Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-19 / 12. szám

ŐRSÉG-i. GÖCSEJ ES A 80LSEVISÍÁA . i (Folytatás) Kétségtelen, hogy a bolsevis­ta iparosítás egyik titkolt célja a falusiakat főidtől, múlttól el­szakítva, gyökértelen proletár­tömeggé alakítani. Azon törik a fejüket, hogy a szerintük e­­gyik legritkábban lakott vidé­ken, “a zalai tündértájon” mi­ként létesíthetnének “korszerű ipart”. Keveselik a vármegye 267 ezer lakóját és aljas gon­dolkodásukra misem jellemzőbb annál az ócsárló összehasonlí­tásnál, amely tudni véli, hogy “Nyugaton még városszámba is alig megy olyan helység, amely­nek csak 267 ezer lakója van, Amerikában az ilyen kisváros­nak számit.” Tévednek az elv­­társak, mert a város kritériuma nem a lélekszám. Erre hazánk­ban is adódnak kirívó példák: a falusias, nagy kiterjedésű, népes, alföldi helységeik (Hód­mezővásárhely, Orosháza) ég a tízezret sem meghaladó dunán­túli (Kőszeg), felvidéki (Kör­möcbánya, Bártfa) középkori szabad királyi városok. A többi európai kultúrországban is tu­catjával találunk rangos kisvá­rosokat. Az amerikai hivatko­zás is sántít, hiszen ott is van­nak leisterületü tartomámjyok, kicsike városok. Ilyen Kanadá­ban t.k. az 5,656 négyzetkilomé­ternyi Brince-Edward nevű szi­gettartomány százezer lakossal. Fővárosa Charlottetown csupán .18,300 lelket számlál, mégis, van egyeteme. Ez a Szolnok várme­gyénél alig nagyobb tartomány nemcsak közigazgatási, hanem politikai önkormányzattal ren­delkező egység is saját parla­menttel. A honunkat kicsinylő elvtársak vegyenek példát az Európa nagyságú 21.5 milliós kanadai birodalomtól, amely megbecsüli alig fél-százaléknyi polgárát befogadó törpe tarto­mányát is. A magyar nép megvetése tű­nik ki abból a gúnyolódásból, amely Zala vármegye összla­kosságának elégtelensége miatt támad. A handabandázó elvtár­­samiak illenék tudni, hogy az általuk lekicsinyelt Zalától pár száz kiló méternyire lényegesen kisebb területű és népességű önálló államok találhatók: San Marino 18,000, Andorra 19,000, Liechtenstein 21,4-50, Monaco 24,000 állampolgárral. A göcsejiek népi eredete mai napig is rejtély. A kommunista szerkesztésű Information Hun­gary a IX. században odatele­­pitett határőrök leszármazott­jainak tartja őket. Lehetséges, hogy az odatelepítésre .néni is volt szükség, mert az Árpádféle honfoglaláskor ott találva őket, magyar nyelvükre való tekin­tettel megbíztak bennük. A göcseji nyelvjárást nem lehet egyedül az elszigeteltség­nek tulajdonítani. Elvégre a könnyező zalai tájak népe sem élt nagyvilági életet és nem be­szélt irodalmi nyelvet. A föld­rajzi ' és gazdasági adottságok Zala nagy részére kiterjedő a­­zonossága sem indokolja a nyel vi e lkülönülést. A feltűnő nyelvi eltérés igazi oka még megfej­tésre vár. Állíthatjuk, hogy Gö­csejben is olyan dokumentum­­nép lakik, mint a hún-avar származású székelysiég. A hűn király nevét viselő BUDAFA is a tőszomszédságban van. Tud­valevő, hogy az avarok egyik nagy központja Erdélyben, a másik a Dunántúlon vo.lt, és­pedig a Kis-Alföldöm. Hits les kútfők (Írott források) hiányá­ban, ásatások fogják igazolni feltevésünket. Majd