Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-19 / 12. szám
6 Winnipeg, Man. 1976. mái'. 19. ORVOSI TANÁCSADÓ A; csecsemődéi kisgyermekkori balesetekről A csecsemők és a kisgyermekek egyik természetes tulajdonsága az állandó mozgás és a majdnem kielégíthetetlen kíváncsiság. amely elengedhetetlen előfeltétele az ismeretszerzésnek és a tanulásnak. A mozgás és kíváncsiság egyaránt hozzájárul a testi és a szellemi fejlődés zavartalanságához. A mozgás és a kíváncsiság hiányát .e korai életkorban kórosnak kell tekinteni, ami a mozgási és szellemi fejlődés retardációjához, elmaradásához vezet. Az állandóan mozgó és kíváncsiskodó kisgyermek állandóan ki van téve a legkülönfélébb baleseti veszélyeknek, annál is inkább, mivel náluk hiányzik a tapasztalaton kialakult félelemérzés, a helyzetek kritikai értékelése. E kritikai érzés-'hiányosságot a szülőknek és a nevelőknek kell helyettesíteni fokozottabb óvatosággal, odafigyeléssel és ily módon bizonyára lecsökkienthetjük e korban a balesetek, de főképpen az élet veszélyes és halálos balesetek számát. A csecsemőknél nagyon veszélyesek lehetnek azok a balesetek, amelyek fulladáshoz vezetnek. Ha például a csecsemőt úgy etetjük, hogy hagyjuk inni egy cumisüvegből, amelyet felpolcolunk és ezzel a gyereket otthagyjuk, mellényelés következtében a kicsi megfulladhat, ha csak egy néhány percig is magára van hagyva. Azért nagyon fontos, hogy az etetés ideje alatt ne hagyjuk a kicsit magára. Néha a csecsemő fulladásos 'halálát okozhatja az, hogy magára húzza, a dunyhát, párnát, ruhadarabokat s ezzel meg fullad. Fulladást okozhat a hányadék tüdőbe váó felszívása, vagy a garatba jutott idegen testek felszívása. Ilyen tárgyak lőhetnek gombok, pénzdarabok, habszem, kukorica, kavicsok, cukorkák, orvosságok, stb. Ezért ilyeni, könnyen felszippantható tárgyakat ne hagyjunk lehetőleg a kisgyerek közelében. A technikai fejlődés az utóbbi évtizedekben ahhoz vezetett, hogy a gyermekkori balesetek civilizált, technikailag fejlett országokban az összes gyermekhalálozás mintegy 'harmadát teszik ki, ami elegendő figyelmeztetés arm, hogy e problémának nagyobb figyelmet szenteljünk. A járkálni, futkosni tudó kisgyermek nagyobb veszélynek van kitéve, mint a nem járkáló csecsemő, hiszen a járkálással a gyerek elérheti a villanykapcsolót, a fazékban forrásban levő vízzel, levesse] leforrázhatja magát, elérheti a bútorokon, vagy a bútorokban levő mérgező gyógyszereket, mérgező kémiai anyagokat és az utcára érve nagyon nagy mértékben ki van téve a forgalmi veszélyeknek, elütheti egy autó, motorkerékpár, villamos, stb. ’ Az egészségügyi és baleseti s táti s z tik ákból egyértelműé n kitűnik, hogy a kisgyermekkori, balesetek legnagyobb része a gyermekek otthonában történik, mig a balesetek 9 százaléka gyermekintézetekben, mint kórházban, bölcsődében és óvodában. A csecsemőknél a leggyakoribb baleset a fulladás, amely majdnem minidig halálos kimenetelű. A magukra hagyott csecsemők megfulladhatnak, ha száj- és orrnyilasukat valamilyen puha tárgy elzárja. Gyakran előfordul, hogy a csecsemő nyáltól, hányadék,tói, átnedvestett fehérneműt ránt magára, s ez a légzőnyilásokat ventilszerüen elzárja és a gyerek fulladásához vezet. Már az is előfordult, hogy a csecsemő arcára bumipeleníka ragadt és az okozta fulladásos halálát. Volt eset, amikor a fulladást az