Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-19 / 12. szám

4

Winnipeg, Man. 1976. már. 19.

IMisgr. Varga Béla elnökletével, a Magyar Bizottság' newyorki központjában, 1976. március 4 -én ülést tartott és örömének adott kifejezést, hogy VI. Pál pápa kinevezte dr. Békái Bászló püspököt esztergomi érseknek és: Magyarország prímásának. Msgr. Varga Béla bejelentette, hogy hosszú évek után, az esztergomi érsek-primás kinevezésével a magyar katolikus: egyház hierarchiája helyreállt. A magyar egyházmegyék élén felszentelt megyés püspökök állanak. Az elmúlt év tizedekben a magyar nép pásztorolása szinte megoldhatatlan feladatnak látszott, bár a katolikus püspöki kar és: a papság az adott körülmények között, nehézségekkel küzködve, életbentartotta az egyházat és hűségesen szolgálta a hivőket.

A Magyar Bizottság megállapítja, hogy az uj órsek-primás, .kinevezésével lehetőség nyílik a mulasztások pótlására és az egyház ügyeinek rendbehozására, ami már azért is szükséges, mert a magyarság túlélésének legfontosabb intézménye, mint mindig, a legnehezebb' történelmi időkben. A Magyar Bizottság egyetért a Vatikán döntésével: dr. Békái László személyében rátermett, müveit főpap került a magyar katolikus: egyház élére, mint a hetvenMlencedik esztergomi érsek.

A Magyar Bizottság foglalkozott a harminc évé történtekkel, a demokratikus bermidezkedés kisérletével, melynek j harmadik fontos mozzanata j volt a köztársaság kikiáltása. - | Miután az 1945. január 20.-án Moszkvában aláirt össz-szövetségi> fegyverszüneti egyezmény biztosította a magyar államiság jogfolytonosságát, a magyar nép a november 4.-i nemzetgyűlési választásokon döntő fölénnyel kinyilatkoztatta akaratát, hogy a saját kormányzata, a magaválasztotta politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális rendben akar élni; a következő történelmi lépés az államforma kérdésének rendezése volt.

Magyar Hanglemezek

8-TRACKES ÉS CASSETTi: TAPEK

Legolcsóbban, legnagyobb vá asztékban kaphatom.

Kérje ingyenes lemezár) gyz,künket.

Szappanos Record ohop

3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21o) 561-5524.

EL A FÖLDTŐL - A TELEVÍZIÓHOZ

Magyarország történelmének legtragikusabb idejét élte. Értelmetlen, elvesztett háború, romokban heverő, elpusztított ország, némettől-orosztól kirabolt meggyalázott nép; teljes katonai megszállás, a világhatalommá nőtt szovjet kommunizmus uralma szakadt ránk. Az államforma kérdésében a békeszerződés előtt sürgősen dönteni kellett; ugyanakkor a kommunista párt már készen volt terveivel, a kommunista alkotmány és a népköztársaság bevezetésével. A magyar nemzetgyűlési 1946. január 31.-én kikilátotta a köztársaságot. A magyar nép éretten, megértőén és helyeslőeni tudomásul vette választott képviselői döntését, miint az adott viszonyok között j az egyetlen lehetséges, történél j miiieg a leghelyesebb megoldás.

Amint a magyar népet erőszakkal megfosztották politikai jogaitól, szabadságától és függetlenségétől, a kommunista hatalomátvétel után rájakényszeritett államforma, a népköztársaság, megtévesztő nevével már a kommunista uralom és szovjet megszállás intézménye. A Magyar Bizottság elitéli a ko mmunista hatalomátvételt, megbélyegzi azokat a módszereket, melyek alkalmazásával uralomra jutottak; reményének ad kifejezést, hogy a magyar nép újra gyakorolhatja majd önrendelkezési jogát, visszaállíthatja a neki megfelelő államcs kormányfoirmát. —

Elhúnyt

Gergáfz Ernő Sr.

Március 9.-én a Gimlii kórházban, 77 éves korában elhúnyt hosszú betegeskedés után Gergátz Ernő Sr. honfitársunk.

Gyászolják; bánatos felesége, Helen, két fia, Frank és Ernest feleségével, 7 unokája és 3 dédunokája, (Riverton District), - testvére, Mária az óhazában.