elválik, hogy a “folyékony arany” mel­lett még milyen értékes titko­kat taka,r a föld. Itt említem, hogy a “Keszthelyi kultúr ” néven ismert múlt szájadban (1872) feltárt avar t metőt 37 km. választja el Göcsejtől. Zamatos nyelvük küiönbö ő­­ségét nem annyira elszi: t Jt ségüknek, mint inkáb: s árma­­zásukmak kell tulajdonba i Ee tehető, hogy a széke'y?1-’ ez ha sonlóam a magyaru’ b s f ő ’ nők, vagy avarok lehettek- ős­apáik. De olyan ma y re la- í gondolhatunk, akik az Árpád honalapitása előtti sráz-r1 k an telepedtek be. Követkert téte­met ama történeti tényre al p ' zom, miszerint az avarok köz' sokain' visszamaradtak a Du - nántúkm miután a frankok el rabolva mesés kincse k t Oy" nél megsemisetették közp. tT‘ “gyűrűjüket”. Nyugati történ ? szék . is említenek kisebb cso­portokat, amelyek Pannónia el­dugott részein rejtőzködtek el. Viszont nem érthetek egyet az­zal a germán véleménnyel, a­­mely a magukat megadó ava­rok egyes töredékeinek Carnun tűm (Hainburg-Húnvár (közelé­ben') és, Bavaria (Szombathely) közötti letelepítését a győztes frankoknak tulajdonítja. Kér­kedő gesztusuk fölöslegesnek látszik, mert az avarok minden bizonnyal már évszázadok óta békésen művelték ott földjeiket. Á hadba vonult katonáktól elte­kintve, az otthon maradottak (asszony, gyerek, kiszolgált harcos) élelmezése rendszeres földművelést, termelést köve­telt. Csak természetes,, hogy a termékeny Duna-Rába síkság elengedhetetlen Hiniterlandja kellett legyen a mocsaras Rá­ta-torkolati ói. védett katonai és hatalmi központnak, a győ­ri “gyűrűnek”. Azt se feledjük, hogy az avar birodalom nyuga­ti határát (miként hazánkét is a X. században) az Enns, folyó képezte, minélfogva a (Bécsi­­medencében ig nyugodtan gaz­dálkodhattak. ! Az avar birodalom felbomlá­­j sálkor (mintegy 100 évvel a ma­­! gyarok veireckei bejövetele e­­| lőtt) a nehezen áthatolható vi­­{ ze.s völgyek, erdős dombok ter­mészetes menedéket nyújtottak a frank mészárlás- elől mene­külőknek. Különösen északról és, nyugatról védte (ma is meg­levő) terjedelmes erdőség a .gö­cseji területet. Az erdős védő­övezet 30 km. hosszúságban húzódik Zalalövő, a római-hi­dasi átkelő és árpádkori lövész­­település és, valamint a Kerka­­menti Lenti között. Az őrségtől elválasztó erdőrengeteg é­­szak-nyugaton a többezeréves'' Savariá-Poetovio-Adria hadiut i.zeli át, Göcsej nyugati “ha­tárát” is képezve. A vele pár­huzamosan haladó gidres-göd­­rös, szűk völgybe épült tipikus göcseji falu, Kálócfa. Egy em­­..ei öltövei ezelőtt, mint szájha­gyományt hallottam, hogy az átvonuló ellenségtől való félel­mükben választották a nehezen megközelíthető völgyet a ké­nyelmes oirszágútmenti fennsik •helyett. A Teleki Pál-féle ki­tűnő szikes néprajzi térkép fe- i bér sáv formájában ábrázolja ' az említett erdőséget, a tudós j professzor módszerével jelez- j ve a iritka népsűrűséget, illetve lakatlan területet. Amint a vendek, vagy széke­lyeik, úgy a göcsejiek is erdő­­védte törpe falvakban vészelték át a történelem viharait. Vi­­szonlagos védettségüknek kö­szönhették, hogy a török nem hurcolta őlket rabságba. Fele­letre váró