ágynemütollak belélegzése okozta. A balesetek elkerülése végett a kisgyermekek nevelésénél a szülőknek és a nevelőknek nagyobb, figyelmet kell szentelni á biztonsági feltételek betartására. A gyereket lehetőleg sohase hagyjuk magára, még éjjel sem, hogy veszély esetében azorinal segítségére lehessünk. A csecsemő környezetében ne hagyjunk olyan tárgyakat, amelyeket elnyelhet és ezzel meg fulladhat. Ne hagyjuk őket magukra a paplanok, plédek és fehérnemű darabok között és játékaikat lehetőleg akasszuk föléjük' egy spárgára, kötszerre, hogy elérhessék például a csörgőt, babát, állatokat, de ne tudják velük eldugaszolni szájukat és orrukat. A járó és szaladgáló gyereket őrizzük még fokozottabb' gonddal, ne engedjük őket egyediül a sok veszélyt jelentő áramositott konyhába,, a forró tartalommal telített fazekakhoz, a villanyvasalóihoz, gáztűzhelyhez, rezsóhoz, mosógéphez, stb. A konnektorokat í védjük fedőlapokkal. Az utcára és a játszóterekre is csak felnőtt kíséretében, engedjük a kicsinyeket, mivel itt még fokozottabb mértékben varinak kitéve a közúti baleseteknek, amelyek sajnos a növekvő forgalommal egyenes arányban növekednek és sok gyermekéletet követelnek. Gondosam zárjuk el a rovarirtókat, növényirtószereket, a háztartásban használatos savakat, lúgot, mosóporokat, gyógy sizereket, mivel a kiváncsi gyerek mindezt megizlelheti és ezzel saját halálát okozza. A gondosan elzárandó szerek közé tartoznak a szeszes italok is, amelyek mái’ nem egy gyereknek súlyos mérgezését, sőt halálát okozták! A gyermekek közeléből lehetőleg el kell zárni a kést, villát, tűket, szögeket, élesszélü tárgyakat, miivel ezek szakszerűtlen kezelésével súlyos vágási sebeket szenvedhetnek a kicsinyek. A kisgyerekeket nem szabad felügyelet nélkül hagyni mozgásban levő gépek, jármüvek, munkagépek közelében! és a vizekhez is csak felnőtt kíséretében eresszük őket, nehogy hamarább fulladjanak meg, mint egyáltalán még idejük lett volna megtanulni úszni és felbecsülni a viz hatalmas erejét. A gyermekkori balesetek 80- 90 százaléka megelőzhető, amint ezt tapasztalt orvosok bizonyítják világszerte. Ehhez azonban össze kell fogni az, orvosoknak, szülőknek és nevelőknek, hogy fokozottabb figyelemmel és körültekintéssel kiküszöböljék a gyermekek környezetében leselkedő baleseti veszélyeket! MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. Lajossy Sándor: Kekünk csak Nagypéntekünk van Nekünk csak Nagypéntekünk van, pedig mindig Húsvétra vágyunk! Várjuk, hogy nagy magyar Igazságunk ránk derüljön az ős Kárpáthonban. Megújhódjunk Krisztus Urunkkal, megbéküljünk szomszédainkkal és mindenkivel, akik ránk követ dobtak! KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 Erősen eltökéltem, hogy ő lesz az egyetlen, akire még, célzást se teszek étlapokon, mert a hallgatás az egyetlen emlékmű, amire rászolgált. De nem lehet, de nem szabad. Sajnos hozzátartozik a montreáli összképhez, ha nem is oiyan módon, mint ahogy ő szeretné hinni. Mikor még mindenesl'ány és kifutófiú voltam a montreali közéletben, azt a megbízást adták, próbálnám visszacsalogatná közénk az értelmiségieket. Hiszen két gimnazista osztálytársam is nagyhírű professzor a montreáii francia egyetemen; a Pázmányról is egy jó féltucatnyi régi barátom működik itt a városban, s akkor még magamnak is komoly szép, vezető computerállásom volt. Több