Relkiüdvéért ima volt márc. l!2.-én, pénteken este az Arboirg Funeral Chapelben. Temetése szombaton, márc. 13.-án d.e.ll órakor volt az arborgi St. Prilip r.k. templomból, hol a gyász szertartást Rév. Fr. E. R. Oroskovits végezte. A rivertoni St. Joseph Parish temetőjében helyezték megfáradt testét örök . yu:,óvóra.

Az örök világosság fényeskedjék neki!

(SZMT) — A földéhségben, a magáéban való dolgozás harcában a parasztság úgylátszik, alulmaradt, de győzött a túlélésben. Földjét elnyelte a termelőszövetkezet, munkakedvét elvette a televízió, a kényelem. Még nem isi olyan régen, azért kolholták a téesz-ta-okat, amiórt visszaperelték bevitt föld jüket a háztáji gazdálkodás és a közösből vállalt részes miveiésí kiterjesztésével. A közösben végzett aiapi tiz óra munkára rátettek a magukéban négyhat órát, amivel jelentősen meg növelték a mezőgazdasági termelés értékét és mennyiségét. A kommunista kormányzat kénytelen beismerni, hogy a te rmelőfelület hat-nyolc százalékát kitevő háztáji adja a mezőgazdasági termelés egyharmadát. Különösen jelentős a piacravitele zöldségből, gyümölcsből, tejtermékekből, baromfiból, tojásból, de még disznóból és borjúból is. Persze, szigorúan megadóztatták a ház tájisokat, s ölesó humoristák, rezsimkomédiásiok “kofaszintre” állították őket.

De nemcsak a téesz-tagok áldozatos többletmunkája segíti a in épgazdaságot, hanem azoknak a munkásoknak és más foglalkozásunknak a fáradozása is, akik házkörüli kertjükben megtermelik élelmiszerszükségletüket. Jelenleg 1.7 millió család agrár- és ipari-, az öszszes fele, él a háztájiból, vagy a kertből, aminek a rendszer örül és lelkesen támogatja. De amitől sokáig tartottak, hogy a kisárú termelés kapitalista jellegével! megdöntheti a kommunista (“szocialista”) rendet, ahogy Benin tanította, most éppen az ellenkezője történik; maguk az érdekeltek, a háztájiak adják fel saját kis parcelláikat. A szorgos munka eredményéből uj házakat építettek, de hiányzik belőle az istálló; helyette ott' a garázs, benne kocsi, hogy a városba hajthassanak szórakozni. Aztán ahelyett, hogy agyondolgoznák magukat, a te-levizió elé ülnek é.s nézik kedvenc programjukat. Magyarán, elkényelmesedtek a paxasz tok, többé nem akarják többletmunkával agyongyötörni, kikészíteni magukat. Ami nagyon helyes, mert a túlélés, biológiai előfeltétele. A földszerzés helyett, ami lehetetlen, a régi ház modernizálása, vagy uj lakóház épit'ése a cél, amelyben kényelmesen megfér a nagy család, a hazalátogató városi rokonok és. a földéhségtől megszanaduit falusiak. Ebben az új tünetben legalább annyi a bosszú a rendszer ellen, mint amennyi a saját érdekük szolgálata. —

‘Nemszeretem földeiknek” nevezni a termetesből kihagyott parcellákat, melyeknek területe ötvenezer hektár, kilencvenezer katas,ztráiis hold. Hivatalosan a fekvéssel és a távolsággal magyarázzák a parlag terjedését, de valószínűbb ok a közöny, az érdektelenség, a fáradt ság. Különösen elszomorító a gazzal felvert szőlők látványa; területük elérte a tízezer ka- Lasztráhs holdat. —

HÁGJUNK A FALRA

(Folytatás az első oldalról)

Ezek a kis szogoskodók kiáltanak hozzánk segítő kézre várva, mert száműzetésünk háborgó tengerén a csattogó hullámok léket vertek hajójukon. Nyújtsuk hát kezeinket, takarjuk be a vágott léket, mert ha a hajó hullámsirha elvész, hiába várunk kis szigeteink partjain annak megérkezésére.

Ha pedig a sziveitek már annyira bekérgesedett, hogy e pici kiáltások nem tudják a kérget megtörni rajta, akkor törje fel azt egy fáradt vándor emberöltőn át végzett önzetlen munkája. Ki fáradhatatlan munkájával, emberfeletti erővel szedegeti a magyarságot összetartó szakadozó szálakat, töretlen akarattal íbnögatja, kötözgeti, hogy megmentse azokat a íszétibullástól. Emberöltőn keresztül tapossa az utat, hogy feltudja szedegetni az út árkaiba félre dobált nemzeti érzelmeket.