kérdés: vam-e és, ha igen, milyen összefüggés mu­tatható ki a székelyek és gö­csejiek között? Van-e közös vo­nása tájszólásuknak í Vájjon a rokoni kapcsolat jele a mind­két népcsoport építkezésében I fontos szerepet betöltő ia nya, és. vele párhuzamosan a faraga sós diszitő elem? A fa, mint építkezési é^ házi­ipari anyag jelentős, mértékben egészítette ki azt a né-iira., -a jelleget, ami a kommunisták garázdá.kodása fólytá.. hovato­vább a múlté lesz. Szemforgató képmutatással a folxtore meg­mentének álcázzák i. ag .kát. Áll pedig ez aboól, hogy a ha ramgláűtól a Cs ép hadai óin m n j den a múzeumba vándo.o, U - ; gyanúkkor a kificamitott nép: j táncokat, a népművészetet a I valutaszerzés eszközéve. fok .z zák le. Rákosi (Rotn) mép rtó c ür­­héje Göcsejbem is elvége . . sá­táni munkáját: ‘ az ipar új vi­lágot teremtett a kié Gö se Tartományban Élni szűk, hogy a zalai ol jmezők feltár.' sa alapjaiban áz a é. eztat' ta meg az életet. A s ái a átok ils erről árulkcd alk. A össze omlás óta három r ára j 9 bet!) éli de t a zala olaj J ! iparban tévéké..yk^dő áma 1 | Három évtized leforg a lat | tönkretették azt az életformát, j ami ezennéká yszáz e ten őn j át támasza-talpkőve volt a nem i „ti tétnek. A “d amiku hair­'s” cég re mögé bújva sike­rült megtörni a magyar falu nemzetfenntartó erejét. Jó negyven e ztendeje unnak, hogy a régi Göcsejben baran­goltam é. dóig., tam. Al posab-1 ban ismerem hát jóravaló né­­| pénefk múltját, mint a kommu­nista riporterek, akik csak tor­zított hírekre támaszkodnak. Nem is láttam én sohase az ál­taluk “hírhedtnek” minősített kenyeret. Pedig ugyancsak volt alkalmam sokféle kenyeret kós­tolni Götsej Tartományban s valamennyi ízletes rozskenyér­nek bizonyult, még- az is, amit egy kanász szerény hajlékában adtak a szalonna mellé. A szó­­banfongó marxista országjáró hét évvel ezelőtt a vasmegyei Keléd községben kikérdezett egy 8I21 éves asszonyt, aki alapo­sain kioktatta az ámuló bolse­vistát az uradalmi “kommen­­ciós kenyérről”: “Nekem min­dig volt rozskenyér, amelynek párja”, nyilatkozatával nemcsak az igazságra mutatott rá, ha­nem az istentelen rendszer i­­ránti mélységes megvetésének is, hangot adott. A szalon »ázásnál tartva, hadd említsem meg a göcseji bort, a NOHá-t, amit helyen­ként magántermőnek is hívtak. Ugyanis permetezés és meg­erőltető művelés nélkül is min­­lenkor bőséges termést hozott ez az ős-szőlő. Vad, részegítő nedűt szüreteitek belőle, miért is a hatóságok a teljes kiirtá­sán fáradoztak. Mindazonáltal törekvésük az összeomlásig meddő maradt, annyira ragasz­kodott hozzá az istenadta nép. Nevét egyesek NOVA járási székhelytől származtatják, má­sok Noé bárkájával hozzák kap­csolatba, amelyen állítólag sző­lővesszők ils átvészelték a viz­­özötnt. Ennek kapcsán NOVA község nevének származása is felvetődik. Vájjon helytálló-e, ha latinrómai eredetre követ­keztetünk? Avagy talán hún­­avar helynévvel van dolgunk? Bármiként is van, tény, hogy a Göcsej kellős közepén, fekvő Novát Csöktornya-Keszthely rómaikor! hadiutja érinti, amely — szerepét a Kanizsa-Balaton országút vévén át a X. század­ban, — elvesztette