tucat orvost, ügyvédet, tanárt, mérnököt és egyéb szellemi embert végigházaltam. Az akkori jegyzeteim szerint pontosan száztizenhetet. És sziáztizenhét elutasító válasszal jöttem haza. Túlnyomó többségük nyíltan okát is adta távolmaradásának :-— Ahol “Mr. Mangerő” áll az élen, — mondták, nekik ott nincs helyük. Elegük van az ordításokból, durvaságból, hisztérikus gyűlésekből, letorkolásokból és bakatempós sértegetésekből. Köszönik szépen. Pedig úriember módján is tud viselkedni — bárom percig. Fellépése figyelmetkeltő, megjelenése impozáns ('ha józan), is előadása hibátlan) (ha valaki jól megírja a szövegét). Huszanöt éve állandóan “visszavonul” a közélettől s örök tragédiája, hogy mindig “bekényszeritik”. — Életében nem látott szovjet egyenruhát, fegyvert soha nem sütött el és from ton egy percet se töltött, de elsők között kapta meg az európai frontharcosok kitüntetését. — Persze nyájas is tud lenni, de igazi stilusa a Nem tűröm!, Megtiltom! és Elrendelem! — Viszont politikai helyezkedő képessége páratlan. Egyszer elnökválasztási gyűlés előtt “utasított”, hogy szólaljak fel a János érdekében, (nekem — mondta — biztosabb a, beszédstílusom), mert a másik jelölt piártpólitikailag túl exponált. — Megtettem, nemcsak azért mert “titkára” voltam, hanem1 mert nekem is az volt a véleményem. — Nos, a gyűlésen utániam ő szólalt fel, éspedig a János ellen és énellenem. “Nem tűrte” és “követelte” ... az egész szervezet nevében. — A Jánost nem választották meg, s velem az új elnök soha többé nem állt szóba. Őt viszont “igazgatósági taginak,” nevezték ki. Más alkalommal Torontóban jártamkor megállapodtam egyik lapunk főszerkesztőjével, hogy rendszeresen fogok Írni a lapjában. Kívánsága csak az volt, hogy a cikkek nevemmel jelenjenek meg a szerzői felelősség miatt. — Mikor itthon örömmel beszámoltam erről, kitört vele a harmadik világháború. “Nem tűrte”, “elrendelte”, megparancsolta”, — és főleg Torontóban megfúrta az egészet, mert — mondotta — én mint titkár csakis az ő neve alatt irhatok és létezhetem. Akkor tettem le magam - lantot. Azóta több mint tiz év telt el, de ő még mindig “lemond” és “visszavonul”. Szeretném, haróla lg mondhatnám, hogy “Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik”. Vannak azonban tettek, amikre “bocsánat” nem elég. Mert hogy a saját generációm legjava elidegenült a magyarságától, abban ők magjuk is felelősek lehetnek. De hogy Montreálban szinte a teljes következő generáció, a fiaink; és leányaink is kimaxódtak közülünk ... erre csak egyet tudok — nagyon halkan mondani: — Az Isten nem ver bottal. Árkay László. D'Álberl Ferenc californiai turnéja: 1976-ban SAN FRANCISCO. Calif. — A világ legnagyobb művészeinek kijáró tisztelet és elragadtatás hangján számolt be úgy az amerikai, mint a magyar és olasz sajtó dr. D’Albert Ferenc californiai turnéjáról. A losj angelesi Music Center-t (mely 3-250' személyt fogad be) zsúfolásig megtöltötte a komoly zenét szerető közönség és áhitatta hallgatta meg nagy magyar művészünk előadását. A Beach Cities 80-tagu szimfonikus zenekara élén, a dr. D’Albertnek dedikált Louis Palange második hegedűversenyét (L. LaPorte kadenciával) adta elő első világbemutatóklént, oly hatalmas sikerrel, melyre alig akad példa Los Angeles gazdag zenetörténetében, A nagy és rendkívülien nehéz müvet a 'hegedű mestere olyan