Egy emberöltőt átivelő hoszszú úton a fáradt harcos megmeg áll ... vissza fordul ... vissza tekint ... s az "évek távlatán keresztül szomorú szemei elé tárulnak a rések, szétömlő törmelékek, melyek egyre gyengítik magyarságunk büszke szikláját. E 'nehézségekkel tele kovácsolt úton a vándor előre

tekint. Az útnak már látható végződésénél, tövis koszorún munkálkodó kezeket lát. Várják a vándor érkezését.

Nemzeti kötelességünk követeli, hogy álljunk a vándc,r elé az útra. Egyengetve Neki az oly zákkauos utat. Távolítsuk lábai elől a talpat feltörő köveket. Rebbentsük széjjel a tövis koszorún munkálkodókat s egy emberöltő munkáért hála képen a sajgó-vérző sebeket okozó tövis koszorú helyett, dicsőség fényétől ragyogó babért helyezzünk fejére. Romboljuk szét a feje felett tornyosuló fellegeket, hogy ragyogó napsugarak simogatásai által, mosolyra derült arccal bandukolhasson választott útján.

Hágjunk hát ismét a falakra!

Hiszem, hogy megtudjuk még mutatni újra, amit már oly sokszor megmutattunk; — azok vagyunk, akiknek Isten teremtett bennünket, örömében.

Keménységgel telt, de szeretettel körülburkolt, bátoj- szivü, büszke magyarok. Magyarok, kiket magrugdalhatnak, kiken sebeket vághatnak, kik a fájdalomtól, ha térdre is rogyunk, de Istenbe vetett hitünk által száz.szor és .százszor újra talpra állunk, meg nem ijedve a csaták zajától.

Miskolci Panulics Lajos.

Stirling, Alta.

GÁLDi ISTV...,.

Heideweg, Ny.-Németoiszag.

A lORUtGV

(Folytatás az első aldalról)

uj esztergomi érsek címerében kopasz fa áll, melyből’ uj fakadás sarjad ki. Békái jelszava ugyanaz, mint XXIII. Jánosi pápáé volt; hűség a hithez, tisztaság a szeretetben, becsület a békében. Az uj érsek erőteljes hangon, pátosszal prédikált. A dómban összegyűlt tömeg hangulata egyre derűsebb. A nagymisfe végén a békecsókkal mint egy búcsút vesznek a magyar katolicizmus oly vészterhes múltjától s derűsebb jövő felé nyitnak ajtót. Ajindszenty nevét senki sem ejti ki. Ez a fejezet le van zárva, mondják később a primási palotában. A mine végén a kupolán és oszlopok között felcsendül a “Krisz tus győz” — “Krisztus uralkodik” melódiája, majd a magyar Himntusz méltóságteljes zenéje.

Utána ünnepélyes fogadást tart az uj érsek a primási palotában, hói szintén fesztelen, derűs hangulat uralkodik. — Miklós egyházügyi államtitkár meleg hangon beszlél az uj főpapról, kinek délmagyarországi szülőfelujából jött ’barátai szerenádot adnak ...

Hideg részvéttel cserrent fei a vekker a dohos, penészes ki, manzardjszobában. Ártva, szokásához híven többször is odacsapott, amíg sikerült a lármás kis jószágot elhaiígatiatnia. A félálom bódulatában keresgélt a papucsa után, majd ezt nem találván, mezítláb osont ki a szobából Az ajtóból mégi vi.lszanézett: jól van, Kati nem ébredt fel. — Minden reggel ezen aggódott. Jóllehet, az asszony elvárta elmen ése előtt az ébre,sztésit, ez a félórái többletalvás is számított neki valamit.

A nyomorúságos kisi fürdőszobában meg,találta a keresett papucsot, felhúzta, majd mogorván kitekintett az utcára. A hajnali Angyalföldet piszkos, szennyes! köd ülte meg, a szemközti gyárkémény már most okádta mérgező, ‘bűzös leheletét. A járdán egy siető férfi húzta ösisze fázósan a kabátját, egy éppen elsuhanó taxi valószínűleg valami elkésett mulató zót szállíthatott haza. Úgy tűnik, hideg van, — morogta Attila magában, is vágyódó tekintettel nézett az elsiető, télikabátos férfi után ...