jelentősé­gét. Az erdős-dombos terepre jel­lemző törpefaivak közül kétség kívül ■ hún-avar-magyar ala^ita­­súak a SZEG-ek. Negyvenötben még, tizenhárom ■ Szeget (Kus­­tánszeg, íMUejszeg, ntb.) tartot­tak nyilván. A legnagyobuik, Zalaegerszeg akkor lett megye­székhely, amikor Kanizsát a tö­rök elfoglaltaA megye két vá­rosát “csak nagy jóindulattal lehetett városnak inevezni”, ol­vassuk a bolsevista szócső ké­pes riportjában. Mindszenty E- gierszegét nézik le, amelyről Marótby-Meizler Károly állapí­totta meg, hogy “bűbájos kis városka a gyek tövében, fási­­tott széles utcáival, gondozott ligeteivel, virágzó tereivel, há­zablakokban diszlő virágokkal, derüsielkü megelégedett (lakos­ságot sejtet”, (Az ismeretlen (Folytatás a 8. oldal n, Tervezet az európai menekülttáborokban levő magyarok, kimentésére A magyar újságok híradásai között megelégedéssel olvastuk a torontói Helikon Társaság ál­tal f. évi február 7.-én tartott Gála Bálon megjelent . Robert András bevándorlási miniszter­nek azt a megnyugtató ^jelen­tését, illetve ígéretét, hogy az európai menekülttáborokban jobb sorsuk beteljesedését tü­relmetlenül váró mintegy 2000 magyar menekültnek megadja a bevándorlási engedélyt Kana­dába, ahol még nagyon sok dol­gozni akaró bevándorló elfér. Biztosan tudjuk, hogy Róbert András ismeri magyar honfitár­sait. Értesülve van arról, hogy azok, nagyon kevés kivételtől eltekintve, mind szorgalmas, dolgozók és adófizetŐK. akikre Kanadának nagy szüksége van. De ennek ellenére, jól esik ne­künk mindannyiunknak meg­tisztelő bejelentése, amelyet ez­úttal is hálásan megköszönünk neki, meneküljeisnk nevében is. Federális kormányunk, mely­nek Róbert András is tagja, az elmúlt esztendőben köztudomá­­suaia, nagyon is érthetően, je­lentősen megszigorította a Ka­nadába irányuló bevándorlást. Mindannyian érezzük, hogy az elmúlt időkben nagyon sok o­­iyan bevándorló érkezett hoz­zánk, akiknek jelentős része egyáltalán nem akar dolgozni és az adófizetők terhére, állam­segélyön éldegél. Ezért különösképen értékel­jük a bevándorlási miniszter ígéretét és amikor elfogadjuk a felénk nyújtott segítőkész jobbot, akkor nekünk, magyar szervezeteknek, egyházaknak, sajtónak és egyénileg mindenki nek, sürgősen s nagyon komo­lyan hozzá kell fognunk ahhoz, hogy ezt a kiváló lehetőséget, emberiességünk bizonyítására s a mi segítségünkre jogosan szá mitó honfitársainknak Kanadá­ba való befogadásának előmoz­dítására, erkölcsi segítségünk­kel a legteljesebb mértékben ki is, aknázzuk. Nehéz arra gondolni, hagy a miniszter hajiam dó Lenne a be­vándorlási előírások mellőzésé­vel, fettétel nélkül beengedni a magyar menekülteket. Mivel ebben a tekintetben semmiféle mozgolódás nem észlelhető, — ezért nekünk kell felkészülni arra, hogy okos ígéretének tel­jesítésűben ót támogassuk, —. mert nem volna szép, ha ezek után egyetlen dolgozni akaró magyar is kénytelen lenne tá­borban maradni. Ennek a gya­korlati végrehajtásához az aláb Liakbaa megjelölt, jól bevált úton keli elindulni: 1) A Kanadai Magyarok (Szö­vetségének, mint csúcsszerve­zetnek — amelytől feltehetőleg a bevándorló miniszter a mene­kültek befogadására vonatkozó iag a kezdeményezést várja — mindenesetre meg kellene kísé­relje, hátha a miniszter mégis hajlandó, lenne valamelyes en­gedményeket tenni, mely eset­ben széles körben való közhír­ré tétellel azt kéül tenni, amit a hatóságok kívánnak. —Ha vi­szont maradéktalanul ragaszko dik az előírásokhoz, akkor az Egyházak és magyar szerveze­tek bevonásával, intézkedni kell iioigy Kanadaszerte. 