tökéletes és hibátlan technikai előadásban szólaltatta, meg, hogy a Times1 los angelesi napilap (kiváló zenekeritikusa többek között a következő méltatást irta játékáról: “.. . the artistically lustrous violin playing of Francois D’Albert” . . . “D’Albert invested the solo line- (of the ’Concerto and the Saint-Saens Introduction et Rondo Gapricc.oso) with incandescent tone and flos'hing virtuosity” ... A “(Szabadság” los angelesi külön tudósitója, Mészáros István töb bek között igy ir a hegedűverseny előadásáról: “Az estély fénypontja a Palange Concerto világpremierje volt. A mi chieasrói magyar művészünk minden várakozást felülmúlóan tett eleget a nehéz feladatnak. A szerző nem választhatott volna jobb művészt erre a feladatra. Dr. D’Albert interpelálásában az új hegedűverseny valóisággal lázba hozta a zeneértő publikumot és igy nem csoda, hogy az előadás után a közönség percekig (f,el-Auditorium Theatre 4000-sze(v> ólyt befogadó gyönyörű dísztermében adja idei egyetlen chicagói hegedüestjét. Zongorakisérője, Michel Bourgeot, kiváló francia zongoraművész lesz. Chicago magyarságának lesz alkalma nagy művészét hallani. Reméljük, mi is fogjuk tudni hallani őt a jövő szezonban Winnipegen is. Legutolsó itteni hangversenyét a Winnipeg! Free Press igy kommentálta: .. this was more the kind of fiddling one expects to hear from someon in the Heifetz- Oistrakh class” .. . , # f állva) ünnepelte úgy a szerzőt, mint az előadóművészt. Dr. D’Albert azon kevés világjáró magyar művészek közé tartozik, akit bárhová szólítson szerződése, mindig, talál módot arra, hogy magyar honfitársainak Ízelítőt adjon kivételes művészetéből. A los angelesi Szent István templomban Rev. Dr. Stephen Yoniek orgonamüvészel olyan nívós és felemelő egyházzenei hangversenyt adott a templomot ismét zsúfolásig megtöltő hívőknek, amelyre az amerikai magyar zeneművészet történetiében alig volt még példa. A Bach, Kodály, Vivaldi, Zádor, D’AIbiert (Gyula és Ferenc — apa és fia) és hasonló zenei géniuszok müveiből álló műsort olyan bravúros technikával párosult ihletettséggel adta e.ő, hogy a templomi áhitat csendjét is megtörte a sűrűn felhangzó bravó. “így írnak a többi lapok is és a los angelesi Magyargyar Ház, a santa barbárai ferencesek Old Mission temploma, a Portola Valley benedekrendi kolostor gimnazistái, a san franciascói Lone Mountain Kollégium nagy színházterme, valamint a Mondavi ünnepi hangverseny tömegei mind egyhangúlag, a' magyarság, (a külföldre szakadt és otthonélő egyaránt) legnagyobb, 'élő Mesteré ■ nek ismerte el D Albert Ferencet. A chicagói zeneakadémia főigazgatója, Húbay és Szigeti hegedümüvész-utóda, Kodály művészetének méltó örököse — ma sikereinek legmagasabb fokán áll, is reméljük, hogy hazánk otthonélő zenekedive.ő közönségének is lesz még! alkalma hallani' a nagy magyar Mestert. Ök is oly büszkék lesznek maja rá, mint mi itt Amerikában és a világ minden táján szétszóródott magyar testvérei. (K.V.) Mint értesülünk, Dr. D’Albert Ferenc Május 21.