Morózusan fordult most a vizcsap felé, majd halkan felkáromkodott: persze, viz ismét nincsen.. Még jó. hogy az este félretett egy kanoséba. A kancsőt behozta, majd gondosan beosztotta, ez a pohár a borotválkozáshoz, ez a mosakodáshoz a maradék pedig elég lesz a teához Katinak is marad belőle. biztosan." iMorcosan, megszappanozta az arcát s közben átcikázott agyán a gondolat: meddig még? Meddig tudják még ilgy húzni, meddig ő —-és meddig az asszony . .. Szegény Kati. Pedig igazán megtett érte mindeiDt. Mindent, ami emberileg lehetséges volt. Vájjon a megszokás tartja még itt? A szánalom? Vagy netán mégis a szerelem?

Attila úgy érezte, ezt most aligha tudná hirtelen megválaszolni. Pedig, milyen, nagy szerelem volt, de milyen nagy! Annak azonban már jó húsz éve, ha nem több. Hogyan is volt az? ő -tizenkilenc volt, a lány még alig tizenhét. Emlékszik, öt évig jártak együtt, amig ezt a nyavalyás lyukat megszerezték, hogy össze tudjanak házasodni, ßzoba, konyha, fürdőszoba; fejedelmien gazdagnak érezték magukat. Hja akkor mlég, jól ment, Kati tudott keresni — felszolgálólány volt a Belvárosban. Csinos borravalókat is kapott néha, — .s ő se panaszkodhatott, mint előmunkás, egészen jól fizették a Ganznál. Aztán ... mintha megátkozták volna. Jött a háború, s amikor visszajött a frontról, a Ganznak nem

rá vissza: Nagy Attila, előmunkas a Ganznál, majd a Hajógyárnál, jelenleg munkanélküli. Életkora ... no, a tükör alapján körülbelül ötvenöt. Keserűen felnevetett, — még csak szeptemberben múlt negyven.

Vájjon, ha Kati nem betegszik meg, akkor is igy csődbe .jut minden? Attila biztos volt beütne, hogy nem. Mikor is kezdődött? Talán másfél éve, hogy Kati oly csúnyán kezdett el köhögni. Vagy az elmúlt tavasszal, amikor egy köhögési rohama után véres lett a zsebkendő? Szegény Kati, azután a roham után rettenetes gyorsan hanyatlott. A nyártól már csak alig kelt fel, örökké az ágyban kellett tartani. S az a szöunyü roham a múlt héten, — majdnem ráment! Ki kellett hívni az orvost, pedig hát — no, de hagyjuk. Nagypofáju duktor volt, eltelve a saját lényétől, hogy verje meg az Isten az ilyeneket! Miket isi vagdosott a fejemhez!? Hogy micsoda rondá ember maga, egy ilyen tülőbajjal valakit egy ilyes koszos kis, levegőtlen odúba zárni! — Ma már kérem *— mondta a doktor úr — egy tüdőbaj alig jelent problémát az orvostudomány számára. Küldje a beteget 'Svájcba, a szanatóriumba. Tessék, itt a cimef si meglátja, hogy egy év múlva kutya buja sem lesz. S ezzel itthagyott, az átkozott!

Az emlékezéstől Attila majdnem leverte a teáskannát, pedig abban Kati teája is főtt. A- mikor elkészült, szépem kétfelé osztotta, a sajátját gyorsan felhörpintette, majd áz asszonyét lábujjhegyen, csendesen bevitte a szobába. Kati azonban meglepetésére már fenn ült:

— Ó, Attila, de jó, hogy jössz! Olyan i'émes álmom volt! Képzeld, álmomban egy forró, száraz sivatagban feküdtem; a szél fújta a homokot, amivel szemem-szám tele lett, s akárhogy kapkodtam, nem kaptam levegőt. Már majdnem megfulladtam, amikor a homokvihar egy-1 szerre elült, felbukkant a nap, s miniden ragyogott és szikrázott. A nap tüzéből ekkor egy' óriás, arany-szinü sas vált ki, sí egyre inkább felém közeledett. Lassan körözött felettem, s szeme kéjesen villogott és minden arany volt rajta, minr dten! Egyre közelebb repült, majd hirtelen alábukott — a szárnyai teljesen elfedtek — s éles csőrével ki akarta, vájni a szivemet, itt ... s az asszony kétségbeesetten- kapott aszott ki kebleihez ési felsikoltort.