2) Telepüiéshelyeinken kis bizottságok alakuljanak, ame­lyeknek feladata lenne, hogy érintkezést keressenek a tele­püléshelyeken élő, már befutott magyar vállalkozókkal, iparo­sokkal, farmerekkel, akiknek az illetéket MANPOWER hiva­talok elfogadják kérésüket egy­­eigy magyar menekült alkalma­zására. Amikor megtudjuk, hogy a körzetünkben hány és milyen foglalkozású menekültre lenne Winnipeg, Man. 1976. már. 19. szükség, akkor írjunk egy leve­let vagy a) P. (Salamon1 László OFMC Comitato Cattolico Un­herese, Via della Conciliazione 44, 1-00193, Roma, Italy., - az olasz menekülttáborok lelki­­gondozójának, vagy b) P. Szollar Lajos Otto Glöckel Str. 16. A-2514 Traiskirchen, Ausztria. az osztrák menekülttáborok lel kigo adózójának, akik vallási fe­­lekezetre való tekintet nélkül, haladéktalanul közlik a mene­kültek pontos nevét, születési adatait, szüleik nevét, családi állapotukat, foglalkozásukat és azt, hogy milyen munkát haj­landók elvállalni. 3) Amikor megérkezett a je­­ienkező menekült levele, azzal az ajánlkozó leendő munkaadó azonnal (keresse fel a körzeti Manpower irodát, állítsa ki az ott kapott kérdőivet, amelyben határozottan hangsúlyozza, hogy pótolhatatlan, magyarul is beszélő munkavállalóra van szüksége és mint adófizető, ra­gaszkodjék ahhoz, ihogy az il­letékes hivatal hozzájáruljon a bevándorláshoz. Az így kapott munkavállalási engedélyt, eset­leg egy közjegyző előtt tett nyi­latkozattal — amelyben hiva­talosan is meghívja a menekül­tet Kanadába, , illetve (közli, hogy munkát biztosit neki — el kell küldeni a menekültnek, aki a kapott iratokat elveszi Bécsbe, vagy Rómába, az otta-5 ni kanadai konzulátushoz, mely azok alapján megadja a beván­dorlási vízumot Kanadába. Ez olyan csekély áldozat, amit em­beriességből is bárki megtehet, ha együtt tud érezni bizonyta­lanságban élő honfitársainkkal, akik szintén magyarok és akik biztosan örökké hálásak lesz­nek érte. Ezek eiőrebocsájtása után, ezzel a mindannyiunk lelkiis­­meretét terhelő kérdései, közös magyar érdekből, országos vi­szonylatban azért is kötelessé­günk foglalkozni, mindenütt, a­­hiol magyarok élnek, mert ha mi, a szabadvilágban most már rendezett körülmények között élő magyarok nem törődünk menekült magyar testvéreink­kel, azoknak jelentős része al­­kallódik, mert bárhová jut is ki, az a tudat él benne, hogy nem törődött vele senki, nem is keresi a magyarok társasá­gát, 'másik része pedig elhagya­­! tottságában — ilyen is megtör- 1 tént — visszatér régi lakóhe­lyére, vállalva inkább a súlyos felelősségrevonást, de örökre kiábrándultán minden külföl­dön élő magyarból. Nagyon szépen magunkhoz tudjuk kapcsolni viszont őket, ha egy kis önzetlen akarással segítünk