-én a chicagói Lesz-e és ki lesz az emigráció főpászioral (Folytatás a 2. oldalról) kedve felkérte, hogy indítsanak gyűjtést az esztergomi bazilika restaurálási költségeinek fedezésére. Hogy ez miiyen ereüménnyel járt, nem tudom. A cél viszont világos! Azt már kevesebben tudják, nogy Szennay András pannonhalmi főapátnak múitévi itteni látogatása során máris s-kerüit a Portola Valley-i magyar bencés priorálást úgy szétugjrasztanlia, hogy az emberfeletti munkával felépített remek pr.orátusutoat és országoshirü iskolájukat kénytelenek voltak amerikai bencéseknek átadni. Hasonló bomlasztó kísérletek történtek más magyar szerzete , közösségeknél is. A Vatikánnak egy pillanatig sem lenne szabad elfelejteni, hogy a világon szétszórt egymiliónyi magyar 90%-a azért hagyta ott ősi földjét és vállalta a hontalanság, száműzetés minden keservét, mert nem volt hajlandó a magyarság ősi életeszményeit, vallásos meggyőződését lábbaltipró istentelen pán szláv-bo lse vista hatalomnak semmilyen formában behódolni. Hogy az emigráció egy része máris hátai,fordított az 'Egyháznak, az nagyrészben a Vatikán büniös keleti politikájának köszönhető. Nyomatékosan figyelmeztetjük a Vatikánt, ne tetőzze be az Egyházat és a 'keresztény kultúrát ezeréven át |aját testével, vérebulláíával védő magyarság elten elkövetett jóvátehetetlen hibáit azzal, hogy most az anmgyi's szétesett emigráció élére főpásiztornak báránybőrbe bujtatott farkast állít — tegyen az otthoni béke - papból, vagy az Anyanyelvi Konferenciákra hazasündörg '> volt szerzetesből kreált püspök. Ha ezt mégis megtenné, az otthoni 'és az emigráns magyarság teljes vallási, erkölcsi, szellemi elz üli ésért Isten és emberek előtt felmenthete tlenül a Vatikánt fogja a felelőség, terhelni. Csíki ne nasági. GYÉREKKEL Nincs elég szakember (Folytatás a 3. oldalról) százalékkal senkit sem volna szabad egyetemre engedni.” Ma, mikor csak Ontarióban 15 egyetem van, ott a Ryerson. az Ontario College of Art és az Ontario Institute for Studies in Education, bizony nagyon vékony réteggé válik a jó tanárikar. Lényegében országszerte ez a helyzet. “Nem keressük a kitűnőt, hanem a meglevőt is megosszuk. Legtöbb ontariói egyetem nem tud arról, hogy mi történik B.C.-ben, Manitobában, vagy Ujfundlandcn. Minek kell két egyetem Kitchener-Waterloo-ban? Miért kell St. Catherinesf-ben a Broc:c University, iSudbury-ban a Laurentáan University.” A tanár véleménye szerint feltétlenül létre kellene hozni a Federális University of Canadá-t. (Helytelen ugyanis a tanár véleménye szerint a tartományok kezében hagyni a közoktatásügyi kérdéseket. Ez csak arra jó, hogy sül yedjen a minőség.) Ha egyhelyen összehoznák a legjobb koponyákat és külföldről is sikerülne kitűnő profesxszórokat oda csalogatni, 10 éven belül olyan lenne ez a federális egyetem, hogy a világ legjobbjaival vehetné fel a versenyt. “Elfolyik” az energia. A kanadaiak szeretnek meg - ragadni a középszerűségben. Egyre új és új lehetőségeket találnak az energia és pénzpocsékolásra. “Nem vagyunk és nem is teszünk soha kétnyeívüek. Politikai ügy ez a kétnyelvüsködés.” A Canada Council (Kanada Művészeti Tanácsa) nem kitűnőséget keres, amikor elismer, kitüntet, dijaz, hanem azt is figyelembe veszi, hogy a kitüntetettek országrész! elosztása “igazságos” legyen. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az utóbbi szempont talán nagyobb súllyal esik a latba, mint a nmnkakitünősége. “Az a nagy veszedelem, hogy szétpattanunk, mint e.:y buborék, ha nem törekszünk kitűnőségre, ha nem koncentráljuk kevés helyen a kitűnőket. így. vagy úgy. de a középszerűségnek felszívódás a követ1 ez,méjnye.” MONTREALI RÖNTCENKÉPEK "HANGERŐ” Az asszony érzi' ezt, tudja, György érzékeny. Ez az önmag|a értékét még; nem bizonyítható, révbe jutott férfi érzékenysége. — L\la sokat tréningeztél? — Igen, — feleli az amatőr sportember. — Fáradt vagyok. — A séta nehezedre esik? — Nem. Hangjából, mikor tettéről beszél, fölény érzik, — annyira nem vagyok fáradt. A le végió nedves, az asszony összehúzódik, bundájának magas gallérja szájáig ér. — György, egészen elpuihulnék, ha néha veled niem sétálnék. Ez az asszony alkalmazkodása. György mosolyogva ránéz. Vilma tisztában van a sport jelentőségével. Az élete nem olyan, hogy abban rendszer szerint történhetne bármi is. Most hálás a férfinek, aki elhívta a szoba fülledt levegőjéből. — György, az élet mindig, ad ajándékét. Az embernek sose lenne szabad csüggednie. — Úgy van, az egészségre k. 11 vigyázni, az egészséges ember kivárja a dolgokat. — Ma hol voltál még? — Délelőtt az orvos barátommal a kórházban!, fehér köpenyt ad kölcsön és együtt nézzük meg a betegeket. •—1 Mindig: megkeresed a módját, hogy az ember testét megfigyeld. — Igen. Orvos szerettem volna lenni. Huszonhét éves vagyok. Két öcsém jár iskolába. iNekem fix elhelyezkedés kell. Apám már sokat dolgozott ránk. •Hangjában lemondás van. Az asszony elgondolkozik, aztán szomorúan mondja:- Mégis, talán még elkezdhetnéd!? A férfi fejét rázza. Ruganyosán lépked, Előbbi1 szorongó érzése elmúlt. Erősnek érzi magát. — György, aki tud várni, az megkapja azt, amire vágyik. A férfi fénylő szemekkel ránéz. Több mint egy hónapja ismerik egymást, utóbbi időben már az asszony lakásában találkoznak. Néha, mikor Gizel kimegy a -szólójából, egyedül ma-— 23 — Vilma férjére néz. Kékszemei szürkévé halványulnak. A férfi nevet és Imdeíg) dölyf látszik az arcán. Ez az arc akkor emberibb, ha szomorú, — gondolja Vilma — E.üdsé>imetsz, — hívja a férfi. Felveszi kabátját, lemennek az utcára, békésen, hallgatva mennek egymás mellett. A férj hirtelen megszólal: — Vilma, nőiért nem akarsz, elválni? — Nem rudak, rá leletei. — (Eri nem Ígérem, valaha is visszatérek. — Persze örökös állásnak, sőt nyugdíjas állásnak tartod a férjes állapotot. — Nemi hiszem, lrogy azért nem vagyok reális ember. Mikor feleséged lettem, azzal is bebizonyítottam. A pénz csak elodázza, nem befejezi a dolgokat. Ne kínálj pénzt nekem, amit később fogsz megkeresni, vagy asszonytól szerezni. Mi zavar? Nem teheted,, ami jól esik? — Hát ha valaki jön, beleszeretek, feleségül venném. — Dénes, te még irreálisabba vagy nálamnál. Mért nem a í \ ukádra gondolsz, vagy fiaidra, hogy emberibb életet teremts számukra. Te a::ra gondolsz, hogy valakit megszeretsz, s nem elég a szerelem? f-—- Vilma, te talán derék emfber vagy. Nem tudom elfelejteni, hogy a feleségem' vagy, különmhen barátnak is jó leninél. Vilma ddanyujtja a kezét. Dénes megszorítja, megrázza. Ez a kézfogás egész baráti, mert a testek ismerték, de már elfelejtették egymást. * * * — Holnap feljössz hozzánk? — kérdi Vilma. — ügpn, — felel György. — Karácsony napja lesz holnap, — suttogja maga elé. Egy hónapja, hogy ismerem, — gondolja Vilma — miért hivom, miért várom ? 'Hosszú utcákon mentek végig, anélkül, hogy beszélnének egymás szemébe. Olyan minden, mintha szerelmesek lennénk, — gondolja az asszony és mosolyog. — Min mosolyogsz? — kérdi a férfi. — Valami eszembe jutott. A férfi megbántva hallgat. _ 22 _ Nyíri tibqrné Sándor JULIA