— Nyugodj meg, Kati, nincs itt semmi baj. Az egész csak egy csúnya, rossz álom volt. — Gyere kicsim, itt a kis teád, idd meg, ettől jobban, leszel.

Az asszony remegői kézzel nyúlt a csésze után, majd lassan kortyolgatva, egy kicsit megnyugodott. S ránézett Attilára, szegény ember, mennyi problémát okozok én neked. De te mindig meg tudsz engem nyugtatná, egy szóval, egy nézéssel. Te vagy a férfi, az el gyetlen egy, egyedülálló szikla egy olyan tengerben, amelykellett többé. A cukrászda, ahol Kati dolgozott, csődbe jutott és feloszlott. Újabb állást már nem kapott, harminc évével mindenütt elutasították. — Végülis ő a Hajógyárnál, Kati pedig egy mosodában kapott szerény -állást, amiből, ha szűkösen is, de tovább tudtak tengődni. Még szerencse, hogy ez a kisi lakást az övék a lakbér betenné most a kaput. Most. .. most már úgyis minden mindegy ... de nem, mégsem lehet mindegy ... szegény Kati . . .

Attila dühösen felká. omkodott s nem lehetett tudni, hogy ez a sorsnak, vagy inkább annak a széles vágásinak szólt, amit az ügyetlenül kézért borotvapenge az arcán okozott. Va! lószinüleg azonban mindennek i együtt ... a sorsnak, amely egyik kezével ad "ugyan, de a másikkal duplán fizettet mindenért.

Hát igen, Kati. Nagyonis valószínű, hogy nem a szerelem tartja őt itt, hanem inkább a megszokás. Két összenőtt ember külön-külön nem tudnának már gyökeret verni, már túlságosan összeszoktak. Vagy talán éppen ez a szerelem? Attila nem tudott a kérdésre felelni, de azért, ahogy gondolatai az asszony körül forgolódtak, az utóbbi feltevés látszott valószínűbbnek.

Hamarosan befejezte a borot vá'kozást, s a maradék vizet az arcába locsiantva, bevégezte a tisztálkodást. Gondosan leszáritotta arcáról a vizet, majd belenézett a tükörbe, szembenézve önmagával. Beesetten sápadt, megnyúzott arc tekintet

nek nincs többé partja ... De Te benned bizhatok, Te mindig olyan jó voltál. Sohasem hazudtál, — nekem- bizony szép is vagy, a legszebb a világon! Ez, Attila!

Kati görcsösen felzokogott, s a férfi, aki ugyan nem sejtette, hogy mi játszódik le az aszszonyban, magához szorította a fejét;

— Jól van no, jól van. Semmi baj, kisöreg ... minden rend be jön .., iMiostt muszáj a te Attiládnak dolgozni menni, de hamar elszalad a nap, s mindjárt itthon is vagyok, meglátod1.

Attila éppen ki akart lépni az ajtón, amikor Kati hangja megállította:

— Attila, a kabátod elfelejtetted, meg ne fázz!

— De kedves, hiszen kint teljesen nyár van-! Ilyem méregben csak nem ve-zeni ?el a télikabátot. Jó lesz az majd télen, a kemény hidegben!

Ahogy Attila kilépett az utcára, jeges lehelettel csapta meg a nyirkos novemberi szél. Ha Kati tudná ... d'e nem, nem szabad megtudnia. Szerenc ére, vagy inkább szere«.esetlen -(Folytatás a 8. olda on.)

HARMINC EVE IÖRTÉNl:

Aái A Magyar dizofiság Nyilatkozata

Az új esztergomi érsek beikiaiása a "áriszlus győz” és a Magyar Himnusz hangján

Believe it.

Cancer can be beaten.

Por further Information, I contact your local Cancer Unit. I CANADIAN CANCER SOCIETY i.

U I i_ rt _ K A. L. L

Kicsit pózol. Belüli hősinek gondolja magát. Az ősasszonyoknak, vagy a háremliölgyeKnek ez nem volt hősiesség, de ■neoi, 'hajlamai szerint igen.

Relli papirt tesz maga elé, össizefonodó párokat rajzol.

A férfi vonalai Dénesére emlékeztetnek.

— Vilma, a Dénes női között te vagy a tiszteletbeli elíWK, — mosolyogja ránéz.

— Kitűnő, — elmúlt szerelemnek nem lehet szebb kerete mint a barátság; a közös gyermeki. Jöhet más férfi a közös hálószobába lefeküdni, vagy ebédelni. — De a gyermekeim apja más nem lehet.

Elhallgat sí kinéz a kávéházi ablakon.

Relli kezében megáll a ceruza; fiára gondol, elhagyott férjére. Tekintete a másikét követi s hirtelen megrezzen, szeme merően tapad egy, az utcán elhaladó fiatallányra.

— Az unokahugom.

— Mért nem szólsz neki?

— Nem járok hozzájuk, mióta azt mondta, megérti, ha valakinek barátja van, de hogy annak pénzt is ad.

— Egy pincérnek kölcsönözhet a jómódú polgárasszony, ha szereti, a művész barátnője csalt akkor vain igazolva, ha a művész művészete olyan nivóra jut, megbocsássák a fegyelmezetlenségét. Segítsük, hogy odaérhessen. Kezét nyújtja, amit Relli elfogad.

Ebben a percben Dénes közeledik. Mindkettcjüiikre rárnosolyog.

— Dolgoztam.

Déne,sen a munka öröme látszik, Relli nyafogó gyerekké változik. Szája szélsre húzódik, sirósra.

Vilma feláll, elmegy.

Csúnya, ha si!r, — gondolja mikor a kávéház ajtajához ér.

*

A napok mennek, mint gördülő szekérkerék. A négy em- . bér szájában melegj párában vibrál az élet.

— Ma újra megvárakoztat Dénes — mondja az asszony, hangja mélyebb a szokottnál, sóhajt s a mellkasa felemeli ruháját.

Gizel nem felel. Keskeny száján dac ül. Ez a lány önérzetből föltudna rúgni bármilyen helyzetet, — gondolja Vi'rna

19 —

NyIRI lio^rtNE ÖmIMuOR JuUA

— Igen, síkéi ült.

A gyerekek egészséges vilkáncolással játszanak, kL gyomruk a növények esotváió ukkatsága.

Az ajtó nyiük, Relli lép be.. Arckifejezése Vilmában rémületet kiélt. Relli arca megviselt, a kiendőzés lekopott róla.

— Dénessel mi történt? — Vilma hangja döbbent.

— Nem láttam tegnap óta. — Relli hangja siiós.

— Pedig ő tudja, hogy mindent elbírok, csak a hiábavaló várakozást nem.

Vilma úgy érzi magán a szavakat, mini egy nem rászabott ruhát.-— Azt hiszem Dénes dolgozik.

Relli úgy néz rá, mint akit tapasztalatai arra képesíthetnek, most őt megnyugtathatja, Vilma tudja ezt s embersége nem korlátozza, hogy megtegye.

— Ha akarod, elmegyünk, talán megtaláljuk.

Őszi esővert kövezeten egymás mellett mennek, csak néha néznek egymásra, mindegyik saját gondolataival bajlódik, Vilma azon a házasság nem adásvételi szerződés, de ha egy férfi szerelemmel szerette, miért jutott idáig,? Ki hibás érte? A házasság csak adejig, érvényes, ameddig szerelem a kapocs?

Relli' ingatott, a férfi, akiért mindenkit elhagyott, mert mellette harmonikussá könnyebbedéit, ha nem volt közeiében, bensejében egyet! enség1 díult. Önmagát igazolja, a férfi mellett érzett hiánytaiansági érzése.

Betérnek egy kávéházba. Relli rendel. Dénes ide is szokott járni.

— Ma még nem volt itt — mondja a pincér.

— Talán nő? — Relli Vimára néz kérdőn. Relli a futó kalandért nem haragudna, csak a várakozásért. Ő a férfi szexualitását a kávéházi pohár egyiktói másikig jutásához hasonlítja, De hogy őt azért nyugtalanítsa, az fáj.

— Nem hiszem, hogy nő miatt maradt el —■ mondja

Vilma,

Nem (hisizi el férjétől, úgy tudjon örülni, előbb ne gondoskadjon, az ő életük egyik napról a másikra tovább vinni.

— Gondolod, hogy nincs valami baja? — Reléi hangja már nyugodtabb.

— Nem hinném.- IS —