ratjuk. Nem szabad megfeledKeznünk ezekről a magyar testvéreink­ről, ak‘k Jelenleg nehezebb kö­rülmények között élnek, mint mi. Adja Isten, hogy a magyar­ság ebheli munkája sikeres le­gyen. — Keleten a helyzet »adózatlan (Folytatás az első oldalról)) tekl: polgárok, kulákok, munká­sok, különböző nemzetiségek, stb., elpusztítását hagyták vég­rehajtani tiltakozás nélkül. Ez volt a világtörténelem legna­gyobb méretű és legszörnyüsé­­ge&ebb tömeggyilkossága, s o­­kik ebben akarva — miem aikar­­va részt vettek, még ha akar­nának sem tudnának ebből a felelősségből kivergődni. De ezzel még nincs vége a dolognak, hiszen csakúgy, mint tegnap, ma is sok millió ember sínylődik a szovjet koncentrá­ciós világ fenekén, amit az TÖfiu-as évektől kezdve épitett ká a rendszer maga. A “gulá­­gok” — a hírhedt “elmegyógy­intézetek”, stb., feladata ma is az, hogy “átképezze” az elhaj­lókat a a börtönök nem a múl­tat idézik fel, hanem a ma is fengdló szomorú valóságot. A szovjet rendőrá&g k.tünően van megszervezve és a biroda­lom minden pontját ellenőzése alatt tartja. A keletem ópai i csatlósokat és Kuuát eltéphe­­tetlen szálak bilincselik a 'Sz-,;v­jetunióhoz, a világ minden ré­­í szén ott állnak már a szovjet ■ támpontok, s a nem-kommu- I nista pártok révén, még akkor i is, ba azok ma felszámolni lát­szanak a “porletárdiktatura el­vét” ... Brezsnyev igazán nem üres kézzel lép a kongresszus dobo­gójára ... Nem vét tehát az a “tárgyi­lagosság” ellen, aki ma rámu­tat a szabad világot fenyegető óriási veszélyre. Valamit kell temtai, mielőtt késő lesz! Idéz­nünk kell ezzel kapcsolatban Szolzsenyicinnek azt a prófétai hangú .levelét, melyet az 1967 május 16.-án megnyílt Szovjet írók Kongresszusához intézett, s melyben a Politbüro tagjairól sízólva ezt állapította meg: “Pus kin szavai ma is érvényesek: “ők” csak a halottakat képesek szeretni! ... r,A MEG AN EÍ.ÉGE VE LAPUNKKAL MONDJA EL MÁSNAK a P- N SZA VA . — ÍRJON N IKÜNK! , tg,--' ' gyerekkel NYÍRI TlBORNÉ SÁNDOR JULIA ÖTVEN ÉVE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN ALEX. A. KELEN LIMITED KELEN TRAVEL SERVICE 1467 Mansfield St„ Montreal, Que. Telefon: 842-9513. Forduljon bizalommal irodánkhoz. UlM&Aiji Utazások a világ minden részébe. 11/ tt M Főképviselőt. Naponta küldjük a me bízásokat I R A1 Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax II it M u aiapbói levonható. TII7EY­­Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. ■ U&LÁ. Föképviselet. LEI: küldés Ro. ániába. Igen gyors elintézés! Gyógyszerküldés, hiteles ordítások, nyilatkozatok. ívi: gy.ro szági válóperek. A legrégibb magyar iroda, mely fiata’os gyorsas gg I intéz ügyeit! gén. Vilma melléjük ül, játszik velük, megfigyeli a gyerekarcot, mikor játékot rombol. — Gizel, a gyerek az erejének örül, mikor valamit ösz­­szetör. Hasonló érzése lehet egy embernek, aki a gyengébbet megveri. Tudod, na az az ember arra 'gjondolna, jöhet egy ná­lánál erősebb, —- pedig az erősebbnél mindig lehet erősebb. Erre nem gondol az ember, mikor karja lendül; áü ez a szóra is. Pilátus értelmes ember lelhetett. S 'Krisztus szava 'nem téri­­tette meg; a Lator szemei megmutatták, átérzi a szenvedő Krisztust; a bűnös megadta magát az érzésének. Pilátus agyá­ban a rend és szokás nyugalmát nem mozdította meg a lég­­emberibb szó. A történelem olyan az emlbernek, mint gyermek­nek a mese. A hatalmasok példán nem tanulnak. Olyan ez, mint mikor Dénes legújabb szerelmese azt gondolja: őt örökké fogja szeretni ... — Vilma, te túlsókat meditálsz. Hogy mi volt vagy mi lesz, nem fontos, hanem ami van. — Értem, de egy helyzetnek a távlait jó keret. Gizeinek sasorra van, keskeny szája, apró gyerekfogai, most összeszoritott szájjal maga elé néz, orrlyukai kitágulnak, amit elhallgat, azért evelekszi, nem akarja barátnőjét meg­bántani. — Passziv vagyok. Cselekvéshez erő kell. Ehhez is. Ebben a percben Dénes megmozdul. Körülnéz, szája meg­rándul, feleségére néz, aztán mikor azéval találkozik tekintete, elfordul úgy, 'hogy lenézést akar vele kifejezni. — Tisztisd ki a cipőm. Vilma szó 'nélkül teljesiti. Mozdulatai gépiesek. Dénesnek csak oly szót kellene most hallania, ami az övével elenkezne, s akkor kirobbanna. Az asszonyra öntené minden becsmérlé­sét; az asszony érzi s el akarja kerülni. Dénes felkel, felesége lekeféli ruháját, közben megfigyeli férje arcát, látja rajta a mögötte rejtőző indulatot. — Mért vagy haragos? — Mert élsz .... Vilma keserűen nevet. — Nemi tőled függ. — Kár. Te, volt egy királynő, alti kegyenceit, ha meg­unta, kivégezte tte. — 21 — radnak. s a férfi s0|hse mohó. Most, mikor az asszony a várásról beszél,, szimbólikusnak érzi. örömre gyulladva feleli: — Akarom is. A házhoz érnek, ahol Vilma lakik. Az asszony becsenget, György, mielőtt kinyitják a kapui, élindul, óvatos, az asszony hírnevére vigyáz. Elmegy, aztán pár lépésnyi távolságból visz­­szanéz. Az asszony még a kapuban áll, kezével int a visszanéző, mosolygó férfinek. Másnap déliben, mikor György bekopog, az asszony nyit ajtót. — Már vártalak. A gyermekek si'kongva üdvözdik, bélecsimpaszkodnak, György sípot vesz ki a zsebéből, belefuj, Pistike ugrándozik örömében. — Gyuji bácsi add ide a szipot. Vilima mosolyogva nézi, ahogy játszik a fiaival. Miért nem az apjukkal lehetnek, — gondolja és elszomorodi'k. — A gyermeknevelésnél mennyire fontos a szülők harmonikus éle e. Pistike három 'éves múlt, egy év múlva megkérdezi: ki ez a őiácsii s erre a gondolatra Vilma elpirul'. Az ajtó nyilik, belép Dénes és a barátnője. Vilma bemutatja őket egymásnak. Dénes fölénnyel lete­gezi Gyöngyöt. Az alig tudja zavarát leplezni. — IMi a programmotok mára? — kérdi Dénes. — Gizel el' akarsz menni? kérdi Vilma. — Igen, ha akarod, Rellivel itt maradunk. — Nem, menjetek. íZavama. Én a fiaimmal maradok. Vilma kék szemei fényesek. A másik asszonyra néz, aki otthagyta fiát. Relli merev arccal maga elé néz. — Vilma, vásárolj valamit a gyermekeknek. — Dénes pénzt ad a feleségének. — Én éppen, mielőtt idejöttem, ajándékot küldtem a fiamnak. Tudom, sokféle ajándékot kap, hát képesládát rajzol­tam neki, — mondja Relli. Vilma az asszonyra néz s ha tudna gyűlölni, ebben a percben gyűlölné. — 21 --

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents