvedélye n nincs. Független vagyok és már unom az i életet egyedül. Szép háztartásom van. ! — Házam, pénzem nincs, — nem is vágyom semmire, csak egy rendes, megértő férjre. Csak fényképes leve­lekre válaszolok. “özvegyas zony” jeligére. 12-13 A szovjet olaj-üzletelései (Folytatás az első oldalról) látta, követni kezdte az olasz példát. A vásárt elősegítette az- • tán az 1964-ben nyitott ú.n. Ba- 1 rútság olajvezeték Bakutó t Földközi- és Balti-tengerre 1967-ben a Suez-csatorna má­sodik lezárása hasoaiüó ered- 1 ménnyel járt. Anglia 1971-ben megengedte | a szovjet olaj közvetlen beho- j zatalát, vagyis szovjet ügynök- | ségek telepedtek oda, a legtöbb' I nyugateurópai ország sem zár­kózhatott el többé ettől a gya­korlattól, ami már 1972-ben kb. $586 milliót eredményezett U»' ■ mé.jy valutában az URSS-mek! A szovjet önkény nem szívbajos, ha a rászorultat kihasználhatja. Így pl. Ausztria az 1967-ben kö­tött szerződés értelmében 12.5 rubelt fizet ezer köbméter föld­gázért, — a csehek 'és lengyelek viszont ugyanezen mennyiség ért 13-14 rubelt. Ugyanekkor azonban az URSS csak kb. 5.5 rubelt fizetett az Iránból! és Af­ganisztánból szivatyúzott föld­gáz említett mennyiségért! El kel ismerni, hogy “jó” üzletem­bereknek bizonyultak szovjiték s a nyugati olajtársaságok ko­moly versenytársaivá nőtték ki­­magúikat. A köztük támadt harcra jellemző, hogy pl. igy sikerült betörniük Marokkóba. Algéria és Ghánába — Libya rovására! (Fclyttjuk) * « f, R R MDF* ö -1 Y KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3é 216 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küld k t ább> részemre a KA\‘ADAi MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $. . . Sajtó Alap ..........................................$ Összesen: $ Név: ................................................................................ Cim (utca, ház-szám, vagy Box)...................................................... Város tartomány:..............................................................................­A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $3.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7. . ÓHAZÁBA SEGÉLYT az iKKA utján A LFGGYORSABBAN ÉS I.FGMEGBiZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVA BB i T J A SZER ETTE! N E K Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.C0; $15.01-tol $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00: $50-től feljebb $2.50 az IKK A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R33 2B6 AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents